Kedves Olvasóink!

Ma, amikor ezeket a sorokat írjuk, 2001. szeptember 12-e van, a World Trade Centert és a Pentagont ért rettenetes, példátlan és sátáni intelligenciára valló terrortámadás másnapja. Messze túl vagyunk a lapzártán, minden írásunk betördelve vár a nyomdába szállításra. Néhány nappal ezelőtt, még egy másik világban íródtak, mint amelyikben ma reggel mindannyian ébredtünk. Számos mondat ezekben a cikkekben soha többé nem fogja már teljesen ugyanazt jelenteni, mint amit akkor jelentett, amikor pár napja leírták. Ha most kezdenénk neki, sok mindent biztosan másról és másképp írnánk – de erre néhány órával a nyomdába szállítás előtt már nincs lehetőségünk. Ráadásul el vagyunk maradva: tegnap bombariadó miatt szerkesztőségünkben nem lehetett dolgozni.

És ugyanakkor hisszük is, hogy vannak ezekben az írásokban üzenetek, amelyek nem veszítik érvényüket még egy ilyen, az egész történelmet átalakító, borzalmas esemény után sem. Ilyen üzenet a bűn létének és a belőle való megtérésnek az üzenete is, amely témák e mostani számunk vezérfonalát adták. Sőt. Lesznek szavak és mondatok, amelyeket sokkal jobban és pontosabban meg fogunk érteni most már, mint néhány napja értették maguk azok is, akik leírták őket.

Szerkesztőségünk ezúton is szeretné kifejezni legmélyebb, szívbéli részvétét az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és más nemzetek áldozatai, sérültjei és azok hozzátartozói iránt – akikért imádkozunk is. A legnagyobb szolidaritással viseltetünk az Államok iránt, és kívánjuk, hogy sikerüljön felkutatniuk és megbüntetniük mindazokat, akik ezt a rettenetes cselekedetet kitervelték és véghezvitték. Radikálisan elhatároljuk magunkat minden olyan gondolattól és szótól, amely az Egyesült Államokat teszi felelőssé a történtekért, ahogy például a Hamasz, vagy a MIÉP elnöke. Mély szomorúsággal tapasztaljuk, hogy vannak, akiknek még ilyenkor sem sikerül visszaváltozniuk emberré.

Világunk hirtelen nagyon megváltozott. Mint a romok eltakarítása, ugyanúgy a történtek világpolitikai, jogi és világgazdasági következményeinek felismerése is hetekbe, hónapokba telik majd. Az események felgyorsultak, mire lapunk mához egy hétre megjelenik, talán már e sorok is csak a múlt naiv üzenetének fognak tűnni, ahhoz képest, ami megtörténhet. Talán nem.

Remélni szeretnénk, hogy nem lesz világháború, gazdasági világválság; hogy sikerül gátat vetni a terrorizmus új formájának; és legfőképp, hogy az ez elleni védekezés nem sodorja majd szükségszerűen a nyugati civilizáció országait olyan kényszerhelyzetbe, amely miatt jogrendjüket annyira mélyen átalakítják, hogy közben a lelkiismereti és vallásszabadság megsérüljön. Hiszen valóban magát a szabadságot érte a legnagyobb támadás. A szabadság pedig minden igazi erkölcs egyetlen lehetséges alapja.

A Szerkesztőség