A kibucokat folyamatosan lőtték...

Israel Rosenfeld tizenöt éves korában, 1960-ban alijázott családjával Izraelbe az erdélyi Dévából. Netanján telepedtek le. 1963-ban vonult be az izraeli hadseregbe, és két és fél évig volt a szír határon őrmesteri rangban. „Nagyon kemény időszak volt, szinte minden nap voltak lövöldözések, bombázások a szíriai oldalról. A Kinneret partján lévő kibucokat folyamatosan lőtték a Golán-fennsíkról” – meséli lendületesen Israel (aki magát Öcsinek nevezi), még mindig hibátlan magyarsággal. Harcolt a ’67-es hatnapos háborúban, a ’73-as jom kippuri háborúban, és ’82-es libanoni háborúban is. Most a ’67-es, hatnapos háborúról szóló emlékeiről kérdeztük.

Milyen volt a háborút megelőző időszak?

Én ’66-ban megházasodtam, feleségem Kolozsvárról érkezett Izraelbe. ’67-ben aztán, huszonhárom évesen újra bevonultam, mert tudtuk, hogy háború lesz hamarosan.

Lehetett tudni, hogy háború lesz?

Hát persze. Egyiptom lezárta a Tiráni-szorost, nem tudtunk kijutni a Vörös-tengerhez. Lehetett látni, hogy Egyiptommal, Szíriával és Jordániával előbb-utóbb háború fog kitörni. Mi Netanján éltünk, és tőlünk tíz kilométerre kelet felé volt akkor a jordániai határ. Ha a jordánok onnan átjönnek Izraelbe, kettévágták volna az országot.

Három héttel a háború kitörése előtt hívtak be minket a hadseregbe, és itt a jordán határnál, Tulkarm közelében vártuk a háborút. Amikor elkezdődött, a jordániaiak az első három napon folyamatosan lőttek és bombáztak minket. Három katonatársam meghalt a harcokban.

A harmadik nap a parancsnok azt mondta, bemegyünk Jordániába. Mire bementünk, a jordán hadsereg már nem volt ott, megfutamodtak, mert látták, hogy a háborúnak tulajdonképpen vége van, az izraeli hadsereg már Jeruzsálemben volt akkor. Jordánia aznap a katonai veszteségeket látva kilépett a háborúból. Egész a Jordán folyóig mentünk, három nap múlva már ott voltunk, és még két hónapot állomásoztunk ott. Jordán katonák már akkor nem voltak ezen a területen, a palesztinok egy nagy része pedig félt, átfutottak Jordániába, és utána szerettek volna visszajönni.

Mi volt a legnehezebb a háború során?

A mi egységünknek a háború első három napja volt a legnehezebb, mint említettem, a jordániaiak folyamatosan bombáztak minket, és voltak halálos áldozatok közöttünk. Ez volt a legnehezebb időszak. Nem tudtuk, hogy ilyen hamar vége lesz ennek a háborúnak.

Önök tehát Netanjától tíz kilométerre harcoltak az akkori jordán határon, de gondolom, eljutott a Templom-hegy, a jeruzsálemi Óváros elfoglalásának a híre Önökhöz.

Hát persze, hallottuk a rádióban a háború harmadik napján. Volt velem egy katona, akinek a testvére Jeruzsálemben harcolt, és sajnos meghalt. Követtük a háború eseményeit, például hallottam, hogy az a csapat, ahol én a háború előtt két és fél évig szolgáltam a Golán-fennsíkon, bement Szíriába, és majdnem elérték már Damaszkuszt, amikor a szíriaiak fegyverszünetet kértek.

Lehetett érezni az izraeli társadalomban változást a háború után?

Igen, egyértelmű volt a változás. Azt hittük, hogy mostantól béke lesz az arabokkal. Volt munka mindenkinek, jöttek át dolgozni hozzánk, volt ennivaló, azt hittük, hogy minden rendben lesz mostantól. Legalábbis reméltük, hogy így lesz, optimista hangulat uralkodott az országban.

Meddig tartott ez a hangulat?

1969-ig. Akkor Nasszer egyiptomi elnök hatályon kívül helyezte az Izraellel fennálló tűzszüneti megállapodást, és elkezdődött egy három évig tartó konfliktus Egyiptommal, és a jordán határon is mindennapossá váltak a lövöldözések.

A Templom-hegy visszaadását hogyan fogadták az izraeli emberek?

Azt gondolták, hogy mivel egy békeidőszak fog elérkezni, és mivel muszlim mecset áll a Templom-hegyen, nem probléma, ha a jordániaiak vigyáznak a Templom-hegyre. Valahogy úgy gondolkodtak, hogy mindenki vigyázzon a saját templomára. Keresztények, zsidók és a muszlimok is.

Katonai szempontból hogyan magyarázható, hogy az izraeli hadsereg ilyen gyorsan átfogó győzelmet tudott aratni a túlerővel szemben?

Az izraeli légierő az első négy nap lebombázta az ellenség légierejét. Tankjaink Damaszkusz közelében jártak már, és a szír és egyiptomi hadsereg megfutamodott ettől.

Mik voltak a háború legfontosabb céljai?

Jeruzsálemben nagyon nehéz volt, mert Jordániának is jó hadserege volt. Nagyon sokan meghaltak ott, de nagyon fontos harcok zajlottak. A jeruzsálemi Scopus-hegy például jordániai területen volt, de zsidó fennhatóság alatt állt. Még a háború előtt kétszer voltam itt katonaként, védtük a területet, és fontos információkat gyűjtöttünk a jordániai katonák tevé­kenységéről is. Nagyon fontos cél volt, hogy Jeruzsálem egységessé váljon, hogy ne legyen megosztott város, hanem egységes legyen.

Nagyon fontosak voltak az utolsó három napon vívott harcok Szíriában. A háború előtt, mint már említettem, a szíriaiak folyamatosan bombázták, akár kövekkel is, a Golán-fennsíkról a Galileai-tenger partján lévő településeket, kibucokat. Emiatt az izraeli hadseregnek fontos célja volt a Golán-fennsík elfoglalása. A szíriai határon azóta csend van, már ötven éve.

Nagyon köszönjük az interjút! Van esetleg még valami, amit szívesen elmondana?

Bárcsak béke lenne az országban, nekünk és az araboknak is ez lenne az érdekünk. Reméljük, talán húsz-harminc év múlva ez valóra válhat. (Karika-Simon Anna)