Korrajz
A Hit Gyülekezete és a titkosszolgálatok
Nem kis fába vágtuk a fejszénket ezzel az írással, olyannyira, hogy sajnos sem informátorunk, sem szerzőnk kilétét nem közölhetjük. Ha kedves Olvasónk itt-ott valóságos eseményre vagy személyre vél ráismerni, az nem csak a véletlen műve.
A hetvenes években a titkosszolgálatok az Állambiztonsági Hivatal felügyelete alá tartoztak. Az akkori politikai vezetés veszélyesnek látta azt, ha a tömeg valamilyen alternatív irányba, esetleg egy spirituális közösség felé mozdul el. A már jól ismert történelmi egyházaktól azonban nem félt a hatalom, sőt, kifejezetten számítottak az együttműködésükre. Egy névtelen forrásunk szerint a katolikus egyház magasabb szintjein 80 százalékos volt a beszervezettség, tehát tíz püspökből nyolc jelentett a hatóságnak. A politikai rendszer tisztában volt vele, hogy a római katolikus egyház hierarchiája garancia arra, hogy az alacsonyabb szinteken is rend és kiszámíthatóság legyen. A református egyházzal is együttműködtek a hatóságok, de kevésbé intenzív módon.
A zsidó hitközségből is szerveztek be embereket, de itt más volt a koncepció, kevésbé a vallási élet - re, inkább az izraeli kapcsolatokra fókuszáltak. Moszkva kifejezetten félt attól, hogy Izrael Magyar országon keresztül katonai vagy más titkos információkhoz juthat, ugyanis bizonyos amerikai hírszerzési akciók szálai Izraelen és Magyarországon át vezettek a Szovjetunióba. Egy hálózat, ami lebukott a 60-as évek végén, jó leckét adott a kommunista blokknak, hogy Izraelre, ezen belül is az izraeli—magyar kapcsolatokra nagyon komolyan oda kell figyelniük, s ennek fontos része volt a vallási szervezetek megfigyelése is.
A legveszélyesebbnek nem a történelmi egyházak számítottak, hanem azok a kisegyházak, amelyek önmaguk szerveződtek egy-egy karizmatikus szellemi vezető köré. E csoportok két szempontból jelentettek komoly veszélyt a hatalom számára. Egyrészt folyamatosan próbálták növelni a létszámukat, továbbá közvetíteni azokat a szellemi igazságokat, amelyek szemben álltak a politikai rendszer ideológiájával, miszerint „Isten nem létezik”. Másrészt ezek a csoportok hihetetlen módon összetartottak és összezártak, különösen külső veszélyek és támadások esetén. Az állambiztonságiak tisztában voltak vele, hogy az újonnan alakuló keresztény közösségek rendelkeznek hagyományokkal az üldöztetés terén is. Az esetleges támadásokra, inzultusokra kifejezetten hatékony módszerekkel reagáltak, így a hatóságoknak nem volt egy szerű dolguk. Jó konspirációs képesség jellemezte ezeket a vallási csoportokat, rendelkeztek olyanfajta eszközháttérrel, mellyel sokszorosítani és terjeszteni tudták nézeteiket, hitelveiket írásos és hanganyag formában egyaránt. Ismertek különféle módokat arra, hogy kiadványaikat eljuttassák bárhova, ahova csak akarták. Emiatt ezek a szervezetek kifejezetten nagy kihívást jelentettek az állambiztonsági szervek számára.
A politikai vezetés nem azt feltételezte, hogy ezen csoportok tevékenysége a keresztény hitet szolgálja, hanem hogy olyan, az állam számára veszélyes és nem átlátható országok és szervezetek munkáját segíti, mint az USA vagy a NATO. Az Amerikai Egyesült Államok keresztény szervezetei Kelet-Európában ezeket a keresztény közösségeket és tevékenységüket hitbeli meggyőződésük miatt támogatták, nem pedig azért, mintha a CIA fizette volna őket. Ezt egy állambiztonsági tisztnek nem lehetett elmagyarázni, mert ők alapvetően minden efféle külföldi kapcsolatban veszélyt láttak, ami nem meglepő, hiszen erre képezték ki őket.
A 70-es évek végén, a 80-as évek elején formálódó Hit Gyülekezete (akkor még hivatalosan nem rendelkezett ezzel az elnevezéssel) is olyan közösség volt, ami miatt nyugtalanok lehettek az állambiztonsági szervek munkatársai, akik az első pillanattól kezdve veszélyesnek tartották a gyülekezetet. Az alapító már eleve a rendszer által megbélyegzett személy volt, hiszen Németh Sándor ifjúkorában megpróbált Nyugatra szökni Magyarországról, de ez nem sikerült. Aki a kommunista blokkot disszidensként el akarta hagyni, az a rendszer ideológiája szerint a nép ellenségévé vált. Németh Sándor emiatt megbízhatatlan személynek számított állambiztonsági szempontból, a 70-es évek második felében már biztosan megfigyelték, hiszen ebből az időszakból származó jelentések úgy mutatják be, mint akivel „lesz még gond”, mivel jól kommunikál, meg tud győzni embereket az elveiről. Érdekesség, hogy 1980-ban Németh Sándort és családját amerikai keresztények meghívták az Egyesült Államokba több hétre. Ő és családja is kapott útlevelet, ki is utaztak. Mint utóbb kiderült, szándékosan engedték ki az országból, hiszen abban reménykedtek a titkosszolgálati emberek, hogy talán kint marad, ugyanis akkor már komoly veszélyt láttak a tevékenységében. Bár kapott álláslehetőséget a floridai keresztényektől, Németh Sándor ezt visszautasította, és hazajött, mert úgy érezte, hogy itt van elhívása, Magyarországon. Ezzel viszont egy olyan harc kezdődött el a gyülekezet és a titkosszolgálatok között, amire biztosan nem számított.
Németh Sándor már a kezdetektől nem rejtette véka alá a véleményét sem a kommunista rendszerrel, sem a történelmi egyházakkal kapcsolatban. Olyan közösségbe járt abban az időben, ahonnan azonnal mentek róla a jelentések. Az állambiztonság annak örült volna, ha római katolikus pap lesz belőle, vagyis nem hagyja el a történelmi egyházat. Amikor azonban látták, hogy nem ez történik, hanem egy új közösség alakult, amely ráadásul rövid időn belül dinamikus fejlődésnek indult, komolyabb beavatkozást láttak szükségesnek.
A szolgálatok azt is vizsgálták, hogy a Hit Gyülekezete mikor kezdett el a politika felé orientálódni. Az ellenzéki csoportok a rend - szerváltás időszakában szimpatizáltak a keresztény közösségekkel, mert „fel lehetett őket tűzni” a politikai zászlójukra. Másrészt a gyülekezet tagjai nagyon értettek ahhoz, hogyan kell megszólítani az embereket, mozgósítani, szervezni, a pénzügyi hátteret megteremteni bizonyos eseményekhez. A közösségnek már akkor is kiterjedt kapcsolat - rendszere volt izraeli és amerikai szervezetekkel, és ez már önmagában is elegendő indokot jelentett ahhoz, hogy a titkosszolgálatok folyamatos megfigyelés alatt tartsák a Hit Gyülekezetét, és ügynököket szervezzenek be.
Ügynöktípusok a gyülekezetben
A szolgálatok alapvetően két irányban indultak el. Egyrészt állandósultak a megfigyelések és lehallgatások, ennek részeként például bepoloskázták Németh Sándor magánlakhelyét, de folyamatosan figyelemmel kísérték a budaörsi présházban tartott összejöveteleket is. A titkosszolgálat által alkalmazott másik módszer pedig bizonyos emberek beépítése volt a közösség életébe, ami a vezető lelkész megfigyelését és befolyásolását célozta.
A gyülekezet kontrollálásában alapvetően két ügynöktípus működött közre. Az egyik, aki információkat gyűjtött; ezt a feladatot is különféle szinteken lehetett elvégezni. Alap szinten úgy zajlott, hogy elment valaki meghallgatni egy előadást vagy prédikációt, majd írt róla egy feljegyzést. Magasabb szintet jelentett az, aki csatlakozott a gyülekezethez, aktívan részt vett a rendezvényeken, de a közösségre nem bírt befolyással; emellett pedig létezett egy másik élete is, amikor jelentett mindarról, amit látott és hallott.
A második ügynöktípus, aki az információszerzés legmagasabb szintjén áll, az úgynevezett befolyásoló ügynök. Feladata, hogy a felső vezetés mellett helyzetbe kerüljön, hangadó legyen. Általában az ilyen típusú titkosszolgálati emberek köré fedősztorit, vagy más néven — ahogy a szakma mondja —, legendát építenek, amit folyamatosan fejleszteni, táplálni lehet. Egy ilyen kitalált legenda célja, hogy a közösség bizalmát elnyerje az illető, és befogadják őt. Jellemzően a 80-as, 90-es években az ilyen személyek üldöztetésről, lejárató újságcikkekről, esetleg börtönélményekről számoltak be, mindezt azért, hogy minél nagyobb elismerést érjenek el a kiszemelt közösség tagjai között. Ahogy bekerülnek és bizalmat kapnak, aktívan elkezdenek dolgozni a közösségért, kihasználják a nyilvános lehetőségeket, hogy hallassák szavukat, például harciasan fellépnek tüntetéseken, nyilvános rendezvényeken. Így már semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy a nemes ügyért harcolnak, a közösség tagjai elhiszik róluk, hogy velük vannak. Amikor a beépített ügynök eléri a megfelelő szintet, akkor elérkezik az aktiválás pillanata, vagyis a közösséget és vezetőségét befolyásolnia kell a kapott céloknak megfelelően.
Névtelen forrásunk szerint a gyülekezet életében mind a három ügynöki szint képviseltette magát a 80-as évek elejétől kezdve. Kádár János ebben az időszakban konzervatív, keményvonalas irányelvet diktált, mely szerint tűzzel-vassal üldözni kell azokat, akik másként gondolkodnak, mint ők. Ennek részét képezte a média által gerjesztett lejárató hecckampány, mellyel a gyülekezetet egy destruktív, a társadalomra nézve veszélyes szektaként próbálták bemutatni. Olyan rémhíreket terjesztettek a közösségről, hogy ott orgiákat tartanak, levetkőztetik az embereket, elveszik a pénzüket, elidegenítik a fiatalokat a családjuktól, Amerika pénzeli és segíti őket stb. A tudatos lejárató kampány célja az volt, hogy az emberekben félelmet keltsenek a gyülekezettel kapcsolatosan, ezáltal teljesen elszigeteljék a közösséget. Az Állambiztonsági Hivatal vallásügyi részlege komoly pénzügyi és oktatási támogatást kapott, aminek az lett a következménye, hogy még több embert tudtak beküldeni a gyülekezetbe.
A beépített ügynök hatékonysága
Az első ügynöki szint tevékenysége nem hozott komoly eredményeket, gyakorlatilag semmilyen érdemi információt nem szállított a szolgálatnak. A második ügynöki szint esetében nagyon jól összezárt a közösség, hiszen nem ült fel provokatív és manipulatív hangoknak. Hiába próbált az Állambiztonsági Hivatal beszervezni magából a gyülekezetből is embereket, ez sem vezetett eredményre. Ezután vetették be a harmadik szintet: a 80-as években operatív akció keretében kiképeztek egy személyt, aki megkapta a feladatot a teljes beépülésre. Alapos felkészítése során megkapta Németh Sándor személyes profilját, így elég jól felmérhette őt és a gyülekezet vezetőségét is. Az illető személyes meggyőződése szerint mind az helytelen, amit a gyülekezet tesz, ezért belső tűz hajtotta célja elérése érdekében.
Ahogy telt az idő, ez a beépített ügynök egyre frusztráltabb lett, hiába várta a nagy pillanatot, hogy Németh Sándort majd le tudja leplezni valami mocskos ügy miatt, nem jött ilyen lehetőség, mivel nem talált semmi terhelőt rá nézve. Így egy jól bevált titkosszolgálati mód - szerhez folyamodott: a megfigyelt személyről és a közösségről valótlan dolgokat kezdett állítani, hogy fenntartsa a feszültséget a gyülekezet körül, különben megbízása okafogyottá vált volna. Felettesei arra utasították, hogy hatoljon mélyebbre, hátha talál valamit, ennek érdekében pedig mindenfajta támogatást megkapott a szolgálattól. Informátorunk szerint ez az ügynök saját maga jelentkezett a feladatra, mert ő jó „elvtárs” volt. Elmondása szerint az ilyen típusú embert azért kell egy idő után az „ügyről” levenni, mert meghasonlik önmagával. Ahogy kezdi megismerni a kiszemelt felet, látja, hogy nem tudja úgy gyűlölni, ahogy kellene, mert nincs miért, de a tartótisztjei azt várják el tőle, hogy gyűlölje, és írjon is erről. Közben fél attól, hogy ha lebukik, akkor a tartótisztjei azt fogják róla gondolni, hogy a gyülekezet őt is behálózta, és áruló lett. Ezen őrlődik nap mint nap…
A nagy vetélytárs
Az említett ügynök már a 80-as években elkezdte felépíteni „legendáját” a gyülekezeten belül. Eközben a megrendelői igény az állambiztonsági oldalról megváltozott a 90-es évek elején. Ekkor ugyanis felbukkant a gyülekezet mellett az SZDSZ, aminek furcsa hatása lett mind politikai, mind egyházi szinten. Informátorunk szakmai véleménye szerint a 80-as években kevésbé volt veszélyben a gyülekezet, mint a 90-es évek elején.
A római katolikus egyház az első perctől kezdve vetélytársnak tekintette a Hit Gyülekezetét. Mint jó stratégák, készítettek egy kockázati analízist, hogy kik lehetnek számukra veszélyesek a közeljövőben. Ide sorolták a Hit Gyülekezetét is, ami elsősorban a közösség fejlődésének, növekedésének volt köszönhető. Németh Sándort a katolikusok már a 70-es években figyelték, de ami kor kilépett onnan, kikerült a látókörükből. Az állambiztonságiak ígéretet tettek számukra, hogy majd ők szemmel tartják. A katolikus egy ház a 80-as évek végén kezdett újra foglalkozni Németh Sándorral és a Hit Gyülekezetével. 1991—92-ben elég erőteljesen próbálkoztak azzal, hogy valahogyan szétverjék a közösséget, persze nem direkt, hanem inkább közvetett módon. Például bizonyos politikai erőkkel szövetkeztek, akik uszító szólamokat hangoztatva (zsidózás, karvaly tőkézés) támadást indítottak a gyülekezet ellen.
Bizonyos pártok, szervezetek számára az tűnt a legveszélyesebbnek, hogy a gyülekezetnek a politikai libikókában olyan ereje van, hogy akár el tud dönteni egy országgyűlési választást is. (Ez a félelem a mai napig él bizonyos körökben.)
Emiatt minél többet meg akartak tudni a közösségről. Meg akarták ismerni a gyülekezet gazdasági hátterét, méretét, és ezen információk birtokában befolyásolni akarták a működését, illetve leleplezni, amit lehet. A titkosszolgálat munkájában a módszerek és az elvek nem változtak, csak nem állt már mögötte a kommunista ideológia, helyébe a hatalmi ideológia lépett. A hírszerzés arra törekedett, hogy valamilyen úton-módon szétzilálják a közösséget. Ez volt az elsődleges cél. Beindult a bomlasztási gépezet, ami azt jelenti, hogy a beépített emberek suttogó propagandát folytattak a gyülekezet belső köreiben, a vezetőségen belül. Mindez a 90-es évek elején kezdődött, amikor meghatározó szerephez jutottak azok az emberek, akik ügynökként épültek be. Volt már múltjuk a gyülekezetben, és bíztak bennük. A titkosszolgálat másik nagyon fontos célja az volt, hogy a Hit Gyülekezetét le tudják választani az SZDSZ-ről.
Névtelen informátorunk állítása szerint 3-4 embert sikerült magas szinten beépíteni, és az a személy volt az irányítójuk, aki később lejárató könyvet írt. A gyülekezeten belüli törést is ők idézték elő a 90-es évek végén. Ami akkor történt, egyáltalán nem volt véletlen — állítja a titkosszolgálati berkekben egykor jártas informátorunk.
A gyülekezet oldaláról logikus stratégiai döntés volt, hogy — a rágalmakkal szembeni védekezés mellett — nem elbújni próbált ebben a nehéz időszakban, hanem aktívan ki akart állni az emberek elé, hogy megismerje a társadalom, valójában milyen a belső élete, mi zajlik ott egy istentisztelet során. Ezt csakis úgy tudta és a mai napig úgy tudja megtenni, ha rendelkezik a nyilvánosság eszközeivel, tehát például van újságja, van televíziós megjelenési lehetősége. Amikor rendszeresen elindultak az ATV felületén a Hit Gyülekezete istentiszteleteinek élő közvetítései, mint egyfajta „egyházi reality”, ez egy újabb minőségi ugrást jelentett a közösség számára, és egyben felülírta a titkosszolgálati elképzeléseket. Hiszen nehezebb hamis dolgokat terjeszteni az olyan szervezetekről, egyházakról, amelyek tevékenysége teljesen átlátható és nyilvános. Ezt úgy hívja a titkosszolgálati szakma, hogy „kijönni a fényre”. Vagyis amikor egy szervezet ki tud jönni a fényre, akkor kiderül róla, hogy milyen is valójában, és ha nincs mögötte az, amit addig a szolgálatok és az ügynökök hazudtak róla, akkor a szolgálatoknak ez egyre kellemetlenebb, így nincs értelme folytatni az eddigiek alapján a lejárató propagandát.
Egy ügynöki játszma vége
A titkosszolgálati tevékenységek eredeti célja tehát a gyülekezet leleplezése volt, be akarták bizonyítani, hogy bizonyos zsidó körök pénzelik; terveik között szerepelt továbbá, hogy az SZDSZ-szel együtt bukjon meg. Ebből annyi valósult meg, hogy a gyülekezet viszonya valóban megromlott az SZDSZ-szel, utóbbi meg is szűnt, viszont a közösség a többi politikai párttal a maga módján egy független, jó kapcsolatot tudott kialakítani.
A szolgálatok azt sikernek könyvelik el, hogy a gyülekezetet „leválasztották” a politikai pártokról, egyikhez sem köthető egy az egyben. (Más kérdés, hogy ez a leválasztódás mennyire tudható be a szolgálatok tevékenységének, vagy mennyire volt a gyülekezet tudatos döntése, hogy eltávolodik bizonyos politikai köröktől, nézetektől.) A beépített csoport is meghasonlott önmagával, mivel érdemi eredményeket nem tudtak felmutatni, semmit nem tudtak leleplezni. A gyülekezet folyamatosan növekedett, fejlődött, az ügynökök felettesei viszont új igényekkel álltak elő, ezt pedig már nehezen tudták feldolgozni az érintettek. Szakemberünk, aki jól ismeri a beépített emberek nehézségeit, azt mondja, hogy ebben a helyzetben a lelepleződés veszélye egyre nagyobbá válik, előbb vagy utóbb be is következik; az ügynök sem akarja már játszani ezt a szerepet, elege van belőle. Emiatt komoly feszültség alakulhat ki a beépített ügynök és tartótisztjei között. Informátorunk elmondása alapján ez történt a gyülekezet magas szintjére beépített ügynök esetében is, ezért döntöttek úgy, hogy az illetőnek mennie kell, de jelenjen meg a nyilvánosság előtt egy könyv vagy egy hanganyag, ami a gyülekezetre és Németh Sándor személyére nézve terhelő és leleplező. A megjelent könyv tulajdonképpen a beépített ügynök végszava, egy több mint tízéves hírszerzési játszmának a végeredménye, lezárása.
A Hit Gyülekezete megítélése napjainkban
A titkosszolgálati körökben ma a Hit Gyülekezetét a helyén kezelik, erősnek tartják, de a gyűlölet és negatív hozzáállás nem csökkent a közösséggel szemben. Érdemes a katolikus egyház szemszögéből is végiggondolni, ők hogyan látják, értékelik a gyülekezet történetének elmúlt negyven évét, hiszen a mai napig erős befolyással bírnak a hatalomra. Ha csak azt nézik, hogy egy ilyen erejű és nagyságú keresztény közösség tudott kifejlődni az el - múlt évtizedekben, az maga a csoda. Ugyanakkor potenciális hatalmi és befolyásoló tényezőt látnak benne, ami számukra veszélyes.
A politikusok a legnagyobb történelmi egyház elmúlt ezer évéből indulnak ki: abból, hogy az egyház mindig is politikai hatalomra és irányításra törekedett, és szerintük ez nem változott. A hírszerzés nem számol azzal, hogy a közösségben valóban Isten ereje működik, a stratégák nem ismerik a hit fogalmát. Náluk a hit egyenlő a manipulációval, vagyis szerintük a hiten keresztül lehet az embereket befolyásolni és terelni. Ez az alapfeltételezés valamilyen módon még igaz is, mert a hit átformáló ereje valóban működik, csak nem úgy, ahogy ők gondolják, hanem az emberek valós hitbéli meggyőződése alapján. Ezzel azonban a hírszerzés nem tud mit kezdeni. Hírszerzési szempontból Isten és a hit nem értelmezhető!
A gyülekezetet a mai napig figyelik, de nem olyan szinten, mint a múltban. Az az ügynök, aki felső szinten be volt építve a gyülekezetbe, és megírta a könyvét, azért tud a mai napig tevékenykedni, mert ismeri a titkot, hogy őt úgy küldték oda. Az ügynök tartótisztje számára az lenne a legrosszabb forgatókönyv, ha az illető megjelenne a gyülekezetben, és mindent elmondana őszintén a nyilvánosság előtt. Ez lenne a szolgálatnak és tartótisztjének totális hírszerzési kudarca. Hogy ez ne történhessen meg, az ügynököt fokozatosan „kivezetik a rendszerből”, és inkább hagyják gyűlölködni. Az ügynök kivezetése már 1996-97 környékén elkezdődött, ezért is íratták meg vele azt a bizonyos könyvet. Azóta tehát hagyják viszonylag szabadon tevékenykedni, fröcsögni.
Láttuk tehát, hogy a titkosszolgálatok a 80-as évek elejétől kiemelt figyelemmel, komoly lehallgatási kapacitással folyamatosan figyelték a Hit Gyülekezetét és Németh Sándort. Nem akarták, hogy egy olyan közösség működjön, amelyik jól konspirál, és esetleg megdöntheti vagy befolyásolhatja az akkori rendszert és hatalmat. A gyülekezet életében a támadások szempontjából a legnehezebb és legmélyebb válságot mégis a 90-es évek jelentették, amikor a beépített emberek bomlasztó munkálatokba fogtak. Az, hogy a gyülekezet túl tudta élni ezt az időszakot, informátorunk szerint annak köszönhető, hogy a hírszerzési logika abban a pillanatban megbukik, amikor nincs táptalaja, nem tud mibe kapaszkodni. Vagyis Isten valóságos ereje és az élő hit győzedelmeskedni tudott a titkos szolgálati eszközök felett! Persze a játszmának azért még nincs vége…
Szakértőnk úgy gondolja, a közeljövőben a Hit Gyülekezete lehet a legnagyobb egyház Magyarországon, ha továbbra is az elmúlt évtizedek során kitaposott úton halad tovább.
