Téma
Jézabel szelleme
A Jézabel szelleméről szóló újszövetségi üzenetet a Jelenések könyvében találhatjuk, a 2. fejezetben. A hét kis-ázsiai gyülekezet közül a thüateiraiak angyalának üzente meg a Szentlélek, hogy közösségükkel szemben fő panasza: Jézabel tevékenysége. A thüateirai üzenet az egész Egyházra érvényes, mert Isten Igéje örökkévaló. A korszakok elmúlnak, évszázadok telnek el, de Isten Beszéde megmarad örökké. Az Isten kijelentésén keresztül az örökkévalósággal érintkezünk, sőt, ha valóságos közösségbe kerülünk Vele, még időérzékelésünket is kikapcsolja.
Most éppen olyan napokat élünk, amikor ugyan mindenki azt reméli, hogy a szellemi és politikai viharok véget érnek, és egy jobb időszak következik, tapasztalataink szerint mégis nagyon nehezen tud megnyugodni a világ és a mögötte álló szellemi valóság, várnunk kell még az áhított békesség eljövetelére. Egy nagy kérdés eldőlt, de újabb kavarodások, problémasorozatok generálódnak láthatatlan és látható szinten egyaránt. Nekünk, hívőknek meg kell újítanunk spirituális látásunkat, megerősíteni meggyőződésünket: az egyetlen biztos kőszikla a látható világban az Isten Igéje. Jézus Krisztus arra tanít bennünket, hogy bölcs emberként építsük a házunkat. A bölcs ember pedig az, aki hallgatja és megcselekszi Isten Igéjét.
Rázkódó világ
Több évtizede látható már, hogy elkezdődött a világ megrázkódtatása. Illúzió azt várni, hogy ez enyhülni fog, már csak azért is, mert az emberek között súlyos, megoldhatatlannak tűnő ellenségességek feszülnek.
A kialakult helyzetet azzal a bibliai képpel lehet legplasztikusabban illusztrálni, amely szerint a nemzetek viselkedése a sok háborúság hatására olyan lesz, mint a háborgó tenger, amely sok visszataszító szemetet, iszapot okád magából a felszínre. Ilyen körülmények között egyre inkább megmutatkozik az ember lelke mélyén rejtőzködő sok gonoszság és aljasság. Számos ilyen megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt években is.
Nagyon fontos, hogy a keresztényeknek valóságos és személyes közösségük legyen Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel és az Atyával. E kor és élet viharaiban mindig erőteljes az elsodródás veszélye. Ellenszéllel szemben az ember életiránya gyakorta eltér kitűzött céljától, és olyan irányba sodródik, amit nem ő választott. Ezt a fenyegetettséget csak úgy tudjuk elhárítani, ha erős a közösségünk az Úrral, ismerjük az ellenség szándékát, és megharcoljuk a hit nemes harcát. Így tudunk haladni tovább az egyenes úton.
A természetes és a természetfeletti világ éles szétválasztása csupán az emberi értelem terméke: a valóságban a két világ nem különíthető el mereven egymástól. Számos keresztény gondolkodására a filozófusok és teológusok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a Szentírás. Nem kevés keresztény vélekedik úgy, hogy természetfölötti befolyás nélkül is alakíthatja a sorsát itt a földön a „józan ész” szerint, és majd csak akkor találkozik a természetfölöttivel, amikor elköltözik ebből a világból.
A Biblia azonban egyáltalán nem így ábrázolja az ember földi sorsát. A természetes világban is jelen van a természetfölötti, és a természetfölöttiről sem szabad úgy vélni, mintha valamiféle árnyéklét, csupán spirituális valóság lenne, hiszen az Írások szerint az is tele van tökéletes, konkrét létezőkkel, sőt van „anyaga” is, amelynek teljesen mások a tulajdonságai, mint a földi dolgoknak, létezőknek.
Mivel a láthatóban jelen van a láthatatlan, ezért az emberek kapcsolatban állnak a természetfölötti világgal, sőt ez sorsuk fő alakító tényezője. Magatartásunkban gyakran tükröződik az Isten és a Sátán közötti konfliktussorozat. Az emberek gondolkodásából, viselkedéséből, beszédéből, életvezetéséből is következtetni lehet a két birodalom közötti összeütközés intenzitására. Az ilyen mélyülő, intenzív konfliktusok időszakaiban az emberek sokkal zavartabban viselkednek és beszélnek, mint nyugodtabb szellemi miliőben.
A keresztény világ napjainkban is erőteljes megpróbáltatáson, sőt krízisen megy keresztül. Isten a hívőket is olyan vízválasztó ügyek elé állítja, melyek által felszínre kerül, hogy kiknek a gondolkodásmódja, értékrendje áll Isten Igéje alapján, és ki az, aki csak felszínesen kapcsolódik Jézus Krisztushoz. A politikai eseményeket és fejleményeket is felhasználja az Úr, s ezek mentén nyilvánvalóvá válik, hogy kikben élvez elsőbbséget Isten és az igazság szeretete, illetve kik azok, akik a világ szeretetét és a világnak való megfelelést helyezik életükben az első helyre. A megpróbáltatások, krízisek következményei megrendítik az egyházakat és a hívők kapcsolatrendszerét is.
Az első számú közellenség: a varázslás
Nagyon aktuálisnak tartom a thüateirai gyülekezetnek szóló üzenetet, mert a varázslás az egyik legerőteljesebb szellem, amely ma működik a világban, és determinálja az abban zajló folyamatokat, eseményeket. A varázslás szelleme nemcsak okkult praktikákon keresztül szabadul fel, működik és ejti rabul az embereket, hanem a világ kultúráján vagy akár torz emberi kapcsolatokon keresztül is erősödik uralma, elnyomása. A hívők legfontosabb feladata az Egyház építése mellett az ördög munkájának lerombolása, és ezen belül is a legnagyobb kihívás a varázslás szellemének kiszorítása a családokból, gyülekezetekből, sőt a nemzetekből is.
Derek Prince-től mindig azt hallottam, hogy a varázslás szelleme az első számú közellenség. El kell ismerni, hogy van ebben igazság: a varázslás az a sátáni erő, amely képes az embereket rabul ejteni és tartósan elnyomás alatt tartani. Olyan szellemi visszamaradottságot idéz elő az emberekben, hogy még gondolkodni és értelmezni is képtelenek önmagukat és környezetüket, így alkalmatlanokká válnak arra, hogy a legalapvetőbb, sorsukat befolyásoló döntéseket is meghozzák életükben. Mások bábjai lesznek.
A thüateirai gyülekezetben a törést a Jézabel szelleme, a varázslás idézte elő. Ma is megosztottságok, ellenségeskedések, szakadások kísérik ennek a szellemnek a működését. Például az amerikai elnökválasztási kampány alatt és utána is testvéri és baráti kapcsolatok omlottak össze a gyűlölködések következtében. Több oldalt is lehet találni az interneten, ahol keresztények vádolják és bélyegzik meg egymást, indulatos, testi viták tüzében antikrisztusnak, hamis prófétának, gonosznak nevezi ki-ki a másikat. E diabolikus miliőben se feledkezzünk meg arról, hogy mindegyikünk mérőzsinórja Isten Igéje. Ő ítél meg bennünket, és önmagunkat is általa kell megítélnünk.
Az amerikai elnökválasztás jóval többet jelent egy politikai eseménynél, döntésnél. A világ különböző pontjain élő keresztények felismerték az esemény szellemi jelentőségét is, és egyre tisztábban látják, hogy a mindenkori amerikai elnök milyen befolyással bír a világ sorsának alakulására, így az övékre is. Ezzel is magyarázhatók a heves reakciók, a nem amerikai állampolgárokból álló keresztény világban is. Az is figyelemre méltó, hogy egy olyan országban, ahol eddig a vereséget szenvedők elfogadták a többség döntését, napjainkban számos agresszív csoport erőszakos eszközökhöz folyamodik, hogy a többségi népakaratot megváltoztassa.
Az USA talán a világtörténelem első olyan társadalma, ahol széles körben és tartósan működött a demokratikus törvények által kialakított rend. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy Bibliát ismerő emberek dolgozták ki az ország játékszabályait, melyeket eddig polgárainak döntő többsége betartott.
De az idők változnak, s a napi események is jelzik: a világ rossz irányban halad. A keresztények nem dőlhetnek kényelmesen hátra, mert legfeljebb csatát nyertek, de a háborúnak nincs vége. Az új kultúrharc nyomán létrejött erkölcsi-szellemi romlás zajlik tovább. De úgy gondolom, a kereszténység lehetőséget kapott, hogy talpra álljon, és betöltse Dániel próféciáját: „ Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik, és az értelmesek sokakat oktatnak. ” (Dán 11:32—33) A bűnnel és hazugságokkal szemben először személyes szinten kell győzelmet aratnunk, s ezt csak a Szentlélekkel való szoros együtt - működés által érhetjük el. Ne adjuk át magunkat passzívan a körülményeket alakító erőknek, mert azok csak lenyomnak, és szárnyaszegetté teszik a hívőket. Ezért is fontos, hogy vizsgáljuk meg, milyen hatások folyományaként haladunk, és milyen irányban. Az igazodási pont, a világítótorony: Isten Igéje.
A szellem: az ember legintelligensebb része
Szellemi krízis idején például én nehezebben tudok aludni. Mivel az e világot egy bukott szellemi lényekből szervezett hatalom tartja fogságban, ezért az amerikai választási események világszerte szellemi konfliktusokat okoztak. Többen elmondták nekem, hogy a választás eredménye után kellemesebben töltötték az éjszakát. Azt gondolom, érthető, hogy egy ilyen esemény, amely az emberiség jelentős részének jövőjét befolyásolja, hatással van azokra is, akik közvetlenül nem tartoznak ahhoz a politikai közösséghez. A szellemvilág mozgását éjjel lehet a leginkább tapasztalni, amikor a külső énünk, tudatunk passzív, a szellemünk akkor is intenzíven tevékenykedik, s érzékeli a szellemi világban zajló mozgásokat, összeütközéseket. Gyakran előfordul, hogy a spirituális világban zajló intenzív konfliktus idején szellemünkben olyan heves gyötrelmet élünk át, amely megfosztja testünket és lelkünket az éjszaka során a pihenéstől.
Mindenkinek a szelleme be van ágyazva a szellemvilágba valamelyik oldalon: vagy Isten országába, vagy a Sátán királyságába. Ne ijedjenek meg a hívők, ha szellemük az éjszaka során gyötrődik, és feszültséget, nyugtalanságot közvetít lelkük számára. Ez az imádkozás ideje, ahogy azt Jézus tette földi szolgálata ideje alatt, például a Getsemáné kertben is.
Az újjászületés előtt a szellemünk halott volt, és többnyire nem a szellemi konfliktusok miatt nem tudtunk aludni, hanem rossz lelkiismeretünk és természetes okok miatt. Amíg halott állapotban van az ember szelleme, mint Pál mondja, a levegőbeli hatalmasság szelleme munkálkodik benne. Vagy is e sötét erőkkel szemben semmiféle belső szellemi ellenállása nincsen. A gonoszság szellemei szabadon tudnak átvonulni rajta.
A hívők szelleme viszont az alvás állapotában is ellenáll a gonosz szellemeknek, és mivel szellemünkben (szívünkben) van értelmünk, képességeink központja, e nagy hatalmú sötét szellemi lények támadásakor a hívők egész személyisége, lelkük, testük is bekerül ebbe a konfliktusba. Nappal tevékenységünket közvetlenül a lelkünk irányítja. Éjszaka, alváskor viszont, mivel a lélek is alszik egy bizonyos mértékig, szellemünk még inkább aktivizálódik, s érzékeli, mikor démonok, vagy akár bukott angyalok mozognak, csoportosulnak körülöttünk. Ilyen állapotban sem szakad meg a szellemünk kapcsolata a Szentlélekkel, sőt az Úr ösztönzi és erősíti szellemünket éjjel, hogy ellenállásunk a gonosszal szemben sikeres legyen. Persze olyan is előfordul, hogy fölébred az ember, és hogy el tudjon aludni, imádkoznia kell Istenhez, sőt szellemi fegyverekkel is fel kell vennie a küzdelmet a Sátán erőivel szemben.
Világméretű varázslás
A keresztények a világ minden pontján tapasztalják a kiéleződő konfliktusokat. Ez azt is előre jelzi, hogy a jövőben a keresztények számára is nagy jelentőségű események fognak történni. Mint az Írás mondja, vannak gonosz napok, melyek nagy feszültséget közvetítenek, és fontos, hogy a keresztények megtanuljanak minden nap felett uralkodni, és birtokba venni a nap minden óráját, percét, hogy az ne ellenük, hanem értük folyjon. A mostani világhelyzet ezért is számos pozitív lehetőséget, alternatívát hordoz a hívők számára, és ezzel mindazok élhetnek, akik szellemben élnek és járnak, követik Isten Igéjét. A thüateirai gyülekezetnek adott üzenetből is levonhatunk olyan tanulságokat, amelyek által sikeresen ellen tudunk állni a varázslás szellemének. Csak az ellenállás képes megállítani a varázslás szellemének invázióját, melynek célja, hogy az emberi élet minden dimenzióját elnyomása alá gyűrje. Ahol az emberek manipulálják egymást, ott a személyes és családi kapcsolatokban is nagy károkat tud előidézni Jézabel szelleme.
A varázslásról szóló üzenetet gyakran tudatosan vagy öntudatlanul félreértik, vagy rosszul alkalmazzák. A varázslás szellemének igaztalan beazonosítása, vonatkoztatása maga is a varázslás egy eszköze lehet. Nehéz a „mikrovilágban” felismerni e szellem pusztító erejét, ezért először a „makrovilágban” való működését kell megtanulnunk azonosítani. Ezért figyelmünket természetesen Jézus Krisztuson kell tartanunk, ugyanakkor oda kell figyelnünk egy olyan globalista világrendszer kialakulására is napjainkban, amelynek esszenciája a varázslás. A globalizmus nem bukott meg, csak megtorpant. Legfontosabb célkitűzését — amelyet a második zsoltár tartalmaz — nem adta fel: meg akarja szabadítani az emberiséget a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás „béklyóitól”. Továbbra is tömegeket részesítenek agymosásban változatos módszerekkel, nemzeteket, közösségeket igéznek meg, s ez által kiölik az emberek lelkéből az igazság szeretetét és annak keresése utáni vágyat. A varázslás egyik elsődleges célja, hogy az igazság szeretete helyett a hazugság szeretetét építse fel az emberek lelkében. Akik befogadják a hazugság szeretetét, azok ellenállnak az igazságnak, vagy elutasítják az igazságot: Jézus Krisztust, Isten Igéjét és a Szent Szellemet.
De a kereszténységre is hatással van a világ kultúrájában jelen lévő varázslás és antikrisztus szelleme. Ezek a hívők személyes életében, szolgálatában is akadályoztatásokat és hátráltatásokat okoznak, olyan problémákat hoznak létre, melyek kifárasztják őket, és elvonják energiájukat, idejüket, figyelmüket a mennyei elhívásuktól.
A thüateirai gyülekezet problémája ma globális jelenséggé vált a keresztény világban. A Jelenések könyve alapján ismerjük ennek végeredményét: az igaz és hamis egyház szétválasztásához vezet. Az igaz Egyházhoz tartozásunkat csak akkor tudjuk megtartani, ha az új kulturális forradalom agresszív nyomásának, elvárásainak, követelményeinek nem rendeljük alá magunkat, sőt megerősítjük a hitünket a Szentírás isteni tekintélyében.
A keresztény világ nemcsak háborúban áll, hanem egy vízválasztónál is, amelynél szétválik a jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a szent és a gonosz. E kihívás tétje nem az, hogy ki győz, hiszen Jézus Krisztus visszavonhatatlanul diadalt aratott e világ és az azt elnyomásuk alatt tartó gonosz szellemi lények fölött. A kérdés az, hogy te és én ebből a harcból győztesen vagy vereséggel kerülünk-e ki.
Jézus Krisztus azért küldte el a Szent Szellemet, hogy elvezessen minden igazságra, és ebbe a győzelem is beletartozik. A Názáreti diadala az igazság. Ezért nevezzük életművét evangéliumnak: győzelmi hírnek. Úgy kell járnunk az Úrral, hogy a Szentlélek elvezessen bennünket e diadalból való részesülésre. Napjainkban Szentlélek-függő hívő - ként járj, mert Ő képes téged is elvezetni a győzelemre.
Jézabel a gyülekezetben
„ A thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés [számos görög kéziratban nem a kevés szó szerepel, hanem a súlyos!] panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek. Adtam neki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. Nektek pedig azt mondom és mind a többi thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet, hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon, és uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek, amiképpen én is vettem az én Atyámtól; és adom annak a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.” (Jelenések könyve 2:18—29)
Ennek a gyülekezetnek Jézus úgy mutatkozik be, mint akinek a szeme tűzláng, lába pedig izzó érc. A tűzlángról eszünkbe jut, ahogy Pál apostol a Krisztus ítélőszékét ábrázolja a Korinthosziakhoz írt első levelének 3. fejezetében. A Szentlélek ezen keresztül arra figyelmeztet, hogy mindegyikünk munkája, amit az Úrban végzünk, tűzpróbán fog átmenni. Csak az értékes és időt - álló marad fenn, az időleges és értéktelen elvész. Isten királyságában csak örökkévaló értékek vannak.
Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy újjászületésünk után az Isten Igéjébe vetett hit alapján cselekedjünk és éljünk. A pusztán jó szándékok és a vágyak alapján álló tettek nem időt - álló értékek. Nem minden szándékunk és célunk áll összhangban Isten Igéjével. Az istenfélő hívők alárendelik magukat Isten Beszédének, mert tudják, hogy az az Úr jelenlétét, természetét, erejét hordozza, és a hit tárgyait, a láthatatlan dolgokat Isten Igéjében lehet megragadni. Amivel Isten bennünket meg akar áldani, az az Igén keresztül vehető át.
Isten kimondja Önmagát
A mennyet és annak javait a látható világban Isten Igéje teszi jelenvalóvá. Ezért a hit Isten Igéjén alapul. A hit tárgyait, a nem látott dolgokat nem valami misztikus élmény által lehet megragadni, hanem a prédikált Ige és a Szellem kijelentése által. Legyen szó akár gyógyulásról, akár szabadulásról, akár győzelemről vagy bármilyen sikerről, az Igén kívül ezeket a javakat nem lehet átvenni, nem elég a puszta szándék vagy akarás.
Hogyan lehet a nem látott dolgoknak látható valóságot adni? A Biblia eredeti nyelveiben az Igét jelentő szavak, a davar és a logosz egyaránt kifejezik azt, hogy a szóban mint fogalomban benne van az általa jelentett dolog valósága is. Mivel Isten tökéletesen bírja Önmagát, ezért rendelkezik azzal a képességgel, hogy szavával közölni tudja Önmagát, és magukat a dolgokat is. Isten különleges hatalma abban áll, hogy szava által képes létezésbe szólítani a nemlétezőket. Ezt nevezzük teremtő erőnek.
Az emberi beszéd gyakran csak akusztikai élmény: a dolgokat és a létezőket szavaink csupán jelölik, de nem képesek azokat létrehozni. Ez a nagy különbség Isten és az ember szavai között. Tehát Isten Beszéde jóval több, mint akusztikai jelenség. Szavával együtt Szelleme is kiárad, amely a dolgokat megvalósítja. Ezért nagyon fontos, hogy hitünknek világos tartalma legyen, Isten erejének a kinyilatkoztatásán alapuljon. Imádkozásunkat is hatékonyabbá teszi, ha Isten Igéje alapján fogalmazzuk meg a kéréseinket, mert az arra való hivatkozással, az isteni ígéretek hittel történő megvallásával Isten mellé állunk. Isten mellé, az Ő jelenlétébe Isten Igéjének kimondásával kerülhetünk. Amikor saját gondolatainkat fogalmazzuk meg az imában, önmagunk körül forgunk, és elmaradnak a válaszok kéréseinkre. Számos imát találhatunk a Bibliában, amelyeket Isten emberei mondtak, s ezekre azért jött válasz, mert mindig Isten tökéletes akaratának megfelelően fogalmazták meg szükségeiket és kéréseiket.
A gonosz megtaposása
A Szentírás mint Isten Igéjének írott formája tartalmazza a válaszokat szükségeinkre, a megoldásokat problémáinkra. A Biblia Isten kegyelmi ajándéka, melynek szerzője a Szentlélek, aki által Isten szól. Az Írásban lévő láthatatlan dolgokat akkor vehetjük birtokba, ha a Szentlélek megeleveníti azokat, s így az Írás olvasásakor, tanulmányozásakor szól hozzánk az Úr az Íráson keresztül. A bibliaolvasás azért jelent a hívők számára természetfölötti, szellemi élményt, mert az Írás „istenszellemű” ( theopneusztosz). Csalódást okoz, ha közvetlen misztikus élményben keressük az áldásokat életünkre. A keresztényeknek vissza kell térniük Isten Igéjéhez és a Szentlélekkel való személyes közösséghez egyaránt, hogy a kegyelmi ajándékokat a maguk valóságában hordozzák.
A thüateirai gyülekezethez szóló üzenet a Názáreti Jézus szeméből jövő tűzláng mellett a lábáról is említést tesz, amit izzó, ragyogó érchez hasonlít. A láb az ellenség legyőzését és a fölötte való uralkodást jelenti. Jézus az, aki beteljesítette az Ősevangélium ígéretét: a kígyó fejére taposott. Pál apostol is azzal bátorítja a keresztényeket, hogy „ a békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar! ” (Róma 16:20)
A láb tehát az ellenség elnyomásának a jelképe a Bibliában. Arra utal, hogy a Názáreti Jézus Krisztus az Isten ellenségét, a Sátánt letaposta, lábai alá vetette. Az izzó érc ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Názáreti maga is átment a tűzpróbán, szenvedése és halála által győzte le az ellenséget. Pál apostol ezt így mondja: „ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.” (Zsidó 2:14—15) A Sátán királysága fölött diadalmaskodó Jézus Krisztus mint Fej kormányozza és vezeti az Egyházat, hogy részesítse azt győzelméből.
A varázslás három fajtája
A thüateirai gyülekezettel szemben a panasz az, hogy a hívők inkább Jézabel szellemének megtévesztő hazugságaira hallgatnak, mint Isten Igéjére. Az igeszakasz nem a történelmi személyre vonatkozik, hanem ezzel a névvel egy nagy hatalmú, bukott és romlott szellemi lényt jelöl. A Bibliában Jézabel történelmi személy is, de egyúttal a Sátán szolgálatában álló gonosz angyalt is jelent, akinek jelenlététől és befolyásától óvja az Egyházat, a helyi gyülekezeteket a Szentlélek.
Jézabel szellemének fő tevékenységei: a varázslás és a szexuális erkölcstelenség. A Bibliában szereplő varázslókat három kategóriába lehet sorolni. Az elsőbe azok tartoznak, akik okkult tevékenység által igyekeztek elnyomásuk és irányításuk alá vonni embereket, közösségeket, sőt a természet erőit is. Ezek a mágusok a Sátántól nyert természetfölötti erővel és hatalommal tartották távol az embereket Isten megismerésétől. Az Ószövetségben ilyen híres varázslók voltak Jannész és Jambrész, az Újszövetségben pedig Simon mágus vagy Barjézus.
Közismert, hogy Afrikában eléggé elterjedt a varázslásnak ez a fajtája, de Európában is egyre inkább teret hódít, mert egyre népszerűbbek az okkult praktikák. A varázslás mindig az elnyomás eszköze, célja az emberek és anyagi értékek fölötti kontroll. Áldozatai soha nem találják meg igazi önmagukat. A varázslás szellemileg lenn tartja az embereket, és elzárja tőlük az evangélium megismerésének lehetőségét. Jannész és Jambrész varázslása is eredményes lehetett volna, ha nem ütközött volna Isten erejével, amely Mózesen keresztül működött. Mózes és Jannész, Jambrész spirituális párviadala azt igazolja, hogy Isten fölkent emberei által a kenet megtöri a varázslásokat és igézéseket az emberek, közösségek fölött. Isten kenete nélkül Izrael fiainak nem lett volna lehetőségük megszabadulni az egyiptomi fogságból.
Az elnyomásnak és a szabadulásnak egyaránt több szintje létezik. Számos esetben a történelemben katonai erővel és eszközökkel szerezték meg a nemzeti vagy politikai szabadságot. De tárgyalás vagy megegyezés alapján is sikerült némelyik nemzetnek politikai jellegű szabadságot szerezni, ám ezek a lehetőségek nem voltak adottak az egyiptomi fogságban lévő zsidóság számára. Ezért csak Isten természetfölötti ereje által jöhettek ki a rabszolgaságból.
Az ember legfontosabb része a szelleme, ezért szellemünk szabadsága sokkal fontosabb a politikai, társadalmi szabadságnál. A szabadság persze globális, nem osztható részekre, de azt a Bibliában is láthatjuk, hogy gyakran csak szakaszosan valósítható meg. Először is minden embernek a szellemi szabadságra kell törekednie. Ha szellemünkben szabadok vagyunk, akkor nagy esélye van annak, hogy más területen is szabad emberré tudunk válni. De ha az ember szelleme rabságban sínylődik, akkor előbb-utóbb gazdasági, társadalmi, politikai szabadságát is el fogja veszíteni, ahogy ez történt az ószövetségi Izraellel is. Szellemünk számára a szabadság megszerzésének első lépése a bűnbocsánat, amelynek alapján aztán más függőségekből is képes az ember megszabadulni Isten támogatásával.
A szellemünk szabadságát csak akkor tudjuk megtartani, ha tele vagyunk Szentlélekkel, és az Ő vezetése alatt élünk, mert „ ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság”. (2Kor 3:17) Nagyon sok hívő megtapasztalta, hogy miután elnyerte a szellemi szabadságot, élete más területein is megszabadult az elnyomó, sötét erőktől.
A Sátán mélységei
A hívőkkel szembeni varázslás fő célja, hogy a keresztényeket megfossza a szellemi szabadságtól. Célját néha azért sikerül elérnie, mert a keresztények nincsenek tisztában az okkult praktikák természetével. Nem világos számukra, hogy a természetfölöttinek két forrása van: Isten és a Sátán. A posztmodern világban tömegméretekben fordulnak az emberek a Sátánhoz különböző okkult gyakorlatok által. Annyira kiélezett a verseny a gazdagságért, hatalomért, tudásért ember és ember, nemzet és nemzet között, különböző társadalmi rétegek között, hogy sokan természetfölötti segítséget igényelnek ezek megszerzéséhez, és készek az ördöggel is szövetségre lépni, hogy minél nagyobb legyen a gazdagságuk, hatalmuk, ismereteik. Üzletemberek, politikusok, művészek és mások keresnek fel varázslókat, jövendőmondókat, boszorkányokat, hogy természetfölötti támogatást szerezzenek, és riválisaikat, ellenfeleiket hátrányos helyzetbe hozzák. Úgy tűnik, a világban ma népszerűbb a Sátánhoz fordulni természetfölötti segítségért, mint Istenhez.
Az okkult praktikák fő jellegzetessége, hogy elrejtik az emberek elől valóságos természetüket. Elnevezésük is innét ered (occult: titkos). Ha az emberek Isten Igéjén kívül lépnek be a természetfölötti világba, szükségképpen a Sátán fennhatóságának a területére lépnek, akiről Jézus azt mondja, hogy tolvaj, és „ azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”. (Jn 10:10)
A Sátán egy olyan angyali fejedelem, aki Isten ellensége lett. Nem eredeti lény, hanem teremtmény, ezért tevékenysége mindig csak Isten munkájának az utánzása. Például a Szentlélek karizmáit is igyekszik utánozni, lemásolni. A Szentlélek ajándékait három kategóriába soroljuk: kijelentés, beszéd, erő ajándékai.
Ugyanezt a három kategóriát ismerhetjük fel a szinte felbecsülhetetlen számú okkult tevékenység között. Ezért is nincs értelme felsorolni a különböző ezoterikus praktikákat. Örülhet az az ember, aki ezektől távol tartotta magát, aki nem ismerte meg — ahogy a thüateirai gyülekezetnek írt üzenetben is áll — a „Sátán mélységeit”. A sikeres keresztény élethez és szolgálathoz nem szükséges a pokolba alászállni, a gonoszt megismerni. A siker alapja az Isten ismerete és a gonosz gyűlölete.
Az okkultizmuson belül is megfigyelhető a hármas tagoltság. Vannak olyan ágazatai, amelyekben a Sátán erői működnek, különösen jellemző ez a varázslás tevékenységeire. A jövendőmondás különböző formáiban viszont ismereteket közölnek a gonosz szellemek. De megvan a Szentlélek beszédajándékait utánzó ezoterikus gyakorlat is, amely szavak által közvetít átkokat, igézéseket, rontásokat a célszemélyek irányába. Bálám is szavakkal kívánt átkot helyezni Izraelre, de ezt Isten meghiúsította. Ma is gyakran lehet találkozni átkokon, ráolvasásokon, varázsszavakon keresztül működő varázslásokkal.
Az okkult tevékenységek alapján működő varázslóknak két típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik csak médiuma a sátáni tevékenységnek, olyan praktikákat űz, amelyek eredményeképpen rajta keresztül működik egy gonosz szellem. Ha ezek az emberek nem vetnék alá magukat a gonosz szellemeknek, akkor e szellemek nem tudnák kifejteni káros tevékenységeiket.
Más varázslók viszont irányítani is képesek a gonosz szellemeket. A Sátán hatalmat ad ezeknek az embereknek bizonyos bukott angyalok és gonosz szellemek irányítására, hogy egyéneket vagy közösségeket rabságban tartsanak, és körülményeiket is determinálják. A jó hír az, hogy az Ószövetségben Mózes legyőzte Jannészt és Jambrészt, az Újszövetségben pedig Péter Simon mágust, Pál Barjézust. Ezért a mai keresztényeknek sem szabad elfeledkezniük arról, hogy nagyobb az, aki bennük van, mint aki a varázslókban.
Ki az emberiség jótevője?
A sátánizmus és a New Age modern formái a hatvanas évektől egyre inkább kezdtek elterjedni a világon a legkülönbözőbb formákban. A témában járatos szakemberek mindkét mozgalom létrejöttét olyan személyekkel hozzák kapcsolatba, akik szabadkőműves háttérrel rendelkeztek. A szabadkőművesség egy okkult mozgalom, hosszú ideig a nagy nyilvánosságtól elzártan tevékenykedett, képviselői a 19. század közepétől kezdtek olyan irányzatokat létrehozni, mint a teozófia, amelyek célja, hogy a társadalomban is népszerűsítsék és terjesszék az okkultizmust és az ezen alapuló új világrendet.
A sátánizmus és a luciferianizmus lényegileg ugyanaz, de a két ezoterikus rendszer között van különbség. Ezt Isten Igéjével lehet leginkább megvilágítani: a Szentírás szerint Lucifer, a Hajnal Fia, Fényes Csillag (Hélél ben Sáchár) oltalmazó kerub volt Isten hegyén, aki különleges szépséggel és dicsőséggel megáldott angyali fejedelem volt. Bűnbeeséséig tökéletes teremtménynek jellemzi az Írás, de Ézsaiás próféta kijelentése alapján lázadást szervezett a Teremtő Isten ellen, minek következtében levettetett Isten hegyéről, és azokból az angyalokból, akik követték lázadásában, Istennel szemben álló természetfölötti birodalmat szervezett. Tehát Isten nem Sátánt teremtett, hanem egy felfuvalkodott és lázadó angyali fejedelem lett Sátánná (Ellenség), akit a Szentírás több névvel is jelöl: Sárkány, Kígyó, Ördög (Diabolosz, azaz Rágalmazó) és Sátán.
A sátánisták rendszerének minden eleme a zsidó-keresztény kinyilatkoztatások ellentéte. Ők a gonoszt, az erőszakot, a bűnt, a halált dicsőítik.
Ezzel szemben a luciferiánusok elsősorban egy hamis bibliaértelmezés alapján állnak. Téveszméjük szerint Lucifer az emberiség jótevője, aki az embereket megvilágosodásra, istenné válásra, magasrendű tudásra, szabadságra és jólétre vezeti. Ennek az ellentéte Adonáj, a Biblia Istene, a sötétség és a rossz istene, aki harcol Lucifer ellen, és az emberiséget rabságban és tudatlanságban tartja. Tehát a luciferiánusok a bűnbeesést, Ádám megkísértésének történetét állítják feje tetejére, amelynek eredeti verziójában Lucifer már mint bukott angyal, Sátán, kígyóként kísértette meg Évát, és hazug ígéreteivel (örök élet, istenek lesztek, megvilágosodtok, jó és gonosz tudói lesztek) Ádámot és Évát Isten ellen fordította, föllázította. A luciferiánusok abban a tévhitben imádják Lucifert, hogy istenük az emberiségért harcol a Biblia Istene és a benne hívő kereszténység és judaizmus ellen.
Egyes állítások szerint a különösen magas (33.) fokozatú szabadkőműves nagymesterek Luciferrel állnak kapcsolatban mint szellemi tanítómesterükkel, és tőle veszik a világ „megváltására” vonatkozó programokat. Egyik legismertebb képviselőjük Albert Pike, aki saját bevallása szerint is Lucifert imádta. Emlékműve Washingtonban található. Ő maga is a skót rítusú szabadkőművesek 33. fokozatú nagymestere volt, de az illuminátusok vezetője is.
Sokan hivatkoznak Pike egy levelére, amelyet 1871-ben írt Mazzininek, egy híres szabad kő - művesnek. Ebben felvázolta, hogy milyen módon lehet az emberek tömegeit kiábrándítani a kereszténységből, és elfogadtatni velük a luciferi doktrínát. A levél hitelességét némelyek kétségbe vonják, de az elmúlt években a világban zajló folyamatok alátámasztani látszanak a több mint száz éves múltra visszatekintő koncepciót.
A híres levél hitelességétől függetlenül az elmúlt években a világban megerősödtek azok a folyamatok, amelyek fő célja a nemzetállamok, a nemzeti és a nemi önazonosság fölszámolása, a zsidó-keresztény erkölcsi rendszer szétzilálása, a káosz felé vezető háborúk indukálása, a kereszténygyűlölet gerjesztése, ami mind azt látszik igazolni, hogy nem légből kapott a feltételezés, miszerint világunkat a luciferianizmus felé vezetik bizonyos befolyásos tényezők. Viszont a Jelenések könyve egyértelművé teszi, hogy ennek a világkultúrának a végterméke a „sárkány imádása”, vagyis a sátánizmus. A mostani új, erkölcsi forradalmat, amelynek centruma az Egyesült Államok, ennek az összefüggésében is értelmezi sok, bibliai próféciákat ismerő keresztény. Ebből a luciferi világnézetből szükségszerűen következik, hogy a rossz oldalon a keresztények és a Tórát követő zsidók állnak, ők az úgynevezett „szánalmas alakok” (Hillary Clinton), az emberiség haladásának akadályozói. Az elmúlt években a világ legbefolyásosabb hírtelevízióiban és médiumaiban ilyen színezettel tüntették fel az Isten Igéjéhez ragaszkodó hívőket.
Ne szégyelljük Isten Igéjét!
Sok keresztény viszont nem ismeri a mai keresztényellenes, szekuláris trendeknek ezt a hátterét, csupán elszenvedik a befolyásos médiumok képviselőitől az őket gyakran emberi mivoltukban is megalázó megbélyegzéseket. A modern ember legfőbb vágya, hogy értelmes, művelt embernek tűnjön környezete számára, ugyanis társadalmi tekintélyük az intelligens embereknek van leginkább, ezért sok keresztényben zavart lehet előidézni azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt bigottnak, butának, sötétnek állítják be. Ezek a megbélyegzések öngyötréseket és tépelődéseket, kisebbségi érzéseket, bűntudatot, alkalmatlanságérzéseket is létrehozhatnak, különösen az olyan keresztényekben, akiknek a közösségét emberiség- vagy haladásellenesnek titulálják. Az igaztalan vádak által létrejöhet a keresztényekben, éppen hiúságuk felingerlése folytán, a bizonyítási kényszer: ők igenis intelligens, felvilágosult emberek. Ennek következtében szégyellik istenhitüket és egyházukat, mert prioritásaikban észrevétlenül is változás áll be, elsőbbséget kap az Isten szeretetével szemben a vádlóknak való megfelelés.
Az elmúlt években a fenti jelenségek is szerepet játszottak abban, hogy sok keresztény közösségben a világ befolyásának betudhatóan megosztások jöttek létre, és sokan elfeledkeztek Pál apostol azon kijelentéséről, miszerint „ ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék ”. (Gal 1:10) A keresztények vádlásából a melegaktivisták is kivették a részüket, akiknek az Isten erkölcsi törvényéhez való ragaszkodást olyan vádakkal, rágalmakkal, mint például homofób, rasszista, szexista stb. sikerült kriminalizálniuk a világ előtt. A mai nyugati világot olyan filozófia uralja, amely szerint a haladás erői melegpártiak, globalisták, anticionisták és intelligensek, míg a másik oldalon a sötétség erői, az ultrakonzervatívok, gonoszok, a vaskalapos gyűlöletkeltők állnak.
El kell ismernünk, hogy e hazug ítélkezések hatással vannak a keresztény világra. Növekszik azoknak a keresztényeknek a száma, akik szégyellik Jézus Krisztust és beszédét, szégyellik a hitüket a nyilvánosság előtt megvallani. A keresztényeknek meg kell érteniük, hogy Jézus Krisztus szégyellése nem járható út számukra. „ Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal ”. (Márk 8:38) Ma Isten olyan hívőket akar támasztani, akik bátran kiállnak a Biblia Istene mellett, és szembefordulnak a modern világkultúra varázslásával.
Szellemi önfelszámolás?
Az Egyesült Államok elnökválasztásának eredménye a liberálisokat nagyon váratlanul érte. Trump megválasztását világkatasztrófaként értelmezték, és úgy vélik, sötét évek köszöntenek a világra, mert egy „földre szállt ördög” lett az USA elnöke, akinek győzelmében jelentős szerepet játszottak a bigott, buta, sötét, vidéki fundamentalisták. Szó nincs katasztrófáról, csupán arról, hogy a kulturális forradalom jeles képviselői elveszítették a valósággal való kapcsolatukat, és nagyon nehezen néznek azzal szembe, hogy a kereszténységet még most sem sikerült legyőzniük, marginalizálniuk.
Jézus Krisztus Egyháza nem veszítette el megújulásra való képességét, és ha a következő éveket bölcsen használják föl, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egyáltalán nem lehet szó arról, hogy a kereszténység eljátszotta volna történelmi szerepét. Sőt, a jövő alakulásának meghatározó tényezője napjainkban is. A keresztény világ különböző pontjairól érkező jelek azt bizonyítják, hogy sokan átlátták a globalizmus tényleges célját, és képesek voltak Isten Igéje alapján beazonosítani azokat az erőket, amelyek a világot egyre nyilvánvalóbban szembe akarták fordítani a Biblia Istenével. A világ szellemi önfelszámolásra akarta kényszeríteni a kereszténységet, de a jelek szerint ez a program — legalábbis átmenetileg — megbukott.
A Biblia Adonája nem rossz, hanem jó Isten. Ő az, aki a világot Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata által megbékéltette Önmagával. Lucifer (Sátán) áll a rossz oldalon, és mindazok, akik e bukott angyal valóságát, üdvtörténeti szerepét meg akarják szépíteni, és tudatosan vagy öntudatlanul fölcserélik az igazságot a hazugsággal, a hazugságot az igazsággal, a fényt a sötétséggel, a sötétséget a fénnyel. Erről a tömegről beszélt Pál apostol: „ Mert Isten büntetése ki van nyilatkoztatva a mennyből az igazságot igazságtalansággal akadályozó emberek összes istentelensége és igazságtalansága ellen ”. (Róm 1:18, SZPA-ford.)
Kulturális varázslás
A kereszténység és az egyház rombolásának egyik leghatékonyabb fegyvere a kulturális varázslás. Ezen azt értjük, hogy vonzó, az emberek fantáziájára nagy befolyást gyakorló kulturális termékekkel igyekeznek szétforgácsolni a keresztény értékrendet.
Az elmúlt években különösen Hollywood ontotta azokat az ál-bibliai filmeket, amelyek egyértelmű célja a Biblia meghamisítása, a bibliai hősök lejáratása (például a Noéfilm). Az elragadtatásról szóló próféciákat is igyekeztek gúny és nevetség tárgyává tenni. Számos olyan film és könyv került a piacra, amelyek okkultizmussal, ezen belül mágiával foglalkozó személyeket állítottak be pozitívan; és egyre több olyan alkotást is láthattak a nézők, ahol a meleg szereplők voltak a pozitív hősök. Ezek mind a tradicionális erkölcsi világkép megváltoztatását célozzák.
A sci-fi különböző új, mesterséges mítoszai is a Biblia világképével állnak szemben, de ezek olyan fikciók, amelyek csak az emberi fantázia termékei. A bibliai démonológia alapján a képzelődés, ha elszakad a konkrét létezőktől, dolgoktól, megnyithatja az embert a démonizálódás előtt. Az ember személyiségére nincs pozitív hatással a képzelet mesterséges mítoszokkal történő felszabadítása. Az egészséges képzelet a valóság keretein belül működik kreatívan. Ha irreális világba lépsz ki, abból károk származhatnak, személyiségromboló hatása is lehet. A Bibliában rengeteg olyan óvintézkedést találhatunk — akár a Tórában, de az Újszövetségben is —, amelyek célja, hogy az emberre káros gonosz szellemekkel szemben védelmet nyújtson, amikor valaki a természetes szintről kilép a természetfölötti világba. A varázslás befolyását erősítheti a mesterséges mitológiák által ösztönzött képzelődés. A szülőknek figyelniük kell arra, hogy gyermekeik milyen kulturális terméket fogyasztanak, és azok milyen hatással vannak személyiségük alakulására, fejlődésére.
Babilon titka
A varázslás egy másik típusa a Szentírásban, amikor valaki Istentől kapott tisztségét, tekintélyét vagy szellemi hatalmát Isten munkája, illetve Isten népe ellen használja. Az Ószövetségben Bálámot és Sault lehet ide sorolni, az Újszövetségben pedig a thüateirai gyülekezet Jézabel szellemének magát alávető része vagy a Jelenések 17. fejezetében a „ fenevadon ülő parázna asszony” képe tartozik ide.
Bálámot Bálák, Moáb királya bérelte fel, hogy az exodus népét, Izraelt átkozza meg, és ezáltal fossza meg erejétől. Isten azonban természetfölötti módon beavatkozva megakadályozta a próféta esztelenségét. Átok helyett áldás kimondására késztette Isten Szelleme a pénzszerető prófétát. Később azonban Bálám olyan tanácsot adott Moáb királyának, hogy válasszon ki csinos, vonzó, fiatal moábita nőket, akik meghívják Izrael fiait istenük (Baál-Peór) tiszteletére, majd az azt követő „szeretetvendégségre”. Ez az „ökumenizmus” aztán Isten nagy haragját fölkeltő szexuális erkölcstelenségbe torkollott, minek következtében huszonnégyezer izraeli veszítette életét. Bálám eredetileg Isten embere volt, de a pénz szeretete miatt Izrael ellenségének, Moáb királyának oldalára állt, és Izrael nemzeti érdekeivel szemben lépett fel. Így Isten prófétájából azért lett varázsló, mert szellemi erejét és ismeretét Isten népének rombolására használta. Bálám varázslásának első eszköze az átok volt. Ez gyakori formája a varázslásnak: ilyenkor szellemi tekintéllyel rendelkező emberek önkényesen átkot mondanak testvéreikre vagy embertársaikra. Nagyon fontos, hogy minden szellemi ember ezen a területen figyelembe vegye Isten kijelentését: „ Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz? ”. (4Móz 23:8)
A bálámi átok egy másik formája a vörös mágia: okkultizmussal, bálványimádással idézett elő szexuális erkölcsi romlást Izraelben. Napjainkban a varázslásnak ez a formája is terjedőben van, a Szentírás szerint a hamis vallás és a szexuális erkölcstelenség gyakran összefügg egymással.
Saul, Izrael királya is a varázslás bűnébe esett. Őt Isten hívta el, hogy legyen Izrael királya, felkente Szent Szellemmel, és uralmának első szakaszában nagyon sikeres vezetőnek bizonyult. De Isten Igéjének való engedetlensége miatt az Úr elvetette mint királyt, és helyére Dávidot hívta el. Saul azonban soha nem tudta elfogadni az isteni döntést, és uralkodása, élete hátralevő részét Dávid üldözése töltötte ki, és végül egy jövendőmondó asszonynál, Endórban fejezte be földi pályafutását. Saul király varázslása arra példa, hogy az engedetlen keresztények varázslás bűnébe eshetnek, amikor az Úr által elhívott és fölkent embereket üldözik, szolgálatukat rombolják, és igyekeznek személyüket minél sötétebb és visszataszítóbb színekben feltüntetni.
A Jelenések könyvében szereplő parázna asszony, akit parázna egyháznak is neveznek, egy olyan világméretű vallási és gazdasági rendszert jelképez, amelynek az erejét a varázslás adja. A „parázna” kifejezést a Szentírás használja a szövetségi igéktől elszakadt, bálványimádó Izraelre is, valamint a Názáreti Jézus Krisztustól elszakadt, bálványimádás bűnébe keveredett, világi hatalommal szimbiózisba kerülő egyházra is. Ez a vallás evilági. Hiányzik belőle Isten jelenléte, de különböző kulturális és anyagi gazdagságai miatt nagy befolyást gyakorol a tömegekre a próféciák szerint, valamint az igazi hívők üldözőjeként is ábrázolja a Szentlélek. Igéző ereje a varázslásból származik. Rabul ejti az embereket, és elorozza a föld javait is. A bibliai kijelentés szerint, aki mellette áll, szinte mindenki meggazdagszik — tehát egy olyan vallási és világi nagyhatalomról van szó, ahol az uralkodó osztály mesés gazdagságra tesz szert. Befolyását és gazdagságát egyaránt varázslás által szerzi meg, és végül Isten ítélete zúdul rá még az antikrisztusi világrendszer bukása előtt.
Jézabel
A varázslás harmadik típusának szimbóluma Jézabel. A történelmi Jézabel Szidon királyának leánya volt, akit Akháb, Izrael királya vett feleségül. A királyné azonban nem tért meg Izrael Istenéhez, sőt életműve legfontosabb céljának tekintette, hogy Izraelt elszakítsa a mózesi szövetségtől, és idegen istenek kultuszába vezesse be: Baál és Asera imádásába. Üldözte a prófétákat, és mindent elkövetett, hogy Illés törekvése Izrael visszatérítésére a Tórához kudarcot valljon. Szidon királyának lánya arról is hírhedt volt, hogy lábbal taposta Isten törvényét, koncepciós pert indított, hogy kivégeztesse Nábótot, és meg akarta változtatni az Isten által meghatározott földtulajdonlási rendszert. Gyenge jellemű férjén, Akhábon is uralkodott, és manipulációinak eredményeképpen a király maga is kiváltotta Isten haragját gonoszságaival. A Biblia szerint Akháb gondolkodását is eltorzította, aki Illés prófétában emiatt a nemzet ellenségét vélte látni.
Jézabel az „ötödik hadosztály” szerepét töltötte be Izraelben a maga idejében: Isten népét belső ellenségként rontotta meg, széjjelzúzta bennük az értékítéletre, az igazság azonosítására való képességet. Jézabel és Akháb áldatlan tevékenységének végkövetkezménye Izrael összeomlása, az asszíriai fogság lett, amely a mai napig meghatározza a tíz törzs szétszóratását és aposztáziáját.
Jézabel tehát az olyan pszeudokeresztény varázslók jelképe, akik megtérés nélkül épülnek be az egyházba, és szereznek meg befolyásos tisztségeket, pozíciókat. Péter apostol figyelmezteti a keresztényeket: ahogy az ószövetség népe között is voltak hamis próféták, ugyanúgy az újszövetségi nép között is lesznek eretnekek, akik tévtanításaikkal, hamis kijelentéseikkel, próféciáikkal elszakítják a hívőket a Jézus Krisztussal való közösségtől. Veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni Péter apostol szerint a gyülekezetekbe: olyan tanokat, amelyek alkalmasak arra, hogy elfogadásuk esetén a hívők elveszítsék az üdvösségüket. Ezek a romlott emberek az e világ nézeteit, erkölcstelenségeit hozzák be a közösségekbe, és megfertőzik ezekkel a hívőket. Tevékenységük elsődleges célja, hogy lerombolják Isten Igéjének abszolút tekintélyét, és azzal ellentétes állításokat, tanításokat terjesszenek.
Az igazi Egyház számára Isten Igéje az igazodási pont és a legfőbb tekintély minden kérdésben. Életük gondjaival kapcsolatosan az igazi hívők mindig az Írásból keresik az adekvát válaszokat a kihívásokra, problémáikra. Az Egyház minden része alárendeli magát a Szentírás tekintélyének, és nem enged be a közösségbe azzal szemben álló doktrínákat, érvanyagokat. A korrekcióra is Isten beszédét használják a keresztény szolgálatokban. Ma viszont aggasztó jeleket is láthatunk a gyülekezetekben: egyesek szenvedélyesen keresik az érveket, hogy miért nem kell Isten igazságait elfogadni, sőt másokat is erre ösztönöznek. Ezekben az emberekben Jézabel szelleme munkálkodik, és amit tesznek az egyház ellen, az nem más, mint varázslás.
Eretnekségek csempészei
A hitehagyott keresztények kedvenc fóruma az internet, ahol vehemensen agitálnak és érvelnek Isten népe és a Szentlélek munkája ellen. Mindent elkövetnek, hogy bibliai alapon álló gyülekezeteket destabilizáljanak, és kivonják az embereket Isten Igéjének tekintélye alól. Ez a tevékenység kimeríti a varázslás bűnének fogalmát. Péter azt állítja róluk, hogy „ régtől fogva szünet nélkül ítélet alatt állnak, nem pihen pusztulásuk ”. (2Pét 2:3, SZPA-ford.) Rájuk vonatkoznak a Péter apostol levelében, illetve a Júdás levelében található megjegyzések. E karizmatikus varázslók ítélete már régen megíratott: romboló tevékenységükkel saját pusztulásukat idézik elő.
Mindenki felelős azért a befolyásért, amit másokra gyakorol. A Bibliában az egyik legsúlyosabb bűn az Isten elleni harc (theomakhia). Ez egy nemtelen és diabolikus küzdelem, melynek célja, hogy összezúzza a hívők hitét Isten Igéjében.
Éva megkísértésekor is ez volt a Sátán taktikája: először a kételkedés magvait hintette el Éva szívében. Addig vagyunk sikeresek és kegyelem alatt, amíg Isten Igéjét megtartjuk. Sebezhetővé pedig akkor válunk az ellenség számára, ha a kinyilatkoztatott igazságoktól elfordulunk. Némely hívő azonban pszeudokeresztények befolyására szakad el a bibliai hittől, és kerül bajba.
A hittől való elszakításra irányuló bűnök súlyosságát igazolja Pál apostol konfliktusa Barjézussal Cipruson. A sziget helytartója, Sergius Paulus nyitott volt a Názáreti Jézus Krisztus evangéliumára, hogy azt elfogadja, és teljes szívéből megtérjen az élő Istenhez. De a környezetéhez tartozó Barjézus mindent elkövetett, hogy a római tisztségviselő újjászületését megakadályozza. Pál apostol ezt az embert „ördögfinek” nevezte, és átkot mondott rá.
Tehát senkinek sincs joga embertársait Istennel szembefordítani, vagy elidegeníteni Jézus Krisztustól. Aki erre adja a fejét, jó, ha tudomásul veszi, hogy a Bibliában már meg van írva az ítélete, és destruktív magatartásával a legnagyobb kárt saját magának okozza. Péter apostol 2. levelében ezekről az emberekről úgy is beszél, hogy jobb lett volna nekik, ha soha nem térnek meg, illetve nem kerülnek kapcsolatba igazi keresztényekkel: „ Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. ” (2Pét 2:20—22)
Idézett levelében Péter arra is kitér, hogy Isten soha nem kegyelmezett meg azoknak, akik lázadást szítottak ellene. A bűnbeesett angyalokat láncra verte, Noé világát pedig özönvízzel árasztotta el. Különösen Noé korának állapotából vonhatunk le aktuális tanulságokat, mert Jézus Krisztus az eszkatológiai világ állapotát párhuzamba állította Noé idejével, továbbá az Ábrahám korabeli Szodoma és Gomora apokalipszisével. Mindkét időszakra jellemző volt, hogy az emberek fellázadtak az Isten által alapított házasság intézménye és annak igazságai ellen, új együttélési formákat kerestek, és a természetes élet rendjét természetellenessé változtatták. A normális élet lett utálatos, az abnormális, aberrált szexuális kapcsolatok pedig vonzó, divatos, követendő mintákká váltak. De Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy az Istenbe vetett hitet és a természet rendjét őrző családok — mint Noé és családja, valamint Lót — megmenekültek az ítéletből.
Ezek a példák is figyelmeztetik mindazokat, akik uszító, rágalmazó emberként forgolódnak Isten népe körében. Ezekkel a belső kihívásokkal szemben is csak azok tudnak sikeresek lenni, akik állhatatosan megmaradnak az igazság szeretetében, és ellenállnak a romlást és bomlást előidézni akaró személyeknek és tevékenységeiknek. Péter apostol látását Júdás apostol levele is megerősíti, aki ezeket az embereket szennyfoltoknak, víztelen, szelektől hánytvetett fellegeknek, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fáknak nevezi, akik „ tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre ”. (Júd 13)
Az aposztázia és ébredés kora A thüateirai gyülekezetben is Jézabel szelleme által démonizált személyek fordították szembe a hívőket az élő Istennel. Hamis tanításokkal és próféciákkal negatív változásokat hoztak létre az egyháztagok benső állapotában. Szinte minden apostoli levél hangsúlyozza az ilyen és ehhez hasonló fenyegetettségekkel szemben a hit és a szellemi élet védelmét. Tehát nemcsak az okkultizmus alapján álló, illetve az Istentől kapott tekintélyükkel visszaélő varázslóknak kell ellenállni, hanem az olyan álkeresztényeknek is, akik nem tértek meg, vagy elszakadtak Isten Igéjétől, és rágalmakat, szidalmakat, hazug híreket terjesztenek a keresztények között.
Az aposztaták egy része csak az Úrtól akar elszakadni, de a keresztényektől nem. Sőt szeretnék rávenni a hívőket különböző manipulációkkal, negatív befolyásolásukkal, hogy aposztáziájukban kövessék őket. Ma Krisztus testében szinte mindenhol fellelhetők ezek az ellentmondások és zavarok.
Ez a nyílt háború a keresztények között az Egyesült Államokban végigkísérte az elnökválasztást, és annak eredményét is. Ma sokféle gyülekezet létezik, olyanok is, amelyek csak kulturális értelemben nevezhetők keresztényeknek, ahol elfogadják a melegházasságot, toleránsak a különböző vallások összekeverésével, sőt a gendermozgalom felé is nyitottságot tanúsítanak. Ugyanakkor számos dinamikusan növekedő evangéliumi közösség is van szinte a világ minden nemzetében, akik megalkuvás nélkül hirdetik az evangéliumot, és bátran képviselik, megvallják a hitüket. Ma már nemcsak Istent, de a gyülekezethez való tartozást is szabadon meg lehet választani, illetve változtatni. Aki nem hisz Isten Igéjében, ugyanakkor kereszténynek vallja magát, csatlakozhat olyan liberális és melegpárti gyülekezetekhez, amelyeket a világ ünnepel — és fordítva, a liberális gyülekezeteket is elhagyhatják azok, akik a teljes evangélium alapján akarnak keresztényekként élni.
A keresztény világ kezd kétpólusúvá, igaz és hamis egyházzá válni. Ez a gyülekezeteken belüli törésvonal először Thüateirában jött létre, a varázslás szellemének működése következtében. A mai keresztény világnak a thüateirai gyülekezeti jelenségek ezért is segítséget nyújtanak az Egyház jelenkori helyzetének értelmezéséhez. Ugyanis a kettészakadó kereszténység két pólusának jövője ellentétes módon fog alakulni. Az egyiket, a varázslás befolyása alá került aposztatákat Jézus Krisztus a Nagy Nyomorúságba veti; azokat a keresztényeket pedig, akik megmaradtak a kenetben, az Ige követésében, felemeli az Ő dicsőségébe. Ők vesznek részt a mennyei menyegzőn.
Ezért a mai keresztény világot egyszerre jellemzi az aposztázia és a megújulás. Várhatóan a jövőben is folytatódik a hitehagyás, elszakadnak Jézus Krisztustól és az igazi Egyháztól mindazok, akiket nem Isten ültetett be a Testbe, hanem különböző testi motívumokból keveredtek Isten népe közé, de mindig is jellemző volt rájuk, hogy jobban szerették az e világot, mint Istent, és sokkal fontosabb volt számukra önző érdekeik követése és a szekularizált emberek tetszése, mint az Isten ügyének szolgálata és az Isten tetszésére való életvitel kialakítása. Ezek az emberek a világtól a jövőben is kapnak majd elismerést, és ünnepelni fogják őket, amiért modernizálni akarják, a világhoz akarják igazítani az Egyházat.
Másrészt a jövőben folytatódni fog a keresztény megújulás, ébredés is, és az igazi keresztények betöltik Jézus Krisztus próféciáját: minden nemzetnek hirdettetni fog Isten országának evangéliuma, amit Isten olyan csodákkal és jelekkel fog megerősíteni, melyek következtében vallástalan társadalmi rétegekből sokan teljes szívükből megtérnek majd az Úrhoz, és áldásul lesznek Isten népe és nemzetük számára. Isten munkája nem fog megrekedni, mert Isten nem vonta vissza a kezét. Ezért az őszinte keresztények arra törekedjenek, hogy Isten Szellemének újabb látogatásából, felkenetéséből részesüljenek, hogy be tudják tölteni Isten dicsőségére elhívásukat és küldetésüket.
Az igazi hívőknek nem kell passzívan nézniük a keresztény világ kétpólusúvá alakulását. Akiket lehet, meg kell győzniük arról, hogy egyrészt mik az igazi Egyház ismérvei; másrészt meg kell világítani előttük a választás lehetőségeit, az igazi Egyház perspektíváját, illetve a hamis egyházhoz való tartozás következményeit. A Szentírásban több helyen is szerepel, hogy nagyon sokan hagyják ott Babilont, és telepszenek le Isten országában. Ezt a folyamatot igehirdetésekkel, bibliai üzenetekkel, bizonyságtevésekkel, közbenjáró imákkal és szellemi harccal Isten tökéletes akaratának megfelelően, pozitívan tudjuk befolyásolni.
De akik megátalkodottan harcolnak Isten ellen, azokat meg kell inteni Isten ide vonatkozó próféciáival. Isten gyűlöli a bűnt, a bűnöst pedig meg akarja menteni, mert ő nem örül a gonosztevő halálának, hanem azt akarja, hogy mindenki az üdvösség megismerésére jusson. Az ártó szándékú embereknek, amennyire lehet, meg kell akadályozni a rombolásra, pusztításra való lehetőségeiket.
A nyomtatott hazugság mítosza
Különösen a 21. század elejétől van folyamatosan terjedőben a hazugság szeretete. Ez nyilván azzal is összefüggésben áll, hogy egyre többen kommunikálnak a közösségi oldalakon, illetve ezekről szerzik be információikat. Eddig is tévesen feltételezték sokan, hogy ha egy hazugságot akár cikk, akár tanulmány vagy más írott formában rögzítenek, az morálisan nem minősül olyan súlyú bűnnek, mint az élőbeszéd által történő hazugság, rágalmazás vagy szidalmazás.
Az írott és nyomtatott szó, a könyvek mítosza különösen a 20. században elrejti a nyelv gonoszságát és mérgező erejét az olvasók előtt. A könyvek a 20. században általánosságban is fetisizálva lettek. Ebből származik, hogy a hazugságokat, rágalmakat író szerzők is úgy érzik, értékes munkát végeznek, holott esetleg élőszóban maguk se vállalnák gonosz beszédüket. Az írás is nyelv — ugyanúgy lehet hazugság vagy igazság, mint az élőbeszéd. Sok ember morálisan elfogadhatóbb állapotban lenne, ha soha nem írt volna cikket vagy könyvet.
Ugyanezt el lehet mondani az internet oldalain közölt írásokról, irományokról, cikkekről. Ha nem csevegtél volna, kevesebb bűnöd lenne. A billentyűk ujjunkkal való nyomogatása is a kommunikációhoz, a beszédhez tartozik, ez által is lehet falakat építeni vagy rombolni az ember és ember, az Isten és ember közötti viszonyban. Jézus Krisztus arra figyelmeztet bennünket, hogy minden hivalkodó beszédért számot kell adnunk. Ebbe beletartoznak az sms-ek, blog-írások, kommentek, Facebook-üzenetek stb. is. Beszédünkért természetesen akkor is felelünk, ha cikk, tanulmány vagy könyv formájában adjuk közre.
A hazugságokat, rágalmakat tartalmazó cikkeket nem kell tisztelnünk, hanem mint a nyelvhez tartozó gonoszságot kell őket megvetnünk és gyűlölnünk. Jézus nem akar megszabadítani bennünket a gyűlölettől, hanem arra tanít és nevel bennünket, hogy gyűlöljük mindazt, amit Isten Igéje és Törvénye bűnnek és gonoszságnak ítél, szeressük az igazságot, és igyekezzünk a bűnösöket Jézus Krisztus keresztjéhez vezetni, hogy bűneikre bocsánatot nyerhessenek.
Az átok sem lesz kevésbé hatásos, ha legépelik vagy kinyomtatják. Ha olyanra irányul, akit Isten áld, az varázslás. Ha pedig olyanra, akit Isten is átkoz, az igazságszolgáltatás. Némelyek, különösen a nyálas szeretet hirdetői a bűngyűlöletet gyűlöletkeltő magatartásnak igyekeznek láttatni, és átkozott dolgokkal és tevékenységekkel kapcsolatosan elfogadó magatartást várnak el a hívőktől. Ez a szeretet nem szeretet. A szeretet ugyanis elválaszthatatlan az igazságtól, mivel Isten személye egyszerre maga a szeretet és az igazság is, és az Ő természete nem felosztható.
Jézus világossá teszi, hogy szavaink szívünkben formálódnak. Ez akkor is így van, ha nem a nyelvünkkel, élőbeszéddel mondjuk ki, hanem klaviatúrán kopogtatjuk be. Sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy amit nyelvünkkel mondunk ki, vagy saját kezünkkel írunk le, azzal kapcsolatban érzékenyebben működik a lelkiismeretünk.
Az internet, a számítógép használata a kommunikációban gátlástalanabbá teszi az embert. Némelyek úgy viselkednek, mintha nem is ők gépelték volna a mocskos, trágár szavakat, nem érzik, hogy ezekben a megnyilvánulásokban benne lenne a személyiségük, ezért felelőtlenül használják a közösségi oldalakat a kommunikációban. A nyelv, a beszéd legfontosabb személyiségjegyeink megnyilvánulása. Az internetre felkerült üzenetek, kommentek gyakran magukon viselik a személytelenséget, ezért válnak sokszor brutálissá és embertelenné.
Akármilyen újabb technikai vívmányok kerülnek is a piacra a jövőben, amelyek esetleg még nagyobb lehetőséget biztosítanak a kommunikációra, akkor sem fog megszűnni az ember személyes felelőssége; de még a mesterséges intelligenciával elkészülő robotok vonatkozásában sem — sőt, még növekedni is fog, hiszen ha nagyobb a tudás, nagyobb a felelősség is. Ne felejtsük el, hogy a kommunikáció minden formájáért számon kér bennünket Isten! Használjuk az új technikai eszközöket Isten dicsőségére! Figyelnünk kell, és arra kell törekednünk, hogy pozitív befolyást gyakoroljunk embertársainkra, környezetünkre. Írásaink, SMS-eink, kommentjeink az embereket vonzhatják Jézus Krisztus felé, de el is taszíthatják, szakíthatják őket Tőle.
Júdás apostol azokat a keresztényeket, akik nyelvüket rombolásra használják, visszaélnek testvéreik, embertársaik bizalmával, és azért tartanak fenn személyes kapcsolatot velük, hogy megsemmisítsék szívükben az Úrba vetett hitüket s ezen alapuló jó erkölcsüket, Káinhoz, Bálámhoz és Kóréhoz hasonlítja, akik valamennyien meg is bűnhődtek gonoszságaik miatt.
Az internetet jóra, Isten munkájára is lehet használni. A világhálón keresztül az evangéliumot is hirdethetjük, terjeszthetjük Isten beszédét, és okos, igei érveket oszthatunk meg Isten létezése és Jézus Krisztus feltámadása mellett, bűnösöket vezethetünk újjászületésre, megtérésre.
A kommunikációs forradalom nehézzé tette a sok hazugsággal szembeni védekezést a megtámadottaknak — sőt úgy tűnik, világméretekben többségi pozícióba került a rágalmazás, a hazugság az igazmondással szemben. A keresztények nem engedhetik meg maguknak, hogy levetkőzzék az Isten Igéje által lelkiismeretükbe ültetett gátlásokat, amikor az internetet használják.
Vizsgáld meg, hogy a világhálót az igazság szolgálatára használtad-e, vagy üres, tisztátalan szövegeiddel fertőzted-e meg! Pál apostol szerint mindegyikünk cselekedetei tűzpróbának vannak alárendelve, ami nemcsak azt jelenti, hogy az iPad-ed, laptopod kerül majd a szemétdombra, hanem ha nem térsz meg Istenhez, te magad is a pokolba kerülsz.
Vízválasztó ügyek
Különösen az elmúlt másfél évben történtek a világban és hazánkban olyan vízválasztónak is minősíthető ügyek, események — például az iszlám európai inváziója, az ezzel kapcsolatos népszavazás, kerítésépítés a magyar határon, az amerikai elnökválasztás vagy a Brexit —, amelyek meg - ítélésével kapcsolatosan szenvedélyes vitákra, sőt gyűlölködésekre is sor került keresztény és keresztény között.
Az egyik kihívás előttünk, hogy a hívők jövőjét is befolyásoló világi eseményeket megtanuljuk helyesen, Isten Igéje alapján és prófétai perspektívából értelmezni, s az ezekkel kapcsolatos helyes magatartást és viszonyulást kialakítani. A világ állapotát figyelembe véve senki nem gondolhatja, hogy ilyen vízválasztó jellegű ügyek, jelenségek ne jönnének létre a jövőben, sőt nagy valószínűséggel még több, ezekhez hasonló várható, és a fentieknél még nagyobb horderejű kihívások elé is kerülhetünk.
Ezért is nagyon fontos, hogy az igazi Egyház a Szentlélek vezetését követve betöltse prófétai szerepét a világban, mint Pál apostol, aki — amikor rabként szállították Róma felé a katonák — figyelmeztette a hajó parancsnokát, hogy veszélyes lesz a hajózás. Ezt illetően nagyon fontos lenne, hogy a keresztények konszenzusra jussanak, és ne köve teljenek némelyek apolitikus magatartást az igazi Egyháztól; mások pedig ne szidalmazzák az igazi Egyházat, amiért nem hajlandó a világ követelményeinek alárendelni magát. Az Istent őszintén szeretők számára a legfontosabb, hogy Isten szent ügye haladjon előre. A jelentéktelen ügyek és kérdések kapcsán való viták vagy szóharcok nem erősítik a keresztényeket abban, hogy e rendkívül nehéz időszakban helytálljanak.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy kikért vagyunk közvetlenül felelősek Isten előtt, és nem szabad ez alól hamis felelősségvállalásba menekülni olyan emberekért, akikért másokat ruházott fel Isten felelősséggel. Nem az Egyház a világ megváltója — hanem az Egyház a világ sója és világossága. Ahogy Pál apostol mondja a Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében: „ Működik ugyan már a törvényszegés [törvénytelenség] titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. ” (2Thess 2:7) A világ veszélyes lejtőn halad, de még rendelkezik fékrendszerrel, amely lassítja, hátráltatja a gonoszság beteljesedését és egy új totalitárius világrendszer létrejöttét a földön.
A keresztények kemény időszakot hagytak maguk mögött. Az új kulturális forradalom agresszív pressziója alatt éltek. A világ számos helyén fizikai üldözést szenvedtek el, százezrek veszítették el otthonukat, hazájukat. A melegházasságnak, abortuszliberalizációnak ellenálló amerikai keresztények is sok sérelmet szenvedtek el az elmúlt években. De épp az amerikai választás eredménye bizonyította, hogy az Egyesült Államokban is működőképes még a kereszténység mint a gonosz térhódításával szembeni fékrendszer.
Egyelőre nyitott kérdés, hogy a kegyelem idejének meghosszabbodását hogyan sikerül a megújulásra, az Egyház növekedésére felhasználni. A gyülekezetek belső viszonyait konszolidálni kell, és helyre kell állítani az igei egységet a helyi gyülekezetekben és Krisztus egész testében ahhoz, hogy a következő évek ne csak a keresztény szolgálat szempontjából, hanem a kereszténységet védelmező politika számára is sikeresek lehessenek. Ez minden keresztény alapérdeke. Némelyek tagadják, hogy a kereszténységnek politikai védelemre van szüksége, és durván rágalmazzák azokat, akik az elmúlt időben azért vállaltak politikai aktivitást a keresztény kultúrát és hitigazságokat védelmező politikusok mellett, hogy lassítsák a világkormány/ világközösség létrejöttét, amelynek kialakításában bizonyos vallások, mint például az iszlám, az elmúlt években hatalmi támogatást kaptak a nyugati országok vezetésétől, miközben a keresztényeket negatívan diszkriminálták.
A nyugati országokban megszűnt a semleges állami modell — az elmúlt évek eseményeiből ezt értették meg a keresztények. És azt is felismerték, hogy a legtöbb nyugati ország kormánya nem a keresztény kultúra mellett áll, hanem az azt elpusztítani akaró muszlim vallást részesíti előnyben. Ez a politika szemmel láthatóan csak ideiglenesen veszítette el most erejét, de várhatóan újra világhatalmi dominanciára jut bizonyos idő múlva, aminek következményeiről most jobb nem beszélni. Figyeljünk arra, amit Pál is idézett a zsoltárostól: „ Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában. ” (Zsid 3:7—8)