Korrajz
Trump és a keresztények
Evangéliumi hívők juttatták be Donald Trumpot a Fehér Házba
Az Egyesült Államok 320 milliós lakosságából mintegy 280 millióan vallják magukat keresztényeknek. Közülük a protestáns felekezetekhez tartozók aránya 51 százalék, azaz mintegy 140 millió fő. Ebből a tömegből pedig mintegy 100 millióan tartoznak az „evangéliumi keresztény” kategóriába. De mit is jelent ez a kifejezés?
Az „evangéliumi kereszténység” meghatározást a 20. században kezdték el használni Amerikában. A század első felében ez a meghatározás még szinonimája volt a liberális és Biblia-kritikus teológiával szemben a Biblia hitelességét és tekintélyét hangsúlyozó „fundamentalista kereszténység” kifejezésnek. (A liberális média démonizálta ezt a fogalmat, amelyet hallva sokaknak bigott, tudományellenes, hiszékeny, maradi, antiszociális, furcsa őrültek jutnak az eszükbe. Pedig a fundamentumokhoz való visszatérés attól válik értékessé vagy negatívvá, hogy mik azok a fundamentumok, alapértékek, amelyekhez vissza kívánunk térni.)
Később már az amerikai protestánsok egy sokkal tágabb körére utalt az „evangéliumi keresztény” meghatározás, annak a nagyszabású keresztény megújulási mozgalomnak a résztvevőire, akik mind a hagyományos felekezetek liberalizmusától, mind a szélsőséges kulturális szeparatizmust hirdető „nomád protestánsoktól” elhatárolták magukat.
Az evangéliumi keresztények nem voltak egységesek Donald Trump támogatásával kapcsolatosan. A hívőknek most sem az abszolút jó és az abszolút rossz között kellett választaniuk. Trump – saját bevallása szerint – nagyon ritkán megy el istentiszteletre, és soha nem érezte szükségét annak, hogy bocsánatot kérjen Istentől a bűneiért. Az üzletember kétszer elvált, jól ismertek a nőkkel kapcsolatos vulgáris kijelentései, és az is köztudott, hogy kaszinókba is fektette a pénzét.
A többségnek mégsem az elnökjelölt személyes hite és jellemhibái, hanem az általa és a republikánus párt által képviselt politikai program volt a fontos. (Winston Churchill folyton szivarozott, és borzasztóan sokat ivott, Herzl Tivadar pedig hírhedt nőcsábász volt, de a kereszténység és a zsidóság legnagyobb védelmezői között tartjuk őket számon. Még a bibliai Dávid királynak is volt egy „mélyrepülése”, amelynek során házasságot tört, és gyilkosságot követett el, ugyanakkor Istennek tetsző módon irányította a politikát.)
A Fox News felmérése szerint a Donald Trumpra szavazók 59 százaléka számára volt fontos az, hogy az ingatlanmogul egy alapvetően abortuszellenes és vallásszabadság-párti irányvonalat képviselt. Az amerikai hívők többsége egy nyilvánvalóan bűnös embert látott benne, aki ugyanakkor összehasonlíthatatlanul kevesebb kárt okozhat a bibliai értékrend alapján álló családoknak és közösségeknek, mint a Barack Obama által elindított liberális forradalmat képviselő demokrata jelölt.
A keresztények – joggal – tartottak attól, hogy ha Hillary Clinton nyer, akkor a (sokszor ultra-) liberális világnézeti alapokon álló „Madame President” tovább fogja nyirbálni a lelkiismereti szabadságjogaikat. Nem akarták, hogy az ő adójukból finanszírozzák a számukra a gyilkosság kategóriájába tartozó (késői) abortuszokat. Nem szerették volna, hogy az elenyésző társadalmi kisebbségben levő homoszexuális és transznemű emberek jogaira hivatkozva sérüljenek az ő állampolgári jogaik. Család alatt ők az egy férfi és egy nő között létrejött szeretetközösséget értik, amely a szemükben az amerikai társadalom szövetének alapvető kötőeleme. Obama kormánya és Hillary Clinton kampánya számtalan ponton támadta ezt a bibliai alapértéket (Clinton már a kampányát elindító videopromóban is szerepeltetett egy homoszexuális párt). A hívőknek továbbá nagyon fontos volt az Egyesült Államok Izraelhez fűződő viszonya, amely Obama kormánya alatt történelmi mélypontra süllyedt.
A feketék és latinók túlnyomó többsége a demokrata jelöltre adta le a voksát (88 százalék, illetve 65 százalék), bár a várakozásokkal ellentétesen ezúttal kevesebben támogatták Clintont, mint Obamát négy évvel ezelőtt – sokak szerint ebben is a hitbéli meggyőződés játszott szerepet. A támogatás oka a demokrata jelölt bevándorlóbarát programja volt, illetve a másik jelölttől való félelem, aki határozott fellépést sürgetett az illegális bevándorlókkal szemben, aki falat tervez felhúzni a mexikói határra (a tömeges illegális bevándorlás visszaszorítása céljából), és aki kilátásba helyezte azt, hogy a muszlimokat nem engedi be az Egyesült Államokba. Clinton támogatásának egy másik oka a fekete lakosság körében az volt, hogy szerették volna, ha a következő elnök is az Egyesült Államok első színes bőrű elnökének a lábnyomaiban járna.
Azok, akik megnyerték a választást Trump számára, mindenekelőtt a fehér bőrszínű evangéliumi keresztények voltak. Minden negyedik szavazópolgár ebbe a kategóriába tartozott (30 millió szavazó), és 81 százalékuk (24 millió szavazó) a republikánus jelöltre voksolt. Donald Trump mindent megtett azért, hogy elnyerje az evangéliumi keresztény szavazók támogatását. A keresztények ilyen szintű megszólítására azóta nem volt példa, hogy Ronald Reagan 1980-ban beszélt a Vallási Kerekasztal jobboldali keresztény szervezet rendezvényén (Religious Roundtable).
A kampány során Trump nyolc alkalommal adott interjút Pat Robertson CBN televíziójának. A prominens Liberty University egyetemen az ifjabb Jerry Falwell meghívására beszédet mondott, ahol az „ostrom alatt álló” kereszténység „megvédésére” tett ígéretet. Szeptemberben a New York-i Trump-toronyban keresztény vezetőket fogadott (köztük volt Kenneth Copeland, Jentezen Franklin, David Jeremiah), akiknek megengedte, hogy kézrátétellel imádkozzanak érte. Trump egy kampánybeszédében még azt is mondta, hogy a kedvenc könyve a Biblia. Detroitban ellátogatott egy afroamerikai gyülekezetbe is, ahol kifejezte, azért van ott, hogy „meghallja” a hívők szavát.
„Donald Trump rengeteget tett annak érdekében, hogy jó kapcsolatot építsen ki az evangéliumi keresztényekkel – mondja Tony Perkins, a washingtoni székhelyű Családvédelmi Tanács (Family Research Council) elnöke. – Azt nem állítom, hogy százszázalékos a bizalom felé, és nem is tudunk azonosulni sok mindennel, amit a múltban tett. De van valami, amit az evangéliumi keresztények pontosan értenek, hogy bár mindenkinek adott a múltja, mindenkinek megvan a lehetősége egy ígéretes jövőre.”
Perkins szerint Trump azzal nőtt nagyot a hívők szemében, hogy folyamatosan szem előtt tartotta a keresztények ügyét. „Amikor elnyerte a jelöltséget, nem azt csinálta, hogy »na, az evangéliumiak ki vannak pipálva, léphetünk is tovább«. A kampány során folyamatosan kommunikált, és ellátogatott a konzervatív tábor rendezvényeire.”
„A ti hitetek a mi hitünk, a ti ügyetek a mi ügyünk” – Mike Pence alelnök üzenete Izraelnek
Shalom, izraeli republikánusok, Mike Pence kormányzó vagyok. Nagy megtiszteltetés Donald Trump és az én számomra, hogy önök mellett állhatunk ma este, Izraelt támogatva. Mély alázatot érzek most, hogy ebben a történelmi időben szólhatok önökhöz, itt ezen a különleges, szent helyen, Jeruzsálemben, a zsidó nép örök otthonában.
A kampány során sok ember kérdezte tőlem, hogy miért állok ki ilyen elkötelezetten Izrael mellett. Nos, Donald Trump és én azért állunk Izrael mellett, mert Izrael harca a mi harcunk, és Izrael ügye a mi ügyünk. Ugyanazért állunk ki Izrael mellett, amiért a jó emberek mindenütt kiállnak mellette. Azért állunk Izrael mellett, mert az ő ügyük igazságos, az ő értékei a mi értékeink, az ő hite a mi hitünk. Izrael nem csupán a legerősebb szövetségesünk a térségben, hanem, ahogyan sok éve mondom már: Izrael a legmegbecsültebb szövetségesünk az egész világon. Izrael ma egy közeli szomszédja súlyos fenyegetésének árnyékában él, amely el akarja törölni őket a föld színéről. Donald Trumppal együtt azonban tisztában vagyunk azzal, hogy Izraelt az ellenségei nem azért gyűlölik, amit rosszul tesz, hanem inkább azért, amit jól tesz. Ahogy az Egyesült Államokat, úgy Izraelt is gyűlölik a terroristák és azok a bukott országok, amelyek a terroristákat támogatják. Sok „progresszív” is gyűlöli Izraelt azért, mert sikeres, és a népe szabadságban él.
Van még egy dolog, amit Donald Trumppal együtt jól értünk, és amit soha nem fogunk elhallgatni: Izrael, ahogy az Egyesült Államok is, olyan hadseregekkel védelmezi magát, amelynek katonái a saját állampolgárai, akik a nemzetükért méltósággal, humánummal és visszafogottan harcolnak. Izrael példát mutat a világnak arról, hogyan kell a szűkös forrásokból bőséget teremteni, betegségből egészséget, szegénységből jólétet. Ahogyan Izrael a világból rászórt átkokat, szidalmakat és hazugságokat áldásokká fordítja, joggal kérdezhetjük: lehetséges vajon, hogy egy jó ember nem Izrael mellett áll? Hadd jelentsem ki innen Jeruzsálemből, a zsidó nép és a zsidó állam örök és oszthatatlan fővárosából azt, hogy büszkén állunk Donald Trumppal együtt Izrael mellett, és az amerikai nép is büszke arra, Izrael mellett állhat.
Ha Donald Trumppal együtt megkapjuk a kiváltságos lehetőséget arra, hogy nagyszerű országunkat szolgálhassuk, ha mást nem is, de egyet biztosan meg fog hallani tőlünk a világ: azt, hogy Amerika Izrael mellett áll. Kérem, imádkozzunk együtt azért, hogy Isten továbbra is támogassa Izraelt és minden állampolgárát, zsidókat, muszlimokat és keresztényeket, az életet, a reményt és a békét. Isten áldja meg Önöket, Isten áldja meg Izraelt, és Isten áldja meg, továbbra is áldja az Egyesült Államokat! (Pence videoüzenete megtekinthető a vigyazo.blog.hu-n magyar felirattal.)
Miért szavaztak bizonyos keresztények Hillary Clintonra?
Bár az amerikai keresztények többsége Donald Trumpra szavazott, mégis több millió olyan hívő is volt, akik Hillary Clinton oldalára álltak. Talán azért, mert vannak, akik elsősorban feministák vagy kisebbségpártiak, és csak azután keresztények – vélekedik Mario Murillo keresztény vezető Kaliforniából. Murillo szerint az erkölcsi tisztánlátás hiánya három dologra vezethető vissza, amely bizonyos keresztény felekezeteket jellemez.
Először is a Biblia relativizálása. Számos gyülekezetben szinte alig használják a Szentírást a prédikátorok. Teológiailag megalapozatlan és egymásnak ellentmondó állítások hangzanak el. Az ilyen közösségekben fordulhat például elő, hogy a kereszténység és az iszlám között nem látnak ellentétet, vagy hogy az egyéni spirituális élmények felülbírálhatják a Biblia kinyilatkoztatásait.
Másodszor, az ilyen közösségek tagjai mindenáron népszerűek akarnak maradni a többségi társadalom előtt. Mivel a hírcsatornák, Hollywood és a világsztárok többsége a demokrata értékrend mellett foglalt állást, óriási volt a nyomás a keresztényeken, hogy ehhez a trendhez alkalmazkodjanak. Azokat a pásztorokat, akik a Biblia erkölcsi üzeneteit elhallgatták, nyomban „progresszív gondolkozású”, „befogadó” és „toleráns” hősökként ünnepelték – a világban. Az ilyen keresztény vezetők még a nyilvánvaló gonoszságokat sem teszik szóvá, ha azzal netalán megsértenének valakit. „Tudom, hogy a homoszexualitás bűn, de ezt nem fogom a pulpitusról is hirdetni” – mondta egykor Joel Osteen pásztor Larry Kingnek adott interjújában.
Harmadszor pedig, ezekben a közösségekben olyan elitista üzenetet hirdetnek, amely mindenfajta szenvedés és felelősségvállalás alól felmenti a keresztényeket. Isten szerelmes belénk, bárhogyan is viselkedünk. A bűneinkért már bocsánatot sem kell kérnünk. Bármi is történjék a világban, ne aggódjunk, nem is kell semmit csinálnunk, pláne politizálnunk, hiszen úgyis minden Isten kezében van. Majd Ő intézkedik – mi csak dőljünk hátra, hallgassuk a kedvenc keresztény zenéinket, és élvezzük az Isten által nekünk ajándékozott finom hamburgereket.
Rodney Howard-Browne: Éreztem…
Az első pillanattól éreztem, hogy Isten keze rajta van Donald Trumpon. A Bibliában azt olvassuk, hogy a Sátán terve az utolsó napokban a globális világvallás, a globális pénzügyi rendszer és a globális kormányzat – az új világrend – kiépítése. Trump az új világrend kiépítésén fáradozó emberek legrosszabb rémálmainak a valóra válása. (…) Az elmúlt húsz évben két alkalommal találkoztam Trump úrral. (…) Alázatos embernek ismertem meg, aki rendesen viselkedett. (…) Nem cenzúrázza a szavait, ahogyan a politikusok szokták. Azt mondja, amit gondol, és ez sokaknak tetszik. Nem állítom, hogy mindenben egyetértek vele…, de meggyőződésem, hogy olyan szakemberekkel fogja körülvenni magát, akiknek az értékrendje közel áll a hozzánk hasonló, hazafias érzelmű polgárok értékrendjéhez. Ő sem tökéletes, de neki legalább látjuk a hibáit. Sokat elárul valakiről az, hogy ki támogatja, és kik támadják. Az új világrend képviselői és a washingtoni elit sok tízmillió dollárt költenek arra, hogy Trumpot lenyomják.
Bill Johnson: Ezért szavaztam Donald Trumpra
A hatalomgyakorlás egyik alapcélja a Biblia alapján felszólalni azoknak érdekében, akik nem tudnak harcolni a saját jogaikért. A magzatok pontosan ebbe a kategóriába tartoznak…
Az állam egyik alapfeladata az, hogy megvédje a polgárait. Amikor a mieink Bengáziban segítségért kiáltottak, Clinton nem biztosította számukra a védelmet.
Fontos együtt éreznünk az idegenekkel, de elsődleges a felelősségünk a saját állampolgáraink biztonsága iránt. A (Clinton által képviselt) nyíltabb határok politikája aláássa a biztonságunkat.
Az őszinteség az egyik alapértéke Isten Királyságának. Clinton megsértette ezt az alapértéket, amikor több százezer – köztük titkosított – e-mail-üzenetet letörölt. Ezután hazudott a kongresszusnak, és megpróbálta eltüntetni a bizonyítékokat.
Én azt olvastam a Bibliában, hogy Isten adja a képességet a vagyonszerzésre. Ha munka nélkül is pénzt adunk az emberek kezébe, azzal olyan függőséget hozunk létre bennük, amely mind a számukra, mind a kormányunk számára veszélyes. A (liberális) jóléti rendszer az irgalmasság álarca mögé bújva valójában megfosztja az embereket a munkavégzésből eredő önértékeléstől.
A család fogalmának a legutóbbi erkölcstelen világnézet szerinti újradefiniálása Isten átkát eredményezi. Tragikus módon a Clinton-kampánynak ez volt az egyik leginkább hangsúlyozott üzenete és alapértéke.
A szocializmus egy Jézus tanításaival ellentétes eszmerendszer. Jézus hangsúlyozta, mennyire fontos a szegények számára adakozni. De amikor arról beszélt, hogy az egyik embertől elveszik az egy tálentumát, hogy odaadják annak, akinek a legtöbb tálentuma van, akkor ki is zárta magát a szocialisták köréből. A szocializmus megfosztja az egyént az identitásától és szabadságától, hogy a hatalmat az állam kezébe adja. Az nem irgalmasság, ha elveszem a pénzed, és odaadom annak, aki szükségben van. Csak a szabad akaratból való adás lehet irgalmasság.
Aki áldja Izraelt, azt Isten is meg fogja áldani. A mostani liberális politika egy évtizedekre visszanyúló sikeres kapcsolatot sodort veszélybe ezzel a nagyon fontos szövetségesünkkel.
A politikai korrektség nem új dolog, Jézusnak is szembe kellett néznie ezzel. Ő nem hagyta, hogy a tömeg véleménye irányítsa. A politikai korrektség mozgatórugója az emberektől való félelem, amitől Isten undorodik, ez ugyanis megfosztja az egyént az önálló gondolkodás szabadságától.
Isten minden nemzettel külön-külön foglalkozik. Korunk globalizációs törekvései nem egyebek, mint egy modern Bábel tornyának az építése. Olyan emberi erőfeszítés, amelynek célja egy azonosságon alapuló egység megteremtése ahelyett, hogy meghagynák a szabadságot az egyének és a nemzetek sokféleségére.
Nagyon helytelen lekezelő és szexuálisan megalázó módon beszélni nőkről. Ez védhetetlen, de nem megbocsáthatatlan. Fontos, hogy meg tudjunk bocsátani azoknak az embereknek, akik bocsánatot kérnek. Trump elismerte a tíz évvel ezelőtti megjegyzéseit, és nyilvánosan bocsánatot is kért értük.
Amerika-szerte keresztények százezrei imádkoztak. A keresztények kivonultak minden Állami Kapitólium épülethez, hogy a választásokért és Amerika jövőjéért imádkozzanak. Imacsoportok jöttek létre. Családok imádkoztak. Gyülekezetek imádkoztak. Majd a keresztények elmentek szavazni, Isten pedig beavatkozott. A média képviselői a fejüket vakargatva próbálják megfejteni, hogyan is történhetett ez. Meggyőződésem, hogy kedd este Isten avatkozott közbe, és nem hagyta, hogy országunk teljes mértékben egy istentelen és ateista program befolyása alá kerüljön.