Behálózva

Kiváncsiság? Lázadás? Ösztön? Hormonok? Valóban, ezek is szerepet játszanak a pornófüggésben. Csaliként szolgálnak, de már nem úgy, mint az egyszeri reklám esetében, ami igyekszik létrehozni a nézőben a hirdetett árunak megfelelő igényt. Aljas módon elébe megy mindennek, ami szent.

A gyerekek nőnek, Istentől eltervezett módon épül a személyiségük, összehangolódnak lelki és testi képességeik, a szellemivel együtt. Mára egy egész generáció jár születésétől fogva istentiszteletre a családjával, sokan megtérnek már egészen kicsi korukban, sokan tapasztalják Isten erejét, szeretetét, nyugalmát az istentiszteleteken és otthon is. Arra készülnek, hogy mindezt meg is tartsák az életükben. Csakhogy a démonok is ismerik az Istentől rendelt fejlődés menetét, mindenről tudják, hogyan működik a szervezetünkben, hormonális folyamatokat tudnak beindítani kéretlenül, közben pedig kifigyelik, hol és mikor tudnak illegális módon beavatkozni, mindenféle demokratikus elvet kijátszva. Szó sincs kölcsönös megegyezésről, szó sincs a fogyasztóvédelmi előírásoknak megfelelő tájékoztatásról a kockázatokat és mellékhatásokat illetően. Egyszerűen titkosszolgálati módszerekkel megfigyelnek, kifigyelnek, és az így szerzett információkat felhasználják ellenünk. És ki lehetne védtelenebb egy gyereknél, akinek a személyisége még éppen kiépülőben van?

Csapda-stratégia

A szexualitás fontos része az emberi életnek, az elejétől fogva férfinak és nőnek teremtett emberiség házasságban való egyesülésének. Ennek megvan a rendelt ideje. Ahogy a csecsemő egy ideig tejen él, és nem tud azonnal rántott hússal jóllakni, a szexualitás is megfekszi az ember gyomrát, ha túl korán találkozik vele. Egy kép, egy álom, egy jelenet egy filmből, trágár szavak — az ördög mindent felhasznál, hogy beindítsa az ördögi spirált lefelé. Isten teremtette az embert igaznak, így a tisztaság utáni vágy azoknak is a szíve mélyén él, akik magáról Istenről még nem hallottak, tehát a megtérés sem feltétele annak, hogy az ember érezze, ha veszít a tisztaságából. A folyamat azért veszélyes, mert aki tisztának érzi magát, az azon igyekszik, hogy ennek megfeleljenek a tettei is, de aki tisztátalannak érzi magát, az úgy gondolja, ez a vonat számára már elment, nincs tehát többé tétje annak, amit tesz. És ezzel beindul az ördögi spirál.

Csapdában

„Egy filmet néztem, és az egyik jelenetben… Elém került egy újság, és az egyik lapon hirtelen megláttam… Olyan megjegyzéseket hallottam, amitől úgy éreztem, beszennyeződtem… Tisztátalan álmot láttam, és reggel rám tört a bűntudat, úgy éreztem, mintha valóban meg is tettem volna… A házi feladatomat írtam a számítógépen, és előjött egy hirdetés…” Innen még lenne visszaút, hiszen még el sem indultak rajta igazán. Az ördögi stratégia azonban már beindult. Elhiteti, hogy máris van ok szégyenkezni, bűntudatot érezni. Ha ez védtelenül ér, ha egy gyereknek ilyenkor nincs olyan kapcsolata a szülőkkel, hogy gondolkodás nélkül oda merjen szaladni hozzájuk vigasztalásért, és közösen értelmezzék a helyzetet, és keressék a kiutat, akkor egyedül marad, és az elszigetelődés csak tovább mélyíti a vermet, amibe belekerült. „Azt hittem, egyedül csak velem fordul ilyen elő, hogy ez csak az én problémám, másnak nincs ilyen problémája, de csak belül gyötrődtem, kifelé nem mertem semmit megmutatni ebből” — hallhatjuk sokaktól. Vagyis az ördögi stratégia működésbe lépett.

Beindul a gépezet

Természetes hormonális folyamatok válnak kriminálissá a magára maradt fiúkban, akiknek könnyű kilesni a gyengeségét: elég, ha felgyorsítjuk az eseményeket. Mint egy pók, amely kifigyeli az áldozata gyenge pillanatait, és apránként körbefonja, olyan háló szorul ma az emberek köré. Először nagyon apró lépésekkel is megelégszik ez a pók, aztán jön a „csúszda-effektus”, innen már nincs visszalépés. Önerőből legalábbis. A test önkéntelenül reagál, a lélek viszont összezavarodik, a személyiség pedig megroppan. Amikor az önértékelés még kialakulatlan, a kísértések arra irányulnak, hogy démonok vehessék kézbe az alakítását. Azt szeretnék elérni, hogy az ember bűnt kövessen el. Mellé állnak, zaklatják, csábítják, kívülről befolyásolják. Ebben profik: egy kis kényszer, csábítás, befolyásolás, vigasztalás…

A gyerekeink természetesen általában nincsenek magukra hagyva, van otthonuk, ételük, testvéreik, iskolájuk, edzéseik, zeneóráik, nyaralásuk. A szülőknek pedig van feladata, munkája, elfoglaltsága, hogy mindezt biztosítsák nekik. Mobiltelefonon követhetik, merre jár, az internet segít a házi feladata megírásában, az étel a hűtőben várja. Nem újdonság, de mégis: a gyerek beszélgetni szeretne, kibeszélni, ami vele történik, bármilyen apróságnak is tűnik a felnőttek gondjaihoz képest, egy nála okosabb véleményét szeretné hallani, tudni szeretné, hogy ki ő és mit keres a világban, és még nagyon sok mindent, életkortól függően. Nem egyszerűen társaságra vágyik, érteni szeretné a világot, és benne saját magát. „Elsőre egyszerűnek tűnik / De egy élet kell hozzá!” — írja Pajor Tamás. Az egyszerű megoldást azonban ismét az ördög kínálja: ha nem érnek rá a szüleid, ott a net, amelyen mindig elérhetsz valakit. Akárkit. Bárkit. Aki majd meghallgat.

A pók, amely szövi a hálóját

„Egy nagyon érdekes regényt olvastam. Nem számítottam rá, de egyszer csak egy aktus leírása következett. Meg voltam döbbenve. Nagyon megrázott. Fizikai gyönyört éreztem, miközben borzasztóan szégyelltem magam. Ez volt az első ilyen élményem, és azt hittem, ilyesmi csak velem fordult elő. Nem gondoltam, hogy erről lehet beszélni. Nagyon jó családban élek, nem mondhatom, hogy nem voltunk eleget együtt, de apámmal külön sosem volt módom beszélgetni, nem ismertük egymást igazán. Nyilván nem szerettem volna, ha erről szól az első komolyabb beszélgetésünk, meg aztán nem is tudtam volna, hogy kezdjek hozzá. Tiszteltem őt, és nem akartam, hogy rossz véleménye legyen rólam”— meséli egy huszonéves fiú. Elindult egy lassú, szinte észrevétlen elszigetelődés. Ekkor a tinédzserkora elején járt, és hosszú éveken át tartott az „inkubáció”, azaz egyfajta érlelődés, eddig volt képes bűntudattal manipulálni őt az ördög, míg végül megtörtént az első önkéntes kattintás, csaknem négy évvel később. Utána már teljesen jogossá vált a bűntudat, ami addig jogtalanul gyötörte. Az elszigetelődés során felőrlődött a maradék önértékelése, a szégyen súlya alatt szinte összeroppant a személyisége, amely még kibontakozás előtt állt. A net persze egyre jobb barátja lett, sőt programozónak kezdett tanulni, így nem volt nehéz dolga elérni, hogy korlátlan időt tölthessen a gép előtt. „Az első, kéretlenül rám törő fizikai gyönyör emléke úgy hatott rám, mint a kábítószer. Egyre többet akartam, és egyre kevésbé tudtam élvezni, de abbahagyni se tudtam már, pont, mint a drogosok. Már nem is én voltam, aki kívánja, átvette bennem valami, valaki az irányítást. Végül egy istentiszteleten olyan erősen talált el egy kijelentés, hogy azonnal felkerestem az első utamba eső szolgálót, és mindent kiöntöttem előtte.” A démonok nem arról híresek, hogy a nehezen megszerzett prédát simán elengedik az első könyörgő szóra. Többször is sor került bűnvallásra, többször is szabadnak hitte már magát, és keservesen csalódott magában, amikor megint elbukott. „Az a legborzasztóbb, hogy az ember csalódik önmagában.” Ha azonban ezen sikerül átverekedni magunkat, elérjük azt az állapotot, amikor már Istenben tudunk bízni. És Benne nem fogunk csalódni.

Prevenció

Szeretni az Urat teljes erőnkből akkor a leghatékonyabb, ha van erőnk. Nyilván ezt nem szívesen várják ki a démonok, akik test nélkül kénytelenek élni, és folyamatosan vágynak az emberek testére, hogy cselekvőképességüket bizonyíthassák. A fogantatás csodája minden embert megismételhetetlenné tesz, és a tanulási folyamathoz önmagunkról biztonságos környezet kell. Megfelelő visszajelzések, folyamatos bátorítás, hogy valóban Isten akaratából élünk, hogy beépüljön a lelkünkbe a biztonságérzet. „Ha egy gyereknek őszinte, bizalmi kapcsolata van a szülőkkel, akkor elhiszi nekik, hogy ők jobban értik világot, mint a kortársaik vagy az idegenek, és hozzájuk fog fordulni, mert bízik bennük, hogy mélyebb válaszokat tudnak adni a kérdéseire. A legjobb, ha a legkomolyabb szellemi partner a szülő tud lenni” — foglalja össze egy fiatalokkal (is) foglalkozó lelkész. Ez esetben a hormonális örömérzet megmagyarázásra kerül, helyet talál a fejlődés menetében, és ha kiderül, hogy ezen mindenki átesik, semmi ok nem marad az elszigetelődésre. Egy apa ilyenkor senkivel nem helyettesíthető szerepet tölthet be, folyamatosan együtt értelmezhetik az eseményeket, érzéseket, akár kísértéseket is, nem marad tehát hely a szinte kapudrogként működő ördögi vádlásnak. És akinek nem kell folyamatos szégyenérzettel együtt élnie, az sokkal nehezebben manipulálható démonok által. „Amikor először éreztem olyat, amit nem tudtam hová tenni, azonnal rohantam apámhoz. Ha ő nem lett volna, nem is tudom, mihez kezdtem volna. Nagyon komoly, férfias beszélgetéseink voltak, és tudtam, hogy mellettem áll, biztonságban éreztem magam. Így is sokat küzdöttem, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül, mindig imádkozott velem” — számol be egy másik fiú, aki már túl van a nehezén. A valóság azonban sokszor az, ami a most már szabad harmincasok nagyjából hetven százalékának esetében: a szülők még ma sincsenek tisztában azzal, miből is szabadult meg a gyerekük.

Zörgetni, zörgetni, zörgetni

Ha a prevenció nem sikerült, még mindig van visszaút. Sokan, akik ma már teljesen szabadon élnek, sőt fiatal házasok lettek, végül sikeresen megküzdöttek a szabadságukért a közösségben talált szolgálatoknak köszönhetően. „Eljártam istentiszteletre, bár nem mindig volt tiszta a lelkiismeretem, de tudtam, hogy onnan megerősödve jövök majd el, hála a kompromisszum nélkül hirdetett Igének. Így mindig tisztában lehetettem azzal, hogy ha teszek is olyat, ami bűn, attól én még bűnnek látom azt, nem próbálom mentegetni. Elmentem bűnvallásra, ahányszor csak kellett, egy idő után azonban azt éreztem, hogy most már nekem kell szembeszállnom a démonokkal. Mindig kifejeztem az Úrnak, hogy megbánom, amit tettem, de elkezdtem azzal foglalkozni, hogy mást is tanuljak Istenről, ne forogjak folyton egyetlen téma körül. Ezáltal elkezdett erősödni a személyiségem, fejlődni kezdtem, és egyre sikeresebben vettem fel a harcot a magam védelmében az ördöggel szemben. Nem hagyom magam, ezt elhatároztam! A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete arra figyelmeztet, hogy „el ne csüggedjünk a lelkünkben elalélván”. Erre szükség is volt, mert amikor elkeseredtem egy-egy váratlan visszaesés után, kerülgetett a depresszió és az önutálat, de már tudtam, hogy csak az ördög kezére játszom azzal, ha átadom magam ezeknek az érzéseknek. Az illúziókkal is meg kellett küzdenem: ha ezen túl vagyok… ha azt megteszem… ha elmegyek a táborba… ha majd szerelmes leszek… A végén mindegyikkel le kellett számolnom, mert ön - magában egyik sem működött mint technika, bár mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy állva maradtam. Úgy vettem részt a körimákon, a táborokban, az istentiszteleteken, hogy azzal kifejezzem, én készen állok a szabadulásra, alig várom, bármit megtennék érte! Olyan volt, mint egyfajta szándéknyilatkozat. De el kellett jutnom oda, hogy elismerjem, a szabadítás egyedül Istené” — mesélte az a fiú, aki végül még programozói szakmájáról is lemondott a szabadulás érdekében. Olyan is volt, aki kiválasztott egy szolgálót, aki mentorként kísérte végig az úton. „Az agyban is kimutatható változást okoz a pornó, éppen úgy, mint a drog” — mondják, ezért ahogy a drogtól való függőség esetében, úgy a pornótól való függéstől való szabaduláshoz is elengedhetetlen volt az életmódváltás, attól a környezettől való elszakadás, ami a függés során körülvette őket. „A betegségekből való gyógyulást is hasonlóan tudjuk átvenni, mint a szabadulást” — tették hozzá. Mivel a Bibliából és a Szent Szellem kijelentése által biztosan tudjuk, hogy Isten akarata, hogy szabadok legyünk, ezért zörgetni kell, ellenállni az ördögnek, hogy meghátráljon. „Amikor már elég önbizalomra tettem szert, elhatároztam, hogy támadásba fogok lendülni, amit meg akar akadályozni az ördög, azt fogom legeltökéltebben tenni, szolgálni fogom az Urat, mert tudom, hogy ez az Ő akarata. Soha nem fogok kompromisszumot kötni, és teljesen az Úrra bízom magam. Nem vonulok vissza, inkább támadásba lendülök. A megtérés az én részem minden esetben, a szabadulás pedig az Úr kegyelméből van. Amikor ezt át tudtam látni, elindult egy fejlődés az életemben, a személyiségemben, a hitemben, és egyszer csak azt vettem észre, hogy szabad vagyok, igazán szabad.” Ahogy a gyógyulásnál, itt is vannak azonnali szabadulások, utómunkát jelent viszont a fantázia, a szemek teljes megtisztítása, amihez szintén szabadulások sorozata vezet.

A gyerekek megtámadása igazi gyáva tett. A szül ők szerepe szinte pótolhatatlan a védelmükben, a megelőzés szinte elképzelhetetlen az ő aktív részvételük nélkül a gyerekeik életében. Ez időt jelent és figyelmet. Olyan dolgokra, amikre talán nem is gondolnánk, amire talán a szüleink sem gondoltak, az ilyen típusú kapcsolat, közösség nem épült még be a kultúránkba. Az internet azonban olyan riválissá nőtte ki magát, amit a szülői szeretet nem nézhet el féltékenység nélkül. Megosztani az érzéseinket, gondolatainkat minden ember belső igénye, egy magát kereső gyereknek pedig a létét határozhatja meg. Ha hiányt él meg ezen a területen a családban, az emberi kapcsolataiban, akkor úgy ül le a számítógép elé, hogy szabadon keringenek a fejében a gondolatok, az érzések, és a személyisége, ami addig gondosan zárva volt, egy impulzus hatására megnyílik, először csak résnyire, aztán egy nyitott, védtelen állapotában besurran a kísértő. „A barátnőim bejelentettek egy olyan oldalra, ahol mindenféléről lehetett beszélgetni. Csak viccből kipróbáltam, és többen is válaszoltak nekem. Egyikükkel aztán nagyon jól megértettük egymást. Egy idő után valahogy természetesnek tűnt az is, hogy fotókat kér rólam, meg ilyesmi” — meséli egy tinédzser lány. A fotókon aztán egyre kevesebb ruha volt rajta, és érezte ugyan, hogy ezzel már túlment egy határon, az idegen azonban addigra annyira a bizalmába férkőzött, hogy már árulásnak érezte volna, ha ellentmond neki, ezért inkább a rossz érzéseket próbálta legyűrni magában. Szerencsére a nyári ifjúsági táborban olyan közegben mozoghatott napokig, amiben világossá vált számára, kinek kell bizalmat szavaznia. „Anyukámnak ilyesmit sose mondanék el” — csodálkozott, amikor a táborban azt a tanácsot kapta, hogy forduljon hozzá. Előbb-utóbb aztán mégis megtette, de tény, hogy a táborok óriási szerepet játszanak abban, hogy a világosság legyőzze a gyerekek életében garázdálkodó sötétséget. A lányokban különösen erős a beszélgetésre való igény, a lelki folyamatok folyamatos értelmezése, ráadásul mindez a saját szépségük feldolgozatlan élményével párosul. Ha azt tapasztalják, hogy a szülőknek erre nincs kapacitása, belemennek olyan kontrollálatlan kapcsolatokba is, amelyben kiszolgáltatottá válnak. Először nyilván észre sem veszik, mekkora árat fizettetnek velük. Nagyokat dumálnak a neten idegenekkel, úgy érzik, végre őszintén kiönthetik a lelküket, ám ha az ember valakinek „kimondja” a lelkét, azonnal belekerül egy kötődésbe azzal, aki előtt megnyitotta magát. Ennek a következménye lehet a fentihez hasonló virtuális paráznaság, de egészen valóságos paráznaság is. Ha az ismeretlen randevúra hívja őket, már meg se lepi őket, sőt egyfajta izgalmi állapotban érkeznek oda, gondolatban már ismerősként kezelik, hiszen mindent megosztottak vele a virtuális térben. „A magamutogatás, a saját szépségük élvezése sokszor a teljesen tisztán élő lányok által közölt fotókon is olyan csábító hangulatot áraszt, amit sajnos ők maguk nem vesznek komolyan, pedig ha ez a transzparensnek is nevezett generáció a Facebookon, az Instagramon stb. így jeleníti meg magát, azzal tisztátalan támadások kereszttüzébe kerül” — elemezte a helyzetet egy ifjúsági lelkész. A transzparens generáció elnevezés onnan származik, hogy mindenki által átláthatóvá teszik az életüket, természetesen egy olyan idealizált változatban, amit még nem valósítottak meg. Több mai mainstream előadó is beszél arról, hogy egy ismeretlen baráti kör szippantja be a gyerekeinket, hogy mindenki szeretne lejönni a Facebookról, ahol egymást csapjuk be mindenféle idealizált életképekkel, közben pedig családokat pusztít el a pornó, és életeket torzít a drog. Valójában senki nem szeret ismeretlen erőktől függeni. Az Úré a szabadítás, mi pedig a Zsidókhoz írt levél 12. része alapján tegyünk félre minden akadályt és megkörnyé kező bűnt, és kitartóan fussuk meg az előttünk levő küzdőteret!