Friss levegőhöz jutottak a keresztények

Barátságos és támogató légkört tapasztal az amerikai kormányzat részéről Jim Garlow, a San Diegó-i Skyline Gyülekezet vezető pásztora, akit az Egyesült Államokban uralkodó állapotokról kérdeztünk. Garlow mindig is fontosnak tartotta, hogy a keresztények a politikában is hallassák hangjukat. Élharcosa például a „pulpitusszabadság” mozgalomnak, amely azt akarja elérni, hogy keresztény vezetők politikai kérdésekben is állást foglalhassanak a nyilvánosság előtt, minden következmény nélkül. 2008-ban jelentős szerepet vállalt abban, hogy államában, Kaliforniában mozgósítsa a keresztényeket, hogy megszavazzák azt a törvényjavaslatot, amely a házasságot egy férfi és egy nő között határozta meg.

Az előző amerikai kormányzat idején a keresztények – finoman fogalmazva – nehéz helyzetben voltak. Az új vezetéssel változtak a dolgok? Igen, szinte nappal lett az éjszakából. A keresztényekkel tisztelettel bánnak, megbecsülik őket. Bibliahívő keresztényeket hívnak meg a Fehér Házba. Ha jól emlékszem, több mint 500 pásztort hívtak meg oda különböző meghallgatásokra. Nemrég, amikor Trump elnök az Értékek mentén szavazók nevű csúcstalálkozón beszélt Washington DC-ben, azt mondta, hogy a keresztények elleni diszkrimináció korszakának vége. Trump elkötelezett támogatója a szabad vallásgyakorlásnak. Több olyan elnöki rendeletet írt alá, amely tiszteletben tartja a keresztény hit kifejezését. Felhagyott a muzulmán ünnepek megtartásával, és azt is bejelentette, hogy újra a Boldog karácsonyt! köszöntést fogják használni a Fehér Házban. A külügyminisztérium vallásszabadsággal foglalkozó részlegét kibővítették. Nemrég Trump 31 millió dollárt vont meg az ENSZ-ben az abortuszprogramtól. Visszaállította és kibővítette az úgynevezett mexikóvárosi abortuszrendeletet, amely nem engedélyezi, hogy külföldi segélyhez jussanak olyan nemzetközi egészségügyi ellátók, amelyek az abortuszt lehetőségként egyáltalán felvetik, vagy az abortuszhoz való jogért Fotó: Adrian Burlaza szállnak síkra. A rendeletet még Ronald Reagan elnöksége alatt hozták, de Barack Obama felfüggesztette azt.) És még számos jó intézkedés történt a gazdaságban, de talán a legfontosabb, hogy Neil Gorsuchot jelölte az amerikai Legfelsőbb Bíróságba. Ez az ember amellett, hogy kiváló szakember, bibliai világnézettel rendelkezik. Ezek óriási előrelépést jelentenek.

Ezek alapján hogyan látja a keresztények jövőjét az Egyesült Államokban?

Természetesen most egy egészséges optimizmust lehet tapasztalni. Azt nem állítom, hogy minden egyes evangéliumi hívő Trump-támogató, ez nem így van. Az evangéliumi szavazók 86 százaléka voksolt Trumpra, 14 százalék pedig Hillary Clintonra. Van egy kis része az evangéliumiaknak, akik az abortusz kérdésében vagy a tradicionális házassággal, illetve Izraellel kapcsolatban nem bibliai, pontosabban fogalmazva bibliaellenes álláspontot képviselnek. A jó hír azonban az, hogy Jézus Krisztus elkötelezett követői döntő többségében úgy érzik, végre friss levegőhöz jutottak, joguk van a létezéshez, és joguk van ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt is kifejezzék hitüket. Obama alatt háttérbe voltunk szorítva. Nyilván hosszú út áll előttünk, mert a Demokrata Párt még mindig száz százalékosan ellenzi azokat a bibliai értékeket, amelyeket az előbb is említettem. Hollywood, a szórakoztatóipar, a tudományos világ, az üzleti szféra, de még a profi sport egyre nagyobb része is kifejezetten ellenségesen viszonyul a keresztény értékekhez. Tehát hosszú út áll előttünk, hogy ez a nemzet megváltozzon. Amit viszont az elnökválasztás alatt tapasztaltunk, reménységre ad okot. Elképesztő mennyiségű ima hangzott el. Soha életemben nem láttam, hogy ennyit imádkoztak volna a keresztények, mint a választások alatt. Mindenhol imacsoportok alakultak. Milliók imádkoztak, böjtöltek, imaláncokat hoztak létre. De ezt folytatni kell, hogy szellemi áttörést tapasztaljunk, és megtérések történjenek. Sokan vannak még, akik nagyon ellenségesen nyilvánulnak meg az evangéliummal szemben.

Mi a helyzet a fiatalokkal? Már egy ideje olyan statisztikákat lehet olvasni, hogy az evangéliumi fiatalok nyitottak arra, hogy elfogadják például a melegházasságot.

Ez így igaz. Van egy válság, amelyben nem látjuk még a fordulatot. Tavaly decemberben és januárban az Úr négy dolgot helyezett a szívemre, amiben fordulatnak kell történnie ahhoz, hogy Amerika fennmaradjon. Az első a faji megbékélés, a második a bevándorlás kérdésének kezelése a bibliai elvek alapján, a harmadik az ébredés az Y generációban, a negyedik pedig az Izraellel való megfelelő kapcsolat helyreállítása. Ez a negyedik nagyjából megvalósult. Azonban az evangéliumiak körében válság van, főleg az evangéliumi felsőoktatási intézményekben. Több ilyen hely szembemegy Isten Igéjével, például a homoszexualitás és a homoszexuális házasság kérdésében. Az evangéliumi fiatalok között elterjedt vélekedés a melegházassággal kapcsolatban, hogy „ez az ő dolguk, mindenkinek joga van azt tenni, amit akar, mi a baj ezzel, végül is ez a két ember szereti egymást”. A probléma az, hogy nem sikerült Isten beszédét a fiataljainkba beültetni. Ezen a területen súlyos válsággal szembesülünk.

Mit tehetnek ezzel szemben a gyülekezetek, a pásztorok és a hívők?

Böjtöléssel és imádkozással meg kell törni ezt a szellemet, ami a fiataljainkat rabul ejtette. Ez lenne az első dolog. A második: vissza kell térni a bibliai tanításhoz. Amerika legnagyobb gyülekezeteiben az a trend, hogy csak azokról a dolgokról beszélnek, amelyektől az emberek jobban érzik magukat. A bibliai alapigazságok és a fundamentális teológia viszont kikerült a tanítások fókuszából. Nemrég megjelent egy tanulmány azzal a címmel, hogy az evangéliumi hívők többsége eretnek. Ez rendkívül erőteljes megfogalmazás. Ha megnézzük a kutatást, akkor látjuk, hogy sokan, akik magukat evangéliumi keresztényeknek mondják, még a keresztény hit alapjait sem ismerik. Nincsenek tisztában például azzal, hogy Jézus a szent Isten, hogy Jézus soha nem vétkezett, hogy Jézus az egyedüli út az üdvösséghez. Fogalmuk sincs arról, hogy van menny és pokol, és hogy vannak, akik a mennybe, és vannak, akik a pokolba kerülnek. Az a „népsze rű” elképzelés, hogy mindenki a mennybe megy, függetlenül attól, hogy hisz vagy nem – pedig ez nem igaz. Tehát ha alaposan megnézzük ezeket a felméréseket abból a szemszögből, hogy milyen állapotban vannak az evangéliumiak, azt fogjuk találni, hogy sokan még a bibliai alapigazságokkal sincsenek tisztában. Ezt az eredményt két - féleképpen lehet értelmezni. Egyrészt sokan csak mondják, hogy evangéliumi keresztények. Az ismert közvélemény-kutató, George Barna azonban felméréseiben nem tekinti evangéliumi keresztényeknek azokat, akik nem felelnek meg, azt hiszem, 16 tulajdonságnak, amellyel egy igazi evangéliumi hívő meghatározható. Az ő feltételrendszere alapján kevesebb az evangéliumi keresztények száma, de azok erősebb bibliai hittel rendelkeznek.

Visszatérve az eredeti kérdésre, van egy probléma az Y generációban, ami súlyos. Nagyszabású ébredésre van szükségünk ebben a korosztályban. Vannak azonban jó hírek is, például a TheCall (Hívás) mozgalom, amelyet Lou Engle vezet, és több száz ezer fiatal vesz részt benne. Ők szenvedélyesen szeretik Istent, elkötelezettek a bibliai értékrend mellett, és ezek szerint igyekeznek élni. Nemrég volt egy nagy összejövetelük Washington DC-ben. Tehát van reménysugár, és ezt bátorító látni. De szükséges, hogy Isten Szelleme erőteljesen kiáradjon a fiatal generációra, és őszintén szólva, ennek minél előbb meg kell történnie.

Mit gondol, megfelelően ki tudják használni a keresztények a jelenlegi, kedvező körülményeket Isten munkája számára?

Szerintem igen. Tagja vagyok a Hit kezdeményezés nevű csoportnak, amelyet a kampány alatt a Hit Tanácsadói Testületének neveztek. Ebben körülbelül negyvenöten voltunk. Nyilván legtöbbünk nem áll közvetlen kapcsolatban az elnökkel, de abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy voltunk nála az ovális irodában, és vacsorára is meghívtak bennünket a Fehér Házba. Van egy csoport, amely közvetlen hatással van rá, hetente tart imaalkalmat nála, bátorítja. Trump láthatóan kényelmesen érzi magát keresztények társaságában. Tisztában van azzal, hogy az evangéliumiak mellé álltak, annak ellenére, hogy nem közülük való. És azonosulni tud az értékrendjükkel. Egyik jó döntést hozza a másik után. Vannak bizonyos keresztény vezetők, akik szorosan együtt működnek a Fehér Házzal, például a Családkutató Tanács vezetője. Több keresztény van Trump kabinetjében, az alelnök, Mike Pence is elkötelezett hívő. Úgy tűnik, van egy jól működő kapcsolat. Persze elő fordul, hogy az elnök a Twitter-üzeneteivel zavarokat okoz. Kicsit kiszámíthatatlan, néha akkor is megszólal, amikor nem kellene. De ha összességében nézzük a politikáját, például a Legfelsőbb Bíróságot, a külföldi energiától való függés problémáját, a veteránokat, az illegális bevándorlást, vagy Irán és Észak- Korea kezelését, az Iszlám Állam visszaszorítását illetően – ha megnézzük ezt a hosszú listát, ez elég elképesztő. A média túlnyomó része, talán 95 százaléka Trump-ellenes. Az újságírók nyíltan ellenségesek vele, és ezekről az eredményekről nem számolnak be. Semmi olyasmiről, ami tényleg nagy teljesítmény. Ez az elnök sokkal barátságosabb, sokkal figyel - mesebb a bibliahívő keresztényekkel, mint az előző elnökeink.

Ez jó hír.

Igen. Obama alatt végig ellenséges közegben voltunk. Szinte minden bibliai érték ellen támadást indított. Elődje, George W. Bush úgy kezdte, hogy bizonyos értelemben közénk tartozik, de aztán olyan emberek vették körül, akik távol tartották tőle az evangéliumi keresztényeket. Előtte volt Bill Clinton, aki az egyik legerkölcstelenebb elnökünk volt, előtte pedig George H. W. Bush volt, aki mindig azt mondta, hogy kiáll az értékeink mellett, de sosem volt ennyire elkötelezett irántuk. A mostani elnök azonban kész bátran felvállalni ezeket. Bár nem jelentette be, hogy az egy férfi és egy nő házasságát támogatja, de nem ünnepli a meleg büszkeséget. Egyértelműen mellettünk állt. Elképzelhető, hogy még egy vagy két bírát tud jelölni a Legfelsőbb Bíróságba elnöksége alatt. És ha ez így lenne, meg vagyok győződve arról, hogy a megfelelő embereket fogja választani.

Az elmúlt időszakban egymás után érték a csapások az Egyesült Államokat. Erős viharok, hurrikánok voltak, az ön államában, Kaliforniában pedig borzalmas tűzvész pusztított. Némelyek azt mondják, soha nem láttak még ilyen időszakot. Ön szerint van ezeknek a természeti katasztrófáknak bibliai jelentősége?

Ezzel kapcsolatosan vannak érvek és ellenérvek. Az egyik álláspont szerint a világ állapota mindig is kaotikus volt, a gonosz miatt. Isten tökéletes világot teremtett, és egy tökéletes világot fog létrehozni, de a kettő között káosz jellemzi a világot az eredendő bűn és a Sátán munkája miatt, amiben az emberiség is közreműködik. Ezek a katasztrófák ennek a torz világrendnek a következményei. Mások szerint hogyha jobban megvizsgáljuk ezeket a katasztrófákat, látni fogjuk, hogy gyakran akkor fordulnak elő, amikor az emberiség valamilyen módon áthágja Isten tervét. Én nem tudom ezt megítélni. Egyesek szerint kimutatható, hogy ha Izraelre nyomást helyeznek, hogy ossza fel a földjét, vagy adja fel a Bibliában előírt szerepét, akkor rendszeresen hurrikánok pusztítanak az országunkban. Nem vagyok biztos ezeknek a jelenségeknek az értelmezésében, de azt biztosan tudom, hogy ezek a természeti csapások lehetnek Isten ítéletei. Isten akkor áld meg bennünket, ha áldjuk Izraelt, és megátkoz bennünket, ha átkozzuk Izraelt. Lehet, hogy egyesek me gint nyomás alá próbálják helyezni Izraelt, hogy adja föl földjének egy részét, ami persze teljesen ellentétes azzal, amit Isten Igéje mond. Ha ez így van, akkor elképzelhető, hogy öszszefüggnek ezek a szörnyű hurrikánok és tűzvészek.

Nemrég, a sátorok ünnepe alatt Izraelben járt. Milyen a légkör, hogyan látják az izraeliek a jövőjüket?

Nagy öröm, hogy elindíthattuk a Schindler Társaságot a gyülekezetünkben, amely Oskar Schindlerről kapta a nevét. Ezzel akarunk kiállni a zsidó nép és Izrael állama mellett. Ebben vannak támogatóink a Capitoliumban. Michele Bachmann kongresszusi képviselő az új vezérigazgatónk az ENSZ-ben, New Yorkban, ahol nemrég indítottunk heti imaalkalmakat Wallenberg Közösség néven. Rendkívül lényeges, hogy idén júniusban a jeruzsálemi imareggelin jelentős előrelépés történt a keresztények és zsidók közötti kapcsolatban. Ez abból is érezhető volt, hogy Michele Bachmann ahelyett, hogy beszédet mondott volna, 25 percen át imádkozott. A sátorok ünnepén is rengeteg ország vonult fel Jeruzsálemben, ami Ézsaiás könyve 2. fejezetének a demonstrációja. Ami Izrael belpolitikáját illeti, rengeteg támadás éri Benjamin Netanjahut és feleségét, imádkozni kell értük, hogy bírják. Azért is imádkozni kell, hogy egyetlen ország – beleértve az Egyesült Államokat – se gyakoroljon nyomást Izraelre, hogy további terüle teket osszon fel, vagy adjon át. Ezeket Isten Izraelnek és a zsidóknak adta. És imádkozni kell azért is, hogy az izraeli vezetőkben legyen morális bátorság, hogy ne engedjenek a nyomásoknak. Én állandóan imádkozom, hogy a külügyminisztérium dolgozói, valamint a Trump-adminisztráció tagjai ne hozzanak semmilyen ostoba döntést, amellyel nyomás alá helyezhetik Izraelt. (Al-Jadir Csillag)