Korrajz
Európa erői
Akik a természetfölötti és a természetes világ kapcsolatát bibliai alapokon értelmezik, tudják, hogy e két valóság találkozási pontjai gyakran földrajzi helyekhez, városokhoz, sőt akár utcákhoz, terekhez, épületekhez is kötődnek. Így van ez a jó és a rossz természetfölötti birodalmát illetően egyaránt. Írásunkban Európa egyes fontosabb szellemi erőközpontjait próbáltuk meg feltérképezni a teljesség igénye nélkül.
Róma a legősibb közöttük, s mint a világ egyik legrégibb, folyamatosan fennálló fővárosa, a leginkább meghatározó Európa „szellemföldrajzi” térképén. Az ókorban a kiterjedését tekintve legnagyobb birodalom székhelye, majd a 754-től fennálló pápai államnak, később Mussolini megálmodott új Római Birodalmának fővárosa.
A legendák szerint a hét dombon épült település alapítói istenek leszármazottai voltak. Aeneas, a szépség és a szerelem istennőjének, Aphroditének (Venusnak) a fia, a híres jósnő, Szibilla segítségével az alvilágból kapott információt a város alapításával kapcsolatban. Egy másik mítosz szerint az alapítók a farkastejen nevelkedett Romulus és Remus, a római hatalom és birodalom védelmezőjének, Mars hadistennek a fiai. A város ősi magja i. e. 753-ban alakult ki, néhány száz évvel később a császárság székhelyeként már egymillió főt számlált. A középkorban a „pápa városaként” volt ismeretes, majd 1870-ben az újonnan egyesített Olaszország fővárosa lett. A totalitárius rendszerét kiépítő Mussolini a régi Róma dicsőségéről álmodott, különféle parádék, propaganda és vezérkultusz révén új emberiséget és új életformát kívánt létrehozni. Ma a hárommilliós Róma az Olasz Köztársaság fővárosa, s az „új európai birodalom” szervezéséből is jócskán kiveszi részét. Az olasz állam történelmi múltjára hivatkozva igényt tart arra, hogy az Európai Unió Alkotmányának végleges szövegét Rómában fogadják el.
De ami ma az embereknek a város nevének hallatán először eszébe jut, az a pápa, az egyházi állam, a Vatikán. A Vatikán a mintegy egymilliárd emberre befolyást gyakorló, az európai „egyházállamban” ma is abszolút uralmat – vagyis a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalmat egy személyben – birtokló pápának, s egyben a történelem legrégebben fennálló szervezetének hatalmi székhelye. A Vatikán neve egyes nyelvészek szerint egy etruszk isten nevének eltorzított változata. Miután 1870-ben Olaszország egyesült, elvesztette állami jellegét. Önálló állami státust újra csak 1929-ben, a fasiszta vezérrel kötött konkordátum következtében kapott. Vatikánváros kizárólag fogyasztói állam, termelői tevékenységet egyáltalán nem folytat, viszont számos ingatlan- és iparvállalati érdekeltsége létezik az egész világon, Olaszországban pedig pénzintézetein és birtokain keresztül gazdasági befolyása számottevő. Saját egyeteme, sajtója, rádiója, postája és vasútvonala van. Napjainkban a tradíció erejét újra kiaknázó, meglehetősen idős II. János Pál utódlása körüli találgatások, valamint a világszerte nagy port felkavaró pedofilbotrányok árnyékolják be az eget a Margit-sziget felét kitevő miniállam felett. (A napokban Olaszországba látogatott Ariel Saront a pápa nem fogadta, mivel elítéli az izraeli politikát.) Központi épülete, amely a katolikus („egyetemes”) vallás legnagyobb temploma, holtak egész városára épült. Helyét Constantinus jelölte ki, állítólag Szent Péter sírja fölé. Mindezt megelőzően gladiátorok küzdöttek itt, valamint Néró hitvalló keresztények tucatjait kínoztatta és végeztette ki e helyen. Ő hozatta ide Egyiptomból a Szent Péter tér szívében elhelyezett egyiptomi obeliszket is. Az obeliszkek egyébként – melyekből csak Rómában öt is található – lényegüket tekintve fallikus szimbólumok, melyek az egyiptomi naptemplomok bejáratához épültek, s mágikus célokat szolgáltak. A mai székesegyház a 16. században épült, a legkiválóbb – többségükben homoszexuális – itáliai művészek produktumaként. Vatikánváros látogatottsága évente tízmillió turista és zarándok, de az ezredforduló évében 21,2 millióan, azaz naponta átlag negyvenötezren keresték fel. A Vatikánban felhalmozott dokumentumok és műkincsek mennyisége a világ egyetlen más gyűjteményéhez sem mérhető.
Életünk mérföldkövei?
A Vatikán mellett a leglátogatottabb vallási központok Európában a kegyhelyek. Katolikus berkekben „találkozás sátrának” is nevezik őket (ez az Ószövetségben a Szent Sátor neve volt!), II. János Pál pápa szavaival élve pedig „mérföldkövek, amelyek Isten gyermekeinek útját irányítják a Földön”. A kegyhelyek száma csak Nyugat-Európában 4500: Olaszországban 942, Franciaországban 722, Ausztriában 656, Németországban 650, Spanyolországban 476, Svájcban több mint 200, Belgiumban és Íroszágban 100-nál több. De a túlnyomórészt protestánsnak nevezett országok sem szűkölködnek búcsújáróhelyekben, számuk Angliában 80, Hollandiában 10, s a skandináv országok mindegyikében is találhatunk legalább egyet.
Európa Róma után legnagyobb tömegeket vonzó kegyhelye napjainkban évente hét és fél millió látogatójával a „kétezredik év katedrálisának” és „a harmadik évezred zarándokházának” nevezett, világszerte ismert San Giovanni Rotondo. Az épület a „második Assisi Szent Ferencként” számon tartott, 1999-ben boldoggá, 2002 júniusában pedig szentté avatott Pio atya sírja fölé épült katedrális. A templomot Pio atya látása szerint gigantikus méretűre építették, belsejében tízezren, templomterén pedig harmincezren férnek el. Karol Wojtyla három alkalommal zarándokolt el a San Giovanni Rotondóba: 1947-ben papként, 1974-ben bíborosként és 1987-ben pápaként.
Vatikáni források szerint a második leglátogatottabb zarándokhely évi öt-hat millió fővel az Európában bohémnegyedként ismeretes párizsi Montmartre. Az itt levő templomot, a Sacré Coeurt a századforduló tájékán építették, és Párizs legrégibb templomát csatolták hozzá. A Montmartre-on (mártírok/menyétek dombja) fejezték le Párizs első püspökét, St. Denis-t, akit a 3. században Róma püspöke küldött az akkor még jelentéktelen Lutetiába. Sokáig úgy vélték, hogy St. Denis nem más, mint az Areopagita Dienes, akit Pál apostol Athénban megtérített. Ez a vélekedés így a párizsi kereszténységet apostoli eredetűnek tekintette, ebből kifolyólag Areo-pagita Dienes állítólagos írásait is ide szállították. Később az egyik pápa – a párizsi legendával versenyre kelve – a fentieket megcáfolandó ideküldte az igazi areopagita ereklyéit. St. Denis emlékére templomot először St. Genoveva, Párizs védőszentje építtetett az 5. században, egy állítólagosan angyal által kijelölt helyen. Későbbi tudósítások szerint az apát sírjából csodás erő áradt. A gótika atyjának közreműködésével a francia egységet is az itt őrzött halotti ereklye segítségével teremtették meg.
Pantheon
A Pantheon a római kor egyik legfontosabb temploma volt. Augustus veje építtette i. e. 27-ben, valamennyi isten tiszteletére, neve is innét származik. 609-ben a pápa keresztény templommá szentelte, és a Szent Szűznek és a szent mártírok összességének ajánlotta fel.Sixtusi kápolna
A 15. században épült Sixtusi kápolna a római pápák házikápolnája. Falain ó- és újszövetségi jelenetek, ruhátlan szentek, valamint a próféták, szibillák és delphoi jósnők képei együtt. Ebben az épületben választják az elhunyt pápa utódját.„Pio atya”
Franceso Forgione, azaz „Pio atya” 1887-ben született a dél-olaszországai Pietrelcina nevű kis faluban. A „Szegénység Úrnőt” szolgáló Assisi Szent Ferenc kapucinus követőinek rendi családjába tartozott. 1920-tól élete végéig állandó fájdalmakkal járó, látható és vérző sebek voltak testén, „Krisztus öt stigmája”. „Apostolságának” legfontosabb tevékenysége a napi nyolc-tíz órán át tartó, szigorral és talányos tanácsokkal tűzdelt gyóntatás volt, mely számára fokozott idegi megterheléssel is járt. Miséit misztikus elragadtatások közepette celebrálta. Életében az imádkozást tartotta legfontosabb tevékenységének, mely imacsoportok létrejöttét generálta. Mindennapjait a Boldogságos Szűzanya pártfogásába ajánlotta, a „Mária a kegyelemnek anyja” nevű kolostorban halt meg 1968-ban. A halál beálltával a stigmák eltűntek testéről. Liturgikus ünnepnapja a római naptár szerint szeptember 23-a.
A harmadik leglátogatottabb zarándokhely a közép-lengyelországi Czestochowa, a csodatevő Fekete Madonna-kegykép szentélye, melynek látogatottsága évi ötmillió fő. A kolostort az 1300-as években magyar pálosok alapították. A szovjet birodalom legyőzésében az ikonnak kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak.
A Franciaország délnyugati részén fekvő Lourdes nagy jelentőségű településsé 1858. február 11-től vált, amikor is egy tizennégy éves pásztorleány többször megjelenni látta Máriát, s a helyszínen ezt bizonyítandó gyógyító erejű forrás fakadt. Lourdes látogatóinak száma évi ötmillióra tehető. Az 1876-ban a barlang fölé épített bazilika szűk volta miatt 1958-ban egy húszezer férőhelyes, föld alatti templomot is felszenteltek a zarándokok számára.
A portugáliai Fatima 1917 óta a világ egyik legnagyobb Mária-kegyhelye, amelyet évente négy-öt, más statisztikai adatok szerint Lourdes-ot megelőzve hatmillió zarándok keres fel. A náci aranyból épült bazilikát 1953-ban szentelték föl. A fatimai Szűz tisztelete világméretű szervezeteket is magáénak tudhat. Colgan amerikai pap indította el a Mária Kék Hadserege nevű, ma száztíz országban húszmillió főt számláló imamozgalmat. Az imahadseregnek már 1950-ben csak Amerikában ötmillió tagja volt. A mozgalomnak híres amerikai művészek is tagjai, akik a tévében és rádióban ismertetik meg Fatimát a nagyközönséggel. Habsburg Ottó jóvoltából a fatimai jelenés csillagai az unió szimbólumaivá váltak, s így a „csodás pénzérméket” zsebünkben is hordhatjuk.
Párizs – megér egy misét?
A világ egyik leglátogatottabb kulturális központja Párizs. Rómát követően a legmeghatározóbb Európa történetében, s egyben az egyetlen olyan nyugat-európai főváros az olasz után, melynek egyháza apostoli alapítást tulajdonít magának. Párizs (Ízisz ligete) nevét az i. sz. 2. században kapta. A kereszténység a már említett St. Denis révén terjedt el a városban. A 16. században szigorú törvények születtek a reformáció megfékezésére, s megkezdődött a hugenották tűzzel-vassal való üldözése.
Az itt születő felvilágosodás – Montesquieu, Diderot és az enciklopédisták, illetve Rousseau és Voltaire vezetésével – egész Európában óriási fordulatot hozott. Napóleon törvénykönyve a mai napig a francia jogrendszer alapja.
A modern idők antiszemitizmusához a fajelméletet a 18. században kialakult új tudomány, az antropológia teremtette meg, melynek szellemi előhírnökei is franciák voltak. A fajelmélet rendszeres kidolgozója a 19. századi Gobineau volt, elmélete később a náci ideológia alátámasztására szolgált. A „Halál a zsidóra!” felhangokkal teljes Dreyfus-per úgyszintén Párizsban zajlott, s az újságíróként jelenlevő Theodor Herzlt a zsidókérdés megoldására sarkallta.
A 19. század második felében Párizs már a kulturális, társadalmi és politikai újítások fővárosává vált. Értelmiségi rétegei tetemes mennyiségben fogyasztották a kábítószereket, az éjszakai mulatók világszerte felcsigázták a művészek érdeklődését, s a festők, írók tömegével zarándokoltak a városba. A második világháborúban négy évig német megszállás alatt volt. A túlélés érdekében a francia politikai vezetők kollaboráltak a nácikkal, s ez az „üzlet” kétszázezer zsidó életébe került. A háború után az akkori kulturális élet – elsősorban a festők – színe-java New Yorkba költözött. Művelődéstörténeti tekintetben azonban a 20. század második felében is vezető szerepet töltött be: az írók és filozófusok (Jean-Paul Sartre, Simon de Beauvoir, Albert Camus, Jacques Derrida), a francia film szexszimbólumai (Brigitte Bardot, Gérard Depardieu, Yves Montand, Alain Delon) és a divat diktátorai (Chanel, Dior, Yves Saint-Laurent) – valamint természetesen eszme- és kultúrtörténeti elődjeik – a mai napig óriási befolyással bírnak a kontinens kultúrájára, gondolkodásmódjára.
Párizs lakossága ma mintegy kilencmillió, melynek tíz százaléka nem francia nemzetiségű. Nyugat-Európában Franciaországban a legtöbb a muszlim, a katolicizmust követően, több mint négymillió fővel, az iszlám az ország második legnagyobb vallása. Nem véletlen tehát, hogy éppen Párizsban épült tizenhat arab ország közreműködésével az első Arab Világ Intézete (Institut de Monde Arabe). Franciaország az EU legerősebb állama.
Berlin – és a „szellem” óriásai
Róma, majd Párizs után mind politikai, mind kulturális téren Berlin a legmeghatározóbb város Európában. Jelentőségét 1990-ben nyerte vissza, mikor a nyugati polgárváros, Bonn után ismét az egyesült Németország fővárosa lett. Azóta egyre nagyobb befolyásra tesz szert, újra feltörekvő metropolisz.
A város elődjét nyugati szlávok alapították a 6. században. A 14. században a brandenburgi választófejedelmek székhelye, később Poroszország fővárosa, majd a Német Birodalom székhelye. A Weimari Köztársaság idején Közép-Európa tudományos és művészeti életének központja. A Nürnberget szellemi központul választó Hitler Harmadik Birodalmának fővárosa.
Legmeghatározóbb alakjai filozófusai, zenészei, színházmesterei, képző- és építőművészei. A német kultúrát Kant és Hegel racionalizmusa határozta meg a leginkább. Hegel filozófiája kétfelé hatott, egyrészt alapot adott a történelem materialista szemléletét valló marxizmusnak, politikai filozófiájának másik része a mai modern nyugati állam sarokkövévé vált. Az ifjúhegeliánus Marx is Berlinből, majd Párizsból indult, s elmélete a 20. század máig és újra ható mérgévé lett. Az ész felsőbbrendűségét hirdető kultúra volt a zsidó felvilágosodás táptalaja, mely megalapozta a zsidóság asszimilációját, tradíciójától való elszakadását. A kereszténységet alapjaiban megtámadó – bár túlnyomórészt a svájci Baselben élő – Nietzsche szintén német föld szülötte, nélküle értelmezhetetlen a 20. század eszmetörténete. Herder neve is a német kultúrtörténet része, az európai nacionalizmus egyik szellemi atyjának tekinthető. Megalkotta a Volksgeist, a „népszellem” fogalmát, mely a nép mitológiájában és népdalaiban jelenlevő erőforrás, ami megújíthatja az egész nemzetet. Elmélete a náci felsőbbrendűségi tudat alapköve lett.
Hitler totalitárius diktatúrájának egyedisége volt, hogy egymással teljesen ellentétes érdekeket is egybeolvasztott, szociális jellegével a munkásosztály igényeit is kiszolgálta. Nem volt annyira „intellektuális” és „kifinomult”, mint a francia és az olasz antiszemitizmus, de brutális erejével és vezérkultuszával a leglátványosabb és a legszörnyűbb tetteket produkálta a történelemben.
A német irodalom és nyelvészet is jelentősen meghatározza az európai gondolkodásmódot. Közép-Európa legnépesebb városa a húszas években vált kultúrközponttá. A német film is a húszas-harmincas években vált mértékadóvá, majd a náci propaganda eszköze lett. Napjainkban a berlini filmstúdió Európa legnagyobb filmpiacának húsz százalékát látja el. Államilag támogatott művészeti élete élen jár a világban. Ma a németek identitását az európaiság tudata hatja át, végképp feledni akarják a fájó múltat. Németország Nyugat-Európában a harmadik legtöbb iszlámhívő otthona, az Európai Unió második legerősebb állama.
Mária-jelenések kora
A katolikus vallás egyik különlegességét a Jézus Krisztus anyjának, Máriának tulajdonított jelenések adják. Növekvő számuk a 18. századtól tapasztalható. A számon tartott adatok szerint 1992-ig 918 istenanya-jelenés történt. Érdekes módon a 918 megnyilatkozásból 106 eset a 19., míg 427 eset a 20. században történt, vagyis a jelenések 58 százaléka az elmúlt két évszázadra esik, és ebből is négyszer annyi a 20. századra, mint a megelőzőre. Csak az 1928 és 1971 közötti, alig ötven évben a rendelkezésre álló adatok szerint 210 Szűzanya-jelenés volt; előfordulásuk bizonyos esztendőkben sűrűbbnek mondható, például 1933-ban 14, 1947-ben 18, 1948-ban pedig 20 tanúvallomásról tudunk. A jelenések földrajzi megoszlása sem érdektelen, sorrendben: Olaszországra 71, Franciaországra 27, Németországra 19, Belgiumra pedig 17 esik. Az egész világot érintő, Máriával kapcsolatos események: a több millió példányban elterjedt „Csodás Érmék” – melyek a párizsi Cathrine Labouré nővér látomásának eredményei –, a világ Máriának való felajánlása XII. Piusz (1942) és II. János Pál által (1982, 1984, 2000), továbbá a Lourdes-dal kapcsolatos, 1907-ben bevezetett Szeplőtelen Szűz Mária megjelenésének ünnepe (február 11.), amelyet 1969 óta „Lourdes-i Miasszonyunk emléknapjává” minősítettek vissza. Ma e nap a Betegek Világnapja. II. János Pál a fatimai jelenésnek tulajdonít világméretű jelentőséget. A Mária-kegyhelyeket csak Európában évente százmillióan látogatják meg.
Nagy-Britannia és Írország
Anglia, Skócia, Wales és Írország szigetcsoportja Európában talán a legjelentősebb okkult központ. Legősibb emléke az i. e. 2. évezredben épült, máig rejtélyes Stonehenge napszentély. Az okkult jelenségek, legendák végigkísérik történetét: elég csak a varázsló által felnevelt Arthur király legendájára, a Halloween ünnepére, a Loch Ness-i szörnyre, a visszajáró skót szellemekre, a szabadkőművességre vagy Harry Potterre gondolni. Mint zenei központ is megállja helyét: az angol Beatles alapjaiban rázta meg és alakította át az addigi világ zenei kultúráját. Franciaország után a legtöbb iszlámhívőnek ad otthont. A botrányairól hírhedt királyi ház kultusza, a homoszexuális anglikán papok erkölcsi jelzőlámpák az egyébként „hidegvérű”, protestáns országban.
Place de la Concorde
A Place de la Concorde (Egyetértés tere) központi része a 19. század közepén az egyiptomi alkirálytól kapott, II. Ramszesz fáraó templomából származó obeliszk, melynek párja mai napig Thébában van. A forradalomban több mint ezer embert nyakaztak le a téren, 1934-ben egy véres kormányellenes fasiszta lázadás színtere volt, 1944-ben a nácik utolsó bástyája Párizsban. Napjainkban a városban a legtöbb autóbaleset színtere.Az Európai Unió „fővárosai”: Brüsszel és Luxembourg
A belga királyság fővárosa, Brüsszel, a 6. században Géry püspök által épített kápolna köré szerveződött város. A hol spanyol, hol Habsburg-befolyás alatt álló ország a reformációt teljes mértékben elutasította. Ipari központ lévén, az 1958-ban megalakuló Európai Gazdasági Közösség legfőbb irányító szerveit Brüszszelbe helyezték. 1967-ben a NATO politikai-adminisztratív központja lett. Ma Brüsszel hivatalnokváros, az EU elsődleges székhelye. 1981-ben itt alakult és székel az Európai Unió Püspökkari Konferenciáinak Bizottsága. Brüsszel ma a pedofília hírhedt fellegvára is, olyan ügyekkel a háta mögött, mint az elitet is érintő Dutroux-ügy és a Pándy-botrány. A város jelképei az Atomium és a Manneken-Pis – egy pisilő kisfiú szobra. Egy érdekesség: tavalyi statisztikák szerint a legtöbb újszülött fiút Mohamed névre keresztelték.
Luxembourg, az elsősorban német-francia nyelvű nagyhercegség fővárosa Brüsszel és Strasbourg mellett ma a legjelentősebb uniós székhely. Uralkodóháza Európában az egyik legrégibb. Az érseki ranggal bíró város az Európai Unió atyjának, Robert Schumannak, a néhai francia külügyminiszternek, az európai kereszténydemokrácia és a német–francia megbékélés nagy alakjának szülővárosa, az európai közösség első fővárosa. Az ország vallását tekintve katolikus, a protestánsok aránya egy százalék. Legnagyobb és legrangosabb napilapja katolikus sajtótermék.
Brandenburgi kapu
A Brandenburgi kaput 1791-ben avatták fel, a német sors jelképévé vált. Napóleon ez alatt vonult Oroszország felé, a győzelem istennőjének négylovas harci szekerét – mely később megkerült – Párizsba vitette. A náci felvonulásoknak a színhelye, majd 1945-ben a szovjet győzelem jelképe.
Berlin keleti kincsei
A Pergamon Múzem legnagyobb látványossága a Pergamon oltár, melyet 1878-ban ástak ki Törökországban, és amelyre a Jelenések könyve „a Sátán trónjaként” utal. Az oltár ihletője volt a nürnbergi náci birodalmi pártnapok építészeti keretének. De Berlinben van Babilón városának „főbejárata”, az Istár-kapu, s a babilóni győzelmi út felső mázas rétege, melyeknek föld alatti párja máig Babilónban van. Az út a legyőzhetetlenség szimbóluma. A berliniek az egyiptomi napisten kultuszát egyeduralkodóvá tevő fáraó feleségének, Nofretitinek a képmásával is büszkélkedhetnek.
Amszterdam
Amszterdam a végletekig vitt tolerancia, a szélsőséges liberalizmus „fővárosa”, Európa leginkább fogyó nemzete és a bibliakritika szülővárosa. „Észak Velencéje” a 16. században csatlakozott a reformációhoz, s a spanyol Habsburgok felett óriási győzelmet aratott. Ekkor kezdődött a város fénykora. A világ gyémántkereskedelmének központja.
A rendkívüli tolerancia, melyet a történelem folyamán a vallási mozgalmak, filozófiák, politikai áramlatok iránt tanúsított, mára sajnos féktelen züllöttségbe csapott át. A lelkiismereti és szólásszabadság a 16. századig nyúlik vissza. Ugyanakkor 1850-ben a kétszázezres városnak már kétszáz bordélyháza volt. A hetvenes évektől a hippik paradicsoma, a kábítószer-élvezet és drogkereskedelem európai központja. A modern Amszterdam meghatározó látványossága a Vöröslámpás negyed és a Hasis és Marihuána Múzeum, mely Európa egyetlen ilyen jellegű múzeuma. Hollandiában ma törvényileg megengedett a könnyűdrogok fogyasztása, az eutanázia, a homoszexuálisok házasságkötése és a prostitúció. Európai országok parlamentjei a fenti kérdésekben mindig a holland példára hivatkozva próbálják alakítani törvényeiket.
Amszterdam szülötte a ma New York néven ismert, eredetileg Új Amszterdamnak keresztelt metropolisz.
Amszterdamban élt Baruch Spinoza, a felvilágosodás kori zsidó filozófus, a bibliakritika atyja, aki a zsidók között először tagadta nyíltan és tudományos igénnyel, hogy Mózes könyveit Mózes írta, hogy Ádám volt az első ember, valamint más bibliai alapigazságokat. Nézeteiért 1656-ban az amszterdami zsidó közösség rabbijai átok alatt kiközösítették – „vágassék ki Izrael népéből”, szólt a végzés –, ám Spinoza tanai megállíthatatlanul elterjedtek, és mára az euro-amerikai civilizációban a bevett világi, neológ zsidó, illetve történelmi protestáns bibliaértelmezés szinte megkérdőjelezhetetlen alapjává lettek.
Auschwitz
Auschwitz a hitleri halálgyár leghatékonyabb koncentrációs tábora, a holokauszt egy szóba sűrített szimbóluma. A Krakkó közelében fekvő Oswiecim 1939-ben került német kézre, nevét a németek változtatták Auschwitzra. A tábort 1940-ben nyitották meg, első parancsnoka Rudolf Hess volt, hírhedt „orvosa” Mengele. 1941-ben Heinrich Himmler javaslatára vált az európai zsidóság elpusztításának központi helyévé. Túlnyomórészt cseh, jugoszláv, francia, német, magyar, szlovák, belga és holland zsidók, valamint szovjet hadifoglyok és az egyetlen valóban árja eredetű európai népcsoport – a cigányok – megsemmisítésére szolgált. A foglyok átlagos létszáma 13-16 ezer volt, 1942-ben 20 ezer fölé kúszott. A növekedés következtében Auschwitz I. anyatáborrá vállt, s új táborok egész rendszerének központjául szolgált. 40-nél több altábor nőtt ki belőle. A becsült adatok szerint 1,5-2,5, de némely kutatók szerint 4 millió zsidót és hadifoglyot ölt meg ezen a helyen Hitler ördögi gépezete. Az Auschwitzcal szimbolizált „végső megoldás” áldozatainak száma összesen 5-6 millió, köztük a zsidóság jó egyharmada.
Budapest
Budapest ma a pornóipar és a prostitúció fellegvára, Prága mellett a legnagyobb európai „húspiacok” egyike, a pornófilmforgatás európai fővárosa. Mátyás király idejében és vezetésével okkult központ is volt. A zsidók felsőoktatásban való részvételét erősen korlátozó magyar numerus clausus törvény Európában az első ilyen volt, sőt tíz évvel megelőzte német változatát. Ugyanakkor a cionizmus két atyja, Theodor Herzl és Max Nordau is Budapesten látta meg a napvilágot.
Longinus lándzsája
A Hofburgban található annak a lándzsának a hegye, mellyel állítólag a római katona átszúrta Jézus mellkasát. A legenda szerint aki megszerzi a lándzsát, az lesz a világ ura. Hitlert saját bevallása szerint a lándzsahegy látványa eksztatikus állapotba hozta, és teljesen más emberré változtatta. Az Anschluss után első útja alkalmával meg is szerezte, s Nürnbergbe vitette.
Svájc
Pénzközpont, a Föld egyik leggazdagabb országa. A reformáció egyik fellegvára, bár ma az országnak csak gyenge többsége, 48 százaléka protestáns, míg 44 százaléka katolikus. 1499-ben kivált a Német-római Birodalomból, 1815-óta az „örök semlegesség” országa. A svájci Basel adott otthont többek között az első cionista kongresszusnak, melyről Herzl így írt: „Baselben megalapítottam a zsidó államot.” Bár kimaradt a 20. század nagy világégéseiből, semlegességének ára is volt: Svájc bankjai szolgálták ki mind a fasiszta, mind a kommunista, mind a szélsőséges iszlám rendszereket. Tőzsdéjével világviszonylatban is jelentős pénzközpont még Zürich mellett London, és a Rotschildok szülővárosa: Frankfurt.
Bécs – a „vallásalapító”
Österreich (keleti birodalom) fővárosa a múlt század fordulóján volt igazán jelentős. Római erőd volt, városként először 1137-ben említik. Habsburg Rudolf német-római császár – aki istenek leszármazottjának képzelte magát – 1278-ban tette a Habsburgok székhelyévé. III. Frigyesnek, a mágiában és az okkultizmusban járatos uralkodónak csodabetűi is voltak: AEFIOU, vagyis: Ausztria arra hivatott, hogy az egész világ ura legyen. A huszitákat égető város több alkalommal is – mikor a pénzügyi csőd szélén állt – pogromot indított a zsidók ellen.
A múlt század fordulóján a keresztényszocialista Karl Lueger Bécs polgármestereként a közgondolkodásba emelte a zsidógyűlöletet. Hitler több alkalommal kapott inspirációt a városban „nagy terve” véghezviteléhez. A náci hatalomátvétel után Bécsben a katolikus püspökök testülete dicsérte „a nácik felbecsülhetetlen szolgálatait”, s felszólították híveiket, hogy rendeljék alá magukat a német birodalomnak.
A Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms, Strauss nevével fémjelzett város Európa klasszikus zenéjének fővárosa. Az antiszemita írásairól is hírhedt Wagner a 19. századi színház és operaművészet legnagyobb hatású alakja, egyben Hitler egyik fő ihletője. Bécsi születésű Sigmund Freud is, a 20. század „vallásának”, a mélylélektannak a megalapítója. Jelentősek még az osztrák írók és a bécsi szecesszió. Az osztrák azonosságtudat alapja a katolicizmus. Bár a város nyolcvan százaléka a reformáció alatt lutheránus lett, az 1600-as évek elejétől a brutális ellenreformáció a Madonna segítségül hívásával megfordította a folymatot. Ennek emléke ma a Mariahilferstrasse (Segítő Mária utcája). Ausztriában az antiszemitizmus ma is erős, 2000-ben Jörg Haider szélsőjobboldali pártja a koalíciós kormány része lett. A világ gazdaságilag egyik legjobban álló országa. Itt található az ENSZ néhány szakosított intézménye.