Kedves Olvasó!

Miközben ezek a sorok íródnak lapzártánkkor, a szerkesztőségben lévő különböző képernyőkön különböző hírcsatornák a három nappal ezelőtt kezdődött New Orleans-i katasztrófa élő képeit sugározzák. A szomszéd szobában valaki éppen angolul telefonál: hová lehet küldeni a segélyadományokat. Ma délután még olyan hír is felröppent, amely szerint cápát láttak úszni valamelyik elárasztott utcában – egyelőre nem tudjuk, valóban igaz-e. Az azonban már kétségtelen, hogy csak a fosztogatások közepette már mintegy száz embert lőttek le, azokon felül, akik az áradásban haltak meg; hogy aligátorok zabálják a holttesteket. Ma délután hangzott el az a nyilatkozat is, amely szerint nem éri meg újjáépíteni a várost. Szintén ma délután jött a hír, hogy Japán is adományokat küld a milliónyi hontalanná vált megsegítésére – és körülbelül egy órával később azt is hallhattuk, hogy Japán felé is hatalmas erejű tájfun tart. Ezek a sorok már a nyomdában lesznek, mire megtudjuk, amit Olvasónk már bizonyára tudni fog, mire elolvassa őket: mi történt Japánban?

Minderről azonban még egyáltalán semmit sem sejthettünk, amikor több héttel ezelőtt felkértük szerzőinket, hogy valamennyien egyetlen téma köré szervezzék írásaikat (amiről ugyanők előadásokat is tartottak a Hit Gyülekezete különböző nyári ifjúsági táboraiban): milyen jelei vannak napjainkban annak a világkorszakváltásnak, amelyet a Szentírás előre jelez? Számíthatunk-e a közeljövőben az apokalipszisre?

S hogy az említett súlyos tények mellett mégis győzelmet arasson bennünk az örömhír, megrendítő valóságos történeteket olvashatunk olyan emberekről, akik elbuktak, de sikerült helyreállniuk, szinte már a pokolból, az élve elkárhozásból visszatérve, bizonyítva, hogy Isten kegyelme néha felülmúl minden emberi várakozást, s hogy Jézus mindezek ellenére egy tökéletes menyasszonyt fog állítani Atyja elé.

Minden kedves Olvasónknak ezúttal is az Új Exodusszal eltöltött kellemes, szellemi életüket inspiráló órákat kívánunk!

A Szerkesztőség