Ben Gurion titkos terve

Idén szeptemberhuszadikán köszöntött be az 5778. zsidó újév. Az elmúlt és az idei év számos múltbeli mérföldkő emléknapját hozta el Izrael életében – például tavasszal Jeruzsálem felszabadításának 50. évfordulóját. Az 5778-as zsidó év – s így 2018 májusa – azonban egy még jelentősebb sorsfordulót tartogat majd: május 14-én lesz 70 éve, hogy megalakult a modern Izrael állama.

A bibliahívő zsidók és keresztények nagy része tisztában van azzal, hogy a Szentírásban megjelenő bizonyos számok teológiai, sőt profetikus jelentőséggel bírnak. Izrael történetében a 70-es szám visszatérően jelentős pozitív vagy negatív változásokat jelzett, ilyen volt a 70 éves babiloni fogság, a Messiás eljövetele kapcsán számolt 70 évhét, illetve az i. sz. 70-ben bekövetkezett hurbán, azaz a jeruzsálemi Templom lerombolása. Ennek fényében, akik a modern Izrael létrejöttében bibliai próféciák beteljesedését látják, izgalommal figyelik, ezúttal milyen változásokat hoz majd a 70. évforduló.

A zsidó államot 5708 ijjár 5-én, azaz 1948. május 14-én kiáltották ki, mivel a brit mandátum aznap éjfélkor ért véget, és a zsidó vezetés egy pillanatot sem akart várni az állam formális megalakításával. Az eseményre a jisuv (a palesztinai teljes zsidó közösség) képviselői és a cionista mozgalom titkos meghívót kapott. A David Ben Gurion által vezetett ceremónia a Tel-Aviv Művészeti Múzeumban zajlott, és élőben közvetítette Izrael első rádióadója, a Kol Jiszrael (Izrael Hangja). A helyszínt igyekeztek titokban tartani, nehogy a brit hatóságok vagy a támadásra összegyűlt arab seregek valamiképpen megakadályozhassák. David Ben Gurion a baloldali Mapai vezetőjeként tisztában volt azzal, hogy ha kikiáltják Izrael Államot, akkor az arab országok azonnal támadást indítanak ellene, a pillanat történelmi jelentősége miatt mégis kockáztatott. 1947—48 telén ugyanis olyan politikai vákuum bontakozott ki Palesztina térségében, amelyre — úgy vélte — valószínűleg nem lesz több példa.

A Függetlenségi Nyilatkozat korai változatát 28 egy ukrán származású ügyvédnek, Mordechai Behamnek tulajdonítják, aki a fogalmazáshoz az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot, az ENSZ felosztási tervét és Mózes 5. könyvét vette alapul. A végső változatba végül kevés került bele a Beham-féle nyilatkozatból, de két gondolata mégis megmaradt a szövegben. Neki tulajdonítják egyfelől Isten említését a végső, hetedik paragrafusban, az amerikai nyilatkozat felépítésével megegyezően, másfelől ő szorgalmazta annak megemlítését is, hogy Izrael alapítói nemcsak az Erec Jiszrael (Izrael földje) földjén lakó zsidók, hanem a diaszpórában lakó cionisták is.

A nyilatkozat hét szekcióra oszlik, melyek hat témát ölelnek fel: a zsidó nép természetes önmeghatározási jogát, egy zsidó állam megalapítását Erec Jiszrael területén, átmeneti intézmények létrehozását, egy választott alkotmányozó gyűlés által hét hónapon belül össze - állított alkotmány tervét, az újonnan megalakult állam politikai kormányzásának alapelveit, valamint békét és együttműködést az izraeli arabokkal, a szomszédos országokkal és a világ zsidóival. A szöveg legfontosabb célkitűzései között megjelenik a diaszpóra zsidósága visszatérésének joga, az ország megalapításának történelmi és jogi alapjainak ismertetése, az állam zsidó jellegének hangsúlyozása (mely máig számos vitát szül), a szabadság, igazság és béke alapvető elveinek megteremtése az ország lakosainak társadalmi és politikai, valamint vallás-, és szólásszabadságának és egyenlőségének biztosításával. Bár maga a demokrácia szó nem jelenik meg a szövegben, az általa felsorolt eszmék és célkitűzések mégis hűen tükrözik egy nyugati mintájú demokratikus állam létrehozásának vágyát, mely annak ellenére, hogy zsidó jellegű, otthona zsidónak, arabnak egyaránt.

Az izraeli Függetlenségi Nyilatkozat aláírói mind hittek abban, hogy a dokumentumnak ki kell fejeznie azokat az alapvető értékeket és elveket, melyek majd az új zsidó államot meghatározzák, azonban heves viták alakultak ki a tórahívő és a szekuláris, szocialista zsidó vezetők között azzal kapcsolatban, hogy a szövegben meg - jelenjen-e Izrael Istenének neve. A Rav Jehuda Leib (Fishman) Maimon által vezetett vallási vezetők szerették volna a dokumentumba foglalni az „Izrael kősziklája és Megváltója” utalást, de ezt a szocialista vezetés az egyház és az állam elválasztásának elve alapján kategorikusan elutasította. Aharon Zisling, a Mapam baloldali vezetője egyenesen megtagadta a dokumentum aláírását azzal az indoklással, hogy „olyan Istenre utal, akiben nem hiszek”. A vita végül olyan hevessé vált, hogy veszélyeztette a zsidó állam kikiáltását és megalapítását, így David Ben Gurionnak közbe kellett lépnie, hogy megoldás szülessen. Több órás tárgyalás után Rav Maimon beleegyezett a „Megváltó” szó nyilatkozatból való mellőzésébe. A dokumentum záró paragrafusa végül a következő formában öltött testet: „BÍZVA IZRÁEL SZIRTJÉBEN, ezennel aláírásunkkal látjuk el jelen nyilatkozatot az Ideiglenes Állam - tanács hazai földön, Tel-Avivban megtartott ülésén”.

Az újonnan megalakult kicsiny zsidó állam már megszületése után egy nappal is halálos veszéllyel nézett szembe, mivel az elpusztítására felesküdött egyiptomi, jordániai, libanoni, iraki és szír hadseregekkel csupán 650 ezer polgárával kellett szembeállnia, majd a lehetetlen háború megnyerése után számos hasonló katonai konfliktusból, csodák sorozatán keresztül, győztesen jött ki. Ma, 70 évvel később, az apró Izrael regionális nagyhatalommá nőtte ki magát, és a célként kitűzött demokratikus értékeket minden más közel-keleti országnál hatékonyabban ülteti a gyakorlatba. (Kulifai Sára)