Korrajz
Pusztító tűz
A szexuális bűnök káros társadalmi hatásai
A Szentírás számos, ma elfogadott szexuális tevékenységet súlyos bűnként ítél el. A modern ember felháborodik ezen, mert úgy tekinti, mint a legbensőbb magánéletébe való beavatkozást, mondván: jogában áll úgy élni szexuális életét, ahogyan akarja, ez nem tartozik másra, hiszen nem lopott, nem ölt; nem árt ezzel senkinek sem. Valóban nem? Mihelyt egy pillantást vetünk a szexuális bűnök közvetett társadalmi hatásaira, azonnal látható, mennyi küszködésbe, lelki és testi szenvedésbe, emberéletbe, az adófizetők mennyi pénzébe kerül ez a látszólagos „magánügy”.
Míg a forró nyári estéken magasan lángol a szerelem heve, senki sem gondol arra, hogy ehhez a két egyénen kívül bárkinek is köze lehetne. A különféle szexuális erkölcstelenségek, a Biblia által bűnösnek nevezett szexuális magatartások ugyanakkor – egyre több világi szakértő értelmezésében is – olyan jelenségek, amelyeknek hatásai és következményei nem állnak meg az egyénnél, hanem generációkon ívelnek át, komoly hatással bírnak a leszármazottak egészségére, sorsára s a kortársak erkölcsi, anyagi, kulturális életére is. A legtöbb szexuális bűn esetében egyszerű statisztikai mutatók alapján is megállapítható, hogy ezek egyszerre foglalatai, eredői és tárgyai társadalmi problémáinknak – betegségekben, elszegényedésben, értelmetlen elhalálozásokban realizálódnak.
Vagyis ami magánügynek indul, végül is közüggyé lesz: a legmélyebb és legmegrázóbb társadalmi problémák okozójává.
Alternatív amőbák
A szexualitás és a társadalom kapcsolatának vizsgálatakor a legszembetűnőbb összefüggést az adja, hogy párkapcsolataink – akár szorosabb, akár lazább kötődésűek legyenek is – rögtön bizonyos alakzatot vesznek fel a társadalom keresztmetszetében, valamilyen tartást biztosítva annak. A szexuális forradalom hazánkba némi késéssel, a hetvenes–nyolcvanas években érkezett nyugatról, megteremvén az alternatív családmodell, az alternatív együttélési módok megannyi színben pompázó virágait. Az egy apából, egy anyából és néhány gyermekből álló családok mellett megtörténik az élettársi kapcsolatok magas társadalmi körökben való elfogadtatása (ez a forma addig elsődlegesen a lecsúszott rétegek együttélési módja volt), az „otthonpartneri” viszonyok kiépülése (ez a viszony még az élettársi viszonynál is lazább kötődést jelent), a nyitott házasságok és a promiszkuitás (gyakori partnerváltogatás) elterjedése, illetve a homoszexuális házasságok törvényessé tételének igénye is. De nem szabad kifelejtenünk a sorból a „rendszerváltás nyerteseit”, az addig még csak nyugaton ismert „single” életforma követőit sem – a jól kereső, magas beosztásban élő, a házasodásra, tartós kapcsolatra „időt szakítani nem tudó”, többnyire alkalmi kapcsolatokban „feltöltődő” fiatal szakembereket. (Szakértők véleménye szerint ezt az „egyedülálló” státust a tömegkommunikáció valós számuknál nagyobb arányban mutatja be, így társadalmi hatásuk a modellnyújtás miatt egyre jelentősebb lesz.)
Ezek a zavaros, laza kapcsolású „családformák”, együttélési minták többnyire mentesek az egymás iránti elkötelezettségtől, a hűségtől, a felelősségvállalástól, céljaik között nem szerepel a gyermekvállalás, sorsukat az egyes egyének boldogulása és a pillanat határozza meg. Nem a jövőnek, hanem a jelennek élnek, bomlékonyak és változóak – így nem jelentenek semmiféle tartóerőt a társadalomban. A vesztes fél hamar anyagi, érzelmi válságba kerül, a gyermekek – ha vannak egyáltalán – a folyamatos bizonytalanságot, a mulandó szeretetet tapasztalják.
Jól látható: az individuum szexuális beállítottsága, szexuális szokása és választása, úgymond „magánügye” legelőször is szerepekben, társadalmi alakzatokban realizálódik, meghatározva a társadalom felépítését, erejét, a népesség számának alakulását.
Írásunk további részében a legelterjedtebb szexuális visszaélések hatásának kissé számszerűbb vizsgálatába kezdünk.
Biblia A szexuális bűnök a Biblia szerint
Paráznaság (2Móz 20:14; 5Móz 22:23–24; Róm 1:29; 1Kor 5:1–13; 6:9–20): minden szexuális kapcsolat, amely egyetlen, másnemű személlyel az egész életre kötött házasság szövetségén kívül történik, paráznaság – akkor is, ha a szexuális aktus nem megy teljesen végbe, sőt akkor is, ha akár csak a szívben vagy a tekintetben elkezdődik (Mt 55:27–30).
Házasságtörés (3Móz 18:20; 5Móz 22:22): házasságban élő személy szexuális kapcsolata házasságon kívül; házasságban nem élő személy szexuális kapcsolata házasságban élő személlyel.
Válás (Mt 5:31–32; 19:3–9): a házasság indokolatlan felbontása. Az elválás jogos indoka az Újszövetségben csak a másik fél házasságon kívüli kapcsolata lehet (Mt 5:32; 1Kor 7:10–17). Minden más okból történő elválást Jézus házasságtörésnek, paráznaságnak minősített.
Bujálkodás: minden természetellenes, perverz szexuális cselekedet, akár házasságon belül is – házasélet menstruáció idején (3Móz 18:19; 20:18), természetellenes szexuális aktus, vérfertőzés (3Móz 18:6–18; 1Kor 5:1–5), nudizmus, pornográfia (film, video, könyv stb.) (Mt 5:27–30), prostitúció (5Móz 23:17), nemi erőszak (5Móz 22:24–27) stb.
Egyéb súlyos perverzitások: homoszexualitás (3Móz 18:22,29; 20:13; Róm 1:24–27; 1Kor 6:9) szodómia (2Móz 22:19; 3Móz 18:23-29), transzvesztitizmus (5Móz 22:5) és minden hasonló perverzitás, fajtalanság.
Tisztátalanság (3Móz 15:16–18; 5Móz 23:9–11; Róm 1:24; Gal 5:19): ide elsősorban az önkielégítés tartozik.
Házasság – válás
A jó házasságok pozitív élettani hatását az 1980-as években igazolták tudományos módszerekkel: a boldog házasságokban élő férfiak és nők fehérvérsejtjeinek száma többszörös sebességgel emelkedett külső fertőzés (kis menynyiségű beinjekciózott toxikus anyag) hatására, mint a problémás kapcsolatokban élők, illetve elvált személyek esetében. Az emberi élet hosszát illetően tudományosan eddig csak annyit sikerült bizonyítani, hogy a boldog házasságban élők átlagosan négy évvel élnek tovább, mint akik elváltak.
Ma minden második házasság válással végződik. Hazánkban 2001-ben 24 527 hivatalos válás történt. A válások száma meredeken és állandóan emelkedett Magyarországon 1980-ig (ekkor kb. 30 ezer válás történt), innen kezdve a grafikon csökkenő tendenciát mutat. Már-már megörülnénk, hogy talán sikeresebb házasságok születtek az ezt követő években – ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a házasságok száma ez idő tájt lecsökkent, s az alternatív együttélési módok növekedése állt be.
Meghaltak egymás számára
„A szüleim tizenhat éves koromban váltak el. Szavakat sem találok annak érzékeltetésére, ami bennem történt ekkor. Nem bizonyos dolgok, hanem az EGÉSZ VILÁG omlott össze bennem. Kiváló tanuló voltam, amikor a gimibe kerültem, minden tanárom örült, hogy itt van az osztály reménysége, mármint én. Ehhez képest a válás után évismétlésre buktam matekból. Nem arról volt szó, hogy én nem akartam tanulni, egyszerűen csak nem ment be semmi a fejembe. Az egész világ nem érdekelt. Folyamatosan szenvedtem. Volt olyan is, hogy mentem az utcán, és minden különösebb ok nélkül elájultam… Szerintem úgy durván tíz év kell, hogy visszakerüljön az ember a rendes kerékvágásba, ha visszakerül egyáltalán. Utólag is úgy gondolom, mint akkor: jobb lett volna – még ha néha zűrök vannak is –, ha a szüleim nem válnak el. Nem éreztem volna át, hogy egymás számára meghal az apám és az anyám…”
A válások háromnegyed részében gyermekek is vannak. A fenti táblázat alapján elvégzett számítások során jól látható, hogy 2001-ben minimum 22 800 gyermek érezte meg a bőrén, mit jelent elvált szülők gyermekének lenni. Szakértők egybehangzó véleménye szerint a legtöbb problémás pár fejében az „alkotó válás” az egyetlen konfliktusrendező eljárás a bajok idején. A válás melletti ádáz propaganda sem homályosíthatja el azonban előttünk, hogy a válásnak csak vesztesei vannak – érzelmileg és anyagilag is becsapott, hátrányos helyzetbe kerülő felnőttek és gyerekek.
A válások vesztesei
2001-ben 24527 válás történt Magyarországon. Ezekből a válással végződő házasságokból született gyermekek száma:
Némi fejszámolás után látható, hogy egy évvel ezelőtt minimum 22800 gyermek élte át, mit jelent elvált szülők gyermekének lenni…
A válások hetven százalékában a nők kezdeményezik a válópert. Azt megbecsülni, hogy a válások milyen hányadában játszott szerepet egyik vagy mindkét fél hűtlensége, nemigen lehet, hiszen az emberek többsége nem őszinte ebben a kérdésben. Neves pszichiáterek véleménye szerint legnagyobb százalékban olyan emberek lépnek félre, akik bizonytalanok önmagukban, állandóan azt kérdezgetik: Vajon elég jó vagyok-e neki? Vagy elég jó-e ő nekem? A megcsalás Peresa Magdolna pszichiáter szerint a személyiség gyengeségét, bizonytalanságát és egyben éretlenségét is mutatja. Házassági tanácsadók szerint a válások számának növekedése elsődlegesen a házasság fejlődési szakaszainak végén, a nagyobb változások idején következik be: a gyermek megszületésekor, illetve előtte; a gyermekek kirepülésekor; valamint a középkorúak válságának („mid-life crisis”) nevezett időszak során. Ez utóbbi elsődlegesen az ötvenes éveikhez közelítő férfiakat és nőket érinti, akik életük addigi eredményeivel szembesülve úgy érzik, szakmailag és magánéletükben is keveset értek el, s még egy utolsó „lendületet” véve bizonyítani akarnak.
„A paráznaság miatt jut az ember egy darab kenyérre…”
A válás anyagi vonatkozásait illetően közismert, hogy milyen anyagi terheket ró többnyire mindkét félre. A legtöbben mindennek ellenére lelki sebeikkel vannak ekkor elfoglalva, s nem gondolják végig annak pénzügyi vonatkozásait. Ezt megelőzendő Amerikában válási tanácsadó cégek kínálják szolgáltatásaikat erre az esetre: pénzügyi tervezést, hitellehetőségeket, az anyagiakkal kapcsolatos tanácsadást, a „csőd” elhárítását. A Divorce Money Financial Information nevű tanácsadó cég szerint körülbelül tíz év szükséges ahhoz, hogy a válás okozta anyagi kár helyreálljon. (Vajon Magyarországon mennyi időt jósolnának hasonló hazai szervezetek?)
„Modern” betegségek
„Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.” (1Kor 6:18)
A promiszkuitás – a szexuális partner gyakori váltogatása – a szexuális forradalom és a rendszerváltás óta nemcsak a fiatal nemzedék, hanem az idősebb generáció sajátos párkapcsolati mintázatává is vált. Ezt az általános tapasztalat mellett a szexuális érintkezéssel terjedő nemi betegségek, a közös nevükön STD-nek (Sexually Transmitted Disease) nevezett betegségek széles körű elterjedése is igazolja. A partnerkapcsolatok „adományaként” átkerülő baktériumok és vírusok sok esetben súlyos, életveszélyes állapotot okoznak áldozatuknak, megakadályozhatják a későbbi gyermekvállalást, s a magzat életét is komolyan veszélyeztetik. Számszerűen nem kimutatható, de az orvosi gyakorlatban kikristályosodott az a nézet, miszerint az évről évre emelkedő koraszülések hátterében az STD-k valamelyike áll. A klamídia baktérium például a fertőzött anyából átkerülve az újszülöttnél kötőhártya-, torok- és tüdőgyulladást okoz.
A nemi betegségek elterjedésének megakadályozásában óriási jelentőségű volt a különféle antibiotikumok felfedezése, ám valamilyen oknál fogva e kórok terjedése újra erősödni kezdett az utóbbi két év folyamán. A nemi betegségek terjedését jól igazolja a hazai bőr- és nemibeteg-gondozók forgalmának az utóbbi években történő megnövekedése is. 1999 és 2000 között kétezerrel, 15 ezerről 17 ezerre nőtt a nemibeteg-forgalom. A nyilvántartott szifiliszes betegek száma is folyamatosan emelkedik: 2000-ben az addig megszokott 450 körüli nagyság helyett már 760 beteget kezeltek állandóan. Az urogenitális rendszer megbetegedése miatti halálozás szintén emelkedett – míg például 1990-ben a halálesetek számának csak a 0,45 százalékát adták ezek az esetek, 1998-ban már a 0,56 százalékát tették ki.
Szodoma második eljövetele– a homoszexualitás
Az elmúlt években több olyan ausztriai, németországi, sőt magyarországi tömegdemonstrációról, felvonulásról hallottunk, amelyet homoszexuálisok szerveztek érdekeik érvényesítésére, a „másság” elfogadtatására. A meleg párok helyet követelnek maguknak a sztereotípiákat romboló plakátokon (lásd a hazai választások plakátjait); több amerikai nagyvállalatban kiharcolták, hogy a személyzeti politika szexuális beállítottság tekintetében ne legyen „diszkriminatív” (amerikai tévétársaság, Apple Computers, Microsoft, Avon stb.); s nap mint nap ádáz támadást intéznek a különböző országok joggyakorlata ellen: „Egyenlő jogokat a házasodás, a »gyermekvállalás« és a különféle kedvezmények és állami juttatások területén!”
Alaptalan genetikai érvelések
A homoszexuális gyűléseken elhangzó vélemények alapján sok kívülálló elfogadta, hogy ez a születéstől fogva meghatározott nemi alapbeállítottság nem terjeszthető, így ártalmatlan társadalmi jelenség, ami ellen nem lehet, és nem is érdemes tenni. A hitelességet még inkább alátámasztandó, előszeretettel citálják Simon LeVay kaliforniai idegkutató eredményeit, aki „bebizonyította”, hogy a homoszexuálisoknál a szürkeállomány egy bizonyos része kisebb, mint a többi férfinál. Így aztán a kérdés a faji, nemi hovatartozás vagy a testi fogyatékosság kategóriáinak a szintjére kerül.
A probléma csak az, hogy a homoszexualitás genetikai okát egyetlen kutatás sem tudta még igazolni. LeVay „kutatásai” pedig nevetségesen megbízhatatlanok: még csak reprezentatív mintának sem tekinthető azon személyek száma, akiken a vizsgálatokat elvégezte. (LeVay tizenhat homoszexuális férfin végzett boncolást, mindegyikük AIDS-ben halt meg. Azt sem tudjuk, nem inkább az AIDS okozta-e az említett agyi rész elváltozását…)
Mindenesetre az említett kutatással elég port lehetett felverni ahhoz, hogy ma semmilyen hátrányos helyzet ne érhesse a homoszexuálisokat a munkahelyeken – állapotuk jogi védelmet élvez.
Ugyanígy az egyházakat sem kímélik: egy angliai leszbikus szervezet néhány éve azt a javaslatot tette, hogy az egyházaknak tiltsák meg, hogy a homoszexualitásról úgy prédikálhassanak, mint ami ellenkezik a Bibliával. Ez szerintük ugyanis azonos a szexuális irányultság alapján történő gyűlöletszítás bűntettével. Céljuk az, hogy minden lelkész, aki ezt teszi, büntetést fizessen. A Biblia átírására tett kísérleteikről, homoszexuálisok egyházi összeesketéséről, „gay” istentiszteletekről pedig mindannyian hallottunk már.
Homoszexualitás és a divatszakma – az „ultrafeminin” kor
Divatszakértők véleménye szerint a kétneműséget, az uniszex öltözékeket a homoszexuális Calvin Klein tette igazán népszerűvé a kilencvenes években. A mindenféle nemi jelleget nélkülöző öltözékeket mindannyian nap mint nap viseljük. Ma egy újabb trend is megfigyelhető – a „helycsere” a divatban. A férfias stílus inkább a női ruhaneműk jellemzőjévé vált – bakancstalpak, zakók, ingek –, s a férfiak nőies, kisminkelt, kikozmetikázott, kétes nemű figurákká változnak barackvirág ingjeikben, rózsaszín nyakkendőjükben, lágy tapintású csípőnadrágjaikban. A folyamatban kétségkívül közrejátszik a divattervezők nagy arányú homo- vagy biszexuális orientáltsága…
A homoszexuális párkapcsolat őszinte beszámolók alapján egyáltalán nem számít tartós, hosszú évtizedekig tartó viszonynak (lásd Új Exodus XII. évf. 7–9. szám, Petrőcz Katalin–Szlazsánszky Ferenc: Szabadulás a földi pokolból című írását). A homoszexuálisok többségét harmincéves kor után már jellemzi a kiégés, az elöregedés, addig ugyanis szinte állandó partnerváltogatás történik (egy ilyen személy akár több száz kapcsolatot is létesít egy-két évtized alatt). A fantázia és az életcél mindig az „új hús” megszerzése körül forog, így nehéz elképzelni, hogy egy homoszexuális személy munkahelyi aktivitása intenzív lehet.
Langyos laodíceai kor?
A szexuális bűnök hatása sajnálatos módon az amerikai egyházak állapotában is érzékelhetően lecsapódik. George Barna felmérései szerint az újjászületett keresztények és a nem keresztények esetében a válás esélye gyakorlatilag ugyanakkora (34, illetve 36 százalék). Az újjászületett keresztények közül tízből három elfogadhatónak tartja az együttlakást, a homoszexualitást, a szexuális fantáziálást és a szexuális tartalmú filmek nézését. Hatvan százalékuk úgy gondolja, hogy a homoszexualitás választás eredménye, 40 százalékuk szerint genetikai, biológiai tényezők következtében alakul ki. Az újjászületetteknek 25 százaléka élt már együtt valakivel megtérése után; az ateistáknak 51 százaléka lakott már együtt valakivel eddigi élete folyamán…
Hazánkban 2001-ig összesen 910 HIV-fertőzöttet regisztráltak. Ebből 231-en haltak meg – közülük 176-an voltak homoszexuálisok, 17-en pedig heteroszexuálisok.
A homoszexualitás megítélése hazánkban
A modern pestis pusztító erejét jól illusztrálják az alábbi adatok: míg 1990-ben 1,6 millió gyermek veszítette el anyját vagy mindkét szülőjét AIDS következtében, 2002-ben 13,4 millió. Számuk szakértő becslések alapján 2010-re 25 millió lesz majd…
Egyesek felelőtlen szexuális magatartása nyomán nap mint nap százak és ezrek fertőződnek meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 14. Nemzetközi AIDS-konferencián napvilágot látott vizsgálati eredmények. Amerikában a vizsgált homo- és biszexuális férfiaknak 75 százaléka nem tudta, hogy HIV-pozitív, a spanyoloknak 70 százaléka, az afro-amerikaiaknak pedig 91 százaléka. Ezek a személyek a vizsgálatot megelőző hat hónapban védekezés nélkül éltek nemi életet…
Modern népességszobrászat
Az abortuszok számának évről évre történő csökkenését örömmel látjuk hazánkban. Míg 1999-ben 65500 magzat vesztette életét terhességmegszakítás nyomán, addig 2000-ben 58500. A kérdést itt le is zárhatnánk, noha a megrendülésen és a gyászon csak nehezen lehet túllépni: még így is körülbelül 161 gyermek esik áldozatul naponta szülei felelőtlenségének! Ám ha a kezünkbe kerül például a Richter Sürgősségi Ambulancia statisztikája, láthatjuk, hogy örömre semmi okunk. A magzatelhajtó tabletták beszedése nyomán elhaló magzatok száma és a szóban forgó szolgáltatást igénybe vevők aránya ugyanis évről évre emelkedő tendenciát mutat.
A terhességmegszakítás egészséget romboló hatása a különféle felvilágosító és prevenciós csoportok tiszteletreméltó munkája nyomán többnyire közismert: meddővé válás, szülési komplikációk a későbbi utódoknál, koraszülés, gyermekágyi szövődmények kialakulása, rosszindulatú daganatos betegségek stb. A hetvenes–nyolcvanas évek statisztikái alapján kiderül: a szerzett (azaz későbben kialakuló) meddőségeknek 44,4 százalékát okozta terhességmegszakítás. Az abortusz lelki hatásai – depresszió, évekig tartó önvádlás, szégyenérzet – széles körben ismertek.
„El sem vetél, meddő sem lesz a te földeden semmi; napjaid számát teljessé teszem.” (2Móz 23:26)
A nemzetközi összehasonlító statisztikákból világosan kiemelkedik egy életerős, hosszú életű nép, Izrael. Hazánkban a terhességeknek körülbelül a 40 százaléka végződik abortusszal, Izraelben évtizedek óta csak 12-14 százaléka. A születéskor várható átlagéletkor alakulása is meglepő: míg hazánkban a várható élettartam a férfiaknál 63, a nőknél 66 év körül alakul, addig Izraelben 76 év a férfiak és 79,7 év a nők esetében – az összes ország közül Japán és Svájc után ez a legmagasabb szám. Ha a halálozási arányt vizsgáljuk, a lista alján Izrael áll – ott halnak meg a legkevesebben! A spontán vetélések száma is feltűnően alacsony Izraelben: csak 400-500 eset évente.
Bangkok, 2001
„Lakozék azért Támár nagy árvaságban az ő bátyjának, Absolonnak házában…” (2Sám 13:20)
„Sonta belép a hotelszobába. Egyetlen szó nélkül a fürdőszobába megy, gyorsan zuhanyozik, és félmeztelenül lép ki, dereka körül egy törülközővel. Nem szól, úgy tűnik, semmit nem vesz észre… Elnyúlik az ágyon. Szemét a plafonra függeszti; egy öreg prostituált megfáradt mozdulatai. Használatra kész. A bőre sötét, mint az észak-thaiföldi embereké, nagy, barna szemében rettegés. Sonta alig nyolcéves. Kislány. Gyermek.
Toy, a barátom a gyermekhez közeledik, és hosszan, mély hangon beszél hozzá. Először úgy tűnik, hogy a kislány nem reagál. Aztán szeme rátapad erre a nem mindennapi kliensre. Toy elmagyarázza neki, hogy semmi nem fog történni. Ma este senki nem fog hozzányúlni. Sonta hirtelen felenged. Megértette. […] Az arcán könnyek csorognak. Az ujjával mutatja a karján, a hátán és a lábán lévő gennyes foltokat.” (Marie-France Botte: Egy gyermek ára)
Pontos adatok nincsenek azokról a szerencsétlen sorsú nőkről és gyermekekről, akik a prostitúció vagy állandó abúzus áldozatai. Szakértők 100-200 ezerre becsülik a kerítők és kliensek részéről megnyomorított áldozatok számát. A Délkelet-Ázsiából, Latin-Amerikából és Afrikából kiinduló leánykereskedelem mellett az utóbbi években egyre nagyobb méreteket ölt az Európán belül zajló emberkereskedelem: ma nemcsak Kelet-Európából Nyugat-Európába, hanem Kelet-Európából Kelet-Európába is csempésznek nőket, kisfiúkat és kislányokat. A szexklubokban, eroszcenterekben, maszszázsszalonokban folyó pokol után – ezekben ugyanis bizonyos elvek alapján rotáció van: a régieket folyamatosan „új hússal” váltják fel – a lelkileg, testileg megnyomorított, nemi szerveiken megcsonkított, nemi betegségek tucatjait és gennyes foltokat hordozó „rabszolgákat” az utca várja… A kizsákmányolástól függően többségük ekkorra már nem is ember – éjjel és nappal is állandó rémálmok és hangos sikolyok fogságában él. Ők az apokaliptikus kor áldozatainak előfutárai…
Egy abortusz ára
A terhességmegszakítás díja jelenleg 20433 Ft. Ezt az összeget az esetek felében 6000 és 20433 forint közé mérsékelik valamilyen már meglévő szociális ellátás nyomán – ilyenkor a társadalombiztosítás fedezi a fennmaradó költségeket. Ha azonban összeadjuk a steril környezet, az eszközök, kesztyűk stb. árát, az abortuszok valós ára körülbelül 50 ezer forint. A közel 30 ezer forintos különbséget az állam, azaz az adófizetők fizetik…
Elfásult nemzedék
Írásomban a szexuális bűnöknek a társadalomra-személyiségre gyakorolt hatásait vettem szemügyre – a teljesség igénye nélkül. Az említett bűnök hatásai beláthatatlanok, tüzetes vizsgálatukkal könyvtárakat lehetne megtölteni. Végezetül azonban még egy figyelemre méltó jelenségre szeretnék hangsúlyt helyezni.
Míg az emberiség a „béklyók lerázásáért” küzd, s a szexuális orientáltság és igények kiélése soha nem látott verziókban és alakzatokban realizálódik, kevesen veszik észre, hogy a férfiaknak a 47, a nőknek pedig az 52 százaléka – azaz minden második ember – állandó és eddig megoldatlan szexuális zavarban szenved… A fiatal magyar férfiaknak a 32 százaléka nem talál örömöt a házaséletben, vagy teljesen elvesztette érdeklődését az iránt, a hölgyeknek pedig a 20 százaléka van ugyanígy. A férfiaknak 83 százaléka soha vagy csak nagyon ritkán beszél társával szexuális kudarcairól, problémáiról, a nőknek pedig a 74 százaléka! (A nemrégiben végzett felmérés nagy megdöbbenést okozott hazánkban…)
Persze, ha jól végiggondoljuk, mindez nem is annyira meglepő. Nyelvünkből hiányoznak azok a szavak, amelyekkel egy ilyen párbeszéd elkezdhető lehet. A nyelvben lévő, szexualitást illető szavak jó részével ugyanis csak durván, brutálisan vagy közönségesen írható le a sokak által várt érzés testi megnyilvánulása: a szerelem.