Legyetek férfiak, legyetek erősek

Eredetileg az élet fája örök életet, fiatalságot és egészséget biztosított az első emberpárnak, akik idővel semmit sem veszítettek volna eredeti tulajdonságaikból. Istennek a bűnbe esés előtt nem állt szándékában, hogy ettől a gyümölcstől megfossza őket. 

Tudjuk, hogy Ádám bűne után Isten (a megváltás érdekében) eltiltotta az embert az élet fájától, de a jó hír az, hogy az elragadtatás vagy a feltámadás után újra halhatatlan lesz a megváltott ember: nem mulandó és gyenge, hanem dicsőséges és erős! A Názáreti Jézus Krisztus azt állította a szadduceusokkal való beszélgetése során, hogy „akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, (…) meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz…” (Lk 20:35–36) Ha az emberi test erős, egészséges és időtlen volt eredetileg, és így lesz Isten országában is, akkor valószínűleg nem tévedünk, ha ezt tekintjük közelítendő célnak. Természetesen ezt nem fogjuk elérni ebben az üdvtörténeti korban, de rengeteget javulhat az életminőségünk, ha Istennek engedelmesen és egészséges szokásokkal élünk.

„Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben [szellemetekben], amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:18–20) E kijelentésben az első és legfontosabb igazság, hogy a keresztények nem bánhatnak tetszés szerint a testükkel, mivel azt 1) Istentől kapták; 2) ebben lakik a Szent Szellem; 3) Jézus drága árat fizetett érte, vagyis mind az Atyának, mind a Fiúnak, mind a Szentléleknek köze van hozzá! Ebből következik, hogy súlyos meg - ítélés alá esik az egyetlen testen belüli bűn, a paráznaság.

Az egész üdvtörténelmen végigvonul a kijelentés, hogy az Úr a gyógyító. A legmegindítóbb történetek közé tartoznak azok, amelyekben magukon segíteni képtelen betegekkel csoda történik, hogy teljes életet élhessenek. Mivel Isten messzemenőkig partner a test egészségének megőrzésében, sértő rá nézve, ha az ember elhanyagolja azt.

„Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat…” (Ef 5:29)

A „testgyakorlás” a Bibliában

„Hanem gyakorold magadat a kegyességre: mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.” (1Tim 4:7b–8)

A fordítás sajnos semmit nem ad vissza az eredeti közlés hangulatából, ráadásul óriási kulturális és nyelvi, logikai különbségek is akadályozzák a megértését. Először is: amikor Pál ezt írta, az emberek többsége olyan mennyiségű fizikai munkát végzett, ami napjainkban kemény sporttevékenységgel egyen - értékű. Másodszor: a „test gyakorlása” (gümnaszia) akkor azt jelentette, hogy a férfiak elmentek a gümnaszionba, ahol anyaszült meztelenül tökéletesítették a távolugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, különböző távú versenyfutások, birkózás és ökölvívás technikáit, készülve az az évi játékokra, melyek egyben pogány vallási ünnepek is voltak. (Ezt az edzéssel kapcsolatos kifejezést a görögök a célirányos erőfeszítésre is használták, mint mi a „gyúrás” szót.) Az „edzés” célja a felül kerekedés volt másokon, nem pedig a test alapvető karbantartása, mint ahogyan számunkra. Tehát amikor a mai ember sporttal és edzéssel pótolja a szervezet mozgásigényét, az nem azonos a görög versenysporttal, amire Pál utalt.

Harmadszor: az, hogy „a test gyakorlásának kevés haszna van”, nem egy önálló állítás, hanem egy összehasonlítás része, ami arra vonatkozik, hogy a test erősítése nem annyira hasznos, mint az istenfélelem fejlesztése. A ki nem mondott, de a szembeállításból egyértelmű következtetés az, hogy a testedzés „pusztán” a földi életben hasznos, vagyis az eredménye korlátozott – de azért földi vonatkozásban még mindig elég hasznos. Vegyük például a 127. zsoltár első versét: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” A szembeállítás hatásossága pontosan abban rejlett, hogy mindenki tisztában volt a munkások nélkülözhetetlenségével, és senki sem gondolta Salamon kijelentése miatt, hogy a téglák, a gerendák és a vakolat maguktól a helyükre kerülnek majd! Sok más hasonló közlés talál - ható a Bibliában, amelyek a mai nyelvi logikát követve súlyosan félreérthetőek, holott csak arról van szó, hogy abban a korban a nagyobb értékre a kisebb tagadásával hívták fel a figyelmet. Ilyen fordulatokat Jézus is alkalmazott. Szétszedni a fenti összehasonlítást, és annyit hangsúlyozni belőle, hogy a testedzés fölösleges, ugyan - olyan nonszensz, mint azt állítani, hogy semmit sem kell tenni a megélhetésért, mert „az Úr szerelmesének álmában ad eleget” – ami rengeteg más igével is ellentétes lenne.

Negyedszer: a „kegyes” (jámbor, istenfélő) szavakat már nem is értjük igazán, inkább úgy fejezzük ki ezt a tartalmat, hogy valaki hívő.

Meggyőződésem szerint tehát a fenti ige helyes értelmezése – mai nyelven – a következő: Hanem hitre gyúrjál: mert a versenyzők testedzése csak a földi életben hasznos, viszont a hit mindenben: azt ígéri, hogy a jövőben is élni fogsz tőle, nem csak most, mint az edzéstől.

A testi erőkifejtés hatása a lélekre és a férfiasságra

Miután az Úr Isten megformázta az első emberi testet a föld porából, belefújta az orrnyílásaiba az élet szellemét, így lett az ember élő lélekké. A lélek a másik két alkotórész, a szellem és a test közötti érintkezés, a kettő együttléte. A lélekre a szellem és a test folyamatai is döntő befolyást gyakorolnak. „A vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!” – olvassuk az 5Mózes 12:23-ban. Ez látszólagos ellentmondásban van azzal a felfogással, hogy a lélek az értelem, az érzelem és az akarat együttese. A képet tovább bonyolítja, hogy a Biblia a szívet jelöli meg az emberi karakter, gondolkodás, megfontolás, emlékezés és érzelmek központjaként, az orvostudomány viszont főként az agyat. Az ellentmondások azonban csak látszólagosak, mivel az emberi testben mindezek egy nagy egységet alkotnak: a szív által keringetett vér szállítja a tápanyagokat és oxigént az agy működéséhez is, az agy pedig annak az idegrendszernek a legfőbb irányítója, mely hormontermelő szervek segítségével nagyban meghatározza a vér összetételét. A vér összetétele döntő befolyással bír az emberi karakterre, hajlamokra és mentális képességekre. Tulajdonképpen mindannak a kémiai nyoma megtalálható a vérben, amit „érzünk”.

A görög neveléseszmény az „ép testben ép lélek” elvét követte. Helyesen ismerték föl, hogy a rendszeres mozgás nemcsak fizikai erőt ad, hanem fejleszti a lelki készségeket is, így a test irányából igyekeztek pozitívan befolyásolni a lélek működését. A szellem oldaláról ugyanezt már nem tehették, hiszen az újjászületés idejük nagy részében még nem volt elérhető, nem szállt rájuk Isten Szelleme sem, mint a prófétákra, és Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének a kijelentéseit sem ismerték vagy fogadták el. Mindez ahhoz a szélsőséghez vezetett, hogy a test képességei, szépsége, arányai túl nagy hangsúlyt kaptak. Ugyanilyen szélsőség azonban az a keresztény felfogás, miszerint a lelkierő és a férfias karakter meg szerzéséhez elég a szellem erősítése és a kijelentés. Vannak ugyanis a testi aktivitásnak olyan hatásai a lélekre, melyeket nem lehet más forrásból pótolni. Ilyenek például a vér és a szervezet tisztulása, méregtelenítése, a tüdőkapacitás növekedésével az agy oxigén - ellátottságának javulása és a hormontermelés kiváltása. Ezek együttesen javítják a megfigyelőkészséget, az ítéletalkotást, a memóriát, a gondolkodás gyorsaságát, de karakterváltoztató hatással is bírnak. A lélekre minden hatással van, ami befolyásolja az ember vérének az összetételét, az idegrendszerének és az agyának a működését, beleértve az étkezést és a mozgást is.

Hogyan hat a fizikai aktivitás az ember lelkére?

A légzés, a vérkeringés, a vese tisztító-szűrő szervként való működése és a hormontermelés köz tudottan meg határozzák az ember általános közérzetét, hangulatát: az örömnek, a bánatnak, a sikernek, a kudarcnak egyaránt felfedezhetők a kémiai nyomai a vérben. Ezek alakítják a karaktert, és hajlam, motiváció szintjén meg határozzák az ember viselkedését. Az viszont már kevéssé ismert tény, hogy a vér oxigénnel való ellátottsága és tisztasága behatárolja a mentális képességeket is. Amikor például a vese működése leáll, és dialízisre van szükség, az agy eltompul: csökken a megfigyelő- és reprezentációs képesség, azaz nehézzé válik az észlelés, az emlékezés, lelassulnak a logikai folyamatok, a következtetés stb. „Még éjjel is oktatnak engem az én veséim” – mondja Dávid. Az agynak ugyanis az oxigén mellett a megfelelő tápanyagokat hordozó tiszta vérre van szüksége a hatékony működéshez.

A férfi és női testben összesen tízféle különböző szerv vesz részt a hormonkiválasztásban, mely kémiai anyagok hatásmechanizmusai sokfélék. Kiragadott példával élve a pajzsmirigy termelte hormonok szabályozzák az energiaforrásként szolgáló aminosavak és glükóz felvételét (hőtermelés), a szénhidrát- és zsíranyagcserét, a növekedést és fejlődést, fehérjeszintézist; hibás működésének jelei például a magas vérnyomás, szapora pulzus, fokozott légzés, melegintolerancia, álmatlanság, ingerlékenység, idegesség, érzékenység. Vagyis meghatározó szerepe van a lélek működésében. De hormonok felelősek a férfiak és nők közötti testi és lelki különbségekért, a másodlagos nemi jellegért is. A férfi nemi hormon a tesztoszteron, melynek termelését részben a nagyobb fizikai megterhelés váltja ki. Ez szerepet játszik a váz izomzat kifejlődésében és a hang mélyülésében, de meghatározza a viselkedést is, azaz a lelkületet, például azt, hogy mekkora az ember vágya az üzleti életben való részvételre vagy éppen az agresszióra. Érdekes módon a lelki tényezők visszafelé is hatnak a tesztoszteron termelésére: megfigyelték, hogy „a stressz, a depresszió és a fenyegetettség érzése a társadalom egy másik csoportja felől csökkenti azt”, vagyis szintje alárendelt férfiakban csökken.1 A szervezet a feladatoknak és szükségeknek megfelelően reagál: ha rendszeresen nagyobb súlyt emel valaki, akkor emelkedik a vázizmok fejlődéséért felelős tesztoszteron szintje. A modern mozgásszegény életmódhoz az idegrendszer és az egész testműködés is alkalmazkodik: leépülnek a nem használt kapacitások, izmok, ami férfiak esetében feltűnőbb változást okoz, mint nőkben, ez pedig visszahat a lélekre is. Ha az erőkifejtés hiányában a tesztoszteron, a férfi nemi hormon termelődése csökken, lelki síkon is állandósul a lemaradás: „A csökkent tesztoszteronképzés klinikai tüneteként csökkent libidó és potencia, emocionális labilitás, fáradékonyság (…) jelentkezhetnek.”2 Csökken a férfias helytállásra, felelősség- és kockázat - vállalásra való hajlam is: egy „…amerikai tanulmányban (…) idősebb férfiakat kezeltek injekciós [tesztoszteron]-készítménnyel”, akik ezt követően „az üzleti életben való aktívabb részvétel vágyáról számoltak be”.3

Az akarat szintjén az edzés megnöveli a tűrőképességet, az önuralmat, állhatatossá, érzelmileg kiegyensúlyozottá tesz. Akkor, amikor az ember tudatosan és rendszeresen, akár egy edzésen belül több alkalommal is eléri a fizikai teljesítőképességének a határát, megnövekedik az egész szervezet stressztűrő képessége. Megszokjuk azt, hogy valamilyen cél érdekében átmenetileg szenvedünk, majd mérni tudjuk az eredményt. Így az ember az élet más területein is kevésbé lesz hajlamos a sértettségre, megerősödik az idegrendszere. Ugyanis nagyobb erőkifejtés, erőlködés hatására fokozódik a tesztoszterontermelés, ami a férfias viselkedésért és emocionális stabilitásért is felelős.

Az érzelmek szintjén az edzés meghozza a harci kedvet, felszámolja a lustaságot és lehangoltságot. A testi inaktivitás mindent egy állandó pihenésvággyá alakít át, amit soha nem lehet kielégíteni. Ezzel szemben a sport jelentette sikerélmény – ha fokozatos az átállás – kiváltja a további erőlködés vágyát, például a jutalmazó jellegű dopamin és a boldogságérzetet keltő endorfin termelése révén.

Értelem szintjén pedig az edzéssel javulnak a mentális képességek, a koncentráció. Az ember mentális képességeit – orvosi szempontból – az agy oxigénnel és „üzemanyaggal” való ellátottsága határozza meg, mert ezek szükségesek a működéséhez. A sportolás egyrészt serkenti a vérkeringést, másrészt növeli a tüdő kapacitását. A magasabb vérnyomás eredménye a gyorsabb folyadékáramlás. Ennek következtében egységnyi idő alatt testünk összes mobilis folyadéka sokkal többször halad át a vesén, amivel felgyorsul a méregtelenítés. Ezzel párhuzamosan még egy nagyon fontos folyamat végbemegy: a rend - szeresen megnövekedett oxigénigény kielégítésére kitágulnak a tüdő hajszálerei, jelentősen és tartósan megnő az oxigénfelvételi kapacitás. A végeredményképpen egészségesebb és oxigéndúsabb vér, az agy stimulációja és az erek tágulása javítja az olyan szellemi funkciókat, mint az ítéletalkotás és a megfigyelőképesség, gyorsabbá válik az olvasás, a következtetés és a tanultak felidézése, reprezentációja. A koncentrálóképesség drasztikus javulása is megfigyelhető, mivel az ember edzés közben rá van kényszerítve (kimerülten, magas légzésszám és heves szívverés mellett is, enyhén sokkos állapotban), hogy a gyakorlatok helyes végrehajtására ügyeljen. Az edzések ezekkel a kényszerhelyzetekkel az ember mentális, lelki készségeit is formába hozzák!

Mindezeket férfiak esetében azért rendkívül fontos hangsúlyozni, mert a férfi nemi hormon, a tesztoszteron nem utolsósorban a fizikai erőfeszítés hatására termelődik, s ez a hormon nem pusztán az izmok növekedéséért felel, hanem más férfias attitűdökért is. Így a mozgásszegény életmód, az erőlködés hiánya nemcsak a férfias testalkat és az izmok sorvadásához vezet, hanem narcisztikus vonások meg jelenéséhez is, önértékelési zavarokhoz, érzékenységhez, döntésképtelenséghez (mindenáron való kockázatkerülés), a felelősség hárításához, például a házasodási hajlandóság visszaszorulásához.

Jegyzetek: 1Ben Greenstein: Rövid Endokrinológia. Springer Hungarica Kiadó Kft., h. n., 1997., 62. 2Thomas E. Andreoli – Charles C. J. Carpenter – J. Claude Bennett – Fred Plum: Cecil – A belgyógyászat lényege. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999., 532. (kiemelés tőlem). 3Greenstein, 62. (kiemelés tőlem).