Minden eladó

Kukkol a fél ország. Valóságot ígérnek, holott minden csak látszat, csupa illúzió. A győzteseket a nagy vagyon és az élethosszig tartó népszerűség reményével ámítják el, ám az eddigi szereplőkből Nyugaton még senki nem lett médiasztár… Idén ősztől nálunk is hihetetlen nézettségi mutatókkal indultak útnak a valóságshow-k. A kereskedelmi csatornák egymással versengve ontják magukból az ideológiailag nagyon is „megkomponált” műsorokat.

George Orwell világhírű negatív utópiája, az 1984 egy jövőbeli totális diktatúra világában játszódik. A huszadik század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája által ihletett műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a Párt és vezetője, a sohasem látható Nagy Testvér újraírja a történelmet, és a nyelv lerombolása útján a gondolkodást is befolyásolja.

Aligha gondolhattuk, hogy a mű megjelenése után ötven évvel ezrek versenyeznek majd, hogy vidáman és önként hosszú hónapokra a Nagy Testvér totális kontrollja alá, azaz kamerák kereszttüzébe kerüljenek. (Hazánkban hatezer ember szeretett volna Big Brother-szereplő lenni[!]) Aligha gondolhattuk, hogy a profetikus orwelli világ analógiájára olyan műsorok születnek majd, melyek – show-elemekkel tarkítva ugyan, de – nézők millióit tévesztik meg.

Sajnos úgy tűnik, hogy a Big Brother és a hozzá hasonló reality show-k messzemenőkig befolyásolják a közhangulatot, meghatározzák az utcán folyó közbeszédet, kamaszokat bilincselnek a tévé elé, trágár nyelvezetet, obszcén jeleneteket csorgatnak a nézőkbe, megváltoztatva világképüket és gondolataikat – azaz egy újfajta ideológiai kontrollal hozzájárulnak történelmünk negatív átformálásához.

Természetesen mindig is születtek ócska színművek, közönséges, a szexualitást eltárgyiasító, vérlázítóan durva drámák, irodalmi alkotások. A különbség a nyilvánosság mértékében van: ezek a művek sohasem kaptak ekkora nézettséget, korlátozott mértékben voltak csak elérhetők. Ezzel szemben a szóban forgó „alkotásokat” hazánkban a legnézettebb idősávban, az esti órákban, egymással versengve sugározzák a kereskedelmi csatornák (illetve folyamatosan ontja a világháló). A foglyul ejtett nézősereg („the captivated audience”) – hacsak nem rajong az M1-ért, vagy nincs módjában előfizetéses műsorokat nézni – „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A közvélemény-kutatások áttekintésekor kitűnik, hogy sokan azért nézik például a Big Brothert, mert ebben az idősávban az általuk preferált csatornák egyikén sincs nézhető program…

Lelepleződés, kitárulkozás

„…népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.” (Náh 3:5)

A műsorok alapvető lényege – megalkotóik ezt akár elismerik, akár nem –, hogy tíz-tizenkét ember majdnem négy hónapon át tartó összezárásával, a rabságból és a bezártságból fakadó türelmetlenség és ingerlékenység segítségével mind lelkileg, mind testileg egyre lejjebb vetkőztessék a szereplőket, azaz arra késztessék őket, hogy ország-világ előtt teljes „valójukban” feltárulkozzanak.

Rajongók tábora. Elszabadult érzelmek a Big Brother-könyv bemutatóján

Ha összevetjük ezt a célt a Bibliából kirajzolódó szellemi-erkölcsi realitásokkal, láthatjuk, hogy akár a lélek, akár a test felfedése – hacsak nem baráti-bizalmi, illetőleg házastársi szövetségre épül – súlyos következményekkel jár.

A bűnbeesés előtt még Isten dicsősége borította be az embert, sem teste, sem szelleme nem szenvedett hiányt, az ember a teljes védelem és harmónia állapotát élvezhette. A bűnbeeséssel ez az Isten és ember közötti egység megtört, Ádám és Éva figyelme azonnal testi mivoltuk felé fordult: „És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei, s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.” (1Móz 3:7) Isten jóságából fakadóan a bűnbeesés után is újra felöltöztette az embert, bőrruhákat készített, lelküket pedig egy lepellel borította be, azaz védelem alá helyezte; a mai ember szeméremérzete is ezt a védettséget-védekezést szolgálja.

Amikor ez a védettség sérül – azaz szövetségen kívüli emberek „néznek be” a lepel alá (mai szóval „kukkolnak”) –, az illető súlyos állapotba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, megszégyenül és nevetségessé válik. Az illetéktelen személyeknek való feltárulkozás nyomában mindig csalódottság és pusztulás jár, elég csak Ezékiás király és a babilóniai követek esetére gondolnunk: „És meghallgatta őket [a követeket] Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerszámokat, a drága kenetet és az ő fegyveres házát és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás.” (2Kir 20:13)

A helytelen döntés után Ézsaiás próféta Júda teljes romlását prófétálja: „És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, amit nékik meg nem mutattam volna. Akkor monda Ézsaiás (…): Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.” (2Kir 20:15–17)

Mindezek fényében nem árt megfontolnunk pszichológusok azon véleményét, miszerint a szereplők személyisége ilyen fokú nyilvánosság és kitárulkozás nyomán maradandó károsodást szenved. (Ezt az elképzelést megerősítik azok a híradások is, amelyek a hazai kiesettek, illetve nyugati országokban befejeződött show-k szereplőinek „utóéletét” taglalják: kiüresedés, visszailleszkedési gondok, házastársi kapcsolatok széttörése, munkaképtelenség, elhúzódó apátia, becsapottságérzés. Hazánkban például az egyik októberben kiszavazott szereplő, bizonyos Iti, nem tudott meglenni a Big Brother-ház és új „barátai” nélkül, több ízben visszatért, és teniszlabdákat hajigált be az udvarra…)

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szexuális indíttatású leselkedések gyakran nemcsak az áldozat, de az illegális betolakodó romlását is eredményezték, mivel visszafordíthatatlan vágyak, ellenállhatatlan epekedés kiindulópontjai lettek: „Amikor tavaszra fordult az idő, mikor a királyok csatába szoktak menni, elküldte Dávid Joábot és az ő szolgáit s az egész Izraelt, hogy elpusztítsák az Ammon fiait… Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És késő délután, mikor felkelt Dávid a kanapéjáról, és a királyi palota tetején sétálgatott, meglátott a tetőről egy asszonyt fürdeni. Az aszszony pedig nagyon szép volt… Követeket küldött hozzá, akik elhozták őt, és vele hált.” (2Sám 11:1–4)

Dávid házasságtörését, majd gyilkosságát némi henyélés, majd néhány illegális pillantás, Bethsabé testének kifürkészése előzte meg. Dávid – miután megbánta bűnét – Isten rehabilitációjában részesült, ám a tetteiből fakadó árnyak egész életét végigkísérték (elvesztette gyermekeit, és egész életében harcolni kényszerült).

Patkányfogó – „modern” emberkísérletek agresszióra

„Az ember agresszív lény. Egyes rágcsálók kivételével egyetlen más gerinces sem öli meg a fajtájabelit olyan elszántsággal és annyira készakarva, mint az ember.” (Elliot Aronson)

Egy másik, szakértők által egységesen kifogásolt tényező a műsorok alapötletét illetően a fogva tartás és ezzel együtt a túl sok szabadidő, a munka hiánya. A hosszan tartó semmittevés, az állandó öszszezártság nyomán törvényszerűen fellépnek bizonyos reakciók, melyeknek felbukkanását már régóta ismeri az emberiség – ezért sem érthető, miért kell ezeket a beteg reakciókat most mesterségesen megismételni, újra „előállítani”. Laktanyákban, börtönökben és kollégiumokban ugyanis már régen megfigyelték a pszichopátia kialakulását. A bezártságot nem jól tűrő személyeknél már rövid idő után (néhány hét, egy-két hónap alatt) a lelkiismeret leépülését, a tanulási képességek visszaesését és a szeretetre való képesség eltűnését tapasztalták (szakmai körökben ezt nevezik pszichopata triász tünetcsoportnak) . Az ilyen helyzetbe került személyeknél az erőszakos cselekedetek, agresszív tettek megszaporodása figyelhető meg, illetve a „Ne ölj!” parancs gátlások nélküli áthágása. (Angliában egy szereplőt azért kellett eltávolítani a Big Brother-házból, mert kést rántott egyik társára…) A társadalomba való visszailleszkedést súlyosabb eseteknél csak pszichoterápia segítségével lehetett elérni.

Orwell: 1984 Önként hosszú hónapokra a kamerák totális kontrollja alá kerülnek. Hazánkban hatezer ember szeretett volna Big Brother-szereplő lenni(!)

Dr. Gál Zsigmond főorvos, igazságügyi elmeszakértő úgy látja, hogy a szereplők összeválogatása egyáltalán nem a véletlen műve, a szelektálás nagyon is tudatos munka eredménye. Nem kellett más, csak némi szociálpszichológiai ismeret vagy csoportdinamikai tudás, s a műsorkészítők máris sikerrel ültették el a konfliktus magvát, melynek „fejlődése” magától hajtja a műsort. A pszichiáter véleménye szerint a Big Brother „hétköznapi hősei” egytől egyig „mérsékeltebb intellektusú” személyek, akikre az a jellemző, hogy gondolataik helyett inkább tetteikkel hívják fel magukra a figyelmet (metaforikus üzenetek, szimbolikus aktusok helyett valódi pofonokat, szexuális jeleneteket láthat a néző…) Egytől egyig erős személyiségvonás náluk az exhibicionizmus: csaknem mindent elárulnak önmagukról, lelepleződnek a nézők és persze családjuk körében is… „A show-k világa zárt, mesterséges világ, ahol a versenyzők minden parancsot felülről kapnak, mint a gyerekek, ráadásul morálisan megkérdőjelezhető, kettős utasítások szerint kell létezniük: egyfelől kooperálniuk kell, másrészt kénytelenek egymás ellen, a túlélésért harcolni. Mindez beindítja a regressziós, gyermeki létformába mutató folyamatokat. A műsort rendszeresen nézők véleménye szerint ez már meg is történt: a szereplők személyisége egyre átláthatóbb, motívumaikat egyre kevésbé képesek leplezni” – állítja a szakértő.

Jelentkezők hosszú sora a Big Brother orosz változatára

Mindezek fényében meg kell állapítanunk, hogy a reality show-k „modern” emberkísérletek, melyekben a huzamos összezártságból és unalomból fakadó agresszióra játszanak rá a szerzők. A huszonegyedik századra tehát eljutott az emberiség oda, amikor saját embertársait állati létbe taszítva, mint patkányokkal kísérletezik laboratóriumi körülmények között, s teszi mindezt százezrek legnagyobb egyetértése, sőt örömujjongása mellett…

Emberi jogi problémák

„A magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered.” (Az Alkotmánybíróság 56/1994. [XII.11.] Ab-határozata)

A Big Brother-őrületben, a Való Világ-lázban csak keveseknek jut eszébe, hogy a műsorok által kiszolgáltatott helyzetbe hozott bentlakók és az oda bekukucskálók viszonya önmagán messze túlmutat, s társadalmi, illetve emberi jogi problémává válik. Ezek a műsorok ugyanis a szabadság és az emberi méltóság ellen intézett támadásként is értelmezhetők. Az ember pusztán csak amiatt, hogy embernek születik – azaz a Teremtő Isten képmása, nem pedig kutya lesz –, a jog értelmében is olyan elidegeníthetetlen jogok birtokába jut, amelyek megvédik attól, hogy akár az állam, akár a szomszéd, akár a munkaadó, akár a sajtó felnyissa leveleit, megszabja öltözködését, lakóhelyválasztását, eldöntse, hogy kiben vagy miben higgyen, milyen politikai nézeteket valljon. Ezzel szemben ezek a műsorok azzal szórakoztatnak, hogy a néző kihallgatja mások beszélgetéseit, belső motívumaikat fürkészi, meglesi őket legintimebb helyzeteikben. A szereplők önmaguk mondtak le ezekről az alapvető jogaikról, ám egy olyan helyzetben, amikor ellenállhatatlan csábításnak tették ki őket (nyolc-kilenc évi átlagjövedelem), illetve az előbbiekben felvázolt „laboratóriumi” kísérletek következményeivel (akár maradandó pszichés károsodás) nem voltak tisztában. (Ezeket felmérni csak utólag lehet.)

Az amerikai, illetve más nyugat-európai országokban levetített műsorokkal kapcsolatban többen megjegyezték, hogy ezekben több „méltósággal” viselték az emberek a rabságot, nem vetkőztek ki annyira magukból, mint nálunk. Maximálisan egyetértünk azokkal a nézetekkel, melyek szerint a Big Brother és társai Magyarországon olyan közegbe érkeztek, ahol az emberek épp hogy elkezdték megtanulni a magánszféra tiszteletét, ahol épp hogy véget ért a „mindenki mindenkit figyel” időszak. Hazánkban a magánélet feltétlen tisztelete sokkal inkább csak elvi-jogszabályi szinten érvényesül, s nem képezi a mindennapi társadalmi normák részét; rendkívül fejletlen még a mentálhigiénés és a kommunikációs kultúra, mivel nagyon kevés hangsúlyt tettek eddig a fejlesztésére – s mindezek miatt a magyar emberek egy része szélsőségesen extrovertált, hajlamos egyrészt a teljes feltárulkozásra, másrészt a másik lelkivilágának gátlástalan kutatására. Míg az egészséges személyiségnek vannak titkai, a magyarok egy részének emberképe a gátlástalan feltárulkozást tartja őszinteségnek és jóságnak. Ebben az országban, ahol sokan jogos és személyes sérelemnek veszik, és gyűlölettel reagálnak arra, ha szomszédjuk nem átlátható kerítést épít kertje köré („elzárkózó”); ebben az érzékeny társadalmi szakaszban, a diktatúrából a szabadságba való átmenetben a szóban forgó műsorok csak tovább lazítják azokat a morális gátakat, amelyek tiltják a más emberek életébe való beavatkozást. A Big Brother „gyönyörűsége” nem más, mint a pletykálás, a mások kitárgyalása, a mások dolgába avatkozás édenkertje.

Szignifikáns mások

„A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.” (A Magyar Köztársaság alkotmánya)

Ha az egészen fiatal (2–12 éves) generációt vesszük figyelembe, azért nem „vészharangkongatás” a valóság show-k destruktív hatásáról beszélni, mert ebben az életszakaszban az utánzásos, azonosulásos tanulás a jellemző. Kamaszkorig ugyanis a gyermekek a számukra érzelmileg fontos vagy valamilyen szempontból érdekes személyek, az úgynevezett „szignifikáns mások” konkrét cselekvéseinek utánzásával tanulnak. (A szívderítő folyamat az apa cipőjében botladozó kisfiú, vagy az anya kistáskáját cipelő kislány látványával indul…) Mindeközben a szülő (vagy tanár néni, mesefigura, híres ember) értékrendjének, attitűdjeinek az átvétele is megtörténik: a gyermek azt kezdi szeretni, amit a papa is szeret, s elítéli azt, amit apja is elítél. Esténként a szülők mellett „valóvilágozó” kisgyerekek „hétköznapi hőseink” drámajátékát figyelve kétségtelen, hogy sok olyan mintát kapnak, melyeket jobb lenne, ha nem tanulnának el…

Nyílt titok, hogy a reality show-k megcélzott rétege a fiatalok generációja – kamaszkortól a harmincas éveiket taposókig. A 14–16 éves fiataloknak a szexjelenetek, míg az idősebb generációnak az „életszerű közeg” a legvonzóbbak a valóságshow-k világában – derül ki az MTA Szociológiai Intézetének kutatásából. A kutatás vezetője szerint arra a kérdésre, hogy miért vonzóak ezek a műsorok, a fiatalok a szexjeleneteket hangsúlyozták: újdonság és vonzó a számukra, hogy főműsoridőben ott van a képernyőn a testiség, és obszcén dolgokról a maga nyerseségében beszélnek a szereplők. (Az esetleges illúziók lerombolása végett említsük meg, hogy a szóban forgó műsorok „magvas” témái tízperces időszakaszt véve a következőképpen alakultak: a pizzakészítés rejtelmei, ki kinek az ölébe ült bele és miért, erre ki lett féltékeny, nemi szervek, végül káromkodás…) A felmérés szerint leggyakrabban használt szavak („latin bika”, „jacuzzi”, hogy csak a legenyhébbeket említsük) már beépültek a fiatalok szókincsébe.

Kamaszkorban az utánzásos tanulás némi változáson megy át: a szülők helyét egyre inkább a sztárok, illetve az osztálytársak veszik át. A serdülőkor és az azt követő ifjúkori szakasz rendkívül képlékeny: az identitáskeresés korszaka ez. Különösen nehéz ez az életkor olyan időkben, amikor értékválság van, sőt, amikor minden érték tagadása a jellemző.

Ezek a serdülők nemegyszer úgy képzelik (amint keretes írásunk is illusztrálja), hogy ezek a világok tényleg a valóságot, a felnőttek világát jelentik. Irreális kép alakul ki bennük az életet illetően: nem érzékelik még, hogy a nem érték alapú „hírnév”, amire a szereplők szert tesznek, rendkívül mulandó, hogy a valós életnek fontos része a kemény, kitartó munka is, hogy a szereplők az állandó kamerázás következtében egyáltalán nem viselkednek természetesen, ráadásul a nagy nyeremény érdekében sokféle motívum mozgatja őket.

14–16 évesek a valóságshow-król
No comment...

H. E. (Kecskemét), 14 éves „Amióta csak elkezdődött, rendszeresen nézem a Való Világ Show-t, persze csak főidőben, a késő esti kiadást már nem, mivel akkor már alszom. Nagyon tetszik a műsor, napról napra jobban megismerem a szereplőket. Nagyon sajnálom, amikor valaki kiesik, no de erről szól az egész. Kedvencem a Majka, jól néz ki, másrészt tetszik a stílusa. A suliban gyakran beszélgetünk a valóság show-król, bár megoszlik, hogy ki melyik csatornát nézi...”
N. J. (Tiszaalpár), 15 éves „Az elejüktől kezdve nézem a televízióban a valóságshow-kat. Általában egy időben adják le őket, a szünetekben csatornát váltok, így a másikból is elcsípek néhány pillanatot. Valószínűnek tartom, hogy ilyen a felnőtt valóság. Úgy gondolom, a való életben is szövődnek barátságok, szerelmek, akadnak harcok és küzdelmek is.”

Lelki pótlék, ajzószer

A valóságshow-k felnőtt nézőtáborát szemügyre véve érdekes keresztmetszet rajzolódik ki szemünk előtt. Vannak olyanok, akik egy percet sem hajlandóak végignézni, már az alapötlet felvázolása is meggyőzi őket arról, hogy egy ilyen műsor csakis a legrosszabbat hozhatja ki az emberekből. Önmaguknak sem akarnak nehéz perceket okozni azzal, hogy mások szenynyes életében turkálnak. Megértették – hogy egyiküket idézzem –, hogy olyan játék ez, amelyben mindenki veszít. Tény, hogy vannak ilyen emberek is, ám sajnos, nem elegen…

Feuer Mária pszichológus elemzése egy másik rétegre hívja fel a figyelmet. Szerinte a „való világok” különösen az életgyáva emberek esetében élveznek nagy népszerűséget. „A reality show az életgyáva ember sorsának helyettesítőjévé válik. Az ilyen ember szeretne bizonyos dolgokat megtenni, de nem mer. Rendszerint azzal a szereplővel azonosul, aki a legagreszszívabb és a legrámenősebb. Vele együtt vállal fel helyzeteket, együttesen jól odamondanak a másik félnek.”

Megint mások, a szürke, kiüresedett, sok bajjal terhelt életű emberek a képernyőn sokszor még náluk is szerencsétlenebb, tanulatlanabb, nyomorultabb embereket látnak – ez ennek a rétegnek ad valamiféle „felsőbbségi” tudatot.

Sok szakértő szerint az adás egyértelműen alkalmas pszichésen beteg emberek perverz hajlamainak a kiélésére. Ennél a rétegnél a műsor egyfajta ajzószerként működik – kifejezetten a szexuális történések, a testi intimitások kedvéért nézik az adást. „Mivel a reality show-k felpiszkálják a szunynyadó animális ösztönöket, sokkal több e csoportba eső néző van, mint azt sejtenénk. Ezekre az emberekre – legyenek bár a mindennapok példás családapái vagy családanyái – kifejezetten rombolóan hat a műsor. S mivel az emberek nagy részén csupán vékony máz a humánum és a jól szocializáltság, ez a kényes réteg igencsak könynyen felpattogzik, és hamar felszínre kerül a durva s immár nem virtuális valóság” – állítja Feuer Mária. Tapasztalatunk szerint ezek a műsorok sok munkahelyen „háttérzeneként” szolgálnak a mindennapi feladatokhoz. Fodrásznál, fogorvosnál, autószervizben, irodákban azt a célt szolgálják, hogy alapzajt adjanak – monotonitásuk, kicsinyes, pitiáner témaviláguk nem sok figyelmet von el –, ám a legtrágárabb vagy „legforróbb” részeknél mindenki odakapja a fejét, hogy néhány perc erejéig izgatottan beszívhassa a való világ ópiumos levegőjét…

Big Brother-szankciók – nemzetközi kitekintés

Törökország: A Big Brother török változatának sugárzását a médiahatóság egy napra felfüggesztette (és további, még szigorúbb szankciókat is kilátásba helyezett) annak a fiatalokra gyakorolt káros tartalma miatt. Indoklásukban kifejtették, hogy a műsor sérti az általános erkölcsi normákat, a magánélet tiszteletben tartását és a hagyományos török családi értékeket.

Görögország: A Big Brother és a Bár adását három napra felfüggesztette a médiahatóság a magánélethez való jog megsértése, illetve a szexuális és a gyermekekre káros tartalmú jelenetek miatt (a döntést egy nappal később a bíróság megváltoztatta).

Portugália: Az egyik televíziós csatorna Bár című valóságshow-ja váltott ki komoly felháborodást. A médiahatóság megállapította, hogy a műsor nem felel meg az alapvető etikai és törvényi kívánalmaknak. A hatóság megállapításai szerint a csatorna (továbbá az az adó, amelyik a Big Brothert sugározta) erotikus jeleneteket mutatott be este tíz óra előtti hírműsorokban, sértette az emberi méltóságot, és gyerekekre káros tartalmat sugárzott, továbbá több ponton megsértette a médiatörvényt. A felügyelőbizottság a műsorszolgáltatás két hónapos felfüggesztését helyezte kilátásba.

Németország:Politikusok is kérték a médiahatóság (DLM) beavatkozását az emberi méltóság megsértése miatt a Big Brother alkotmányellenességére hivatkozva. A hatóság nem látta szükségesnek a beavatkozást, de meggyőzte a műsorkészítőket, hogy biztosítsanak napi egyórás magánéleti szünetet a szereplőknek.

Anglia: Az ITC (Független Televízió Bizottság) módosította a műsorszabályzatot, előírva, hogy tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot, nem lehet az embereket feleslegesen kihasználni, szükség nélkül szorongásban tartani, sem pedig a nézőket „kukkolóvá” alacsonyítani, mások nyomorúságának rovására.

Franciaország: A Big Brother francia változata (Loft Story) komoly vitát váltott ki, és a CSA (médiahatóság) beavatkozását eredményezte. A hatóság az emberi méltóság védelmében felszólította a műsorkészítőket, hogy biztosítsák a résztvevőknek a magánélethez való jogot. Ennek alapján a játékosok napi kétszer egy óra „kameramentes” időszakhoz jutottak. A CSA felszólította a műsor készítőit, hogy ne a kizárásra, a „kiszavazásra” helyezzék a hangsúlyt. Arról szavazzanak, akit a játékban szeretnének tartani.

(ORTT)