A veszélyeket is megéri bevállalni

A 87 éves evangélista, aki a mai napig körberepüli a fél világot, hogy Isten kegyelmének üzenetét megossza minél több emberrel. Marilyn Hickey 137 országban járt már, köztük olyan, keresztények számára közel sem biztonságos helyeken, mint Pakisztán, Irán vagy Kína – utóbbiba szinte már hazajár. És ezzel a sornak még nincs vége: nagy álma, hogy eljusson Észak-Koreába, Szaúd-Arábiába, és tovább törje az ugart Iránban.

Marilyn Hickey 1989 óta rendszeresen jár Magyarországra és szolgál a Hit Gyülekezetében. Legutóbb október végén egy 160 fős amerikai csoporttal érkezett, akiket nagyon lenyűgözött a kelet-közép-európai ország szépsége, no meg a Hit Gyülekezete isten tisztelete.

Nagyon szerettem volna már idehozni embereket, mert szavakkal nem lehet elmondani az Úr itteni munkáját, ezt át kell élni! Rengeteg országban jártam már, de sehol nem olyan Isten dicsérete, mint itt. És ez a csoport tagjait is nagyon mélyen megérintette.

Egy ilyen csoportos látogatás, gondolom, többről szól egy egyszerű turisztikai célú kirándulásnál?

Igen, mindig van szellemi célja ezeknek az utaknak: most először Dubajban jártunk a csoporttal, ahol sétálva imádkoztunk, és gyógyító összejöveteleket is tartottunk. Nyilván ott nagyon más volt a szellemi légkör, hiszen egy muszlim közegről beszélünk, mások a természeti adottságai is az országnak: lapos, száraz vidék, de ott is világító szövétneknek kell lennünk.

Dubajban lehet nyilvánosan imádkozni keresztényként, vagy azért ez veszélyes?

Dubajnak egy bizonyos részén vannak keresztény templomok, mi is ebben a városrészben tudtunk összegyűlni egy teremben. Valamennyire meg is lehetett hirdetni a gyógyító összejöveteleket, többségében talán inkább keresztények jöttek el, de muszlim vallású emberek is részt vettek rajta, és igazán jól sikerültek az alkalmak. Kellemes időt töltöttünk el Dubajban, de Magyarországon lenni egyszerűen mesés.

Marilyn szokott félni, mikor veszélyes országba utazik, de azt mondja, mindig megéri bevállalni, mert az összejövetelein sokan megtérnek, meggyógyulnak

Köszönjük a bókot! És egyébként mit tapasztalsz, a muszlim emberek is nyitottak Jézus Krisztus evangéliumára?

Én azt látom, egyre több muszlim embert ér el az evangélium, ami nagyban köszönhető a keresztény tele víziók terjedésének. Sokan közülük elhiszik, hogy Jézus jó ember vagy próféta volt, de amikor megtapasztalják az Ő valóságát, az mindent megváltoztat! És azt látni, hogy ez a nyitottság elindult több muszlim térségben is.

Marilyn, amikor utoljára jártál itt, nálunk, azóta eltelt közel másfél év, és úgy tudom, nagyon aktívan töltötted a napjaid, jártál például Kínában, Mongóliában…

Igen, valóban jártam Kínában is, ott most nagy ébredés zajlik. A lakosság 10 százaléka újjászületett keresztény. Tervezem, hogy visszamenjünk, és tartsunk egy nagy, gyógyító összejövetelt Pekingben. Mongólia egy kicsi, de nyitott ország. Azt tapasztaltam ott, hogy meg lepően könnyű beszélni az utcán az emberekkel Jézusról, különösen a fiatalokkal. A többség alapvetően buddhista vallású, de nem zárkóznak el az evangélium hirdetése elől. Érdekes volt látni, hogy nagyon sokan nomád életet élnek, vándorolnak, sátrakban laknak. Hagytunk is ott nekik jó sok keresztény könyvet a saját nyelvükön, hogy legyen mit olvasni az éjszakákon.

Egyiptomban is jártam, ami a második legnagyobb muszlim vallású ország a világon Indonézia után, és el kell hogy mondjam, nagyon nyitottak Jézusra. Volt is egy meglepő élményem ott. Körülbelül reggel 4 órakor érkeztünk meg Kairóba, a szállodában két recepciós lány fogadott, akik azt kérték tőlünk, hogy mondjuk el, hogyan kell megtérni, mert ők nem szeretnének a pokolba kerülni. Nagyon meglepődtem ezen a fogadtatáson. Kairóban és egy másik egyiptomi városban is tartottunk összejöveteleket, sokan meggyógyultak, megtértek, húszezren vettek részt egy-egy istentiszteleten. Úgy látom, nagyon éhesek az evangéliumra. Úgyhogy szeretnék visszamenni Egyiptomba is!

Amikor keresztények számára veszélyes országokba látogatsz, mint például Pakisztán, nem kell megküzdened a félelemmel? (Pakisztánban 1989-ben járt először Marilyn, azóta 9 alkalommal szolgált ott, 2016-ban 1 millió ember vett részt az összejövetelen – a szerk.)

De, szoktam félni. Például amikor 31 öngyilkos merénylő eltökélte, hogy meg öl engem, igen, féltem. De Isten akkor is keresztülvisz ilyen helyzeteken, ha félsz. Akkor a nap huszonnégy órájában egy fegyveres őr állt a szállásom ajtaja előtt. És abszolút megérte bevállalni.

És ilyenkor mi a módszered, hogy legyőzd a félelmet?

Szeretem kívülről megtanulni Isten Igéjét. Amikor félek, elkezdem mondani az idevonatkozó igéket, és ez megnyugtat. És tudom, hogy Isten vigyáz rám, ha valahová elküld, ott meg is fog őrizni. Idén a születésnapomat például Pakisztánban töltöttem július elsején, és találkoztam egy emberrel, aki az első pakisztáni szolgálatomon tért meg 1989-ben, és most keresztény televíziós csatornát vezet. Az anyukájának hív engem. Nagyon sok ajtó megnyílt ennek a keresztény csatornának köszönhetően, az emberek napi szinten látják ott a műsoromat, amit lányommal, Sarah-val vezetek, és ezért is nyitottabbá váltak a szolgálatom iránt. És mindez 1989-ben kezdődött… Érdekes a számomra, hogy Magyarországon is ekkor jártam először.

Akkor ebből a szempontból sorstársak vagyunk Pakisztánnal. Az elmúlt egy évben tehát jártál Kínában, Mongóliában, Egyiptomban, Pakisztánban…

És az Egyesült Államokon belül is ellátogattam különböző városokba. Ugye 87 éves vagyok, és nekem nagyon vicces, amikor felteszik a kérdést, hogy mikor megyek már nyugdíjba. Azt szoktam mondani, hogy már nyugdíjas vagyok. „De hát állandóan utazol, Marilyn!” Én erre azt mondom: akkor nyugdíjas az ember, ha azt teszi, amit szeret. És én azt csinálom, amit szeretek!

Bizonyára sokan faggatnak arról, hogy mi az örök fiatalság titka…

Hiszek abban, hogy karban kell tartanunk a testünket, hiszen ezt az egy testet kaptuk az egész életünkre. Mit tehetünk? Végezzünk testmozgást, tornázzunk, figyeljünk oda az étkezésre, aludjunk megfelelő mennyiséget. Ezek egyszerű, de fontos dolgok. Abban is hiszek, hogy ha megtanulunk igeverseket a Bibliából — mivel Isten Igéje az élet —, és ezeken elmélkedünk, akkor ez életet hoz a szellemünk, lelkünk és testünk számára is! Ahogy Isten Igéje is mondja: „és életeden át tartson erőd!” (5Mózes 33:25 — a szerk.) Szóval én nem azon sopánkodom, hogy már 87 éves vagyok, és nem bírok semmit sem csinálni. Hanem azt mondom: 87 éves vagyok, bármit megteszek, mert Krisztus megerősít engem! Persze fordítok időt a pihenésre is, most novemberben, decemberben például nem nagyon fogok utazgatni, hanem inkább lazítok.

Ugyanakkor nem rejted véka alá, hogy bizony neked is voltak harcaid az egészséggel kapcsolatosan. Többször mondtad, hogy van olyan, amikor a gyógyulás egy folyamat, és nem azonnal történik meg a csoda. Ilyen helyzetben hogyan tudjuk megőrizni, fenntartani a hitünket?

Igen, van, amikor azonnal megtörténik a csoda, én ezt nagyon szeretem. Amikor 23 éves voltam, azt mondták nekem, hogy szívnagyobbodásom van, és emiatt nem élhetek igazán aktív életet. De a férjemmel együtt hittük, hogy Isten tud adni nekem egy új szívet. Elmentünk egy istentiszteletre, és éreztem, hogy Isten megérintett. Nem sokkal ezután egy kontrollvizsgálaton pedig azt mondta az orvos, hogy teljesen tökéletes a szívem! Hiszem, hogy Isten tud adni nekünk új testrészeket is. Ez tehát egy azonnali csoda volt. De valóban van olyan, amikor időbe telik a gyógyulás. Küzdöttem gerincproblémával is, ami miatt már aludni sem bírtam. Olyan fájdalmaim voltak, hogy sokszor csak a földön bírtam feküdni az ágy helyett. Elkezdtem hálát adni Istennek egy új gerincért. Nem történt meg azonnal a csoda. Hat hónapon keresztül adtam hálát Istennek az új gerincért, míg egy nap arra ébredtem, hogy eltűnt a fájdalom a gerincemből. Biztos vagyok abban, hogy ez azért történt meg, mert kitartó voltam a hálaadásban.

Egyébként életmódommá tettem, hogy amikor felkelek, azt mondom: „Jó reggelt, mennyei Atyám, jó reggelt, Jézus, jó reggelt, Szent Szellem! Itt van a ti szeretett Marilynetek!” Ez lehet, hogy kissé magabiztosan hangzik, de olvassuk csak el a Bibliát, az Újszövetségben legalább 64 alkalommal „szeretettnek” szólítanak minket, és hiszem, hogy nekünk is azt kell mondanunk, ami Isten Igéjében benne van. Úgyhogy hasonló módon fekszem le, azt mondom: „Jó éjszakát, Atyám, jó éjszakát, Jézus, jó éjszakát, Szent Szellem, itt van a ti szeretett Marilynetek, köszönöm előre is a szép álmokat!” Szerintem nagyon fontos, hogy Isten Igéjét mondjuk ki. A telefonomra például kigyűjtöttem 40 ígéretet a Bibliából, és a reggeli kávé mellett mindig megvallom ezeket. Javaslom másoknak is, hogy gyűjtsenek ki saját, személyre szabott igéket, ígéreteket a Bibliából, és ezeket vallják meg minden reggel, ez garantáltan bearanyozza a napunkat!

Voltak a hitéletedben komolyabb próbák, mélypontok? Ezeken hogyan tudtál túl - lendülni?

Azt gondolom, mindannyian megtapasztalunk mélypontokat az életünk során. Van egy fiam, Michael, akit három és fél évesen fogadtunk örökbe. Azt mondták, cukorbeteg, és nem fogja megélni a 11 éves kort. Sokat imádkoztunk a gyógyulásáért. Felnőtt, de nagy kihívást jelentett a nevelése. Droghasználó lett, egyáltalán nem érdekelte Jézus személye, feleségül vett egy drogfüggő lányt, született egy kislányuk, de aztán a hölgynek lett egy másik férfitól is egy leánygyermeke, és aztán átköltöztek egy másik államba, és semmit nem hallottam róluk. De mindennap megvallottam az ígéreteket. Van egy csodálatos ige a Bibliában, Józsué könyvének 24. fejezetében: „én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk”. Ezt az igét folyamatosan megvallottam, de sokáig semmi hír nem érkezett Michaelről és a családjáról. Megpróbáltam felkutatni őket, végül rájuk is találtam, és elmentem hozzájuk. Nagyon meglepett, amit láttam. A két kislányból felnőtt lett, megházasodtak, és született összesen 7 gyermekük, akik szépen tanulnak. Még ugyan nem születtek újjá, de nagyon értelmes gyermekek, és jól vannak. Amikor megláttam őket, sírva fakadtam. Az Úr pedig szólt hozzám: miért sírsz? Hiszen mindennap imádkoztál értük! Azt hitted, nem fogok válaszolni? Soha, soha, soha nem szabad feladni!

Többször is utaltunk arra, hogy közel 30 éve jártál először Magyarországon. Elmesélnéd, hogyan jutottál el a Hit Gyülekezetébe?

Ez egy érdekes történet volt. Írt nekem egy ember Floridából, akit nem is ismertem. Ez az ember járt már Magyarországon, és találkozott Németh Sándor vezető lelkésszel és feleségével még a kommunista rendszer alatt. Azt kérdezte, lenne-e kedvem elmenni Magyarországra, és tanítani ott a Bibliáról és Jézusról. Persze azt is megírta: azt nem tudja, hogy ott fogadnának- e engem, csak érdeklődik, ha igen, akkor vállalnám-e az utat Magyarországra. Tényleg nem ismertem az illetőt, nem is tudtam biztosan, hogy most akkor ez egy meghívásnak minősül-e egyáltalán, még nem is volt nagy szolgálatom, rádióztam akkoriban, de elkezdtem imádkozni erről, és úgy éreztem, az az Úr akarata, hogy menjek. Úgyhogy válaszoltam az illetőnek, hogy igen, vállalnám. Ő akkor írt egy levelet Németh Sándoréknak, akik összegyűltek, imádkoztak, és aztán azt válaszolták, hogy nem, ne jöjjek. De akkor én már nem tudtam szabadulni ettől a gondolattól. Visszaüzentem, hogy kérjétek meg őket, hogy imádkozzanak még egyszer erről. Mert én nagyon úgy éreztem, hogy mennem kell. És akkor jött a válasz, hogy rendben, jöjjek!

Emlékszem, egy művelődési házban gyűltünk össze pár százan, jöttek látogatók Romániából, Németországból is, négynapos konferenciát tartottunk, és legalább három nyelvre tolmácsolták, amit mondtam, szóval, ahogy beszéltem, mindig nagy szüneteket kellett tartanom, hogy le tudják fordítani a különböző nyelvekre. Az utolsó összejövetelen, amikor kihívtam a meg - térőket, nagyon megérintett, hogy mennyien fordultak Jézushoz. Utána átmentünk Romániába is, ahol meglátogattunk hasonlóan földalatti szervezkedésből induló gyülekezeteket, csoportokat, ott is sokan meggyógyultak és megtértek, és mindez óriási hatással volt rám! Amikor két év múlva újra visszatértem Magyarországra, fantasztikus volt látni, hogy már több ezer fő vett részt a Hit Gyülekezete istentiszteletén. És azóta rendszeresen visszajárok ide, közben azt is megtapasztaltam, hogy Budapesten kívül más vidéki városokban is gyülekezetek alakultak, iskolák jöttek létre, némely helyen én is megfordultam és prédikáltam. Ez a látás a Hit Gyülekezetében a fejlődésről és növekedésről nagyon nagy hatással volt rám is. És látom, hogy már a környező országokra is kiterjed az a munka, ami itt zajlik. Talán fel sem fogjátok, Európa számára mekkora áldás és csoda a Hit Gyülekezete!

Hallani aggasztó híreket az Egyesült Államokból azzal kapcsolatosan, hogyan próbálnak keresztényeket diszkriminálni különböző területeken: például keresztény örökbefogadási szervezeteket támadnak, imádkozásokat tiltanak be nyilvános eseményeken. Valós a probléma, vagy a média fújja fel ezeket? (Hallgatói kérdés alapján – a szerk.)

A korábbi elnök idejében történtek inkább ilyen esetek, de amióta új elnökünk van Donald Trump személyében, sokkal jobb a helyzet. Trump nyitott Jézusra. Néhány éve az is komoly veszélynek tűnt, hogy az iszlám nagyon elterjed az országunkban. Szerintem a vezetőnk muszlim hitű volt. De most azt látom, Trump elnök tényleg az ország fejlődését szolgálja, és sok negatív jelenséget megfékezett már, nem mindent, de elindult egy folyamat. Az Egyesült Államok most nagy lehetőség előtt áll, hogy valódi áttörés következzen be. Ezért is fontos, hogy mindannyian imádkozzunk az elnökünkért, az ébredésért. Látok pozitív jeleket, különösen a fiatalabb generáció között, és ez nagyon bátorító!

Mondhatjuk akkor azt, hogy látva a kedvező körülményeket, ez most jobban inspirálja a keresztény fiatalokat az Egyesült Államokban, hogy bátrabban merjenek kilépni?

Azt látni, a fiatal keresztények egyre lelkesebbek. Vannak bizonyos — én úgy hívom őket: „hot spots”, ébredési pontok, ahol nagyon aktívak, sok konferenciát tartanak, ezek az események nagyon sok fiatalt vonzanak, akik megtérnek és betöltekeznek Szent Szellemmel. Az is nagyon biztató jelenség, hogy vannak gyülekezetek országszerte az Egyesült Államokban, akik most nagyon megnyitották magukat a Szent Szellem munkájának, pedig ez korábban nem volt jellemző rájuk, és komolyan odafordultak Isten Igéjéhez. Tehát látni ébredésre utaló jeleket az Egyesült Államokban, ami nagyon-nagyon biztató! Tudom, hogy az ördögnek is van egy terve a nemzetünk számára, de mi imádkozunk és hiszünk!

Az életutad, Marilyn, nagyon sokunk számára példa. Hogyan látod a fiatalabb generációt, milyen üzeneted lenne a számukra? (Hallgatói kérdés alapján – a szerk.)

Nagyon örülök az új generációnak, úgy gondolom, nagyon eredetiek és nagyon őszinték. Volt egy álmom ezzel kapcsolatosan, és úgy érzem, a Szent Szellem adta: felébredtem egy reggel, és nem találtam a Bibliámat. Szóltam is a férjemnek, hogy nincs meg a Bibliám, ő pedig mondta, hogy semmi gond, majd veszünk egy újat. Elmentünk egy keresztény könyvesboltba, ahol jeleztem, hogy szeretnék egy új Bibliát. Erre azt válaszolták, hogy nem árulnak Bibliát, csupán könyveket a Bibliáról. Szóval az én legfőbb üzenetem a fiatalok számára, hogy ne csak könyveket olvassanak a Bibliáról, hanem olvassák magát a Bibliát! Az Egyesült Államokban a fiatalok nagyon sokat hallgatnak különféle dolgokat. Ha már ez így van, akkor legalább hallgassák Isten Igéjét is nap mint nap! Mert a Biblia szellem és élet. Én 11 éves korom óta olvasom a Bibliát, most pedig már 87 éves vagyok. Annak idején megkérdeztem az Urat, hogy Istenem, te melyik felekezethez tartozol? Metodistákhoz, lutheránusokhoz, katolikusokhoz… hol vagy? Mert én ott akarok lenni, ahol Te vagy! Azt válaszolta Isten, hogy én az Igében vagyok. Úgyhogy ezért elhatároztam 11 évesen, hogy olvasni fogom a Bibliát, és 16 évesen születtem újjá. Szóval azt tanácsolom a fiataloknak, ha nem is tudják annyit olvasni a Bibliát, mint amennyit szeretnék, legalább hallgassák Isten Igéjét minden nap! Keresztényként ismernünk kell az egész Bibliát. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden nagyon tetszik is belőle, nekem például nem a kedvenc olvasmányom Mózes 3. könyve, de elolvasom, és egyáltalán nem árt meg. Én személy szerint évente kétszer elolvasom az egész Bibliát, de persze mindenki alakítsa ki a neki kényelmes és megfelelő ütemtervet, beosztást. Úgy látom egyébként, a 2000-es évek szülöttei nagyon szeretik például a Példabeszédek könyvét a Bibliából, de találkoztam olyannal is, akinek a kedvence a János evangéliuma volt. Hát akkor legalább olvassák ezeket a könyveket! Az évek során egy nagyon fontos dologra jöttem rá: ahogy olvasod a Bibliát, a Biblia is olvas téged. És hagyjuk, hogy a Biblia olvasson minket!

Marilyn, az egyik fő specialitásod, hogy gyógyító összejöveteleket tartasz – ahogy beszélsz, sokaknak könnyen felszabadul a hite a gyógyulásra. Rengetegféle bizonyságot hallani – mi a jelentősége véleményed szerint annak, hogy az emberek megosszák azt, hogy mi történt velük?

Azt hiszem, amikor egymással megosztjuk a bizonyságainkat, akkor „fertőzőek” vagyunk, magunkat is erősítjük, de mások hite is felszabadul ezáltal. Sokszor tapasztaltam, hogy emberek — látva és hallva gyógyulásokat — megszabadultak például a depresszióból, és utána másoknak is tudtak segíteni. A csodákkal nehéz vitatkozni. Többen úgy vélik, nincsenek csodák. De ha valaki átél egy gyógyulást, annak már hiába bizonygatják ezt. Nagyon fontos beszélni a bizonyságunkról, hogy minél többen lássák, igenis vannak csodák! Hadd osszak meg most én is egy bizonyságot: Izraelben jártam, éppen a Sírkertet néztük meg Jeruzsálemben egy csoporttal, amikor odajött hozzám egy hölgy és megkérdezte: te vagy Marilyn Hickey? Igen, mondtam neki. Erre ő elmesélte, hogy neki korábban olyan ízületi gyulladása volt, hogy már mozogni sem bírt, 24 évesen! A családjának kellett mindenben gondoskodni róla, etetni, vagy becipelni a fürdőszobába a tisztálkodáshoz. Elmondta, hogy egyszer a televíziós műsorom közben hirtelen megálltam, és azt mondtam: van valaki, aki ott ül az ágyán, ízületi gyulladásban szenved, és mozogni sem tud. Most kiküldöm az Isten Igéjét hozzád! Imádkoztam, és szóltam hozzá: kelj fel! A lány pedig felkelt és meggyógyult! Két évre rá találkoztam vele ott, Jeruzsálemben, és elmesélte nekem ezt a történetet. Hát, mit mondjak, nagyon megmelengette a szívemet. Isten Igéje tényleg működik! És olyan jó ezt látni és hallani!

Ha már a csodáknál tartunk, ki tudnál emelni olyan gyógyulást vagy bizonyságot, amit Isten rajtad keresztül végzett el, és nagyon megmaradt benned, vagy nagy hatást gyakorolt rád is? (Hallgatói kérdés alapján – a szerk.)

Amikor ilyesmiket kérdeznek tőlem, mindig gondolkoznom kell, mert annyi minden történt a szolgálatok alatt, rengeteg csodát láttam. De akkor most kiemelném azt, amikor egyszer Pakisztánban szolgáltam, és volt ott egy kisfiú, akinek hiányzott az egyik szemgolyója, és Isten adott neki egy újat! Sokszor láttam olyanokat is, ahogy Isten új csontokat ad embereknek, számomra ezek elképesztő és fantasztikus csodák! Az egyik utazásnál volt egy amerikai hölgy a csoportunkban, akinek hiányzott egy nyakcsigolyája. Nem is tudta fájdalom nélkül hátrafeszíteni a fejét. Kapott Istentől egy új csigolyát, és azóta szabadon, fájdalom nélkül tudja mozgatni a nyakát. Ha találkozunk, mindig meg is mutatja nekem.

Nekem személy szerint viszont az egyik legnagyobb csoda, hogy eljutok olyan országokba, ahová keresztényként nem könnyű bejutni, és hirdethetem az evangéliumot. Van például Pakisztánban egy imám, aki nem újjászületett keresztény, de azért kedvel engem, mondhatni, hogy a barátom, és szólt nem is olyan régen, hogy a szaúd-arábiai főimám az ő jó barátja, és szívesen segít megszervezni egy gyógyító összejövetelt Szaúd-Arábiában. Nekem ez egy óriási csoda! Hogy imámok támogatják a szolgálatomat?! Az enyémet, egy amerikai nőét?! A muszlimok köztudottan nem bíznak meg a nőkben, de nekem mégis segítenek. Szóval ez tényleg maga a csoda! Voltam Pakisztánban egy találkozón, ahol 200 imám vett részt, én is beszéltem ott a megtérésről. Béke-díjat kaptam tőlük, és Pakisztán anyjának neveztek el! Ez elképesztő… pedig csak beszéltem nekik az üdvösségről! Nekem ezek a legnagyobb csodák, mert ezek a nemzetekről szólnak. És nekem szívügyem a nemzetek sorsa: 40 országért szoktam imádkozni minden nap. Isten Igéje ugyanis azt mondja: „Kérjed tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségül, és birtokodul a föld határait.” (Zsoltárok 2:8) Itt a kérés követelést jelent! A Hit Gyülekezete is betölti ezt a szolgálatot, és meg is kapjátok, amit akartok. Felelősséget érzünk a nemzetek sorsáért!

„...ahogy olvasod a Bibliát, a Biblia is olvas téged. És hagyjuk, hogy a Biblia olvasson minket!”

A kívánságlistádon milyen országok szerepelnek még, ahová mindenképpen szeretnél eljutni, hogy Isten evangéliumát hirdesd ott?

Észak-Koreába nagyon szeretnék eljutni, hogy tartsak ott is egy gyógyító összejövetelt. Már harminc éve imádkozom ezért. Láttuk a közelmúltban, hogy Észak-Korea vezetője, Kim Dzsong Un és Donald Trump amerikai elnök kapcsolata rendeződni látszik. Ez reménységgel tölt el, hogy összejöhet a tervem. Másik szívügyem Irán, ahol már kétszer jártam, de ott is szeretnék gyógyító alkalmat tartani egy imámmal, aki persze elmondja, mit mond a Korán Jézusról, és el is fogadják azt, hogy Jézus gyógyító, de aztán én is elmondom, hogy mit mond a Biblia Jézusról, és demonstrálni is tudom azt. Ez egy nagy álmom, és hiszem, hogy Isten meg fogja adni!

Ha éppen nem utazol, és otthon vagy Denverben, mivel töltöd a szabadidődet? Gondolom, a családodnak is van igénye a közösen eltöltött programokra?

Szabadidőmben pihenek, tornázgatok, a helyi gyülekezetben is prédikálok, és nagyon szeretem tanulmányozni, olvasni a különféle témájú könyveket, általában 4-5 könyvet is olvasok egyszerre. Az unokáim csodálatosak, valóban igénylik a társaságomat, külön-külön is szoktam velük találkozni, hiszen ez az idő csak róluk szól. A legidősebb unokám, Izabella, már 18 éves, szeret velem ebédelni és vásárolgatni. David, a második, hamarosan 17 éves lesz, igazi komoly fiú lett belőle, időnként nálam alszik, és élvezi, ha reggelit készítek neki. Ő most nagy figyelmet igényel, szeret beszélni, és örömmel veszi, ha meg is hallgatom. A harmadik unokám 14 éves, sportos fiú, de egyre komolyabban veszi a tanulást is. Ő is nagyon szeret beszélni, így nekem igazán meg kellett tanulnom hallgatni. Fontosnak éreztem, hogy az unokáim számára félretegyek egy olyan kis Bibliát, amiből sokáig tanultam az igeverseket, és tele van jegyzetekkel, megjegyzésekkel. Úgy tervezem, ha befejezik a gimnáziumot, oda fogom adni nekik. Az az én legfőbb vágyam és imám, hogy ha felnőnek, legalább annyira szeressék Isten Igéjét, ahogyan én.

(A cikk a Hit Rádióban elhangzott interjú alapján készült.)