Világnézetek háborúja

Hogyan jött létre a világ egésze, ezen belül a Föld, az élet, az élőlények és mi magunk, az emberek? Ez a kérdés máig foglalkoztatja az emberiséget, hiszen életünknek származásunk ad értelmet és célt. Természetesen a tudomány is keresi a választ, sőt a tudósok jelentős hányada úgy gondolja, hogy az evolúciós elmélet segítségével már meg is találta. Egy bibliai keresztény számára azonban e világ magyarázat elfogadhatatlan, mivel teljes mértékben szemben áll a Szentírás kinyilatkoztatásaival. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy miért olyan elismertek, népszerűek ma az evolúció dogmái; hogyan értékelik azt a keresztény tudósok; és egyáltalán: miért fontos egy hívőnek is tisztában lennie a fejlődéselmélet összefüggéseivel?

Az evolúció fogalmának meghatározásáról több értelemben szoktak beszélni. Alapvetően a fajok átalakulását jelenti, miközben azok környezetükhöz és egymáshoz alkalmazkodnak. Az evolúció azonban egy hosszú folyamatot is jelöl a tudományos szóhasználatban: az elmélet szerint az élőlények (beleértve az embert is) egyetlen élő sejtből származnak, amely körülbelül 3,8 milliárd éve jött létre. Ebből számos apró és fokozatos változás által alakult ki a ma megfigyelhető természet, minden élőlény. Tágabb értelemben szoktak az evolúcióról az egész világegyetem eredetének magyarázataként beszélni, de megnevezik a természetet irányító alapelvként is. Az elmélet a 19. században született: Charles Darwin angol természettudós A fajok eredete természetes kiválasztás útján című művének 1859-es megjelenésével vált jelentőssé. Azóta olyannyira elterjedt, hogy nemcsak a biológiát változtatta meg alapjaiban, hanem a tudomány más területeire is kihatott.

A nagy kérdés az, miért fogadta el először a tudományos világ, majd a modern átlagember Darwin teóriáját. Ennek fő oka, hogy az élővilág létrejöttére a természetfölötti bevonása nélkül kínál magyarázatot. A felvilágosodás korától kezdve figyelhető meg értelmiségi körökben az a tendencia, amely igyekszik minél több helyről „száműzni” Istent. Az emberi elme, tudás, az ésszerűség felmagasztalása és középpontba helyezése, a racionalizmus nagy hatással volt a modern természettudomány kialakulására, amely az érzékszerveinkkel megtapasztalható és kikövetkeztethető ismereteket tartalmazza. A természettudomány hasznos eszköz a látható világ működési elveinek megértéséhez, nem alkalmas viszont a természetfeletti vizsgálatára, így Isten, de még az ember teljes valóságának, sőt mi több, az életünket meghatározó elvnek, folyamatnak kikutatására sem. Így van ez az eredetünkkel kapcsolatban is: filozófiai alapkérdés, hogy a világ természetfölötti eredetű vagy a létezők „az anyag” különböző megjelenési formái csupán. Erre a kérdésre a természettudomány azért nem válaszolhat, mivel lényegéből fakadóan csak az érzékelhető, modellezhető folyamatokat vizsgálja (viszont azokat igen részletesen és mélyen). Mindebből az következik, hogy az emberek döntésén is múlik a világnézetük. Sokan azonban a tudományt álcaként használják arra, hogy ne kelljen kimondaniuk: véleményük előzetes döntésükön alapul. Az effajta gondolkodásmód szerint a (természet-) tudomány segítségével minden alapvető kérdésre választ kaphatunk.

Az evolúció tehát több, mint egy elmélet a sok közül: a természet vizsgálatának egyfajta filozófiája sokak szemében. Olyan szemléletmód, amely magába foglalja a teljes világegyetemnek az ősrobbanás általi kialakulását, illetve az élet létrejöttét az élettelen anyagból, és annak továbbfejlődését. Mindezek olyan egyszeri, megismételhetetlen események, amelyeket nem lehet a természettudomány eszköztárával bizonyítani, pusztán következtetéseket lehet levonni olyan tényekből, mint például kövületek, kőzetek, az élővilág mai felépítése. Ez viszont már inkább a történelemtudomány által vizsgált eseményekre hasonlít, mint egy természettudományos tényre, amelynek oly módon is ellenőrizhetőnek kell lennie, hogy akárhányszor megismételhető, reprodukálható. Ezen túlmenően a tudományos elméletekkel kapcsolatos egyik alapvető kritériumot sem teljesíti az evolúció elmélete: nemhogy bizonyítani, még cáfolni sem lehet teljesen. Erre jó példa a közös ősök feltételezése: azt gondolják ugyanis, hogy a törzsfejlődés során a fajok egymásból alakultak ki egy közös őstől elágazva, akár a fa ágai, viszont azt is hozzáteszik, hogy a közös ős kövületének megtalálása gyakorlatilag lehetetlen. Magyarán nekünk kell összerakni a törzsfejlődés menetét a leletek láttán, de a közös őst hozzá kell képzelnünk.

Az evolúció pátriárkája

Charles Robert Darwin 1809-ben született az angliai Shrewsburyben. Az Edinburghi Egyetemen orvosnak készül, azonban két év után otthagyja. Ekkor apja a Cambridge-i Egyetemre küldi teológiát tanulni, ahol megszereti a természettudományokat. Miután végez, barátja, J. S. Henslow botanika professzor és pap segítségével egy világ körüli tudományos úton vesz részt a Beagle nevű hajón, melynek során öt év alatt körbeutazza a Földet. Tapasztalatait éveken át összegezte, s így alkotta meg az evolúciós elméletet. 1836-ban feleségül veszi unokatestvérét, Emma Wedgwoodot, akitől tíz gyermeke születik. 1859-ben jelenik meg fő műve, A fajok eredete, ugyanis tudomására jut, hogy kortársa, A. R. Wallace igen hasonló elméletet dolgozott ki, s Darwin meg akarta tartani elsőségét az evolúció „felfedezésében”. Több műve is megjelenik a témában. 1861-től élete végéig főként botanikával foglalkozik, az itt elért eredményei kapcsán hívják meg a francia Tudományos Akadémia tagjai közé. 1882-ben az angliai Downe-ban halt meg.

A törzsfejlődés elméletének hatása a mai kultúrára igen jelentős. Ernst Mayr, korunk egyik leghíresebb evolúcióbiológusa szerint: „Az evolúció a biológiatudomány legfontosabb koncepciója. A biológia egyetlen miértje sem válaszolható meg kielégítő módon az evolúció megkerülésével. De e koncepció jelentősége messze túlmutat a biológián. A mai ember gondolkodását, akár észrevesszük, akár nem, alapvetően befolyásolja – mondhatnám azt is: meghatározza – az evolúciós gondolkodás.” Az evolúciós szemlélet beépült a közoktatásba és a közgondolkodásba. Egyetlen és tudományosan bizonyított eredetelméletként, mi több, tényként tanítják az iskolákban. Ez a majdan felnőtté váló gyermekekbe azt a szemléletet ülteti, hogy Istenről kizárólag csupán mint mitologikus valóságról lehet beszélni. A tudománynak már nincs szüksége Istenre – sugallja a problémának ez a fajta egyoldalú tálalása, amely innentől kezdve már világnézeti kérdés, és alapot ad a materializmusnak és az ateizmusnak. Mégis néhány tudós – visszaélve a tudomány tekintélyével, illetve saját tudományos befolyásával – minden alkalmat megragad az ateizmus fennhangon való hirdetésére, Isten létének tagadására. Richard Dawkinsnak, az egyik legismertebb evolúcióbiológusnak – „az ateizmus pápájának” – vélekedése szerint: „a biológiai tudománynak nem titkolt célja bebizonyítani, hogy ami értelmesen tervezettnek látszik, azt a véletlen hozta létre”.

De nézzük meg, milyen hatása volt az evolúció dogmáinak a történelemre! A 20. század történetét befolyásoló nagy eszmék szinte mind a 19. század második felében jöttek létre, s többük megalkotásában fontos szerepet játszott Darwin evolúcióelmélete. Ilyen a Nietzsche által létrehozott szociáldarwinizmus eszméje, amelyben az evolúciós gondolatmenetet kiterjesztette a társadalomra is. Nézete szerint a „rátermettebb” nemzetek kiszorítják a „kevésbé rátermetteket” a történelem színpadáról. Ennek az evolúciós folyamatnak, a létért való küzdelemnek végeredménye egy új faj, az emberfölötti ember (Übermensch) megszületése. Noha maga Nietzsche semmiképpen sem gondolt ennek a folyamatnak a mesterséges siettetésére, a nácizmus pontosan ezt ragadta meg belőle. Hitler úgy képzelte, hogy a zsidók (és más „alsóbbrendű” népek) kiirtásával ezt az evolúciós folyamatot segíti elő.

Sigmund Freud

A modern kori filozófia másik fontos iránya, melynek felépítésében a darwinizmus is szerepet játszott, a marxizmus. Gyakorlati megvalósítása – a kommunizmus és a szocializmus – az istentagadásra épül: a 20. századi szocialista államkísérletek ideológiáját nagymértékben ez hatotta át. Éppen emiatt az evolúció is magját képezte az ideológiai elnyomásnak, és sajnos ez mintegy húsz évvel a kommunizmus bukása után is kihat a „károsult” társadalmak, így a magyar társadalom közgondolkodására is. A harmadik jelentős vonatkozása az evolúció eszméjének a Freud által megalkotott pszichoanalízis, melynek lényege, hogy az ember csak és kizárólag biológiai lény. A freudizmus minden nemes és nemtelen érzést, gondolatot, tettet biológiai, pusztán materiális okokra vezet vissza, és azt állítja, hogy az ember lelki, szellemi működését is kémiai-biológiai folyamatok okozzák. Az orvostudományra és a pszichológiára gyakorolt hatásán túl a hétköznapi ember gondolkodására máig jelentős befolyást gyakorol. Ennek köszönhetően sokan úgy tekintenek magukra, mint ösztönlényekre, s ez felmentést ad bármiféle erkölcsi minimum figyelembevétele alól.

Az ateizmus pápája

Richard Dawkins (1941– ) brit evolúció biológus, jelenleg az Oxfordi Egyetem Tudomány-népszerűsítő Tanszékének vezetője és a Royal Society (brit tudományos akadémia) tagja. Vallásellenességét és ateista világnézetét gyakran kifejti, hírhedt vitapartnere a kreacionista és az intelligens tervezést valló tudósoknak rádió- és televízió - műsorokban, előadásokon. Hírnevét 1976-ban megjelent Az önző gén című könyvével alapozta meg, melyben az evolúciót a gének szintjén tárgyalja. Azóta megjelent művei népszerűsítő jellegűek, melyekben az evolúciót hirdeti, és mindenféle vallás – ezen belül a kereszténység – kártékony hatásáról tesz tanúságot (legutóbb Az isteni téveszme című műve jelent meg ebben a témában). Emiatt szokták „Darwin rottweilerének” és az „ateizmus pápájának” nevezni.

Az antidarwinisták válasza

A darwini evolúcióelméletnek mindig is voltak ellenzői, akik – különböző okokból – nem fogadták el az eredetre vonatkozó materialista gondolatmenetet. Ezek a tudósok és gondolkodók a tekintetben megegyező elveket vallanak, hogy a világegyetem és benne az élet szellemi, azaz természetfölötti eredetű. A Biblia teremtéstörténetén alapuló eredetelméleteket összefoglalóan kreacionizmusnak nevezzük, melynek lényege, hogy (a bibliai) Isten hozta létre szavával a világegyetemet, a Földet, az élővilágot és az embert, különböző fajokat teremtett az „ő nemük szerint”. A kreacionizmusnak több válfaja létezik a különböző bibliaértelmezéseknek megfelelően, melyek nem tudományos elméletek, csupán hipotéziseknek foghatók fel tudományos szempontból.

A teremtéstan – az evolúciótanhoz hasonlóan – a természet felfogásának egyfajta filozófiai megközelítése, mely a teremtés elméletén alapszik.

A tudományos közéletben a teremtést vallók jelentős kisebbségben vannak, munkásságukat sokszor áltudományosnak bélyegzik. A kreacionizmusnak négy fő irányzata ismert: a napkorszakelmélet, a progresszív teremtés elmélete, a réselmélet és a szó szerinti teremtés elmélete. Ez utóbbi a legkidolgozottabb, a legtöbb kreacionista tudós ezt támogatja. Sokféle természeti és kulturális bizonyítékot hoznak fel elméletük mellett, melyek közül többet az evolúcióval igen nehéz vagy lehetetlen magyarázni. (Emellett meg kell jegyeznünk, hogy az evolúció alátámasztására is lehet példát találni, egyes tények mindkettőt igazolhatják, mások egyiket sem.)

Mintegy húsz évvel ezelőtt jött létre Amerikában egy sok vitát kiváltó elmélet, az Intelligent Design Movement (ID), magyarul az intelligens tervezés elmélete. Ennek alapját az képezi, hogy a természetet, magát az életet egy emberfölötti intelligencia alkotta. Tulajdonképpen ez is a teremtéselméletek egyik válfajának tekinthető, de az a fontos különbség az eddigiekhez képest, hogy a természet értelmes tervezettségét tapasztalati tények alapján igyekszik levezetni, nem külső forrásból (mint a Bibliából), s mint ilyen, közelebb áll a mai tudományhoz. Az ID egy új fogalmat vezet be, az egyszerűsíthetetlen összetettséget, ami azt jelenti, hogy léteznek a természetben bizonyos összetett rendszerek, amelyeknek a részei olyan összehangoltan működnek, hogy ha bármelyiket kivennénk belőle, nem tudnák ellátni feladatukat. Ilyen például a véralvadás folyamata vagy az immunrendszer működése. Ezek nem jöhettek létre apró lépésenként, csak egyszerre, mégpedig egy tervezés folyamatát követően – állítják követői. Így adnak választ Darwinnak A fajok eredetében adott kihívására, miszerint: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy létezett olyan bonyolult szerv, amely nem jöhetett létre számos apró, egymást követő módosulás révén, akkor elméletem teljesen megdőlne.” Az intelligenstervezés-elmélet nem mond semmit a tervező mibenlétéről, vagyis nem vállalkozik arra a feladatra, hogy bármelyik vallás mellett tegye le voksát, sőt a tervezés konkrét eseményét sem igyekszik kikutatni. Mindössze azt a tényt állapítja meg, hogy a világ meg van tervezve. Emiatt az ID követői között – amennyiben tudományosan is bizonyítottnak látják a világ természetfölötti eredetét – a világ bármely vallásában hívő tudósok megtalálhatják helyüket: a keresztényeken kívül vannak mohamedánok, buddhisták, Krisna-tudatú hívők, de megtalálható köztük magát agnosztikusnak valló tudós is.

Csak az egyik származik majomtól

Az elkövetkező években a keleti vallások és filozófiák növekvő befolyása a nyugati világra az evolucionizmus háttérbe szorítását eredményezheti, és ennek a folyamatnak az intelligens tervezés könnyen elősegítőjévé válhat. A keresztény világ számára azonban semmiképpen sem jelenthet az evolúcióval szembeni alternatívát egy szintén bibliaellenes, sőt okkult eredetű eredetelmélet, így az ezen vallások által felkínált lehetőségek sem. Természetesen az intelligens tervezést ugyanúgy tagadja a tudományos közélet, mint a kreacionizmust.

A tradicionális egyházak reakciója

Az evolúciós elmélet sikere a keresztény vallásos köröket is véleményalkotásra késztette. Kezdetben az úgynevezett történelmi egyházak is mereven elhatárolódtak az evolúcióelmélettől, minthogy a természet kialakulását terv és cél nélkülivé tette, s ez alapvetően ellentétes Isten természetével, továbbá az embert is az állatok közé sorolta, ami istenképűségünket tagadta meg. Az idő múlásával azonban a változó vallási dogmák fokozatos enyhülést mutattak e téren. Mára a katolikus teológia teljesen befogadta az evolúció elméletét, azzal a kitétellel, hogy az anyagnak a kezdőlökést Isten adta az élet kialakulásához. Az evolúciós folyamatot pedig Istennek az anyagba beprogramozott tervével magyarázzák (ez az aktív önfelülmúlás elve). Ezt az elméletet nevezzük teista evolúciónak, melynek hivatalos elismerését II. János Pál pápa nyilvánította ki 1996-ban, mikor kijelentette: „Az új ismeretek birtokában megállapítható, hogy az evolúcióelmélet több mint hipotézis, és fontos egységesítő szerepet látszik betölteni a tudomány legkülönbözőbb területein.” A teista evolúció tulajdonképpen egy új, harmadik irányzatnak tekinthető, mivel sem a klasszikus darwini elméletet vallók, sem pedig a kreacionizmus talaján állók számára nem elfogadható az ilyenfajta kompromisszumkötés. Számos teológiai problémát vet fel, melyek logikusan következnek belőle: a Biblia allegorikus értelmezése, relativizálása; a világmindenség központi személye helyett Isten a hézagok pótlója, kegyelmes helyett kegyetlen (hiszen az evolúció egyenes következményei a halál, a fájdalom és a szenvedés), céltudatos mindenható helyett értelmetlen próbákat végrehajtó Isten; az eredendő bűn megkérdőjelezése folytán Jézus Krisztus áldozatának szerepe is jelentősen megváltozik. Mindezek miatt a teista evolúció követői számára a bibliai hit kiüresedik, alapjaiban megkérdőjelezhetővé válik.

Mit mond a Biblia?

A Biblia Isten írott formában közölt Szava – ez a keresztény hit egyik alapvető tanítása. Az Ige kijelentéseit hit által tudjuk szívünkbe fogadni, s ekkor ugyanolyan valóságos lesz számunkra a láthatatlan világ, mint az érzékszerveinkkel megragadható látható. A Biblia tanítása a világ eredetéről – melyet részletesen Mózes I. könyvének 1. és 2. fejezete tárgyal – ugyanígy hit által érthető meg. A Zsidókhoz írt levél 11:3 szerint: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” Mivel Isten a megismerésnek ezt a formáját választotta, nem várhatjuk el, hogy a tudomány megfelelő bizonyítékokkal, empirikus és racionális eszközökkel bizonyítsa be a teremtés elméletét. Míg a bibliai hit kijelentés által ragadja meg a dolgok lényegét, a valóságot, addig a tudomány mindig a látható-tapasztalható tényekből indul ki, és apró, racionális lépésekkel közelít a megoldás felé. Ennek az útnak a megtétele közben viszont könnyen rossz irányba tévedhet az igazság keresésében, ahogy ez a tudomány történetében oly sokszor megtörtént. Éppen emiatt nincsenek sziklaszilárd tudományos elméletek, hanem csupán modellek írják le a valóságot.

Az evolúció azonban nemcsak egy elmélet, hanem – ahogy láttuk – világnézetté vagy annak részévé, illetve hitvallássá is alakulhat. Ez mutatja, hogy nem pusztán egy emberi vélekedésről van szó, hanem szellemi eredetű, bibliaellenes tézisről. Derek Prince Démonok és szabadulás című könyvében kifejti, hogy: „Minden olyan tanítás, amely … aláaknázza a Szentírás tekintélyét, bizonyosan démonikus eredetű.” Ezt támaszthatja alá az is, hogy Darwin világhírű művének megírásakor különös, valószínűleg pszichoszomatikus eredetű betegségben szenvedett, amelynek súlyos szorongás, szívritmuszavarok, légszomj, hányás, hisztérikus sírás voltak a jelei, továbbá félt a szabadban tartózkodni, ami a pánikbetegség egy fajtája lehetett. Feljegyzések szerint betegségének tünetei minden evolúcióval kapcsolatos írás kidolgozása közben felerősödtek, érdekes módon azonban életének utolsó néhány évében, amikor az evolúció helyett már csak kizárólag botanikával foglalkozott, teljesen megszűntek. Az evolúció valódi természetét leplezi le az is, hogy sokan rendkívül heves érzelmekkel reagálnak az evolúciótan kritikájára, és észérvekkel sem lehet megingatni ebbe vetett szilárd hitüket. Az evolucionizmus szellemi üzenetének – úgy vélem – az a fő feladata, hogy az embereket meggyőzze, hogy nem Isten képére lettünk teremtve, hanem az állatvilágnak vagyunk a részei. Ezáltal értelmezhetetlenné válik az erkölcs fogalma, és szabad utat kap az „ösztön”, mely alatt az erre hivatkozók tulajdonképpen az ember romlott természetének vágyait értik. A történelem már bebizonyította, hogy az evolúció tanának széles körű elfogadása milyen destruktív következményekkel jár, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy világszerte mivel járul hozzá a fiatal nemzedék ideológiai neveléséhez az általános iskoláktól kezdve a középiskolákon át az egyetemekig. A materializmus, amely magában hordozza az evolúciótant, az emberek szívét sötétté, vakká és süketté teszi, ahogyan ezt a pogányok apostolának a Rómaiakhoz írt levelében olvassuk: „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgyhogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek.” (Róma 1:20–22)