Korrajz
A gyermekek bűnhődnek
A legfontosabb emberi közösség széthullása
Magyarországon minden második házasság válással végződik, ezért egyre többen teszik fel a kérdést: érdemes-e egyáltalán megházasodni? Nem jobb-e a lazább élettársi viszony, amely kevesebb felelősséggel jár, és ha úgy adódik, különösebb következmények nélkül felbontható; vagy nem jobb-e az elkötelezettséget még inkább nélkülöző, úgynevezett „single” életmód, amelyben az emberek csupán alkalmi kapcsolatokra rendezkednek be? Manapság egyre többen szavaznak igennel az utóbbi megoldásokra.
Magyarországon a 2000-ben megszületett csecsemők egyharmada olyan családban látta meg a napvilágot, amelyben a szülők csak élettársi viszonyban éltek, további egyharmada csonka családban, és csupán a harmadik harmada született olyan családba, ahol az apa és az anya törvényes házasságban élt együtt.
A szakemberek szerint a leggyakoribb válóokok: az alkohol, az anyagi problémák, az elhidegülés, a durva bánásmód, a hűtlenség, a féltékenység, a szegényes kommunikáció, a beteljesületlen várakozások, a konfliktuskezelésben való járatlanság, a házasságot megelőző rövid ismeretség, a más partnerekkel való, házasság előtti szexuális élmény, az együttélés, illetve a fiatal életkor. Ezek azonban csupán tünetei egy sokkal súlyosabb problémának, amely a háttérben húzódik meg, és közvetve fejti ki hatását: a 20. század második felében lezajlott szexuális forradalomnak. A feminista mozgalom, a női emancipáció, a nők beáramlása a munkaerőpiacra, a karrierépítő nő eszményképének a kialakulása, a természetes családi szerepek felbomlása nem kedvezett a hagyományos családmodellnek, és elkerülhetetlenül vezetett abba a szexuális forradalomba, amely a napjainkban zajló válási járvány első számú felelőse.
Amerikai szépség
Ebben a folyamatban az áttörést a média hozta meg. Mára a nemiség intimitását csaknem teljes mértékben lerombolta, és feloldotta a gátat a szemérem és a szemérmetlenség között. Számos olyan dolog, amely a Biblia szerint a nemiség intimitásához tartozik, ma a média nyilvánosságával zajlik. Úgy tűnik, az emberek a valós értékek világából egyre inkább átlépnek egy a média teremtette virtuális valóságba, és a magánéletükben, értékrendjükben is egyre inkább a tévében látott sztereotípiáknak akarnak megfelelni. A házasságtörést népszerűsítő filmek, szexszimbólumok, topmodellek igézetében átalakul az emberek felelősségről, hűségről, házasságról, családról, gyermekvállalásról alkotott hagyományos véleménye.
Különösen az ötven év körüli férfiak veszélyeztetettek, akik az úgynevezett férfiklimax időszakában elkezdik félteni férfiasságukat, és be akarják bizonyítani, hogy ugyanolyan erőben vannak, mint a húszas éveikben. A tévében látott minták hatására elkezdik szégyellni korosodó feleségüket, és fiatalabb hölgyeknek csapják a szelet. Életben akarják tartani magukról azt a képet, hogy szexuálisan ugyanolyan aktívak, mint húsz-harminc évesen. Ezek a próbálkozások azután számos esetben válással végződnek, amelynek a közvetlen oka ugyan a hűtlenség, de a hátterében valójában a médiából áradó erotikus ingerek és szexuális manipulációk állnak. Erről a jelenségről ad döbbenetes közelképet az öt Oscar-díjjal jutalmazott Amerikai szépség című film, amelyben egy felelős beosztású családfő beleszeret serdülő lányának osztálytársnőjébe a szalagavatón, majd veszni hagy állást, feleséget, családot, mindent, hogy meghódítsa a nála harminc évvel fiatalabb tinit. Önmagából teljesen kivetkőzve, mind megszállottabban fut, erősít, fiatalodni akar, hogy elérje célját, eközben pedig teljesen tönkreteszi a saját és családja életét.
A másik veszélyeztetett réteg a tinédzsereké, akik átélték szüleik válását, és ezért megrendült a bizalmuk a házasság intézményében, illetve akiket normális családi háttér híján a média nevel. Ezek a fiatalok már biológiai érésükkel egy időben szexuálisan aktívakká válnak. Ma már az általános iskolák felsőbb évfolyamaitól kezdve általános jelenség, hogy a tinik kicsúfolják azokat az osztálytársaikat, akiknek nincsen barátjuk, barátnőjük. Arra is van példa, hogy az osztálytársak valamelyik szülőnél költöznek öszsze. Ugyanakkor a felmérések azt mutatják, hogy azok a tinédzserek, akik már fiatalon nemi életet élnek, és sűrűn váltogatják partnereiket, lelkileg, érzelmileg, személyiségükben olyan mélyen sérülnek, hogy a későbbiekben alkalmatlanná válnak a tartós párkapcsolatra, teljesen kiégnek, és a hűség fogalma abszolút kiüresedik a számukra.
A válások talán legrettenetesebb következményei mindig a következő generáció sorsában jelennek meg, ezért is élik meg a váló felek a maguk szempontjából könnyebben ezt a törést. Hiszen ők már felnőttek, képesek lelkileg legalább valamennyire feldolgozni a történteket. Nem így a gyermekek, akikben egy világ omlik össze, és egész életükre kiható személyiségproblémát okoz a szüleikbe és azok egymás iránti szeretetébe vetett létfontosságú bizalom összetörése. Ezeknek a gyermekeknek összehasonlíthatatlanul nagyobb esélyük van arra, hogy sohasem lesznek alkalmasak tartalmas szeretetkapcsolatban élni leendő házastársukkal; sokkal nagyobb számban válnak drogfogyasztókká, deviánsokká vagy gátlásos, félénk, életidegen, emberi kapcsolataikban boldogtalan, összetört szívű, kizökkent sorsú felnőttekké, mint egész családban felnőtt társaik. A válások számának drámai növekedése így a neurotikusok számának hasonló ütemű növekedését vonja maga után, ez pedig végső eredményében a társadalom széthullásához vezet.
A szexuális forradalom durvább megnyilvánulási formája a pornográfia terjedése. A pornó manapság kilépett az újságok és videokazetták világából, és elárasztotta az internetet. Általánosságban elmondható, hogy az internetszolgáltató cégek tíz leglátogatottabb honlapja közül kilenc pornóhonlap. A közelmúltban több olyan esetről lehetett hallani, hogy magas beosztású embereket rúgtak ki a munkahelyükről, mert munkaidejükben pornóhonlapokat nézegettek, illetve számítógépükön pornóképeket tároltak. Pszichiáterek szerint a pornó rabjai idővel teljes mértékben fásultakká válnak házastársuk felé, a férfiak egy idő után durvák lesznek, obszcén módon kezdenek el beszélni a feleségükkel, és a női nem felé való viszonyulásuk lezüllik, ami sok esetben váláshoz vezet.
Az elmúlt hónapokban elterjedt a híre annak, hogy a nyugati világ néhány ismert keresztény vezetője tíz-húsz éves házasság után elvált, és az újraházasodás útjára lépett. Úgy tűnik tehát, hogy a szexuális forradalom a keresztény egyházakat sem kíméli.
A szív keménysége
E hírek hallatán számos hívőben felmerül a kérdés: megengedi-e Isten a válást? A választ maga Jézus adja meg a farizeusoknak és a tanítványainak, amikor erről a kérdésről faggatják: „És farizeusok érkeztek hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania feleségét? Ő azonban visszakérdezett: Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva »férfivá és asszonnyá teremtette őket«? És ezt mondta: »Emiatt a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté lesznek.« Úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember ne válassza szét! Erre azt mondták neki: Akkor Mózes miért parancsolta meg, hogy »adjon válólevelet, és úgy bocsássa el«? Jézus így válaszolt: Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok a feleségeteket, de ez kezdettől nem így volt. Azt mondom nektek: aki elbocsátja feleségét, de nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el; aki pedig elvált nőt vesz el, szintén házasságtörést követ el!” (Mt 19:3–10)
A tanítványok rendkívül megdöbbentek annak hallatán, hogy Jézus csak abban az esetben engedte meg a válást, ha a másik fél házasságtörést követett el. Ők a mózesi Törvényből indultak ki, amelynek értelmében nem követett el bűnt az a férfi, aki elbocsátotta a feleségét, de adott hozzá válólevelet: „Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír neki válólevelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától…” – nem vétkezik (5Móz 24:1).
Jézus a válással kapcsolatban azt emelte ki, hogy az nem Isten eredeti terve volt az emberiség számára. Az eredeti terv az ádámi faj számára az egynejűség volt, valamint az, hogy a házasfelek soha ne váljanak el. Ehhez képest a bűnbeesés drámai változást eredményezett, mivel az ember az eredendő bűn hatalma alá került, a szelleme meghalt, a szíve pedig megkeményedett. Így már képtelen volt hűséget tanúsítani egyetlen házastárs irányában egy egész életen át, ezért a továbbiakban Isten könnyítésképpen, „a szívetek keménysége miatt” engedélyezte a többnejűséget és a válást a bűn uralma alatt álló embernek a Törvényben.
Ez azonban nem Isten tökéletes terve volt az emberiség számára, hanem egy átmeneti megoldás. Jézus Krisztus eljövetelével új korszak kezdődött el az emberiség történetében, amelyben megnyílt a lehetőség arra, hogy az emberi szív állapotában radikális változás menjen végbe. Ebben az új korszakban meg lehet szabadulni az eredendő bűn uralma alól, újjá lehet születni a bűn okozta szellemi halál állapotából, és a kemény szív helyett új szívre lehet szert tenni, amely képes isteni jellegű szeretetre. János apostol szerint Isten szeretet, a szeretetet pedig pontosan „definiálja”: aki szeret, az leteszi az életét (lelkét) a másikért. Így újra lehetségessé vált a monogám és életre szóló házassági szövetség, amely csak ezen az elven alapulva képes úgy fennmaradni, hogy közben boldoggá is tegye a benne élőket.
Ez az új lehetőség az emberi szív állapotában visszaállította az eredeti, bűnbeesés előtti szellemi-erkölcsi mércét is! Ezért állította vissza Jézus a válás tilalmát a Hegyi Beszédben, és egyben világossá tette azt is, hogy az ideális állapot az, amikor a férjnek csupán egy felesége van. Az Újszövetségben a presbiterek számára előírt követelményekben Isten kinyilatkoztatja, hogy tökéletes akarata az egynejűség: „egy feleségű férfi legyen”; márpedig Péter apostol szerint a presbiter „a nyáj követendő példaképe”, tehát a jelenlegi korszakra nézve Isten tökéletes akarata az, hogy minden keresztény férjnek egy felesége legyen, attól pedig soha el ne váljon.
Mivel Isten házasságra teremtette az embert, biztosak lehetünk abban is, hogy az életet teljes mélységében csak ebben a formában lehet jól végigélni. Éppen ezért a válás erkölcsi tilalma nem valami jótól fosztja meg az embert, hanem ellenkezőleg: egyedül a házasság biztosítja a személyiség és a következő nemzedék védelmét és a lehetőséget, hogy mindazt a szépséget, gazdagságot, tartalmat, amit Isten belehelyezett az életbe, annak tárnáiból felszínre tudjuk hozni.