Jelek a természetben

Hidegrekord, melegrekord… néhány nap különbséggel. Az idei nyár őrült időjárása után aligha kérdés már bárkinek: a globális klímaváltozás testközelbe érkezett nálunk is. Európában egymástól nem is túl messze pusztító árvíz, gyilkos hőség és hóesés egyszerre. Lapzártánkkor New Orleans 80 százaléka víz alatt áll a Katrina tájfun miatt. Terrorizmus bénította meg a legnagyobb városokban a vakáció hétköznapjait, miközben Észak-Afrikában már visszavonhatatlanul elkésett a segélyprogram: őszig több tízezren fognak menthetetlenül éhen halni, köztük rengeteg gyermek. Az egész világon körbefut egy hír, hogy Ázsiában megdöglött tíz madár – mi lesz, ha igazán kitör a madárinfluenza? Világunk mutatói egyre jobban kilengenek.

Bár egyes vélemények szerint az időjárásunkban megfigyelhető szélsőséges folyamatok átmenetiek, a rendszer előbb-utóbb újra egyensúlyba kerül, s az utóbbi évszázad során tapasztalható felmelegedés az évezredek távlatából nem tekinthető trendnek, ez csak keveseket nyugtat meg, mivel az elmúlt évezredek esetleges hőmérsékleti ingadozásairól valóban nem sokat tudni, az elmúlt száz év eseményeiről azonban – például a családján keresztül – mindenkinek van többé-kevésbé közvetlen tapasztalata.

Ráadásul nem is kell száz évet áttekinteni, elég, ha mondjuk az utóbbi harminc-negyven évre gondolunk, és látható: valami nagyon nincs rendjén. London átlagos nyári hőmérséklete a hetvenes évek óta két fokot emelkedett, így az angol fővárosban érzékelhető leginkább az új trend, de nem sokkal maradt le Athén és Lisszabon, ahol 1,9 Celsius- fokkal magasabb a nyári átlaghőmérséklet, mint harminc évvel ezelőtt. Első ránézésre két fok nem tűnik soknak, de mivel átlaghőmérsékletről beszélünk, ez a csúcsértékekben igenis jelentős elmozdulást jelent.

Az utca emberének tehát egyre nehezebb megmagyarázni, hogy nincs semmi gond, minden visszaáll majd a régi kerékvágásba. Nehéz ezt elhitetni például a floridai lakosokkal, akik az elmúlt években egyre-másra azzal voltak elfoglalva, hogy a frissen érkező (többnyire női nevű) hurrikánok elől meneküljenek, de nehéz elhitetni azzal a közel egymillió kínaival és tajvanival is, akiket közel egy hónapja kellett kitelepíteni a Hajtang nevű tájfun pusztítását követően. A szkeptikusok erre ismét azt szokták válaszolni, hogy elszigetelt és átmeneti jelenségekről van csak szó – az elszenvedők viszont úgy látják, hogy az utóbbi évek hurrikáninváziója nagyon nem átmeneti. A hurrikánok támadása ráadásul a globális felmelegedés hatásait előrejelző forgatókönyvek szerves eleme. A globális felmelegedéssel számoló előrejelzések szerint ugyanis az időjárás szerves részét alkotja majd az El Niño jelenség, az elkövetkező években egyre gyakrabban csapnak majd le a hurrikánok, egyes régiók tartós aszálynak, mások pedig folyamatos esőzéseknek, így árvíznek lesznek kitéve.

A globális felmelegedést figyelembe vevő számítások szerint a Föld hőmérséklete átlagban 1-5 Celsius- fokkal fog megemelkedni, ami nagyon sok, ha belegondolunk, hogy a most elkönyvelt 0,5 fokos emelkedés például azzal járt, hogy 2003 nyarán Európa-szerte több tízezren haltak meg az extrém hőség következtében.

Nincs még gyógyszer ellenük

Az utolsó időkről szólva Jézus megemlíti a tanítványoknak: „…és éhínségek, járványok, földrengések lesznek mindenfelé” (Mt 24:7). A görög eredetiben használt szó (loimosz) nagy területen elterjedő, fertőző, halálos betegséget jelent. Az apokaliptikus jegyek után kutatva tehát úgy fordíthatnánk le Jézus figyelmeztetését, hogy az utolsó időkben világjárványokra kell számítanunk.

A 21. század lehetséges világjárványai között az első az AIDS, amely továbbra is megmaradt globális járványnak – a fertőzés az újabb és újabb gyógyszerek ellenére az utóbbi években tovább terjedt.

Ennek következtében jelenleg közel 40 millió AIDS-beteg él világszerte, 2004-ben mintegy 5 millióan fertőződtek meg, és 4 millió ember halt meg benne. Az AIDS mellett azonban olyan új járványok megjelenése is valószínűsíthető, amelyeknek pusztítása meghaladhatja a HIV-vírus által okozott veszteségeket.

Tipikusan 21. századi betegségnek számít a Nyugat-Nílus-járvány, amelyet 1938-ban azonosítottak Ugandában, de 1999-ben kezdte el hódító útját Európában és az Egyesült Államokban. A vírus megjelenése meglepetést okozott a virológusoknak, a Nyugat-Nílus ugyanis a korábbi évtizedekben leginkább csak a Közel-Keleten fordult elő, nyugati megjelenését sokan a klímaváltozás számlájára írják. A vírus 1999-es „debütálása” óta mintegy 17 ezer embert fertőzött meg az Egyesült Államokban, és eddig 650 halálos áldozatot követelt.

A Nyugat-Nílusnál sokkal nagyobb (jogos) riadalmat váltott ki az atípusos tüdőgyulladás – rövid nevén SARS – két évvel ezelőtti megjelenése Kínában, ahol jó szovjet mintára sokáig elhallgatták, hogy hány megbetegedést regisztráltak. A titkolózásnak a járvány kiterjedése vetett véget: Kína beengedte a WHO szakembereit, hogy felmérjék a veszélyt. A vírus ekkorra már elérte Pekinget, ahonnan az egyetemistákat hazaküldték, hogy elkerüljék a járványt. Az mégis sokáig szó szerint megállíthatatlannak tűnt: a Kínába, ezen belül is Hongkongba, Szingapúrba látogató turisták szinte napokon belül széthordták a vírust, amely elsősorban az idősekre, a gyenge immunrendszerrel rendelkezőkre jelentett hatalmas veszélyt. Az „interkontinentális” vírus 2003-as kitörésében összesen 8098-an fertőződtek meg, akik közül 774-en meg is haltak. A vírus a meleg időszak beköszöntével visszavonulót fújt, és azóta nem került elő – ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy végérvényesen sikerült tőle megszabadulni. Olyannyira nem, hogy amikor idén nyáron, június–július folyamán Kínában 17-en meghaltak egy rejtélyes vírusfertőzés következtében, a gyanú azonnal a SARS-ra terelődött, illetve a madárinfluenzára – és ezzel el is jutottunk a század vírustörténetének másik főszereplőjéhez.

A spanyolnátha pusztítása

Az 1918-ban kirobbant spanyolnáthajárvány a 20. század első világjárványa volt, amely jóval több áldozatot követelt, mint a járványt megelőző világháború. A járvány a háború menetét is megváltoztatta: megtizedelte a német hadsereget, megakadályozva az 1918 őszén elindított ellentámadást. A spanyolnátha természetesen nem kímélte a szövetséges haderőket sem, ott azonban kisebb volt a halálozási arány, mint a kimerült és alultáplált német hadseregben. Az amerikai hadsereg veszteségeinek majdnem felét nem a hadicselekmények, hanem az influenza okozta. A járvány ráadásul rendkívüli gyorsasággal söpört végig a világon – a fő terjedési pontok a bostoni, a bresti és a freetowni kikötők voltak –, becslések szerint a világ ötöde kapta el a betegséget, aminek halálozási aránya átlagban 3 százalék körül volt, más becslések szerint elérte a 8-10 százalékot. Nem véletlen tehát, hogy a szakemberek joggal tartanak a madárinfluenza módosulásától, ennek a mortalitása ugyanis 30 és 50 százalék körül volt az utóbbi években. A spanyolnáthát okozó híres influenzatörzsre nem sikerült még rátalálni, továbbra is talány, hogy hova húzódott vissza a körülbelül 20-40 millió áldozatot követelő gyilkos vírus. Az eltűnés és a felbukkanás a vírustörzseknek egy ismert sajátossága: az 1933-as világjárványt okozó törzs 1977-ben bukkant fel újra. Ennek ismeretében az sem kizárt, hogy valamikor maga a spanyolnátha is újra elindul pusztító világ körüli útjára.

A Kínából érkező járványok közül – márpedig az influenzajárványok innen indulnak el világ körüli útjukra – az elmúlt időszakban a madárinfluenza kapta a legnagyobb publicitást, és nem is véletlenül. Bár a médiumok többsége túlbecsülte a vírus jelenlegi képességeit, helyesen érzett rá annak veszélyességére. A madárinfluenza ugyanis egy olyan influenzavírus, amely elsősorban madarakat fertőz meg, és sokáig úgy tartották, hogy emberre veszélytelen. Ez így is volt egészen 1997-ig, amikor a hongkongi nagy madárinfluenza-járvány során 18 ember is megbetegedett, akik közül hatan meghaltak. A járvány kimenetele két szempontból ijesztette meg a hozzáértőket: az első maga a fertőzés ténye, vagyis az, hogy a vírus mégiscsak veszélyes az emberekre is, a második ijesztő tény pedig a halálozási arány – a 30 százalék körüli érték ugyanis magasnak számít.

Sziszifuszi küzdelem zajlik az újfajta vírusok ellen

A hongkongi esetet követően a madárinfluenza egyre többször ütötte fel a fejét, ezzel egyidejűleg növekedett az áldozatok száma is: Thaiföldön, Vietnamban és Kambodzsában augusztus elejéig több mint százan fertőződtek meg a vírustól, a halálozási arány pedig ezúttal már 50 százalék körül volt. A száz körüli esetszám természetesen nem tekinthető világjárványnak, még járványnak sem. Ha nem influenzáról lenne szó, minden bizonnyal nem kapna ekkora hangsúlyt a kutatása. Mivel azonban egy világ körüli útra indult influenzatörzsről van szó, minden okunk megvan az aggodalomra: fennáll a veszély ugyanis, hogy a madárinfluenzával megfertőzött személyben található humán influenzavírus olyan átalakuláson megy keresztül, aminek az eredménye egy vadonatúj variáns, amely fertőzőképességében és lefolyásában magán hordozza a madárinfluenza negatív jegyeit.

Ha a fenti forgatókönyv nem is valósulna meg, az influenzaveszély továbbra sem hárult el. Az influenza eddigi történetéből és az utóbbi évtizedekben megismert tulajdonságaiból kiindulva a virológusok azt állítják: nem az a kérdés, hogy lesz-e az 1918–19-es spanyolnáthához hasonló világjárvány, hanem az, hogy mikor lesz.

Világszerte egyre több az árva

A szubszaharai afrikai régió továbbra is az AIDS által legjobban érintett terület. Az idetartozó országokban mintegy 25,4 millió AIDS-beteg él, ez a világ AIDS-betegeinek 64,5 százalékát jelenti. 2004-ben 3,1 millióan fertőződtek meg HIV-vírussal, és 2,3 milliónyian haltak meg a betegség következtében az említett régióban. Az AIDS miatt ezeknek az országoknak a gazdasági teljesítménye folyamatos romlást mutat: 2005-ben az AIDS miatt kiesett munkaerő Botswanában, Zimbabwében, Mozambikban és Dél-Afrikában 10 és 20 százalék közé esett, 2020-ra ez az érték mindegyik ország esetében 30 százalék körül lesz. Ezekben az országokban az árva gyerekek száma 2020-ra a jelenlegi 5-10 százalékról 10-20 százalékra fog növekedni. A HIV-fertőzések száma a világ más országaiban is jelentősen megnőtt: 2002 és 2004 között Kelet-Európában és Közép-Ázsiában közel negyven százalékkal, Ázsiában több mint ötven százalékkal; de nőtt a fertőzöttek száma Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. Fekete-Afrika után a legjobban sújtott régió Ázsia, ahol 8,2 millió AIDS-beteget tartanak nyilván, ebből 1,2 millióan fertőződtek meg 2004-ben, és 541 ezren haltak meg. Kelet-Európában és Közép-Ázsiában 1,4 millió AIDS-beteg él, a legtöbb (860 ezer) Oroszországban. Latin-Amerikában 1,7 millió AIDS-beteget tartanak nyilván, közülük 240 ezren az elmúlt évben fertőződtek meg. Majdnem ugyanennyi (1,6 millió) HIV-beteg él Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Az új gyógyszerek hatására a halálozások száma jelentősen csökkent, az új fertőzöttek száma viszont folyamatos növekedést mutat.

Aszteroidaveszély

A 21. század lehetséges katasztrófáit számba véve nem feledkezhetünk el az úgynevezett égi kataklizmákról. Régóta tudjuk ugyanis, hogy a Föld kisbolygókkal, üstökösökkel, aszteroidákkal való ütközés veszélyének van kitéve. A jelenleg ismert legveszélyesebb aszteroida a tavaly júniusban felfedezett 2004 MN4, mely 320 méter átmérőjű, és 2029. április 23-án érkezik földközelbe. A felfedezés után szem elől tévesztett égitestre karácsony körül találtak rá ismét, és az első számítások döbbenetes végeredményt szolgáltattak. Ezek szerint az aszteroida Földbe csapódásának valószínűsége 1 a 37-hez – ez pedig már nem elhanyagolható esély. Néhány újabb fotó végül módosította a számításokat: a csillagászok jelenlegi álláspontja szerint már nem valószínű az ütközés. Ennek ellenére az aszteroida mintegy 25 kilométernyire megközelíti a Földet – közelebb kerül, mint a műholdak. Ez a közelség akár módosíthatja is a pályáját, ami viszont már komoly gondot okozhat 2035-ben, illetve 2036-ban, amikor ismét földközelbe érkezik.

Annak ellenére, hogy az eddig távcsőre kapott aszteroidák egyike sem veszélyeztette a Földet, a NASA nem veszi félvállról az aszteroidák és üstökösök által jelentett fenyegetést. Olyannyira nem, hogy a Deep Impact nevű szondát nekiirányította a Tempel–1 nevű üstökösnek, többek között azért, hogy megvizsgálja, hogyan lehet egy fenyegető üstökös pályáját módosítani. A szonda neve meglehetősen beszédes: a hasonló című katasztrófafilmben ugyanis egy üstökös tart a Föld felé, amelyet a NASA megpróbál letéríteni a pályájáról. A film mellesleg kiválóan vázolta, mi történne akkor, ha egy aszteroida vagy üstökös a Földbe csapódna. 1908-ban már történt hasonló, amikor egy 50-60 méteres aszteroida felrobbant a szibériai Tunguzka folyó völgyében. A robbanás kétezer négyzetkilométeres területen letarolta az erdőt. A 2004 MN4 becsapódása viszont már eltörölne egy várost, óceánba zuhanása esetén pedig ahhoz hasonló szökőárat okozna, amely tavaly decemberben Délkelet-Ázsiában pusztított. Nagyobb méretű aszteroida esetén az ütközés után légkörbe kerülő törmelék évekig eltakarná a napot, aminek következtében egy egész régió klímája változna meg hosszú időre.