A János Evangéliumában szereplő fontosabb fogalmak és nevek magyarázata

Azokat a neveket és fogalmakat, amelyek szerepelnek ugyan a János evangéliuma most közölt részében, de amelyeket már tárgyaltunk az Új Exodus előző számaiban, most nem elemezzük újra.

Kegyelem: görögül kharisz, az egész Újszövetség egyik legjelentősebb, középponti fogalma. Bár emberek kegyelmére is vonatkozhat, túlnyomó többségben Isten kegyelmével kapcsolatban fordul elő. A kharisz jelentéstartománya azonban jelentősen eltér a magyar kegyelem szóétól. Míg az utóbbi inkább csak a bűnei miatt elítélt ember jogi értelemben való felmentésére utal, addig a kharisz erőteljesen tartalmazza az öröm, jókedv jelentését is, hiszen a khara szó, amelyből származik, örömöt jelent. Szemben a magyarral, tehát nem egyszerűen csak egy jogi aktust jelent („a köztársasági elnök kegyelmet adott X. Y. elítéltnek”), hanem hangsúlyozottan örömből, jókedvből fakadó, vidámságtól motivált megkegyelmezést, megbocsátást, ajándékozást, adakozást vagy más pozitív cselekedetet: mint amikor valamilyen bennünket ért nagy örömtől indíttatva valami jót teszünk mással (ajándékot veszünk, megbocsátunk neki stb.), anélkül hogy erre ő okot adott volna. A kharisz az öröm kifejezése tehát. Isten kegyelmének lényege – mint azt a teológusok hangsúlyozzák is –, hogy indokolatlanul, ingyen éri az embert a bűnbocsánat, a megigazulás és különböző áldások, ajándékok átadásával, és az ember semmit sem tehet érte: nem az ember cselekedeteire adott válaszként jön, hanem teljes mértékben Isten döntésétől függ. Ugyanakkor ehhez hozzá kell tenni, hogy Isten örömét, boldogságát fejezi ki és közvetíti, nem pusztán jogi jellegű, hanem sokkal inkább személyes, „baráti” közeledésre utal. Megjelenése az ember életében is örömöt és boldogságot eredményez, valamint olyan „atmoszférát”, amelyet a kharisz szó többi jelentése is jól kifejez: kellemesség, gyönyörűség, öröm, kedvesség, kedvezés, szívesség, jóindulat, jótett, hála, elismerés, köszönet, viszonzás. Hasonlóképp a görög szó kedveltséget, tekintélyt, tiszteletet, sikerességet is jelent, amelyek szintén megjelennek, ha valakin „kharisz van” (innen ered karizmatikus szavunk is: „különleges, megtanulhatatlan képességekkel, tehetségekkel megáldott, kiemelkedően sikeres, népszerű ember”). Az Újszövetség egyik legalapvetőbb tanítása szerint az ember kizárólag Isten khariszából kaphat bűnbocsánatot és válhat igaz emberré, azaz kizárólag így képes üdvözülni, örök életet kapni.

Ige: a görög logosz szó az Újszövetség egyik leginkább központi kifejezése, amelynek jelentésköre a hellén kultúrában rendkívül széles volt. Alapjelentése beszéd, szó, elmondás; azonban ezeken kívül jelentett tárgyalást, tanácskozást, beszélgetést; állítást, kijelentést; kinyilatkoztatást; parancsot; javaslatot, feltételt, ígéretet; bizonyítékot; üzenetet, hírt; szónoklatot, értekezést, tanulmányt, iratot, írásművet; történetet, mesét. Jelentette a beszéd tárgyát is (ügy, dolog, kérdés, eset); valamint számítást, megfontolást, belátást; vélekedést, észbeli okot és célt. Megbecsülést és tekintélyt is értettek alatta, valamint értéket és érvényt. Elvontabb jelentése volt még: lényeg (valaminek a fogalma); viszony, arány, hasonlóság; észbeli képesség, gondolkodás, bölcsesség, értelem, tudomány, tanítás. Összefoglalva: a logosz egyaránt jelenti 1. a – még kimondatlan – gondolatot és annak „világát”, vagyis a bölcsességet és értelmet; 2. a kimondott gondolatot, azaz a szót, a beszédet és az írást; és 3. a beszéd és gondolat tárgyát – vagy a megvalósult gondolatot és beszédet –, azaz magukat a dolgokat és azok lényegét. A görög filozófiában a logosz az egész világmindenséget ékes rendezettséggé formáló és kormányzó isteni értelmet is jelenti, amely a természeti, erkölcsi, társadalmi törvényeket megalkotta és fenntartja; valamint az emberi értelmet is, amely az egyetemes logosz része, vagy abból részesül. Az Újszövetség a szót is és dolgot is jelentő héber dávár és az Isten teremtő bölcsességét jelentő chochmá szavakat egyaránt gyakran a logosz kifejezéssel adja vissza; így az a mindenséget teremtő Szót jelenti elsősorban, aki Jézus Krisztusban testté lett (Jn 1:1–14), valamint Isten általános kinyilatkoztatását, a Szentírást. Azért tartottuk meg a speciális és kissé régies Ige kifejezést, mert egyetlen másik magyar szó sem képes érzékeltetni ezt a rendkívül sokrétű és nagyon spirituális tartalmú jelentést.

A Templom megújításának ünnepe: nem a Mózes Törvényében előírt hét legalapvetőbb ünnep közé tartozik, jóval későbbi eredetű: amikor Antiokhosz Epiphanész kirabolta a jeruzsálemi Templomot, i. e. 168. december 15-én (a mi naptárunk szerint) az égőáldozati oltáron felállíttatta Zeusz szobrát, és egy disznót áldozott a tiszteletére. A Törvény tanulmányozását, a körülmetélést és a szombatot halálbüntetés terhe mellett betiltotta. Ekkor indult el a Makkabeus-felkelés, amely végül felszabadította Jeruzsálemet: i. e. 165-ben, a beszámolók szerint szintén december 15-én megtisztították a Templomot, új oltárt emeltek, és elindították a templomi szolgálatot. Ezt az eseményt ünnepli a mai napig a zsidó nép a chanúkká, azaz a felavatás ünnepén.

Valóság: a megszokottól eltérően a görög alétheia szót gyakran nem igazságnak, hanem valóságnak fordítjuk. Ennek oka az, hogy míg a mai magyar nyelvben és gondolkodásban az igazság szó a valóságnak az ember tudatában megjelenő korrekt tükörképét jelenti, amely azonban nem maga a valóság, addig a görög magát a feltárulkozó realitást, a fátyol alól kilépő igazi valóságot nevezi alétheiának: a szó egészen pontosan elrejtetlenséget jelent. Igazság szavunkat ezenkívül gyakran használjuk az igazságosság helyett („Ez nem igazság!”), amely pedig jogszerűséget, peres ügyekben való méltányosságot jelent, ami ismét teljesen más. Az alétheia és származékai (aléthinosz, aléthósz, aléthész stb.) tehát a feltárulkozó, megmutatkozó, igazi valósággal kapcsolatosak, ezért amikor személyre vonatkoznak, akkor jelentésük: őszinte, nyílt, igazmondó; amikor szellemi valóságra (Isten, Jézus Krisztus, Ige, Szellem stb.), akkor pedig valóság(os)nak fordítottuk. Egyes esetekben az alétheia azt is jelenti, amit a magyar igazság szó, ilyenkor ezzel adtuk vissza.