A XXI. század egyháza

Az ezredforduló kapcsán a legtöbb nagy hírmagazin összeállítást készített arról, hogy milyen változások várhatók a tudomány, az informatika vagy éppen a szórakoztatóipar területén a XXI. században. Természetesen nem maradtak ki a felsorolásból a vallás jövőjét vizsgáló írások sem. A vélemények megoszlanak: vannak, akik az új vallásosság és a természetfeletti oldal előretörése évszázadának várják az előttünk álló korszakot, míg más vélemények szerint a vallások összeolvadására és jelképessé válására lehet számítani. A pünkösdi-karizmatikus egyház jövőképét nemrég egy neves amerikai szerző, Rick Joyner vázolta fel – inspiratív és személyes formában.

Minden eddigit meghaladó sikerek és viharok fogják jellemezni a XXI. század karizmatikus keresztény egyházait – állítja az amerikai karizmatikus prófétai mozgalom egyik elismert vezetőjének tekintett Rick Joyner közelmúltban megjelent könyvében (A Prophetic Vision for the 21st Century), amelyben a kilencvenes évek során átélt profetikus megtapasztalásait és az ezekből levont következtetéseit foglalja össze.

Joyner szerint több értelemben is új korba lépett a világ, és ez tükröződik az ősi mágia és a hinduizmus elemeit a modern csúcsértelmiség számára vonzó formában vegyítő New Age-mozgalom népszerűségében. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedekben épp e réteg megnyerése vált a vallások közötti verseny fő céljává. Az elmúlt évezredekben a mezőgazdasággal foglalkozók adták a társadalmi munkaerő 95 százalékát. A történelemben először az 1950-es években haladta meg a nyugati társadalmakban a szellemi munkát végzők aránya a fizikai dolgozókét, míg mára a helyzet a korábbinak épp fordítottja lett: a fejlett országokban a lakosság alig 5 százaléka dolgozik farmerként, miközben lényegesen többet termelnek, mint korábban.

Bibliai értelmezésben az ipari, majd az utána következő informatikai forradalom nem meglepő: már több mint két és félezer éve Dániel próféta előre jelezte, hogy az idők végén „megsokasodik a tudás”. Az informatikában évtizedek óta ismert, hogy a számítógépek teljesítőképessége 18 havonta megduplázódik, és ez a meredek növekedési ütem inkább gyorsulni látszik. Az információ a legkeresettebb termékké vált: a XX. század végének acélbárói és olajkirályai a csúcstechnológia aktuális sztárjai lettek. Ez a réteg növekszik létszámban, befolyásban és vagyonban egyaránt. Értük folyik a különböző vallások és kultuszok között a legnagyobb ideológiai harc, amelynek kimenetele alapvetően meghatározhatja a következő évszázad spirituális arculatát. Csak azok számíthatnak tartós befolyásra – állítja Rick Joyner –, akik felismerik, hogy a természetfelettivel kapcsolatos semlegesség kora lejárt.

A kereszténység ebben a versenyben jelenleg világméretekben vesztésre áll. A legdinamikusabban növekedő keresztény irányzatok – így a látványos számbeli sikereket elérő pünkösdi-karizmatikus mozgalom is – elsősorban a leszakadó vagy stagnáló társadalmi rétegek között tud új híveket megnyerni, a hi-tech-elit, a médiasztárok vagy a szórakoztatóipar moguljai körében szinte semmi befolyása sincs, szemben például a New Age-dzsel és a holdudvarához tartozó szinkretista valláskeverékekkel. Joyner szerint van esély a felzárkózásra, de csak akkor, ha az egyház tudomásul veszi, hogy a természetfeletti Teremtő utáni vágy az emberekben szükségszerűen a természetfeletti iránti érdeklődésben nyilvánul meg. Ha az egyház nem vezeti az embereket Isten természetfeletti jelenlétének erejébe, elkerülhetetlen, hogy a posztmaterialista kor emberei valamely kereszténységtől idegen ideológia hatása alá kerüljenek. Minél inkább szekularizálttá válik a világ, az emberek annál inkább vágynak a természetfeletti megismerésére.

Joyner úgy látja, hogy azok a felekezetek és mozgalmak, amelyek közömbössé váltak a Szent Szellem által közvetített spirituális erő iránt, egyre taszítóbbak lesznek nemcsak a külvilág, de saját tagjaik többsége előtt is. Mivel a szellemi erő elutasítása nem jelent spirituális űrt, ezért ezek az egyházak maguk is kiszolgáltatottá válnak: a kor divatos transzcendens irányzatainak befolyása alá kerülnek, azok szellemi izgalma nélkül. Népszerűségük talán csak a deviáns szexuális életmódot élő emberek között növekedhet, akik egyre inkább teljes elfogadásra és támogatásra számíthatnak az aposztata felekezetek körében.

Ezzel szemben azok a keresztény egyházak és mozgalmak, melyek készek radikálisan követni Pál apostol példáját, aki kijelentette: „az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék”, a jövőben látványos és a társadalom egészét megmozgató növekedésre számíthatnak.

Az előrelépés egyik motorja a szellemi ajándékok iránti vágy lesz. Szintén az újszövetségi egyház nagy gyakorlati tanítója, Pál sürgeti a hívőket arra, hogy „kívánjátok (buzgón) a szellemi ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok”. A nyitottság ehhez nem elegendő, a jövőben azok lehetnek sikeresek a szellemi életben és a szolgálatban, akik buzgón keresik és kívánják a Szent Szellem ajándékait. Azok közül a teológusok közül is, akik ma azt tartják, hogy Isten nem cselekszik többé természetfeletti módon, a nyilvánosan bekövetkező csodák és jelek láttán sokan megváltoztatják majd álláspontjukat. A tapasztalatok szerint azonban gyorsabban elérhetők az evangélium számára azok az emberek, akik ma még csak keresik az igazságot, ám amikor látják majd, amiket Jézus ma kezd – Lukács szavaival – „cselekedni és tanítani”, elkötelezett követőivé válnak a Megváltónak.

Isten terve az, hogy a történelem fordulójának közeledtével mindenkit bevezet a „döntés völgyébe”. A versenyfutás az ősi ellenfelek: Isten ereje és a Gonosz között ma elsősorban a szellemi tekintélyt képviselő mozgalmak gyors növekedésében érhető tetten. A keresztényeknek fel kell ismerniük, hogy az ellenség épp azzal a fogalommal éri el legnagyobb sikereit, amely az evangélium lényege: egy új kor eljövetelének ígéretével. Ha az egyház visszaszerzi a béke, igazságosság és jogosság koráról szóló jövőképet, akkor újra vonzó lesz az emberek előtt. Ehhez azonban radikálisan kell képviselnie tanításban és szellemi tettekben Jézus Krisztust, a Béke Fejedelmét, a Királyok Királyát és az Igaz Bírót. Rick Joyner egy gazdasági hasonlattal bátorítja a hívőket arra, hogy ne váljanak passzívvá a szellemi kisajátítással szemben: a hamisított bankjegyek csak addig téveszthetik meg az embereket, amíg nem szerez mindenki közvetlen, világos tapasztalatot az eredetiről. Hasonlóképp a szellemi utánzatokat is csak akkor lehet meggyőzően leleplezni a világ előtt, ha rendelkezésre áll egy hiteles és egyértelmű kép a kereszténység valódi természetéről. A hamisítványok éppen azért szaporodhatnak, mert értékes és kívánatos a társadalom csúcsán álló réteg számára is az eredeti.

Átfogó ébredés előtt áll az egyház – állítja Rick Joyner; ennek előjelei és előkészítői voltak a kilencvenes évek különféle szellemi hullámai, amelyek mind hozzájárultak a keresztény hívők tömegeinek felkészítéséhez. A jövőben azonban jóval nagyobb hullámok érkeznek, és ezek fogadására azok a pünkösdi-karizmatikus közösségek lesznek alkalmasak, akik nem ragadtak le valamely korábbi megtapasztalás mellett.

Az előkészületekhez tartoztak olyan látszólag negatív jelenségek is, amelyek az elmúlt években megráztak számos gyülekezetet. Miközben sokan előrehaladtak a Szellem szolgálatában, mások a Jelenések könyve alapján a „testvérek vádlójaként” leírt diabolikus erő segédeivé szegődtek el. Joyner felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztényeket kipellengérező „hívők” valójában Istent sértik meg, hasonlóan ahhoz az apához, aki személyes sérelemnek veszi, ha valaki a gyermekét sértegeti. A kritizálásnak egyik leggyakrabban előforduló eseteként említi a szerző azokat a lelkészeket, akik a tizedfizetésnek és az adakozásnak a bibliai mintáit követő gyülekezeteket, szolgálatokat szidalmazzák. „Az ujjal mutogatás” gyakorlatát követő közösségek, lelkészek Rick Joyner szerint biztosan számíthatnak arra, hogy a jövőben befolyásuk, anyagi forrásaik tovább apadnak, míg azok, akiket megvádolnak – amennyiben megmaradnak elhívásukban – még inkább előrehaladnak. Különösen azokkal szemben int óvatosságra a szerző, akik „prófétai” küldetésüknek érzik, hogy „az Úr munkája iránt érzett féltő szeretetből” ott romboljanak, ahol korábban más épített. „Ha egy gyülekezetnek vagy szolgálatnak a felelős vezetője olyan személlyel kerül szembe, aki azt állítja, hogy ő küldetett a dolgok rendbetételére, jóllehet az építésnek nem volt részese, minden joga megvan arra, hogy az ilyen embert kihajítsa” – írja a „Hamis próféták tizenkét trükkje a megtévesztésre” című fejezetben Joyner.

Jézus azonban felkészíti egyházát arra, hogy a jövőben bármilyen formában érkező kihívásokra meg tudjon felelni. A jövő egyháza győztes és a próbákban megtisztult egyház lesz, amely a neki adatott jóval, az Igazsággal és a Szellem erejével legyőzi a gonoszt – zárja a több prófétai látomás és kijelentés inspiráló leírását is tartalmazó könyvét Rick Joyner.