Közélet
A hatalom célkeresztjében
A Hit Gyülekezete elmúlt négy évének mérlegéhez hozzátartozik annak a politikai légkörnek a bemutatása, amelynek közepette a közösség az életét élte, s amelynek közepette fejlődni és gyarapodni tudott. Egyértelműen megállapítható, hogy a hatalmi-politikai érdekek mentén manipulált közélet nem pozitívan, de még csak nem is passzívan-semlegesen viszonyult a gyülekezethez, hanem ellenségesen, sőt támadólag lépett fel az ország negyedik legnagyobb felekezetével szemben.
A nyomtatott és az elektronikus médiumokban folytatott többfrontos kampány azonban a korábbi évek hasonló próbálkozásaival szemben új elemmel bővült: a Hit Gyülekezete és intézményei nem sokkal a kormányváltás után váratlanul az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) figyelmének középpontjába kerültek, s kénytelenek voltak átfogó adóhatósági ellenőrzéseknek alávetni magukat. Az események utólagos dinamikáját figyelve nyilvánvaló, hogy a vizsgálatokat megelőzően a parlamentben és a médiumokban a nagy nyilvánosság előtt kész tényekként bejelentett vádakat és váratlan "leleplezéseket" valamivel illett volna bizonyítani is. A Fidesz-érában ezért a szinte önálló párt- és államvédelmi feladatokkal is megbízott adóhatóság erre a legalkalmasabb legális eszköznek tűnt. Ám – mint az utólag kiderült – a szervezet nem kapott könnyű feladatot: egyes politikusoknak és közéleti személyiségeknek a Hit Gyülekezetén belüli gazdasági visszaélésekkel kapcsolatos hisztériáit nem tudta bizonyítani. Sőt, a vizsgálatok nyomán kiderült, hogy a Hit Gyülekezete és intézményeiben a gazdasági ügyek kezelése mind az idevonatkozó jogszabályoknak, mind az egyház belső szabályzatainak megfelel.
"Fondorlatos összefonódás"
A történet 1999 nyarán kezdődött – egész pontosan folytatódott, hiszen ekkor már jó egy éve zajlott a Hit Gyülekezete ellen indult hecckampány az írott és elektronikus médiában. Ekkor azonban Ughy Attila és Várhegyi Attila képviselők interpellációi nyomán a Hit Gyülekezete mint téma a Parlament falai közé került. A fenti urak parlamenti hozzászólásaikkal "az egyház és az állam" 1994–98 közötti összefonódását kívánták leleplezni. Mondanunk sem kell, hogy e szókapcsolatban (ami Ughy hozzászólásának címe volt) a Hit Gyülekezete jelenti az egyházat, az SZDSZ pedig az államot. Eltekintve attól, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány alatt a magyar állam és a Vatikán között létrejött szerződésnek és körülményeinek ismeretében a feltételezés még enyhén szólva is nélkülözi a józan észt, a képviselők és a kormánypárti médiumok megtorlás után kiáltottak. Különösen az a négy év alatt (!) összesen 75 millió (!) forint okozhatott fejtörést és komoly szívfájdalmat az idézett kormánypárti politikusoknak, amelyet a Hit Gyülekezete az 1994–98 közötti időszakban az államtól kapott. A képviselő urak kifogásolták a Hit Gyülekezete ilyen mértékű "pozitív diszkriminálását", valamint a többszörös fedezetre, piaci alapon felvett banki hitelt a Hit Park beruházásra. A történeti hűség kedvéért nem árt emlékeztetni arra, hogy szintén a kérdéses időszakban teljesedett ki és nyerte el végleges formáját a jelenleg is érvényben lévő egyháztámogatási rendszer, s indult el – több egyéb mellett – erőteljes állami segédlettel a piliscsabai katolikus egyetem építése.
A nagy leleplezés
A parlamenti beszédet követően néhány héten belül a szavakat konkrét tettek is követték. Az APEH 1999. július 8. és 22. között összesen tizennyolc, a Hit Gyülekezetéhez kapcsolódó szervezetnél és intézménynél kezdeményezett rajtaütésszerű vizsgálatot. A nagy elánnal és a leleplezés biztos tudatával indult revíziókat olyan magabiztosság jellemezte, hogy első körben a vizsgálatok csak "iratbetekintéssel" kezdődtek. Igaz, ez a betekintés kiterjedt az 1999-es évet megelőző öt adóév teljes egészére. Hamarosan kiderült azonban, hogy a megbízóknak az előzetes várakozásaikban ugyancsak csalatkozniuk kellett. A revizorok ugyanis alighanem gyorsan belátták, nem gazdasági káosszal, hanem jól felkészült könyvelőkkel, precízen vezetett főkönyvekkel s pontosan lekönyvelt számlák és bizonylatok sokaságával állnak szemben.
Miután a hatóság felismerte, hogy nyilvánvaló gazdasági visszaélés ténye nem bizonyítható, a stratégia láthatóan megváltozott: azoknál a szervezeteknél, ahol a vizsgálatok ténye – költségvetési kapcsolatok nem lévén – eleve abszurd volt, még az év őszén befejeződtek a revíziók. A jelentősebb intézményeknél azonban a vizsgálódások átmentek egy időben hosszan elhúzódó, alapos és szisztematikus átvilágításba, amely egyes szervezeteknél két-három évig is tartott.
Az átfogó revíziók kiterjedtek a szóban forgó szervezetek költségvetési kapcsolataira, vizsgálták a könyvelést és a különböző nyilvántartásokat, s figyelték, hogy mindezek megfelelnek-e a törvényes előírásoknak s az egyház belső szabályzatainak.
Nem rajtuk múlt
A vizsgálatok során általánosságban megállapítható volt, hogy a revizorok lelkiismeretességére nem lehetett panasz. Nem rajtuk múlt, hogy nem találtak semmit. A gyülekezet szakembereinek véleménye szerint a vizsgálatok során nem kevesebb, mint százezer számlát vizsgált és ellenőrzött három revizor több hónapos, intenzív munka során. Az adóhatósági ellenőrzések kapcsán alighanem meg lehet kockáztatni azt is, hogy egyházi intézmény Magyarországon még soha nem esett át hasonló alaposságú vizsgálaton. Annak ellenére, hogy más egyházak csak az elmúlt években bőven szolgáltattak volna indokot egy-egy hasonló mélységű vizsgálódásra. Gondoljunk csak Guliga tiszteletes forintjaira és a "bitangkasszákra". Az elhúzódó vizsgálatokról bizonyos idő elteltével látható volt, hogy időben történő elnyújtásuk, lankadó, majd újra megújuló intenzitásuk, tudatos lebegtetésük és le nem zártságuk egyfajta pszichológiai hadviselés részévé tették őket. Idővel érezhető volt, hogy a revíziók meg-megújuló intenzitása a politikai közhangulatkeltés pontos ritmusát is követte.
A második hullám
A 2000. év elejére lassanként ellaposodó, és értékelhető eredmények nyomán egyre-másra lezáródó APEH-vizsgálatok láthatóan nem hozták meg a kívánt eredményt. Ekkor a megfelelő közhangulat fenntartásához nyilvánvalóan újabb adag puskaporra volt szükség. Ezt Molnár Róbert kübekházi országgyűlési képviselő szolgáltatta, aki az ügyészséget a Bartus-féle "barna könyvre" alapozott vaskos feljelentésgyűjteménnyel örvendeztette meg. A képtelen vádak többségét ugyan az ügyészség helyből elutasította, azonban az APEH Bűnügyi Igazgatósága magánokirat-hamisítás és a számviteli fegyelem megsértésének gyanúja miatt, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) pedig közösség elleni izgatás vádjának ügyében kezdett eljárást.
A gyülekezet archívumából ellopott hang- és videóanyagok alapján kezdeményezett rendőrségi eljárás során külső szakértők kaptak megbízást arra, hogy az anyagot véleményezzék, és a közösség elleni izgatás vádjával kapcsolatosan foglaljanak állást. Utólag mindez azért tűnik különösen abszurdnak, mert az idei választási kampány során a szószékekről elhangzott prédikációkat az érintett egyházak belügyének, az egyházi személyek alkotmányos jogának nyilvánították. Az pedig, aki kísérletet tesz mindezek lejegyzetelésére és nyilvánosságra hozatalára, az az egyházakat durva és közönséges támadások céltáblájává teszi – hangoztatták a közelmúltban. Mindezek tükrében a BRFK által mintegy fél éven keresztül folytatott és végül eredmény nélkül lezárt vizsgálatok jogszerűségét és legitimitását ugyancsak kétségbe lehet vonni.
Az APEH Bűnügyi Igazgatósága által ismeretlen tettes ellen indított nyomozás keretében immár igazságügyi szakértő is vizsgálta, hogy a gyülekezet gazdálkodása és adománykezelése megfelel-e a törvényeknek, illetve a belső szabályzatoknak. A több hónapig tartó nyomozás – melynek keretében szakértői vizsgálat és tanúkihallgatások történtek – szintén nem bizonyította a gyülekezet gazdálkodásával szemben megfogalmazott vádakat, a hatalom útvesztőinek köszönhetően azonban hivatalosan még mindig nem zárult le, legalábbis erről hivatalos értesítés máig nem érkezett.
A hatalom jeges tekintete
Mind a BRFK-, mind az APEH-vizsgálatok kapcsán a végső állásfoglalások és határozatok elmaradása, a vizsgálatok időben történő elnyújtása és lebegtetése nyilvánvalóan nem a tényszerűség kedvéért, a tényállás szakszerű megállapítása érdekében történt. Ezek célja ezzel szemben a gyülekezetet körülvevő fenyegető politikai légkör hosszú távú fenntartása volt, annak az érzésnek a sugalmazása, hogy a mindenható politikai hatalom tekintete mindenre kiterjed, figyelmét nem kerüli el semmi. Másrészt nem utolsó szempont volt az sem, hogy az ártatlanságot minél később – ha lehet, sose – kelljen kimondani. Minél tovább lehessen a közvélemény előtt a bűnös bélyegét rásütni és rajta tartani a hatalom szemében nemkívánatosnak kikiáltott közösségen, s köztörvényes bűnözőkként beállítva őket, társadalmi jelenlétüket és tevékenységüket ezáltal is sikerüljön ellehetetleníteni. Mindezt annak ellenére, hogy a hatóság maga is meglehetősen hamar megbizonyosodhatott a legkülönfélébb vádak képtelenségéről. Ezzel együtt az 1999 nyarán kezdeményezett mintegy tizennyolc APEH-vizsgálat egy kivétellel mind lezárult, s a meglehetősen alapos vizsgálódás ellenére gazdasági visszaélésekre utaló nyomot egyetlen esetben sem talált.
