Stressz

Napjainkban olyan fizikai, egészségügyi vagy lelki problémákkal küszködik az emberiség jelentős része, amelyek évszázadokkal vagy akár csak évtizedekkel ezelőtt jórészt ismeretlenek, de legalábbis ritkábbak voltak. Ezeknek a problémáknak a kezelése sokszor azért húzódik el végeláthatatlan ideig, mert nem azt a bajt kezeljük, amit kellene.

A szemünk előtt lévő konkrét problémák hátterében ugyanis gyakran mélyebben - a családban vagy az életmódunkban - megbújó zavarok rejlenek amelyek azután a felszínen egészségügyi, érzelmi vagy értelmi zavarok egész sorában nyilvánulnak meg. Ilyenkor nem elegendő a konkrét betegségből, mondjuk a refluxból vagy valamilyen más bajból keresni a kiutat, hanem azt a háttérben húzódó mélyebb problémát kell először felszámolni, amely a felszínen jelentkező tüneteket életben tartja. Enélkül ugyanis a küzdelmeink csupán átmeneti enyhüléseket hoz hatnak, mivel a megoldatlan háttérproblémák mindig újratermelik a bajokat. A felszínen jelentkező egészségügyi problémákat összefoglaló néven pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű betegségeknek szokták nevezni, melyek azonban a Szentírás ember képe alapján valójában nem csupán lelki, hanem egyúttal szellemi eredetűek is lehetnek. Salamon így foglalja össze az ember szívében és szellemében, vagyis a spirituális részében, illetőleg az ahhoz szorosan kapcsolódó lelkében zajló folyamatok fizikai testre és egészségre gyakorolt hatását: „Az örvendező szív előmozdítja a gyógyulást (a kötés eltávolítását), de a sebzett szellem kiszárítja a csontokat” (Péld 17:22). Ebben az igében a szív és a szellem az emberi személyiség spirituális dimenzióját jelenti, amely az emberi lélekkel együttműködve kihat az ember fizikai, egészségi állapotára is, amit Salamon a gyógyulással és a csontok kiszáradásával ír le. A prédikátor mondása összhangban van azzal a népi bölcsességgel, hogy a nevetés a legjobb gyógyszer, vagyis hogy az ember szellemi-erkölcsi tisztasága és ebből fakadó vidámsága, tágabban értve pedig maga az öröm, a humor, a nevetés pozitívan befolyásolja testének egészségi állapotát is. Egyetemistákon végzett orvosi kísérletek igazolták, hogy a diákok sebeinek gyógyulása szünidőben mindig felgyorsult, míg a stresszes vizsgaidőszakban keletkezett sebeik lényegesen lassabban gyógyultak. A szellemünk állapotának testünkre gyakorolt hatását illetően Salamon egy másik helyen azt mondja, hogy „a test élete a gyógyító (megbocsátó, szelíd) szív, a csontok rothadása az irigység” (Péld 14:30). Azt az összefüggést pedig, hogy a szellemi állapotunk szorosan összefügg a lelki állapotunkkal, és a kettő együttesen hat ki a fizikai egészségünkre, jól illusztrálja, hogy Salamon szerint az örömöt okozó jó hírek, valamint az őszinte jókívánságok és építő beszédek szintén hatással vannak az ember egészségi állapotára: „a jó hír hallása hizlalja (beolajozza, megerősíti) a csontokat” (Péld 15:30), illetve „lépesméz a gyönyörűséges beszédek, édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek (csontoknak, testnek)” (Péld 16:24). Persze nemcsak az a pozitív állítás igaz, hogy a kedves, kellemes beszédek a társas interakciókon keresztül kedvezően befolyásolják lelki- és testi állapotunkat egyaránt, hanem a fordítottja is. Salamon erről azt mondja, hogy „lerombolt, falától megfosztott város az ember, aki nem tudja visszatartani indulatait” (Péld 25:28). Ez az ige most nem a morális mondanivalója szempontjából érdekel bennünket, hanem az egészségügyi vonatkozása miatt. Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy dühkitörésekkor vagy más heves indulatok kitörésekor az ember szervezetét olyan hormonok árasztják el, amelyek hatására a védelmi rendszere, az immunrendszere meggyengül, és például lelassul a sebgyógyulás, nyitottabbá válik a szervezet a fertőzésekre, emelkedik a vér nyomás, illetve a vér cukor vagy zsír szintje.

A szellemi állapotunk szorosan összefügg a lelkiállapotunkkal, a kettő együttesen pedig kihat a fizikai egészségünkre. Így az öröm pozitív módon, míg a lelki zavarok negatív módon befolyásolják fizikai hogylétünket

Ha tehát egy ember tartósan szellemi elnyomás alatt él, vagy hosszú ideig áll fenn az életében valamilyen lelki zavar, mint például a szorongás, a depresszió, a magány vagy a tartós gyász, akkor ezek káros testi következményekkel is járhatnak. A negatív érzelmeket pedig számos esetben rossz gondolati sémák előzik meg, amikor a rossz érzéseket egy helyzet téves értelmezése váltja ki. Az ilyen gondolkodási hibákból és negatív érzelmekből eredő pszichoszomatikus betegségek több körülmény együttes hatására alakulhatnak ki. Szerepet játszhatnak bennük természetesen a génjeinkben hordozott, velünk született adottságaink, de ma már a genetikai meghatározottságot egyre kevésbé tekintik merev szerkezetnek, sokkal inkább valamiféle laza terv rajzként gondolnak rá, amelynek konkrét megvalósulását a merev meghatározottság helyett az adott személy életútja, ennek során kialakult kapcsolatai, az őt ért hatások, a nevelés vagy a mintaadás határozza meg. Az örökölt adottságokon kívül, amelyek esetében tehát egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a sorsfaktornak, hozzájárulhatnak még az ilyen betegségekhez, problémák hoz a magzati állapotban, csecsemő- vagy gyerek korban elszenvedett lelki sérülések, melyek a későbbiekben önértékelési zavarokat okozhatnak. Mind emellett számolnunk kell a családi vagy munkahelyi környezet ránk gyakorolt hatásával, valamint a nemzeti hovatartozásunkból származó hatásokkal is, hiszen tanáraink, az iskolai tananyag, költőink versei a nemzetünk karakterét is közvetítik felénk. Ezt az összefüggést elemezte Pál apostol a krétaiakkal kapcsolatban a Titusnak írt levelében. És akkor még nem beszéltünk bizonyos speciális élethelyzetekről, mint amikor például valaki háborús övezetben, fogságban vagy börtönben kénytelen élni, esetleg szélsőségesen rosszul működő családban nő fel, hosszú ideig él hitel csapdában, pihenés nélkül állandóan túlórázik, vagy csak állandóan stresszel a munkahelyén. Az ilyen élet helyzetek tartós fennállása olyan kimerültséget okoz, amely a többi külső körülménnyel összetalálkozva a test egészségi állapotára negatív hatást gyakorol. Egyetlen szóban foglalva össze mindazokat a hatásokat, amelyek lelki zavarokat idéznek elő, és azután fizikai betegségekben nyilvánulnak meg: ez a közös háttér a stressz.

A stressz

Természetesen nem minden stressz rossz dolog, hiszen létezik az életünket pozitív értelemben előrevivő stressz is, amely egy vizsgán, egy megmérettetésen vagy egy állás interjún magasabb teljesítményre sarkall minket, azonban az már nem normális, hanem egészségkárosító hatású, ha a szervezetnek ez a veszélyérzete vagy riadókészültsége a próbatétel megszűnte után is tartósan fennáll. A krónikusan elhúzódó stresszállapot ugyanis soha nem marad a fejben, hanem biokémiai változásokat hoz létre a szervezetünkben. Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy amikor az életünket kívülről egy erőteljes külső behatás éri, legyen az akár egy lelki, érzelmi provokáció vagy valamilyen más lelki szellemi igénybevétel, akkor szervezetünk energiát használ fel, hogy alkalmazkodjon ehhez a külső körülményhez, és helyreállítsa belső egyensúlyát, amelyet a külső hatás megzavart vagy felborított. E belső egyensúly fenntartására irányuló erőfeszítés célja nyilvánvalóan az életünk védelme. Amikor azonban megszűnik a stresszesemény, szervezetünknek úgymond normál „üzemmódba” kellene kapcsolnia, mivel az alkalmazkodási energiánk véges. A probléma mindig abból fakad, amikor az ember indokolatlanul marad benne ebben a készültségi állapotban, hiszen minden stresszesemény rögzül a sejtekben. Úgy is mondják ezt az összefüggést a stressz és az emberi sejtek viszonylatában, hogy a stressz kémiai „sebhelyeket” okoz a testben, amely sebhelyek összessége tulajdonképpen maga az öregedés. Ennek a folyamatnak a lényege tehát annyi, hogy a lélektani stressz nem - csak érzelmi vagy gondolati szinten jelenik meg, hanem biokémiai folyamatokat indít el a testünkben, és a szervezetünkben változások történnek.

Anélkül, hogy belemennénk a tudományos részletekbe, a későbbiek megértéséhez valamelyest azért muszáj beszélni arról, hogy ez a folyamat tulajdonképpen hogyan megy végbe bennünk. Amikor az ember valamilyen külső fenyegetettséget tapasztal, akkor erre a beérkező információra az ember agya aktiválja a mellék veséjét, amely ilyenkor elkezd termelni egy bizonyos stresszhormont. Ennek a kortizol nevű stressz hormonnak a szervezetben megemelkedett mértéke rövid időre megemeli a teljesítő képességünket, de hosszú távon károsan hat a testünk négy területére: a szív- és érrendszerre, az emésztőrendszerre, az immunrendszerre és végül a hormonháztartásunkra. Ha tehát egy fenyegetettségből fakadó negatív lelki és szellemi állapot esetén — mint amilyen például a tartós szorongás, aggódás, depresszió, pánik, félelem, harag, düh, gyűlölet, meg nem bocsátás, elvetettség, állandó idegesség, nyugtalanság vagy esetleg tartós gyász, bűntudat, lemaradottságérzés stb. — a szervezet kortizol - szintje huzamosabb ideig magasabb marad a kelleténél, akkor ez fokozza a kockázatát annak, hogy az említett négy terület valamelyikén esetleg pszichoszomatikus betegségek jelentkezzenek az ember testében.

Dühkitörések vagy más heves indulatok következtében nyitottabbá válik a szervezet a fertőzésekre

A szív és érrendszer területén ezek lehetnek például a koszorú érszűkület, a magas vérnyomás, a vér zsír- és cukorszintjének emelkedése. Az emésztőrendszer pszichoszomatikus megbetegedései között tartják számon a gyulladásos bélbetegségeket (IBD), a túlzott gyomorsav-termelődést és következményeit, a reflux különböző faj táit. Számos esetben a hormonháztartás felborulása is lelki szellemi eredetű problémákra és az azok hátterében meg bújó stresszre vezethető vissza. A negyedik területhez tartoznak a különböző autoimmun betegségek, amelyekről akkor beszélünk, amikor az immunrendszer összezavart immunsejtjei a külső ellenségnek számító vírusok vagy káros baktériumok helyett a szervezet saját sejtjei ellen támadnak, és elkezdik a megvédendő szervezet sejtjeit le bontani. Egy merész képzettársítással élve olyan ez, mint amikor Izrael ószövetségi történelme során az izraelitákat megtámadó ellenség sorain belül több alkalommal zavar támadt, és az idegen katonák — nem tudva, hogy ki az igazi ellenség — egymás ellen fordultak, és lekaszabolták egymást. De a történelmi pár huzamtól visszatérve a pszichoszomatikus betegségek köréhez, még nem beszéltünk a fekély - betegségről, az ízületi gyulladásról, a migrénről, valamint az olyan természetű speciális problémákról, mint az elmebetegségek egyes formái, az öngyilkosság vagy egyszerűen csak a tartós boldogtalanság.

„Fuss vagy küzdj!”

Dávid számos esetben került olyan kihívás elé földi élete során, amelyben a stressz különleges koncentrációra és kiemelkedő teljesítményre tette képessé, két ízben azonban olyan elhúzódó stresszállapotban élt hosszabb ideig, amely nem életet mentett, hanem egészségkárosodást okozott. Az első ilyen eset a Bethsabéval elkövetett házasság törésére megy vissza, melynek életére gyakorolt szellemi, lelki és fizikai következményeit bűnbánati zsoltáraiban dolgozta fel. A 32. zsoltárban először arról panaszkodik, hogy abban az időszakban, amíg kép mutatásban élt, és a lelkiismerete gyötörte, az ebből fakadó stressz komoly egészség ügyi problémákat okozott neki: „Míg elhallgatám, meg avultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjelnappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében” (3—4. vers). Eszerint tehát a bűn elhallgatása és az ebből fakadó képmutatás is lehet stresszforrás. A szintén bűnbánati zsoltárnak mondható 51. zsoltárban pedig azt is megvilágítja, hogy fizikai problémái szívének és szellemének bűnös állapotára vezethetők vissza, ezért ebben a zsoltárban egyúttal kéri Istent: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (12. vers). Miután Dávid szellemileg és érzelmileg helyreállította a kapcsolatát Istennel Nátán próféta segítségével, maguktól szűntek meg a bűnével össze függésben kialakult egészségügyi problémái. A gyógyulást tehát nem volt elegendő csupán önmagában keresni, hanem a mögötte lévő szellemi és lelki stresszt kellett előbb megszüntetni, amelyhez ráadásul ebben a speciális esetben mindenek előtt meg térésre és bűnvallásra volt szükség.

Másrészt nem csupán a Bethsabéval elkövetett bűne hozott létre benne olyan tartós stresszállapotot, ami fizikai leépülést indított el nála, hanem a folyamatos menekülések, bujdosások is. Először Saul elől, majd pedig saját fia, Absolon elől kellett menekülnie. A Saul király elől való bujdosása idején — melyet rabbinikus források többéves időtartamra tesznek — Dávid folyamatos életveszélyben volt, mindennapossá vált életében a stresszhormonok által kiváltott azon állapot, amelyet a szakemberek csak úgy neveznek, hogy „fuss vagy küzdj!” Az üldözési időszakokhoz kapcsolható zsoltáraiban Dávid őszintén ír az emberi természet törékenységéről és arról, hogy ezek a tartós üldöztetések hogyan kezdték ki az egészségét: „Megsenyvedtek, meg bűzhödtek sebeim oktalanságom miatt. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon, naponta szomorúan járok. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok. Szívem dobogva ver, elhagy erőm, s szemem világa — az sincs már velem” (Zsolt 38:6—11). Tegyük hozzá azonban, hogy Dávid életét ugyan meg tudták keseríteni az üldözéséből fakadó lelki és szellemi nyomások, és ezek miatt helyenként a fizikai egészsége is megrendült, de mindent összevetve komolyabb problémája nem keletkezett. Mind ez azért volt lehetséges, mert Dávid nagyon aktív szellemi életet élt, melynek során imában és dicséreteket énekelve folyamatosan feldolgozta a szívében és lelkében összegyűlt terheket, és állandóan megerősítette magát Istenben. Amikor hangszeres kísérettel kiénekelte magából az üldöztetések okozta belső szorongásait, ez a tevékenysége tulajdonképpen felért egy olyan pszichoterápiával, melyben a terapeuta maga volt a Mindenható Isten. Dávid példája pedig rámutat az Istenben hívő emberek lehetőségeire azokhoz képest, akik viszont az ilyen stresszhelyzeteket Isten nélkül kénytelenek feldolgozni. A mindennapos élő közösség Istennel, az imádkozások, a dicséretek éneklése csupa olyan „megküzdési technikák”, amelyek növelik a hívők szellemi-lelki tűrőképességét vagy idegen szóval a frusztrációs toleranciájukat, ezért rájuk nem hat olyan pusztító erővel az életet károsító stressz, mint egy hitetlen emberre. Ezért Dávidot érte ugyan kár, de összességében mindig fel tudott állni és talpon tudott maradni.

A 21. század üldözöttjei

Pál apostol szerint azonban az üldözés bizonyos formáit a keresztények sem kerülhetik el, még ha az üldözés nem is pont abban a formában valósul meg az életükben, mint Dávidnál: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak” (2Tim 3:12). Persze ma is vannak olyan keresztények a világ számos országában, akiket Dávidhoz hasonlóan fizikailag üldöznek, bebörtönöznek, vagy esetleg meg is ölnek. És olyan keresztények is vannak, akiknek a fizikai életét a vallásszabadság intézménye ugyan képes megvédelmezni, verbálisan azonban bántalmazzák őket, és folyamatos rágalmazásoknak vannak kitéve. Dávid az üldözésnek ezt a formáját is átélte. Ugyanakkor létezik a modernkori üldözésnek egy további formája is, amelynek olyan keresztények is ki vannak téve, akiknek a fizikai életét esetleg nem fenyegeti közvetlen veszély, vagy esetleg nem folyik ellenük intenzív lejárató kampány. Ez pedig a modern életformából származó tartós kimerültség vagy stresszállapot, amely különösen három területen nyilvánul meg az ember életében: az első az idő stressz, a második az állandó anyagi elégedetlenség és túl magasra helyezett igényszint, a harmadik pedig a funkcióhalmozás.

Napjainkban a technikai vívmányoknak — gyors autók, szélessávú internet, jó mobiltelefonos lefedettség stb. — köszönhetően az életrend - kívül felgyorsult, ugyan akkor viszont az emberek többsége mégis folyamatos idő zavarral küszködik. Ennek hátterében különböző okok rejlenek, mint például a magas munkahelyi elvárások vagy esetleg valamilyen hitelcsapda, azonban bármi is legyen az a sürgető ok, amely miatt az emberek úgy élnek, mint az üldözöttek, a vége a legtöbb esetben a tartós kimerültség, amely azután különböző pszichoszomatikus betegségek formájában nyilvánul meg. Jákob a következőt mondta Ézsaunak, amikor testvére gyorsabb menetelésre akarta őt ösztökélni: „Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak (túlhajszolnak) is, a nyájak mind elhullanak. Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe” (1Móz 33:13—14). Ennek a törté netnek a tanulsága pontosan az, hogy olyan életmódot kell magunknak választani, ami nem tesz tönkre bennünket. Vagyis Jákob olyan élettempó kialakítására törekedett, amelyben minimális volt a kockázata annak, hogy a környezetében valaki túlhajszoltság miatt megbetegedjen és betegség következtében meghaljon. Ugyan akkor ez a történet arról is szól, hogy nem vagyunk egyformák, ezért a megfelelő tempó mindenkinek más és más. Az egyet len igazodási pont a megfelelő életritmus kialakításában az, hogy a hétköznapi teendőink mellett meg tudunk-e nyugodni Isten jelenlétében.

A második stresszforrás az állandó anyagi elégedetlenség és túl magas igényszint, amely miatt számos ember soha nem tud örülni az addig elért eredményeinek, hanem egyfolytában stresszel a még meg nem szerzett javak miatt. Pál apostol ezzel szemben azt tanácsolja, hogy „ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6:8). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy embernek az élelmén és a ruházatán kívül ne lehetnének javai a bibliai világnézet alapján, azt viszont igenis jelenti, hogy ne legyünk állandóan frusztráltak és elégedetlenek azok miatt, amelyek még hiányoznak, mert az anyagi frusztráltság komoly stresszforrás és számos lelki-szellemi eredetű betegség melegágya. Ezért Salamon azt mondja, hogy „jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel” (Préd 4:6).

Sok betegség oka az állandó időstressz, az anyagi elégedetlenség és a funkcióhalmozás

Végezetül funkcióhalmozásnak nevezik a szakemberek a mai modern ember egészségi problémáinak harmadik stresszforrását. Eszerint a pszichoszomatikus betegségek rizikófaktora nő, ha az emberek az élet szinte minden területén igyekeznek valamilyen funkciót megszerezni: például valaki egyszerre akar a szülői munka közösség vezetője lenni, de ugyanakkor ő a lakóközösség képviselője is, emellett munkahelyi menedzser és egyházi szolgálatvezető stb. A számos funkciót lelkiismeretesen betöltő ember nyilvánvalóan nagyon hasznos a környezete számára, csak éppen e funkciók betöltése után nem marad ideje a családjára vagy a pihenésre. Ráadásul a sok feladat szinte automatikusan az idő - stressz problémáját is magával hozza, ezért egy idő után a lelke kimerül, a testében pedig negatív biokémiai folyamatok indulnak el.

Határsértő személyek

Végezetül Jórám példáján keresztül szeretnénk megvilágítani, hogy a stresszt nem csupán kedvezőtlen körülmények idézhetik elő, hanem személyiségünk autonómiájának elvesztése önmagában is stresszforrás. Jórám története a Krónikák 2. könyvének 21. fejezetében van leírva, amelyből megtudjuk, hogy Jórám a júdabeli Jósafát király fia volt. Apjával ellentétben rossz király volt, mert az országot belevezette az idegenistenek tiszteletébe, valamint saját testvéreit is meg ölette. Tettének okait Isten Igéje egyetlen dologra vezeti vissza: „mert az Akháb leányát vette magának feleségül” (2Krón 21:6). Ezt követően a Biblia arról tudósít bennünket, hogy Jórám súlyos bélbetegségbe esett, amelybe végül bele is halt.

Jórám tragikus sorsának vizsgálatát mindenekelőtt anyósával, Jézabellel érdemes kezdeni. Jézabel a Szentírásban a manipulálás, az elnyomás és a meg félemlítés mintaképe, aki a leg többször szexuális és vallási jellegű manipulációival érte el a célját. Neve a bibliai kinyilatkoztatásban a földi dimenzión túlmutatva egyúttal annak a gonosz szellemi lénynek, angyalnak a megjelölésére is szolgál, aki a földi asszony tevékenységéhez hasonlóan maga is leuralással, megfélemlítéssel, manipulációval igyekezett rombolni Isten munkáját az üdvtörténelem különböző korszakaiban. Jórám felesége a földi Jézabel családjában nőtt fel, és az otthonról hozott akarnokságával, leuraló magatartásával férjét elfordította a Jósafát királytól hozott pozitív szellemi örökségtől, és rávette az idegen istenek imádására. Dávid kapcsán már beszéltünk arról, hogy a bűntudat is lehet stresszforrás. De nem csupán a tényleges bűntudatra igaz ez a megállapítás, hanem a manipulációk által létrehozott hamis bűntudatra és kárhoztatásra is, márpedig Jórám folyamatosan ebben az állapotban élt. Szakemberek megfigyelték, hogy kapcsolat van az emberek immunrendszerének állapota és házasságuk minősége között: a rossz házasságban élő emberek immunrendszere le gyengül. Ennek a fényében nem túlzás azt állítani, hogy Jórám pszichikai, érzelmi elnyomottsága összefüggésben lehetett azzal a bélbetegséggel, amely egy idő után meg támadta a testét. Némely bélbetegség ugyanis az immun rendszer zavarának következménye, melynek során a bélfal immunrendszere túlzott aktivitásba lendül, és önmaga ellen támad. Korábban beszéltünk arról, hogy a bélfal immunrendszerének egyen súlyát érzelmi hatások képesek felborítani, és ezáltal gyulladást előidézni. Az ilyen betegségeket nevezik gyűjtőfogalommal IBD-nek. E betegségek tünetei közé tartozik a hasmenés, az ezzel párosuló erős vérzés, az ezek következtében fellépő vérszegénység, egyéb anyaghiányok, fogyás, erős fájdalmak, valamint megjelenhetnek más szövődmények is. Megfigyeltek olyan esetet, amikor az ilyen betegséggel kórházba került asszony testében mindig akkor lángolt fel újra a gyulladás, amikor felmerült, hogy már hazamehet a férjéhez, aki pedig folyamatosan elnyomta őt. Az elmondott pár huzamok alapján megkockáztathatjuk, hogy Jórám bélbetegségét feleségének leuraló, el nyomó, határsértő személyisége idézte elő.

Az ilyen elnyomásból fakadó stresszel szemben a Biblia azokat a megküzdési technikákat ajánlja a figyelmünkbe, amelyekkel Illés vagy Jéhu tudták kivonni magukat e család asszonyainak varázslása alól. Hozzájuk hasonlóan nekünk is meg kell óvni magunkat a jézabeli személyiségek határsértő tevékenységétől. Mindenesetre a társas interakciókon keresztül is érheti az embert olyan befolyás, amely lelki-szellemi eredetű betegségeket idézhet elő a testében.

Nem minden az, aminek látszik

Bármilyen forrásból is éri az embert olyan külső hatás vagy igénybevétel, amely megterheli a lelkét, majd a szervezetében negatív változásokat indít el, rendkívül fontos a különböző megküzdési technikák által az uralkodási képesség fejlesztése a külső behatások felett. Ez azt jelenti, hogy egy szellemi ember, aki bibliai életmódot folytat, például imádkozik, nyitott a megbocsátásra, nagyfokú lélektani stresszt képes elviselni, úgy is mondhatjuk, hogy nagy a frusztrációs toleranciája, ennélfogva sikeresen akadályozza meg a negatív biokémiai folyamatok kialakulását a testében, illetőleg szellemi magatartásával a meglévő negatív problémákat sikeresen képes megszüntetni, a kedvezőtlen folyamatokat visszafordítani. A hit, a reménység, az öröm, a vidámság, a humor, a keresztény életmód a mindennapokban — csupa olyan „megküzdési technikák”, amelyek segítségével sikerrel vesszük fel a harcot az ilyen típusú betegségekkel szemben.

A hit, a reménység, az öröm, a vidámság, a humor, a keresztény életmód mind olyan „megküzdési technikák”, melyekkel sikeresen vesszük fel a harcot a pszichoszomatikus megbetegedésekkel szemben

Azért beszélünk ezekről, mert az a tapasztalatunk, hogy az emberek gyakran nem ismerik fel, hogy stresszben élnek, miközben számos pszichoszomatikus problémájuk hátterében a krónikus stressz áll. A megfelelő probléma kezeléshez viszont elengedhetetlen az okok pontos meghatározása. Pál apostol azt mondta, hogy a harca során nem a levegőt vagdossa. Csak akkor tudunk imában vagy orvosi eszközökkel, illetve akár az életformánk, élet - körülményeink megváltoztatásával harcolni a problémánk ellen, ha világosan meg tudjuk határozni annak a mibenlétét. Márpedig a dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak. Ezért hiába oldunk meg egy felszínen lévő problémát a pásztorlásunk, tanácsadásunk során, esetleg hiába gyógyul meg egy beteg mondjuk a pánik betegségből vagy a refluxból imádkozásunkon keresztül, ha a szolgálat után egy olyan diszfunkcionális családi környezetbe megy haza, ahol a problémája abban a pillanatban kiújul, amikor hazaérve belépett az ajtón. Ilyenkor először azt kell feltárni, hogy a problémát vagy a betegséget mi hozza létre és mi tartja fenn, majd a háttérprobléma felszámolása után sikeresen tudunk harcolni és imádkozni magával a konkrét egészségügyi vagy egyéb problémával kapcsolatban is, hogy tartós legyen a csoda.