A háború után

A hatnapos háború erőteljes növekedést hozott a vallási jellegű cionista mozgalmak mindhárom ágában: az ortodox kötődésű és a radikalizmus különböző fokán álló csoportok, a Messiásuknak Jézust valló zsidók, illetve a keresztény cionisták körében. Jelen írásban elsősorban az utóbbi kettőnek, főként a messiáshívők mozgalmának a háborúhoz kapcsolható felvirágzásáról és 1967 utáni tevékenységéről esik szó.

A késői hatvanas években az Egyesült Államok nyugati partvidékéről a Szent Szellem különös áradása indult ki, amelyet később „Jézus-mozgalomnak” neveztek el, és húszéves időtartama során milliók életét változtatta meg. Sok tekintetben a modern messiáshívő irányzat kezdete is hozzá kapcsolódik. A mozgalom erősen hatott a keresztény tradícióktól elidegenedett amerikai hippikre, akik a drogkultúrában és a keleti miszticizmusban kerestek szellemi élményeket. Most tömegével ragadta meg őket az a lehetőség, hogy Jézus Krisztus személyével valóságos, élő kapcsolatba kerülhetnek. Az ébredés százával, ezrével vonzott Krisztushoz zsidó fiatalokat is; a hetvenes-nyolcvanas években alapított messiás­hívő közösségek magját ők alkották. Karizmatikus töltése mellett a Jézus-mozgalom fiatalokra gyakorolt vonzerejéhez az is hozzájárult, hogy a folk és rock zenei stílusait tartósan beépítette Isten dicsőítésébe, amit – héber prófétai üzenetekre és hangzásvilágra adaptálva – az első messiáshívő közösségek is követtek a hetvenes években, amit sokan a zsidó liturgia elemeivel is ötvöztek. A nyugati messiáshívő dicséretek stílusát ma is ez a kombináció jellemzi, míg Izraelben a liturgikus jegyek sokkal visszafogottabbak.

Az egyik első személy, aki az örömhírrel zsidó testvérei elérésére törekedett, Louis Kaplan evangélista volt. Más úttörőkkel együtt – ilyenek voltak Martin és Johanna Chernoff, Manny Brotman, Moishe Rosen, Paul Liberman, Daniel Juster és Sid Roth – ő vetette meg a modern messiás­hívő mozgalom alapjait.

A magát Izrael hű maradékaként meghatározó csoport szerint a ’67-es háborúval Jézus Olajfák hegyi próféciájának az a részlete teljesedett be, ami Lukács evangéliumában így hangzik: „Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.” A fiatal zsidó vezetők Jeruzsálem elfoglalását úgy értelmezték, hogy ezzel az eseménnyel az üdvtörténelem átmeneti korhoz érkezett: majdnem kétezer év után az evangélium most visszatér Izraelbe. Ez a felismerés olyan hittel és motivációval vértezte fel őket, ami a messiáshívő mozgalom ugrásszerű kiterjedéséhez vezetett. Az új szellemi irányvonal sok egyházvezetőt felkészületlenül talált, és nem tudtak mindjárt elszakadni a sok évszázados gondolkodásmódtól, amellyel a történelmi egyházak a Jézust elfogadó zsidókat a hitélet kultúrájuktól idegen formáira kötelezték. A „messiáshívő zsidók” többek között ezért is döntöttek úgy, hogy ezzel a kifejezéssel határozzák meg magukat, tudatosan mellőzve a zsidóság körében nem jól csengő „keresztény” és „egyház” szavakat.

Az új ébredésben megtértek túlnyomó többsége most visszhangozni kezdte Pál apostol szavait: „Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el azt!” És persze felelősségüknek tartották, hogy népük felé hiteles tanúbizonysággal szolgáljanak, vagyis megoszthassák velük az üzenetet, hogy Jesua zsidó – Ő Izrael rég várt Messiása. Ezért azzal, hogy hisznek Őbenne, nem elárulják, hanem beteljesítik zsidóságukat. Vallották, hogy ideje világosan a nemzetekből kihívott hívők elé tárni az egyház zsidó örökségét, illetve ideje már „Józsefnek levetnie egyiptomi öltözékét”, hogy testvérei felismerhessék Őt. Ezek a megfontolások olyan gyülekezetek alapításához vezettek, ahol Jézus imádása mellett megtartották a szombatot és a zsidó ünnepeket. Különösen a kezdetek idején a messiáshívő szellemi vezetőknek számtalan kritikával kellett szembenézniük, hiszen az Egyházban sokfelé, de a judaizmus világában is szektás idegeneket láttak bennük. Ám ötven év távlatából elmondható: a mozgalom nem csupán fennmaradt, hanem ki is virágzott. Izraelben 1983-ban 15 messiáshívő közösség működött, mára ez a szám mintegy tízszeresére emelkedett, 15-20 ezres tagsággal. Meglehet, a több mint nyolcmilliós országban ez nem tűnik soknak, azonban a mozgalom vezetői szerint Isten e munkájának jelentősége az egyiptomi kivonuláséval vetekszik. Világviszonylatban elmondható, hogy a zsidóság Jesuában hívő, közel 400 ezres szegmense arányaiban mára nagyobb lett, mint az első század óta bármikor. Ugyan a messiáshívők és a keresztény cionisták körében is vannak, akik nem fogadják el, hogy a „nemzetek idejét”a hatnapos háború zárta volna le, de az kétségtelen, hogy Izrael – a még hátralevő bibliai próféciák szó szerinti beteljesülése szempontjából is – kulcsfontosságú területeket kapott vissza. Ezért a ’67-es eseményt és az általa katalizált messiáshívő mozgalmat ők is az utolsó idők profetikus jeleinek tekintik. A messiáshívő mozgalom két oldalról is helyreállító jellegű: segíti a nem zsidó nemzetekből kihívott Egyházat abban, hogy felismerje és értékelje szellemi gyökereit – a zsidóság részeként pedig Izrael megtérésének előkészítését munkálja, mielőtt maga is elragadtatik a földről.

„Áldott, aki téged áld”

A legtöbb messianisztikus és keresztény cionista szervezet főként az antiszemitizmus elleni harcot, a zsidó-keresztény párbeszéd építését, Izrael anyagi és szellemi támogatását, az alijázás segítését és a zsidó közösségek felé irányuló karitatív tevékenységet tekinti feladatának. Fő bázisaik az Egyesült Államokban és Izraelben jöttek létre, de százával alakultak gyülekezetek Európában, Oroszországban és Ukrajnában is – az egyik legnagyobb ilyen helyi közösség ma Kijevben működik Borisz

Grisenko vezetésével.

A Szent Szellem különös áradása indult el, Amelyet később „Jézus-mozgalomnak” neveztek – milliók élete változott meg

A Messianic Jewish Alliance becslése szerint hozzávetőleg az izraeliek húsz százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Különösen az idősebb orosz és etióp zsidó betelepültek – angol, illetve héber nyelvtudás híján – kommunikációs problémákkal is küzdenek. Ezek a szükségek ajtót nyitnak a társadalom sok szektorában hitelesnek ítélt messiáshívő szervezetek, gyülekezetek és keresztény szolgálatok számára. Következzen egy rövid körkép ezekről, csak néhányat említve közülük:

A King of Kings Community Jeruzsálem hajléktalanjainak felkarolását vállalta magára, a Vision for Israel és a The Joseph Storehouse az elmúlt húsz évben háromnegyed millió személynek nyújtott segítséget, valamint közel kétszázezer diáknak is a tanszerellátás terén. Dollárezrek ellenértékében gondoskodnak orvosi egységcsomagokról a Hamasz és más terrorista csoportok támadásaitól veszélyeztetett körzetekben. A szeretetszolgálat különleges eseteire is van példa, ilyenek Barry Segalnak és feleségének holokauszt-túlélők és terrortámadások poszttraumatikus zavarokban szenvedő áldozatai részére tartott koncertjei. Segalék heti rendszerességű tévéprogramjukban egész Izrael felé pozitív, felemelő üzenetekkel szolgálnak, illetve segítenek az antiszemitizmus visszaszorításában. „Nem nyomjuk le a jó hírt az emberek torkán – mondja az Egyesült Államokban felnőtt Segal, aki fiatal zenészként az amerikai Közép-

Nyugaton fedezte fel Jézust. – Inkább a pátriárkák, Ábrahám, Izsák és Jákób hitének szeretete felé terelgetjük őket, akik mindnyájan a Krisztussal való szövetségi kapcsolatra tekintettek előre.” A King of Kings Community elnöke, aki 1983-ban telepedett Izraelbe Kanadából, azt állítja, nagy a hitre való nyitottság. „Amikor Izraelbe jöttünk, az embe­rek el sem tudták képzelni, hogy itt valaki képes lenne hinni Jesuában. Akikkel mégis megtörtént, azt gondolták, rajtuk kívül nincs olyan zsidó a világon, aki ilyet tett.”

Jonathan Bernis, a Jewish Voice Ministries International elnöke és ügyvezető igazgatója Izraelben most ugyanolyan nyitottságot érzékel Jesua iránt, mint amilyent az amerikai zsidók között látott az 1970-es években, a Jézus-mozgalom virágzásakor. Mint állítja, olyan ortodox zsidókkal találkozott Izraelben, akik természetfölötti megtapasztalásaik következtében fogadták el Jézust. „Egyre erősebb a Messiás várása – mondja. – Hisszük, hogy a zsidó nép, különösen Izraelben, végül így kiált majd: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«”

Az Ezra International amerikai székhelyű szervezet. 1995 óta 43 ezer, elsősorban a szovjet utódállamokban és Argentínában élő, alacsony jövedelmű zsidó embernek segített, hogy visszatérhessenek atyáik földjére. Körülbelül ugyanekkora azoknak a száma, akiknek az ügyintézése folyamatban van. A szervezet igazgatója, aki korábban a klasszikus pünkösdi felekezetben, az Isten Gyülekezeteiben volt pásztor, most a Jeremiásnál említett „halászok” és „vadászok” munkáját végzi: „Eljönnek a napok, ezt mondja az Úr, amikor... visszaviszem őket az ő földjükre, amelyet az ő atyáiknak adtam. Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.” Mel Hoelzle egy látomás következtében értette meg, hogy Kelet-Európa országaiban sok zsidó hazatérését a vasfüggöny után most egy másik fal tartja vissza: a szegénység. „Oroszországban és Ukrajnában – mondja – Isten többeket álmok és látomások útján hívott el a zsidóság segítésére, akik most a miénkhez hasonló szervezetekben dolgoznak.”

A zsidó-keresztény kapcsolatok javításában már régóta részt vállaló International Christian Embassy Jerusalem (ICEJ) 1980-ban jött létre, miután tizenhárom ország bezárta izraeli nagykövetségét, mert a Kneszet a zsidó állam osztatlan fővárosának nyilvánította Jeruzsálemet. Már ettől az évtől szukkóti felvonulásokat szervez, ezekre a világ minden részéről keresztények érkeznek Jeruzsálembe. Ezzel is elősegítik, hogy a kereszténység világszerte megismerje Izrael különleges szerepét az üdvtervben – ahogy egyik vezetőjük hangsúlyozza, aki bizonyos kelet-európai térségben utazva még a közelmúltban is zsidóellenes vérvádakat terjesztő röpcédulákkal találkozott, még mindig gerjesztik az antiszemitizmust olyan csoportok is, amelyeket Izraelben keresztény egyházaknak tartanak.

A Maoz Israel Ministriest a hajdan az Arizona Cardinals csapatát erősítő profi futballjátékos, Ari Sorko-Ram és felesége, Shira alapította 1977-ben. A Tifaret Jeshua nevű gyülekezetet már izraeli állampolgárokként hozták létre Tel-Aviv belvárosában. Könyvkiadójuk héberül publikál különböző, Bibliához közeli témákban. Humanitárius szervezetük özvegyeket, árvákat, szükségben levőket támogat, valamint terrorista támadások túlélőit. A betelepültek hébertanulását és karrierképzését is segítik, valamint messiáshívő zsidók felsőfokú tanulmányait.

Shmuel Bowman rabbi egy ortodox közösség vezetését hagyta abba, hogy minden idejét szervezete, az Operation Lifeshield működtetésének szentelje. Példája nem egyedi esete ortodox vezetők közeledésének a messiáshívők és keresztények felé. „Amikor zsidók és keresztények egyesítik erőiket egy közös cél érdekében, az életeket ment, egyszersmind régóta fennálló falakat rombol le” – mondja a Tóra-tudós. Bowman Mordechájnak Eszter királynőhöz címzett intelméből nyerve inspirációt (Eszter 4:14) a 2006-os libanoni háború alatt több száz mobil óvó­helyet telepített Izrael északi területein rakétatámadásoknak kitett lakosok számára. Később, amikor inkább a gázai övezetből fenyegetett ilyen veszély, a felszerelést délre költöztette.

Barry és Batya Segal - Jesuában hívő zsidó zenész házaspár

Yechiel Eckstein rabbi sem vallja Jézust Messiásnak, azonban nagyon szívélyes kapcsolatot ápol az evangéliumi kereszténység vezetőivel, ami miatt sok kritika éri zsidó szervezetek részéről. Eckstein a jeruzsálemi és chicagói székhelyű International Fellowship of Christians and Jews alapítója; ezt jegyzik a második legnagyobb jótékonysági szervezetként Izraelben. Mindössze nyolc év alatt mintegy 400 ezer keresztény adakozótól több mint 250 millió dollárt gyűjtött Izrael és a zsidóság szükségeire.

A Chosen People Ministriest 120 éve Leopold Kohn rabbi hozta létre, aki Magyarországról költözött Brooklynba. A szervezetet ma Mitch Glaser igazgatja; evangelizálással, tanítványok nevelésével és más módokon szolgálják a zsidó­ságot. Izraelen kívül is tucatnyi nemzetben tevékenykednek.

A Joseph Project az egyik legrégibb messiáshívő szövetség, a Messianic Jewish Alliance of America humanitárius és segélyszervezete. Az MJAA nemrég ünnepelte százéves fennállását; már több mint 100 millió dolláros értékben nyújtott segítséget valamennyi hitvallás szegény képviselőinek Izraelben. Évente mintegy 75 tonna ruházatot, bútort, háztartási cikkeket, orvosi felszerelést és más javakat osztanak szét. Mindezt egy 35 segélyközpontból és száznál több izraeli partnerszervezetből és messiáshívő gyülekezetből álló hálózaton keresztül végzik.

A Dugit Messianic Centre több mint húsz éve tesz erőfeszítéseket arra, hogy az izraelieket elérje az evangéliummal, továbbá megalapozza és erősítse őket a hitben. Az 1993-ban alapított szervezet nevében szereplő héber szó halászhajót jelent, a szolgálat tagjai előszeretettel nevezik magukat „emberhalászoknak” Tel-Aviv szívében. Ugyancsak aktívak az élelem- és ruhaosztás terén, szociális munkát is végeznek szegények, holokauszt-túlélők és egészségi okból munkaképtelenek között.

A nagy zsidó ünnepek alkalmával „szeretetkosarakat” osztogatnak, és az emberek szellemi szomjúságát héber, orosz és arab nyelvű Bibliákkal és nyomtatott bizonyságtételekkel csillapítják.

A Succat Hallel az Egyesült Államokban sok helyszínen működő International House of Prayer mintájára – egyfajta korunkbeli Dávid sátraként – a nap 24 órájában, hetente hét napon keresztül nyitva áll azok előtt, akik imában és dicséretekkel kívánják keresni Istent. Az amerikai Rick és Patti Ridings 1999-ben költöztek Jeruzsálembe, és a nappalijukban dicsőítő összejöveteleket indítottak. 2004-ben a szolgálatot a Cion hegyére néző épületbe költöztették, és 2006-ban Dávid városában – ott, ahol háromezer éve Dávid sátra állt – megnyitottak egy másik imahelyiséget is.

A következő évtől a Succat Hallel ifjúsági és felnőtteknek szervezett konferenciáknak is házigazdája.

A Jerusalem Institute of Justice az Izraelben és a környező területeken élők szolgálatában a törvényi előírások, emberi jogok, a lelkiismereti szabadság és a demokrácia szabadságának védelmére alakult meg. Calev Myers alapította 2004-ben, hogy a törvénytelen vallási megkülönböztetés miatt szenvedőket, köztük a Jesuában hívő zsidókat pro bono jogorvoslathoz segítse. Myers 1992-ben telepedett le Izraelben. A Héber Egyetemen diplomát szerezve az Izraeli Ügyvédi Kamara teljes jogú tagjaként 2007-től küzd a szexrabszolgaságra vetett nők és gyermekek kiszabadításáért és a szexuális szolgáltatások kereskedelmét megengedő izraeli törvények megváltoztatásáért. A JIJ a palesztinok emberi jogait is szívügyének tekinti.

Zev Porat ultraortodox zsidó háttérből tért meg. Családjukban Jézus nevének kiejtése is blaszfémiának számított

A jogsegélyszolgálatok szükségére mutat rá Zev Porat esete is, bár ő közvetlenül Istentől részesült ilyenben. Porat Izraelben, az ultraortodoxia fellegvárának tartott Bnei Brakban született. Felmenői rabbik voltak, némelyek közülük dajanok (vallási törvényszékeken bíráskodó rang­­idős rabbik); nagyapja, Pinhasz Porat holokauszt-túlélő. A családban, ahol Jézus nevének a kiej­tése is blaszfémiának számított, a hagyományoknak megfelelően Zev is rabbi lett, de soha nem élte át Isten jelenlétét. A judaizmustól eltávolodva egy sor természetfölötti találkozás révén hitre jutott Jézusban. Az állásából elbocsátották, noha csak munkaidőn kívül tett bizonyságot Jézusról. Miután a Jézusban hívő zsidók „deprogramozására” specializálódott rabbik sem tudták a judaizmusba visszaintegrálni, a családja kitagadta, formálisan halottnak nyilvánítva Zevet. Dollármilliós nagyságrendű örökségtől esett el, mert annak, hogy megkapja, az lett volna a feltétele, hogy megtagadja Jesuát. A lakhelyét is elvesztve hónapokig a tel-avivi tengerparton egy sátorban élt a feleségével. Ebben az időben Zev megtanulta John Wesley-vel vallani: „Egy-két ütleget bármikor kész vagyok elszenvedni az evangélium hirdetéséért.” Három nappal azután, hogy a jeruzsálemi sírkertben egy külföldi kereszténytől profetikus biztatást kapott, természetfeletti módon szinte egy csapásra visszanyerte egzisztenciáját, alig egy évvel később pedig teljes idejű szolgálatba fogott. A Messiah of Israel egyike annak a néhány messiáshívő közösségnek, amelyek Izraelben is felvállalják a nyílt evangelizálást. Porat bárhol, bármikor készen áll az evangélium hirdetésére – az utcákon, a hadsereg kötelékében, zsinagógákban és mecsetekben, „a házakban és a háztetőkről”, az interneten vagy éppen a CBN, a TBN, az Alpha and Omega stúdióiban, illetve európai és ázsiai tévéműsorokban.

Ray Gannon, a messiáshívő mozgalom egyik pátriárkája

„A zsidók jelt kívánnak”

A zsidóság emlékezetében ma is frissen él a történelmi kereszténységtől 18 évszázadon át elszenvedett üldöztetés – ezért Ray Gannon, a messiáshívő mozgalom egyik pátriárkája szerint ahhoz, hogy megnyíljanak az evangélium felé, sokkal többre van szükség korrekt zsidó-keresztény párbeszédeknél, humanitárius projektek támogatásánál, vagy a zsidó Szentírás messiási próféciáival való győzködésnél. Mint hangsúlyozza, a korai tanítványok annak a meggyőződésnek a bátorságával hirdették az örömhírt, hogy természetfeletti módon jelek és csodák fogják megerősíteni az üzenetüket. Ehhez Jézus szolgálatából merítettek mintát, aki a fellépésével olyan jelet adott Izraelnek, amiről Nikodémus ezt mondja: „Tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” Ez rávilágít a zsidóság megkülönböztetett spirituális igényére – Pál szavaival: „A zsidók jelt keresnek.” Pál saját tapasztalatból beszélt. Szó szerint az Isten erejével való ütközés tette Jézus Krisztus tanítványává, és még a görög kultúrában is ezt tartotta leghatékonyabbnak az evangéium átadására: „Üzenetem és igehirdetésem nem bölcs és meggyőző szavakban, hanem a Szellem erődemonstrációjában állt.” (1Kor 2:4; a NIV-fordítás alapján)

Mint Gannon rámutat, egy – nem pünkösdi csoport által készített – hivatalos statisztika azt igazolja, hogy a zsidókat kultúrájuk arra kondicionálja, hogy az evangélium spirituális töltésű közlésére legyenek fogékonyak. E kulturális kapocs hatása a legtöbbjüknél nem teljesen tudatos, de a klasszikus befolyások világosak: a héber Szentírás, a rabbinikus írások és az elmúlt évszázadok misztikus tapasztalatai a tradicionális judaizmussal karöltve mind ott állnak a zsidóság széles körű szellemi szomjúsága mögött. Bármerre is fordulnak kulturális közegükben, végső soron azzal találkoznak, hogy a Mindenható Szelleme olt életet az emberbe. A tanulmány felmérése szerint a zsidók felé végzett protestáns szolgálatok között csak tíz százalék a pünkösdiek aránya, mégis a messiáshívő zsidók nyolcvan százaléka be van töltve Szent Szellemmel.

Sid Roth és Daniel Juster - a messiáshívő zsidó mozgalom kiemelkedő vezéregyéniségei

A klasszikus pünkösdi mozgalom tapasztalata egybecseng azzal, hogy amikor a Szent Szellem megnyilvánul, a zsidók pozitívan reagálnak az evangéliumra. „A Szellem emberének kell lenni ahhoz, hogy a zsidó közösség felé hatékonyan kommunikáljuk az evangéliumot – állítja Ray Gannon. – A pünkösdi mozgalomban mindig világos volt, hogy a zsidók pozitívan válaszolnak az evangéliumra, amikor a Szent Szellem megnyilvánul. Amikor pásztorok, gyülekezeti tagok, evangélisták vagy misszionáriusok a Szent Szellem demonstrációjában tárják eléjük az evangéliumot, gyorsan eltűnnek a jól ismert akadályok, amelyek az ellen hatnak, hogy a zsidók szívébe behatoljon az evangélium.”

Azok a szolgálatok, amelyek ma Izraelben a karitatív tevékenységek mellett az evangélium erővel való nyilvános hirdetését is fölvállalják, arról tanúskodnak, hogy a Páltól idézett szavak kétezer év múltán is érvényesek, illetve Izraelt ma is Isten ereje segítheti abban, hogy fölismerje Tanítóját. A térségben élő muzulmánok közötti lélekmentést is fontosnak tartó szolgálatok számára pedig jobbára már csak ez a lehetőség marad.

Az elmondottakat illusztrálja az az eset, amikor 2015-ben egyszerre több száz zsidó fogadta el Jézus Krisztust – ilyenre az első apostolok fellépése óta aligha volt példa Izraelben. A népszerű It’s Supernatural tévémű­sor házigazdája, Sid Roth orosz tolmács segítségével mintegy ezres hallgatóság előtt tett bizonyságot Tel-Avivban. A helyiség légköre csendes és hideg volt, az emberek eleinte nem reagáltak az üzenetre. Többen elvonták a figyelmet a viselkedésükkel, mások távoztak a teremből, de később visszajöttek. Az atmoszféra akkor kezdett megváltozni, amikor Roth Isten feltétel nélküli szeretetéről beszélt. Ahogy a bizonyságtétel folyt tovább, már pozitív reakciók is megjelentek.

Az igazi áttörést az hozta, amikor a beszámolót megszakítva Roth a tudomány beszédével kezdett szolgálni, megnevezve a jelenlevők éle­tében pusztító betegségeket. Az imát követően százával álltak fel olyanok, akik kézrátétel nélkül, a helyükön ülve meggyógyultak. Úgy vélték, előadást hallanak majd a csodákról – ehelyett az evangélium erejéből kaptak bemutatót. Amikor ezután elhangzott a felhívás, hogy fogadják el Jesuát Messiásukként és Urukként, a jelenlevő messiáshívő pásztorok vezetésével közel mindnyájan elmondták a megtérők imáját.

A hitélet természetfeletti dimenziója az eredmények megőrzésében és a Jesuában való hitre nyitottak számára is fontos, akik szervezett ellenmissziós törekvések célpontjai olyan „deprogramozó” szervezetek részéről, mint a Jad L’Achim, Lev L’Achim, Jews for Judaism, Somrei Emet, Torah Life Strategies és az Outreach Judaism. Ezek arról igyekeznek meggyőzni a Keresztelő János dilemmájában vergődőket, hogy nem Jesua a Messiás; mást várjanak. Különösen hatékony az olyan szónokok munkája, mint Penina Taylor, aki maga is a krisztushittel meghasonulva tért vissza a rabbinikus ortodoxiához, így szellemi utazásának tapasztalatait is megoszthatja azokkal, akik még nem döntöttek, esetleg messiáshívőkként elbizonytalanodnak zsidó identitásukban.

Az ébredés jövőjéről a mozgalom egyik úttörője, Dan Juster ezt mondja: „A messiáshívő zsidók körében nagyobb érettségre van szükség, csakhogy a mozgalmunkban egyesek a rabbinikus judaizmus iránti elkötelezettségben és tanításainak mélyebb megértésében határozzák meg az érettséget. Ahol jó, tisztelnünk kell örökségünket, ám a valódi érettség abban jelentkezik, ha Jesuához hasonlítunk, megéljük a tanításait, és tudjuk, hogyan járjunk a Szellem erejében.” Emellett kulcsfontosságúnak látja az egységesülést, különös tekintettel az izraeli, az amerikai és az orosz messiáshívők közötti különbségek áthidalására.

AZ ASHER ÉS BETTY

Intrater vezette Revive Israel Ministries nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy ébredést hozzanak Izrael számára, megbékítve a nemzetüket Jesuával mint Messiással. Több messiáshívő közösséget pásztoroltak Izraelben és az Egyesült Államokban, ilyen például az Ahavat Yeshua Washington D.C.-ben. A Revive Israel a munkahelyeken, az iskolákban és a lakóhelyeken épített személyes kapcsolatok útján evangelizál. Az utcákon folytatott személyes bizonyságtétel mellett műsorközvetítés és kiadványok terjesztése útján is hirdetik a jó hírt. A támogatói adományok harmadát szegények, özvegyek, árvák, illetve olyan izraeli vállalkozók megsegítésére fordítják, akik kihívásokkal szembesülnek Jézusba vetett hitük miatt. Jeruzsálem tőszomszédságában pedig messiáshívőket támogató ipartelepet és lakókörnyezetet fejlesztenek.

A REGÉNYEIRŐL és tanulmányairól ismert Joel Rosenberg kiterjedten írt a Közel-Kelet és a végidők témájában. 2006-ban feleségével Joshua Fund néven alapítványt hoztak létre Izrael anyagi megáldására. Négy kontinensre kiterjedő konferenciái és szemináriumai mellett ő is fontosnak tartja a karitatív munkát