Kedves Olvasó!

Századunkban állítólag komoly esély van arra, hogy az emberiség technikailag megoldja az öregedés és a halál problémáját. Azaz a kibernetika, genetika és más rohamosan fejlődő tudományágak segítségével Isten nélkül is örök életre juthatna az ember. Ennek során új faj alakulna ki, génsebészettel manipulált és számítógépekkel egybeépített új lény, az eredeti hús-vér ember pedig elmaradott, túlhaladott régiséggé, őslénnyé minősülne vissza. Túlélési esélyei a nála sokkal gyorsabb, erősebb, intelligensebb kiborgokkal szemben elenyészően kicsik lennének. Világhírű tudósok, filozófusok a legkomolyabban foglalkoznak e közeli lehetőséggel. Ebben a helyzetben minden eddiginél életbevágóbb éllel merül fel a kérdés: mi egyáltalán az ember, és mi az emberi lényeg? Miért annyira fontos, miért őrizzük, védjük? Van az embernek, kifejezetten az embernek rajta túlmutató, a világmindenség egészét érintő, létfontosságú célja? Miért olyan fontos, hogy az ember ember maradjon, még esendőségében, törékenységében, korlátozottságában is? A Szentírás szerint az ember: kép, Isten képe a látható világban. Az egész világegyetem szempontjából döntő szerepe van, mert lénye, személyiségének szerkezete képes a láthatatlan Istent megjeleníteni a látható univerzumban — és egyedül az emberi lény képes erre. A világ - mindenség megmentője, a Messiás is emberi alakot, hús-vér testet választott megtestesüléséhez — nem hal, kutya, bogár, sőt nem is valami UFO vagy angyali lény képében lépett be az anyagi világba, hanem emberként. Egyetlen - egyszer történt ez meg az örök időben, megismételhetetlenül, egyetlen helyen a mindenségben: a Földön. Bárhol is léteznek még megváltásra szoruló, bármilyen teremtmények az univerzumban, megváltásuk a létezésük hiábavalóságától itt történt meg a mi kis bolygónkon, Jézus Krisztus által. Isten egyetlen esetben anyagiasult a világtörténelemben, és akkor az emberi formát választotta — ráadásul örökre, hiszen a Feltámadott örökre ember is maradt, megdicsőült, isteni ember. Ezért is teremtette már eleve a saját képére az embert: hogy Magához illő alakja legyen, amikor eljön visszaadni az univerzum létének értelmét. És mindez nemcsak külső hasonlóságot jelent…

A Szerkesztőség