Korrajz
Űrállomás lesz-e a mennyei Jeruzsálem?
2000: a próféták fekete éve
Az 1999–2000. évek nagy „prófétatemetőnek” bizonyultak: olyan évszázados tekintéllyel rendelkező jövendölő, mint Nostradamus éppúgy kipróbáltatott (és megbukott), mint sok modernkori követője – többek között a 19. század nagy misztikusai, Helena Blavatsky és Edgar Cycle, akik 1999-re jövendölték az utolsó világháború kitörését. A millenniumi apokaliptikus láz azonban számos neves keresztény szerzőt, prédikátort is elért.
Voltak, akik az „Úr nevében” prófétáltak katasztrófákat, mások „csupán” személyes tekintélyükkel álltak az Y2K-vírus vagy más népszerű apokaliptikus elmélet mellé. „1999. december 31-én, éjjel 23 óra 59 perc: a pillanat, amikor az emberiség elveszíti sorsa felett az ellenőrzését, és teljesen kiszolgáltatottá válik az ismeretlen számára…” – írta 1998-ban az Y2K Viharjelző Szolgálat (The Y2K Storm Watch), egyike a millenniumi komputervírus miatti apokalipszist hirdető csoportoknak.
Divatban vannak a próféták: a nyolcvanas évektől a New Age mozgalom és a különböző keresztény irányzatok a széles nyilvánosság előtt tették ismertté a jövővel foglalkozó elméleteket, találgatásokat. A kilencvenes évek egyik nemzetközi bestsellere a „Mennyei prófécia”-sorozat volt, amelyben a maja–inka apokaliptikus jövendölések a modern okkultizmus divatos formáival keverednek. Ugyanígy növekszik világszerte a személyes életvezetéssel, sorskérdésekkel kapcsolatban az igény a természetfeletti útmutatásra. Érthető a keresztények körében is az igény a jövővel kapcsolatban megbízható, a Szentlélek által inspirált és igazolt kijelentésekre.
Tévedhetnek-e a próféták?
Vannak-e azonban a mai pünkösdi–karizmatikus egyházban bibliai szempontoknak megfelelő próféták? Ha a keresztény televíziós és újsághirdetéseket vesszük alapul, akkor igen: az egyik népszerű, a végidőkről szóló apokaliptikus könyveivel világhírűvé vált szerzőt a borítón olvasható ajánló például „modern Jeremiásnak” nevezi, másokat újságcikkekben és televíziós programokban Keresztelő Jánoshoz vagy Illéshez hasonlítanak. Elvileg egyetlen bibliai szolgálati forma hitelességét sem olyan könnyű ellenőrizni, mint a prófétáét. Mózes tisztában volt azzal, hogy a próféták kijelentéseivel kapcsolatban szükségszerűen kérdések merülnek fel. „Ha pedig azt mondod a te szívedben: miként ismerhetjük meg az igét, amelyet nem mondott az Úr?” Mózes válasza cseppet sem homályos: „Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!” (5Móz 18:21–22)
Ha ilyen világos a mérce, miként lehet, hogy az utóbbi években egyetlen ismert keresztény személyiségnek sem kellett nyilvánosság előtt korrigálnia a jövőre vonatkozó – tévesnek bizonyult – kijelentéseit? Vajon minden jövendölés beteljesedett volna? Aligha, hiszen 1980 óta alig volt olyan év, amelyiket ne nevezték volna ki „próféták” az apokaliptikus „nagy nyomorúság” kezdetének vagy az elragadtatás időpontjának. A mai pünkösdi–karizmatikus egyházban azonban a kijelentéseikkel „mellényúló” próféták nyugodtan nekikezdhetnek következő könyvük megírásának.
A Charisma magazin 2001. áprilisi száma felidézi, hogy Rick Joyner, az egyik legismertebb prófétai témájú szerző és előadó négy éve, 1997 szilveszterén azt állította: Dél-Kaliforniát kilenc hónapon belül katasztrófasorozat fogja sújtani. A figyelmeztetés részleteket is tartalmazott: a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér ellen terroristák tömegpusztító fegyverrel támadnak, és egy földrengés a Halál-völgyként ismert kanyont tengeri szigetté változtatja át. A fenyegető pusztítás elől többen – köztük gyülekezeti vezetők is – úgy döntöttek, hogy az ország más részeire költöznek. Mások maradtak, de félelemben; míg voltak, akik imaösszejöveteleket szerveztek, mivel Joyner később azt is hozzátette előrejelzéséhez, hogy bűnbánat és ima által elkerülhető a katasztrófa. Semmi nem történt, de a kritikára Joyner – a Charisma cikke szerint – azzal válaszolt, hogy a katasztrófa időpontja nem volt világos. Hozzátette: „Elmondtam az embereknek, hogy keressék az Urat, és csak akkor hagyják el Dél-Kaliforniát, ha erre kijelentést kapnak.”
A Charisma kérdésére, miszerint a téves előrejelzés miatt hamis prófétának kell-e tekinteni Rick Joynert, a megszólaló keresztény vezetők nemmel válaszoltak. „Az a gondolat, hogy egy próféta soha nem tévedhet, azt feltételezi, hogy a tanítók, evangélisták és pásztorok sem tévedhetnek soha – mondja Francis Frangipane, aki tizenkét éve működik együtt Rick Joynerrel. – Ők mind az Úr nevében szólnak, mégis ki az, aki ne ismerné el: előfordult, hogy téves dolgot tanított, vagy legalábbis tévesnek bizonyult információt ismételt el nyilvánosan.” Az Iowában pásztorként szolgáló és íróként is ismert Frangipane-hoz hasonlóan Joyner egy másik gyakori konferenciavendége, Mike Bickle szerint sem szabad a prófétai szolgálatot tévedhetetlennek tekinteni. Ő úgy látja, hogy Rick Joyner jelentősége egyébként is másban áll: „Rick pontosan felismeri azokat a kulcsfontosságú prófétai trendeket, amelyeket a Szent Szellem ma hangsúlyoz” – nyilatkozta Bickle, hozzátéve, hogy minden prófétával előfordulhat időnként, hogy az Istentől kapott látomásokhoz és próféciákhoz hozzáteszi a saját véleményét.
Szigorúbb álláspontot képvisel Jack Hayford Los Angeles-i pásztor, aki úgy véli, hogy a prófétáknak számon kérhetőknek kell lenniük: „Döntő szempont, hogy az illető korábbi kijelentései közül mi teljesedett be, csakúgy, mint a jelleme; és az, hogy mennyire kész alárendelni magát Krisztus testének. Másként nincs okunk arra, hogy komolyan vegyük a »prófétai« üzenetet.”
Itt van már az Antikrisztus?
Míg Rick Joyner tévesnek bizonyult „kiszólása” csak szóban hangzott el (könyveiben Joyner általában személyes látomásait és azok magyarázatát osztja meg, és kerüli a jövőre vonatkozó konkrét utalásokat – lásd Új Exodus 2000. december), mások írásban és a televízión keresztül is riogatnak. Az apokaliptikus irodalom egyik amerikai nagyágyújának tekintett Jack van Impe 1997-ben a következő szavakkal ajánlotta 2001: az örökkévalóság határpontján című könyvét: „Az elmúlt években nem írtam könyvet. Most azonban úgy éreztem, hogy meg kell osztanom másokkal is az elmúlt 48 év alatt elolvasott több ezer kötet összesen 70 ezer órát kitevő tanulmányozása révén nyert kijelentéseimet. Most megjelenő könyvem gyakorlatilag a prófétai igazság valamennyi oldalát lefedi.” Ez a marketingszöveg arra a kipróbált felismerésre épít, miszerint ki ne lenne kíváncsi a „prófétai igazság”-ra, különösen, ha amögött egy élet munkája áll? El kell ismerni, van Impe nem ült fel az Y2K-láznak (igaz, ez 1997-ben még szűk körben volt csak ismert), 2000–2001 fordulójára azonban így is világkatasztrófát ígért: „2001 világméretű káosszal köszönt be” – írta.
Ennek részeként soha nem látott nemzetközi politikai felfordulást, az amerikai pénzügyi rendszer teljes összeomlását, a „Fenevad bélyegének” tekintett bőrbe ültetett biochip általánossá válását és az Antikrisztusnak a Jeruzsálemben addigra felépített Templomba való bevonulását jövendölte. Jack van Impe azzal riogatja keresztény olvasóit, hogy az ateizmus elterjedése 2001-re olyan méreteket fog ölteni, ami „a kegyelem korszakának a végét jelenti” , ezzel egy időben úgy vélte: az okkultizmus elterjedésével mindennapossá válik, és a halottak és az élők között rendszeres „email-, fax-, modem- vagy mobiltelefon összeköttetés” létesül. A sok ijesztő jelenség mellett azért van ok a reményre is: van Impe szerint hamarosan valósággá válnak az űrkolóniák, „amelyekről 1900 évvel ezelőtt egy bizonyos János kapott látomást: »Én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, leszállni Istentől a mennyből...«” Szerencsére van Impe nem javasolja olvasóinak, hogy az égi kolóniákra úgy próbáljanak meg eljutni, mint a szomorú véget ért „Mennyek kapuja” kultusz tagjai, akik a Hale–Bopp üstökös mögött várt repülő csészealjra ciánoldat fogyasztása segítségével igyekeztek felszállni.
A szerző tagadhatatlanul ügyes üzletember: apokaliptikus könyvével és az arra épülő televíziós sorozattal nemcsak a végidők iránt fogékony evangéliumi keresztény piacot, hanem a szintén milliós táborral rendelkező apokaliptikus katolikus mozgalmakat – elsősorban a „harmadik fátimai titok” alapján a világvégét váró Mária-hívőket – is megcélozza. Talán az e réteg felé történő nyitást alapozta meg van Impe 1996-ban megjelent videofilmje, amely II. János Pál pápát a keresztény hit nagy védelmezőjeként méltatja, aki kitartóan küzd az egyházát fenyegető liberális eszmékkel szemben.
Elmaradt a közel-keleti béke is
A TBN nemzetközi keresztény tévécsatorna 1999 tavaszán interjút sugárzott a nagyszabású gyógyító istentiszteleteiről ismert Benny Hinn-nel. Hinn ebben a műsorban azt tanácsolta a nézőknek, hogy jól használják ki az 1999-es évet, mert „2000 elejétől katasztrófák kezdik sújtani a világot, gazdasági és más tekintetben is” . A TBN műsorvezetője ezt az – utólag alaptalannak bizonyult – figyelmeztetést úgy értelmezte, hogy „most érdemes megduplázni az adományokat” a csatorna számára.
Benny Hinn a 21. századot köszöntő újévi istentiszteleten 2000. január 1-én a Charisma magazin tudósítása szerint azt állította, hogy „még az év vége előtt (azaz 2000. december 31-ig – a szerk.) aláírásra kerül a békeszerződés Izrael és a palesztinok között, és ez a kereszténység számára a lehetőségek új korszakának nyitányát hozza el a Közel-Keleten” . Hinn próféciáját a dél-kaliforniai Long Beach Convention Center mintegy tízezer fős közönsége kitörő lelkesedéssel fogadta. Közismert, hogy a politikai és katonai helyzet sajnálatos módon épp az ellenkező irányban alakult, és az év végére az utóbbi évtizedek legsúlyosabb válsága alakult ki a Közel-Keleten.
Az érdekek mentén működő médiakereszténységben aligha meglepő, hogy Jack van Impe vagy az Y2K-hisztérián meggazdagodott szerzők (akik közül az ügyesebbje szárazélelmet, dízelmotoros áramfejlesztőt és csomagolt ivóvizet forgalmazó nagykereskedést is nyitott) zavartalanul folytathatják programjukat. Legfeljebb a naptárt kell átállítaniuk néha, mint Hal Lindsey-nek, aki a Néhai nagy Földbolygó című bestsellerében még 1988-ra jelezte az elragadtatást, majd tíz évvel később Földbolygó – 2000 címmel írta meg a folytatást.
Amíg a nyilvánvaló és nagy – gyakran nemzetközi – médianyilvánosságot kapó tévedések megítélése körül is ekkora a közöny, aligha várható a privát próféciák terén világos eligazodás.
Néhány elmaradt világvége a közelmúltból
1973. – A Család nevű kultusz alapítója, David Moses Berg azt prófétálja, hogy az Egyesült Államokat 1973-ban megsemmisíti a Kohutek-üstökös.
1988. – Edgar C. Whisenant hatalmas sikerű könyve, A 88 ok, ami miatt az elragadtatás 1988-ban lesz címmel a zsidó újév kezdetére, szeptember 11-re ígéri Jézus visszatérését. Whisenant később 1989-re módosította jövendölését.
1989. – A TBN adásában Doug Clark bejelentette, hogy a III. világháború legkésőbb három éven belül elkezdődik.
1993. – A Jahve Háza elnevezésű csoport szerint a 7 éves „nagy nyomorúság” szeptember 13-án kezdetét vette, miután Jichák Rabin kezet fogott a Fehér Házban Jasszer Arafattal.
1997. – Hal Lindsey heti televíziós műsorában azt állítja, hogy Oroszország 18 hónapon belül megtámadja Izraelt.
1999. – Nostradamus, a világhírű 16. századi jövendőmondó egyik ismert írásában 1999 júliusára ígérte a „Terror Nagy Királyának” eljövetelét. Egyik kései tanítványa, Paco Rabane, a neves francia divattervező kijelenti, hogy 1999. augusztus 11-én az orosz Mir űrállomás lezuhan, és lángba borítja Párizst. A Biblia-kód című könyv alapján Bonnie Gaunt azt állítja, hogy az elragadtatás szeptember 11-én, a rós hasaná ünnepén lesz.
Jerry Falwell, az amerikai keresztény jobboldal egyik ismert vezetője szerint újévkor Isten „összezavarja a kommunikációt” a világon. Timothy LaHaye és Jerry Jenkins, Az elragadtatás után (Left Behind) könyvsorozat szerzői szerint az Y2K-vírus világméretű gazdasági káoszt fog okozni.