A lelkiismereti szabadság védelmében

A Családok Világkongresszusa helyszínéül nem véletlenül választották éppen Budapestet: a fejlett nyugati világban a magyar és a lengyel kormány áll ki legeltökéltebben a természetes családok védelme és a házasság eredeti definíciója mellett, mint egy férfi és egy nő szövetsége. Sokan szeretnék, ha mi is „felzárkóznánk” Európához és Amerikához, ezt jelzi a média heves támadása és a találkozó megbélyegzése is. Némelyekben már fel is vetődött a kérdés, hogy a keresztényeknek, akik hisznek a felebaráti szeretetben, helyes-e olyasmi mellett kiállni, ami a közvélekedés szerint mások elutasítását vagy megbélyegzését jelentheti. A természetes családok melletti kiállásnak azt az értelmezését, ami ezt a homofóbiával azonosítja, nem szükséges lehajtott fejjel elfogadnunk: többek között ilyen kérdések és válaszok is felmerültek a Világkongresszusra érkező Peter Sprigg és Travis Weber előadását követő fórumbeszélgetésen a Szent Pál Akadémián.

Az Egyesült Államokra sokáig úgy tekinthettünk, mint a szabadság és az emberi jogok földjére; talán ez a biztonságérzet vezetett ahhoz, hogy az amerikai keresztények nem érezték szükségét annak, hogy közügyekkel foglalkozzanak. A mostanra kialakult jogi környezetben alapvető bibliai igazságok és értékek kérdőjeleződnek meg, sokan most kezdik a bőrükön érezni, hogy olyan hétköznapi helyzetekben is választásra kényszerülnek, amelyekben eddig teljes biztonsággal gyakorolhatták a hitüket. A férfi és női nemi identitás teljes jogi átértelmezése, és a család definíciójának módosítása olyan területeken is változásokat hoz, ahol az egzisztenciájukban válnak érintetté az emberek. Civil szervezetek és a Family Research Council ennek kutatását vállalta magára, hogy segítsen eligazodni a jelen jogi környezet és a bibliai igazságokba vetett hit szabadsága közti összefüggésekben.

„Az emberi méltóság legmagasabb szintje az Istentől kapott emberi méltóság, ez vonatkozik a bűnös emberekre is; miközben fontos érték marad a szabadság is, ami biztosítja a hívő emberek számára, hogy a bűnös cselekedetekről a bibliai igazságok alapján gondolkodhassanak, és a lelkiismereti szabadságukat minden helyzetben gyakorolni tudják” – világított rá a bibliai igazság egyszerűségében a helyzet bonyolultságára Peter Sprigg arra a kérdésre válaszolva, hogy homoszexuális emberek felé hogyan tudjuk az igazságot közvetíteni. A kulcskifejezés a „megnyerni őket” volt, és itt kitért arra is, hogy a szeretet definíciója nem az, hogy engedjük, hogy valaki kárt okozzon magának, hanem az, ha az érdekeit képviseljük. „Mivel minden bűn következménye halál, neki is joga van tudni, hogy az emberi élet kiteljesedése felé melyik út vezet. Mindig az adott helyzet mutatja meg, hogy az igazságnak mikor, milyen és mekkora részét tudjuk közvetíteni a számára, nem elmenekülni kell tehát a környezetéből, inkább arra orientálni, hogy Isten igazsága jelenti azt az utat, amely a valóság és az emberi kiteljesedés lehetősége felé vezet, mert Ő a Teremtő.”

Amerikában nehézséget okoz, hogy olyan jogszabály is született már, amely tiltja, hogy a homoszexuális és egyéb nemi identitású emberek ezen a területen segítséget kérjenek és kapjanak. Azokra is kényszert gyakorol tehát, akik maguk szeretnének dönteni arról, hogy mi jó nekik, és ehhez szeretnének segítséget kapni, vagyis éppen a döntés jogától fosztják meg azzal, hogy arra kényszerítik őket, hogy fogadják el megváltoztathatatlannak a helyzetüket. A diszkrimináció kiküszöbölésére irányuló, jogosnak is nevezhető erőfeszítések tehát már azt a bizonyos lélektani határt ostromolják, ami a szólás-, vélemény- és vallásszabadságot védi.

Az amerikai keresztények most szembesülnek azzal, amivel a különböző diktatúrákból kilábaló keresztények kénytelenek voltak együtt élni, vagyis hogy az egzisztenciájukat, a megélhetésüket is befolyásolhatja a hitük melletti kiállás egy olyan jogi környezetben, amelyben a lelkiismereti szabadságot felülírja a rendszer szemlélete. Az előadók felhívták a figyelmet arra a még aggasztóbb jelenségre is, hogy ezek a jogszabályok nem tükrözik az amerikaiak többségének értékítéletét, vagyis nem feltétlenül a demokrácia alapelvei szerint születtek meg, most mégis számon kérik a társadalmon a betartásukat. „Arra mindenképpen meg kell tanítani a gyerekeinket, hogy nem kell megtenniük semmit, ami ellenkezik a lelkiismeretükkel” – szögezte le mindkét előadó, annak ellenére, hogy számolni kell azzal, hogy a lelkiismereti szabadságunk védelmében tett lépések peres ügyekhez is vezethet­nek, amelyeket el lehet veszíteni, és komoly anyagi következményekkel is járhatnak. Volt már erre példa az esküvőbizniszben dolgozó keresztények között Amerikában, akikhez olyan felkérések is érkeztek, amelyek homoszexuális párok esküvő­jére szóltak. Bár mindennapjaikban kiszolgáltak homoszexuális személyeket, az esküvőjükön lelkiismereti okokból nem szerettek volna részt venni a vállalkozásukkal. „Fontos érték a szabadság, és nemcsak a homoszexuális párok esetében, hanem a mi lelkiismereti és vallásszabadságunk terén is, ezért képviselnünk kell ezt az olvasatát is a szabadságjogoknak. Fontos szerepet kapnak ebben a civil szervezetek és kezdeményezések, mert a köz véleménye még mindig tud hatni a jogalkotókra. Meg kell becsülni, hogy Magyarországon az alkotmány még védi a természetes család fogalmát, és egy férfi és egy nő szövetségeként határozza meg a házasságot”– fejtették ki az előadók.

Felmerült az a kérdés is, hogy miért szükséges keresztényként ragaszkodnunk a házasság egy férfi és egy nő szövetségeként való meghatározásához, miért nem támogathatjuk ennek a fellazítását azok kedvéért, akik egyneműként szeretik egymást, és anyagi területen élvezni szeretnék a házastársaknak járó jogi védelmet, például az öröklés terén. Az előadók szerint ehhez nem szükséges a házasság fogalmát átértelmezni, „hiszen köthető olyan szerződés, amellyel ezeket az előnyöket biztosítani tudják egymás számára. Nem ez tehát a kérdés. A házasság és a család azért élvez védelmet, mert a folytonosságot, megújulást, növekedést jelenti a társadalmak számára. Ezt a funkciót egy homoszexuális pár nem tudja betölteni. Az emberek megválaszthatják, hogyan és kivel élnek, de a házasság intézményét nem írhatják át.”

Mit tehet egy diák, ha a tanára homoszexuális? Hogyan segíthet egy tanítónő, ha a rábízott kisgyerek elbizonytalanodik a nemi identitásában? A házasság átértelmezésén kívül is felvetődnek tehát kérdések. Problematikussá vált maga a nemi identitás is, amit tovább bonyolít, hogy hivatalosan már nem csak fiúkra és lányokra osztja az embereket. Vagyis már nem is csupán az a kérdés, hogy mikor kezdődik az élet, meddig tart a nő joga a saját testéhez, és hol kezdődik a magzat élete, ki és hogyan érvényesítheti ezt a jogát például egy abortusz esetén, már az is kérdés a sikeresen megszületett gyerek számára, hogy ő fiú-e vagy lány. És ezt vajon ki dönti el?

Sprigg és Weber is kitért a válaszában arra, hogy a Biblia valóságának ismeretében a fogantatáskor elkezdődött életnek már van neme: fiú vagy lány. Ezzel együtt természetesen a szexuális fejlődésnek is megvan a maga útja, ahogy a testi, lelki, szellemi fejlődés egyéb területein is. A kisgyerekek esetében tehát egyszerűen csak támogatni kell a fejlődésüket, akár szülőként, akár tanárként. Ha egy tanárról van szó, aki a saját neme mellett döntött, a rá bízott diákok lelkiismereti szabadságát akkor is tiszteletben kell tartania, és ehhez a diáknak is joga van ragaszkodni.

„A homoszexualitásról sokféle téves elképzelés kering a köztudatban, amely minden tudományos alapot nélkülöz” – hívta fel a figyelmet Sprigg, aki ezeknek az elképzeléseknek a tisztázására összeállított egy tudományos kutatásokon alapuló brossúrát, amit a Family Research Council kiadott, sőt már magyar nyelven is elérhető. A közhangulatnak és a közvélekedésnek való behódolás helyett érdemes ezeket tanulmányozni, ha világos képet szeretnénk kapni a nemi identitás kérdéseiről és a szexuális vonzalmak természetéről.

A pornográfia egészségkárosító hatásait már tudományos kutatási eredmények igazolják, az agyban például kimutathatóan negatív változásokat okoz, és akár a normális szexuális életet is megakadályozhatja. Jóllehet a közvélekedés és a jogszabályok szerint vannak ártalmatlan válfajai, a pornográf tartalmak szereplőinek minden esetben csorbulnak az emberi jogai. A pornográfia nem­egyszer együtt jár emberkereskedelemmel és kényszerítéssel is, a felhasználók egészsége mellett tehát veszélyezteti a benne szereplők emberi méltóságát. A kultúra olyan irányú változása, ami egyre inkább elfogadhatóvá teszi a szélsőségeket, a többségi véleményt is abba az irányba befolyásolja, amivel erodálja az értékeket. Abban, hogy a közvélekedés hatására se sodródjunk el az igazságtól, segítségünkre lehetnek az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények is.

A házasságig tartó szüzesség és a kizárólag házasságban megélt, elkötelezett szexuális kapcsolat terén is az Isten által megadott utat igazolja a tudomány, mint ami elvezet az emberi élet sikeréhez és kiteljesedéséhez – biztosították a hallgatóságot az előadók. Kutatások és felmérések azt mutatják, hogy a közvélekedés szabadságfelfogása a boldogság kereséséről a szexuális élet terén nem vezet ahhoz az eredményhez, mint a bibliai igazságok követése. A kutatások szerint azok a házasságok bizonyulnak a legtartósabbnak, amelyekbe szűzen lépnek be a házasfelek. Itt nyolcvan százalékos arányban maradnak együtt a párok, ezt az arányt már egyetlen házasság előtti partner is ötven százalékra csökkenti. Figyelmeztető jel – mondta el Sprigg –, hogy bár az amerikaiak többsége elvben továbbra is házasságpárti, az államok önálló jogalkotási lehetőségét ezen a téren már felülírta a Legfelsőbb Bíróság rendelete, ami a választók véleményét figyelmen kívül hagyva az összes államban rendelkezett a homoszexuális párok házasságkötésének engedélyezéséről. Felmerültek kérdések azzal kapcsolatban is, hogy amikor ilyen párok gyereket szeretnének örökbe fogadni, vajon a gyerek apához és anyához való jogát kellene inkább támogatnia a törvényeknek, vagy az egy­nemű párok gyerek utáni vágyát.

Az emberi méltóság tisztelete ebben a bonyolult világban is iránymutató, de a szabadságjogok és az emberi jogok érvényesítése ma már harccal is együtt jár. Az érvelés, a párbeszéd fenntartása olyan lehetőség, ami ébren tarthatja a társadalom lelkiismeretét, ezzel akár elejét is lehet venni annak, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek nem a többség értékítéletét tükrözik. A társadalmi kérdésekben való részvétel során folyamatosan lehet képviselni a lelkiismereti és vallásszabadság ügyét, mert ha a keresztények visszavonulnak a közügyektől, és nem képviselik a hitük gyakorlásához való jogukat mind a személyes kapcsolataikban, mind a jogalkotók előtt, könnyen olyan helyzetben találhatják magukat, amelyben jogszabályba ütközik a meggyőződésük.