Interjú
Akinek van füle, hallja meg!
Rónai Egonnal, a rádiózás egyik veteránjával, a megújult Hit Rádió összekovácsolójával beszélgettünk
Mikor jött a felkérés, hogy átvedd a Hit Rádiót?
— Február elején vagy január végén. Nagyon gyors volt.
Mikor kezdtél el rádiózni?
— Öt évig dolgoztam a Népsportnál, majd írtam egy cikket, kiraktak, de a rádiónál senkit sem érdekelt, hogy a pártbizottság mit gondol valakiről, tehát oda el lehetett menni. Két évvel később a Magyar Rádió keretein belül elindult a Danubius. Ez volt az első magyarországi kereskedelmi rádió. Ott kezdtem, majd ennek tulajdonosa is lettem. Ezután volt még négy rádió, aminek tulajdonosa is voltam, meg programigazgatója, zenei igazgatója is. Ha csak az életem rádiós részét nézzük, akkor ez 1986 óta tart, jövőre lesz harminc éve.
Szereted?
— Nagyon szeretem! Azt hiszem, hogy a rádiózás az újságírásnak az a szelete, ami abból a szempontból a legizgalmasabb, hogy önmagadat adod, de csak egy részedet, és egy egészet kell kitöltened vele. Bemész a rádióstúdióba, és nincsenek sem hússzor átcizellált mondatok, mint egy újságcikkben, sem arcmimika, gesztusok, mint a televízióban, hanem ott vagy te a hangoddal, azzal kell kifejezni mindent. A rádióban nem engedheted meg magadnak, hogy pongyolán fogalmazz.
Miért szeretik az emberek a rádiót, a rádiózást?
— Valószínűleg a személyességet szeretik benne, meg azt, hogy követed őket, bárhova mennek.
Más rádiókhoz képest a Hit Rádió egy rendes rádió?
— Igen, egy teljesen rendes rádió. Az internetes rádiókat szokás lekezelni, mert sok sufni tunning rádió van. Mert ha Józsi úgy gondolja, hogy akkor ő rádiózik, és miért ne tenné, hiszen az internet erre való, akkor egész nap megy a zenelejátszó, mint ahogy anno a Hit Rádióban ment egy számítógépről egész nap, és akkor ez egy rádió volt. Jelenleg ehhez képest híreket adunk, reggel, délben, este műsort készítünk. Lesz reggeli műsorunk, reggel hattól este kilencig élő a műsor. Lehet velünk kelni, meg lehet tudni, milyen idő lesz, a friss híreket, lesznek évfordulónaptárak, és mindent, ami kell a reggelhez, azt meg lehet majd tőlünk tudni. Lesz napközbeni műsor magazinokkal, ami délben indul élő adással. Tehát mi úgy működünk, mint egy igazi rádió. És reményeink szerint lesz majd egy frekvenciánk is.
Hányan dolgoztok most?
— Vagyunk olyan negyvenen, mindennel együtt, de ebben technikusok, szerkesztők, riporterek, mindenki benne van. Ez abból a szempontból kevésnek mondható, hogy a legtöbb embert heti egy napnál jobban nem lehet leterhelni, hiszen mindenki munka, iskola, család mellett csinálja.
Mennyi ember kíváncsi rátok?
— Csak hét hete megy a rádió, és a statisztikák szerint 7-8 ezer, a gyengébb napokon 4-5 ezer hallgatónk van.
Milyen arányban gyülekezeti tagok, illetve külsősök a hallgatók?
— Vannak külsősök, ezt a Facebook-bejegyzésekből lehet tudni. Ennek nagyon örülünk, mert a rádió működésének célja nemcsak az, hogy a gyülekezet tagjait elérje, hanem hogy a Hit Gyülekezete a világ dolgaiban jól eligazodó emberekből álljon. Attól, hogy keresztények vagyunk és hívők, még pontosan tudjuk, hogy milyen gondok vannak a világban, pontosan tudjuk, hogy mit jelent a természetvédelem, tudjuk, hogy mik a szociális feszültségek, értjük azt, hogy mi történik a politikában, gazdaságban, érdekelnek minket a filmek, érdekel minket a zene, a színház, a könyv, a kultúra. Önmagában nem határolódunk el semmitől, aminek értéke van.
A visszajelzések pozitívak?
— Igen. Sokakat meglepünk a zenéinkkel, komolyan rácsodálkoznak, hogy ennyiféle tartalmas keresztény zene van. Másrészt meglepjük az embereket a különféle témáinkkal is, például egészen nyíltan beszélünk a korkülönbséges házasságokról, a pénzkeresésről stb.
Melyek a kedvenc műsorok?
— Hát, a Pásztoróra mindent visz! Ez a műsor, ami nagyon nyíltan felvállalja a keresztény tartalmat. Szépen látszik, hogy nő a hallgatottsága minden nap. Az élő adásokat nagyon szeretik az emberek.
Sokakat mélyvízbe dobtok, hiszen rögtön élő adásban kell kipróbálniuk magukat…
— Igen, van egy friss bája a Hit Rádiónak, mert az emberek élő adásban tanulják a szakmát. A fiú, aki most műsort vezet, most vezeti másodszor, és nagyon jól csinálja. Ilyen nincs máshol, ez példátlan! Általában négy évig súlyos tandíjakat kell fizetni, szakmai gyakorlat nélkül elméletet tanulni, itt meg inkább szakmai gyakorlat van. Olyan emberek kerülnek mikrofonhoz, akiknek tisztes polgári foglalkozásuk van már tizenöt éve. És lehet, hogy volt egy gyerekkori álmuk, hogy majd rádióznak, de el lett temetve a mélyben. Most pedig itt van a lehetőség, és nyílnak ki az emberek. És újak is vannak, fiatalok. Szépen lassan csinálunk belőlük egy profi csapatot, ami bárhol megállja a helyét. (Gyurkó Csenge)