Riport
Gyülekezés délen
A Pécsi Hit Gyülekezete sikereinek nyomában
Alig több mint tíz év, ezerötszáz aktív tag, 3500 négyzetméter saját ingatlan, nulla forint adósság. Az adatok a Pécsi Hit Gyülekezetére vonatkoznak, és egy vitathatatlan sikertörténetről árulkodnak. A sikert mindenki szereti, és sokan a siker titkát is szeretnék megismerni. Az Új Exodus stábja is. Ezért látogattunk el Pécsre, ahol Lőrincz Péter pásztorral és több gyülekezeti taggal tölthettünk egy napot.
Nem tudom azt mondani, hogy így vagy úgy csináld, és akkor neked is lesz egy ilyen gyülekezeted. Tizenhárom évvel ezelőtt elkezdtem a szolgálatot, és ez »lett« körülöttem” – kezdi a titok megfejtését Lőrincz Péter, miközben körbevezet a gyülekezet Megyeri úti ingatlanán. „A legfontosabb mégis a hűség: a munkához és az Isten Igéjéhez való hűség” – teszi hozzá, majd belépünk az istentiszteletek helyszínére. Hatalmas, sokab-lakos, első emeleti terem, akár ezerkétszáz embert is ké-pes befogadni.
Az ingatlanhoz tartozik egy önálló irodaház is, amely maga a megtestesült ellentmondás. Az egyik részében nyugalmat árasztó pasztellszínek, új ajtók, fényes parketta. A modern bútorok és az elegánsan öltözött munkatársak első ránézésre egy multinacionális cég központját sejtetik, pedig ez a Pécsi Hit Gyülekezete lelkészi hivatala. Az épület másik része viszont a múltba röpít. Szürke falak, megállapíthatatlan színű, kávéfoltokkal „díszített” padlószőnyeg, utoljára a múlt évezredben festett ablakok, jellegtelen tapéta és igénytelenül bevasrácsozott pénztárszoba. A két épületszárny úgy viszonyul egymáshoz, mint múlt és jövő. Mi köti össze őket mégis? Alapvetően a lépcsőház, de a viccen túl az, hogy immár az egész épület a gyülekezet tulajdona. A lerobbant részt nemrégiben vásárolták meg, mint Pétertől megtudjuk, azért, nehogy olyasvalaki vegye meg, akinek a tevékenysége esetleg nem egyeztethető össze a közösség erkölcsi értékeivel.
Pécsre utazásunk előtt villámfelmérést készítettünk a szerkesztőségben: kinek mi jut eszébe az ottani gyülekezetről. Első helyen szinte mindenki a sikert említette, majd a „rend”, „fegyelem”, „színes egyéniségek” kifejezések következtek.
– Szerintem a Hit Gyülekezete vezetői szolgálatának egyik újítása az, hogy – ellentétben a kisegyházi hagyományokkal – nem tartják összeegyeztethetetlennek az Úr követését a természetes fejlődéssel. Számunkra az igényesség, a prosperitás nemcsak a szellemi területen tud megjelenni. Itt Pécsen is ezt a kereszténységet képviseljük – mondja Lőrincz Péter, immár az irodájában. Visszatérve a siker titkához így fogalmaz:
– A sikerből nekem tulajdonítható rész kulcsa az, hogy a helyemen maradtam, nem menekültem el a feladatoktól. Úgy is fogalmazhatnék, hogy mindaddig, amíg az Úr, illetve Németh Sándor, aki kiküldött erre a szolgálatra, vissza nem hív, itt, a pécsi gyülekezetben végzem a munkámat. A másik alapvető tényező a stabil családi háttér: feleségem is az Urat szolgálja, gyermekeinket a Biblia útmutatása alapján neveljük.
– Ha megfordítjuk ezt a gondolatmenetet, tulajdonképpen azt állítod, hogy adott esetben akár abba is hagynád a szolgálatot?
– Amikor ideköltöztünk a családommal, azt gondoltuk, két-három évig maradunk.
– Honnan eredt ez a „menekülési kényszer”?
– Alkalmatlannak éreztem magamat erre a munkára. Az első években meg is fogalmaztam, hogy egyszerűen nincs képességem a vezetésre, a tekintélygyakorlásra, a döntésre. Régebben azt sem tudtam elintézni, hogy a szamaras elhozza a szenet a lakásunkhoz.
– Ez kissé nehezen hihető…
– Nem ismertetek abban az időben. Néha még most is izzad a tenyerem, amikor szerepelni kell – mondja a negyvenedik életévében járó, hétgyermekes családapa, aki hívőként idén ünnepli huszonegyedik (újjá)születésnapját.
Megtérésének története 1980 októberére nyúlik vissza: az akkor 20 éves – éppen hippik társaságában utazó – fiatalember egy balatoni hétvégéről hazafelé a vonaton éppen Németh Sándor mellett ült le. A vállig érő hajú fiatalember elővette Bibliáját, és olvasni kezdett. „Érted is, amit olvasol?” – szólította meg a lelkész, mire hosszú beszélgetés alakult ki, aminek az lett a következménye, hogy tízen megtértek a hippitársaságból. Először Péter, akinél azért volt Biblia, mert akkoriban már több hete érdeklődött mindenfelé – katolikusoknál, krisnásoknál és buddhistáknál is – Istenről.
Megtérése után csatlakozott a Budaörsön működő imacsoporthoz, és hamarosan bekapcsolódott különböző szolgálatokba is. Részt vett a dicséretzenekarban, rendszeresen hirdette az evangéliumot ismerősöknek és ismeretleneknek.
1983–1984 között igen nehéz évek következtek a fiatalember életében. Katona lett. Ez manapság nem jelent nagy megpróbáltatást, de a létező szocializmusban egy hívő fiatalra rájárt a rúd a seregben: a kommunista rezsim idején itt akarták kinevelni a hitet az emberekből. Bibliáját elvették, ünnepekkor csak azért sem engedték haza, állandó megfigyelés alatt tartották, és ehhez hasonló kellemetlenségek érték. A „szabadulás” pillanata 1984-ben érkezett el a „kemény szellemi konfliktusból”: leszerelt. E feletti örömét a házasság öröme is kiegészítette. A fiatal házaspár a budaörsi közösség tagjaként élte hitéletét, 1989-ig három gyermekük született. Péter kitanulta a keramikus szakmát, „abban nagyon megtaláltam, amit szeretek csinálni”.
Ahogy visszaemlékszik, már abban az időben is intenzív szellemi életet éltek, pedig nem gondolták, hogy ilyen szolgálatuk lesz. „Mindenesetre úgy éltünk, mintha készülnénk valami nagy elhívásra.” 1988-tól rendszeresen jártak Pécsre, hogy támogatást nyújtsanak az ottani néhány fős imacsoport fejlődéséhez.
– Szerinted mivel fizetted meg a szolgálatod, az elmúlt tíz év sikereinek az árát? Megtérésed, tehát a bűnökkel való szakítás után kellett-e valamit feladnod ezekért az eredményekért? – Igen, hogyne. Magamat, az életemet. Az Úrban az ember Istentől függő lény lesz, beilleszkedik egy emberek által is képviselt kapcsolatrendszerbe. Feladja a függetlenségét.
De a szolgálat ára volt az is, hogy a bel-budai öröklakásból leköltöztünk vidékre. Ez egyértelműen a szolgálat miatt történt. A másik pedig a munka: megtérésem után az évek során létrehoztam egy jól működő kerámiakészítő kft.-t. Export-import tevékenységet folytattunk, jelentős megrendeléseink voltak. Egy idő után – amikor a gyülekezet vezetése mellett már nem volt idő a cég irányítására is – a céget is feladtam.
– Amikor felszámoltad pesti egzisztenciádat, hány ember várt itt, mekkora volt a közösség?
– Ez 1990-ben történt, akkoriban 70 fős volt a pécsi gyülekezet. Augusztusban rendeztük meg a „Gyere ki a fényre” elnevezésű, máig emlékezetes evangelizációs kampányt, melynek során kétszázhatvan ember tért meg. A következő héten 78 személyt megkereszteltünk, így a 70 fős gyülekezet egyszeriben megduplázódott. Akkor azt mondtam a feleségemnek: választás előtt állunk. Sok új keresztény van, a bűnvallást, keresztelést, ennyi ember beépítését a gyülekezetbe nem lehet Pestről irányítani. Költözzünk le!
– Milyen bibliai kijelentés kellett ehhez a váltáshoz?
– Jézus talentumokról szóló példázata arról szól, hogy ha Isten adott ajándékot, más szóval tehetséget, számon is fogja kérni, hogyan gazdálkodtunk azzal. Mivel tekintély alatt lévő ember voltam, úgy gondoltam, engedelmességgel tartozom az Igének. A döntést egyébként a feleségemmel beszéltem meg, majd természetesen kikértem a pásztorom tanácsát is. Azt mondanám, ő nem ellenezte. Mindemellett azt is nagyon jól tudtam, hogyha annak idején nem térek meg, nem járok a gyülekezetbe, valószínűleg már nem élnék, vagy ha igen, alkoholista, erkölcstelen, szélsőséges életem volna. Magyarul, ha nem vagyok keresztény, és nem szolgálom az Urat, semmi vagyok.
– Márta, te hogyan fogadtad Péter felvetését?
– Nem mondhatnám, hogy túl nagy vágyat éreztem a leköltözésre, mert akkoriban a város nem volt olyan szép és fejlett, mint most. Amikor Péter felvetette a költözést, arra gondoltam, hogyan tudnám támogatni a szolgálatát. Már évek óta jártunk Pécsre, hogy az a néhány ember, aki akkoriban érdeklődött az Ige iránt, és akik egyre többen lettek, épülni tudjanak. Mielőtt leköltöztünk, szerettem volna „személyre szóló” igét is kapni az Úrtól. Ézsaiás próféta szavai elevenedtek meg számomra: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, ha a folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg sem perzsel téged.”
Ezek a sorok nagyon erősen bennem maradtak, mert akkor nagyon nehéznek látszott ez a feladat.
Az idő igazolta a döntést: a közösség növekedésnek indult, egyre nagyobb ingatlanokat kellett kibérelniük az istentiszteletek megrendezéséhez. 1996-ban vették birtokukba saját csarnokukat. A gyülekezet adakozókészségét dicséri, hogy nincs adósságuk. A legutóbbi ingatlanvásárláskor – mely során a fentebb már említett, lerobbant épületszárny került a birtokukba – mindössze négy napjuk volt arra, hogy előteremtsenek húszmillió forintot. Sikerült. A folyamatos növekedés eredményeként a pécsi gyülekezet száma elérte az ezer főt, a hozzá kapcsolódó „szatellit”-gyülekezetek tagságával együtt az ezerötszáz főt. A gyülekezet Pécs város egyik legnagyobb civil szervezete.
A város vezetésével jó kapcsolatokat ápolnak: úgy tűnik, ez a nexus nem pártfüggő, hiszen az előző – fideszes – polgármesterrel is korrekt viszonyban voltak, akárcsak a jelenlegi, szocialista vezetéssel. „Sőt, Páva Zsolt úr (a korábbi polgármester) személyesen is tiszteletét tette a gyülekezetben, amikor útibeszámolót tartott izraeli élményeiről.”
A gyülekezettel kapcsolatos gazdasági döntéseket Lőrincz Péter három kategóriába sorolja. Kis horderejű kérdésekben egymaga dönt – „egy gyülekezeti asztal megvásárlásához nem hívom össze a presbitereket” –, nagyobb pénzösszeg esetén előzetes megbeszélést folytat a helyi vezetőkkel; ingatlanvásárlás vagy alkalmazottak felvételét illetően pedig az országos vezetőséggel konzultál. (A gyülekezet működtetését természetesen írásban is szabályozza az Alapszabályzat.)
A helyi presbiterekkel történő egyeztetések során kezdetben többször előfordult, hogy „a vezetőség csak bólogatott”, de aztán Lőrincz Péter hangsúlyt tett arra, hogy tényleg mondják meg, ha különbözik a véleményük, „mert szükségem van rá”. Mint mondja, munkatársai azért lettek vezetők, azért tartják a megbeszéléseket, mert ő sem „tévedhetetlen”, szüksége van arra, hogy más megközelítésben, a gyülekezet tagságának látószögéből is értesüljön egy-egy esemény vagy terv megítéléséről.
Amennyire igényli és kikéri a presbiterek véleményét gazdasági kérdésekkel kapcsolatban, annyira „mellőzi” őket a prédikációk tartalmát illetően. Az úgynevezett szellemi kérdésekben egymaga dönt, persze, ahogy mondja, „előzetesen megtanácskozom az Úrral”. A presbiterek feladata a gyülekezet működtetése: a különböző szolgálatok megszervezése, személyes tanácsadás, városi programok rendezése.
Lőrincz Péter azt tapasztalta, hogy növekedést csak szellemi szolgálat által érhetnek el: ez azt jelenti, hogy a prédikációk és tanítások tartalmát nem rendeli alá a hívők elvárásainak, nem „szolgálja ki” az ilyen igényeket. „Ha valaki elmegy egy olyan gyülekezetből, ahol jelen van a Szent Szellem, és ahol Isten Igéjét hirdetik, az azért van, mert az illető nem szereti az Urat, vagy bűn van az életében. Ilyen embereknek mit kedveskedjek? Nekik az az üzenet, hogy térjenek meg.”
Másrészt viszont azt állítja, hogy ha egy prédikáció után a fél gyülekezet szétszéled, „az az üzenet nem az Úrtól van”.
Pécsett tehát „rend és fegyelem” van, amiből akár azt a – a közgondolkodásban gyakran tapasztalható, de hibás – következtetést is levonhatnánk, hogy a hívők elvesztették egyéniségüket, beleszürkültek a tömegbe. Mint a keretes írásokban szereplő miniportrékból is kiderül, Pécsett ez nem így van. Lőrincz Péter pedig nemhogy ellentmondást nem lát a két tény között, hanem az utóbbit éppen az előbbivel magyarázza: „Mint már utaltam rá, a szolgálatom nem lelki, hanem szellemi. A cél az, hogy minden hívő megismerje az élő Istent, és neki rendelje alá az életét. Ha ez megtörténik, az emberek kiteljesednek, igazi egyéniségekké válnak.
Ha egy közösségben nincs rend, a legérdekesebb egyéniségek is elvesznek a részletekben.”
Szabadulás Egyiptomból
Mink Olivér 30 éves fiatalember. Az ószövetségi Józsefhez hasonlóan őt is eladták Egyiptomba. Igaz, Józseffel ellentétben nem midianita kereskedők, hanem a menedzsere. Olivér ugyanis profi futballistaként kereste kenyerét: kezdetben Ausztriában játszott, de idővel felfigyelt rá egy egyiptomi szakember is, aki valamelyik dúsgazdag helyi herceg számára toborzott játékosokat az akkori bajnokcsapathoz. Olivér kiválóan megfelelt a próbameccseken, és mivel ő volt az egyetlen európai, percek alatt a nézők szívébe lopta magát: néhány nap elteltével már saját taxisofőrrel rendelkezett. Tehetségének köszönhetően a fiatalember kiváló pozícióban kezdhette meg a bértárgyalásokat kenyéradóival. Választhatott magának autót is, jó ízlésére vall, hogy egy Audi mellett döntött. Már csak pár órája volt hátra a szerződés aláírásáig, amikor Olivér meggondolta magát, és kiszökött Egyiptomból. Amellett, hogy titokzatos bőrbetegség támadta meg, teljes bizonyossággal úgy érezte: ha aláír, soha nem szabadul onnan.
Visszatért Magyarországra, csatlakozott a pécsi gyülekezethez, és családot alapított. (Bőrbetegsége természetesen azóta elmúlt.) Vállalkozásán keresztül ma 200 embernek ad rendszeresen munkát. Mit jelent egy ilyen embernek a Hit Gyülekezete? „Gyerekkorom óta futballoztam, megszerettem a csapatjátékot. A gyülekezetben szintén egy csapat tagja vagyok. Egy nagyon jó csapattal egy nagyon jó vezetőt követünk a legjobb cél eléréséért” – vallja Mink Olivér, aki többek között arról is nevezetes, hogy évekkel ezelőtt felkarolta a ma már országos hírű, egykor hányatott sorsú futballistát, Gera Zoltánt, a Ferencváros egyik büszkeségét.
„Amikor hat évvel ezelőtt Zoli eljött a gyülekezetbe, olyan sovány volt, hogy menni is alig bírt. Összebarátkoztunk. Több dologban segítettem neki, például legutóbb a Ferencváros elnökével közösen tárgyaltunk. A mai napig jó barátok vagyunk, de nem azért, mert Zoli sikeres lett. Már akkor is szerettem, amikor még futni is alig bírt.”
A szív embere
dr. Surányi Pál
Dr. Surányi Pál orvos, aki jelenleg szívsebész szakvizsgára készül, különös módon tért meg. Évekig látogatta kisebb-nagyobb rendszerességgel a Hit Gyülekezete istentiszteleteit úgy, hogy a megtérés imáját nem mondta el. Még akkor is halogatta ezt a döntést, miután külföldi tanulmányútjai során karizmatikus keresztényekbe botlott, akik minduntalan Istenről beszéltek neki. Az első ilyen élmény az Egyesült Államokban érte, mikor Frank Peretti – a neves keresztény regényíró – testvérénél szállásolták el. Később, Bostonban egy afrikai fiatalember mondta el neki a Szent Szellemmel kapcsolatos természetfeletti élményeit. Ez azért is érdekes, mert Pált pont a természetfeletti megnyilvánulások zavarták leginkább a „hites” rendezvényeken. Olyannyira, hogy az istentiszteletekre is rendszeresen késve, a prédikáció elejére érkezett, hogy ezáltal „kikerülje” az imádkozást és az Úr dicséretét gyakorta követő természetfölötti megnyilvánulásokat. Az afrikai fiú – talán éppen e kételyek miatt – a Szent Szellemmel kapcsolatos természetfeletti megtapasztalásairól beszélt neki, és „hessegette el” az előítéleteket a fiatalember életében, aki angliai útján – újabb megerősítésként – szállásadóitól, egy zsidó házaspártól hallhatott a zsidó Messiásról: Jézus Krisztusról.
Tudta, hogy ennyi „érintést” nem lehet a véletlen számlájára írni. Már csak az hátráltatta a megtérésben, hogy barátnője hallani sem akart az evangéliumról. A dilemmát végül az oldotta meg, hogy a fiatalember egy imában mindezt elmondta Istennek. A barátnő – anélkül, hogy a fiatalember bármit is beszélt volna neki erről és Istenről – pár száz kilométerrel távolabb egy evangelizációs igehirdetésen átadta életét Istennek. Surányi Pálnak nem maradt több kérdése: elrohant az első istentiszteletre. Hat éve rendszeresen látogatják a pécsi gyülekezet összejöveteleit. Barátnője időközben a felesége lett, és két évvel ezelőtt megszületett a kislányuk.
Azóta remek eredménnyel lediplomáztak mindketten, a hölgy a közgazdasági egyetemen, a fiú – ahogy korábban is említettük – az orvosin. Most éppen szakvizsga előtt áll, a nemzetközi hírű Papp Lajos szívsebész professzor keze alatt tanulja az emberi szívek „javításának” emberi lehetőségeit. Emellett a gyülekezetben is megtalálta a helyét: a dicséretzenekar egyik tagja, az evangelizációk alkalmával pedig a „szellemi szívműtétek” gyakorlója is.
A HIT vonzásában
A pécsi gyülekezet több szomszédos és közeli településen és városban is működtet – a karizmatikus irodalomban „szatellit”-gyülekezeteknek nevezett – közösségeket, amelyek megbízott vezetői Pécsett élnek, és hetente utaznak „le” a településekre. Ezeknek a kisgyülekezeteknek az az érdekességük, hogy sokszor teljesen eltérő kulturális közegben zajlik a szolgálatuk: Komló jellegét meghatározza a város egykori bányászata, míg Mohács vagy Bonyhád szellemi karakterére nagy hatással van a jelentős sváb lakosság kulturális háttere.
Bonyhádon Pasitka Hermann, Mohácson dr. Németh Tibor, Komlón Gulyás József, Sásdon Kaposi István, Szigetváron Baji Tamás, Barcson dr. Szabó András vezeti a „kisgyülekezetet”. Ezekben a gyülekezetekben az istentiszteletek helyszíne igen változó: van, ahol a helyi művelődési házban, másutt az iskolában rendezik ezeket, de például Sásdon saját gyülekezeti házzal is rendelkeznek. Itt 2000 januárjában ünnepi istentisztelet keretében avatták fel a házat. Sajátosság az is, hogy a pécsiek az aprófalvas szerkezetű Dél-Dunántúlon nem szeretnének fehér foltokat hagyni, így a – gazdaságilag és politikailag elfelejtett, mások által leírt – kistelepüléseken is szorgalmazzák az úgynevezett imacsoportok, házi összejövetelek szervezését.
Lőrincz Péter a vezetők kiválasztása kapcsán elmondta: számára nem elsődleges szempont az iskolai végzettség, az intellektuális képesség – noha több „kisgyülekezeti alpásztor” diplomával rendelkezik –, hanem azt bízza meg ilyen feladatokkal, „akit elhív az Úr, és hű a szolgálathoz”. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha jó információk, jó bizonyságok érkeznek be egy-egy személyről, akkor ők lehetőséget kaphatnak szellemi szolgálat végzésére. Mint megtudtuk: önmagában nem cél, hogy mindenki szellemi-lelki feladatokat lásson el, de határozott cél, hogy mindenki megtalálja a helyét a gyülekezetben, akár a Programfüzet írásánál, rendezvények szervezésénél, az imacsoportokban, a gyülekezet apró-cseprő ügyeinek intézésében és elvégzésénél.
Pécs egyetemi város, felsőoktatási intézményeiben évente átlagosan harmincezer hallgató tanul. Nyilván ezzel is összefügg, hogy a pécsi gyülekezetbe jellemzően sok értelmiségi jár: orvosok, jogászok, tanárok és pénzügyi szakemberek, valamint „műszakiak” is. Számukra az istentiszteletek mellett számos rendezvény is teret ad a kibontakozásra. Dr. Németh Tibor ügyvéd, aki pécsi egyetemi évei alatt tért meg, így látja az értelmiség szerepét: „Az itt és a környéken élő emberek között nagyon sok a diplomával rendelkezők száma, de sok esetben ez a tudás passzív, nem gyakorlatias. Emellett valahogy az emberek sem kapják meg azt az elismerést, amit a tudásukért megkaphatnának, ezért nagyon sokan elmennek a városból.
A pécsi gyülekezethez való tartozás miatt feleségemmel úgy döntöttünk, hogy Győr helyett – ahol egy jól jövedelmező ügyvédi praxis várt – Pécsett telepedünk le. Isten megáldotta döntésünket, azóta itt élünk, és itt szolgáljuk az Urat: Andrea dicséretvezetőként, míg én a gyülekezet egyik presbitereként”– emelte ki a fiatal ügyvéd.
1998-ban az UNESCO által kiírt „Városok a békéért” pályázat győztese Európában Pécs városa lett, többek között a kisebbségek iránti toleranciája miatt. A pécsi gyülekezetben hagyománnyá vált, hogy a város nyitott szellemiségű, toleráns jellegéhez a keresztények maguk is hozzájárulnak. 1994 áprilisában a „Ne menj tovább barátom…” országos antiszemitizmus-ellenes mozgalom keretében helyi holokauszt-konferenciát szerveztek, és ennek szellemében az izraelita temető helyreállításában is segédkeztek. Továbbá ruha- és ételosztással a hányatottabb sorsúak megsegítésével is törődnek. Különös gondot fordítottak a gyermekek támogatására: többször zenés gyermekműsorokkal, játszóházzal és ruhaosztással igyekeztek ezen a területen „adni” a városlakóknak.
A gyülekezetben működő klub keretében számos érdekes – „hites” és nem „hites” – szakember tartott előadást, egymástól merőben különböző, de rendkívül érdekes, izgalmas témákban. Így Páva Zsolt, Pécs egykori fideszes polgármestere – aki nagy megbecsülésnek örvend a pécsi gyülekezeti tagok körében – izraeli úti élményeiről számolt be, de számtalan névvel folytatható az előadók sora: dr. Mészáros István, a Parlament Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága alelnöke, dr. Grüll Tibor történész, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanára, dr. Rácz Lajos vezérezredes, Béres József tábori lelkész, Surjányi Csaba, az Új Spirit könyvkiadó megbízott igazgatója és Bauer Tamás szabaddemokrata országgyűlési képviselő, valamint Salamon Berkowitz amerikai iparmágnás, a Traubi Hungária Rt. elnöke voltak a klub vendégei.
A pécsi gyülekezet önálló evangelizációs stábot működtet, melynek egyik meghatározó része a Pécsi Evangelizációs Együttes. Több esetben ez a zenekar működött közre Nagy József és Pajor Tamás evangélisták szolgálata mellett az utcai igehirdetések során. E két személy munkájának fontos szerepet tulajdonítanak a gyülekezet növekedése szempontjából.
A teológiai képzésre is hangsúlyt tesznek Pécsett: a budapesti Szent Pál Akadémiának mintegy harminc pécsi hallgatója van, de időszakonként alapozó és haladó szintű bibliaiskolákban is „beszerezhetőek” a hívők számára a fontos és alapos bibliai látások. A gyermek bibliaiskola „szolgáltatására” jelenleg nem kevesebb, mint hatvanöt gyermek kíváncsi.
A gyülekezet belső kommunikációja a folyamatosan fejlesztett és fejlődő Programfüzeten keresztül zajlik, a város lakossága számára pedig – az evangelizációkon kívül – a Pécs TV-n keresztül tud bemutatkozni a közösség. A helyi médiában való megjelenés sokáig nehézségekbe ütközött, de ebben fordulatot hozott, hogy az előbb említett televízió vezetői lehetőséget biztosítottak a Kisegyházak című műsorban a gyülekezet bemutatására. Az eddig sugárzott hét műsor átlagos nézettsége a felmérések szerint tízezer pécsi polgárt jelentett.
A közgazdász álma - Kaposi István
Kaposi István
Kaposi István, a sásdi gyülekezet vezetője egy közelmúltban megtörtént, természetfölötti élményéről számolt be az Új Exodusnak. Egy negyvenes éveiben járó hölgynél az orvosok a női szervekben rákot mutattak ki. Az aszszony egy istentisztelet után odament Kaposi Istvánhoz, mert hallotta, hogy a gyülekezetben szoktak imádkozni a betegekért. István kézrátétellel imádkozott a hölgyért: „Ott a helyszínen semmi különleges, eksztatikus nem történt, csak az Úr kedves, »sűrű« jelenlétét lehetett érezni – emlékszik vissza a gyülekezetvezető –, de a hölgy rövid időn belül meggyógyult a rákból, és azóta több rokona is csatlakozott a közösséghez.” A természetfölötti gyógyulás tényét orvosok is dokumentálták.
A civilben okleveles könyvvizsgáló Kaposi István egy érdekes borászati hasonlattal jellemezte az Isten munkájában a siker emberi oldalait és feltételeit, szóval azt, amit Pécsen kerestünk: Lőrincz Péter és a gyülekezet eddigi sikeres szolgálatának titkát. Értékes bor keletkezéséhez a jó must mellett kiváló állagú hordó is szükséges, a nedű ízét e kettő kölcsönhatása határozza meg. Az Isten adja az Ő mustját, kijelentését és jelenlétét, amelynek átadásához kell a jellem és más emberi tulajdonságok is.
Akit szektásnak tartottak
Horváth Zoltán és Rubinszki Andrea
Horváth Zoltán a pécsi önkormányzati testület képviselője, a polgármesteri hivatal informatikai arculatának egyik meghatározója. Két évvel ezelőtt választották meg a testületbe. Mivel munkatársai és politikai ellenfelei is tudták róla, hogy a Hit Gyülekezete tagja, hosszú ideig sokuk kritikus szemmel nézett rá. „Sokáig lehetett érezni, úgy tekintenek, mint valami gyanús szektást.” A fiatalember úgy gondolta, hogy a negatív előítéleteket csak kitartó, tisztességes munkájával rombolhatja le maga körül. Úgy érzi, ez bevált, ma már teljesítménye alapján ítélik meg, az alaptalan előítéletek megszűntek. Horváth Zoltán felesége, Rubinszki Andrea férje politikusi pályára állása óta tervezi, hogy visszatér közös cégük irányításába. A Rubinszki Stúdió a város egyik legsikeresebb grafikai vállalkozása: több, Pécsre telepedett multinacionális cég hazai arculatának tervezésében és kivitelezésében vesz részt. Andrea nagyon fontosnak tartja, hogy a gyülekezetben nemhogy visszahúzták volna, hanem szellemi-erkölcsi támogatásban részesítették a vállalkozásával kapcsolatban.
Élet az unión kívül
Pasitka Hermann
A közelmúltban az egyik magyar állami vezető azt mondta, hogy az Európai Unión kívül is van élet. Pasitka Hermann ezt személyesen megélte. A magyar apától és német anyától származó fiatalember választhatott: az olvasók előtt minden bizonnyal jól ismert Magyarország és a gazdag Nyugatot jelentő Németország között. Az előbbit választotta. Ma a bonyhádi, mintegy százfős gyülekezet – különösen hangsúlyozza, hogy „megbízott” – pásztora, egyben presbiter a pécsi gyülekezetben, emellett rajzfilmanimátor és remek szaxofonos. Azt mindenképpen elmondhatja: nem unalmas az élete.
„Egyértelműen az ébredés az, ami miatt Magyarországon maradtam. Nem akarok senkit megsérteni, de igazából ez az ország önmagában nem annyira érdekes hely, még akkor sem, ha én, bármennyire is furcsa, magyar érzelmű embernek tartom magamat” – magyarázza ragaszkodását Pasitka Hermann, akit egyébként gyermekkorában Magyarországon „németsége” miatt többször lefasisztáztak. „Az a szellemi áldás, amit itt kapok, számomra fontosabb az anyagi sikernél, így azt, hogy itt élhetek, nem nagy áldozatként, hanem nagy szerencseként élem meg” – teszi hozzá Hermann.
Idegenlégióba vágyott
Szilágyi László
Szilágyi László szállodaigazgató „régi életében” – a keresztény szakzsargon az ember megtérése előtti időt nevezi így – elhagyni készült Magyarországot. Mint mondta: annyi negatívumot látott és tapasztalt, hogy megutálta szakmáját és országát, ezért az idegenlégióba készült belépni. Az egyik legjobb barátja azonban időközben viszszatért a hírhedt zsoldoshadseregből, és László álma ekkor szertefoszlott: más ember érkezett vissza, mint aki elment. „Mintha kioperálták volna a fiú lelkét” – emlékszik vissza a történtekre.
László már keresztény volt, amikor észrevették, hogy beteges fogyásnak indult, ami már csak azért sem kedvező, mert a vendéglátó szakmában időszakonként rendkívül sokat kell dolgozni: alacsonyabb fordulatszámú idényben 13-16 órás munkaidő is előfordul, de ez odáig is „kiteljesedhet”, hogy másfél-két napokat kell egyhuzamban talpon lennie. Az orvosok szerint nem maradt más hátra, mint az, hogy László pajzsmirigyéből – ami ezért a rendellenességért felelt – le kellett volna operálni egy darabot. Éppen az esküvője előtti időszakban került volna sor a „nyakfelvágással” járó – maradandó esztétikai nyomot nem hagyó – műtétre. A megoldást a jól bevált recept hozta: ima a gyülekezetben. Az orvos ezek után kedvező diagnózist állított fel.