A Szent Szellem hatalmával

Megrekedt-e a Szentlélek munkája a karizmatikus mozgalomban? Mi a helyzet a Szellem sokfelé vitatott, furcsa megnyilvánulásaival? Tényleg államegyházzá válik a Hit Gyülekezete? Működik-e még a demokrácia Magyarországon? Mit várjunk az új pápától? Lehet magyar hazaszeretet egy cionista keresztényben? Ezek és hasonló kérdések merültek fel Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete alapító és vezető lelkészével folytatott beszélgetésünkben.

Néhány hete, mikor meghirdetted, hogy Szentlélek-keresztség lesz, olyan tömeg lett itt a Hit Parkban, hogy a parkolóban alig lehetett helyet kapni. Úgy tűnik, nagyon nagy az érdeklődés a Szent Szellemmel való betöltekezésre.

– Igen, a hívők érzik, hogy fel kell készülniük a Názáreti Jézus Krisztus engesztelő áldozatának a kétezredik évfordulójára. Ugyanis az isteni időszámítás, amelynek vázlata Dániel prófétánál olvasható, pontosan meghatározta a Názáreti Jézus megfeszítésének időpontját: a hatvankilenc évhétnek a Messiás kiirtásával kellett véget érnie, azután pedig elkezdődött a nemzetek ideje. Ez számos bibliakutató szerint kétezer esztendeig fog tartani, ennek megfelelően a 2030-as évek elején következik a kétezredik évforduló.

Az üdvtörténelemben minden kétezredik évfordulókor jelentős korszakváltás zajlott le. A teremtés utáni kétezredik év körül hívta el Isten Ábrahámot és kötötte meg a hit atyjával a körülmetélés, illetve a hit szövetségét. A Názáreti Jézus Krisztus a teremtéstől számítva nagyjából a négyezredik évfordulókor élt és tevékenykedett. Többek feltételezése szerint a hatezredik évfordulónak is nagy változást kell hoznia: beteljesedik az engesztelő áldozattól számított kétezer év, ami után kezdetét veszi egy új messiási korszak, a Szent Szellemnek egy nagyobb kiáradása.

A 2030-as évekre várt fordulat vajon a Szentlélek egy nagyobb munkája lehet, vagy már az elragadtatás, az Úr visszajövetele?

– Az Úr visszajövetelének pontos időpontját nehéz kikalkulálni. Erre az időszakra mi, írásmagyarázók legtöbbször Jézusnak a tíz szűzről szóló példabeszédét szoktuk vonatkoztatni, amely arról szól, hogy az Úr visszajövetele előtti időszakban élő keresztényeknek olajat kell venni a lámpásukba, vagyis be kell töltekezniük Szentlélekkel. Csak azok számíthatnak a keresztény életben és szolgálatban sikerre és győztes befejezésre, akik az okos szüzekről szóló példabeszéd szellemi-erkölcsi igazságát elfogadják, és azt követik. Meggyőződésem, hogy ez zajlik most a pünkösdi-karizmatikus gyülekezetekben.

Tartalék olajat az edényekbe!

Milyen jelei tapasztalhatók ennek napjainkban?

– Elindult világméretekben egy Szentlélek-mozgalom Empowered 21 névvel, amelynek az a célja, hogy a pünkösdi-karizmatikus mozgalomban helyreállítsa egyrészt a Názáreti Jézus Krisztussal való közvetlen, személyes találkozást, másrészt a kereszténnyé válás második központi eseményét, a Szentlélekkel való betöltekezést. A Hit Gyülekezetének is az a célja, hogy meg tudjon maradni ébredési közösségnek, mert csak ezen az alapon tudja betölteni az elhívását és elvégezni mindazon feladatokat, amelyeket hitünk szerint Isten adott nekünk.

Jézus az utolsó időkre vonatkozóan azt prófétálta, hogy minden nemzet számára hirdettetni fog Isten országának az evangéliuma, Pál apostol pedig azt hangsúlyozza Isten országáról, hogy az nem beszédben áll, hanem erőben. Az ő missziós útjainak bibliai leírásából egyértelműen látszik, hogy szolgálatát rendszeresen természetfölötti erők, csodák, jelek, gyógyulások, démonoktól való szabadulások kísérték. A nemzetek apostola és tanítványai csak így tudtak behatolni azokba a kultúrákba, amelyek addig zárva voltak a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás előtt.

Most olyan kultúrában élünk, amelyet már nem lehet posztkereszténynek nevezni, hanem inkább neopogánynak mondhatnánk. Az utóbbi időben hatalmas doktrinális, kulturális és spirituális ellenállás alakult ki a kereszténységgel szemben, ami nagyon megnehezíti, hogy az egyház természetes szinten számottevő eredményeket érjen el szolgálata által.

Erre a jelenségre lehet reakció, hogy sok keresztény felekezet újra az állammal összefonódva, államhatalmi eszközök, jogszabályok segítségével szeretné beterelni az embereket az egyházakba, templomokba?

– Igen, ám erre a módszerre a történelem kimondta az ítéletét. Vissza kell térni az evangelizálásnak ahhoz a formájához, amelyet a Názáreti Jézus Krisztus és az apostolok honosítottak meg! Ők egyrészt messzemenőkig tiszteletben tartották az emberek választási szabadságát, másrészt Isten országának a hirdetését természetfölötti szinten végezték. Bíztak abban, hogy az igehirdetés mellett Isten bizonyságot tesz a hallgatókban, és így részint az igehirdetésben elhangzott igazságok, részint pedig közvetlenül az Isten bizonyságtétele fogja meggyőzni az embereket, hogy elfogadják a Názáreti Jézus Krisztus engesztelő áldozatát és feltámadását személyükre vonatkozóan.

Amikor Jézus úgy fogalmazott, hogy „Isten országának ez az evangéliuma”, akkor arra az evangéliumra utalt, amit ő maga képviselt. Ezzel pedig nemcsak a tartalmát, hanem a hirdetés módját is meghatározta. Erre viszont az egyház csak a Szentlélek által fölkent állapotban lehet képes, mert egyedül Isten Szelleme teszi képessé a hívőket arra, hogy Urukat az isteni követelményeknek megfelelően szolgálják.

Az előbb azt említetted, hogy a pünkösdi-karizmatikus egyháznak világszerte célja a Szent Szellemre való nyitottság megújítása. Ezzel arra utaltál, hogy az utóbbi időben visszalépés történt?

– Igen. A kilencvenes években egyértelműen lehetett tapasztalni a Szentlélekkel való kapcsolatban egyfajta megrekedést. Ennek több oka volt. Az egyik a növekvő gyülekezetek elé tornyosuló társadalmi kihívásokkal kapcsolatos.

Ahogy ezek a dinamikusan fejlődő közösségek egyre inkább a nyilvánosság elé kerültek és a közfigyelem rájuk irányult, a Szentlélekkel való betöltekezést és annak megnyilvánulásait, illetve az ezzel kapcsolatos további szellemi tevékenységeket, például a kézrátevéssel való imádkozást, gyógyulást, démonűzést igyekeztek kivonni a külvilág látószögéből. Ez főleg az úgynevezett média- vagy megagyülekezetekre volt jellemző. Nem tagadták meg, hanem a háttérben végezték el ezt a szolgálatot, hogy ne kerüljenek folyamatosan a különböző vallási felekezetek, illetve a külső környezet támadásainak kereszttüzébe.

Ezzel szerinted hibát követtek el?

– Én úgy látom, hogy ez nem feltétlenül hitből való lépés volt részükről, ugyanis a bibliai kereszténység soha nem védekező magatartást tanúsított, hanem mindig kezdeményezően lépett fel. Ezt a kezdeményező pozíciót akkor sem adták föl, hogyha ebből konfliktusok, viharok, ellenkampányok származtak.

Az előbb említett szellemi megrekedés másik oka szerintem az volt, hogy a pünkösdi-karizmatikus egyházak elkezdtek nagy hangsúlyt fektetni a más felfogású, más teológiai alapokon álló keresztény közösségekkel való együttműködésre, és ennek az lett a sajnálatos következménye, hogy a pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek is a különböző vallási tradíciók keveredésének színterévé váltak. Ez elidegenedést eredményezett a karizmatikus megtapasztalásoktól, csodáktól, jelektől, sőt magától a Szentlélekkel való betöltekezéstől is. Sokan tartanak attól, hogy amennyiben a pünkösdi-karizmatikus mozgalom ebben a megrekedésben tartósan benne marad, akkor el fogja veszíteni azt a növekedési, fejlődési képességét, ami kezdetektől fogva sokáig jellemezte.

A pünkösdi-karizmatikus irányzatban a gyülekezetek többnyire egymástól függetlenek, nincsenek központi, globális irányítás alatt. Hogyan lehet így egy nemzetközi méretű mozgalmat megújítani?

– Léteztek eddig is különböző hálózatok, és történtek egységesítést célzó kezdeményezések. Rendszerint azok a legtekintélyesebb, felekezetközi személyiségek igyekeztek a pünkösdi-karizmatikus mozgalmat ebbe az irányba befolyásolni, akiknek adott az Úr erre vonatkozóan látást és vezetést. Most is ennek lehetünk tanúi, hogy a Szentlélek-mozgalom igyekszik egy olyan networköt létrehozni a különböző helyeken működő közösségek között, ahol az alapvető, leglényegesebb evangéliumi tanítások között egység van, valamint a vezetők tudomásul veszik, elfogadják egymást, és igyekeznek szeretetben, egységben élni, egymást támogatni.

Hogyan működik ez a gyakorlatban? Tekintélyes egyházi vezetők nagyjából egy időben, a világ több pontján kijelentést kapnak róla, vagy egyszerűen csak ráébrednek, hogy meglankadt a Szentlélekkel való együttműködés, és ezek a tapasztalatok összegződnek? Valahogy így kell ezt elképzelni?

– Az egyház vezetője a Szentlélek; Jézus Krisztus, a Fej általa építi a Testet. A korai egyházban is az volt a jellemző, hogy valahányszor egy problémával találkoztak, a Szent Szellem úgy vezette az apostolokat, továbbá a helyi gyülekezetek vezetőit, hogy gyűljenek össze és egyrészt tárják fel, beszéljék meg a kérdéses ügyeket, másrészt pedig kérjék Istentől a kijelentést azok megoldására.

Ugyanez működik most is olyan vezetők között, akik tényleg Isten embereinek számítanak, vagyis általa vannak fölkenve. Függetlenül attól, hogy nagyobb vagy kisebb gyülekezetük, illetve szolgálatuk van, a Szentlélek bizonyságot tesz a szellemükben arról, hogy mely felvetések, tanácsok, megoldások vannak Istentől, és melyekkel nem kell foglalkozni.

A Szellem meghökkentő megnyilvánulásai

A Hit Gyülekezetét is többen támadták, gúny tárgyává tették, amiért éveken keresztül látványosan működtek köreinkben a Szent Szellem megnyilvánulásai. Nekem úgy tűnik, hogy – főleg az élő tévéközvetítésben – ez tudatosan vissza lett fogva. Foglalkoztál-e azzal a kérdéssel, hogy mi lesz, ha megint jön egy ilyen korszak: lehet-e ennek újra ilyen hozadéka?

– Természetesen! Egyébként nem is annyira a kritikák hatására vettünk vissza a karizmatikus megnyilvánulásokból, hanem a Vidám Vasárnap istentiszteleteknek más volt a jellege. Többnyire az evangelizálás, illetve az azt előkészítő tanítás került előtérbe.

A prédikációkban fokozott hangsúlyt kellett tenni az ismeretterjesztésre, hiszen a Bibliával kapcsolatosan nagyon hézagos a magyar emberek tudása. Ezért tudatosan arra koncentráltunk, hogy egy-egy állítás konkrétan meg legyen alapozva a hallgatók előtt a Bibliából. Ez viszont meghatározta a szolgálat irányát, nevezetesen, hogy elsősorban tanító jellegű legyen.

Figyelni kell, hogy mikor, milyen irányban változik meg a közeg. Nem feltétlenül az tér vissza, amit korábban már megéltünk, hanem arra számítunk, hogy a Szentlélek egy következő hullámban esetleg nem annyira az érzelmi és egyéb, olykor eléggé furcsa módokon nyilvánul meg, hanem külsőleg is konkrétabban megragadható tényekben, eseményekben: úgymint gyógyulásokban, szabadulásokban, prófétálásokban, kijelentések vételében, illetve megosztásában, megtérésekben, újjászületésekben.

Kapsz egy kijelentést, hogy a Szent Szellem munkájára nagyobb hangsúlyt kellene tenni. Elkezdesz erről prédikálni. Ez kívülről akár úgy is tűnhet, hogy te irányítod a Szent Szellemet.

– Isten szolgái egyfajta kölcsönhatásban élnek a Szentlélekkel: ő valamit mond, az ember pedig együttműködik vele. Ez időnként vezethet oda, hogy az ember a Szentlélek munkájában kap egyfajta kezdeményező szerepet. Nagyon sok olyan történetet olvasunk a Bibliában, hogy egy fölkent ember valamit kimondott, amiről aztán a Szent Szellem tanúságot tett. Ha tetszik, ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy a Szentlélek kiszolgálta Isten emberét.

A félreértés abból adódhat, hogy a külső szemlélők figyelmen kívül hagyják a fölkent ember kapcsolatát az Úrral. Az Úr a Szentlélek által szól Isten embereihez, akik ha ennek alapján járnak el, akkor a Szentlélek együttműködik velük. Ha természetes, testi állapotban próbálják ezt gyakorolni, akkor ez nyilván nem fog működni. Ezért nagyon fontos, hogy az egyházban szolgálók – a tanítók, a pásztorok, de általában is minden hívő – szellemi ember legyen: a Szentlélek uralma alatt álljon személyiségük minden területe.

Illés jut erről eszembe, aki elég nagy kockázatot vállalt azzal, hogy felállította a Baál papokkal szemben a saját oltárát, majd vízzel háromszor is lelocsoltatta. Aztán Isten tüzétől mégiscsak szénné égett az egész.

– Igen, de neki előtte volt erről kijelentése! Ez tehát kiváló példa az előbbiek illusztrálására. Nyilvánvaló, hogy amennyiben Illés emberi szándéktól vezéreltetve, a pszichéjéből merítette volna ezt az ötletet, akkor egészen biztosan megszégyenült volna. De mivel a Szentlélek mondta neki, pontosabban az Úr üzente neki a Szent Szellem által, hogy ezt és ezt tedd meg, és ha engedelmeskedsz, akkor én megmutatom a hatalmamat és a dicsőségemet, ezért minden az ismert módon történt az Isten emberének engedelmességén keresztül. Tehát itt nem Illés volt az úr, nem az ember irányította a Szentlelket, hanem Illés engedelmeskedett az Úrnak, és ezen keresztül a Szentlélek megnyilvánult, működött.

Az Újszövetségben ugyanezt látjuk, hogy emberekkel együttműködik Isten Szelleme. Jézus előre kijelentette a tanítványoknak, hogy amit ők megkötnek a földön, az a mennyben is kötve lesz, illetve amit megoldanak a földön, az a mennyben is oldva lesz. Ezzel tulajdonképpen felhatalmazza követőit, hogy bizonyos feltételek mellett a kezdeményezéseikkel a menny együtt fog működni. Ezek az igazságok arra mutatnak rá, hogy az újjászületés és a Szentlélekkel való betöltekezés után milyen nagy hatalommal rendelkeznek Isten szolgái.

A sikerhez nyilván nem elég csak a vezetők megfelelő hozzáállása, hanem kellenek a hívők is.

– A hívők számára egy kijelentés rendszerint csak úgy elfogadható, ha ők maguk is kapcsolatban állnak a Szentlélekkel. Ha ugyanaz a Szellem van bennük, mint azokban, akik hirdetik nekik az Igét, akkor ugyanaz a Szellem meggyőzi őket arról, hogy az adott kijelentés tényleg Istentől van-e. Ilyenkor nagyon szoros együttműködés tud létrejönni. Ez nagyon fontos belső, szellemi titka az egyház hatékonyságának, működőképességének.

Külső szemlélők, hitetlenek mindennek rendszerint csupán az emberi részét fogják fel, és csak annyit érzékelnek, hogy nagyon szoros egység és együttműködés áll fenn a vezetők és a vezetettek között. Ezt némelyek igyekeznek sötét színben feltüntetni, többnyire negatív történelmi példákkal párhuzamba hozni, hogy ilyen módon ezeknek a rosszemlékű személyiségeknek a bélyegét süssék rá ezekre a jelenségekre.

De ez úgy ostobaság, ahogy van!

A Szentlélek munkáját nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyházépítés kapcsán. Persze, amennyiben a kritikusok elvitatják azt, hogy Isten embereiben jelen van a Szentlélek, akkor a tapasztalataikat a fenti módon kriminalizálják.

A materializmus akadálya A hívők odaszántságát, lelkierejét, gyülekezeti aktivitását a mindennapi élet is befolyásolja. Magyarországon milyenek ezek az adottságok, feltételek?

– Az embereket legjobban befolyásoló tényezők közül első helyen az adott ország kultúráját említeném. Például egy materialista kultúrában az embereknek nagyon nehezen nyílik meg az intuitív képessége a természetfölötti dolgokra: csak hosszabb idő után tudnak felszabadulni a Szentlélek szabadságára. A magatartásuk, a viselkedésük, a szokásaik nagyban különböznek olyan emberekétől, akiknek a társadalma nyitottabb a spirituális tényezőkre, a transzcendens megtapasztalásokra.

A materialista alapon álló kultúrában az emberek szíve és gondolkodásmódja zárt. Csak a látható világ tényezőit veszik figyelembe, mert az az előítéletük, hogy az anyagvilágon kívül nincsen más: minden, ami van, ami történik, visszavezethető anyagi okokra. Az ilyen beállítottságú emberek nem figyelnek a láthatatlan dolgokra, mert szerintük olyanok nincsenek.

Ezek a tanok, ideológiák, kultúrák nagyon is meghatározzák az emberek szellemi állapotát, mert egyrészt az intuitív képességüket nagyon legyengítik, másrészt Isten természetfölötti beavatkozását sem igénylik az ilyen személyek, vagyis nincs, vagy nehézkesen működik a hitük.

A bibliai hit ugyanis nem valamiféle képtelen hiedelmet jelent, mint ahogy azt sem, hogy az ember maga találja ki a hit tárgyát, hanem csatornát képez a láthatatlan és a látható világ között. A láthatatlan világ ugyanolyan valóságos, mint a látható, sőt álláspontom szerint valóságosabb, ugyanis a láthatatlan örökkévaló, a látható ellenben csupán ideiglenes, átmeneti. A hitnek pontosan az a célja, hogy a láthatatlan dolgok láthatóvá váljanak: a hívő ember ezt szeretné elérni a hit gyakorlásával.

Ez persze lehetetlennek tűnik azok szemében, akik például tagadják a teremtést. Hiszen a teremtésnek is éppen az a lényege, hogy nem a semmiből teremtette Isten az univerzumot, hanem a láthatatlan világból állt elő a látható.

Ezek szerint a materializmussal is összefügg, hogy a magyarok az úgynevezett boldogságindex alapján sok, nálunk jóval szegényebb ország polgárainál is boldogtalanabbak.

– A materializmus egyik nagy problémája, hogy megfosztja az embert a transzcendens reménységtől. A reménynek ugyanis két szintje van: az egyik az úgynevezett horizontális vagy természetes, a másik a vertikális vagy transzcendens. Például válság idején a horizontális reménység számára megszűnik a realitás: nincs valóságos alapja annak, hogy bizakodva, reménykedve nézzenek az emberek a jövőbe, mert semmi olyan elem nincs a látható világban – akár a személyes, akár a társadalmi körülményekben –, amelyek alapján a sorsukban pozitív változást várhatnának.

Egy hívő azonban ekkor sem veszíti el a reménységét, mert felnéz Istenre, akivel kapcsolatban arról van meggyőződve, hogy mindenható. Bármikor be tud avatkozni a hitüket gyakorló, imádkozó emberek sorsába, hiszen Isten egyértelműen hirdeti magáról a Bibliában, hogy számára minden lehetséges,

vagyis meg tudja változtatni akár a körülményeket is.

Az egyházak segíthetnek a szociális problémák megoldásában. A HISZ (Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata) ételt oszt a rászorulóknak.

Ez a szemléletmód volt jellemző Ábrahámra is. Ezért mondja az Írás róla, hogy reménytelenség ellenére is reménykedve hitte, hogy amit Isten mondott neki, az meg fog valósulni.

Konkrétan a gyermekvállalásukkal, gyermeknemzéssel volt nekik gondjuk, olyannyira, hogy feleségével együtt elveszítették erre a biológiai képességüket, ám ebben az állapotban is reménykedtek Isten ígéretében, míg végül megszületett Izsák! Ezért lett Ábrahám a hit nagy példája.

Egy ilyen korban, amikor sok ember elveszíti a perspektíváját és semmilyen pozitív körülményt nem fedez fel a környezetében, amiből a sorsában pozitív változás állhatna be, különös jelentőséggel bír ez a természetfölötti reménység, aminek a garanciája az Újszövetségben maga a Názáreti Jézus Krisztus. Ezért hangsúlyozza az Írás, hogy ez a fajta reménység nem szégyeníti meg a hívő embert.

Szóba került Ábrahám: feleségéről, Sáráról azt olvassuk a Bibliában, hogy nevetett, amikor az Úr azt ígérte, gyermeke lesz, mert nem tudott hinni benne, hogy kilencvenéves korában anya lesz. De mégis az lett. Ennek az epizódnak mi az üzenete?

– Az Újszövetség tanít róla, hogy egy hitetlen feleség is megszentelődhet a hívő férje által, és a férj hite áldást közvetít számára. Sárával kapcsolatosan egy másik igehelyen azt olvassuk, hogy hit által erőt vett a szüléshez. Vagyis a nevetős jelenet után folytatódik a párbeszéd, nem ezzel lett vége. Az Úr felfedte Sára kissé hitetlen reakcióját, mégpedig azért, hogy jelt adjon számára, hogy az Úr beszédét vegye valóságnak. És ez meg is történt, hiszen meglett az eredménye. Vagyis az a hitetlenség egy pillanatnyi zavart állapota volt Sárának.

Mi az államegyház?

Korábban arról beszéltél, hogy azok az egyházak várják az államtól a támogatást, amelyek nem élnek a Szent Szellem adta természetfeletti erővel. A Hit Gyülekezete hogyan áll ebben a tekintetben? Sok mindent állítanak rólunk, már hagyományosnak mondható, hogy kapunk hideget, meleget. Egy blogon például olyan véleményt is olvastam, hogy államegyházzá váltunk volna.

– Ezek rosszindulatú vádaskodások. A Hit Gyülekezete mindig is tisztában volt azzal, hogy Isten országának a térhódítását, a világban történő terjedését a történelemben a leginkább az államhatalom akadályozta meg, az államhatalom volt az Isten munkájának a legelszántabb üldözője és ellensége. Miután az állam szövetséget kötött az egyházzal, az ennek nyomán létrejött államegyházak kényszerpályára kerültek. Ahogyan a történelemben például az inkvizíció is bizonyítja, közösen, kéz a kézben üldözték az általuk eretneknek, szektának minősített hívőket.

A Hit Gyülekezete éppen ezért ügyel arra, hogy az állam és az egyház legyen szétválasztva. Erre egyrészt a társadalomnak is szüksége van, másrészt ez szolgálja a kereszténység érdekeit is, mert ez készteti arra a hívőket, hogy ne az állam kegyein alapuljon a közösségi életük és a hitrendszerük védelme, hanem Isten kegyelmén.

Mindemellett egy modern, szervezett társadalomban átvállalhat bizonyos állami feladatokat az egyház. És ha e célból konkrét szerződéseket kötnek, ez önmagában nem jelenti azt, hogy egy egyház államegyház lenne – megőrizheti a függetlenségét is. Az egyházak világszerte mindenütt segítenek szociális problémák kezelésében, az egészségügyben, az oktatásban, és így van ez Magyarországon is.

Mikortól beszélhetünk egy felekezet esetében államegyházról?

– Államegyházról akkor beszélhetünk, ha például klerikusok, egyházi emberek kerülnek a végrehajtó hatalomba, ilyenek irányítják a minisztériumokat vagy az önkormányzatokat. Magyarországon jelenleg nem lehet államegyházról beszélni: inkább arról van szó, hogy a hatalom bizonyos egyházak számára kiterjeszti az átvállalható feladatköröket, és ehhez támogatásokat is nyújt. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban nyilvánvalóan nagyon sok fenntartást és kritikát meg lehet fogalmazni, ezért mi is vizsgáljuk ezeket a folyamatokat. A Hit Gyülekezete mindenesetre arra törekszik, hogy az államhatalommal való kapcsolatrendszerét a demokratikus alapelvek és a jogszerűség határozza meg.

A kritikusaink már akkor kilőtték ránk a nyilaikat, amikor az elsőként elismert tizennégy felekezet között meglátták a Hit Gyülekezetét. Az ő értelmezésük szerint ez csak azért történhetett meg, mert lepaktáltunk a kormányzattal, és egyszersmind elárultuk a demokráciát.

– Úgy vélem, azoknak van alapvető problémájuk a demokráciával, akik ilyeneket állítanak. Az egyházak nem politikai közösségek, hanem elsősorban szellemi, erkölcsi szereplők. Inkább a kulturális, mintsem a politikai szférához tartoznak. Másrészt az is tény, hogy a jelenlegi kormány szabad választás eredményeképpen jutott kétharmados parlamenti többséghez, vagyis a végrehajtó hatalom legitim. Nyilvánvaló, hogy a kormányzatot és az egyházakat is érintő közös ügyekről párbeszédet folytatnak a felek. Arról beszélni, hogy ez árulás lenne – egyszerűen ostobaság. Ki és mit árult el?

Bibliai alapelv, hogy a hívők nem gyűlölhetik az állam vezetőit, és az is egyértelmű, hogy az egyházak nem léphetnek a pártok helyére. Történhetnek persze olyan események, születhetnek olyan törvények, jogszabályok, tehet a kormány olyan intézkedéseket, melyekkel az egyházak nem értenek egyet. A Hit Gyülekezete is tapasztalt ilyeneket az elmúlt időben, ezért a vezetőség többször is kritikát fogalmazott meg. Az egyház feladata azonban nem az, hogy bekapcsolódjon a hatalmi harcba, hanem az, hogy politikai és etnikai hovatartozástól függetlenül minden ember számára hirdesse az Isten országának evangéliumát.

Antidemokratikus tendenciák Magyarországon

Magyarországon jelenleg azért annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a kormány több intézkedéséről is bizonyítható, hogy nem szélesíti a szabadságjogokat, hanem szűkíti. Véleményed szerint meg lehet húzni egy határt, ami után egy egyházvezetőnek meg kell szólalnia?

– A bibliai keresztényeknek a hatalomhoz való viszonyulását alapvetően a Rómaiakhoz írt levél 13. fejezete határozza meg. Ha egy hatalom a jót jutalmazza, a rosszat pedig bünteti, vagyis eleget tesz erkölcsi feladatainak, akkor egy keresztény közösség nem harcolhat és nem lázadhat fel ellene. Természetesen megfogalmazhat kritikát, élhet a demokrácia adta jogokkal, preferálhat bizonyos pártokat, míg másokat nem. Ez a lehetőség minden egyház számára adott. A Hit Gyülekezete eddig is fogalmazott meg kritikákat – többek között az új egyházi törvénnyel kapcsolatban – és ezeket a kritikákat fenntartjuk most is. Az állam és az egyház szétválasztása mellett nagyon fontosnak tartjuk a hatalmi ágazatok szétválasztását is, és azt, hogy a végrehajtó hatalom és a társadalom is a jog uralma alatt álljon. Éppen ezért a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban is előre kifejeztük, hogy a tettei alapján fogjuk vizsgálni, és azok alapján vonjuk le a következtetéseket a megfelelő időben.

Hogyan értékeled a kormányzat és a gyülekezet viszonyát az elmúlt három évben?

– A gyülekezet saját vallásgyakorlásával kapcsolatban semmilyen korlátozást nem tapasztalt. Mint az ország negyedik legnagyobb egyháza, teljesen logikus és természetes fejleménynek tartottuk, hogy a Hit Gyülekezete 2011 nyarán az első körben bekerült az egyházak kategóriájába. A parlament akkori döntését nem értékeljük le, de nem is értékeljük túl, hiszen látható, hogy az állam továbbra is különbséget tesz egyház és egyház között. De mindent összevetve, a jelenlegi kormány és egyházunk kapcsolatáról azt tudom mondani, hogy az rendezett, normális.

Részben már érintettük az állami iskolákban bevezetendő kötelező hitoktatást, ami ősztől indul az elsős és ötödikes általános iskolás gyerekek számára. Mi erről a gyülekezet álláspontja? Jó ez? Vagy nem jó, de ha már így alakult, élni akar a törvény adta jogával, és bekapcsolódik a munkába?

– Ez is egy bonyolult kérdés: a választ akkor látjuk majd, ha kiderül, mire használja a klérus azt a tekintélyt, amivel megjelenik az állami iskolákban, vagy bizonyos tantestületekben. Ha arra használja, hogy rákényszeríti a gyerekekre saját egyházának sajátos felfogását, világképét – nyersebben fogalmazva agymosásban részesíti a tanulókat – akkor ebből nyilvánvalóan sok feszültség és probléma fog származni.

Azzal önmagában nem lenne probléma, hogy az iskolában bevezetik a hit- és erkölcsoktatást, mert szükség van rá. És lehet ezt úgy is végezni, hogy a Biblia népszerűsítésére, az ismeretterjesztésre, valamint alapvető erkölcsi értékek megismertetésére teszik a hangsúlyt. A gyakorlat fogja bizonyítani, hogy így lesz-e.

Milyen hitoktatást várhatnak a szülők a gyülekezet hitoktatóitól?

– Nyilvánvalóan a fentiek szellemében végzik majd a feladatukat. Természetesen a Hit Gyülekezete soha nem mondott le a hittérítésről, de mi elsősorban érvekkel és példaadással kívánjuk az embereket meggyőzni és vonzóvá tenni a Hit Gyülekezetét, nem pedig kényszerítés által.

Mit várhatunk az új pápától?

Az elmúlt hetek egyik legizgalmasabb eseménye a pápaváltás volt. A világsajtó Bergoglio megválasztását követően szinte azonnal „beleszállt” az új egyházfőbe. Még nem tudható, mi igaz az argentin junta idején játszott – meglehetősen dicstelennek tűnő – szerepéből, az azonban biztos, hogy a jezsuita szerzetesrendhez tartozik. A jezsuiták híresek arról, hogy az ellenreformációból nagyon komolyan kivették a részüket. Ferenc pápa lehet bármiféle befolyással a Hit Gyülekezetét is magába foglaló neoprotestáns, pünkösdi-karizmatikus irányzatra, vagy van annyi baja a katolikus egyháznak önmagával, hogy egy darabig nem lesz ideje másokkal foglalkozni?

– Ferenc pápa első beszédeire és döntéseire komolyan oda fogunk figyelni, és tanulmányozni fogjuk az üzeneteit. Nem rosszhiszeműen tekintünk uralkodása elé, ugyanis az argentin evangéliumi keresztények jelentős része arról számolt be, hogy a bíborosban egy barátságos, alázatos embert ismertek meg, aki nemcsak a zsinagógákat, hanem a karizmatikus evangéliumi gyülekezeteket is meglátogatta, és testvérként közelített neoprotestáns vezetőkhöz. Sőt, beszámolójuk szerint még az is megtörtént, hogy megkért karizmatikus vezetőket, imádkozzanak érte kézrátétellel. Most egy új és nagy hatalommal járó pozícióba került, és azt még nem tudhatjuk, hogy ezt a barátságos hozzáállást fölemeli-e a pápai szintre. De inkább pozitív várakozás van bennem. Az őt ismerő argentin evangéliumi hívők jobbat várnak Ferenc pápától, mint az elődjétől, bár megjegyzem, én XVI. Benedek uralkodását is kedvezőbben ítélem meg, mint az őt megelőző II. János Pálét, mert Benedek Jézus Krisztus személyét igyekezett az egyházi élet középpontjába állítani, miközben megpróbálta háttérbe szorítani a Mária-kultuszt. E tény mindenféleképpen növeli Ratzinger úr pápai jelentőségét. Ráadásul az elmúlt években a hivatalos vatikáni magatartásban több toleranciát tapasztaltunk, mint II. János Pál idején, ezért bízom benne, hogy Ferenc pápa is ezen az úton fog haladni.

De mi a helyzet a jezsuitákkal?

– A jezsuitákkal kapcsolatban – mint volt katolikus hívő – azt tudom mondani, hogy közöttük is sokféle ember volt és van: balliberális szimpatizánsoktól a keményvonalas konzervatívokig. Ferenc pápáról valóban azt állítják, hogy keményvonalas konzervatív, de hát a Hit Gyülekezete is konzervatív egyház, és a niceai zsinat hitvallását tekintve, az azonos neműek házasságával, az abortusszal, valamint az eutanáziával kapcsolatban eddig is azonos volt az álláspontunk a katolikus egyházéval. Természetesen sok alapvető teológiai kérdésben gyökeresen eltér az álláspontunk, a hitünk a katolikusokétól, a konzervativizmustól azonban egyáltalán nem tartunk. A döntő kérdés az lesz, hogy Ferenc pápa Isten Igéjére vagy a katolikus tradícióra alapozza majd konzervativizmusát.

Mi a véleményed a pápa ellen indított sajtókampányról?

– A Bergoglio előéletével, tudniillik a juntával való kollaborációjával kapcsolatos vádak kétségkívül aggodalomra adnak okot. Most úgy tűnik, ez az ügy végigkísérheti a regnálását, és csökkentheti a rendcsinálás iránti elszántságát és lehetőségeit. Ferenc múltja fegyver lehet az egyházon belüli ellenfeleinek a kezében is, azokéban, akiknek nem érdekük például az egyház megújulása, megtisztulása a pedofíliától, a homoszexualitástól és más, ehhez hasonló testi bűnöktől.

Hitelt adsz azoknak a feltételezéseknek, melyek szerint Ferenc elődje, XVI. Benedek éppen azért távozott ilyen teljesen szokatlan módon a pápai székből, mert nem tudta tovább felvállalni a belső problémák, bűnök kezelését?

– Joseph Ratzinger már a hatvanas években híres teológus volt. Tudós ember, aki nagyon szereti a könyvtárát, az elmélkedést, az elméleti munkát. Úgy hallottam, nem is szívesen vállalta el a pápai tisztséget, noha több mint három évtizede kulcsszereplő volt a Vatikánban. Több tényező is szerepet játszhatott a lemondásában. Feltételezésem szerint nem az egészségi állapota és a fáradtsága volt a domináns, hanem valami olyan esemény, amitől „besokallt”, és odadobta a gyeplőt a bíborosok közé. De mindenféleképpen tiszteletre méltó személyiségnek tartom Ratzinger urat.

Cionista magyar hazafiság

A Hit Gyülekezete körül vitát generál a cionizmus és a kereszténység kapcsolatának a kérdése. Az is kérdés, hogyan kapcsolódhat a cionizmus a magyar hazaszeretethez? Hiszen a cionizmus egy másik nemzet, egy másik ország érdekeinek a képviselete, nem?

– A Biblia három kategóriába sorolja az emberiséget: egyház, Izrael és a nemzetek. Mind a három közösséggel van terve, de minket elsősorban az evangélium hirdetése és az Egyház építése foglalkoztat. Természetesen felelősséget vállalunk a nemzetünkért is, és hisszük, hogy Istennek jó terve van a magyarokkal, vágyunk rá és teszünk is érte, hogy Isten áldása jöjjön a nemzetünkre. A kereszténység és a hazafiság közismerten nincs ellentétben egymással. A nemzeti jellegű közösségeket Isten alakította ki, ezért nem hiszünk abban, hogy a nemzeti identitás rossz, amit el kellene hagyni. Abban sem hiszünk, hogy a nemzetállam az eredendő rossz. Véleményünk szerint mindig sokkal több problémát idéztek elő a birodalomépítő törekvések, ezért a Hit Gyülekezete rendszeresen imádkozik az ország felemelkedéséért.

Ami a cionizmust illeti, mi nem látunk semmilyen alapvető ellentétet Magyarország és a cionizmus, illetve Izrael között. Jézus Krisztus közvetlenül irányítja a zsidóság egybegyűjtésének folyamatát, hiszen ő mondta elfogása előtt Jeruzsálemnek: „Hányszor akartam egybegyűjteni a fiaidat, mint a kotlós a csirkéit…” Ez a kijelentés azt is tartalmazza, hogy az Úrnak mindig is szándéka volt a zsidó diaszpóralét megszüntetése, a választott nép összegyűjtése az ősatyáknak ígért földön. Ám ez egyrészt a zsidóság, másrészt a világ ellenállása folytán eddig meghiúsult. Mi viszont olyan különleges történelmi időben élünk, amikor ez az egybegyűjtés a szemünk előtt zajlik. Ezért ezt nem csupán politikai, természetes folyamatnak látjuk, hanem egy olyan, szellemi jelentőséggel is bíró nagy jelentőségű történelmi eseménynek, amelynek az a célja, hogy Isten felkészítse a világot a korszakváltásra. Cionizmuson és annak támogatásán azt értjük, hogy a zsidóknak joguk van visszatérniük atyáik földjére, az ószövetségi Izrael földjére, joguk van fölépíteni, benépesíteni ősi városaikat, virágzó gazdaságot létrehozni, joguk van államhatalmat fönntartani, és megvédeni az életüket, a földjüket.

Ezek valóban jogos célkitűzések, a cionizmust mégis nagyon sok zavar, félreértés, előítélet és igaztalan vád veszi körül. Mi ennek az oka?

A Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány alapítása. Németh Sándor, Ungvári tamás, Feldmájer Péter és Magyar György

– Valóban, a hidegháború időszakában a kommunista vezetők a Nyugatot, az Egyesült Államokat vélték látni a cionizmus mögött, Nyugaton pedig potenciális kommunistákat gyanúsítottak a cionistákban. A történelmi egyházak hosszú ideig nemzet- és keresztényellenesnek vélték a cionizmust, az iszlám világ pedig a mai napig is első számú globális közellenségnek tartja, azt állítva, hogy a cionizmus a világ legnagyobb bajainak a fő oka. Ám ezek a vádak egytől egyig alaptalanok és igazságtalanok. A Cion névnek több jelentése is van a Bibliában. Egyrészt jelenti magát az országot – a „földet”, az „Erec”-et –, de jelenti Jeruzsálemet is. Mivel a zsidóság Szentföldre történő visszatérése, Izrael nemzetének a helyreállítása Isten egyik központi terve, ezért aki féli és szereti Istent, az nyilvánvalóan támogatja az ő munkáját.

A bibliai alapon álló egyházak és hívők számára valójában nem pusztán egy nemzetközi konfliktust jelent a cionizmus, illetve Izrael sorsa, hanem azért is kiemelten fontos, mert Izrael Isten választott népe, ahonnan testileg a Messiás származik. A megfogalmazott vádak, az ellenérzések, a bibliai összefüggések ismeretének hiánya, a határokkal kapcsolatos viták, az ott élő nem zsidók jogaiért való aggodalom és más tényezők mégis megjelenítik ezt a rendkívül bonyolult ügyet politikai, hétköznapi, illetve nemzetközi jogi szinten is.

– Pál apostol világossá teszi a Rómaiakhoz írt levélben, hogy Isten az izraelitáknak adta az Isten és ember közötti szövetségeket, az ígéreteket, az istentiszteletet, a Törvényt, az ősatyákat és a Krisztust test szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki tisztán Isten Igéje alapján keresi az Urat, szükségképpen ki kell békülnie az izraelitákkal, és el kell jutnia a zsidók mint Isten népe elfogadásához, méltánylásához, mert másképp nem tud – ahogy Pál fogalmaz a 11. fejezetben – a szelíd olajfába beoltódni, gyökeret verni, vagyis nem tudja megtalálni a szellemi otthonát. Ez a szellemi otthon az izraelitáknak adott szellemi, úgymond „üdvözítő rendszerben” adatik meg. Isten Izraelnek adta azt a hitrendszert – mely az előbb felsorolt, alapvető tényezőkből áll –, ami fölemeli a nemzeteket. De ennek a fölemelkedésnek az előfeltétele nyilvánvalóan az egész rendszerhez és a tulajdonosához való helyes, bibliai viszony.

Persze, de azon a földön az elmúlt kétezer évben mások is éltek, és az ő emberi jogaikat sem lehet semmibe venni, így ez egy történelmileg példátlan nemzetközi jogi helyzetet teremt, amit politikailag is helyesen kell kezelni…

– Hogyne, de ez a hit és teológiai álláspont nem szervilizmust jelent, nem azt jelenti, hogy ne lehetne kritizálni Izrael kormányának a politikáját, és hogy mindennel egyet kell értenünk, hanem azt, hogy a keresztények támogatják a zsidók bibliai, azaz isteni eredetű jogát ősi földjükhöz, mert ennélfogva történelmi előjogaik vannak Jeruzsálemhez, valamint az önvédelemhez és az ezt biztosító államhoz.

Jelentősebb létszámú bevándorlások Izraelbe 1948 és 1980 között

Ennek a támogatása valóban politikai cionizmusnak minősíthető.

– Igen, de ez a politikai cionizmus előfeltétele annak, hogy megvalósuljon Izrael nemzeti, majd spirituális helyreállítása. A keresztények a Szentírás alapján ismerik Isten üdvtervét, és jól tudják, hogy Isten munkáját kizárólag az egyházi keretek közé szorítani nem bibliai. A keresztényeknek szakítaniuk kell azzal a szektás nézettel, hogy aki nem tér meg, és nem lesz egyháztag, annak osztályrésze eleve csak a pokol és a gyehenna lehet, az egyház korszakának végével pedig vége Isten egész üdvtervének is. Ez ugyanis nem felel meg a valóságnak. Isten Izraelt fel akarja emelni a kegyelem uralmába. Pál apostol világossá teszi: ha Izrael részleges megkeményedésének az evangéliummal szemben az a pozitív következménye lett, hogy a nemzetek időt kaptak Isten akaratából, hogy bekerülhessenek ebbe az üdvözítő, kegyelemközvetítő rendszerbe, akkor az izraeliták fölemelése, visszakerülése Isten üdvtervébe mennyivel inkább fölemelkedést fog jelenteni az egész világ, sőt az egész univerzum számára! Tehát Pál apostol azt mondja, hogy a – mai fogalommal kifejezve – politikai és szellemi cionizmus céljainak a megvalósulása az előfeltétele a világ és az emberiség fölemelkedésének. Ugyanerről beszél Ézsaiás próféta is: „Kevés az, hogy nekem szolgám légy a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ézs 49:6) Ez egyértelműen bizonyítja: a nemzetek belépése az új világkorszakba attól függ, hogy elfogadják-e az Istennel megkötendő szövetséget, amelyet az Úr Jeruzsálemből fog felajánlani nekik visszajövetele után.

Vannak, akik mégis lehazaárulózzák azokat a keresztényeket, akik támogatják ezt a szent ügyet, nem?

– Pedig a cionista keresztények szolgálják leginkább a nemzetük jövőjét is, hiszen Isten a magyar népet is meg akarja áldani. Márpedig ezzel kapcsolatban van két bibliai törvényszerűség: Isten Izraelt közvetlenül áldja meg, a nemzeteket pedig Izraelen keresztül, miután az egyház korszaka véget ér. Az egyház korszaka azért ér véget – ezért is utaltam a beszélgetés elején az elmúlt kétezer éves időszakra –, mert az egyház két szolgálata, az evangélium hirdetése és a helyi gyülekezetek létrehozása be fog fejeződni, és az Úr sokkal univerzálisabb méretekben fog munkálkodni a földön. Isten országába ugyanis nemcsak az egyház kapott meghívást – bár természetesen kitüntetett helye van Isten országában –, hanem Izrael és a nemzetek is. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy univerzális üdvösségben hinnék, hiszen a világnak, sőt, Izraelnek is nagyon sok megpróbáltatáson, akár apokalipszisen kell addig keresztülmennie, és e korszak végén a nemzetek ítéletére is sor kerül; de meggyőződésem, hogy a nemzetek Istentől meghatározott maradéka helyet kap majd az új korszakban. Mi azért is tartjuk fontosnak a cionizmus ügyének ápolását és képviseletét, hogy minél több ember fölismerje Isten tervét a magyar nemzettel kapcsolatosan: hogy népünk ne tűnjön el egy átfogó, nagy korszakváltás során a föld színéről, hanem éljen, virágozzon, sőt, erősebb nemzet legyen, mint a jelenlegi korszakban. A Hit Gyülekezete ezt a célt szolgálja.