Elborít egészen

Nagy sikert aratott a magyar karizmatikus keresztény körökben az Elborít egészen című lemez, amely tovább színesítette a hazai keresztény zenei életet. Németh S. Judit zenei vezetővel, Barile Pasquale dobossal, Kötő Gabriella és Dobi Sándor énekesekkel többek között arról beszélgettünk, hogy miben áll a lemez eredetisége, melyik volt az első ószövetségi sláger, és mi óvja meg a keresztény zenészeket a kiégéstől.

– Mi inspirálta leginkább a kazetta elkészítését, és milyen élményt jelentett számodra ez a munka? – kérdeztük Németh S. Judit zenei vezetőt.

– A dicséretszolgálat önmagában is elmondhatatlan élmény mindnyájunknak, túlzás nélkül állíthatom: minden énekes és zenész egyetért nálunk abban, hogy ehhez hasonló elégedettséget, kiteljesedést, örömöt a zenélésben nem élt át; a világon a legjobb dolog Istent dicsérni énekkel-zenével. A gyülekezet láthatóan szintén élvezi ezt a természetes, időnként spontán elemekkel gazdagodó, áradó zenefolyamot, ami az úgynevezett "szellemi zene"; és érthető módon jelen van az igény mindennek kazettaformában való megörökítésére, ami talán csak egy kis "kikristályosodott dicséret", egy kis darab emlék mindabból, amiből hétről hétre részesedünk.

Az eksztatikus dobos

"Ez egy életmentő lemez. Olyan, mint egy oázis, ahova be lehet rohanni, ahol életet, vizet lehet kapni, a világban nincs ilyen produkció – mondja Barile Pasquale, azaz Paci, a dicséretzenekar dobosa, aki szerint ez a fajta keresztény zene jelenleg úttörő szerepet tölt be Magyarországon. – Jézus neve sajnos le van járatva, mert olyan emberek beszélnek, énekelnek róla, akik azt sem tudják, hogy kicsoda Ő. A templomi zene nem tudja megfogni az embereket, mert nincs mögötte személyes bizonyság, tartalom. Az »Elborít egészen« CD-n ezzel szemben a szívünk háláját fejezzük ki az Úrnak azért, amit velünk tett, ezért született ez a lemez" – hangsúlyozza Paci. Mint mondja, a zene rendkívül fontos része az érzelemvilágnak, és az emberi kifejezés egyik legmagasabb szintje, így azon keresztül minden embert meg lehet érinteni, legyen az keresztény vagy világi, hiszen sokan vannak, akik különféle okok, előítéletek miatt ellenállnak az evangéliumnak, viszont egy ilyen zenét szívesen meghallgatnak, a mag pedig behullik a szívükbe. "Sokszor a keresztények is elfáradhatnak, de amikor beteszik ezt a zenét, ezen keresztül kiárad az a fajta élet, amiről mi énekelünk, és az embereket teljesen helyre tudja rakni egy-két percen belül."

"A Bibliában rendkívül nagy hangsúly van a dicséreten. Ha azt vesszük, az első nagy tengerparti sláger is azután született, miután Mózesék átvágtattak a Vörös-tengeren, és a túlparton rögtön egy hatalmasat énekeltek az Úrnak" – mondja Paci, aki a bibliai dicséretet tekinti mintának a szolgálatban, így nem véletlen, hogy sokszor szinte eksztázisban dobol, sőt – saját elmondása szerint – gyakran "különféle hangok, nyöszörgések, kiáltások" törnek fel a bensőjéből. "Előfordul, hogy amikor felmegyek a színpadra, nem csinálok semmi különöset, egyszerűen csak nagy hálával a szívemben felteszem a kezemet, és hirtelen azt érzem, mintha tetőtől talpig leöntöttek volna forró mézzel" – mondja.

Pacit a közelmúltban több nyilvános fórumon is megvádolták amiatt, hogy három évvel ezelőtt elvált a feleségétől. A Biblia azonban egy esetben megengedi a válást, nevezetesen, ha házasságtörés történik. "A volt feleségem részéről, aki egyébként nem volt keresztény, ez többször is megtörtént, úgyhogy hét évnyi küzdelem, ima és böjt után úgy döntöttem, hogy ennél még egyedül is jobb – tisztázza a történteket Paci, akinek Isten azóta már adott egy igazi segítőtársat. – Március 20-án volt két éve, hogy összeházasodtunk Ildikóval, aki egy nagyszerű aszszony, valamint velünk maradt 14 éves Ticiana lányom is. A fát mindig a gyümölcseiről lehet megismerni, a gyümölcs pedig az, hogy azóta többet tudok az Úrral lenni, jobban szeretem Őt, sőt, sokkal finomabb vagyok, mint voltam. El sem tudtam képzelni, hogy van ilyen házasság."

A kazetta által ugyanakkor ezek a dalok már másokhoz is szólnak, például olyanokhoz, akik még csak keresik Istent – s a dalok üzenetükben dinamikusan, időnként megrázóan jelenítik meg az Evangélium igazságait. Drámaian mondják el, hogy a Megváltó itt járt köztünk, meghalt, és harmadnapon feltámadt; hogy Ő a legszebb, legcsodálatosabb lény, aki közülünk való is lett; hogy az Úr a nyugodalom helye, aki megpihentet, békességet ad – és hiszem, hogy ez segíti a vágyakozókat Isten-keresésükben. A hívők pedig szeretik együtt dalolni a dicséreteket szeretett énekeseikkel akár otthon, akár az autóban, vagy bárhol, ahol csak megfordulnak, mert a dalok közvetítik számukra a dicséret gyülekezetben jelen levő atmoszféráját, ez pezsdítően hat még a mindennapi munkavégzésre is, ahogy tapasztaljuk.

– Milyen visszajelzések érkeztek a kazettáról?

– Sokak elmondása szerint nagy örömöt jelentett nekik ezeknek az énekeknek a hallgatása, élményszámba ment az igényes énekesi teljesítmény, a hangszeres játékban tapasztalt sokszínűség, a finom összhang. Szellemi tapasztalatokról is esett szó: egybehangzó állítások szerint a kazettából nyugalom, békesség, reménység árad a hallgatókra, és a mostani közhangulatot figyelembe véve ez már önmagában is pozitív eredmény. A békesség mellett egyesek kifejezetten hiterősítő, buzdító hatásáról tettek említést. Többen fejezték ki elégedettségüket amiatt, hogy a dalok többsége magyar földön született, vagyis a "miénk". A hangszerelésben tudatosan törekedtünk is az eddigieknél egyénibb, ha tetszik, "európaibb" és a magyar közönséghez jobban igazodó kifejezésmódra. Ennek köszönhető például a kíséretben gyakran hallható tömör, szimfonikus zenekari hangzás, néhol pedig egy kissé puritán, "virágénekszerű" előadásmód.

Dobi Sándor

Beszélnek egymással a hangszerek

Dobi Sándor szólóénekes azt tartja fantasztikusnak, hogy igazi világszínvonalú kiadvány született. Aminek, nagyon reméli, hogy lesz folytatása is. Miben gondolja világszínvonalúnak? Mind hangszeres tudásban, mind énekesi produkcióban; s mindezt úgy, hogy spirituális tartalma: az öröm és a dicséret jelenléte olyan, amilyet külföldi lemezeken is csak ritkán hall.

"Ugyanis egymással úgy kommunikálnak az énekek, a hegedűk, a billentyűk és a dob hangjai, hogy az egész együtt természetfeletti módon érinti meg az embereket" – állítja, különösen hangsúlyozva azt, hogy ezt a sajátos kommunikációt az előző anyagokon nem lehetett ilyen mívesen kivenni, érteni és értelmezni. Tudniillik, ha szelektív hallással lebontanánk a lemezen hallható hangokat, akkor minden egyes hangszer önmagában is "megélne". Tehát egyszerűen beszélnek a hangszerek: dicsérik Istent.

Dobi Sándor fontosnak tartja a zenei anyag stílusát, mert úgy tapasztalja, hogy az emberek "hócipője" tele van vallásos érzetekkel, és frissességet, életet akarnak. A lemez pedig modern stílusával éppen ezt nyújtja.

"Egyébként nem akarok többet a »világban« zenélni" – vallotta meg lapunknak Dobi Sándor, a többszörös aranylemezes egykori Manhattan együttes énekese, hogy miként is képzeli el zenei pályafutását. Ennek két oka is van. Egyrészt – mint mondta – a "világi" zenélésben már nincsen fantázia, mert azt Magyarországon egyszerűen tönkretették. Másrészt jelenleg a legfontosabb feladatának az istentiszteleteken, a zenés evangelizációkon, valamint a börtönmissziókon való fellépést tartja. Illetve az igényes és színvonalas keresztény rockzene népszerűsítését. "Nagyon szeretnék úgy lemezeket kiadni és énekelni, hogy az örömhírről énekelek populáris módon."

"Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne törjön át Magyarországon az a bigott fal, amely megbélyegzi az ilyen zenét. Hogyha ugyanis egy zene Istenről szól, netán Isten vagy Jézus nevét megemlítik, akkor próbálják sokan »leírni« és népszerűtlenné tenni az ilyen muzsikát. A nemzetközi trendeket diktáló Egyesült Államokban ez pont fordítva van. Nálunk Istent sok vallásos ember intim témává akarja tenni, miközben az evangélium üzenete a legnagyobb örömhír, amit ma el lehet mondani egy embernek. Biztos vagyok benne, hogy rövid idő, és ez áttör, s így az emberek álszemérmüket, álprüdériájukat elvesztik ezen a területen, mert ez nem más, mint álszenteskedés" – tette hozzá az énekes.

– Hogyan lehet megőrizni az Istenről szóló dalok elevenségét, eredeti tartalmát egy stúdiófelvétel során, ahol a jó hangzás érdekében többször is megállítják és újraindítják a játékot?

– Ebben a daloknak kellett segíteniük nekünk, a dallamoknak-szövegeknek át kellett törniük azt a falat, amelyet az új környezet emel ebben a műfajban, mivelhogy a stúdióban már a hangsúly valóban a felvétel minőségére, a legjobb, legprecízebb teljesítményre tevődik, és emiatt ismételni-javítani kell jó néhányszor. Érdekes azonban, hogy éppen ezeknek a dalrészeknek az ismételgetése teremtette meg a gyülekezetben meglevő, megszentelt atmoszférát a felvétel alatt, és minél inkább csiszolták-alakították a produkciót, annál jobban "jött" az eredeti dal, úgyhogy a fáradtság mellett az énekesek szellemileg feltöltődve távoztak a stúdióból. Még a technikai munka legkimerítőbb részét végző munkatársaink is úgy nyilatkoztak, hogy számukra szintén áldásos, szellemileg gyümölcsöző időtöltés volt ez a tevékenység. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy az Istent dicsérő dalok a Szentlélek inspiratív erejét hordozzák, ahogy mi mondjuk: kenet van bennük – ez pedig épülésére szolgál az embernek a stúdióban is.

– A korábbi albumokhoz képest mit változtattatok a hangzásban?

– Ahogy már említettem, törekedtünk arra, hogy "saját születésű" dalaink saját előadásmódban szólaljanak meg, bár ez nem különbözik nagymértékben a manapság népszerű külföldi és magyar stílusirányzatok kifejezésmódjától, hiszen maguk a dalok is illeszkednek ebbe az általános trendbe. Mindenesetre közel áll hozzánk az erős érzelmi töltésű, szimfonikus kísérettel megjelenített egyszerű, könnyedén énekelhető dallamok világa, természetesen előfordul a felvételen több közismert ének a "keresztény rock" nemzetközi kínálatából is, ennek megfelelő feldolgozásban. Ugyanakkor évekkel ezelőtt volt már nekünk kifejezetten magyar népzenei dallamvilágból felbukkanó dicséreteket feldolgozó kazettánk is, s ezt a jövőben is folytatjuk, ha ismét időszerűnek látszik.

– Ellentétben a világi zenével, a dicséretben köztudottan a szöveg dominál. Zenészként hogyan éled ezt meg?

– A dicséret valóban sajátos műfaj: a szöveg közvetve vagy közvetlenül a Biblia üzenete, Isten Igéje, és tényleg az üzenet a lényege, ez a meghatározó benne. Ezért is születik a dicséretszolgálat valójában az Ige szolgálatából, az igehirdetésből: ahol a Szentlélek inspirálja az Ige szolgálatát, ott alakul ki ihletett "egyházi zene", azaz bibliai értelemben vett dicséret.

Tűz, ami nem éget el

"Mindig nagy öröm számomra, ha egy újabb kazetta vagy CD jelenik meg a gyülekezetben" – mondja Kötő Gabriella, a dicséretzenekar jellegzetes hangú, meghatározó énekese, aki már több mint húsz éve áll ebben a szolgálatban. Az "Elborít egészen" CD-t hangzásilag és hangszerelésileg is kiemelkedőnek tartja és külön öröm számára, hogy külföldi dalok mellett – Németh S. Juditnak köszönhetően – sok magyar is található rajtuk. "Nagy boldogsággal tölt el az is, hogy a gyerekek is helyet kaptak a dalokban, mivel sok tehetség van közöttük, a jövő énekeseit látom sokukban, és ez engem nagyon inspirál" – mondja az énekes, akin nyoma sincs a világi énekeseknél gyakori kiégésnek, kiüresedésnek. Ehelyett hétről hétre ott láthatjuk a színpadon, az Urat dicsérve. Minderről ő maga így vall: "Isten tüze az, amiben folyamatosan égünk, de ez nem elégést, kiégést eredményez: ez a tűz leégeti a pozdorját, a szénát, az ember személyes ambícióit és motívumait." Mint mondja, számára az éneklés nem fellépést jelent, hanem az Úr dicséretét. A keresztény életen belül a hűséget tartja a legfontosabbnak. "Az elmúlt két évtized alatt, azt hiszem, sokat változtam – remélem jó irányba –, és egyik legkedvesebb dicséretem is az, amikor azt énekeljük, hogy »mindennap változom erős kezed nyomán, a Te szereteted mindent újjá tesz«" – mondja. Majd hangsúlyozza: "Az előttem lévő jó példák inspirálnak. Emlékszem arra, amikor Judit egy szál gitárral vezette a dicséretet, és nagy öröm volt, amikor az első pianínó mögé ülve tehette ugyanezt. Az ő hűsége, szolgálata minta számomra."

Én is el tudom mondani, hogy ez a műfaj nálunk szintén Sándor szolgálatához kapcsolódik, az ő ajándékának működéséből jött létre, ez ihlette, némelykor annyira konkrétan, hogy prédikáció alatt születtek dalok és szövegek. Ez, tudomásom szerint, máshol is így van: ahol jó zenét találunk, ott rendszerint erővel szólják a Biblia igazságait. A dicséret ugyanakkor szolgálni is kezdi az igehirdetést, legtöbbször mintegy előkészíti azt, megfelelő légkört hoz létre az emberek közt, előkészíti őket, a szellemüket meglágyítja, megöntözi, képessé teszi őket az igazság beszédének a befogadására.

Ezért a dicséret sohasem öncélú, nem esztétikai élmény keresése, nem puszta gyönyörködés szép dallamokban (bár azok adottak hozzá), nem koncerteksztázis keresése, hanem a Teremtő–Megváltó–Vigasztaló Isten elismerése, méltánylása, az iránta való hódolat kifejezése. Ez önmagában boldoggá teszi az embert. A szöveg döntő, a dallammal egységet alkot, és mindkettő felfelé röpíti az ember szellemét addig ismeretlen magasságba, amit a Szentlélek tesz lehetővé, aki a dalokat ihleti és kormányozza – fel, Isten trónja felé. Az igazi dicséretet a Szentlélek adja, de csak igei keretek között. Ezt nem lehet utánozni vagy mesterségesen "előállítani". Az igazi dicséret az Igének engedelmeskedő emberek között van jelen – szerte az egész világon.

– Tapasztalsz fellépési lázat vagy szorongást az istentiszteleteken?

– Mivel nincs hagyományos értelemben vett "fellépés", ezért nem kell fellépési láztól tartanunk. Aki a pódiumra megy, nem önmagáért, nem sikerért, elismerésért, népszerűségért megy oda, hanem Isten dicsőségére zenél vagy énekel. Legalábbis ezt hangsúlyozzuk, tudatosítjuk magunkban időről időre, mert helyes motívumokra van szükség ebben a szolgálatban is, mint mindegyikben. Egy kis szorongás persze adott, ha új dalt énekelünk, egyszerűen azért, mert szeretnénk jól tenni, amit teszünk. Ezenkívül természetesen érezzük a magunk korlátait, a sok-sok jelen lévő várakozó ember szükségeit, annak fontosságát, hogy Isten jelenléte korlátok nélkül valósuljon meg akkor is, ott is köztünk – és ennek néha nyilvánvaló szellemi terhei vannak. De ahogy Pál apostol írja: "A Szentlélek segítségére siet a mi erőtlenségünknek…", és felszabadít mindnyájunkat igazi, belső örömre, hangos éneklésre, tapsra, táncra. A nagyszerű példa előttünk Dávid önfeledt és mélyen szellemből fakadó dicsérete-imádása.

– Milyen terveid vannak a budapesti dicsérettel kapcsolatban? Ha rajtad múlna, hogyan fejlesztenéd a zenekart?

– A Biblia szerint a növekedés az élet velejárója, ez vonatkozik minden egészséges tevékenységre, szolgálatra. Vagyis nekünk is előre kell haladnunk szellemben, szakmai felkészültségben, érettebb, jobb énekesekké és zenészekké kell válnunk, egyre jobban együttműködve a Szentlélekkel. A számbeli gyarapodás szintén követi ezt a bibliai elvet, persze vannak korlátok a hely adottságai miatt. Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy eljöjjön az idő, amikor egy nagyobb pódiumon már több száz fős klasszikus nagyzenekar dicséri Istent együtt a rockzenekarral és egy hatalmas kórussal. Az sem lehetetlen, hogy a dicséret ideje megnyúlik, megsokszorozódik, betölt szabad délelőttöket-estéket (természetesen ehhez több váltásban működő zenekarra van szükség), és így Dávid leomlott sátorának kicsi részei összeállnak nálunk is, ahogy volt és van erre példa a világ más részein. Mi ugyanakkor nem kívánunk semmit mesterségesen létrehozni, ahogy a gyülekezet is természetes módon él, jár szellemben és fejlődik, ugyanúgy van ez a zenélésben is. Viszont az már ma is időszerű, hogy újra egyre több magyar dal épüljön be a dicséretbe – erre az alapjaink már megvannak, egy kicsit dolgozni kell velük, és Isten segítségével ez is megvalósulhat az év folyamán.