Postaláda

Tisztelt Olvasóink!

Köszönjük az értékes leveleket, hozzászólásokat, ötleteket és kérdéseket, melyekből egyre nagyobb mennyiség érkezik hozzánk.

Ezúttal is jó olvasást kívánok:
Szekeres György

Tisztelt Szerkesztőség!

A legutóbbi Új Exodus „Postaláda” rovatában megjelent Piszter Ervinnel kapcsolatos íráshoz szeretnék néhány megjegyzést, tényt hozzáfűzni, melyeknek személyes tanúja vagyok, mivel közeli barátságban voltunk…

Sajnos tragédia származik abból, amikor tekintélyével visszaélve egy pásztor az Igével ellentétes tettekre buzdítja a hívőket, ahogy ezt Piszter Ervin tette. Kezességre biztatta saját testvérét is például, akinek ezt komoly vagyona bánta. Rajta kívül is ki tudja, hányan keseredtek meg a miatt az albán típusú repülős játék miatt, amelybe a szakadárok közül többen belekeveredtek. Pénzt helyeztek ki magas kamatra, ami végül olyan magas lett, hogy a pénzzel együtt teljesen eltűnt a tulajdonosok szeme elől. Ez a rossz tipp és „hozama” keserű indulatokat hozott létre bennük, amit az ötletgazda – Piszter Ervin – helyett Németh Sándor elleni esztelen támadásokban tomboltak ki. Tudomásom szerint először fizetésemelést követeltek, majd amikor maffiás magatartásukkal nem érték el céljukat, elkezdték a rágalomhadjáratot.

Tisztelettel:
Hajas Tibor
(egy szerencsés károsult)

Tisztelt Szerkesztőség!

Mindig üdítően színvonalas és értékes kiadványuk „Téma” rovatában nagyon érdekes témát vetnek fel! A sok új információ közül egyről szeretnék bővebbet megtudni. Németh Sándor a cikkben egy helyen arról beszél, hogy „némely emberek szembefordultak Istentől választott vezetőikkel”, és ezek az emberek „megzavarták a gyülekezet és a társadalom viszonyát”. Ezt a korszakot (sajnos) sokan még nem felejtettük el. Emlékszünk arra, hogy személyes céljaik elérésének érdekében mindazt megtagadva, amiről évtizedekig azt mondták, hogy fontos számukra, vélt sérelmeikből kreált mocsok-, szitok- és hazugságáradatot zúdítottak azokra, akiknek bármiféle tekintélyüket javarészt köszönhették… Ehhez felhasználták a világi hatóságokat, a mindig szenzációéhes, sárdobálásra mindig hajlamos médiát, bevonva a gyülekezet ellenségeinek minden médiakapcsolatát és a kormányzati propagandadózert, gusztustalan sírásokkal, főműsoridőben sugárzott „kitérésekkel” fűszerezve. A gyomrom már ekkor is kavargott.

De a csúcs ebben a műfajban a Fesz van című könyv megjelentetése volt.

Ezért tisztelettel megkérdezem: tervezi-e a gyülekezet, hogy ennek a gondosan összeszerkesztett vádiratnak a szerzőjét és „információadóit” felelősségre vonja a magyar törvények adta lehetőségeinek kihasználásával?

Magyarul: pereljék be a rágalmazókat!

Ne tudjanak tízmilliós „júdáspénzüknek” szemérmetlenül örülni! Várom véleményüket ezen kérdésekről…

Tisztelettel: Sebők Attila

Kedves Sebők Attila!

A kérdéssel kapcsolatos válaszom az, hogy eddig valóban nem jelentette fel a gyülekezet vezetője a könyv szerzőjét. Ennek egyik oka az volt, hogy a gyülekezet képviselői nagy nézettségű műsorokban reagálhattak a rágalmak érdemi részére. Megszólalhattunk az Aktuális, a Tények, az RTL Klub Akták és Napkelte műsoraiban. Ezenkívül a Népszabadságban terjedelmes interjú jelent meg az ügyről, valamint az Élet és Irodalomban is heteken keresztül zajlott a vita ezzel kapcsolatban. Így tehát ezeken a műsorokon és cikkeken keresztül lehetőségünk nyílt arra, hogy mintegy 3-4 millió ember hallhassa első kézből álláspontunkat.

A másik ok az volt, hogy erősen befolyásolt bennünket az, amit Pál apostol írt a Korinthosziakhoz írt levelének 6. részében arról, hogy keresztények az egymás közötti peres ügyüket ne külső igazságszolgáltatásra, hanem Istenre bízzák. Egyébként Júdás sem örült sokáig a júdáspénznek, erről Isten gondoskodott.

Harmadsorban azt is lehetett látni, hogy szervezett akcióról volt szó, ami miatt szerencsésebbnek bizonyult a bíróságot elkerülni. Azóta már több koncepciós ügy jött napvilágra, amelyek szintén azt igazolták, hogy jobb volt nem belemenni a gyülekezetnek a pereskedésbe.

Hiányolja az írott formában való feldolgozást. Az Új Exodus előző számában megjelent levelek, az arra született válaszok, valamint a Szellemi tekintély, vagy varázslás című írás is segít a téma feldolgozásában. Egyetértek abban, hogy valóban szükség van a hiány pótlására, ez zajlik most.

Az alábbiakban a bibliafordítással kapcsolatban érkezett levelekre válaszolnak a fordítók.

Tisztelt Levélírók!

Nagy örömünkre szolgál, hogy az új bibliafordítással kapcsolatban már most annyi észrevétel, hozzászólás érkezett levélben, amennyivel egy egész Új Exodus számot meg lehetne tölteni talán. Úgy tűnik, mégis van, vagy legalábbis kialakulóban van Magyarországon a „bibliai közélet”, az Isten dolgairól szóló társadalmi szintű kommunikáció. Mivel azonban a leveleknek itt még elenyésző töredékét sincs helyünk közreadni, valamint inkább azokra a felvetésekre válaszolunk, amelyeket többen is felvetettek, ezért több száz kérdésre nem tudunk kitérni. Ugyanakkor valamennyi levelet megőrizzük, s az észrevételeket a fordítás végső szövegének kialakításakor figyelembe vesszük; és továbbra is várjuk hozzászólásaikat. Nem foglalkozunk most a kisebb elírásokra, tördelési stb. hibákra vonatkozó észrevételekkel sem – melyeket szintén köszönünk –, inkább a nagyobb, koncepcionális kérdésekre összpontosítunk.

1. Többen írták, hogy még modernebb, az eddigi „vallásos”, mai világban nem használt szavaktól teljesen mentesített fordítást igényelnének, amelyekben nem szerepelnének olyan szavak, mint például az evangélium (helyette örömhír, győzelmi hír), menny (helyette ég), üdvösség (helyette megmenekülés), angyal (h. hírnök), Atya (h. Apa), íme (h. nézd, lásd, képzeld), paráznaság (h. szexuális erkölcstelenség), Ige (h. Szó, Beszéd), pokol (h. alvilág), tisztátalan (h. szennyes), megvall (h. bevall) stb.

Hasonlóképpen többen sokallják a szenvedő igealakok használatát (meghallgattatik, megmondatott, megítéltetik stb.).

Mint az új fordításhoz írt Előszóban (Új Exodus, 2001, XII./1. szám 36. o.) felvázoltuk, ezek valóban a legalapvetőbb koncepcionális kérdések, amelyek az egész munkával kapcsolatosan felmerülnek. Ennek eldöntésében azonban két egymással ellentétes igényt kell figyelembe vennünk. A Bibliával régóta szoros, bensőséges kapcsolatban élő, azt tanulmányozó hívők természetesen olyan fordítást szeretnének a kezükbe kapni, amely a görög szavak eredeti jelentéstartalmát a lehető legközelebbről adja vissza mai magyar nyelven, hogy ne kelljen szótárakban utánanézniük az ilyesminek. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége nem ilyen viszonyban áll a Szentírással, és számára rendkívül elidegenítően hatna, ha a már bevett, hallott kifejezések számára idegenül hangzó szavakkal lennének helyettesítve. (Például: „Kezdetben volt a Beszéd, és a Beszéd Istennél volt, és Isten volt a Beszéd.”) Ezért igyekszünk a két cél és elvárás között egy olyan áthidaló megoldást keresni, amely mindkettőhöz közelebb áll az eddigi fordításoknál – valamint ezzel a céllal készülnek el a lábjegyzetek is, hogy így a mélyebb tanulmányozásra vágyók is közelebb jussanak az eredeti szöveg gazdagságához. Egyébként amúgy is lehetetlen az egyes héber és görög szavak jelentését egyetlen szóval visszaadni, bármi legyen is az: így a külön szómagyarázatok szükségességét a Biblia tanulmányozásában és az igehirdetésekben egy fordítás sem fogja tudni soha kiküszöbölni, sem a hívők, sem a prédikátorok esetében. A bölcsesség keresése mindig munkát fog igényelni mindenkitől: ezt nem tudjuk megspórolni senkinek.

Mindamellett a most közölt Lukács evangéliumában kísérletképpen az íme (idu = lásd) szót a legtöbb helyen modernebb változatokkal adtuk vissza (nézd, látod, képzeld stb.), és más hasonló megoldásokkal is folyamatosan próbálkozunk.

Ami a szenvedő igealakokat illeti, igen nagy részüket igyekeztünk kiváltani, azonban a bibliai nyelvhasználatban ezeknek sokszor az a funkciója, hogy Istenre utaljanak burkoltan: meghallgattatik (Isten által), megmondatott (Isten által) stb. Ilyen esetekben nem mindig lehet a mai megoldást, általános alanyt használni: „meghallgatták”, „megmondták” , mert az szerencsétlen módon többes számú alak, és így Istennel kapcsolatosan értelemzavaróvá válik ( „…annak az imáját meghallgatják” – kik? ). Természetesen, ahol csak lehet, igyekszünk kiváltani ezeket az alakokat modernebb változatra – azonban a bibliai nyelvnek annyira sajátja a szenvedő alak használata, hogy „az már több, mint nyelvtan”. Egyébként a magyar köznyelv nem idegenkedik ettől annyira, mint némelyek gondolják.

2. Felhívták a figyelmünket arra is, hogy egyes helyeken hiányoznak szavak, félmondatok, amelyek Károlinál szerepelnek. Ezek az eltérések abból adódnak, hogy néhol más szövegváltozat alapján fordítottunk. Az Újszövetségnek többezer kézirata, töredéke maradt fenn, és ezek között akadnak eltérések. A végső fordítás kialakításakor igyekezni fogunk a leghitelesebb változatokat követni mindenhol.

3. Többen kérdezték, miért nem az általuk ismert szimbolikát használjuk az Evangéliumokat illetően, amely szerint Máté az oroszlán-, Márk a bika-, Lukács az ember-, János pedig a sasarcú kerubnak felel meg. Míg ez a változat a modern amerikai protestantizmusra jellemző, addig Európában a legkorábbi időktől (az első századoktól) egységesen Mátét az ember-, Márkot az oroszlán-, Lukácsot a bika- és Jánost a sasarccal feleltették meg. Tekintve, hogy nem olyan alapvető kérdésről van szó, amelyet a Biblia eldönt, mi sem akartuk eldönteni, melyik a helyes, mindkét felfogás inspiráló lehet.

Továbbra is az új fordítások örömteli tanulmányozását kívánva, tisztelettel és szeretettel:

A fordítók