A hatalom figyelmében

A washingtoni úttal kapcsolatban megütötte a fülemet az a mondatod, hogy az utóbbi években tudatosan visszafogtad a nemzetközi kapcsolatok ápolását. Nem fejtetted ki részletesen, de érdekelne, hogy miért.

– Részben az a tapasztalatom játszott ebben szerepet, hogy a keresztények közötti kapcsolatokban a testvériség mellett gyakran bizonyos kulturális különbségek is szerephez jutnak; olykor akár a kulturális fölény is megjelenhet. Köztudott, hogy a pünkösdi-karizmatikus egyházban sokáig az amerikai kereszténységnek volt domináns szerepe világszerte. Ennek megfelelően beszéltek, illetve írtak régebb óta szociológusok is amerikanizálásról, vallási kolonizálásról a pünkösdi-karizmatikus keresztény mozgalommal kapcsolatosan.

Azt a világ számos pontján megfigyelhető jelenséget értették ez alatt, hogy különböző országokban a teljes evangéliumi alapon álló közösségek erőteljesen függő viszonyba kerültek nemzetközi befolyású amerikai gyülekezetektől, illetve ministryktől. Ez pedig kijelölte számukra, hogy Krisztus Testében milyen mozgásterük lehet, valamint kiemelte őket nemzeti kereteik közül, legyengítve saját népük iránti szolidaritásukat.

Visszafogottságunk a nemzetközi kapcsolatok ápolását illetően azzal is összefügg, hogy az Úrhoz költöztek olyan emberek, mint például Derek Prince vagy Kenneth Hagin, akik emberileg, spirituálisan, sőt teoló-giailag, doktrinálisan is közel álltak hozzánk. Ezek a körülmények is szükségessé tették azt, hogy a gyülekezet megerősítse önálló arculatát.

A Hit Gyülekezete szerepének, szolgálatának jellegéből, súlyából fakadóan szükséges volt, hogy a Szentlélek vezetése szerint foglalja el Istentől kijelölt helyét Krisztus Testében. Ez a jogos cél hiánytalanul csak akkor valósulhat meg, ha egyházunk pozicionálása a nekünk adott szellemi látáson alapul, és nem bizonyos befolyásos ministryk, terjeszkedő missziós szervezetek érdekei határozzák meg éppen aktuális helyét.

Gyülekezetünk helyzetét egyszerre kellett stabilizálnunk a nemzeti vallási palettán és a nemzetközi Krisztus Testében, ezért volt szükséges egy olyan időszak, amikor a belső munkára, a belső építkezésre, a nemzeti jellegű szolgálatra tevődött a hangsúly. Reális önértékelésünknek a helyi szolgálatok teljesítőképességén, hatékonyságán, erején kell alapulnia.

Megítélésem szerint az elmúlt években ez a törekvésünk eredményes és sikeres volt. A gyülekezetnek sikerült újrapozicionálnia magát Krisztus Testében, és jelentős mértékben javult hazánkban a társadalmi helyzete. Nagyobb lett az elfogadottságunk és ismertségünk, mint korábban.

Kenneth Hagin (bal-ra) és Derek Prince (jobbra), a Hit Gyülekezete

Arról is beszéltél, hogy Washingtonban is nagy tisztelettel, megbecsüléssel  fogadtak.  Ha lehántjuk erről a kötelező udvariassági részt – tehát reálisan nézve –, milyen volt a gyülekezet megítélése, mit tudnak rólunk?

– Nyilvánvalóan nem célunk az, hogy minél többen tudjanak rólunk, ezzel ilyen értelemben nem foglalkozunk. Ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, hogy azok a fontos szervezetek és személyiségek, akik befolyással bírnak a pünkösdi-karizmatikus egyházra, és a szolgálatuk tömegeket vonz, egyértelműen ismernek bennünket, és tisztelik azt a munkát, amit az Úr végez közöttünk. Ez pedig magától értetődően fontos számunkra is.

Az Izrael Szövetségesei Alapítvány mit vár a gyülekezettől konkrétan?

– Ez a szervezet egyrészt azzal foglalkozik, hogy igyekszik összegyűjteni, egységbe tömöríteni és egymással is megismertetni azokat a politikusokat, akik elkötelezték vagy készek elkötelezni magukat Izrael támogatására. Másrészt fórumot biztosít zsidó vezetők számára is, akik az ilyen politikusokkal kapcsolatot kívánnak fenntartani. Ugyanakkor ez a fórum a keresztény vezetők számára is kiváló lehetőséget kínál arra nézve, hogy maguk is megismerkedhetnek más keresztény vezetőkkel, valamint zsidó szervezetek vezetőivel, továbbá Izraelt támogató politikusokkal is.

Így az Izrael Szövetségesei Alapítvány és ennek konferenciái elsődleges célkitűzésük mellett egyben fórumot kínálnak arra is, hogy egy gyülekezet nemzetközi szinten prezentálja magát: saját hitigazságait és érdekeit is valahogyan megjelenítse úgy, hogy közben támogatja az alapítvány céljait. Ugyanakkor e mozgalom meghatározó szereplői részéről olyan hozzáállást tapasztalunk, amely messzemenőkig tiszteletben tartja a gyülekezetek önállóságát: nem telepszik rájuk, és a legcsekélyebb mértékben sem korlátozza őket, hogy hitelveiknek megfelelően, a Szentlélek vezetése szerint járjanak és tevékenykedjenek.

Őket mi győzte meg arra vonatkozóan, hogy velünk együttműködjenek?

– A több évtizedes tevékenységünk. Régóta figyelemmel kísérik ugyanis a Hit Gyülekezete szolgálatát, működését, pályafutásának alakulását. Ilyen minőségi helyeken a több évtizedes munkának és ismertségnek van igazából tőkéje. Persze az úgymond futó kapcsolatokat is méltányolják a maguk helyén, de egyértelműen az a hozzáállásuk, hogy csak a hosszú távú együttműködésnek van igazán értelme, hiszen csak ez tud maradandó gyümölcsöt teremni.

Az egyház csak szellemi erővel tudja a közügyeket hatékonyan befolyásolni

Sajnos általánosságban elmondható, hogy az evangéliumi keresztények világméretekben inkább menekülnek a közéleti felelősségvállalástól. Nem szívesen vállalnak közéleti szerepet, inkább a saját érdekeikkel, filozófiájukkal közvetlen összefüggésben álló ügyekkel foglalkoznak. Az ezeken túlmutató ügyeket nem karolják föl.

A Hit Gyülekezetét pontosan ezért látják modellértékűnek sokan. Az alapítvány vezetői szeretnék, hogy minél több keresztény gyülekezet a Hit Gyülekezete mintáját kövesse.

Mégis úgy fogalmaztál, hogy a Hit Gyülekezetében is fokozni kellene a közéleti aktivitást.

– A keresztényeknek nyilvánvalóan az evangélium hirdetése a legfontosabb feladata, illetve ezzel összefüggésben a gyülekezetek növekedésének, fejlődésének biztosítása. Ez számunkra közügy is, mégpedig a legfontosabb. Az evangélium hirdetése és az egyház építése sikeréhez azonban szükségesnek látjuk a társadalmi aktivitást is, melynek persze nem célja a hatalom megszerzése. A közéleti szerepvállalásunk is a Jézus által adott Nagy Küldetés betöltését szolgálja, mert a szabadságjogok érvényesülése – mint például a szólás- és vallásszabadság – elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a nemzetek evangelizálására sor kerülhessen. Minden hívőnek felelősséget kell éreznie a szabadságjogok megőrzéséért és védelméért. Annál is inkább, mert nemzetközi szinten is egyértelműen tetten érhető a hatalom túlterjeszkedése. Az élet minden területén egyre erősebb kontroll, ellenőrzés érvényesül, ami növekvő gátat épít fel az Istennel való együttléttel, járással szemben.

Mely területeken volna pálya? Milyen módon kellene aktivizálódni? Arra gondolsz, hogy aki erőt mutat fel, aki aktív, azt nagyobb megbecsülés vagy tisztelet övezi?

— A szellemieket a természetes dolgokkal összefüggésben kell látni! Sohasem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egyház tekintélye és hitelessége, jogszerű feladatköre és hatékonysága ezeken a területeken abból a természetfölötti forrásból, spirituális erőből fakad, amely Jézus Krisztusban testesül meg. Csak ezen az alapon lehet sikeressé válni a gyülekezeteknek társadalmi szerepvállalásukban is. Ha nincs személyes közösség a Megváltóval, akkor nincs olyan szellemi erő sem, amely által a közügyeket Isten akarata és Szelleme szerint tudnák befolyásolni.

Az Egyesült Államokban vagy Izraelben az egyháztól pontosan azt várják el, hogy a spirituális dimenziót behozza a közéleti tevékenységbe. Itt nem feltétlenül a hitelvi nyilatkozatokra kell gondolni, különösen nem arra, hogy a hitigazságokat jogszabályokká kellene változtatni, hanem valódi, működő spirituális valóság jelenlétére, amelyből kifejlődhetnek és fennmaradhatnak az erkölcsi és szellemi értékek, amely üdvös hatással van a társadalom közállapotaira.

Ennek megfelelően a washingtoni konferenciának is megvolt ez a tagozódása. Az egész rendezvény erőteljes zsidó és keresztény spirituális alapra épült, amitől elkülönültek, de nem szakadtak el a magas színvonalú politikai elemzések, eszmecserék és nyilatkozatok sem. Ezenkívül természetesen nem feledkeztek meg a gazdasági oldalról, a pénz gyűjtésről sem.

Veterán ügynökök a bozótosban

Az előbb szóba hoztad a szabadság megőrzésének fontosságát és azt is, hogy a hatalom igyekszik mindenre rátelepedni. A gyülekezet vonatkozásában hogyan ölt testet ez a jelenség?

— Magyarországon a szekularizált társadalom és sok esetben a hatalom is ateista világnézet alapján gondolkodik az egyházépítésről és -fenntartásról. Anyagi érdekeket és hatalmi törekvéseket feltételez a háttérben. És mivel az erős spirituális jelleggel bíró közösségek működését, azok valódi mozgatórugóit nehéz kívülről megragadni, megérteni, az ilyen közösségek, mint amilyen például a Hit Gyülekezete is, folyamatosan gyanúsítás alatt állnak. A különböző titkosszolgálatok azért is mutatnak tartós érdeklődést egyházunk iránt, mert nincsenek tisztában a bibliai világképpel, és valóságfogalmaik ellentétesek az evangéliumi szellemi realitásokkal, melyek megnyilvánulásait a közösségünk életében értetlenül, ellenségesen vagy gyanakvóan szemlélik. Holott az egyháznak a spirituális hitelességét az Isten megnyilvánuló jelenléte, egyéni és közösségi szinten megvalósuló uralma adja, amit a Biblia Isten országának mond. Ez az Isten országával kapcsolatos tudatlanság is szerepet játszik abban, hogy a szolgálatok az erejüket elveszített, tradíciókat képviselő egyházakat védelmezik gyakran a karizmatikus és spirituális alapokon álló evangéliumi közösségekkel szemben.

Mi érdekelheti a nemzetbiztonsági szolgálatokat a Hit Gyülekezetével kapcsolatban? Mi az, amit ne tudhatnának az ország negyedik legnagyobb egyházáról, a mely jelen van a társadalom mindennapjaiban, hetente látható a televízióban?

— A probléma magva szerintem az, hogy a gyülekezet lényege láthatatlan, ami az emberek szívében, lelkében van jelen: spirituális valóságok és igazságok, amelyek pontosan az egyház tevékenysége által lesznek fokozatosan láthatókká. A szolgálatok viszont konkretizálni akarják az egyház célját és tevékenysége következményeit. Az is zavarkeltő lehet, hogy az erős spirituális jellegű közösségekhez tartozó emberek markáns identitással bírnak. A hálózati emberek szeretnék megfejteni, hogy mi az, ami összekapcsolja az embereket, ami erős közösségi tudatot hoz létre bennük. És mivel feladatukat a regnáló rezsimektől kapják, ezért nehéz az ilyen jellegű gyülekezetek jövőjét prognosztizálni számukra, különösen olyan esetben, amikor a hatalom centralizálása zajlik, azért, hogy mindent ellen - őrzés alá vonjanak. Nem csodálkozom azon, hogy egy ilyen ideológiai- politikai közegben a szuverén, spirituális közösségeket bizonytalansági tényezőkként kezelik.

A kommunizmus időszakában a gyülekezeti ház szomszédságába telepítették a titkosrendőrség embereit, akik folyamatosan lehallgattak benneteket. Néhány levéltári adat is elő került, amelyekből szintén egyértelmű, hogyan figyelte és próbálta megfélemlíteni az akkori hatalom az új közösséget, és rengeteg személyes példát is lehetne említeni, melyek ugyanezt igazolják. A rendszerváltás hozott változást e téren? Vagy megmaradt a kiemelt érdeklődés?

— Nem történt érdemi változás, a rendszerváltás után is a titkosszolgálatok célpontjai maradtunk. Az állambiztonsági szolgálatok kutatható levéltárában ma is csak kevés anyag található rólunk, holott közösségünk körül a szolgálatok egyértelműen aktívan tevékenykedtek a rendszerváltás után is, és több-kevesebb sikerrel igyekeztek megnyerni, befolyásolni egyházunk bizonyos vezetőit, közéleti személyeket, politikusokat, hogy szakadásokat, feszültségeket, konfliktusokat hozzanak létre, egyházunkat elszigeteljék, démonizálják, és ezek által megtörjék egyházunk növekedését és fejlődését. Ezen erőfeszítéseknek nyilvánvaló és tartós képződményei vannak. Nincs mit csodálkozni azon, hogy kevés a hozzáférhető anyag rólunk, ugyanis számos, egyházunkkal kapcsolatos dokumentum jelenleg is titkosítás alatt áll. Mivel a gyülekezetünk politikai prioritásai, demokratikus elkötelezettsége közismerten következetes volt, ezért a gyülekezet és a szolgálatok viszonya azt igazolja, hogy a szolgálatok jelentős része átmentette magát a rendszerváltás előtti időkből, és továbbra is a nyolcvanas években kialakított megközelítéssel viszonyult a Hit Gyülekezetéhez.

Mi lehetett a céljuk? Tönkretenni a közösséget, vagy csak mindent tudni róla?

— Tudni kell, hogy az állambiztonsági területen is különböző iskolák vannak: a szovjet típusú titkosszolgálati képzésnél arra tették a hangsúlyt, hogy a nem a mainstreamhez tartozó közösségeket megfosszák a jó hírüktől, időről időre megalázzák őket a nyilvánosság előtt, és ezáltal fenntartsák a velük szemben támasztott gyanút. Ezzel a módszerrel akarják elszigetelni, elidegeníteni és ellenséges viszonyt létrehozni a társadalom és az ilyen közösségek között. A volt szovjet birodalomhoz tartozó országokban a szolgálatok nehézkesen álltak át nemzetvédelemre, a demokrácia védelmére. Kényszert éreztek arra, hogy a hatalom birtokosainak az oldalán beavatkozzanak értékeket hordozó társadalmi folyamatokba és szerveződésekbe is, hogy azokat negatív színben tüntessék fel, és destruktív tevékenységet folytassanak olyan közösségekkel, személyekkel szemben, amelyeknek, mondjuk, vitájuk van a hatalom aktuális birtokosaival, vagy csak függetlenek tőlük. Ez a nagy probléma jelenleg nincs megoldva Magyarországon, ezért is tartanám fontos, alapvető lépésnek, hogy megszülessen egy átfogó ügynöktörvény, amelynek egyik célja, hogy lezárja a régit, és elzárja tőlük a lehetőséget, hogy beavatkozzanak hatósági és közigazgatási szervek tevékenységébe, és azokat bosszúállásuk eszközeként használják. Talán még nem késő. Véleményem szerint ki kellene zárni azokat a hálózati személyeket a közéletből, akik a romboláson és pusztításon kívül semmi másra nem képesek. Csak ezen az alapon tud elindulni tisztulási folyamat, és változhat meg a jelenlegi, tarthatatlan helyzet. Bizonyos destruktív hálózati személyeknek nemcsak egyházak lehetnek áldozatai, hanem politikai pártok, közéleti személyek, kulturális szereplők is.

A „legendás budaörsi ház”. A szomszéd pincéjét mikrofonozta be az elhárítás

Elképzelhetőnek tartod, hogy a rendszerváltás előtt a gyülekezetre állított hálózati emberek a rendszerváltás után is adtak jelentéseket?

— Igen, de azt is tudjuk, hogy nemcsak a nyolcvanas években épültek be a gyülekezetbe szolgálati személyek, hanem a rendszerváltáskor és azt követően is. Kihasználták azt az eufórikus hangulatot és a rendszerváltással kapcsolatos illúziókat, amelyek akkoriban a Hit Gyülekezetében is jelen voltak, hogy az emberek jelentős része úgy vélte, ténylegesen rendszerváltás történt. Pedig már Nagy Imre újratemetésekor feltűnt sok furcsa dolog, ami miatt a rendszerváltás tartalmával kapcsolatosan kételyek fogalmazódtak meg bennem, és ezeket csak megerősítették az SZDSZ első országos gyűlésein tapasztaltak. 1992-től világosan láttam, hogy az ügynöki rendszerben nem történt jelentős változás.

„Kevés a hozzáférhető anyag rólunk, mert sok velünk kapcsolatos dokumentum ma is titkosítva van még”

Pedig törvényjavaslat is született a múlt feltárása érdekében, és időről időre előkerültek különféle listák az érintettek neveivel.

— Az tény, hogy a rendszerváltáskor sok hálózati személytől meg akartak szabadulni, nyilvánosságra kerültek különböző listák. Ezeknek az embereknek a tevékenységére a továbbiakban nem tartottak igényt. De voltak olyanok, akiket beépítettek az újonnan alakult pártokba, különböző egyházakba, hogy belülről befolyásolják ezeknek a közösségeknek az életét, szemléletét, szerepvállalását. És természetesen ezek a személyek, akiket a rendszerváltáskor aktivizáltak, még a régi, szovjet szisztéma alapján kaptak kiképzést. De megjelentek a ‘90-es évektől azok a személyek is a rendszerben, akik a demokratikus viszonyokból indulnak ki, és nem fenyegetik, hanem védelmezik a demokráciát. Mindenesetre Magyarországon a szolgálatok számomra zavaros képet mutatnak.

Az úgynevezett Snowdenügy kapcsán kiderült, hogy még a szoros szövetségesek között is zajlik megfigyelés, kormányfőket is lehallgatnak, világszerte mindenki mindent tudni akar a másikról. Úgy tűnik, ezzel együtt kell élni.

— Persze. Tudjuk, hogy a gyülekezet fontos egyházügyi szereplő, és ezért figyelnek ránk, önmagában ez nem probléma. A problémát én abban látom, ha a szolgálathoz tartozó emberek destruktív, romboló, közösségellenes tevékenységet, karaktergyilkosságot folytatnak akár köreinkben, akár a gyülekezet társadalmi, politikai, közéleti kapcsolatrendszerében, és jelentéseikben hazugságokat állítanak, valamint politikai, publicisztikai lehetőségeiket, kapcsolataikat dezinformációs célokra használják. És ezt azért is hangsúlyozom, mert ma is vannak a közéletben olyan hálózati emberek, akik szovjet módszerrel harcolnak: például megszállott módjára cikkeket írnak, hogy mind a gyülekezetet, mind személyemet kriminalizálják, démonizálják, szétzúzzák az emberek belénk vetett bizalmát, és gyanúsítás pszichikai terhe alatt tartsanak. Ezek ahhoz a japán katonához hasonlítanak, aki még évekkel a világháború befejezése után is a dzsungelben bujkált, mert nem mondták meg neki, hogy véget ért a harc.

És mit gondolsz, a hálózat részeként küzdenek ezek a „japán katonák”? Van köztük egy különösen aktív, úgy tűnik, életcélja a gyülekezet rágalmazása.

— Kívülről nehéz megállapítani, hogy a rendszer részeként ügyködik, vagy, úgymond, becsípődött nála a Hit Gyülekezete, illetve személyem, és nem tud bennünket se kiköpni, se lenyelni. Persze ezeknél az embereknél figyelembe kell venni a pszichikai elváltozásokat is: a kettős élet előbb-utóbb felemészti az idegrendszerüket, még rosszabbá, akár gonosz emberekké válhatnak, mániás és paranoid kényszerképzeteik tartós függőségi viszonyba hozhatják őket azokkal a közösségekkel, személyekkel szemben, amelyekbe eredetileg a küldetésük szólt, és akikről gyűlölködve jelentettek. Ez a jelenség azonban nem csupán a Hit Gyülekezetéről szól. Valójában ez a hatalommal való visszaélés egy súlyos formája, amivel szemben a célszemélyek, áldozatok azért nem találnak jogorvoslatot, mert a sértő felet államtitkokat védelmező jogszabályok védik. E jogi egyenlőtlenség kárvallottjának érzem magamat is, és ebben bizonyíthatóan kimutatható, hogy Magyarországon nem megoldott a szolgálatok demokratikus normák alapján álló ellenőrizhetősége, számon kérhetősége. Aggasztó, hogy egyes hálózati emberek önkényének és szeszélyének ki vannak szolgáltatva az állampolgárok a jogi egyenlőtlenség miatt, különösen a médiában. Ez a jelenség az egész társadalomra nézve káros, köszönőviszonyban sem áll a nemzetvédelemmel, hanem annak az ellentéte. Összességében tehát azt kell mondanom, hogy ez egy megoldatlan probléma, és még a kelet-európai országokhoz viszonyítva is nagy mulasztásban vannak a jogalkotók és a végrehajtó hatalom hazánkban.

Számítasz rá, hogy valamilyen támadás éri a gyülekezetet, vagy személyesen téged?

— Nem számítok ilyenre, és nem is központi kérdés, hogy személyemben támadnak vagy sem. Számomra a legfontosabb dolog, hogy végezzem azt, ami a kötelességem: az Ige hirdetését és az egyház építését.

Ígéretes új nemzedék

Vezető lelkészként mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást az egyházban? Milyen területen kell a hívőket leginkább inspirálnod?

— A legfontosabb feladatunk továbbra is az, hogy az emberek számára Jézus Krisztus életét és személyét minél valóságosabban jelenvalóvá tegyük. Ugyanis az embereket a Názáreti Jézus Krisztus szeretete tartja meg az istenhit mellett: ez teszi őket az isteni élet és törvénye követőivé. Ezért a legalapvetőbb célunk ezzel kapcsolatban az, amit Pál apostol a Galatákhoz írt levelében megfogalmaz: „Kiknek szemei előtt Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha tiköztetek feszíttetett volna meg.”Ebből az is következik, hogy a Jézus keresztmunkájába vetett hitet és a jelenlétét kell erősíteni mind a gyülekezetben, mind a személyes életben. Ha Jézus Krisztus jelenlétébe kerül egy ember, illetve az Úr az emberbe, akkor a hívő az Úr kegyelmi ajándékaiból részesedik. A hívőnek az Úrral való, Isten Igéje által meghatározott formában történő azonosulásában érinti meg és ragadja meg az embert Jézus Krisztus természete, romolhatatlan élete. Ebből olyan természetfölötti dinamizmus és energia árad az ember személyiségére, ami beemeli és benntartja az embert örökre Isten jelenlétében és beszédének követésében. Ennek a természetfölötti, isteni szívóerőnek a kiáradását és munkálkodását szolgálja többek között az Ige hirdetése és a Szentlélekkel való betöltekezés. Ugyanis ha az istentiszteleteken e kenet a működésének következtében szellemi izgalomban tartja a hívőket, akkor a figyelmük középpontjában a Megváltójuk marad, s ennek gyümölcseként a szellemükben növekvő hit a körülmények fölé emeli őket, és a hit tárgyáról, a láthatatlan dolgokról alakít ki bennük egy kétség nélküli belső meggyőződést. Ez fölszabadítja bennük azt a teremtő erőt, amelynek működése következtében ezek a láthatatlan dolgok láthatóvá válnak az életükben, és a legfőbb sorsformáló erővé lesznek. Így lehet legyőzni hit által a válságokat, szükségeket, különböző lelki, fizikai, szellemi problémákat, és átvenni Jézus Krisztustól az ezekre vonatkozó valóságos kegyelmi ajándékokat. Jézus Krisztusnak ebben a természetfölötti kenetben megnyilvánuló jelenléte tartja fenn a hívőket hitben, reményben, és ösztönzi a gyülekezeteket az öröklét felé vezető menetelésben. A kegyelemnek ezt a természetfölötti miliőjét csak a Szentlélekkel való együttműködés által lehet kiépíteni az emberek életében. Számomra ez a legfontosabb szellemi kihívás és feladat is. Pontosan emiatt a Biblia két legfontosabb parancsolata az, hogy „szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből és minden erődből,” a második pedig, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Mikor a szívünk megtelik Isten személye iránti szeretettel, akkor az Örökkévaló létezésének elfogadásán túl feltétel nélkül átadjuk és alárendeljük a személyiségünk minden részét a Terem tőnknek, aki szellemi, lelki, sőt fizikai képességeinket is meghinti az engesztelés vérével, és e megtisztított képességeinket egyesíti a Szentlélek személyének különböző képességeivel. Ebben a kegyelmi állapotban a Szentlélek Jézus Krisztust ki tudja bennünk ábrázolni, életét, erejét meg tudja nyilvánítani általunk. Tehát ebben a szeretetközösségben feladjuk és átadjuk önmagunkat Istennek, és cserébe Krisztustól egy tökéletes emberi és isteni természetet kapunk. Egyébként minden dolognak és létezőnek van egy olyan képessége, ami által energiát, életet, benyomást vagy akár erőt sugároz ki magából, aminek köszönhetően kialakul a külső megfigyelőben egy kép róluk. Ez vonatkozik a természetfölötti lényekre is. Jézus Krisztus ezzel a képességgel korlátlanul rendelkezik, képes egy időben több helyen, akár mindenhol saját magát jelenvalóvá, és a hívőt a személye iránti szeretet mértéke szerint részesévé tenni. A keresztény szellemi életnek az én rendelkezésemre álló világosság szerint ez képezi a lényegét, ezért a fő célom az, hogy az Úr jelenlétébe vezessem a hívőket, hogy megerősödjenek az Úr Jézus Krisztus kegyelmében.

Az internet, a Facebook és különböző technikai berendezések tömegeket képesek magukhoz láncolni. Mekkora kihívás az egyházban az emberek meggyőzése arról, hogy inkább Istent kövessék?

— Először tegyünk különbséget a között, amikor az internetet munkavégzés eszközeként használja valaki, és a között, amikor öncélú időtöltésként. Az utóbbi felszínes tevékenységeknek, érdeklődési irányoknak nagyon gyakran az unalom, valamint az Isten iránti közömbösség az egyik fő oka. Ezek kóros függőségeket hozhatnak létre az emberekben. Az egyházak nem találták meg a megfelelő válaszokat az internetezéssel kapcsolatos kihívásokra. Álláspontom szerint a korai egyház élete, szolgálata modellértékű e vonatkozásban is. Ha hozzájuk hasonlóan a mai gyülekezetek, hívők is mindannyian nagy kegyelem alatt állunk, akkor nem esünk az internetezéssel kapcsolatos csapdákba. Ugyanis az Úr jelenléte természetfölötti erejének működése olyan eseményekben manifesztálódik, amelyek magas fokú izgalmat okoznak az emberek lelkében, szellemében, s ezek aztán betöltik érdeklődésüket, kielégítik kíváncsiságukat, és Isten munkájával való foglalkozásra ösztönzik őket. Egy új karizmatikus csodakorszakra van szükség. Ez a megfelelő válasz szerintem. Személyesen is sokszor tapasztaltam, hogy intenzív össze - jövetelek után, ahol erősen működött a Szentlélek kenete, hosszú napokon keresztül is leköti az érdeklődésemet a Szentlélek munkája. Az Úr természetfölötti kenete megváltoztatja az ember érdeklődését, figyelmét, amelynek középpontjába így a földi helyett a mennyei dolgok kerülnek. Ez a szellemi élettel szemben támasztott egyik alapvető követelmény.

Nemrégiben volt a fiatalokkal egy istentisztelet. Ez alapján, meg egyébként is: mi a benyomásod, a gyülekezetben ez az újabb generáció mennyire nyerhető meg az Úrnak?

— Nem az a kérdés, hogy mennyire nyerhetők meg, mert többségükben már az Úr megragadta őket! Azok között, akik az általad említett összejövetelen ott voltak, az én tapasztalatom szerint sokkal többen megalapozott, minőségi hívők, mint amilyen arányban az előző generáció tagjai között lehetett ilyeneket találni. Hála Istennek, nagyon sok, Isten iránt elkötelezett fiatal van a Hit Gyülekezetében! Fontos kérdés, hogy ezek a lelkes és istenszerető ifjak majd hogyan találják meg a helyüket az egyházban, hogyan lelik meg és töltik be elhívásukat, szolgálatukat, és hogyan állnak helyt az élet egyéb kihívásaiban. De ígéretes, amit tapasztaltam közöttük: nagyon intenzíven tudnak figyelni Isten Igéjére, befogadják és megértik a prédikált Igét; nagyon könnyen tudják venni a Szentlélek jelenlétét, erejét, igen magas szintű az együtt működésük a Szentlélekkel.

Ezek mind olyan pozitív jellemzők, amelyek azt mutatják, hogy a fiatal generációból nagyon sokakat elhívott Isten szolgálatra. Meggyőződésem, hogy a jövőben sokan még nagyobb istenismeretre és kenetre tesznek szert, és áldás lesznek Isten népe, sőt az ország számára is.

Tehát akkor pozitívan látod a generációváltást…

— Erre azt tudom mondani, hogy ha én bármikor meg akarom erősíteni a reménységemet a Hit Gyülekezete köreiben, akkor fiataloknak tartok összejövetelt. Mindig nagyobb reménységgel megyek onnan haza, mint amivel odaérkeztem!