A jeruzsálemi Szentély Jézus korában

A következő oldalakon a Misna (Ismétlés) nevű, legnagyobb tekintélyű rabbinikus irat Middót (Méretek) című értekezésének teljes szövege olvasható, magyar fordításban először. Ez az i. sz. 2. század végéről származó írás rögzítette a Második Templom legrészletesebb leírásának szóbeli hagyományát, hogy megóvja azt a feledéstől. A leírás két okból érdekes számunkra: egyrészt közelről bemutatja a Jézus korabeli Templomot és életét; másrészt a Harmadik Templom felépítésének jelenleg is zajló előkészületeit irányító rabbik ezt a szöveget tekintik a közeljövőben felépíteni szándékozott Szentély tervrajzának.   

Első fejezet

1. A papok három helyen virrasztottak a Templomban. Avtinus Házában, a Szikra Házában és a Tűz Házában.¹

A léviták huszonegy helyen [virrasztottak]: öten a Templom-hegy² öt kapujánál, négyen a négy sarkánál belülről, öten a Templom Udvarának³ öt kapujánál, négyen annak négy sarkánál kívülről,⁴ egy az Áldozatok Terménél, egy a Függöny Terménél⁵ és egy a Kegyelem Trónja⁶ mögött.

2. A Templom-hegy őrségének vezetője úgy szokta körbejárni az őröket, hogy égő fáklyákat vitetett maga előtt, és ha valamelyik őr nem állt föl, hogy így köszöntse: „Békesség neked, templomőrség feje!”, akkor kiderült, hogy elaludt,⁷ ő pedig megütötte a botjával. Engedélye volt arra is, hogy megégesse a ruháját.

A léviták őrhelyei éjszakánként (ahol fal vagy épület takarja az őrt, ott szürke ponttal jelöltük).

Az emberek ezt mondták: „Mi ez a zaj a Templom téren?” „Az egyik lévita kiáltott, mert megverték és a ruháját megégették, mivel elaludt az őrségében.” Eliézer ben Jaakov rabbi mondta: „Egyszer az anyám bátyját álomba merülve találták az őrhelyén, és megégették a ruháit.”

3. A Templom-hegynek öt kapuja volt. Délen a két Hulda Kapu,⁸ melyek kijáratul és bejáratul egyaránt szolgáltak. Nyugat felé a Kiponus Kapu,⁹ észak felé a Taddi Kapu, amelyet semmire sem használtak,¹⁰ valamint a Keleti Kapu, amelyen Susán városának az ábrázolása volt,¹¹ amelyen a főpap járt ki a segítőivel együtt az Olajfák hegyére¹² elégetni a [vörös] üszőt.

4. A Templom Udvarának¹³ hét kapuja volt. Három északon, három délen és egy keleten. Délen [nyugatról kezdve] volt a Tűzifa Kapuja,¹⁴ az Áldozatok Kapuja,¹⁵ aztán a Víz Kapu. Keleten [a Nők Udvara felé] volt a Nikánór Kapu, amelyhez tartozott két terem, egyik a jobb oldalán, a másik a bal oldalán. Az egyik a Ruhakészítő Pinhász Terme,¹⁶ a másik pedig a Serpenyős Ételáldozat Készítőinek Terme.¹⁷

1. Avtinus Háza; 2. a Szikra Háza és 3. a Tűz Háza a Templom Udvarának kőfalán. (Az alaprajzon a megszokott tájolás szerint észak felfelé, kelet jobbra van.)

5. Északon volt a Szikra Kapuja, amely egyfajta oszlopcsarnok volt,¹⁸ a tetején egy emeleti teremmel, hogy a papok őrködni tudjanak fent, lent pedig a léviták, és volt egy kijárata a Templomot körülvevő sánc¹⁹ felé. Mellette²⁰ volt az Áldozatok Kapuja, azután pedig a Tűz Házáé.

6. A Tűz Házában négy oldalsó rekesz volt, mintegy a központi teremből nyíló beugrók, kettő szent földön, kettő nem megszentelt földön,²¹ és volt egy [alacsony] kövekből rakott sor,²² amely elválasztotta a szentet a nem szenttől.

S hogy milyen célt szolgáltak ezek a termek? A délnyugati az Áldozatok Terme volt, a délkeleti a Tekintet Kenyereinek készítőié, az északkeletiben a Hasmoneusok raktározták el annak az oltárnak a köveit, amelyet Görögország királyai tisztátalanná tettek.²³ Az északnyugatin keresztül pedig le lehetett menni²⁴ a bemerítkező medencébe.

7. A Tűz Házának két kapuja volt. Az egyik a Templomot körülvevő sánc felé nyílt, a másik pedig a Templom Udvarába. Jehuda rabbi azt mondta: „Annak, amelyik a Templom Udvarába nyílt, volt egy kis rácsos kapuja, ezen át mentek be, amikor ellenőrizték a Templom Udvarát.”²⁵

A Templom-hegy öt kapuja: 1–2. a Hulda Kapuk; 3. a Kiponus Kapu; 4. a Taddi Kapu; 5. a Susán Kapu, amellyel szemben a viadukt túloldalán látható a hely, ahol a vörös üszőt szokták elégetni az Olajfák hegyének oldalában.

A Tűz Házának belseje, ahol a másnap reggeli szolgálatot végző papok aludtak.

8. A Tűz Házának kupolája volt. Ez egy nagy terem volt, körben kiálló kőlapokkal.²⁶ Ezeken aludtak az atyák házainak²⁷ vénei a Templom Udvarának kulcsait őrizve. A fiatal papok²⁸ a földön aludtak, mindegyik a ruháján.²⁹

9. Itt volt egy egykönyöknyi (kb. 0,5 m) oldalú, négyzet alakú hely, amelyen volt egy márványlap. Erre egy gyűrű volt rögzítve és egy lánc, amin a kulcsok lógtak. Amikor a zárás ideje elérkezett, a pap fölemelte a kőlapot a gyűrűnél fogva, és levette a kulcsokat a láncról. Akkor bezárta [a Templomot]³⁰ belülről, miközben egy lévita kint aludt.³¹ Mikor befejezte a zárást, visszatette a kulcsokat a láncra, a kőlapot pedig a helyére tette, ráhelyezte a ruháit, és azon aludt.

Ha valamelyiküknek magömlése volt, lement a csigalépcsőn,³² ami az Erőd³³ alá vezetett, és amelyet mindkét oldalán mécsesek világítottak meg, míg leért a bemerítkező medencéhez. Eliézer ben Jaakov rabbi azt mondta: „Lement a csigalépcsőn, amely a Templomot körülvevő sánc alá vezetett, majd kiment a Taddi Kapun.”

Második fejezet

1. A Templom-hegy ötszázszor ötszáz könyök volt34 (kb. 250 × 250 méter). A nagyobbik része³⁵ dél felé esett, a második legnagyobb kelet felé, a harmadik legnagyobb rész észak felé és a legkisebb része nyugat felé. A legnagyobb rész volt a leggyakrabban használt rész.³⁶

2. Mindenki, aki bejött a Templom-hegyre, a jobb oldalon jött be,³⁷ úgy ment körbe, és a baloldalon ment ki. Kivéve azokat, akiket valamilyen szerencsétlenség ért, mert ezek bal felé mentek. Ha megkérdezték őket: „Miért mész bal felé?” [ő pedig így válaszolt:] „Mert gyászolok.” [akkor így feleltek neki:] „Aki e házban lakik, Ő vigasztaljon meg téged!” [Ha pedig így válaszolt:] „Mert kiközösítés alá helyeztek.” [akkor azt mondták neki:] „Aki ebben a Házban lakik, indítsa fel őket arra, hogy újra közel engedjenek téged!”³⁸ Ez Meir rabbi véleménye, de Josszi rabbi így felelt neki: „Úgy állítod be, mintha igazságtalanul bántak volna el vele.”³⁹ „Akkor tehát mit is mondtak?” „Azt, hogy aki ebben a Házban lakik, indítson föl téged, hogy elfogadd a társaid⁴⁰ szavát, és így ők újra közel engedjenek téged!”

3. Ezen⁴¹ belül volt a tíztenyérnyi (kb. 1 m) magas, rácsozatos válaszfal.⁴² Görögország királyai tizenhárom helyen törték át,⁴³ [később aztán a zsidók] újra beépítették ezeket, és úgy határoztak, hogy tizenháromszor kell leborulni ennek emlékére előttük.⁴⁴ Ezen [a válaszfalon] belül volt a Templomot körülvevő sánc,⁴⁵ amely tízkönyöknyi (kb. 5 m) [magas] volt. Ezen tizenkét lépcső volt;⁴⁶ minden lépcsőfok magassága a Templomban fél könyök (kb. 25 cm) volt, kivéve az Előcsarnok lépcsőit.⁴⁷ Minden bejárat és a kapuk húsz könyök magasak (kb. 10 m) voltak, szélességük pedig tíz könyök volt (kb. 5 m), kivéve azokat, amelyek az Előcsarnokban⁴⁸ voltak.

Minden bejáratban ajtók voltak, kivéve azokat, amelyek az Elő - csarnokba vezettek. Mindegyik kapunak volt felső szemöldökfája, kivéve a Taddi Kaput, amely fölött két kő volt egymásnak döntve. Mindegyik kapu ki volt cserélve arannyal, kivéve a Nikánór Kaput, mert azokkal egy csoda történt,⁴⁹ és némelyek azt állították, hogy azoknak a reze úgy fénylett, mint az arany.

4. Mindegyik fal magas volt, kivéve a keleti falat, azért hogy a pap, aki a vörös üszőt elégette az Olajfák hegyén állva, tekintetét figyelmesen odairányítva láthassa a Szentély bejáratát a vér hintésekor.⁵⁰

5. A Nők Udvara százharmincöt könyök (kb. 67,5 m) hosszú és százharmincöt könyök széles volt. Négy terem volt a négy sarkában,⁵¹ mindegyik negyven könyöknyi (kb. 20 m),⁵² és nem volt tetejük.

A Templomot körülvevő, egy méter magas, rácsozatos válaszfal (szoreg), amely mögé nem zsidó származásúak halálbüntetés terhe mellett nem léphettek. Mögötte látható a sánc (chail) lépcsője.

Így lesz ez az eljövendő időben is, mert meg van írva: „Akkor bevitt engem a külső udvarba, és elmentem az udvar négy sarka mellett, és íme, az udvar mindegyik sarkában volt egy udvar. Az udvar mindegyik sarkában lévő négy udvar pedig keturot⁵³ volt.” Keturot csak azt jelenti, hogy nincs tetejük. S hogy milyen célt szolgáltak? A délkeleti volt a Nazírok Terme, ahol a nazírok a hálaáldozatukat főzték, levágták a hajukat, és a fazék alá dobták.⁵⁴ Az északkeleti a Fa Terme volt, ahol azok a papok, akiknek fizikai fogyatékosságaik voltak, kiválogatták azokat a fákat, amelyekben férgek voltak, mivel amiben féreg volt, az mind alkalmatlan volt az oltár számára. Az északnyugati volt a Leprások Terme.⁵⁵ Ami a délnyugatit illeti, Eliézer ben Jaakov rabbi így szólt: „Elfelejtettem, hogy ezt mire használták.” Abba Saul viszont azt mondja: „Itt tárolták az olajat és a bort, és úgy hívták, hogy Olaj Terme.”⁵⁶

A halotti tisztátalanságtól megtisztító vízhez szükséges vörös üsző elégetése az Olajfák hegyén.

A Nők Udvara, négy sarkában a négy fedetlen teremmel: 1. a Nazírok Terme; 2. a Fa Terme; 3. a Leprások Terme; 4. az Olaj Terme.

A Nők Udvara eredetileg egészen díszítetlen volt, de később aztán körülvették egy erkéllyel, hogy a nők onnan föntről tudják nézni a férfiakat odalent, hogy ne vegyüljenek el egymással.⁵⁷

Innen [a Nők Udvarából] tizenöt lépcsőfok vezetett föl az Izraeliták Udvarába a tizenöt „grádicsok énekének” megfelelően a Zsoltárokban,⁵⁸ és ezeken állva énekeltek a léviták.⁵⁹ Nem szögletesek voltak, hanem kör alakúak, mint egy szérűnek a fele.

6. Az Izraeliták Udvara alatt termek voltak, amelyek a Nők Udvarába nyíltak, a léviták itt tartották a hárfáikat, lantjaikat, cintányérjaikat és mindenféle hangszerüket.

Az Izraeliták Udvara százharmincöt könyök hosszú (kb. 67,5 m) és tizenegy [könyök] (kb. 5,5 m) széles volt.

Hasonlóképpen a Papok Udvara százharmincöt [könyök] hosszú (kb. 67,5 m) és tizenegy könyök széles (kb. 5,5 m), és egy alacsony kövekből álló sor választotta el az Izraeliták Udvarát a Papok Udvarától. Eliézer ben Jaakov rabbi azt mondta: „Volt ott egy lépcső, egykönyöknyi magas (kb. 25 cm), azon egy emelvény,⁶⁰ ennek pedig három lépcsője volt, mindegyik félkönyöknyi (kb. 3 × 25 cm).” Eképpen a [Papok Udvara] két és fél könyökkel (kb. 1,25 m) magasabb volt, mint az [Izraeliták Udvara]. Az egész Templomudvar⁶¹ száznyolcvanhét könyöknyi hosszú volt (kb. 93,5 m), és 135 széles (kb. 67,5 m), és tizenhárom leborulást kellett ott végrehajtani.⁶² Abba Josszi ben Hánán azt mondja: „Ezeket a tizenhárom kapuval szemben végezték el.”⁶³ Délen — nyugat felől kezdve — volt a Felső Kapu, a Tűzifa Kapuja, az Elsőszülöttek Kapuja⁶⁴ és a Víz Kapu. Hogy miért hívták Víz Kapunak? Mert ezen át hozták a korsó vizet az italáldozathoz a sátrak ünnepén. Eliézer ben Jaakov rabbi ezt mondja: „Mert ezen át szivárgott a víz, az eljövendő időben pedig ömleni fog a Templom küszöbe alól.”⁶⁵ Ezekkel [a kapukkal] szemben, északon — nyugatról kezdve — volt Jekónia Kapuja, az Áldozat Kapuja, a Nők Kapuja⁶⁶ és az Ének Kapuja.⁶⁷ Hogy miért hívták Jekónia Kapujának? Mert ezen keresztül ment Jekónia⁶⁸ a fogságba.⁶⁹ Keleten volt a Nikánór Kapu, ennek volt két kis ajtaja,⁷⁰ egyik a jobb oldalán, másik a bal oldalán. És volt még kettő [kapu] nyugat felé, amelyeknek nem volt nevük.

A Nők Udvarában levő négy fedetlen terem belülről (az előbbi sorrendben). A képek nem teljesen arányosak, hiszen a termek egyegy oldala kb. húsz méter hosszú volt.

A Nők Udvarából az Izraeliták Udvarába nyíló Nikánór Kapuhoz felvezető lépcső. Azért van tizenöt foka, mert a tizenöt „grádicsok énekét” énekelték a felmenők, minden lépcsőfokon egyet-egyet.

Harmadik fejezet

1. Az oltár harminckétszer harminckét könyöknyi volt⁷¹ (kb. 16 × 16 m). Egykönyöknyit (kb. 0,5 m) emelkedett, aztán beugrott egykönyöknyit, ez volt az alap.⁷² Így maradt harmincszor harminc könyöknyi (kb 15 × 15 m). Ezután emelkedett ötöt (kb. 2,5 m), és beugrott egyet (kb. 0,5 m), ez képezte a gyalogjárót, így maradt huszonnyolcszor huszonnyolc könyök⁷³ (kb. 14 × 14 m) [majd három könyöknyit emelkedett, és ezzel elérte a szarvakat]. A szarvak minden irányban egykönyöknyi kiterjedésűek voltak⁷⁴ (kb. 0,5 m), így lett huszonhatszor huszonhat⁷⁵ (vagyis kb. 13 × 13 m). Egykönyöknyi minden oldalon a papok számára volt, hogy körbe tudjanak menni, így maradt huszonnégyszer huszonnégy (kb. 12 × 12 m) a farakások számára [amelyek az oltár tüzére szolgáltak].

Josszi rabbi azt mondta: „Eredetileg, az első Templomban az egész oltár csak huszonnyolcszor huszonnyolc könyöknyi volt (kb. 14 × 14 m), és ugyanezekkel az említett mértékekkel⁷⁶ csökkenve emelkedett, így a farakások számára fenn - tartott rész húszszor húsz volt (kb. 10 × 10 m).” Mikor visszatértek a fogságból,⁷⁷ hozzáadtak [az oltárhoz] négykönyöknyit északon,⁷⁸ és négyet nyugaton (kb. 2—2 métert) a gammához [görög betű] hasonlóan,⁷⁹ ahogy meg van írva: „És a tűz helye⁸⁰ tizenkét könyök hosszában és tizenkettő széltében, négyzet alakú.”⁸¹ Lehetséges lenne, hogy csak tizenkétszer tizenkettő volt? Amikor azt mondja „négy oldalán”,⁸² ez arra tanít, hogy a közepétől számítva mindkét irányba tizenkét könyök.

Egy vörös fonalból készült csík ment körül a közepén,⁸³ hogy elválassza a vér hintésének felső helyét a vér hintésének az alsó helyétől.⁸⁴ Az alap az északi és a nyugati oldalon futott végig, de nyitva maradt még egykönyöknyivel a déli, és egykönyöknyivel a keleti oldalnál.

2. Az alap délnyugati sarkánál volt két lyuk, szűk orrlyukakhoz hasonló, amelyeken át a vér, amelyet az alap nyugati oldalánál és a déli oldalánál kiöntöttek,⁸⁵ lefolyt, összekeveredett a csatornában⁸⁶ és kifolyt a Kidron-völgyébe.

3. Ugyanennél a saroknál, a kövezett felületen, amely az [alap] alatt volt, volt egy egy könyökször egykönyöknyi (kb. 0,5 × 0,5 m) hely, és itt volt egy márvány kőlap, amelyre egy gyűrű volt rögzítve,⁸⁷ ezen keresztül szoktak lemenni az aknába, ⁸⁸ hogy kitisztítsák.⁸⁹

Az oltár déli oldalán volt egy rámpa, harminckét [könyöknyi hosszú] (kb. 16 m), tizenhat széles (kb. 8 m), és ennek a nyugati oldalán volt egy üreg, ahová az alkalmatlannak minősített madarakból való bűnáldozatokat helyezték.⁹⁰

4. A rámpa kövei és az oltár kövei egyaránt Bét- Kerem⁹¹ völgyéből származtak, ahol szűz talajban⁹² ástak le,⁹³ és egész köveket hoztak onnan, amelyeket vas soha nem érintett, mert a vas alkalmatlanná teszi [a köveket az oltár építéséhez] már puszta érintés által is; egy repedés [hiány] pedig minden szempontból [alkalmatlanná teszi őket]. Ha valamelyiken valami repedés volt, az alkalmatlanná vált, de a többi nem. Évente kétszer kimeszelték őket, egyszer peszahkor, és egyszer a sátrak ünnepén; a Szentélyt pedig évente egyszer, peszahkor. Rabbi [Júda Ha-Nászi] azt mondja: „Minden pénteken kimeszelték az oltárt egy ruhával a vér miatt.” Nem vas vakolókanállal meszelték ki őket, mert ha az hozzáért volna, alkalmatlanná tette volna — mert a vas azért teremtetett, hogy megrövidítse az ember életét, míg az oltár azért teremtetett, hogy meghosszabbítsa az ember napjait, és nem helyénvaló, hogy ami megrövidíti [az életet], fölemelkedjen az ellen, ami meghosszabbítja azt.

A Nők Udvara falának tetején erkély futott köröskörül. A vízmerítés ünnepének éjjelén, amikor a rabbik táncoltak Isten dicsőségére, a nők csak az erkélyekrôl ülve nézhették őket, hogy ne vegyülhes senek össze. Az év e legnagyobb ünnepén a vezető rabbik szólótáncot táncoltak az egész nép előtt. Gamaliél Szanhedrinelnök, Pál apostol farizeus mestere, híres volt akrobatikus táncáról.

A mészárszék az oltártól északra: gyűrűk (vagy kampók) a földön, mögöttük a nyúzóoszlopok, mellettük a márványasztalok.

5. Az oltártól északra gyűrűk voltak,⁹⁴ hat sor, mindegyikben négy gyűrű. Némelyek azt mondják, négy sor, mindegyikben hat gyűrű. Ezeknél szokták levágni az [állat]áldozatokat. A mészárszék az oltártól északra volt, és itt volt nyolc alacsony oszlop, tetejükön cédrusfa tömbökkel. Ezekbe vashorgok voltak rögzítve, három sor mindegyikben, amelyekre az állatok tetemeit akasztották, és itt nyúzták meg őket márványasztalok fölött, amelyek az oszlopok között voltak.

6. A mosdómedence⁹⁵ az Előcsarnok és az oltár között volt, egy kicsit dél felé. Az Előcsarnok és az oltár között huszonkét könyök távolság volt (kb. 11 m). Itt volt tizenkét lépcsőfok, mindegyik lépcsőfok fél könyök magas (kb. 25 cm), és egy könyök széles (kb. 0,5 m). Egykönyöknyi, egykönyöknyi (kb. 1 m?) és egy vízszintes üres, három könyöknyi (kb. 1,5 m) rész. A tetején egykönyöknyi, egykönyöknyi és négykönyöknyi (kb. 2 m) üres vízszintes tér. Jehuda rabbi azt mondja, a tetején egykönyöknyi, egykönyöknyi és ötkönyöknyi (kb. 2,5 m) üres vízszintes sík.

7. Az Előcsarnok bejárata negyven könyök magas volt (kb. 20 m) és húszkönyöknyi széles (kb. 10 m). Fölötte volt öt, tölgyfából faragott főgerenda. A legalsó minden oldalon egykönyöknyit állt ki, egykönyöknyivel minden oldal fölé. Így a legfölső harminckönyöknyi hosszú volt (kb. 15 m). Egy sor kő volt minden gerenda és a másik között.

8. A Szentély fala és az Előcsarnok fala közé kő gerendák⁹⁶ voltak rögzítve, hogy megakadályozzák annak eldőlését.⁹⁷ Az Előcsarnok gerendáira aranyláncok voltak függesztve, amelyek segítségével a fiatal papok föl tudtak mászni, és megnézni a koronákat,⁹⁸ mert meg van írva: „És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jejadának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában.”⁹⁹ Egy aranyszőlő állt a Szentély bejáratánál, oszlopokra függesztve. Aki felajánlott egy kerti levelet, vagy egy szőlőszemet, vagy egy szőlőfürtöt, ide hozta és ide akasztotta. Rabbi Eliézer, Rabbi Cádók fia azt mondta: „Egyszer megtörtént, hogy háromszáz papot jelöltek ki rá [hogy megtisztítsák].”

Negyedik fejezet

1. A Szentély¹⁰⁰ bejárata húszkönyöknyi magas volt (kb. 10 m), a szélessége pedig tízkönyöknyi¹⁰¹ (kb. 5 m). Négy kapuszárnya volt, kettő belül,¹⁰² kettő kívül, ahogy meg van írva: „És a Templomnak és a Szentélynek két kapuszárnya volt.”¹⁰³

A külső kapuszárnyak a bejárat belső részébe nyíltak, a fal vastagságát takarták, a belsők pedig a Templomba, hogy eltakarják a [fal díszítetlenségét] az ajtók mögött,¹⁰⁴ mert az egész Szentély arannyal volt borítva, kivéve a kapuszárnyak mögötti részt. Jehuda rabbi azt mondja: „A kapuszárnyak¹⁰⁵ a bejáratban¹⁰⁶ álltak, és dupla szárnyak voltak, az egyik a másikra csukódott,¹⁰⁷ egy kapuszárny két és fél könyöknyi volt (kb. 1,25 m), és így hagytak egy félkönyöknyit és egy oszlopot a másik kapuszárnynak, ahogy meg van írva: „És a kapuknak két szárnyuk [levelük] volt, két forgó szárnyuk, két szárny az egyik kapunak és két szárny a másik kapunak.”¹⁰⁸

2. A nagy kapunak¹⁰⁹ két kis mellékajtaja volt. Az egyik északra, a másik délre. Soha ember a délin nem ment be, mert erről világosan beszél Ezékiel, ahogy meg van írva: „És Isten így szólt hozzám: Ennek a kapunak zárva kell lennie, nem szabad kinyitni, ember nem mehet be ezen keresztül, mert Izrael Istene ment be ezen keresztül, ezért zárva kell tartani.”¹¹⁰ Ő [a pap] fogta a kulcsot, és kinyitotta az északi kisajtót, és bement a cellába,¹¹¹ és a cellából a Szentélybe. Jehuda rabbi ezt mondta: „Végig szokott menni a fal vastagságában,¹¹² míg a két kapu között állva találta magát, akkor kinyitotta a külső kapukat belülről, és a belső kapukat kívülről.”

Az égőáldozati oltár (mizbeach) dél felől nézve: 1. az alap (jeszod), rajta a két kis lyukkal, amely a vért a föld alatti csatornába vezette; 2. a gyalogjáró (szovév); 3. a papok „járdája”; 4. a máglyák helye; 5. a nagy rámpa, amelyen a papok felmentek az oltárra; 6. a kis rámpák. Középmagasságban látható a vörös fonalból készült jelzőcsík.

3. Itt¹¹³ harmincnyolc cella volt, tizenöt északon, tizenöt délen és nyolc nyugaton. Az északiak és a déliek [úgy voltak megalkotva, hogy] öt öt fölött és öt fölöttük.¹¹⁴ A nyugatiak: három három fölött és kettő fölöttük. Mindegyiknek három bejárata volt, egy a tőle balra levő cellába, egy a fölötte levő cellába, és az északkeleti sarok[ ban lévő cellában] öt bejárat volt, egy a jobb oldali cellába,¹¹⁵ egy a fölötte levő cellába, egy a körjáró rámpára, egy a [nagy kapuba vágott] kisajtóhoz és egy a Szentélybe.

4. A legalsó emelet terme öt [könyöknyi széles] (kb. 2,5 m) egy hatkönyöknyi plafonnal¹¹⁶ (kb. 3 m); a középső hat [könyöknyi széles] (kb. 3 m), hét [könyöknyi] (kb. 3,5 m) plafonnal; és a legfelső hét [könyöknyi] (kb. 3,5 m) széles, mert meg van írva: „Az alsó emelet belső szélessége öt sing, a középső szélessége hat sing és a harmadik szélessége hét sing volt,¹¹⁷ [és bemélyedéseket épített a ház körül kívülről, hogy az emeletek gerendái ne nyúljanak be a ház falaiba.]”

5. A cellák házában egy körjáró rámpa¹¹⁸ ment föl az északkeleti saroktól az északnyugati sarok felé, ezen szoktak felmászni a cellák tetejére. Aki felment [a körjáró rámpán], nyugat felé fordulva indult, végigment az egész északi oldalon, amíg megérkezett a nyugatihoz. Mikor elérte a nyugatit, dél felé fordult, és az egész nyugati oldalon ment tovább,¹¹⁹ míg elért a déli oldalhoz, mikor elérte a délit, akkor kelet felé fordult, végigment a déli oldalon, amíg eljutott a felső emelet bejáratához,¹²⁰ amelynek a bejárata dél felé nézett. A felső emelet bejáratánál volt két cédrusfa oszlop, amelyeken föl szoktak mászni¹²¹ a Szentélynek a tetejére. Alacsony kövek sora jelölte a tetőn az elválasztást a Szentély és a Szentek Szentje között.¹²² A tetőn csapóajtók voltak, ezek a Szentek Szentjébe nyíltak, amelyeken a [javításokat végző] munkásokat dobozokban engedték le kötelekkel, hogy ne láthassák meg a Szentek Szentjét.

6. A Templom¹²³ százkönyöknyiszer százkönyöknyi¹²⁴ volt, és százkönyöknyi magas (kb. 50 × 50 × 50 m). Az alapja¹²⁵ hatkönyöknyi (kb. 3 m), az [első szint] magassága negyven könyök (kb. 20 m), egykönyöknyi díszítő faburkolattal, a szivárgást összegyűjtő csatorna kétkönyöknyi,¹²⁶ a tetőgerendák egy könyök, egykönyöknyi vakolat. A felső szint magassága negyven - könyöknyi volt, egykönyöknyi díszítő faburkolattal,¹²⁷ a szivárgást összegyűjtő csatorna kétkönyöknyi, a tetőgerendák egy könyök, egy könyöknyi vakolat, háromkönyöknyi mellvéd, és egykönyöknyi a madarak elleni védelemnek.¹²⁸ Jehuda rabbi azt mondja: „A madarak elleni védelem nem számít bele a méretekbe, hanem a mellvéd volt négykönyöknyi.”

Papok dolgoznak az Előcsarnokban (a szent kenyereket készítik elő). A kép jobb oldalán az Előcsarnok bejárata látható, amelynek nem voltak kapuszárnyai, a bal oldalon pedig a Szentély kapuja, amelynek dupla, azaz kétszer két befelé nyíló ajtószárnya volt. (A kép itt sem teljesen arányos, hiszen a Szentély kapuja kb. tíz méter magas volt.) A kapu mellett az északi kisajtó látható, valamint a III/8. misnában említett aranyszőlő.

7. Keletről nyugatra százkönyöknyi volt (kb. 50 m): az Előcsarnok fala öt [könyöknyi vastag] (kb. 2,5 m), és az Előcsarnok tizenegy [könyöknyi] (kb. 5,5 m); a Szentély falának [vastagsága] hat [könyöknyi] (kb. 3 m), és a belső része negyven [könyöknyi] (kb. 20 m), egykönyöknyi az elválasztás¹²⁹ (kb. 0,5 m), és húszkönyöknyi (kb. 10 m) a Szentek Szentje. A Szentély fala hatkönyöknyi¹³⁰ (kb. 3 m), a cellás rész hatkönyöknyi (kb. 3 m), és a cellás rész fala öt (kb. 2,5 m). Északtól dél felé hetvenkönyöknyi (kb. 35 m): a körjáró rámpa fala öt [könyöknyi vastag] (kb. 2,5 m), és a körjáró rámpa három [könyöknyi] (kb. 1,5 m), a cella fala öt (kb. 2,5 m), és a cella hat (kb. 3 m); a Szentély fala hat [könyök] (kb. 3 m), és a belső része húsz könyök (kb. 10 m); a Szentély fala hat [könyök] (kb. 3 m), és a cellás rész hat (kb. 3 m), és a cella fala öt (kb. 2,5 m), és a víz levezetésére szolgáló ereszcsatorna¹³¹ három könyök (kb. 1,5 m), és a fal öt könyök volt (kb. 2,5 m). Az Előcsarnok kiállt tizenöt könyöknyit (kb. 7,5 m) észak felé, és tizenöt könyöknyit dél felé, és ezt úgy hívták, hogy a[z állatok leölésére szolgáló] Kések Terme, mert itt szokták tartani a késeket.

A díszítésül szolgáló tölgyfa gerendák az Előcsarnok bejárata fölött.

A Templomépület alaprajza: a külső fal az Előcsarnok fala, ezen belül a cellás rész és a körjáró falszerkezete látható, a legbelső fal a Szenthely és a Szentek Szentje fala.

A Szentély hátrafelé keskenyedett, a frontján pedig kiszélesedett, egy oroszlánra emlékeztetve, ahogy meg van írva: „Ah, Ariel, Ariel, a város, ahol Dávid lakott.”¹³² Ahogyan egy oroszlán hátrafelé keskenyedik, és a mellső része szélesebb, ugyanígy a Szentély hátrafelé keskenyedett, és a frontja szélesebb volt.

Ötödik fejezet

1. Az Udvar¹³³ egésze száznyolcvanhét [könyöknyi] hosszú (kb. 93,5 m), és százharminc - öt [könyöknyi] (kb. 67,5 m) széles volt. Keletről nyugatra száznyolcvanhét volt (kb. 93,5 m). Az a tér, ahová az izraeliták¹³⁴ feljöhettek, tizenegy könyöknyi (kb. 5,5 m); az a tér, ahová a papok feljöhettek, tizenegy könyöknyi volt (kb. 5,5 m). Az oltár harminckét [könyöknyi] (kb. 16 m); az Előcsarnok és az oltár között huszonkét könyöknyi tér volt (kb. 11 m). Az Előcsarnok százkönyöknyi (kb. 50 m), és tizenegy könyöknyi (kb. 5,5 m) volt a Kegyelem Trónja mögött.¹³⁵

2. Északról délre százharmincöt könyöknyi volt (kb. 67,5 m). A rámpa és az oltár hatvankettő¹³⁶ (kb. 31 m). Az oltártól a gyűrűkig volt nyolckönyöknyi (kb. 4 m), a gyűrűk helye huszonnégy (kb. 12 m). A gyűrűktől az asztalok [közepéig] négy (kb. 2 m); az asztalok [közepétől] a kis oszlopokig volt négy (kb. 2 m), a kis oszlopoktól a Templomudvar faláig nyolckönyöknyi (kb. 4 m), a maradék¹³⁷ pedig a rámpa és a fal¹³⁸ között volt, valamint abban a térben, amelyet a kis oszlopok foglaltak el.

3. A Templom Udvarában hat terem volt, három északon, három délen. A délen levők voltak: a Só Terme, a Bőrök Terme és a Mosóterem. A Só Terme: itt tartották az áldozatokhoz a sót. A Bőrök Terme: itt sózták be az áldozatok bőrét, és ennek a tetején volt a főpap bemerítkező medencéje az Engesztelés Napján. A Mosóterem: itt mosták a feláldozandó állatok [belsőségeit], és innen egy csigalépcső ment föl a Bőrök Termének a tetejére.

4. Északon pedig volt a Fa Terme, a Golá Terem és a Faragott Kő Terme. A Fa Terme: Eliézer ben Jaakov rabbi azt mondta: „Elfelejtettem, ezt mire használták.” Abba Saul azt mondja, ez volt a főpap terme, és ez a másik kettő között volt. A háromnak a teteje közös volt. A Golá Terem: itt volt egy állandó kút,¹³⁹ benne egy kerékkel, innen nyerték a vizet az egész Templomudvar számára.

A Faragott Kő Terme: itt ülésezett Izrael nagytanácsa, és itt ítélkezett a papság fölött; és ha egy papot alkalmatlannak találtak,¹⁴⁰ az fekete köntöst vett föl, becsavarta magát feketébe, és elment az útjára. Az a pap, akiben semmilyen alkalmatlanná tevő jellemzőt nem találtak, fehérbe öltözött, fehérbe csavarta magát, és bement szolgálni pap testvéreivel. Ők ünnepnapot tartottak, hogy nem találtatott hiba Áronnak, a papnak a magvában, és így szóltak: „Áldott legyen a Mindenható, ¹⁴¹ áldott legyen Ő, mert nem találtatott hiba Áron magvában!” És áldott legyen Ő, aki kiválasztotta Áront és az ő fiait, hogy Isten előtt álljanak, és szolgáljanak a Szentek Szentjének házában!

A hetvenegy tagú Szanhedrin ülésezik a Faragott Kő Termében, a háttérben látszik az udvar és az oltár. A terem egyik része az udvarhoz tartozott, ez szentnek minősült, a másik a sánchoz tartozott, az profánnak. A kép nem teljesen pontos, a teremnek abban a felében ugyanis, amely az udvar területére esett, nem volt szabad leülni, ezért a Tanács a sánchoz tartozó (északi) oldalon foglalt helyet félkörben, míg a papi származásúak a másik oldalon tartózkodhattak ugyan, de csak állva.

(Fordította és a jegyzeteket készítette: Ruff Tibor)