Interjú
Amerika nem marad ugyanaz
Vélemények az elnökválasztásról és az Egyesült Államok jövőjéről
Körkérdésben fordultunk amerikai egyházi, média- és közéleti vezetőkhöz, hogyan látják az elnökválasztást és a nemzet jövőjét. Annak érdekében, hogy a válaszok egymással is összevethetők legyenek, öt azonos kérdést tettünk fel mind a négy, különböző területen tevékenykedő interjúalanyunknak. Volt, amiben a vélemények összecsengtek, míg más témákban egymásnak is ellentmondó álláspontokkal találkoztunk. Ami egyértelművé vált a beszélgetésekből: Amerika számára sorsdöntő lehet a 2016-os elnökválasztás, és bármilyen eredmény születik is, az ország nem marad ugyanaz. A tét tehát óriási, és ez számunkra sem lehet közömbös.
A kérdések a következők voltak:
1. Miért lázadt fel az amerikai választók jelentős része mindkét oldalon a párt és politikai elittel szemben?
2. A médiában sokszor minden idők legdurvább kampányáról írnak. Hogyan látja ön a kampányt? Kell-e tényleg aggódnunk Amerika miatt?
3. Milyen következménye lehetne annak, ha egyik vagy másik párt nem azt a jelöltet indítaná, akit a választók támogatnak? Túlélheti-e ezt a Republikánus Párt?
4. Mit gondol, egy ilyen feszült és megosztó kampány után az amerikaiak fel tudnak sorakozni egy új elnök mögött? Kell-e tartani attól, hogy káosz következhet a novemberi választás után?
5. Hogyan látja ön Amerika jövőjét?
1. Elsősorban azért, mert a választók nem hisznek abban, hogy a választott köztisztviselők — és ez mindkét oldalra érvényes — azt teszik, amiért megválasztották őket. A kongresszus már hírhedt arról, hogy semmit nem képes megoldani. Ami pedig a konzervatív oldalt illeti, a Tea Party 2010-12 körül nagyon megerősödött, számos képviselőjük került fontos tisztségekbe. A republikánusok megszerezték a többséget a képviselőházban és a szenátusban egyaránt, de az emberek csalódva látták, hogy ennek nem sok hatása van. Akik hivatalba kerültek, sokszor nem az eredeti programjuk szerint tevékenykedtek, hanem az újraválasztásuk érdekében kezdtek politizálni. Az emberek ezért nem bíznak a hivatalos pártjelöltekben, hanem új arcokat keresnek.
2. A kampány hangvételéért részben Donald Trump és az általa tett kijelentések a felelősek. A történelemben azonban voltak sokkal kaotikusabb és durvább kampányok. Ma a média mindent a politikai korrektséghez mér, és elítél minden olyan kijelentést, ami sérelmes lehet másokra, akkor is, ha a kritika jogos. A bírált kijelentésekből azt a következtetést vonják le, hogy azok a társadalom lesújtó állapotát tükrözik. Meg kell azonban érteni, hogy egy nyolcéves Obama-kormányzás végén járunk, amikor a baloldalon sokan úgy érzik, hogy az elnök nem volt elég progresszív, a konzervatív oldalon pedig azt kifogásolják, hogy Obama az elnöki rendeleteivel Amerikát egy vesztes helyzetbe kormányozta. Ehhez jön a republikánus oldalon a választók csalódottsága, amiről az imént beszéltünk. Mindez összeadódik, és ez váltja ki a heves reakciókat mindkét oldalon.
3. Ha a republikánusok ezek után szembemennének a választók akaratával, az valószínűleg az utolsó szöget jelentené a koporsójukban. Az elmúlt időben több olyan bírósági döntés született, amelyek különböző ügyekben elvonták az emberektől a döntési jogot. Az alkotmány és a függetlenségi nyilatkozat azt tartalmazza, hogy a kormányzatnak az emberekről, az emberek által, az emberekért kell szólnia. Az emberek azonban azt érzik, hogy az alapító atyáktól kapott jogokat fokozatosan elvesztik, és ebben a pártelitek és a főállású politikusok a felelősek.
4. Szerintem az ország az Obamakorszak kezdete óta nem egységes, sőt ez a folyamat már a Bush-adminisztráció idején elindult. A két oldal szélsőséges szárnya beásta magát a lövészárkokba, és nem akarnak semmiről értelmes vitát folytatni. Ez megjelent már a magánéletben is. Régebben, ha egy családi eseményen szóba került a politika, lehet, hogy egy kicsit emelt hangon vagy akár szenvedélyesen elvitatkoztunk, de utána kezet fogtunk, és mosolyogva búcsúztunk egymástól. Ma már inkább kerülök minden ilyen témát, mert esélye sincs annak, hogy felismerjünk bármilyen közös értéket vagy érdeket, amiben érdemes lenne megegyeznünk. Utoljára 9/11, egy nemzeti tragédia tudta egységbe terelni a nemzetet. Sajnálatos, ha egy országban csak az ilyen tragédiák tudják összehozni az embereket, de ma ez a realitás.
5. Nehéz megfogalmazni azt, milyen jövő előtt áll Amerika, ehhez látni kell, milyen eredményt hoz a választás novemberben. Az alapján, amiről eddig beszéltünk, nehéz pozitív forgatókönyvet elképzelni. Nagyon mély a bizalmatlanság Washingtonnal és az ottani emberekkel szemben. Nézzünk csak szem be azzal, hogy a legtovább eljutott jelöltek között egy szocialista, egy milliárdos, egy párteliten kívüli szenátor mellett csak egyetlen, a pártja által támogatott személy van, de ez utóbbi is sokkal kevésbé népszerű, mint férje volt. Nem emlékszem, hogy valaha is ilyen mezőnyt láttam volna. Ez nem csupán csalódást okoz, hanem szinte depressziót is. A negatív forgatókönyv még ennél is rosszabb, mert ez azt jelenti, hogy bárkit is választanak meg, nem tud úrrá lenni a problémákon, és ez káoszhoz vezethet. Tömegtüntetések lehetnek, sőt anarchia is kitörhet, aminek előjeleit némely kampányrendezvényen már láthattuk.
1. Az emberek alapvetően azért bizalmatlanok, mert mindkét nagy pártot lekötelezték maguknak, ha úgy tetszik, megvették különböző érdekeltségek. A kongresszusi képviselőknek elvileg az embereket kellene képviselniük, de semmit nem tesznek értük, és nagyon sokaknak már elegük van ebből. Elhitették azt, hogy ha megszerzik a kongresszus két házát, akkor a dolgok megváltoznak. Megkapták, és semmit nem kezdtek ezzel: gyakorlatilag mindent kiszolgáltak, amit Obama kért tőlük. Az emberek felismerték, hogy ez az egész csupán egy játék. Négymilliárd dollár jut el a képviselőkhöz a különböző lobbi- és érdekcsoportokon keresztül. Nem csoda, hogy nem az emberek, hanem a mindenféle kartellek és a gigantikus magánbankok akarata valósul meg. Ezt megértették az emberek, és ezért szavaznak milliók Bernie Sandersre és Donald Trumpra. Azt is láthatjuk, hogyan próbálják a választásokat elcsalni, a legkülönbözőbb módszerek kel igyekeznek kiszorítani azokat, akik az eliten kívülről érkeznek.
2. A politika piszkos játék, mindig is az volt. A mostani kampányban nem a jelöltek egyes kijelentései jelentik a mély - pontot, hanem a pártelitek gátlástalansága. Elképesztő összegeket költöttek például Donald Trump lejáratására. Amerika azonban már régóta bajban van, a gondok nem most kezdődtek. Az ország irányítását fokozatosan külső erők veszik át. Lehet, hogy egy amerikai belülről ezt nem veszi észre, de én Dél-Afrikából érkeztem, ezért egy kicsit másként látom a dolgokat.
3. Ha a Republikánus Párt szembemegy az emberek akaratával, akkor ez a végüket jelenti. De lehet, hogy mégis ez lenne a legjobb, mert elkerülhetetlen a bukásuk, ez csak idő kérdése. Ugyanolyan korruptak és gonoszak, mint a demokraták. Nézze csak meg, kik jelentették már be, hogy el se mennek a jelölőgyűlésre: a Koch fivérek, John McCain, a Bush család tagjai. Ők már arra készülnek, hogy Hillary Clintont fogják támogatni Donald Trumppal szemben. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy ha Trump győz, akkor megszabadul mindegyiküktől, és vége lesz az uralmuknak.
4. Káosz nemcsak a választások után lehet, hanem már ma is van. Az Obamakormányzat alatt rendszeressé váltak a különböző etnikai alapú zavargások, Missouritól Baltimore-ig, és ezeket gyakran Soros György különböző alapítványai pénzelik. A probléma tehát az, hogy az ország már most is túlfűtött állapotban van, a jelenlegi választási kampánytól függetlenül. Nem egyik vagy másik jelölt miatt van gond, hanem azért, mert az ENSZ egyre nagyobb befolyást gyakorol az országunkra, az úgynevezett Agenda 21 akciótervnek megfelelően. (Az Agenda 21 az ENSZ „fenntartható növekedésről” szóló globális programja — a szerk.) Szimbolikus, hogy már a Szabadságszobor is az UNESCO fennhatósága alá tartozik, csakúgy, mint az amerikai történelem számos emblematikus helyszíne és emlékműve. Megszállt területen lakunk. Lehet, hogy ez túlzásnak hangzik, de tudom, miről beszélek. Higgye el, nagy bajban vagyunk, és nem feltétlenül tudja egy új elnök ezeket a bajokat orvosolni. Az amerikai dollár az összeomlás küszöbén áll, 49 szövetségi államban vannak jelen az ISIS ügynökei, és más példákat is sorolhatnék. Mindez nem véletlenül alakult így, tervszerűen juttatják ide a nemzeteket. Látjuk, mi történik Európában, hogyan nyitják meg a határokat, és ugyanez zajlik itt Amerikában is. 11 millió illegális bevándorlót engedtünk át a határainkon. A problémákat tehát nem a mostani választások, hanem a jelenlegi és az előző kormány okozta. Szeptember 11-e után megalkották a szabadságjogokat korlátozó Patriot Act törvényt, amellyel az amerikai állampolgárokat büntették meg a terrorizmus miatt. Az alkotmány csak papíron létezik, bár sokan még hivatkoznak rá. Megy az emberek vakítása, legalábbis én így látom a helyzetet.
5. Nagy szellemi ébredésre van szükségünk. Arra, hogy a Szent Lélek tüze, amit az istentiszteleteken megtapasztaltunk, az utcákra is kiáradjon, mert ez jelentheti az egyetlen megoldást Amerika számára. Nem szabad a Fehér Ház új lakójától várnunk a változást, mert a legtöbb, amit akár Donald Trump is elérhet, az az, hogy egy lélegzetvételnyi haladékot szerez a nemzet számára. Ted Cruz pedig George Bush halvány másolata lett volna. Kevesen tudják, hogy felesége a Külkapcsolatok Tanácsának a tagja, és egyike az Észak- Amerikai Unió terv szerzőinek, amely globális nagyvállalatoknak játssza át Amerika szuverenitását, ahogyan az Európában is zajlik. (Heidi Cruz a JP Morgan befektetési bankára volt, majd Bush elnök idején a Nemzetbiztonsági Tanácsban dolgozott Condoleezza Rice felkérésére — a szerk.)
1. Úgy vélem, az amerikai közvélemény nagy része kiábrándult a pártok vezetőiből. Azt látják, hogy amikor valakit megválasztanak, egyre inkább feladja azokat az elveket, amelyeket a kampányban képviselt. Ez vonatkozik a Tea Party képviselőire is, akik eredetileg egy alulról jövő mozgalom ként tűntek fel, így kerültek be sokan közülük a kongresszusba 2010 környékén, de aztán a pártelit kiszolgálóivá váltak. A mostani kampányban a párt - elit favoritja Jeb Bush volt, akiről kiderült, hogy egyáltalán nem képes inspirálni a választókat. Más formában, de ez a probléma megvan a demokrata oldalon is. Sokan nem kérnek egy újabb Clintonból, nem akarnak egy olyan korrupt dinasztiát, amelynek a tagjai csak magukat szolgálják. A demokraták között számos különböző csoport van, amelyből a baloldali, progresszív választók Bernie Sanders köré csoportosulnak, mert ő azt hirdeti, amit ezek a csoportok is szeretnének. Ők azok, akik elégedetlenek Hillary Clintonnal és bizonyos mértékig Obama elnökkel is, mert szerintük nem mentek elég bátran előre. Trump számára óriási előnyt jelentett, hogy nincs lekötelezve senkinek. Pont emiatt tart tőle a pártelit, mert tudják, hogy nem irányíthatják a szponzorokon keresztül. A republikánus bázis a legnagyobb szavazói tömb Amerikában, 40-50 millió emberről van szó, és most ők Trumpra figyelnek.
2. A kampány mindkét oldalon részben cirkuszból áll, Donald Trump miatt ez a republikánus oldalon harsányabb. Tőle olyan dolgokat lehet hallani, amik eddig nem szerepeltek az elnökválasztási témák között, például a jelöltek különböző testméreteiről szóló megjegyzések. A demokratáknál is éles szóváltások zajlanak, de ott kevesebb a személyeskedés. Trump igazi ketrecharcos, minden keze ügyébe kerülő eszközt felhasznál a harcban. Ez tetszik a bázis jelentős részének, mert eddig azt látták, hogy megválasztanak valakit, aki aztán nem harcol értük. Nemrég együtt ebédeltem Gary Bauerrel, aki maga is indult republikánus jelöltként a 2000-es elnökválasztáson. Elmondta, hogy az evangéliumi szponzorok többsége, akik annak idején mellette álltak, most Trumpot támogatják. Elmondták neki, hogy elegük van abból, amikor olyan jelöltek, akikkel mindenben egyetértenek a kampányban, akikkel ugyanahhoz a felekezethez tartoznak, és közösek az ismerőseik, hivatalba kerülve elfeledkeznek az ígéreteikről. Az elemzők többségéhez hasonlóan őt is meglepte Donald Trump menetelése, de az eredmények azt mutatják, kampányának sokkal kisebb politikai szervezettségét bőven pótolja, hogy az emberek bíznak benne. Azt nem hiszem, hogy a kampány stílusa miatt aggódni kellene Amerikáért, a politika a világon máshol is így zajlik. Sokan kifejezetten kedvelik Trump keresetlen, de őszinte hangvételét.
3. Nem tartom kizártnak, hogy lesznek, akik megpróbálnak Trumppal szemben egy harmadik jelöltet elindítani, valaki olyat, aki nem is vett részt az előválasztásokban. De ha ez megtörténik, olyan törést eredményezhet a Republikánus Pártban, amit nem hiszem, hogy helyre lehetne hozni. Valószínűleg egy új párt jönne létre ebben a helyzetben. Ennél természetesen sokkal jobb lenne, ha az elit elfogadná az emberek döntését, akkor is, ha az nem tetszik nekik. A demokrata oldalon egy ilyen döntésnek most nincs sok esélye, mert Hillary Clinton mellett ott áll a pártelit. Sanders hatása inkább az lehet, hogy a következő években baloldalról megpróbálhatnak egy önálló pártot, akár egy szocialista pártot elindítani.
4. Nem hiszem, hogy az emberek egyesülnének az új elnök mögött, de attól sem tartok, hogy az ország összeomlana vagy káoszba zuhanna. Persze lesznek, akik nagyon elégedetlenek és csalódottak lesznek az eredménnyel. Hasonlót éltek át az evangéliumi keresztények is, amikor Barack Obamát elnöknek választották, mert úgy látták, hogy a következő években olyan döntéseket próbálnak meg rájuk kényszeríteni, amelyek ellentétesek az értékeikkel. Ez így is történt, de ettől az élet ment tovább.
5. Amikor Bush elnököt megválasztották, úgy gondoltuk, hogy ez nagyon jó lesz Izrael számára, mert szereti Izraelt, és jó kapcsolatban áll Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. Valójában pont ezt a helyzetét használta fel a kétállami megoldás és a „roadmap” béketerv felvetésére. Az izraeliek elfogadták ezeket tőle, mert barátnak látták. Obama elnöksége alatt ezzel szemben nyilvánvalóak voltak a feszültségek, de ez mégis több mozgásteret hagyott Izraelnek, mert a közvélemény nagy többsége elutasította azt, ahogyan rá akarta kényszeríteni akaratát Netanjahura. Könnyebb nemet mondani egy ellenségnek, mint egy barátnak. Hillary Clinton újra olyan jelölt, aki barátságos Izraellel, élesen elítéli az Izraelellenes szankciókat, az AIPAC (a legnagyobb amerikai zsidó lobbiszervezet — a szerk.) konferenciáján hibátlan beszédet mondott, és a legnagyobb támogatói között is sok zsidó milliárdos található, akik ráadásul többnyire cionisták. Ugyanakkor külügy - minisztersége idején és szenátorként azt láttuk tőle, hogy Izraelt ugyanolyan irányba akarta szorítani, mint Obama elnök. Donald Trumpról sem tudni, hogy elnökként miként viselkedne; arról beszél, hogy alkut kell kötni, mint az üzleti életben, de nem mindegy, hogy ez milyen alapon történik. Trump nak is számos zsidó barátja és üzletfele van, a veje és az unokái is zsidók, ő maga szintén sokszor kiállt Izrael mellett. Ettől még elnökként bármilyen politikát folytathat, mert számára elsősorban Amerika érdekei számítanak. Nem számít, hogy a kampányban milyen ígéretek hangzanak el, George Bush is megígérte, hogy az első nap átköltözteti a nagykövetséget Jeruzsálembe, aztán ez lekerült a napirendről. De ugyanez történt volna Ted Cruz esetében is. Nem véletlen, hogy az izraeli kormányban is nagy a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatnak Amerikától.
1. Szerintem okkal bizalmatlanok az emberek a politikai elittel szemben. A Republikánus Párt nem a konzervatív amerikaiakat, hanem a konzervatív pártkarrieristákat képviseli. Befészkelték magukat a kormányzati állásokba, és más nem nagyon érdekli őket. A demokratáknál sokan csalódottak, hogy elmaradt a nagy változás, amit Barack Obama megígért. Sokan bizalmatlanok a politikai rendszerrel kapcsolatban is, és erre most Donald Trump rá is erősített, ahogy az előválasztási rendszert ostorozta. El kell ismerni, hogy a politikai rendszer nem az amerikai emberek véleményét képviseli.
2. Láttunk már több nagyon piszkos kampányt, amikor súlyos sértések hangzottak el, nemcsak a jelöltekről, hanem a családtagjaikról is. A mostani kampányban az új színt Donald Trump jelöltsége hozta. Ő egy reality televíziós sztár, és ennek a műfajnak az igazi terepe a közösségi média. Trump is olyan üzeneteket tesz ki a Twitterre, amelyek bátrabbak és sértőbbek, mint ami a hagyományos médiában megjelenhet. Ezzel folyamatos témát tudott adni a mainstream médiának, és így jött létre az utóbbi évtizedek legdurvább kampánya. A közösségi médiában hozzászoktunk a kontrollálatlan véleménynyilvánításhoz és az anonimitáshoz. Ez most a politika részévé is vált. Olyan témákról beszéltünk a nyilvánosság előtt, amelyeknek nincs helyük a politikai vitákban, de a mai nemzedéket ez nem zavarja.
3. A Republikánus Párt nem élné túl, legalábbis nem maradna nagy párt, ha megpróbálná elvenni az elnökjelöltséget Donald Trumptól. Mondom ezt úgy, hogy én személyesen Ted Cruz jelöltségét támogattam. Az viszont megtörténhet, hogy sok konzervatív republikánus tiltakozásul távol marad a választástól, és ők a jövőben akár egy új pártot is indíthatnak. Ugyanakkor Trump jelöltsége is szétfeszíti a pártot, ezért szerintem a választások után a ma ismert Republikánus Párt nem marad fenn.
4. Szerintem egyik jelölt sem tudja egyesíteni maga mögött elnökként az országot, hacsak valami tragikus esemény vagy háború nem történik. Akár Clinton, akár Trump elnöksége alatt a nemzet teljesen megosztott lesz, sokkal megosztottabb, mint Barack Obama idején. Az emberek jelentős része gyűlöli a jelöltek egyikét vagy akár mindkettőt. Ha Clintont választják meg, mindennap harcolni kell majd az értékeink védelméért. Ha Trump győz, nála kevésbé lehet tudni, milyen irányt is vesz, konzervatívabb vagy liberálisabb lesz. De nagyon sokan elutasítják őt. Hiába beszél magáról mint egyesítő személyről, hacsak valami természetfeletti nem történik, csupán a megosztottságot fogja mélyíteni, eddig példátlan mértékben.
5. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzet súlyos vádirat az egyház általános állapotáról. Az a tény, hogy sok evangéliumi keresztény Donald Trumpra szavazott, azt mutatja, hogy előtérbe helyezik és többre becsülik a patriotizmust, mint az erkölcsi értékeket. Könnyedén elnézik Trumpnak a rengeteg istentelen tulajdonságát, mert arra számítanak, hogy elnökként majd helyt fog állni. Ez azt jelzi, hogy nem számít nekik a jellem és a morális összeszedettség, nem ezt várják el egy elnöktől. Ez nagyon riasztó számomra. A kampány azt is megmutatta, milyen kevéssé érdeklik az embereket a valóságos kérdések: ehelyett klipekre meg a médiában megjelent néhány szavas vagy mondatos kivágásokra figyelnek. A szememben Donald Trump népszerűsége nem is őt, hanem Amerikát, ezen belül is az egyházat minősíti, mint ahogy az is súlyos vádirat, hogy vannak keresztények, akik radikális abortuszpárti jelölteket, mint Clintont vagy Sanderst támogatják. A megtérésnek velünk, az egyházban kell elkezdődni, hogy kérjük Istent, adjon kegyelmet, és bocsássa meg a mi vétkeinket. Az amerikaiaknak fel kell ismerni azt, hogy ébredésre van szükségünk. Ez az egyetlen remény Amerika számára, ha elindul egy kulturális és erkölcsi reformáció. Amerikát nagy veszély fenyegeti mint nemzetet. Olyan állapotban van, mint egy súlyos szívrohamon átesett beteg, akinek az orvos megmondta, hogy ha nem változtat az életmódján, akkor meghal. Szerintem ezt a választást Isten felhasználhatja arra, hogy felszínre hozza az egyház kompromittálódott állapotát, és most erre van szükségünk.