Interjú
Hurrá, nyaralunk!
Nyári táborok a Hit Gyülekezetében
Közeledik a vakáció, hamarosan eldörren a startpisztoly a nyári táborok jelentkezését illetően. A Hit Gyülekezete hosszú évek óta hangsúlyt helyez arra, hogy a nyári fesztivál - dömping idején az ifjak olyan programokon vegyenek részt, ahol (a fizikai kikapcsolódás mellett) elsősorban szellemi lelki megújulásban részesülhetnek. Erre kiváló helyszínt biztosítanak a különböző korosztályok számára szervezett táborok Keszthelyen, Debrecenben és Alsótekeresen. Összeállításunkban a célokról, motivációkról, az eddigi tapasztalatokról kérdeztük a táborok főszervezőit.
Beszélgetés Makkai Ferenccel, a Bornemisza Péter Gimnázium megbízott igazgatóhelyettesével, az alsótekeresi gyermektáborok főszervezőjével
Mióta szerveztek Alsótekeresen gyerektáborokat?
— 1997-ben került a gyülekezet birtokába az alsótekeresi helyszín, így közel húsz éve táboroztatjuk ott a gyerekeket.
Miért tartod fontosnak, hogy a gyerekek részt vegyenek ezeken a nyári táborokon?
— A nyári szünet idején mindig nagyon nagy fejtörést okoz a szülőknek, hogy hová küldjék a gyermeküket. Azt látom most már húsz év távlatából és szülőként is, hogy ez nagyon nehéz feladat. A gyermekre nagy befolyással van, hogy hol tölti az idejét, és mit csinál. Fontos dolog, hogy az életében a táborok idején is megmaradjon az a biztonság és az az értékrend, amit a szülő nyújt otthon. Emellett szüksége van a kikapcsolódásra, az élményekre is. Ennek érdekében a „kiviknek” (keresztény ifjúsági vigyázók, akik a gyerekek felügyeletét biztosítják) igyekszünk még a nyári szünet előtt átfogó képzést nyújtani.
Milyen jellegű felkészítések ezek?
— Egyfajta csapatépítés történik. Igyekszünk körbejárni az előttünk álló feladatokat igei oldalról, gyakorlati tanácsokkal, ötletekkel, amiben pszichológusok, lelkészek, trénerek vannak a segítségünkre. Később az idősebb kiviktől mentori segítséget kapnak.
Hogyan választjátok ki a gyerekekre felügyelő fiatalokat?
— Nem vagyunk nehéz helyzetben, hiszen legtöbben a szemünk előtt nőttek fel, évekig velünk tá - boroztak, és alig várták, hogy kiviként is újra jöhessenek. Motivációs beszélgetések során igyekszünk jobban meg ismerni őket, hogy a képességeiknek megfelelően tudjuk foglalkoztatni fiataljainkat. Szükséges, hogy különböző tevékenységek során a gyakorlatban is kipróbálják magukat. Ezért vesznek részt a gyereknap lebonyolításában, majd a tábori előkészületekben.
Tehát a terepen kell, hogy kiderüljön az alkalmasságuk.
— Igen, ez fontos, mert előfordult már, hogy a kivi elsősorban a csapat miatt jött le, és nem feltétlenül a gyerekek miatt. Ez nekem nem jelent gondot, mert a fiatalok közötti baráti kapcsolat is része az egész tábori munkának. A táboroztatás rendszerében a kivik négy-öt munkaterületen is tudnak dolgozni: nemcsak a gyermekvigyázásban, hanem például adminisztrációs feladatokban vagy a foglalkozások előkészítésében.
Tekeres híres arról, hogy különféle tematikájú táborok, színes programok várják a gyerekeket. Milyen megfontolásból szervezitek ezeket?
— A tábori programok valóban színesek és változatosak. Ezeknek egy része ügyességi és sportjáték, de van benne logikai játék, pár éve pedig nyomozós feladatokat is szervezünk. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy a tábor a programokat tekintve egyedülálló. A hely szín egy puszta; Alsótekeres nem tud versenybe szállni az Alpok aljával vagy a Balaton-parttal. Ezért kell változatos tematikával, ötletes játékokkal előrukkolni. A Kis kaland- tábor kerettörténetét például eléggé elrugaszkodott módon ötleteljük ki: találtunk már lezuhant repülőgépet, római kincseket, római kutat, Napóleonnak készült gyógyvizet, amit végül nem tudtak eljuttatni Napóleonhoz. Olyan csónakra is leltünk, ami a Balaton mocsaras területéről maradt itt, és a törökverő „fekete bég” fejedelem csónakja volt. Filmszerűen építjük föl a történeteket, van eleje és van vége. Ez többhetes előkészítő munkát igényel, sokszor nagy utánajárással szerezzük be a szükséges tárgyakat, kellékeket.
Hogyan próbáljátok a szellemi dolgokra ösztönözni a gyerekeket?
— A mi példaadásunk az elsődleges az egyhetes együttlét során. Mindennap bibliai foglalkozást tartunk a korosztályoknak megfelelően, a Biblia-táborban a napot dicsérettel zárjuk. A bibliaismereti programokban a játékosságon van a fő hangsúly, hiszen a gyerekek számára nehezíti a megértést a régies nyelvezet, valamint a történelmi korszak meghatározatlansága, mert nemhogy ő nem élt akkor, de még a szülei, sőt a nagyszülei sem. A gyerekek nem tudnak térben és időben ennyire elvontan gondolkodni. Fontos szempont, hogy a Biblia számukra ne távoli dolog legyen, ezért a bibliai történetekből színdarabot készítünk, megjelenítjük a hit hőseit. A bibliaolvasásra úgy szoktuk ösztönözni őket, hogy vetélkedőt szervezünk: kérdéseket írunk ki mindennap. Általában egy személy életével foglalkozunk a hét folyamán, például Józsefről, Dánielről, Eszter királynő életéről szól a játék.
Idén milyen újítással, tematikával készültök?
— A népszerű, hagyományos turnusaink — Biblia, Kis kaland, Sport, Felfedező, Rizikó, Tengerész, Túlélő táborok — mellett idén helyet kap egy nyolcadik turnus, a Focitábor is. Az idei táborokban a tematika a jövő lesz: az űrkutatás, űrhajózás témaköreit feszegetjük. Tekeres mindig a váratlan kalandok helyszíne is, nem tudjuk, mi jön ki ebből, nem sejtjük még, de biztosan lesz valami izgalmas és nagy esemény.
Interjú Gyurkó Tamással, a keszthelyi Ifjúsági Konferencia, valamint a debreceni ifitábor főszervezőjével
Milyen céllal kerülnek megrendezésre évről évre az ifjúsági táborok?
— Nagyon fontos, hogy a fiatalok értelmesen és tartalmasan töltsék el a nyarukat. A Biblia is azt mondja, hogy nyárban gyűjt az eszes; ezt szem előtt tartva olyan programokat szeretnénk adni minden korosztálynak, hogy a nyári szünetben ne leépüljenek, hanem feltöltődjenek.
Mióta és mely korosztály számára kerülnek megrendezésre az ifjúsági táborok Keszthelyen és Debrecenben?
— A keszthelyi ifjúsági konferenciát Németh Sándor hívta életre, és először 2006-ban került megrendezésre. Ezért idén egy tízéves évforduló lesz Keszthelyen, egy évtized zárul le.
A debreceni ifitábort egy évvel később, 2007-ben szerveztük meg először. A keszthelyi konferencia elsősorban a 18 és 30 év közötti, fiatal felnőtt korosztálynak szól, míg a debreceni ifjúsági táborba az általános iskola hetedik osztályának elvégzése után jelentkezhetnek a tinédzserek.
Milyen változást hozott, hogy Németh Sándor személyesen is részt vesz a fiatalok tanítványképzésén?
— Óriásit. A keszthelyi konferencia előtt az úgynevezett TEDISZ-táborokon (Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség — a szerk.) 250-300 fő vett részt. Mikor 2006-ban életre hívta a keszthelyi konferenciát, ahol a fiatalok egy héten át az ő tolmácsolásában tanulmányozhatták az Igét, ez a lét számban azonnal hatalmas változást okozott. Felugrott a létszám 800 főre, majd ez szép folyamatosan évente növekedett, mára már elérte az 1400 főt. Debrecenben is a hangsúly a tanításokon van: a tematikát mindig Németh Sándor határozza meg. Pár éve egyre több alkalommal már ő maga is szolgál a debreceni ifitáborban, ez pedig mindig a tábori élet fény pontját jelenti a fiatalok számára.
Milyen befolyással van a fiatalok szellemi életére egy-egy ilyen hét akár Debrecenben, akár Keszthelyen?
— Mindkét tábornak nagyon erős a tanítás jellege, illetve mindkét helyen lehetőség van személyes pásztorlásokra is. Ez Debrecenben egyébként sokkal hangsúlyosabb. Míg Keszthelyen az 1400 főből körülbelül két-háromszáz felé szoktunk szolgálni egy hét alatt, ez Debrecenben elérheti akár a négy-ötszázat, tehát a jelenlevőknek több, mint az 50 százaléka felé van pásztorlási szolgálat, és igénylik is ezt a fiatalok. Ez nyilvánvalóan nagy megújulásokat szokott eredményezni. Vannak, akik ott keresztelkednek meg vízzel, töltekeznek be Szentlélekkel, ott tesznek életükben először bűnvallást. Tehát mindenképpen nagy megújulást szokott hozni számukra.
Jobban megnyílnak ilyenkor a fiatalok?
— Nagyon intenzív közösségük van az Igével, hiszen egy héten keresztül délelőtt, délután bent ülnek az előadásokon. Ez a jelenlevők jelentős részénél, akik azért jönnek, hogy ott kapjanak valamit, akik odafigyelnek, azokban nagyon nagy változásokat indít el. Vannak, akik már hetekkel előtte várják, hogy legyen alkalom bűnvallásra. Persze ennek van egy olyan aspektusa is, hogy egy nagyobb közösségben sokszor könnyebben tesznek bűnvallást, mint egy kisebb csoportban.
Hogy látod, a keszthelyi konferencia milyen hatással volt eddig például a fiatalok pályájára, szolgálatára?
— Máig emlékszem az első keszthelyi konferencia témájára: a szolgálatra való felkészítésről szólt. Ha ezt tízéves távlatból nézem, akkor tényleg az a helyzet, hogy nagyon sok fiatal, aki akkor azon részt vett, azóta megtalálta a helyét az egyházban, a szolgálatban. Ez mindenképpen egy olyan hely, ahol kinek kinek a képessége, talentuma szerint lehetősége adódik, hogy felfedezzék, akár szellemi talentuma van — ilyenek például a prédikátorversenyek —, de ugyanígy igaz ez a természetes szolgálatokra nézve is, szervezési vagy más területeken. Már az előkészületek alatt kiderül, kire lehet számítani, ki az, aki szívesen csinálja, kinek mihez van tehetsége, képessége, és így hosszú távon be tudnak kapcsolódni az emberek a szolgálatokba.
Milyen változást jelent majd, ha elkészül a kisapáti beruházás? Mindkét tábor helyszíne átkerülne oda?
— A keszthelyi konferencia biztosan átköltözik, és úgy gondolom, jövőre már Kisapátiban fogjuk meg - rendezni. Valószínűleg az előadások egyelőre sátorban lesznek. Ennek oka, hogy egyrészt ezek nagy beruházások, ezért nem lehet egyik évről a másikra mindent elvégezni, másrészt előtte belaknánk, kipróbálnánk a területet.
Németh Sándor látása az, hogy menjünk ki a természetes közegbe, a zöldbe, és a várostól, a civilizációtól, sőt akár még az internet világától is elválasztott helyre. Jelen pillanatban a keszthelyi korosztály döntő többsége mobilinternettel rendelkezik. Tavaly végeztünk erről egy felmérést. Tehát mi, szervezők nem tudjuk őket elvágni az internettől. Nyilván lehet őket erre motiválni, hogy próbálják kikapcsolni a készüléket. A magam részéről hiszem, hogy ezt meg lehet oldani, sőt nagyon nagy híve lennék ennek. Ehhez kellenek az új látások, új instrukciók és a Szentlélek vezetése, hogy ezt hogyan lehet megoldani.
Tehát ez tulajdonképpen egy új korszakot jelentene, és egy teljesen új hozzáállást igényel a résztvevők részéről is, hogy szakadjanak el a mobileszközeiktől.
— Igen abszolút, és tudatosan is készülni kell erre. Régóta gondolkozunk azon, hogy ezeket Debrecenben is teljesen kiiktassuk a tá borból, mert vannak fiatalok, akik előadás alatt is a mobiljukat nyomogatják. Sokszor az, hogy ő abba jegyzetel, csak egy ürügy, igazából nem erről van szó. Tudom, hogy Amerikában az ifjúsági táborokban nagyon szigorúan veszik ezeknek a használatát. Egész konkrétan, ott le kell adniuk a hét elején, s nemcsak a résztvevőknek, hanem még a vigyázóknak is. Szigorúan nem használhatnak mobiltelefont vagy internetet, ezáltal is tudatosan arra próbálják őket rávenni, hogy odafigyeljenek az Igére, és kikapcsolódjanak ebből a virtuális világból.
Van-e esetleg személyes bizonyságod, ami a táborokhoz kötődik?
— Azért is élvezem ezt az időszakot, mert úgy érzem, hogy amikor elkezdődik a Keszthelyre való felkészülés, akkor én magam is egy egész más lelki és szellemi állapotba kerülök. Annak ellenére, hogy már több mint húsz éve benne vagyok a táborok szervezésében, még mindig nagyon izgalmas számomra ez a szolgálat. Nekem ez nagyon jó bizonyság. A másik, hogy a legtöbb családban a nyár főleg a pihenést és kicsit a lecsendesedettebb életvitelt jelenti. Nálunk ez pont fordítva van. Ahogy közeledik a nyár, egyre sűrűbbek és egyre hosszabbak a napok. Ennek ellenére a gyermekeim nem úgy élik meg, hogy apa kevesebbet van velünk, hanem kicsik és nagyok egyaránt rendkívül várják mindkét tábort, aktív résztvevői, sőt most már szervezői is. Néha megfogalmazom, hogy bárcsak az egész év során tudnék olyan jó döntéseket hozni bizonyos szervezési meg pénzügyi dolgokban, mint a keszthelyi időszakban. Ekkor ugyanis egyértelműen érzem, hogy ezen van egy természetfeletti támogatás, egy természetfölötti segítség. Ezt nagyon élvezem!
Székely Zsófia, Győr: „Véleményem szerint a keszthelyi konferencia ideális befektetés egy életre, mivel kiváló alkalmat nyújt új barátságok megteremtésére, valamint a Mindenhatóval való személyes kapcsolatunk megszilárdítására, hiszen az előadások által még tisztább látást nyerünk Isten ránk s a világra vonatkozó tervéről.”
Falusi Viola, Veszprém: „Életem első keszthelyi táborán vettem részt, mikor átéltem azt, hogy Isten szó szerint elintézte nekem, hogy részt vehessek én is ezen a rendezvényen.
Nagyon izgultam, sikerül-e elmennem, hiszen akkor anyagilag támogatásra volt szükségem, amit jeleztem is a vezetőség felé. A szállásom is kérdéses volt. A kollégiumban már nem volt hely, az ismerőseimnek sem volt ötlete. Teljesen elkenődtem, és úgy voltam vele, talán majd jövőre.
Éppen buszon ültem, mikor megcsörrent a telefonom. Egy szervező hívott. Közölte velem, hogy megkaptam az anyagi támogatást. Mikor meghallottam, nagyon hálás voltam Istennek. Majd megkérdezte, hogy bár nem jeleztem, mégis nincs-e szükségem szállásra, ugyanis a kollégiumban felszabadult pár hely. Mondtam, hogy de, de, igen! Itt már tényleg nagy mosoly került az arcomra, hiszen Istentől azt kértem, hogy ott kapjak szállást, mert pár barátnőm is ott szállt meg. És most jön az, amire tényleg nem számítottam! Édesanyám szívbeteg, és árva is vagyok, a bevételünk kevés volt. Mindezt látva azt mondta a szervező, hogy úgy döntöttek, adnak még ahhoz a támogatáshoz egy kis segítséget. Nem akartam hinni a fülemnek! Számomra ez tényleg nagy csoda volt. Ez eszembe juttatja, hogy Isten mindig gondot visel a gyermekeire.”
Izsák Dániel és Izsák Lilla: „Friss keresztényként csak pár embert ismertünk vidéken, ezért folyamatosan imádkoztunk, hogy az Úr adjon nekünk igazi, életre szóló, minőségi barátságokat! Ezen a szép keddi napon, a délelőtti tanítás után beszélgettünk a férjemmel az udvaron, amikor egy ismerős hangot hallott a háta mögül. Mondta nekem, hogy ismeri ezt a fiút. Mondtam neki, hogy az nem lehet, ki lenne itt, akit ismerhetne? Megfordult, és megkocogtatta a fiú vállát, aki mint ki derült, közép - iskolai osztálytársa és egyik legjobb barátja volt, Korvin Tibor személyesen. Nagyon megörültek egy másnak, alig hittek a szemüknek, hogy itt találkoztak először, hat év elteltével! Azóta is nagyon értékes kapcsolatunk van ezzel a kedves házaspárral, és hálásak vagyunk az Úrnak, hogy minden kérésünket felettébb megadja, mint ahogyan azt kérnénk vagy elgondolnánk.”
Pajor Ábrahám, Budapest: „Az első, 2006-os keszthelyi konferencia – csakúgy, mint a későbbiek – több szempontból is meghatározó élmény volt, melyek közül két számomra fontos dolgot emelnék ki.
Részt vehettem a konferencia első prédikátorversenyén, melynek utolsó fordulóin Németh Sándor is jelen volt a zsűri elnökeként. Ez alkalommal talán húsznál is több fiatalnak nyílt lehetősége, hogy a prédikálásban kipróbálja magát, az elhangzottakat pedig személyesen Sándor értékelte. A személyre szabott, pragmatikus tanácsok, iránymutatások és látások rendkívül mély, maradandó hatást gyakoroltak az életemre, gondolkodásmódomra, és többünkben tovább mélyítették az Úr szolgálata iránti vágyat.
Ezenkívül többször is részt vehettem szervezett utcai evangelizációkon, melyek keretében minden addiginál nagyobb bátorságot merítve meg mertem szólítani az evangéliummal ismeretlen embereket, ami visszahatott az Úr iránti személyes elkötelezettségemre is.”
Pálfy Gyula, Budapest: „Az ember jó kapcsolatba akar kerülni szellemi emberekkel, és erre szerintem Keszthely kiválóan alkalmas.
A tábor sok szempontból adott nekem inspirációt direkt és indirekt módon, gyakorlati szinten pedig hozzásegített a szolgálatokba való bekapcsolódáshoz.
Úgy gondolom, Keszthely nagyon jó lehetőség a kapcsolatépítésre. Több barátommal is jobb és szorosabb kapcsolatot építettem az által az egy hét által, amit itt eltöltöttem. Amellett, hogy van egy nagyon fontos célunk: szellemi táplálékot akarunk venni, az igei látást pedig megerősíteni, fontos dolgokat hallunk Németh Sándortól, a tábor kiváló lehetőséget nyújt arra is, hogy a keresztény fiatalok összerázódjanak. Ráadásul egy nagyon jó ügy hoz össze bennünket.” (Összegyűjtötte: Petrőcz Jordán)
„A csapatban nagyon vonzónak találom a kreatív ötleteket, és hogy tényleg szívből csinálják a dolgokat. Látszik, hogy örömmel szolgálnak, és szerintem ez nagy érték. Szeretnék én is így szolgálni és hasznot hozni a csapatnak.”
„Úgy gondolom, hogy a kivi-szolgálat során szert tehetek a kreatív képességek fejlesztésére, a felelősségvállalásra, tapasztalatszerzésre, valamint a gyerekekkel való kapcsolat fejlesztésére.”
„Szeretek gyerekekkel foglalkozni, kedves emlékek fűznek a táborhoz, ezért szeretnék kivi lenni. Hogy én is adhassak olyan élményeket a mostani gyerekeknek, mint amiket én kaptam.”
„Első alkalommal, mikor részt vettem egy gyerektáborban (lovagtábor), nagyon sokat jelentett nekem kis óvodásként a kivik jelenléte. Segítettek, szórakoztattak, és mindig ott voltak, ha szükség volt rájuk. Későbbi táborozásaimkor is ugyanez a kialakult képem maradt meg a kivikkel kapcsolatban.”
„Olyan kivi szeretnék lenni, akire mindig lehet számítani; aki a gyerekek barátja, akivel könnyen leülnek beszélgetni, akivel önfeledten tudnak szórakozni, és akire hallgatnak, ha szükség van egy iránymutatóra.”
Interjú Szűcs Ferenccel (lenti képünkön), a kisapáti majorság projektvezetőjével Bemutatnád a major jelenlegi állapotát?
– A major jelenleg két részből áll: egy körülbelül 16-17 hektáros mezőgazdasági területből, illetve egy másfél hektáros lakóház–gazdasági épületistálló–karám épületegyüttesből. Ezen a részen található még egy újabb ingatlan is, amit a kilencvenes években építettek fel, és eredetileg a vidéki turizmus számára panziónak szánták. Ennek a tetőtere nincs beépítve, szerkezetkész, alul pedig csak a terek vannak kialakítva.
Milyen építkezések, beruházások várhatók és milyen ütemben?
– A beruházások elkezdődtek. Jelen pillanatban tereprendezés folyik, illetve a meglévő és használható terek felújítása, valamint az istállók és karámok kialakítása, renoválása zajlik. Középtávon egy nagyjából három-négyszáz fős, négy évszakos konferenciatermet és annak kiszolgálóhelyiségeit szeretnénk felépíteni. Ennek az ütemezése nyilván az engedélytől függ, ezért a hatóságokkal folyamatosan egyeztetünk.
A keszthelyi konferenciának is helyszínt adna a majorság területe, ha minden jól megy, akkor már jövőre. Milyen megoldást terveztek, hogy a konferencia 1400 résztvevője elférjen?
– A nagyobb létszámú ifjúsági rendezvények átköltöztetése kicsit hosszabb távú terv. Ebben az évben a terület még valóban nem alkalmas erre. Több ötlet felmerült, de egy olyan sátor vagy épületrész kialakítása is tervben van, amely 1200- 1300 fős rendezvények befogadására lesz majd alkalmas.
Egész évben milyen jellegű programoknak adna otthont?
– A mostani épületek, illetve a középtávú fejlesztés során létrejövő apartmanok és a négyszáz fős, négy évszakos konferenciaterem az, ami egész évben a közösség számára elérhető lesz. Lehetőség nyílik konferenciák szervezésére, valamint oktatási tevékenységet is lehetne itt folytatni. Ötletként felmerült például egy-két hetes, tanfolyam jellegű mezőgazdasági alapképzés is. Ezeken kívül a nyári időszakban lehetőséget biztosítana a majorság családoknak, osztályoknak, a gyülekezet iskolái például erdei táborokat tudnának szervezni ide, sőt nyelvi kurzusokat is lehetne tartani. Maga a terület nagyon alkalmas arra, hogy a városi forgatagból kicsit kiszakadva, egy nagyon természetközeli, csendes környezetet biztosítson bárki számára.
