Téma
Európa elrablása?
Európa egyesítésének útjából most kerültek ki azok az akadályok, amelyek a 20. században a szuperállam kialakulásának útjában álltak. A kommunizmus megbukott, a Szovjetunió szétesett, a zsidóságot részben kiirtották, részben kiszorították – nincs tehát ma ezzel szemben olyan mozgalom, amely gát lehetne. Nem biztos, hogy az az európai birodalom jön létre, amelyben a politikusok ma hisznek. Ők egy olyan Európáról beszélnek, amely a nemzetek számára értékeket hordoz, és a boldogulás lehetőségét ígéri. De az a gyanúm, hogy e mögött az "euroblabla" mögött el van rejtve egy másik Európa, és az lesz a "létező Európa".
Interjú Németh Sándorral
– Mostanában, a választások után egyes elemzők párhuzamot, hasonlóságot vélnek felfedezni a Fidesz és a Hit Gyülekezete között, legalábbis a külső megjelenésüket tekintve. Ahogy a Fidesz egy modern párt – mondják –, a Hit Gyülekezete is egy modern egyház. A volt kormánypárt kommunikációjában, megjelenésében, kiállásában, imázsában igyekszik 21. századi lenni. A nyilvánvaló tartalmi különbségektől függetlenül te látsz hasonlóságokat e párt és a Hit Gyülekezete között?
– A Fidesz egy befejezetlen párt, amely most is átalakuláson és változáson megy keresztül. Egy olyan bolygócsillaghoz hasonlíthatnám, amely még keresi a helyét. Látva az eddig megtett útjukat, nem hiszem, hogy a Fidesz megtalálta volna a végleges formáját. A gyülekezet viszont húsz éve azon az úton jár, amelyen elindult: a teljes evangélium alapján állunk. Az igaz, hogy az utóbbi hetekben – különösen a két választási forduló között – olyan fílinget közvetített a Fidesz, amely külső megfigyelők szerint is hasonlított a Hit Gyülekezetének az arculatához. De a gyülekezet évek alatt dolgozta ki az arculatát, bár kétségkívül a Hit Parkba való beköltözésünk tette lehetővé, hogy olyan technikai és tárgyi közegben jelenjünk meg, amelyet közel érzünk magunkhoz. Valóban, ha a Millenáris Parkra gondolok, az szinte a Hit Park politikai változata, csak az a nagy különbség, hogy e mögött egy közösség áll, a mögött pedig egy nagy hatalommal bíró politikai szervezet.
Lényegi különbség van a két szervezet között. Az egyiknél egy párt programja, illetve a párt vezetője áll a középpontban, a Hit Gyülekezetében viszont Jézus Krisztus és Isten Igéje. Én mint "első szolga" szerepelek itt, de húsz év alatt még nem történt meg, hogy csápoltak volna nekem az emberek, hogy a pódiumra felhágva kiabálták volna, hogy "Sándor, Sándor, Sándor, mindent odaadunk neked". A Hit Gyülekezetében a lelkesedés, a rajongás, az odaadás Istennek szól, ezért legitim, s ez a lényeg a dologban.
Ha ilyen mértékű lelkesedés jelenik meg egy politikai vezető esetében, akkor jogosan fogalmaznak meg aggályokat, mivel ez nem egyeztethető össze egy politikai szervezet céljával, funkciójával. Kétségkívül persze, a programok hitelessége, megvalósíthatósága személyfüggő is, de egy modern párt hangulata visszafogottabb kell legyen, mint egy karizmatikus istentiszteleté. Mert nem önátadó jellegű, nem szabadna, hogy az emberek átadják az érzelmeiket, a lelküket egy párt vezetőjének.
– S ha egy politikus ezt az önátadást mégis kiprovokálja?
– Egy politikusnál ez torz jelenség. Különösen, ha nincs is mögötte kiváló teljesítmény, és közvetlenül a személynek szól a lelkesedés. Ilyenkor jogosan beszélnek személyi kultuszról. A Hit Gyülekezetében engem is hírbe hoztak a személyi kultuszszal, de jó a lelkiismeretem, mert nálam van egy abszolútum, amelynek minden nyilvánosság előtti tevékenységemet alárendelem. Az igehirdetés nem tudna megvalósulni, ha én lennék az abszolútum, és az Ige lenne a "cifra szolga". Esetemben én vagyok a cifra szolga, és az Ige, az Úr az abszolútum. Azért igénylik sokan a szolgálatomat, mert évek óta látják, hogy ehhez igazodom.
A tömeggyűlés lehet jó dolog is
– A fiatalság és a dinamikus, hatékony kommunikáció összefüggnek egymással?
– Ami a kommunikációt illeti, természetesen lehet tanulni fiatal emberektől, akik most jöttek ki az egyetemről, mert frissebb, modernebb, időszerűbb ismeretük van bizonyos dolgokról. Leginkább viszont azt lehet tőlük megtanulni, hogy mit hogyan nem kell csinálni. Az ambíció meg az érvényesülési ösztönök felszabadulnak az emberben fiatal korban, s hogyha nincs fék, akkor ez nagyon el tud hatalmasodni, és az illető rá tud telepedni a környezetére. Ezt tapasztaltam az elmúlt négy évben bizonyos politikai vezetőktől, erre utaltam azzal, hogy a Fidesz nem befejezett párt, még megvan a helyzetükben, a személyiségükben a tisztulás lehetősége, esélye. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, ez a jövő zenéje. De ha eleve jó irányba megy egy ember, akkor is szüksége van mindig korrekcióra és tisztulásra.
– A politikában a hatékonyság és a hatásosság lehet olyan öncél, amely minden eszközt szentesít?
– A Fidesz kétségkívül olyan változást hozott a magyar közéletben, sőt az egész társadalomban, amely szerintem visszafordíthatatlan. Mindenkit rádöbbentettek arra, hogy a kommunikációs képesség és hatékonyság mennyire fontos minden olyan szervezet számára, amely embereket akar megszólítani, befolyásolni, megnyerni. De a politikában mára sajnálatos módon a hatékonyság lett a kulcsszó, s ha valami hatékony, tizedrangú kérdés, hogy igaz-e vagy sem, erkölcsös vagy erkölcstelen, rombol vagy épít – gondolják. A lényeg, hogy hatásos legyen. Ha éppen a hazugság hatékony, akkor hazudnak. Ezzel szemben az egyháznak a hatékonyság területén nincs ilyen nagy mozgástere, mert nem hazudhat.
– Művészek gyakran hangoztatják, hogy azt, ami igaz, tiszta, szent, nehezebb megjeleníteni a műalkotásban, mint a rosszat, ami szerintük hatásosabb, színesebb, bombasztikusabb. Az, hogy te és a gyülekezet csak igazat mondhattok, nem szűkíti-szürkíti a kommunikáció hatékonyságát?
– Nekünk az igazságot kell hatékonyan megjelenítenünk, úgy, hogy az igazság hasson. Az igazság, ha az eredeti tartalommal és szellemmel élik meg, illetve közvetítik, akkor hatékony. A hazugságra mindig akkor kényszerülnek rá az emberek, ha elvész előttük az igazságnak az ereje. Ilyenkor beáll egy szellemi, intellektuális vakság, ami az erkölcsi érzékükben is torzulást okoz. Egy igazságtól megfosztott közösség, szervezet vagy ember, ha továbbra is népszerű, befolyásos akar lenni, akkor már csak a hazugságok között tud válogatni.
Természetesen azt, hogy igazat mondok, nem rabságként élem meg, mert az igazságban többek között az is csodálatos, hogy a hatékonysága az ember odaszánásától függ. A hazugság ezzel szemben gyakran úgy is hatékonyan működik, hogy az emberek csupán technikaként használják, lózungokat mondanak, de ők maguk sem hisznek bennük, és nevetnek azokon, akik bedőlnek a propagandájuknak.
Kevesebb a politika iránt közömbös ember ma, mint azelőtt volt. A Fidesz kommunikációjának döntő szerepe volt a társadalom mozgósításában. Ez valóban elgondolkoztatott engem, és gondolkoztat ma is, hogy a modern társadalmakban, ha valakinek van világos üzenete, plusz olyan hatalmi helyzetben van, hogy a kommunikációs eszközök is a rendelkezésére állnak, akkor gyakorlatilag az egész országot maga mellé tudja állítani, és irányítani tudja a gondolataikat, sőt az értékrendjüket is. Ez nyilvánvalóan bőséges okot ad aggodalomra is, de az evangélium terjesztése szempontjából lehet benne olyasmi, amit érdemes megszívlelni.
– Mire gondolsz konkrétan?
– Például a tömegrendezvények erejére. Hogy miért van a résztvevőknek olyan érzésük, mintha egy olyan őserővel találkoznának, amilyennel soha az életükben? Ha az egyének összefognak, elképesztő dolgokat lehet fölismerni az emberben. Jó szempontból is. Fel lehet ismerni, hogy csodálatos az emberi lény. Nagy erő van az emberben, olyannyira, hogy ha egy tömeget mozgósítanak, és összefog egy nemes cél érdekében, akkor úgy tűnik, hogy lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. De ha csak az egyén potenciáljára szorítkozol, az nagyon hamar kimeríthető.
Megértem, hogy ma Magyarországon pánikot tud okozni a tömeggyűlés, különösen olyan elhibázott hangszerelésű rendezvények, amilyenekre sor került a választások alatt és után. De szemmel látható, hogy az embereknek hiányzik a közösségi élmény. Nem tartom valószínűnek, hogy ezek után visszaszoríthatók lennének abba az apolitikus állapotba, amelyben előtte voltak. Aki meghatározó politikai szereplő akar lenni Magyarországon, figyelembe kell vennie ezt a változást. Véleményem szerint, ha a tömegek politikai érdeklődésének demokratikus célokat adnának, nagy kreativitást lehetne felszabadítani ezáltal.
Tőlem nem idegen a nagy közösség, évek óta több ezer ember előtt prédikálok és élem a közösségi életemet, sőt a magánéletemet is. Mindent tudnak rólam, és viszont.
– Mi a legfontosabb különbség egy isteni inspirációra létrejött közösség (mint például a Hit Gyülekezete) és egy emberek által létrehozott szervezet (párt, sportklub stb.) között?
– A keresztény közösségi élet izgalma függőleges irányból, az Istennel való találkozásból származik, és ez hoz létre horizontális szinten is közösségi élményt. Ezért ez a közösség nem zárt, nem kirekesztő, hanem nyitott és befogadó. Megvannak persze azok az erkölcsi-szellemi normák, amelyek alapján valaki beépülhet egy ilyen jellegű közösségbe. A politikai közösségekkel az a baj, hogy eleve bennük van a kirekesztés lehetősége, mivel mindig valakikkel szemben határozzák meg a saját identitásukat. Egy keresztény közösség nem valakivel szemben határozza meg az identitását, a kereszténységnek pozitív tartalma van: a kenet. A kenetből való részesedés az, ami közösséget teremt: Krisztussal, Istennel és az emberekkel is. Ugyanakkor ez egy olyan mozgó, hömpölygő valóság, amit nem lehet megállítani, állandóan önmaga fölé lép, és minduntalan túl próbálja lépni a meglévő korlátokat és kereteket. Ez a keresztény növekedés és fejlődés szellemi mechanizmusa.
Karizmatikus vagy diabolikus?
– A közelmúlt politikai eseményei bevitték a köztudatba a karizmatikus vezető fogalmát. Erre mondta Tamás Gáspár Miklós, hogy "ha egy sertéshús-szövetkezeti elnök nyelve kicsit fel van vágva, és nem teljesen hülye", akkor azt Magyarországon már karizmatikusnak mondják. Valójában miben áll a karizmatikus vezető lényege, hogyan, miért, mitől lesz valaki karizmatikus?
– A siker minden vezetővel szemben alapkövetelmény. Ennek a lehetőségét bent hordozza az ember a természetes képességeiben, ettől még nem karizmatikus. Vannak vezetők, akik közösségteremtő, intellektuális, érzelmi, pszichikai erővel is rendelkeznek, akik hatalmas tömeget tudnak maguk köré teremteni, van bennük integráló erő. De ez a vezető sem karizmatikus. A diabolikus vezetőnek pedig az a lényege – ha politikusról van szó –, hogy az emberek életében, állapotában stagnálást, romlást, vagy akár pusztulást hoz létre. Egy karizmatikus vezető olyan lehetetlen feladatot old meg, amelyben minden más vezető elbukna, de ő sikeres. Mózes átvezette népét a tengeren, a kősziklában vizet talált, a semmiből húst adott enniük. Ha ezt valaki utána tudja csinálni, azt mondom, karizmatikus. Vagy ott van Dávid, ez az egyszerű pásztorfiú, minden katonai kiképzés nélkül. Hirtelen olyan konfliktushelyzetben találja magát, hogy tőle függ az országának a sorsa. Ha elbukik, bukik az egész ország, ha győz, akkor megmenekül. Mit ad Isten, Dávid győzött. Tehát mit tesz a karizmatikus vezető? Egy teljességgel reménytelen, drámai helyzetben hozza el népének, országának vagy városának az egyetlen jó megoldást – a megmenekülést, a felvirágzást.
Az ilyen vezetők lényege abban áll, hogy Istentől kapott tehetségüket jóra, az emberek javára használják. Természetfölötti problémamegoldó képesség nyilvánul meg tevékenységükben, amely egyébként nincs meg az emberben, de bennük igen, mert Isten megosztotta velük saját képességeit. Én nem tartom karizmatikus vezetőnek se Nagy Sándort, se Julius Caesart. Ők leginkább hódítók voltak, sok hozzájuk hasonló vezető pedig egyszerűen diabolikus, szereti az erőszakot, ravasz, mint vadállat a dzsungelben, és ebben áll a tehetsége. Adolf Hitlernek végképp semmi köze a karizmatikussághoz. Ő egy teljességgel démonikus figura volt. Az én felfogásom szerint Churchill közelebb áll a karizmatikus vezetőhöz, mert döntő érdeme volt abban, hogy Európa megmenekült a nácizmustól, és le tudta győzni a hitleri Németországot. Hitler és a többi diktátor személyiségéből olyan pusztító, diabolikus erők törtek föl, amelyek emberek millióinak-százmillióinak életébe kerültek. Ezeket az embereket a Biblia ragadozó vadállatoknak nevezi, és rajtuk keresztül a Sátán pusztítja az emberiséget a Földön.
– A köztudatba miért került be mégis az "ördögi tehetség" kifejezés?
– Az ördögnek nincs teremtő ereje, tehetsége. Isten a Teremtő, Ő alkotta a világegyetemet, ezzel szemben az ördög degenerálja, eltorzítja azt. Ily módon ördögi tehetség alatt csak a rombolás, a destruktivitás, a pusztítás képességét érthetjük. Az ördög nem tud értéket létrehozni, nem kreatív, akkor sem, ha látszatra néha így tünteti fel magát.
– Egyházi vezető csak karizmatikus ember lehet?
- Nem. Ha ez így lenne, akkor kevés egyháznak lenne vezetője. Nézd, az elhívás és a küldetés után sok múlik az odaszánáson. Mert odaszánás nélkül nem tudnak úrrá lenni az ember természetében a Szentlélek karizmái, és a kenet nem tud felszabadulni az emberben. Kenet nélkül az embernek akármilyen nagy is az elhívása, csak árnyéka lesz annak, ami lehetne. De vannak olyanok, akik nem kapnak nagy elhívást, nagy küldetést, viszont teljes az odaszánásuk, és így a Szentlélek a személyiségük fölött uralmat tud gyakorolni. És amikor egy ember személyisége a Szent Szellem uralma alatt áll, ebben az állapotban fejlődik karizmatikussá. Tehát nem a természetes származása által, hanem a szellemi újjászületés után válhat karizmatikussá egy hívő. Ők sok időt töltenek Isten jelenlétében.
Hatalomelvonó kúra
– Ha egy ember hatalomba kerül, egy idő után miért kezdi másként érzékelni a valóságot?
– A hatalom egy másfajta valóság, mint a látható világ. Tehát amikor egy ember hatalmi pozícióba kerül, akár tudomásul veszi, akár nem – még a materialista világnézetű ember is –, a szellemvilágnak sokkal szervesebb részévé válik, mint annakelőtte volt. Ebben a helyzetben az ember valóságérzékelése, -látása más, mint hatalom nélkül.
– Elhomályosul vagy élesebbé válik?
– Leggyakrabban elhomályosul, sőt megvakul. A hatalomban lévő önmagát túlértékeli, a hierarchia alsóbb szintjein lévőket pedig leértékeli. A hatalom – természetéből fakadóan – az uralkodók szívében rosszhiszeműséget és rosszindulatot hoz létre, különösen azok felé, akik fenntartásokkal vannak személyük vagy tevékenységük iránt. Megrontja az emberek közti őszinte kapcsolatokat, a nyomorultak, elesettek iránti empátiát pedig eltompítja. A hatalom nehéz teher. Fontos, hogy a vezetők alárendeljék magukat a demokratikus játékszabályoknak, és ennek következtében elfogadják azt, hogy leválthatók. Ugyanis ez biztosítja a józanság, tisztánlátás megőrzésének lehetőségét politikai gondolkozásukban. A demokrácia azért jó konstrukció, mert a választók vezetőiket a hatalomtól való elvonókúrára utalhatják. Ezeket a helyzeteket a hatalomfüggő leváltott politikusoknak szinte áldásként kellene megélniük, mert a köz igazából ilyenkor jót tesz velük.
De van egy másfajta hatalom is, az a tiszta, világtól elkülönített, spirituális hatalom, amelyet Jézus Krisztus kapott az Atyától. És képzeld csak el, e legnagyobb hatalommal felruházott ember felült egy szamár hátára, és úgy vonult be Jeruzsálembe. Teljesen tisztában volt azzal, hogy hatalma van a démonok és a betegségek fölött is, tisztában volt azzal is, hogy egy szép naptól kezdődően ő lesz a világegyetem ura, és ennek ellenére fölült a szamár hátára, és így vonult be Dávid városába.
– Ez a mondatod azt sugallja, mintha a mai miniszterelnököknek szerinted Trabanttal lenne ildomos közlekedniük.
– Én nem azt várom, hogy egy politikus Trabanttal járjon, hanem elsősorban olyan szellemi-lelki magatartásra, hozzáállásra utaltam, amikor a vezetők a hatalmat nem önmaguk megvalósítására, hanem a nép szolgálatára használják.
– Mi az a magatartásforma, az a hozzáállás, amely a hatalomhoz való viszonyában nem torzítja el, nem diabolizálja az ember személyiségét?
– Nagy kérdés. Őszintén szólva nem látok lehetőséget arra, hogy a világi ember ki tudja kerülni ezt a torzulást a személyiségében, magatartásában. Minden hatalom eredendően isteni, de Isten ezt megosztotta, és az embert is felruházta hatalommal, hogy uralkodjon a Földön. A bűnbeesés után azonban az ember elveszítette a hatalmát, a Sátán kontrollja alá került, ugyanakkor megmaradt benne a hatalomnak az akarása. A világban lévő hatalommal ezért az a baj, hogy az embertől függetlenül is diabolikus. Senki nem tudja megszerezni ezt a hatalmat tiszta formában. A tiszta jellemű embereket is tisztátalanná teszi a hatalom, eltorzítja a személyiségüket, ha nem vetik alá magukat folyamatos korrekciónak. A jelenlegi üdvtörténeti korszakban nincs lehetőség az államhatalom megszentelésére, hanem csak megszelídítésére, humanizálására, elviselhetővé tételére. Európában a történelem során tettek kísérletet az államhatalom megszentelésére, amikor ennek érdekében alárendelték az egyháznak, de ez még nagyobb sötétséghez és szörnyűségekhez vezetett. Úgy tűnik, ma újra az a tendencia, hogy kitalálnak egy vezért, és a vezér hatalomba emelésére épül föl az egész szervezet. S ha e vezér eléri a célt, cserébe kiváltságokat osztogat támogatóinak. Ma a szerveződések, a pártok leginkább nem programok, hanem adok-kapok alapján működnek, és hierarchiájukat is ez alakítja ki. De egy ilyenfajta építményben az a veszélyes, hogy ha a vezér "elszáll", a "hűbéresek" nem korrigálhatják. Amíg megy a szekér, addig nincs baj, de ha kátyúba jut, akkor szétesik az egész, és elvész a semmiben.
Bűnös pap vagy karizmatikus pap?
– A Hit Gyülekezetét megalakulásának pillanatától minden hatalmi rendszer igyekezett a társadalom perifériájára szorítani, üldözni, ellehetetleníteni. De egy kormány sem volt, amely mindezt annyira drasztikusan tette volna, mint ahogy a Fidesz. Mi lehet ennek az oka?
– Egyrészt a jobboldal nem elégszik meg azzal, hogy a néptől, a társadalom többségétől kapjon felhatalmazást, hanem igyekszik szellemi, illetve szakrális legitimációra is szert tenni. Ezt a fajta legitimációt a történelmi egyházakban vélik meglelni, és emiatt a jobboldali pártok szoros szövetséget kötnek a tradicionális kereszténységgel. Ezek az egyházak cserébe kiváltságokat kapnak, és a keresztény értékek oltalmazása ürügyén a hatalom megvédi őket. A papok szeretik a kényelmes, nyugodt, fogyasztói életet, és ezt csak a hatalom tudja számukra biztosítani, úgyhogy ezek a szövetségek újra és újra megköttetnek. Így a vallási konkurenciát folytonosan megbélyegzik, ellehetetlenítik, a társadalom perifériájára szorítják; a közösségeket és azok vezetőit hitvány, semmirekellő, nevetséges figurákként tüntetik fel.
Ez az exkommunikációs gyakorlat nagy múltra tekint vissza Magyarországon. Ady Endre is több írásában fölpanaszolja, hogy a pápisták folyamatosan igyekeztek kirekeszteni a kálvinistákat. Ma talán az a különbség, hogy a három történelmi egyház szoros szövetségben áll a jobboldallal, és így közösen igyekszenek kirekeszteni, kiközösíteni a közéletből, a közjóból az exkommunikációra ítélt közösségeket. Országunkban – de úgy látom, más európai országokban is – ennek végrehajtója a világi hatalom, de ihletője, mozgatóereje a vallás, illetve a politikai katolicizmus szervezetei. Ezek erős nemzetközi és nemzeti lobbiképességekkel rendelkező csoportok, amelyek az EU-ban, a nemzeti parlamentben, a végrehajtó hatalomban is érvényesítik érdekeiket.
– Kormányok jöhetnek-mehetnek, de ez változatlan?
– Majdnem, a különbség talán csak annyi, hogy mindez a jobboldali kormányok alatt nyíltan és agresszívan, a baloldali kormányoknál pedig burkoltabban, sunyibban működik.
A katolicizmus erős meggyőződése, hogy mindenben igaza van, hogy zsebében hordja a bölcsek kövét, ő az egyedüli üdvözítő egyház, és Rómából jön az igazság. Az általuk hirdetett ökumenizmusnak is az a célja, hogy egy reformátusból, egy pünkösdiből, egy hitesből is katolikus legyen. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű ökumenizmustól, párbeszédtől távolságot tartó egyházak veszélyesek egy olyan felfogás számára, amely az egyházat, a társadalmat és az államot egybemossa, ugyanazon valóságnak tekinti, és csupán az érdekeinek megfelelően különbözteti meg egyiket a másiktól. Ebből szervesen következik az az általuk sulykolt hamis és hazug konklúzió, hogy például a Hit Gyülekezete államellenes, társadalomellenes, egyházellenes és családellenes közösség.
– Mire alapozod azt a meggyőződésedet, hogy a Hit Gyülekezete képvisel olyan értékeket, amelyek egy átlag magyar számára választási lehetőséget, alternatívát nyújthatnak a történelmi egyházakkal szemben?
– Az egyik fontos érték, amit gyülekezetünk képvisel, hogy közvetíteni tudja a bűnbocsánatot. Tudom, hogy a történelmi egyházak is mondják, hogy tudják ezt közvetíteni, de más az, amit a klérus mond, és megint más kérdés az, hogy a tagság meg van-e erről győződve. Tudja-e, hogy a kegyelem uralma alatt él? A másik nagy érték, amit képviselünk, hogy képesek vagyunk bevezetni az embereket az Úrral való személyes közösségbe úgy, hogy azokat a szellemi terheket, amelyek ennek útjában állnak, ki tudjuk iktatni. Ez utóbbi alatt elsősorban a szabadulást értem, és olyan karizmatikus megtapasztalásokat, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az ember szilárdan meg tudjon állni a hitében. A harmadik nagy érték maga a Szentlélek személye, aki Isten életét, erejét, természetét teszi az ember természetében jelenvalóvá.
Nem azt mondom, hogy a történelmi egyházak minden tagjából hiányzik Isten jelenléte, de amiről a Biblia beszél, azt a legtöbbjük életében nem látom. Az én életemben sem volt meg, amíg meg nem tértem, újjá nem születtem, Szentlélekkel be nem töltekeztem. Egyszerűen tényt állapítok meg, mikor azt mondom: nem igazság szerint hirdetik a Szentlélekkel való találkozást, betöltekezést. Ezért az egyházi emberek gyakran hibásan pozicionálják a hívőket, így attól tartok – ez csak az örökkévalóságban fog majd kiderülni –, hogy az embereket a kárhozatba a legszervezettebb módon az egyházak vezetik.
– Honnan tudják az emberek, illetve mi a bizonyítéka annak, hogy a gyülekezetben valóban megkapják azt, amiről az előbb beszéltél?
– Hangsúlyozom, hogy a Hit Gyülekezete név egy jogi kifejezés, és nem ez a lényeg, hanem az, hogy prédikátorainak, pásztorainak, hívőinek a természetében, szellemében, lelkében, testében jelen van-e Isten élete és ereje. S hogy Istennek ezt a természetfölötti jelenlétét ki tudják-e sugározni, visszatükrözni a magatartásukkal, személyiségükkel. Más szóval, hogy olyan minőségben jelenjen meg az Úr az életükben, hogy egy külső szemlélő számára (aki látja ezeket az embereket énekelni, imádkozni, beszélni, igét hirdetni vagy akár dolgozni) egyértelmű legyen az, hogy ezek az emberek valami miatt nem olyanok, mint ő. Ha egy ember nincs az ördög uralma alatt, akkor Isten jelenléte vonzódást hoz létre benne.
– Ez a vonzódás az embereken keresztül is hat?
– Igen. Isten jelenléte felkent embereken keresztül mutatkozik meg, ma ők Isten jelenlétének a hordozói. Bibliai értelemben az a pap, aki tükrözi személyében Istennek a jelenlétét. Ha nincs ilyen karizmatikus, csak bűnös pap, akkor az emberek nem fogják Istent keresni, mert az istenkeresést az embereken keresztül megnyilvánuló isteni életerő ösztönzi és motiválja.
Tudniillik Isten országa személyfüggő, és erről soha nem szabad megfeledkezni. Ha nincsenek a földön hiteles képviselői Isten országának, erejének, igazságának, békességének, szeretetének, hatalmának, akkor Isten országa nem fogja érdekelni az embereket. Akkor káromkodni, gyilkolni fognak, lelkiismeret-furdalás nélkül követnek el bűnöket, mert azt mondják, miért ne vétkezzünk, hiszen a papok is ezt csinálják. De ha a papok, lelkészek személyiségéből nem a bűn, hanem Isten sugárzik, akkor egyre több ember fordul Isten felé.
– Amikor a Vidám Vasárnap című televíziós műsort nézve a nézők a saját szavaikkal megfogalmazzák az élményeiket, akkor a maguk módján arról beszélnek, amiről te az imént?
– Természetesen arról, ezt ugyan minden ember másképpen fogalmazza meg, de annak a láthatatlan erőnek a kisugárzása érinti meg őket, amit nem az emberek, hanem az emberekben lévő isteni jelenlét okoz. Tudatosítani kell a hívőkben, hogy a médiaegyház nem teszi lehetővé, hogy az utolsó sorban meghúzzák, és jelentéktelennek vagy feleslegesnek érezzék magukat. Az utolsó sorban lévő embereknek is szolgálatuk van. Az arc reklámtáblája az emberi szívnek, olvasni lehet belőle. A televíziós istentisztelet olyan helyzetbe hoz bennünket, hogy mindannyiunknak Isten pozitív ajánlólevelének kell lennünk. Ha ez megvalósul, akkor a gyülekezet nagy tömegeket fog vonzani.
A szentségre vágyakozva
– A Biblia arról beszél, hogy az egyházat Jézus dicsőséges állapotban fogja elragadni. Szellemi-erkölcsi szempontból nézve hol tart ma a Hit Gyülekezete?
– A gyülekezet fejlődésének, növekedésének több szintje van. A létszámbeli növekedés nem egyedüli mércéje egy közösség minőségének. A gyülekezet erejét és minőségét tükrözik például sokmilliárdos fejlesztéseink is. Egyházunk fejlődése nem torpant meg. A befektetések és építkezések jelentős mértékben lekötötték az energiánkat, gyakran az időnket is. Ennek ellenére óriási a hívőkben a szellemi éhség: ha a megszentelődésről, a szabadulásról, a családról szóló prédikációkat hallanak, nagy lelkesedéssel reagálnak rá. Készek a rossz dolgokat elrendezni azonnal, csakhogy az Úrral összhangba hozzák az életüket. Meggyőződésem, hogy az Úr elkészítette azt az időt, amikor ezt a megszentelődésre, szabadulásra, megújulásra való vágyat be fogja tölteni mindazokban, akik ezt szomjazzák és vágyják. Nem minden hanyatlásnak az az oka, hogy az emberek nem szeretik Istent, hanem az, hogy szembesülnek azzal: hívő életükben egyszerre több feladatot kell megoldaniuk. Megtérésük után általában együgyűekké válnak a hívők, és ha együgyű az ember, akkor ebben az állapotában jobbnak tűnik, mint amilyen valójában. De amikor több feladatra kell figyelni, és azokat meg kell valósítani, akkor derül ki, hogy ténylegesen még nincs meg ez a minőség. Mert a minőség akkor valósul meg, ha több feladatot párhuzamosan meg tudok oldani krisztusi módon. Tehát ha jó személyes kapcsolatot tudok fenntartani az Úrral, ugyanakkor jó házasságban élek, a gyermekeimet remekül ellátom, a kapcsolataimat se hanyagolom el, és természetes dolgokban, pénzben, anyagiakban is hűséges sáfár vagyok. És ezek mellett a kívülállók felé is képviselem a keresztény értékeket, szeretetet, békességet. Ezt a rendkívül sokoldalú feladatot csak érett keresztények tudják elvégezni. Fiatal keresztények nagyon gyakran csak akkor tudnak szellemiek lenni, ha ezek nagy részét elhagyják, és csak egyre koncentrálnak: saját megszentelődésükre.
A gyülekezet átment ezen az élettapasztalaton az elmúlt években. Sokan átélték, hogy természetes feladataikat nem tudják keresztényi módon megoldani. Sokszor kijött belőlük a világi ember, az óember, és emiatt lelkiismeret-furdalást éreztek. Tudják, hogy szükségük van szabadulásra, megszentelődésre, megtisztulásra. Így értettem, hogy ez nem a hanyatlásnak, hanem a fejlődésnek a jele. Egyre több olyan keresztényt formál az Úr, akik nyomás alatt is képesek minőséget produkálni több területen is párhuzamosan. Számomra az elmúlt négy év ennek a bizonyítéka. Hadiállapotban voltunk szinte folyamatosan. A tizennyolc APEH-vizsgálat nemcsak adminisztratív vizsgálatot jelentett, hanem szellemi kontrollt is. Ezeknek a vizsgálatoknak valójában az volt a céljuk, hogy a gyülekezetet megfigyelés és megfélemlítés alatt tartsák, és ha úgy kívánják a "hatalmasságok", letilthassanak minket a pályáról. A gyülekezet az elmúlt években átélt olyan kampányokat, atrocitásokat, támadásokat, hogy világi szervezetek, nagy pártok ennél kevesebbtől is széthullottak. A gyülekezet egyben van. Jelentem: élünk és virulunk.
Katolikus birodalom- építés Európában
– Laikusként úgy tűnik, mintha korunkban újra Európára kényszerítenék a katolicizmust. Ha így van, milyen eszközökkel és hogyan történik ez?
– Ennek eszköze ma természetesen nem a fegyver, mint István király korában. Nézd meg, az oktatás, a média, a közélet struktúráit úgy alakítják ki, hogy ha az ember a vallásosság felé szeretne elindulni, akkor előbb-utóbb a római vallásban kössön ki. Ezt a törekvést a pünkösdi–karizmatikus neoprotestáns mozgalom sokak szerint akadályozza, zavarja. Számos jel mutatja, hogy Európa rekatolizálása zajlik. Meg vannak győződve, hogy az unió spirituális vallási egységét a katolicizmus biztosítja. A Szentszék fő kifogása az, hogy az unió csak a gazdasági érdekek mentén integrálódik, de hiányzik belőle a "szív". Eszerint a római katolicizmus és az azt kiszolgáló történelmi egyházak adnák az új birodalom szívét. Erre a nézetre szolgai módon bólogatnak mind a jobb-, mind a baloldalon. Ez az erőszakos rekatolizálás konfliktusokat, társadalmi feszültségeket idézhet elő.
A szuverenitásra törekvő közösségek, amelyek önállóan, szabadon akarnak élni és működni, a globalizáció mezébe bújtatott vallási restauráció útjában állnak. Az ilyen közösségek ledarálása technikájának a kialakítása zajlik már egy évtizede. Az európai vallásosság többnyire felszínes és üres. Ez egy máz, egy fügefalevél. Magyarországon pedig ez a posztkommunista társadalom tipikus terméke, amely összekeveredett a kereszténység felszínével, és a két felszín fecseg egymással, és…
– És hallgat a mély?
– …igen, illetve e fecsegés elfojtja a mélyet, az eredetit.
– Az imént azt mondtad, hogy birodalomépítés folyik Európában. Mire gondolsz pontosan?
– A 20. század az elvetélt és borzalmas kísérletek nagy százada volt. Elképesztő pályafutást tudott megfutni – ördögit természetesen – Adolf Hitler. Én azok véleményére hajlok, akik azt mondják, hogy sem Hitler, sem Mussolini, sem Franco, sem mások nem tudtak volna ilyen politikai karriert befutni, ha nem lett volna a háttérben egy olyan vallási, nemzeti, nemzetközi erő, amely támogatta felfutásukat. Azt gondolom, hogy ezek az emberek egy idő után kezelhetetlenné váltak futtatóik számára, és ebből adódtak aztán a bonyodalmak és a nagy tragédiák. Ne mondja nekem senki, hogy a 20. században – amikor már a 19.-ben is Európa olyan exkommunikációs technikával rendelkezett, hogy zseniális képességekkel bíró embereket simán perifériára tudott szorítani – ne tudták volna ezt megtenni Adolf Hitlerrel vagy a többiekkel. Azért nem tették meg, mert nem akarták. S hogy miért nem akarták? Mert minden olyan zavaros politikai szerveződést és ideológiát felkaroltak, amely szemben állt a kommunizmussal és a munkásmozgalmak térhódításával. Ezt csak azért mondom, mert ezek a szlogenek, hogy közös Európa, szép jövő, határok nélküli haza, nem új keletű dolgok. Ezekről Hitler is beszélt a második világháborút megelőző időszakban. Már akkor is dolgoztak Európa egyesítésén.
Az a tradicionális világi elit, amelyik a 20. század elején elveszítette a hatalmát Európa fölött – itt főleg az uralkodódinasztiákra gondolok –, az elmúlt évtizedekben különböző katolikus politikai háttérszervezetekben működött. Ők emelték föl a közös Európa zászlaját, de ők az integráció és globalizáció alatt a rekatolizálást értették. Úgy gondolom, azért teszik, mert abban bíznak, hogy a monarchiák helyreállíthatóak, és erre látnak reális lehetőséget. A szemünk előtt veszítik el a köztársaságok a tartalmukat. Valóban birodalomépítés zajlik most Európában, és nekem úgy tűnik, hogy ebben egyre erősebb a katolicizmus iránt elkötelezett rétegek befolyása.
Egy országot lehet demokratikusan vezetni, mert megvan a közös nyelv, a közös kultúra, a nemzeti vagyon, s ezeket lehet igazságosan működtetni. De hogy egy hatalmas birodalmat is lehetne, erre semmiféle bizonyíték nincs a történelemben. Arra viszont van bizonyíték, hogy ahogy a római birodalom növekedett, úgy került a köztársaság válságba, és alakult ki a császárság. Vannak családok Európában, akik ezzel nagyon is tisztában vannak, és napjainkban zajlik már e nagy hatalmi és vallási játszma. Azt a bizonytalanságot, hogy ami ma van, nem biztos, hogy holnap is lesz, érzi mindenki az élet minden szférájában.
– Ennek a leendő birodalomnak a vezetője már a politika színpadára lépett?
– Azok az erők, amelyek Európát egy egységes szuperállammá kívánják kovácsolni, még nem mutatkoztak meg nyíltan. Én ezeket a szereplőket még nem látom, de már élnek, a tendenciák már láthatók.
– Körvonalaznád ezeket a tendenciákat?
– Némelyek egy modernizált Respublica Christianát akarnak megvalósítani, amelynek a szellemi központja Róma, spirituális vezetője a pápa, politikai központja elképzelhető, hogy Brüsszelben lesz. Ma még testületek gyakorolják a hatalmat ebben a formálódó birodalomban, de előbb-utóbb egy személy kezében fog koncentrálódni Európa hatalma, és ez a személy fogja szimbolizálni az európai szuperállamot.
– Ő lesz az Antikrisztus?
– Az biztos, hogy az Antikrisztus egy szuperállam élén fog állni, de hogy azonnal az első vezetője lesz-e, ebben nem vagyok biztos. Bibliai ismereteim szerint az Antikrisztusnak az európai egyesült államok vezetőjeként kell elkezdenie a pályafutását. Európa egyesítésének útjából most kerültek ki azok az akadályok, amelyek a 20. században a szuperállam kialakulásának útjában álltak. A kommunizmus megbukott, a Szovjetunió szétesett, a zsidóságot részben kiirtották, részben kiszorították – nincs tehát ma ezzel szemben olyan mozgalom, ami gátja lehetne. Az ifjúságot korábban megmozgató hippi-, beat- és hasonló mozgalmak eltűntek, ma a fiatalok nagy része konzervatív, tekintélyelvű rendszerben akar élni. Ez a közeg pedig kedvez egy régóta dédelgetett álom megvalósulásának. Csakhogy nem biztos, hogy az az európai birodalom jön létre, amelyben a politikusok ma hisznek, és amelyről beszélnek.
Ők egy olyan Európáról beszélnek, amely a nemzetek számára értékeket hordoz, gazdasági fölemelkedést biztosít, és a boldogulás lehetőségét ígéri. De az a gyanúm, hogy e mögött az "euroblabla" mögött el van rejtve egy másik Európa, és az lesz a "létező Európa". Az viszont ma még nem publikus.
– Ez a ma még nem látható politikai valóság hogyan fog viszonyulni a személyes emberi szabadsághoz, a hagyományos szabadságjogokhoz? Lehetünk ott még boldogok?
– Attól tartok, hogy ez a Respublica Christianának egy modern változatához vezet, és gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat és szellemeket fogja fel- és megidézni, mint a középkori keresztény birodalom felépítésének a terve. Vagyis megújul az inkvizíció szelleme, kiiktatják azokat a belső ellenzékeket, amelyek az európai közös összeborulásnak az útjában állnak, bevezetik az egységes tananyagot, hogy mindenhol ugyanazt tanítsák. Rövid időn belül egyféleképpen fognak beszélni, gondolkodni és hinni az emberek. Ezért lényegét tekintve egy kultúrájú, egy iskolájú, egy vallású, egy filozófiájú, egy államú kontinens lesz Európa. S ha így lesz, nem tudom, hogy marad-e helye a boldogságnak, a szabadságnak, tehát a boldogságkeresés, az istenkeresés szabadságának. Azt már lehet látni, hogy az erkölcsi szabadosságot messzemenőkig fogják biztosítani.
Meglátjuk-e az Antikrisztust?
– Érezhető-e az imént felvázolt közös európai jövőnek valamifajta előszele a mai Magyarországon? Jelen van-e már olyan probléma, amely a jövő Európájának is fő problémája lesz?
– A rendszerváltáskor megbukott egy hazug rendszer, a "létező szocializmus". Csakhogy nem egy jobb rendszer jött létre, hanem egy másik, és ebben a másikban sokkal erőteljesebben van jelen a bálványimádás, mint az előzőben. Isten azt mondta, hogy a bálványimádókat megbünteti harmad-, negyedíziglen is. Magyarországnak is ez az egyik fő problémája a rendszerváltás óta. Amint az emberek újra fölfedezik az ősi isteneiket, a különböző ereklyéknek a kultuszát, tiszteletét, úgy kerül a társadalom átok alá, és ez az átok egyszerűen megakadályozza az embereket abban, hogy a politikai-jogi területen kitárult lehetőségeiket jó dolgokra, prosperitásra, növekedésre, fejlődésre, az életük boldogabbá tevésére használják föl. Ez egy jellemző vonása az utolsó időknek, és Európa sorsát is a bálványimádás fogja determinálni az Írások szerint. Még a nyolcvanas években sem értettem igazán, hogy mi lehet a Biblia szerinti hamis egyház, prostituált aszszony. De a rendszerváltás óta világosabb a képem róla. Egy prostituált jellemzője az, hogy egyik házból – egyik ágyból – megy a másikba. Megmosakszik, mintha mi sem történt volna, és továbbmegy. Mostanra láthatóvá vált, hogy az egyház kész minden hatalmi erővel összeállni, alkut, üzletet kötni. Nem az elvek érdeklik, csak az, hogy a hatalom kész-e érdekeinek szolgálatába állítani ereje nagy részét. Ha igen, megvan a frigy. A Bibliában a Jelenések könyve arról beszél, hogy az utolsó időkben a prostituált a neopogány hatalom, a vörös vadállat hátán fog lovagolni. Ez is egy összefonódásra utaló szimbólum, amely szintén napjainkban, a szemünk előtt kezd kibontakozni. Határozottan úgy látom, hogy az apokaliptikus világ kibontakozása már elindult, meglesznek ennek majd az állomásai is, míg végül beteljesíti diabolikus küldetését, és eltűnik a süllyesztőben.
– Társadalmi-politikai szinten hogyan zajlik ez majd le?
– Olyan hagyományos történelmi szereplők fognak megbukni az elkövetkezendő időkben, akikről ma az emberek még álmaikban sem gondolják, hogy egyszer nem lesznek.
El fognak tűnni olyan vallások és politikai konstrukciók, amelyek már ezerötszáz, vagy kétezer éve jelen voltak Európa történetében.
– Úgy, mint a kommunizmus?
– Igen. Csak hát a kommunizmus egy kérészéletű hatalmi konstrukció volt, de én olyan több ezer éves vallási és hatalmi rendszerekre célzok, amelyek átfogó, az egész világot érintő rendszerváltás során fognak eltűnni a színről.
– Bizonyos tudósok szerint a 21. század fő konfliktusai civilizációk háborúiról fognak szólni. Mások szerint azonban erről nincs szó. Te mit mondasz? Látsz-e apokaliptikus jeleket most, a század elején?
– Az első konfliktuskör már kialakult. A kelet–nyugati hidegháborúnak azonban még nem volt apokaliptikus jellege. Az azután kibontakozott közel-keleti konfliktusnak, Izrael és az arab világ konfliktusának azonban már van. Ez alatt azt értem, hogy olyan krízisfolyamatok zajlanak Izrael és az arab országok között, amelyek nem számolhatók föl politikai alkuk, egyezkedések által. Ezek a folyamatok mennek a maguk útján, míg eljátsszák a szerepüket, és elérik Istentől rendelt beteljesedési időpontjukat jó és rossz értelemben egyaránt.
– Őrült háborúk és világégések állnak előttünk?
– Nem csupán háborúkat jelenthet ez, békeszerződésekből is állhat e folyamat. A politikusoknak, a világ vezetőinek egy régi téveszméje, hogy szerződéseikkel képesek az életet irányítani. Szerintem nem képesek, az élet mindig más irányba megy. Befolyásolni tudják, emberek millióinak az életét képesek tönkretenni vagy jobbá tenni, ezt nem vitatom, de az életnek van egy, a politikai akarattól független, objektív iránya. Akár háborúra, akár békeszerződésre fog sor kerülni a Közel-Keleten, akkor is az előre elrendelt eseményekbe fog torkollni.
– Armageddonra gondolsz?
– Armageddon már az utolsó, lezáró eseménye lesz a végkifejletnek, ami előtt még lehet fellendülés, gazdasági virágzás, béke, akár "happy" korszak is. Ezek mind reális lehetőségek. De ismétlem: se a háború, se a béke nem tudja ezt a folyamatot eltéríteni saját objektív céljától. Ez pedig az, hogy Izrael elfoglalja Istentől kijelölt állapotában Istentől kijelölt helyét. Ez akkor is meg fog történni, ha Izrael egyetlenegy polgárának a szándékával se egyezne. A zsidók sorsa is azt bizonyítja, hogy van Ura a történelemnek. És ez az Úr pontosan Izraellel kapcsolatosan fejezte ki legtöbbször transzcendens akaratát.
– A mi generációnk meg fogja látni az Antikrisztust?
– Régebben meg voltam róla győződve, hogy igen. Most azt mondom, hogy lehet, hogy meglátjuk, de lehet, hogy felismerni mi már nem fogjuk: én ugyanis abban hiszek, hogy az egyház "evakuálása" a földről az Antikrisztus ámokfutása előtt fog megtörténni. Az egyháznak hatalmas, gonoszságot viszszatartó ereje van. Ha ez az erő és szentség, amelyet képviselünk, jelen van a Földön, a rossz nem tud kiteljesedni. Ma még nem.