Interjú
Térj meg egy nappal a halálod előtt!
A napokban elkezdődnek a zsidóság őszi ünnepei: a kürtzengés (rós hasáná, mely idén szeptember 18–19-re esik), tíz napra rá az engesztelés napja (jóm kippur), majd öt nappal ezután az egy hétig tartó sátrak ünnepe (szukkót). Hogyan látja ezek üzenetét egy ultraortodox lubávicsi chászid és egy neológ rabbi, és miként egy keresztény teológus?
Rabbi Avremel Kotlarsky
a Chabad Jewish Community Center ügyvezető igazgatója (New York állam, Rockland)
– Mi az ünnepek lényege?
– Az ünnepek lényege az, hogy magát Istent szolgáljuk, vele legyünk közösségben.
– Az első ünnep a kürtzengés. Honnét származik ez az elnevezés?
– Az ünnep középpontjában a sófár áll, melynek megfújását a Tóra parancsba adja ezen a napon, mely a zsidó hagyomány szerint az ember megítélésének a napja is. A sófár hangja – mintegy a sírást és a jajgatást utánozva – a szívekig hatol, megtérésre szólít fel, és az emberek közelebb kerülnek Istenhez.
– Mit jelent a megtérés egy chászid zsidó számára?
– A megtéréskor meg kell bánni minden rosszat, amit tett az ember cselekedetben, gondolatban, beszédben. El kell hagynia ezeket a bűnöket, és nem szabad arra gondolnia, hogy a jövőben esetleg újra elköveti azokat, vagyis el kell határoznia, hogy a jövőben azt fogja tenni, ami Isten akarata.
– De mi számít bűnnek?
– A bűn Isten akaratának az áthágása, amikor az ember nem azt teszi, amit Isten megkíván tőle.
– Megmutatkozik ez abban, hogy egy embernek jól, illetve rosszul alakul az élete, sorsa?
– A Tórában azt olvassuk: „Eléd teszem az életet és a halált. A jót és az életet, a rosszat és a halált.” Ha valaki azt választja, hogy igaz életet él, jót tesz, azt cselekszi, ami Isten akarata, akkor van élete. De ha valaki a bűnt választja, akkor a halált választja, és szellemileg elvágja magát Istentől.
– Csak jóm kippurkor lehet megtérni?
– Bármelyik napon meg lehet térni, bár a jóm kippur kifejezetten a megtérésnek odaszentelt alkalom, és ez az engesztelés napja is. De ez mégsem jelenti azt, hogy az embereknek várniuk kellene a jóm kippurra. Amint vétkeztek, azonnal meg kell térniük. Az embernek mindig olyan állapotban kell lennie, hogy fel tudja ismerni, mit tett roszszul, és meg tudjon belőle térni.
– És ha valaki ember ellen vétkezik?
– Amikor valaki ember ellen vétkezik, akkor Isten ellen is vétkezik. Először a másik embertől kell bocsánatot kérnie, s csak ezután lehet Istennél keresni a megbocsátást.
– Mi a helyzet a nem vallásos zsidókkal? Hogy tudják ők rendezni a dolgaikat Istennel?
– A nem vallásos zsidóknak is meg kell térniük. A megtérés nemcsak vallásos zsidókra vonatkozik, hanem mindenkinek meg kell térnie: a tudósnak is, meg az egyszerű embernek is. A megtérés kötelezettség, mely mindenkire vonatkozik.
Raj Tamás főrabbi
– Miért különlegesek ezek az ünnepek?
– Mivel Isten adta őket, és a Szentírás fogalmazta meg, ezért ezek örök érvényű ünnepek, az élet hétköznapjaiban olyan jelentőséggel bírnak, mint a kilométerkövek az országúton. Ha nem volnának, egybemosódna minden, az ember nem látná értelmét a megtett útnak, nem tudná, milyen messze van még a következő állomástól. Ezek az ünnepek azért vannak, hogy az élet hétköznapjai közepette célt és értelmet adjanak életünknek.
– Az első ünnep rós hasáná, azaz újév vagy jóm terúa, azaz kürtzengés napja…
– Ez egy ünnep, csak több neve van. Rós hasáná az év fejét, kezdetét jelenti, a jóm terúa a kürtharsogás napját jelzi. De ezt az ünnepet nevezik jóm hadinnek, az ítélet napjának is, mivel hagyományosan az a felfogásunk, hogy az Örökkévaló Isten ilyenkor megvizsgálja minden embernek az életét és tetteit, és ítéletet mond fölötte. Kit életre, kit halálra ítél; kit jóra, kit rosszra. Bízunk benne, hogy a megtérés és az ima segít minket ahhoz, hogy jó döntés szülessék rólunk. De nevezik jóm harót olámnak, a világ születése napjának is, mert ha visszaszámoljuk az 5762 évet, akkor az első év első napja az őszi nagy ünnepek első napjára, tehát a rós hasánára esik.
– A sófár van ennek az ünnepnek a középpontjában. Vajon miért?
– A sófár a legősibb zsidó hangszer. Végtelen egyszerű elkészíteni, mert egy kos szarvának a végét levágják, megtisztítják, és már fújható. Régen minden családnak volt sófárja. Eredetileg a nyáj egybegyűjtésére szolgált, de már a pusztai vándorlás idején is ez szólalt meg, és jelezte, hogy meg kell állni, vagy tovább kell indulni. A zsidó hagyomány úgy véli, hogy mikor Ábrahám elment, hogy fiát, Izsákot feláldozza Isten parancsára, mikor próbára tette őt a Mindenható, akkor fia helyett végül egy bozótba akadt kost áldozott fel. Ez a kos a szarvánál fogva akadt a bozótba, és állítólag ennek a szarvából készült az első sófár.
– Hányféle hangot lehet vele megszólaltatni?
– Hármat. Az első hang a tekía, a fúvás vagy riadó. Ezzel hívták egybe a népet és a nyájat, ennek a hangjára indult el a tábor vagy állt meg. A második hang a sevárim, amely három – mondhatni – lefelé konyuló hang. Ez az emlékezésnek a hangja, de akkor is ez szólalt meg, ha a családnál haláleset következett be. A harmadik a terúa, hét rövid, egymás után felhangzó kis hangocska, amely biztató hang. Az volt a célja, hogy ha háborúban vagy más problémák esetén a nép csüggedni látszott, akkor ezt megszólaltatták, hogy lelkesedjenek, és bízzanak a jövőben. Talán nem véletlen, hogy ezt az ünnepet erről az utolsó sófárhangról nevezték el.
– Mit tesz egy zsidó ember, mikor meghallja ezeket a hangokat?
– Ilyenkor a zsidó hagyomány szerint meg kell térnünk, végig kell gondolnunk tetteinket, és bocsánatot kell kérnünk ezekért Istentől és embertársainktól. Először egymástól kell bocsánatot kérni, és akkor remélhetünk Istentől is bűnbocsánatot.
– Mi a bűn?
– A bűn az a rossz, amit az ember rossz döntések alapján elkövet.
– Döntések alapján?
– Természetesen. Felfogásom szerint az embernek szabad akarata van, ami nem azt jelenti, hogy azt tehet, amit akar. A körülményei, a tehetsége nem teszik lehetővé, hogy bármit megtegyen, de mindig van az embernek választása, és éppen ezért felelőssége, hogy hogyan dönt. Ha rosszul dönt, és rosszat is tesz, akkor bűnt követ el.
– És mikor térhet meg? Csak jóm kippurkor?
– Megtérni bármikor lehet, hiszen azt mondja a Talmud: „Térj meg egy nappal a halálod előtt!” De mit jelent ez? Hiszen az ember nem tudja, mikor hal meg! Éppen ezért mindennap meg kell térni. Tehát bármikor meg lehet térni.
– Az utolsó ünnep a sátrak ünnepe, ami szintén szokatlan megnevezés. Mit rejt ez a név?
– Minden zsidó ünnepnek van természeti, történeti és vallási magyarázata. Természeti jelentősége miatt chág háászífnak nevezik, a begyűjtés vagy betakarítás ünnepének. Ilyenkor szedték össze Izraelben a termést, amely aztán biztosította a téli időben a család ellátását. Ennek a kifejezésére négy termésből álló csokrot képeznek. A szukkót történelmi vonatkozása az, hogy emlékeztet a negyvenéves pusztai vándorlásra. Ezért állítunk sátrat. Az ünnep vallási jelentősége pedig abban mutatkozik meg, hogy a sátrat úgy kell felépíteni, úgy kell befedni náddal, hogy lehessen látni éjszaka a csillagokat, nappal pedig az eget. Mert az egész élet olyan – mondja a hagyomány –, mint egy sátor, ideiglenes hajlék, amelyben egyetlen biztos pont van: Isten.
Hack Márta hebraista, teológus
– Mit jelentenek egy keresztény számára ezek az őszi zsidó ünnepek?
– Ezeket az ünnepeket mi nem tudjuk a Messiás személye nélkül értelmezni. Jézus Krisztusnak, a Messiás életének döntő állomásait mutatják meg, illetve vetítik előre. Pál apostol azt mondja, hogy az ünnepek árnyékai az elkövetkezendő, vagyis a jövőben bekövetkező dolgoknak, de a test magáé a Krisztusé (Kol 2:17). Az izraeli ünnepek tehát a jövendő dolgok, vagyis a küszöbön álló történelmi események, isteni beavatkozások árnyékai.
– Mi a szerepük a keresztények életében?
– Nekünk nem kell megtartanunk ezeket az ünnepeket, mint a judaizmusban. A próféták előrejelzései alapján kell szemlélnünk az előttünk álló, még be nem teljesedett őszi ünnepeket, a már beteljesedetteket pedig úgy, mint amelyek már az üdvtervnek bizonyos lépéseit kijelölték.
– Vagyis?
– A páska vagy pészach a megváltásról szól, elkerülést jelent. Izrael egyiptomi szabadulásának előestéjén az utolsó csapás elkerülte azokat az otthonokat, amelyeket egy bárány vérével megjelöltek. Embert a haláltól megvásárolni csakis véráldozat árán lehetséges. Ez a megváltás. Jézus a halála előestéjén páskavacsorát evett a tanítványaival; testét és vérét azonosította a páskabárányéval.
Pészach másnapján kezdődik a kovásztalan kenyerek egyhetes ünnepe. A kovász erjeszt, a kenyér azért romlik meg, mert kovásszal készül. A macesznak vagy pászkának is nevezett kovásztalan kenyér ellenben tartós, nem romlik meg. Jézus a saját testét kovásztalan kenyérrel azonosította, nem véletlenül: halála után a teste nem volt alávetve a bomlásnak.
Pészach harmadnapján jön az első zsengék ünnepe. A termés legelső gyümölcseit kellett Isten elé vinni. Jézus feltámadása ezen a napon történt, így „zsengéje lett azoknak, akik elaludtak”. Pészachtól hét hetet számítva az ötvenedik napon ünnepelték a hetek ünnepét, a pünkösdöt. Jézus ezen a napon küldte el tanítványaira a Szent Szellemet. Ez az Egyház születésnapja. Most a bibliai időszámítás szerint aratási időszak van, a nemzetek evangelizálásának ideje, ami a kürtzengésig tart.
– Újév napján a sófár áll a középpontban. Előfordul ez a hangszer az Újszövetségben?
– Igen. Egyértelműen a korszakváltásokkal áll összefüggésben. A kürt jelzi, ha Istennél lejár egy határidő, vagy megtörténik egy komoly apokaliptikus beavatkozás. Amúgy a sófár a héber írásokban Istennek az eljövetelét, a néppel való szövetségkötést és találkozást szimbolizálja. A legfontosabb és küszöbön álló kürtjel az Egyház korszakának lezárását hirdeti meg. A valaha élt igazak feltámadnak, és a még élők átváltoznak! Folytatódik, ami elkezdődött az első zsengék ünnepén. Az igazi Egyház elmegy Jézussal együtt, a földi színtéren viszont itt marad Izrael. Ezenkívül a sófár profetikus említése Izraelnek egy sötét napjával és válságos periódusával esik egybe. A kürtnek és a tárogatónak a napjáról beszél a Biblia, sötétségnek, homálynak, borulatnak a napjáról, amikor Izrael végveszélybe kerül, mikor az egész országot érintő társadalmi és katonai válság alakul ki, és akkor megfújják a sófárt. Ebből a válságból természetfölötti segítséggel tudnak csak kijönni. Az izraeli hadseregben egyébként Mózes törvénye szerint a mai napig is használják a sófárt.
– Ezekben a napokban az önvizsgálaton, a megtérésen van a hangsúly. Valóban ekkor kell megtérni?
– Megtérni nem jóm kippurkor kell az embereknek. Azt gondolom, hogy a nemzetekből jövő személyeknek a megtérés mindig aktuális, és nem kötődik kifejezetten egy naphoz, tehát nem szükséges bűnbánó napokat tartani, nem szükséges a judaizmus talaján az őszi ünnepkörhöz kötni a megtérést, illetve maga az őszi ünnepkör sem ok arra, hogy az emberek ezeket a napokat válasszák ki egyedül és kizárólagosan arra, hogy megtérjenek. A megtérés mindig aktuális, mindig üzenet az emberiségnek.
– És mit jelent jóm kippur a jövő szempontjából?
– A jövőben bekövetkezendő eseményekre nézve azt kell látni, hogy amikor lezárul a nemzetek korszaka, akkor Isten Izrael felé fog fordulni, és Izrael mint nép ekkor fog megtérni. Ez az esemény egy természetfölötti kinyilatkoztatással lesz összefüggésben, amely a Szent Szellem különleges munkája lesz. Meg fogják ismerni az Urat.
– A rabbinikus irodalom a sátrak ünnepét egyszerűen Chágnak, vagyis (az) Ünnepnek nevezi. Minek köszönhető ez a megtiszteltetés?
– Valóban a legrangosabb ünnep a szukkót, és ez maga az Ünnep, talán azért is, mert ennek a hét ünnepnek a tetőpontja és beteljesedése. A szukkót az emberiség történelmének is a tetőpontja lesz. A megmaradt nemzetek békében és jólétben élnek, a vallási-etnikai konfliktusok megszűnnek. A szukkót ünnepéről a Biblia úgy beszél, hogy ez az ezeréves királyság; ez az a kor, amikor mindenki betelik és beteljesedik, mindazt megkapja, amire szüksége van, és ami a legfontosabb: megismerheti Teremtőjét.
– Az elmondottak alapján mi a legfontosabb mindebből a keresztények számára?
– Az előttünk álló ünnepek közül az Egyház számára a kürtzengés ünnepe a legfontosabb. A kürtzengésről Pál apostol két levelében is beszél, amikor azt mondja: maga az Úr száll le, és egyre erőteljesebb jelzéseket ad riadóval, főangyal szózatával és Isten sófárjával. Az Egyház elragadtatása az utolsó sófárjelzés pillanatában, hirtelen fog bekövetkezni. A szentek eltávoznak, kiemeltetnek ebből a világból. A hívők számára az az elsődleges program tehát, hogy jól munkálkodjanak az aratásban, hogy készek és alkalmasak legyenek az Úrral való találkozásra.