Sokba kerül ez nekünk

„Mivel demokráciában élünk, mindenkinek joga van abba belehalni, amibe akar, és olyan deviáns életmódot folytatni, amilyet akar” – hangoztatta a minap egy fiatalember. Sarkalatos életfilozófiáját azzal a további nézettel egészítette ki, hogy szerinte senkinek sem szabad beleszólnia abba, hogy mások milyen deviáns magatartással vagy szokásformával élnek együtt. Az egyén által gyakorolt szokások, kényszeres függőségek azonban cseppet sem tekinthetők magánügynek: közvetlen vagy közvetett úton csakhamar lecsapódnak először a szűkebb rokoni kapcsolatokban (ez általában a család), majd az egyes családok általános szellemi-erkölcsi és anyagi állapotán keresztül beszivárognak az egész társadalomba, negatív irányba befolyásolva annak szellemi atmoszféráját, anyagi erőforrásait és életszínvonalát.

A káros szenvedélyek közös tulajdonsága, hogy összezúzzák a fogságukban gyötrődő emberek szellemét, átveszik a vezető szerepet mindennapjaik szervezésében, életvezetésük kialakításában, s lassan-lassan megnyomorítják egészségi állapotukat, felőrlik családtagjaik erejét. Szintén általános jellemzőjük, hogy az egyén pusztán jobb belátásra téréssel, intellektuális-pszichikai erőinek mozgósításával nem képes megszabadulni tőlük. Írásunkkal senkit nem kívánunk sokkolni, csupán a valós statisztikai felmérések segítségével világítjuk meg, milyen mértéket öltöttek mára a különféle függőségek, és mekkora anyagi terhet rónak az egyénre és a társadalomra.

A leghatékonyabb tömeggyilkos

Kevesen tudják a dohányzásról, hogy évente több embert öl meg, mint a közlekedési balesetek, tűzvészek, járványok, az AIDS vagy a különféle drogok együttesen. A dohányzás vezető halálok a fejlett országokban. Körülbelül ötvenezer ember hal meg óránként dohányzással kapcsolatos megbetegedésekben; a WHO előrejelzései szerint 2030-ig évente valószínűleg 10-11 millióan fognak meghalni a dohányzás okozta betegségek miatt.

Sajnálatos módon hazánk a nikotinfüggőséget illetően világviszonylatban az élvonalban jár, a kelet-közép-európai országok között pedig nálunk a legmagasabb az egy főre jutó évi cigarettafogyasztás: az évi 30 milliárd (!) szál nyomán egy főre mintegy 300 szál cigaretta jut – a csecsemőket is beleértve.

Bizonyított, hogy a halálos kimenetelű rákos megbetegedések egyharmadáért a dohányzás a felelős – a tüdőrákos halálozásoknak pedig 90 százaléka közvetlenül a dohányzásnak tulajdonítható. Hazánk a férfiak tüdőrákos halálozásának gyakorisága tekintetében a világon az első (!) helyen áll. A gégerák okozta halálozás tekintetében szintén az elsők vagyunk az EU tagországai között.

A statisztikákból kitűnik egy további szomorú összefüggés is: a dohányzás és az alkoholfogyasztás gyakran elválaszthatatlan. A két függőség együttese tovább növeli a halál kockázatát: az alkohol ugyanis ingerlő hatást gyakorol a szájüregi nyálkahártyára, ott vérbőséget okoz, ezáltal pedig elősegíti a cigarettából származó karcinogén (rákkeltő) vegyületek felszívódását. (Az ismert rákkeltő anyagoknak majdnem mindegyike megtalálható a cigaretta égéstermékei között.) Ez az összefüggés magyarázza, hogy miért van hazánkban olyan sok szájüregi rákos megbetegedés.

Magyarországon a 35–69 éves korosztályban a halálozási arány a dohányosok körében háromszor magasabb, mint a nem dohányzók között. A rendszeresen dohányzó magyar felnőttek hetente átlagosan 103-116 szál cigarettát szívnak el, azaz öt-hat dobozt összesen. (Ebből kis matematikai érzékkel kiszámítható, hogy egy középkategóriás cigaretta esetében, ami ma 415 forint, havi szinten körülbelül 10 ezer forintot, évi szinten fejenként 120 ezer forintot költenek dohányzásra, amiből már egy tengerparti nyaralásra is futna.)

Egyetlen jó hír a rosszban azok számára, akik megszabadultak e káros szenvedélytől, hogy a dohányzás abbahagyása után tíz évvel a volt dohányosokban a tüdőrák kialakulásának kockázata oly mértékben csökken, hogy gyakorlatilag alig magasabb a nem dohányzóknál észlelt kockázat szintjénél.

Tized az ördögnek

Magyarországon a második legerősebb, a legnagyobb tömegeket érintő, világviszonylatban szintén sokkoló számokat felmutató függőség az alkoholizmus. Hazai szakértőink 850-900 ezerre becsülik a magyarországi alkoholisták számát, ez a lakosság egytizede. Pontosabb adatokat csak az addiktológiai és pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegekkel kapcsolatban nyerhetünk – ezek természetesen csupán azok az esetek, amelyekről az egészségügynek tudomása van, túlnyomórészt azonban az italozók nem igényelnek elvonókúrát vagy segítséget. Az addiktológiai és pszichiátriai gondozókban az összes gondozott száma 2001 végén 40 ezer 771 volt – ebből 39 ezer 364 személyt kezeltek alkoholizmus miatt. Amint a mellékelt diagramból is kitűnik, éppen a leginkább munkaképes életkorban lévők isznak rendszeresen: a harmincöt és ötvennégy év közötti felnőtt kezeltek száma a legnagyobb.

A nyilvántartott alkoholisták száma 2001-ben életkori megoszlás szerint

Érdekes, hogy hazánkban az alkoholfogyasztás viszonylag csekély volt a két világháború között, az 1950-es évek második felétől indult rohamos emelkedésnek, s az 1980-as évek elején már több mint 10 liter tiszta alkohol jutott egy lakosra. Az alkoholfogyasztás megnövekedésével párhuzamosan annak összetétele is megváltozott: ezekben az években borivó nemzetből egyre inkább sört és égetett szeszesitalt fogyasztó nemzetté váltunk.

Az alkoholizálás egészségügyi következményeiről a temérdek betegség – májzsugorodás, elhízás, szív- és érrendszeri megbetegedések stb. – mellett csak annyit említenénk meg, hogy mintegy hétszeresére növeli az elhalálozás arányát.

Az alkoholfogyasztás természetesen súlyos anyagi terheket is ró a családokra. Amint az alábbi táblázatból is kitűnik, egy átlagos (nem alkoholista!) magyar családban borra, sörre és szeszes italra 2001-ben több mint 62 ezer forintot költöttek, és 2000-ben egy személyre – a csecsemőket is beleértve – 118 liter alkohol jutott…

A háztartások évi kiadásai 2001-ben (adatok forintban)

Ami az alkoholizmus utódokra gyakorolt hatását illeti, az alkoholista vagy a terhesség alatt nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztó anyák akár életre szóló fejlődési rendellenességgel szülhetik meg magzatukat. A terhesség alatt a vérben jelen lévő alkohol ugyanis eltérő mértékben lehet mérgező a fejlődő magzatra, attól függően, hogy az anya mennyi alkoholt – és a terhesség mely időszakában – fogyasztott. A károsodás az enyhébb tünetektől az egészen súlyosakig terjedhet – rendszerint visszamaradt testi és szellemi fejlődés jellemzi a magzatot. A világon minden évben több ezer újszülött jön világra alkoholfogyasztás hatására kialakuló rendellenességgel (ez az úgynevezett magzati alkohol szindróma).

Az alkoholista apák felelőssége utódaik felé inkább szellemi-erkölcsi (és természetesen anyagi) szinten érhető tetten: az állandó kicsapongás, a pénzügyi megbízhatatlanság, a gyermek mások előtti szégyenérzete a felnövekvő utód biztonságérzetét alapjaiban zúzza szét, s az elvetettség állandó érzésével küzdő fiatalok frusztrációik csillapítására valószínűleg újabb szenvedélyekben keresik majd a boldogságot…

A dohányzás és az alkoholfogyasztás sem a társadalmi megítélés szempontjából, sem szakmai körökben nem számít devianciának, csupán az úgynevezett „viselkedéses addikciók” csoportjába helyezik őket. A szóban forgó jelenségek kultúránk részét képezik – jól mutatják ezt az elegánsan cigarettázó fiatalokat megörökítő filmkockák, vagy az a tény is, hogy a reklámok világában nagyságrendileg előkelő helyen állnak a sörök, röviditalok fogyasztását propagáló „alkotások”.

Nemzeti szimbólumaink?

Méreg drágán

A drogfogyasztás még ma is inkább a nyugati országok devianciái közé sorolható, noha a kelet-európai drogosok száma évről évre emelkedő tendenciát mutat. (Hazánkban 2001-ben 12 ezer 049 drogfogyasztót számláltak hivatalosan, de ennél szinte biztosan sokkal többen vannak.) Hazánk a kilencvenes évek végére tranzitországból célországgá vált, nőtt a beszerezhető drogok választéka, kialakult a belső piac.

Mind a drogozás, mind a szipuzás, mind pedig a testépítők által fogyasztott szteroidok használata leginkább a fiatalokra jellemző addikció: a hazai kábítószer-fogyasztók 67 százaléka 15 évnél idősebb, de 24 évesnél fiatalabb.

A szakmai körökben csak „csendes járványnak” emlegetett szipuzás a fejlett országok felmérései szerint évről évre egyre több fiatalt érint, s az ebben elhalálozó gyermekek száma is évről évre nő – ez mára több ezer kiskorút jelent.

A fenti anyagok hatásmechanizmusa teljesen más, de mindegyikben közös, hogy elképesztő anyagi terheket ró a bűvkörükbe került áldozatokra, továbbá éppen a köréjük szerveződő, anyagi érdekektől vezérelt maffiaszerű hálózatok miatt igen nehéz a leszokás; a függők pedig egyre inkább csak bűnözéssel tudják fedezni a költségeiket. Egy adag heroin ára körülbelül 3000 forint, ebből egy átlagos heroinistának naponta egyre van szüksége ahhoz, hogy ne legyen rosszul, de legalább kettőre, hogy „jól” érezze magát. Ez szűken számolva napi 6000, havi 180 000, évi 2 160 000 forint. A szintetikus drogok valamivel olcsóbbak, a kokain azonban dupla ennyibe kerül. Egy szál marihuánás cigaretta – amelyet becslés szerint az ország középiskolás korosztályának 80-90 százaléka már kipróbált, és igen jelentős része rendszeresen fogyaszt – 1000–1500 forint között van. A függővé váltak gyógykezelése, a kísérőjelenségként fellépő bűnözés, annak visszaszorítása, valamint az egyéb társadalmi következmények (munkaképesség csökkenése, családok szétesése, családtagok rehabilitációja stb.) súlyos tízmilliárdokat emésztenek fel – a normálisan dolgozó adófizetők pénzéből, amelyet hasznosabb célokra is lehetne költeni országunkban. Ugyanez vonatkozik az alkoholizmus és a dohányzás következményeire is. Valóban magánügy lenne tehát a függőség?

Az anabolikus szteroidok (testépítő szalonokban egyszerűen csak „koksz”-nak emlegetett anyagok) izomnövelő hatásukkal fejtenek ki vonzerőt a fiatalokra. Az izmosodni vágyó fiatalok – kezükben az elérhetetlen centiméterekkel büszkélkedő sztárok fotóival, újságban megjelenő képeivel – arra vágynak, hogy mihamarabb megnöveljék izomzatuk méretét. A szóban forgó anyagokkal nem ritka, hogy egy tizenhét éves srác akár 45 kilót is hízhat izomba, a megfelelő diéta és edzésterv mellett. A probléma csak az, hogy egy anyagilag nehezebb időszakban, amikor mondjuk nem sikerül megvenni a méregdrága anyagot, a megvonás hirtelen szívleállást, illetve az izomzat teljes öszszeesését okozhatja. (A különféle szteroidok ára húszezer forinttól több százezer forintos nagyságrendig terjed, nem beszélve az állandó edzés, valamint az egyéb táplálékkiegészítők és testépítő eszközök áráról.)

Izomba hízóknak

Európa legkelendőbb áruja: a szex

A szexuális függőségek óriási terjedelme miatt csak azokat az adatokat ismertetjük, amelyek a szexuális kizsákmányolásnak mint üzletnek a kiterjedtségét szemléltetik. A szex mint árucikk továbbra is a legkelendőbb áru Európában, amit jól fémjelez az Európa Tanács legutóbb készített felmérése is: az elmúlt tíz évben a lányfuttatók és embercsempészek profitja 400 (!) százalékkal nőtt, a prostituáltak pedig egyes becslések szerint évente 13 milliárd dollár hasznot hoznak alkalmazóik, illetve fogva tartóik számára. Az Európa Tanács elemzése szerint a nemzetközileg szervezett bűnbandák a prostitúcióból nyert pénzt általában egyéb illegális tevékenységekbe fektetik – általában drog- és fegyverkereskedelembe. Azaz a prostitúcióból származó jövedelem képezi az alapját egy jól szervezett, komplett feketegazdasági rendszernek, amely határokon átnyúló csempészekből, leánykereskedőkből, útlevél-hamisítókból, fegyver-, autó- és kokaincsempészekből áll.

A szexuális függőségek válfajait, egészségügyi, anyagi és az utódokra vonatkozó hatásait magazinunk korábbi számában elemeztük. (Új Exodus, XII. évf. 2. szám)

A legnagyobb üzlet a függőség

A különféle szerencsejátékok (rulett, lóverseny, tőzsdézés stb.) csak anyagi szempontból veszélyesek: általában egyszerűen annyi történik, hogy játék közben a bankók az egyén pénztárcájából az adott részvénytársaság bankszámláira kerülnek át. Lehetetlen megmondani, hány millió forint cserél így gazdát a budapesti éjszakában, de hogy képet kapjunk eme ördögi függőség romboló erejének nagyságáról, álljon itt néhány adat a hazai Szerencsejáték Rt. igazgatóságának jelentéséből: „A Szerencsejáték Rt. Budapesti Területi Igazgatóságának 2000. évi árbevétele 32 milliárd 188 millió forint volt, amely a gépi játékok 30 milliárd 731 millió forintos és a sorsjegyek 1 milliárd 457 millió forintos forgalmából tevődött össze.” A Budapesti Területi Igazgatóság által realizált árbevétel a társaság árbevételének több mint 50 százalékát adta. Az év során 135 alkalommal került sor nagynyeremény kifizetésére, 1 milliárd 143 millió forint összértékben. Azaz a társaság tiszta árbevétele országos szinten legalább 60 milliárd forint lehetett 2000-ben – kétségtelen, ez egy tuti üzlet!

A különféle démonikus függőségek típusait lehetetlen felsorolni – a bulímiától a videojátékok okozta szenvedélyig, a kényszeres munkamániától a koffeinfüggőségig, a szenvedélyes feleségbántalmazástól a lopásig tágíthatnánk a horizontot. Bízunk benne, hogy a fentiekben ismertetett számkavalkád elegendő érv ahhoz, hogy mindannyian jól lássuk, a káros szenvedélyek kérdése közügy, nemegyszer a legmegrázóbb társadalmi problémák eredője, és a társadalom egyre fogyatkozó kreatív, termelő rétegének adóterheit igen nagy mértékben növeli.

(Az adatok a Tárki és a KSH adatbankjaiból származnak.)

Martus Pál: Alkoholista voltam

„Harmincéves korom tájékán szoktam rá az alkoholra. Mindez egy munkahelyváltáshoz kötődött: egy új termelőszövetkezetbe kerültem, magasabb beosztásba. Kaptam szolgálati autót, szolgálati lakást – mindez óriási dolognak számított a hetvenes évek közepén.

Az új munkahelyemen nehezebb feladatokat kellett ellátnom, mint addig, meg aztán az új munkatársak között nagy divat volt egymás kínálgatása, hét végén pedig a „menyasszony nélküli lakodalmakba” való járogatás – csak így hívtuk a tivornyákat. Egy napon tehát azon vettem észre magam, hogy keményen rászoktam az alkoholizálásra.

Sokat ittam, jól bírta a szervezetem. Hogy mennyit bírtam meginni egyszerre? Az egyik főagronómus haverom egyszer megszámolta: Mátyás sörből huszonkettőt, de néha egyládányit is megittam. Mindennek az lett a szomorú következménye – amit csak később vettek észre az orvosok –, hogy lábon kihordtam egy infarktust. Persze ekkor megijedtem, negligáltam az alkoholt egy időre. Aztán néhány hónap múlva – ahogy mondják, a magyar ember akkor iszik, ha örül, meg ha bánata van – újra megkísértett az alkohol, teljesen visszaestem. Ugyanakkor szakmailag, érdekes módon, előrejutottam, megválasztottak téeszelnöknek – ez azonban csak tovább rontotta a helyzetemet, ugyanis az az elit, akik közé jutottam, még többet ivott és dohányzott.

Ahogy teltek az évek, és én is korosodtam, rátértem a tömény italok, az égetett szesz fogyasztására. Úgy tartom, hogy ez volt a legkeményebb szakasza az életemnek: szerintem az égetett szesz megöli az embert.

Először a lányaim tértek meg, majd a feleségem, Irénke. Sokszor hordtam-vittem őket az istentiszteletekre, volt hát, hogy bementem. Egy napon én is megtértem az Úrhoz – de az első másfél-két évben nemhogy megszűnt volna a probléma, hanem még fokozódott, az addiginál is jobban piáltam. Tettem én mindenféle fogadalmat, de annyira meg voltam kötözve, hogy a melléképületben eldugdostam az italokat, onnan iszogattam. Egyedül hétvégén nem ittam, látogattam az istentiszteleti alkalmakat, arra mindig nagyon vigyáztam, hogy az Úr elé ne menjek úgy. A családom próbált jobb belátásra téríteni, de nem sikerült.

Majd egyszer a lányaim elkezdték mondogatni, hogy apu, neked bűnvallásra kéne menned. Megmondom őszintén, akkor én még azt se értettem, hogy mi az. De csak addig mondogatták, hogy rászántam magam, gondoltam, legalább ezzel is kevesebb lesz, amit szóvá tesznek, hát elmegyek arra a bűnvallásra…

Ezek voltak azok a pillanatok, amikortól fogva én egyetlen kortyot sem ittam, a szám belsejét nem érintette szeszes ital. Ennek most már három éve! Én magam is alig tudtam és tudom a mai napig felfogni, hogy lett visszaút abból a mélységből, ahol voltam. A családom előtt azóta nagyobb lett a tekintélyem, megkapom a kellő tiszteletet, a házasságom is teljesen más…”