A MÉDIAGENRÁCIÓ KÍSÉRTÉSEI

A legújabb felmérések szerint minden korábbinál több a depressziós, bizonytalan, a jövővel kapcsolatban csak a félelmeit kifejező vagy a személyes sorsa iránt teljesen érdektelen, kiábrándult fiatal. A pszichológusok is értetlenül állnak a napjainkban egyre gyakoribb, nemrég még ismeretlen, gyermekek által elkövetett öngyilkosságok ténye előtt. Az európai átlaghoz viszonyítva ráadásul a magyar fiatalok még sötétebb jövőt vizionálnak.

A következményekkel nem gondoló generáció tagjainak többsége már a középiskola elején nyakig merül a „haverok-buli-drog” kultúrába. Húszas éveikben viszont a kiégés ellen kell küzdeniük, így válnak a partik, a szexuális kicsapongások, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás napi rendszerességűvé az életükben. Mára szinte alapkiegészítőknek számítanak közöttük az olyan maradandó, a testüket átformáló beavatkozások, mint a tetoválások, a testékszerek vagy a plasztikai műtétek. A nyaranként szinte már életformaként űzött fesztiválozások, de a tanév közben is folyamatos partizás, az adrenalinszintet növelő életveszélyes extrém sportok és az egyre durvább szórakoztató élmények mind pótszerei az elveszített egészséges lelkiállapotnak és az értelmet kereső életüknek. Nem véletlen, hogy a köreikben népszerű slágerek többsége az élet értelmetlenségéről, az álmok meghiúsulásáról, a borús, kilátástalan állapotokról vagy a válaszok hiányáról szól.

Sokan mondják, hogy a fiataloké a jövő, de kevesen törődnek azzal, hogy milyenek lesznek a mai fiatalok harminc-negyven év múlva, amikor a most felnövő generáció fogja képviselni az emberiséget. A modern nyugati társadalmak hedonista életvitele lassan eléri azt a szintet, amely Noé kortársait, a szodomai polgárokat, a Belsazár korabeli Babilont vagy a Római Birodalom bukását közvetlenül megelőző állapotokat jellemezte. A 21. század elején az emberek sem a házasság előtti szexuális életet, sem pedig a könnyű drogok fogyasztását nem tartják rossznak, szégyenletesnek, sőt Ézsaiás próféta szavaival élve: „ bűneikkel Szodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák” (Ézs 3:10). Mindeközben az önpusztító életformát választó tinédzserek unalmasnak gondolják a bibliai értékeket képviselő fiatalok önmegtartóztató viselkedését, sőt meg is vetik őket.

Értékrend

Korunk társadalmaira és azon belül is a családok, egyének szokásaira, életmódjára egyre nagyobb befolyása van a média által közvetített divatirányzatoknak. A mai tizen- és huszonévesek gondolkodásmódján már látszik az előző generáció, a jelenleg negyvenöt–hatvan éves korosztály ifjúkori éveit meghatározó mozgalmak és „újítások” hatása. És várhatóan a következő évtizedek is a mai fiatalok értékrendje szerint fognak alakulni.

Általános életfilozófia az élvezetek hajszolása

A fogyasztói társadalom krízise és szétesési folyamata az úgynevezett szexuális forradalomra vezethető vissza. Az 1960-as évektől hódító útjára indult új ideológiák – mint a feminizmus, a melegek „felszabadítása”, az abortuszliberalizáció, az emberi test reklámcélú ábrázolásának elterjedése, a fogamzásgátló tabletták következtében szabados és korán kezdett nemi élet és a többi – vezettek oda, hogy az egy apából és anyából, illetve gyermekekből álló családmodell elkezdett háttérbe szorulni. Az ellenállhatatlannak tűnő, kockázat nélküli élvezet felszámolta az addig érvényes erkölcsi gátakat. Az emberek elhitték, hogy a szexuális bűnök és az ilyen jellegű kívánságok kielégítése az, ami felszabadít és boldogít. Ezzel párhuzamosan kezdték elavultnak érezni a hagyományos férfi- és női szerepeket, megkérdőjelezve a Biblia legősibb, házasságra vonatkozó alapelveit. Az emberiség történetében nem előzmény nélküli az e téren bekövetkezett degeneráció, mely végül is mindegyik esetben korszakváltáshoz és tömegkatasztrófához vezetett. Mivel a sorsot szellemi alaptörvények irányítják, ezért ezek áthágása soha nem marad következmények nélkül az emberek életében.

Az élettársi kapcsolatok, „nyitott házasságok”, sőt most már a homoszexuális örökbefogadó „családok”, illetve az elvált, egyszülős családok elszaporodásával a fiatalok életéből eltűntek a korábban nevelést és példát adó apák. A bibliai társadalomban mindig az atyák voltak a felelősek a családjukért, akiknek első számú feladata a gyermekek Isten törvényeire való tanítása volt. Ma az egy biológiai szülő által nevelt, illetve az újrastrukturált családban élő gyermekek nevelésének hiánya a vonatkozó tanulmányok szerint egyértelműen olyan negatív következményekhez vezet, mint a dohány-, alkohol- és drogfüggőség. Apák híján a gyermekek elveszítették a követendő normákat, a példaképet és a krízishelyzetekben szükséges iránymutatásokat, kapaszkodókat. Az olyan, ma már konzervatívnak titulált értékek, mint a szülő- és tekintélytisztelet, a „másik örömének való örülés”, a „jóért jóval fizetni” elve vagy akár az empátia, kezdenek teljesen eltűnni a kor nevelési szokásaiból. Pál apostol korunkra vonatkozó előrejelzésének megfelelően az értékvesztett társadalmakban egyetlen, senki által nem vitatott érték maradt: a pénz. Manapság a legtöbb szülő – tehetségétől, érdeklődési körétől függetlenül – úgynevezett „pénzes pályára” akarja állítani a pályaválasztás előtt álló gyermekét.

A csonka családok gyermekeit otthon és a bölcsödétől kezdve az iskoláig mindenhol jórészt csak nők veszik körül, így életük első tíz évében olyan feminin dominanciával kénytelenek szembenézni, amelyből teljes mértékben kiesik a modellként használható férfikép. Az apák hiányának egyenes következménye, hogy egyre rosszabbak a fiataloknak a jövővel kapcsolatos várakozásai. Mi magyarok pedig, ha lehet még az Európai Unió új tagállamai között is a legpesszimistábbak vagyunk, ha a jövőjükről van szó. A fiatalokat nem érdekli a jövő és az azt befolyásoló politikai, gazdasági helyzet alakulása. Nem szívesen beszélnek róla, ha mégis válaszolniuk kell egy ilyen témájú kérdésre, inkább félnek tőle, kiábrándultak, céltalanok, agresszívak, jellemző rájuk a szerepjátszás, a mesterkéltség, a tehetetlenségérzés és a stressz.

A fiatalok a tinédzserkor kihívásaival szembesülve elsősorban a szüleiktől várnának segítséget, ám ha ebben a kritikus időszakban magukra maradnak, depresszióba esnek, vagy súlyosan beteg, nárcisztikus karakterűvé válnak. Nem ritkán maguk a szülők vagy a tanárok buzdítják őket, hogy átlépve erkölcsi korlátaikat, mihamarabb kezdjenek „éretté válni” mondjuk a nemi élet gyakorlása terén.

Miután az otthon, a család kudarcot vall, az iskolarendszer sem tud az új nemzedékeknek irányt mutatni. Egy tanároknak szóló tanulmány azt állítja, hogy a diákok szerint a tantervekből hiányzik a „jövő dimenziója, a globális perspektíva”. Gyakori tendencia, hogy mentális és szellemi szinten már gyerekkorban kivész a világ működésére való nyitottság, a belső kíváncsiság, a fiatalok nem tudják, miért járnak iskolába. Általános életfilozófiává vált, hogy mivel úgyis egyszer élünk, ezért élvezzük és használjuk ki az életet, a lehető legkevesebb erőfeszítés árán.

Súlyos zavarokat okoz továbbá az a tény, hogy a mai gyerekek későn érnek, azaz a serdülőkor gyakran kitolódik a huszonhat-huszonnyolc éves korra. Sokan az érettségi után még évekig nem tudják, hogy mihez kezdjenek, nem „akarják még elkötelezni magukat, egyelőre nem szeretnének főállásban dolgozni”. A munkába állás helyett sokkal vonzóbbak az egyre könnyebb felsőoktatási évek alatti szabad nyári bulizások, fesztiválok. Ez az infantilis hozzáállás együtt jár azzal is, hogy a fiatalok egyre idősebb korban függetlenednek pénzügyileg a szülői háztól, és egyre később alapítanak saját családot. Manapság már nem ritka, hogy a diákéveket maguk mögött hagyók akár harmincéves korukig is a szüleiknél laknak.

Századunkban tehát olyan globális méretekben meghonosodott új értékmérők és irányelvek alakultak ki, melyeknek nagy részét egy bibliai alapon álló keresztény ember nem követheti. A földön ismét tömegeket sodornak magukkal a napjainkban újnak hitt ördögi eszmék, melyek eredményéről Jézusnak a végidőkre vonatkozó próféciája így szól: „ És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. ” (Mt 24:12)

Az ifjúság hatalomátvétele

A két nagy világégés után konszolidáció következett, majd – legalábbis a nyugati civilizációban – viszonylag küzdelemmentes évtizedek. Ekkor kezdődött el az idősebb és fiatalabb generációk látványos eltávolodása, kibékíthetetlen harca. Míg korábban mindig az ifjúság alkotta a nagyobb forradalmi mozgalmak magját, erejét, az 1970-es évektől az az életérzés alakult ki köreikben, hogy már nem maradt miért lázadni. A tinédzserek ezután már nem a nemesebb, világjobbító ideológiák megvalósításába tették bele az erejüket, hanem az ötvenes évek Amerikájának haladó szelleműként eladott „három R” jelszavába, aminek magyar megfelelője: „vadság, lázadás, rombolás”. A „fiatalok forradalma” a huszonöt éven aluliakat egyforma ruhákba és zenei divathullámokba kényszeríttette. A korszak állandó jelmondatává vált, hogy „ne higgy senkinek, aki elmúlt harmincéves!”.

A Biblia kiemelten hangsúlyozza a szülők és az idősek felé irányuló tiszteletadás fontosságát, de már Mózes 5. könyvében is olvashatunk egy olyan nemzedékről, „amely nem tiszteli a vén embert”. Intő példa előttünk az Izrael államának kettészakadását okozó Roboám is, Salamon fia, Júda ifjú királya, aki többre tartotta kortárs barátainak véleményét, mint édesapja ősz hajú tanácsadóinak óvó szavait, ráadásul még apjáról is – akit minden idők legbölcsebb emberének mond a Biblia – lenézően nyilatkozott. Nem kell messzire mennünk, ha a Mózes által említett nemzedéket akarjuk fellelni. Talán soha a világtörténelemben nem volt akkora szakadék szülők és gyermekek között, mint korunkban. A probléma gyökere abban a gondolkodásmódban rejlik, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a fiatalság önmagában nem érték, csak egy állapot, aminek ráadásul nagyon hamar vége van. A jövőkép hiánya azt is eredményezi, hogy a tinédzserek nem képesek magukat ráncos öregemberként elképzelni. Ezért merik kegyetlenül lejáratni, kritizálni szüleik szokásait, kinézetét és mindent, ami a médiában és így az ő fejükben sem „trendi”. Tökéletesen ragadta meg a jelenséget a Példabeszédek könyvének szerzője, mikor így szól e generációs feszültségről: „ Van oly nemzetség, aki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. ” Egy kortárs olasz író, Dino Buzzati pedig Hajtóvadászat öregekre című remekművében ironizál ekképpen: „Negyvenen felül öregnek számított mindenki. Az új generáció pedig utálta, megvetette az öregeket.” A novellabeli fiatalok jelszava az „Üsd az öreget, üsd!”, mintha a modern társadalmak zászlajára lenne hímezve. Ha csak az idei iskolai félév hajmeresztő híreire gondolunk, könnyen felidézhetjük, mennyi erőszakról hallhattunk az oktatási intézmények falain belülről. Nem egy esetben tanárokat ütlegeltek a diákok vagy szüleik, Kaposváron két gimnazista ölte meg volt barátját, és csak Nagy-Britanniában idén már tizenhat tinédzser lett gyilkosság áldozata. A társadalom pedig látszólag tehetetlenül nézi a verekedő, késelő, sőt manapság már gyilkosságra is vetemedő ifjakat. A félreértelmezett humanizmus odáig mélyítette a válságot, hogy míg a gyerekeket önálló kormányzati oldalon tájékoztatja jogaikról az ombudsman, addig a szülői pofon jogáról és kriminalizációjáról folyamatos viták zajlanak.

Annyi már most kijelenthető, hogy Pál apostol a világtörténelem végén élő nemzedékről Timotheosznak adott jellemzésével alaposan fején találta a szöget: „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok…” (2Tim 3:2)

Milyen egy trendi fiatal?

Egyebek mellett a fogyasztói divatőrület is teljesen megváltoztatta a fiatalok értékrendjét. Miközben az emberek kétségbeesetten próbálnak megfelelni a média által erőltetett, de szinte elérhetetlen paramétereket diktáló szépségideáloknak, az emberi test maga is árucikké vált. Igazi „fílingnek” azt tartják, hogyha „én választhatom meg a ruhám és a cipőm”, a legkívánatosabb embertípus pedig a mindenkit meghódító, kemény férfi és a csábító, flörtölő, örökifjú nő. A Szentírás azonban egy másik megközelítést tár elénk az emberi testről. A pogányok apostola, Pál, a test áruba bocsátását így írja le: „ erkölcsi érzés nélkül, önmagukat bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére ” (Ef 4:19). Amikor pedig Péter apostol az asszonyokhoz szólva a női értékeket emeli ki, elsősorban a szív és a szellem tisztaságát említi, míg a kirívó, figyelemfelkeltő öltözködésről és a külső testi jegyek túlhangsúlyozásáról lebeszéli őket. A Teremtő esztétikai érzéke megkérdőjelezhetetlen, ám a szépséghez való viszonya alapvetően más, mint az emberé. Bölcs Salamonon keresztül megtudhatjuk, hogy egy szépségverseny győztese is lehet akár olyan, mint „a disznó orrában az aranyperec ”, ha történetesen nincs bölcsessége.

Korunk valamennyi divatirányzatában felfedezhetők olyan közös jegyek, melyek lényege a testiség és a szexuális bűnök propagálása. Miközben a fiatalok elhiszik, hogy a divat követésével egyéniséggé, „valakivé” válnak, pontosan egyediségüket veszítik el.

A korábban még kirívó és az igazi lázadást megtestesítő láncban és boxerben járó rockker, a loboncos hajú, csöves hippi vagy egy elkínzott testű szkinhed ma már teljesen megszokott látvány. Az ilyen, pár évtizede még polgárpukkasztó kulturális formák mára teljesen beépültek a szórakoztatóipar populizmusába, fogyaszthatóvá, divattá váltak. Míg minden divatirányzat mögött óriási üzleti érdekek húzódnak meg, nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy az öltözet jeladás a külvilág felé, az ember belső tartalmáról ad képet. Köztudott, hogy a leghíresebb divattervezők homoszexuális emberek, akik természetesen beleviszik ilyen jellegű irányultságukat a tömegek számára diktált divatba is. Ezért is érdemes keresztényként tudatosan alakítani a stílusunkat, hogy a kultúra és a divat „defektjeinek” követésével nehogy „Isten ellen lázadónak találtassunk”.

A férfiaknak főként a divat segítségével lezajló feminizálása, illetve a nők elférfiasítása már a hetvenes években elkezdődött, ekkor jelentek meg a másik nem viseletét bátran magukra öltő transzvesztiták. A jelenségnek még a filozófiai hátterét is megteremtették az olyan, főként Indiából származó tanokkal, melyek a lélek pozitív oldalának hangsúlyozását a feminin megnyilvánulási formákban látja. Ez a nemi identitászavar jelentkezik a ma már milliós nagyságrendű követőre talált úgynevezett emo stílust valló fiataloknál is. Mindegy, hogy „emo boy” vagy „emo girl” az illető, mert mindkét nemnek ugyanolyan szembe fésült fekete haja van, illetve ugyanazokat a testre tapadó pólókat, szűk női farmereket, kitűzőket, halálfejmintás kiegészítőket és piercingeket hordják. Az irányzatnak fő jellemzői, egy követője szerint: a „metro- és homoszexualitás, a depresszió, az öngyilkossági hajlam, az okkultizmus, mindenben a fekete, a fű és a pia”. A homoszexualitás kipróbálása, elfogadottsága teljesen általánossá vált köreikben. A hazánkban még tiltott szerként számon tartott marihuána/hasis, LSD, ecstasy, amfetaminok, crack, kokain, heroin, egyéb opiátok, mágikus gomba, GHB, valamint az inhalánsok és a patron/lufi valamelyikén minden harmadik tinédzser túl van már.

Az emo mellett napjaink legelterjedtebb irányzatai a hardcore, a punk vagy a nu metal, melyeknek szintén megvannak az ismertetőjegyei: biztosítótű a fülbe, orrba, szájba, lyukasztott karikák, láncok, tetoválások, önpusztítás, brutalitás, teljes sötétség, agresszió stb. A dalok szövegvilága a stresszre, valamint az élet balszerencsés oldalára koncentrál. Kedvenc témák: gyerekkori elutasítottság és molesztálás, szociális különbségek, kapcsolatteremtési és házassági problémák. A legtöbb ilyen stílust követő embernek nincs önértékelése. A deviáns, barbár magatartásokat népszerűsítő zenekarok vezetői korunk „erős emberei”, akik tudatosan csalják tőrbe a kifejletlen identitású fiatalok nagy részét. Az atyai szeretet és a családi közösség hiányának pótlását az ilyen jellegű koncerteken keresik a magányos srácok és lányok, akik csak arra a két-három órára érzik úgy, hogy megtalálták önmagukat. A folyamatokat figyelve egyértelmű, hogy korunk fő zenei irányzatai gyakorlatilag a hetvenes évek rockkultúrájában népszerűvé vált direkt vagy szalonsátánizmus populárisabb változatai.

Aberráció okosoknak

Nagy-Britanniában az intelligenciaszintjük alapján a top 5 százalékba sorolható National Academy for Gifted and Talented Youth 11–19 éves diákjai közül több mint egyharmad jelölte meg kedvenc zenekarának a SlipKnoT nevű metálbandát. Zenei stílusuk szélsőséges, színpadi teljesítményük a szakma megítélése szerint brutális, amit az alábbi néhány példa kiválóan illusztrál. Indulásuk éveiben olykor kisestélyiben, olykor pedig véres ruhákban léptek fel. A zenekar tagjait számos olyan sátánista zenekar is inspirálja, mint a Deicide vagy a Morbid Angel. „Énekesükre” egy szexshop alkalmazásában bukkantak rá, Chris Fehn perkás beavatására pedig egy rendkívül undorító pornófilm megnézése során került sor, melyet ő maga végig hányt.

A média kockázatai

Az internet a legtöbb divat- és zenei mozgalom kulcsa. Az egyes irányzatok stílusjegyei a honlapokon, chatfórumokon és blogokon jutnak el leggyorsabban világszerte. Az internet, az újságok, a rádió, a tévé, a mozi, a filmek mind-mind főleg a fiatalabb generációt akarják elérni, hogy megmondják, milyen az aktuális divat, milyen legyen az ízlésük, mit és hol egyenek, igyanak, hogyan szeressenek, miközben elhiteti velük, hogy ők a legfontosabbak. A virtuális világ új dimenziókat nyit a való életben egyébként gátlásos, visszahúzódó, szerencsétlen sorsú embereknek, akik álnevet használva bárkinek kiadhatják magukat. A szemtől szembe zajló kommunikáció hiánya és az inkognitó gátlástalanságának érzése egyszerre jelent számukra lehetőséget és csapdát is. Az internet egy részét uraló perverz bűnözők éppen az ilyen virtuálisan megrészegedett fiatalokra, sőt gyerekekre vadásznak. Álljon itt ennek illusztrálására egy számadat: Magyarországon csak a 2007-es évben 10 ezer pedofil jellegű ügyben nyomozott a rendőrség. A problémát tetézi, hogy a fiatalok internetezése, illetve filmnézési szokásai a szülők számára legtöbbször ellenőrizhetetlenek. Az angol nyelvű International Herald Tribune szerint nem ritka eset, hogy a „ráérő tini lányok némelyike kérésre vetkőzik a webkamerák előtt”. A fiatalok által látogatott egyik legnépszerűbb oldal (600 ezer regisztrált felhasználóval) üzemeltetője pedig egy ismert pornókirály.

A médiageneráció életében tehát már nélkülözhetetlen eszközök – amellett, hogy az erőszak és a pornó csatornái – egyben a legnagyobb függés létrehozói is. A fiatalok immár nemcsak otthon töltik idejük nagy részét a számítógép (átlagban 5,2 órát naponta) vagy a tévé előtt, manapság már az iskolában is csak a tegnapi sorozatról vagy a legújabb virtuális játékról tudnak beszélni. Mivel az általuk favorizált filmek tetemes hányada a szexuális szabadosságról szól, gondolkodásmódjuk és párbeszédeik is e téma köré csoportosulnak – nem túlzás esetükben egyenesen pornónemzedékről beszélni.

Azok a fiatalok, akik egoista, öntelt, hedonista módon, céltalanul kísérletezgetnek a korszellem által rájuk szabott életformával, és fásultan, közömbösen fogadják az internetből, filmekből, magazinokból, zenei irányzatokból rájuk ömlő divathullámokat, saját, talán maradandó kárukon fogják megtanulni, hogy az Isten elleni lázadás soha nem marad következmények nélkül. Harminc-negyven év távlatában már kénytelenek lesznek belátni, hogy mekkora helyrehozhatatlan problémákat okoztak maguknak a szellemi törvények figyelmen kívül hagyásával. Megmenekülésük záloga a jó és a rossz közötti különbségtétel felvállalása, saját életükre vonatkozó hosszú távú tervek és célok lefektetése, a Biblia végidőkre vonatkozó kijelentéseinek megismerése, valamint kortársi mivoltuk tudatosítása. Az Istentől származó örök értékeket nem befolyásolja egyetlen kor divatja sem, ezért a trendiség kényszerétől felszabadulva a következő világkorszak szellemének, a Szent Szellemnek kell utat nyitniuk az életükben, hogy a sodródás helyett a jövő alakításán fáradozzanak.