Németh Sándor válaszol

A Hit Gyülekezete vezető lelkészének a Vidám Vasárnap című élő istentisztelet-közvetítéseken az elmúlt hónapokban elhangzott, nézői kérdésekre adott válaszaiból szemezgettünk.

Öt olyan témából válogattunk, amelyek az elmúlt időben a figyelem középpontjában álltak: a lelkiismeretes élet alapkérdései szorosan kapcsolódnak a ma is zajló III/III-as ügynökvita problémájához is. Hogyan lehet ma Magyarországon megélni vállalkozóknak, alkalmazottaknak vagy fiataloknak? – ez is húsba vágó felvetés. Izrael mai üdvtörténeti szerepe köztudottan viták tárgya a kereszténységben – s az ezzel foglalkozók „hideget is, meleget is kapnak”. Végezetül pedig: a valódi szeretet mibenlétéről.

A lelkiismeret nagy kérdései a gyakorlatban

Nem akarok Önnel vitatkozni, de sok olyan nagymenőt látni, akikről csak azt az egyet nem lehet elhinni, hogy becsületes munkával gazdagodtak meg. Ennek ellenére szemlátomást nincsenek megrokkanva a bűneik vonszolásától – írja egy kedves televíziónéző.

Ez a hozzászólás arra utal, hogy múltkor Ézsaiás próféta 5. fejezetéből felolvastam egy igeszakaszt, amely arról szól, hogy az emberek úgy vonszolják maguk után a bűneiket, mint a szekeret. A gazdagsággal és a gazdag emberekkel kapcsolatban én igyekszem leszögezni, hogy nagyon sokan tisztességes és becsületes munkával szerezték meg a vagyonukat, de kétségkívül vannak olyanok is, akikre utal a kedves televíziónéző.

Az elmúlt összejövetelen a lelkiismeretnek csak egy oldalát vizsgáltuk meg: olyan emberekről szóltunk, illetve a lelkiismeretnek olyan működését tételeztük fel, amikor érzékeny az illető személy lelkiismerete. Ilyenkor a bánat, a bűnök miatt való felelősségvállalás kerül előtérbe, és erről mondtam azt, hogy ha az ember ezt lefojtja, és eltitkolja azokat a konkrét dolgokat, cselekedeteket, amelyekkel kapcsolatosan létrejött ez a felelősségérzés: a bűntudat vagy bűnérzés, akkor a bánat, a szomorúság elhatalmasodik benne, és megemészti a lelkét és a szellemét.

De a lelkiismeretnek ez csak az egyik oldala, és van egy másik is, amellyel majd a mai összejövetelen szeretnék részletesebben foglalkozni, ez pedig az önigazolás, amikor az ember fölmenti magát a lelkiismeret-furdalás, a belső hang, belső vád alól, és megideologizálja maga előtt a dolgokat, úgymond megigazítja magát önmaga előtt. Nos, ez a védekezési mechanizmus kétségtelenül létrehoz az ember pszichéjében egy erőt, de valójában ez az erő irreális, nem tükrözi a valóságot, nincs kapcsolata az igazsággal, ugyanakkor tény, hogy ezek az emberek a földi életben sikeresebbek tudnak lenni, mert a lelkiismeretüket kikapcsolják, úgy, mint amikor a taxis kikapcsolja az órát, és nem méri a megtett kilométereket, hanem csak úgy a hasára üt, hogy körülbelül mennyibe kerül a fuvar. Ugyanígy ki tudja az ember kapcsolni a lelkiismeretét, és végig tud menni az egész életen lelkiismeret-furdalás nélkül: ezért szokták mondani némelyekre, hogy lelkiismeretlen ember, hogy nincs lelkiismerete.

Valóban létre lehet hozni ezt az állapotot szabad választás által önmagunkban, hogy kikapcsoljuk a lelkiismeretünket, és nem problémázunk ezeken a dolgokon, csak kifelé élünk, csak a társadalmi önmegvalósításra koncentrálunk. De egyszer ennek az embernek is szembe kell majd néznie Isten ítéletével, ha nem előbb, akkor az elköltözés utáni pillanatokban, és azt gondolom, hogy sokkal jobb az embernek, ha bűntudat által a lelke megrendül, megtörik e földi életben, mert akkor keresni kezd, kereső emberré válik, ellenőrzi az életének irányát, életvitelét, felülvizsgálja a cselekedeteit, és képes életmódot, életstílust, gondolkozásmódot, illetve világnézetet is változtatni, ha erre szükség van. Ezért sokkal jobb, ha a lelkiismeret mozog, működik, de Pál apostol is beszélt arról, hogy vannak emberek, akiknek a lelkiismerete meg van bélyegezve, vagyis le van zárva: lezárták a lelkiismeretüket, és nem akarják fölnyitni, nem akarnak belenézni, hagyják, hogy egy elhagyatott, periférikus helyzetben legyen a tudatuk alatt.

Valóban úgy tűnik, hogy ezek az emberek nem vonszolják a bűneiket, de azért ha jól megfigyeljük a kirakat mögött lévő tényeket, akkor azt lehet látni, hogy nagyon-nagyon sok gazdag ember szenvedélybeteg, depresszióban szenvednek, szerencsejátékok rabjai, szexfüggő emberek, és sok más egyéb ilyen nyomorúságban szenvednek. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a lelkiismeret kikapcsolása következmények nélkül maradna az ember belsejében, szellemében, lelkében, sőt a fizikai állapotában sem! Én azt gondolom, hogy ez minden emberre hatással van, de kétségtelen, hogy a tépelődő, vívódó ember hamarabb összeroppan az élet gondjai alatt, mint az, aki nem tépelődik.

Tehát Isten igazságát véve figyelembe azt kell mondani, hogy senki nem tudja saját magát megváltoztatni, ha szabad ezt mondani, „készáruk” vagyunk, Isten teremtett olyan törvények alapján, amelyeknek az áthágása, megtagadása mindenféleképpen következményekkel jár: akár gazdag, akár szegény az ember, ezeket a következményeket fel lehet ismerni. Ezért nem az életmód külső kellékeit kell nézni, és nem annak alapján kell megállapítani, hogy egy ember boldog-e vagy sem, hanem azt is meg kell nézni, hogy a kellékek mögött mi van. Gyakran a drága luxusautók, a nagy házak mögött egy boldogtalan ember áll, és ezt is észre kell venni a gazdag emberek esetében is, mint ahogy a szegény emberek esetében is észre kell venni. Sajnos, az emberek nagy része a földön boldogtalan. Szenvednek, olyan igákat és terheket hordoznak, amikről Ézsaiás próféta azt mondta, hogy ezek a bűnnek a terhei, a bűnnek a szekerei.

Tisztelt Lelkész Úr! Hívő emberként előfordul, hogy régi bűneimért újra bocsánatot kérek Istentől: olyankor úgy érzem, hogy helyesen cselekedtem. Később azonban rám tör a bűntudat, hogy az ismételt bocsánatkérés igazából a hitetlenségemet bizonyítja: hogy nem hittem el Isten megbocsátását. Kérem, adjon tanácsot, mit tegyek! Nagy János

Nagyon fontos kérdést tett fel nekünk, kedves Nagy János! Valóban rendkívül fontos, hogy az embernek szilárd hite legyen a bűnbocsánatban, ha már megtért, és megvallotta a bűneit. Ez a szilárd hit pedig Isten Igéjén kell hogy álljon. A Zsidókhoz írt levélben a Szentlélek Pál apostolon keresztül azt fejti ki, hogy az Ószövetségben több áldozat volt, ezzel szemben az Újszövetségben egyetlen áldozat van. Nagyon lényeges kérdésnek tartom, hogy az Újszövetségben egyetlen áldozatról van szó, mert ez azt jelenti, hogy ha az ember vétkezik hívő korában, akkor is ezt az egyetlenegy áldozatot kell megragadnia hittel.

A Názáreti Jézus Krisztus közel kétezer éve – ez történelmi tény – föláldozta magát a világért, minden emberért, és a vérét adta értük. Annak ellenére, hogy már közel kétezer éve történt az engesztelő áldozat, semmit nem veszített hatékonyságából, hatalmából, erejéből, mert Jézus olyan vért tett le az Atyának, és olyan vérrel hinti meg azokat, akik segítségül hívják a nevét, és bűnbocsánatot kérnek tőle, amely vérben örök élet van! Vagyis a kétezer év sem tudta ennek a vérnek az erejét és hatalmát semmissé tenni. Ugyanolyan erő, ugyanolyan élet, ugyanolyan hatalom van ma is a Názáreti Jézus vérében, mint akkor, amikor föláldozta magát a golgotai kereszten.

A hit ezt az örök érvényű, egyetlenegy engesztelő áldozatot ragadja meg. A hit mindig a nem látott dolgokról való meggyőződés, és jelen esetben a hit azt állítja, hogy nem a saját bűnei miatt halt meg Jézus, hanem az én bűneimért, és a vérével bűnbocsánatot szerzett számomra. Rendkívül fontos, hogy a hívő emberek soha ne veszítsék el ezt a hitüket, és ha vádlást éreznek a lelkükben rég elkövetett bűneik miatt, újra fontos, hogy megerősítsék hitüket a Názáreti Jézus vérében, az engesztelő áldozatban, és akkor a vérben lévő erő újra fölszabadul, és kiépíti, illetve megújítja a hívő emberben a megigazulás ajándékát.

Ez a megigazulás tulajdonított igazság, tehát Isten Szellemének a kenete a Názáreti Jézus Krisztus érdemeit, igazságát helyezi rá a hívőre, és ezt a hívő át is éli, és bizonyosságot szerez arról, hogy meg vannak bocsátva a bűnei. Nagyon-nagyon fontos, hogy mindennap a bűnbocsánat uralma, kegyelme alatt álljon az ember szíve és lelke, mert erre épül minden más áldás. Ha a bűnbocsánat biztonsága, bizonyossága megvan az ember szellemében, akkor jön létre, és így marad fönn benne az a bizalom, ami által minden esetben, minden szituációban, minden szükségével az élő Istenhez tud fordulni.

Ezt a bizalmat emészti meg a bűntudat és a bűnösségérzés, ezért a kedves televíziónézőnek is, de mindenki másnak is felhívom a figyelmét, hogy ha bűntudat alatt állnak, akkor nagyon fontos, hogy hittel keressék Istent. Előfordulhat, hogy külső vádlás vagy külső nyomás következtében akar újra kiépülni a bűntudat és a bűnösségérzés. Tudjuk, hogy az ördögöt a Biblia Diabolosznak nevezi, Vádlónak, aki éjjel és nappal vádolja a hívőket. Isten Igéje arra biztat, hogy: „Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek!”

Ezek szerint Isten ellensége, az ördög nagy előszeretettel próbálja bűntudattal és bűnérzéssel nyomás alatt tartani az embereket, hogy kilopja a szívükből, lelkükből a bizalmat és a hitet. Ha ilyen démonikus befolyás következtében kerül az ember élete bűntudat és bűnösségérzés alá, akkor elégséges, hogy ellenáll az ellenségnek: megvallja a hitét Isten Igéjében, és föl fog szabadulni. De ebben is természetesen kitartónak kell lenni: ha első próbálkozásra vagy kísérletre nem sikerül, akkor fog sikerülni másodikra! Gyakran én is sokszor megvallok egy igét, pontosan azért, hogy a bűntudat és a bűnösségérzés alól föl tudjak szabadulni.

De természetesen, ha konkrét tetteimre, hibáimra vagy vétkeimre épül a bűntudatom és a bűnérzésem, akkor ez így nem működik: akkor meg kell bánnom a rossz cselekedetemet, meg kell vallanom az Úrnak, és bűnbocsánatot kell kérnem tőle. De ezt is megadja az Úr, mert meg van írva, hogy van nekünk engesztelő áldozatunk, nem szükséges, hogy a Názáreti Jézus újra föláldozza magát a golgotai kereszten, hogy ismételten bűnbocsánatot szerezzen. Ő továbbra is főpap, valamint engesztelő áldozat is egyben, és ott van a mennyekben: ami-kor hozzá fordulunk, Ő pedig az Atyához, az Atya mindig ránéz, és az Ő engesztelő áldozatát érdemként nekünk tulajdonítja. Ez tehát az a tulajdonított igazság, amelynek eredményeképpen Isten kegyelme leveszi rólunk a bűntudatot és a bűnösségérzést, és fölemelt fejjel élhetünk, és örvendezhetünk az Úrban!

Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és Istentől bocsánatot kért érte, de a megbántott emberrel nem rendezi a kapcsolatát, lehet-e bűnbocsánata? – kérdezi egy másik kedves televíziónézőnk.

Természetesen nagyon fontos a szándék, mert előfordulhat, hogy miután rendezi az Úrral a kapcsolatát, megvan benne a szándék és a készség, hogy a felebarátjával is rendezze, de bizonyos okokból fakadóan erre nem kerülhet sor. Itt az irányadó az, amit Jézus Krisztus mondott a Hegyi Beszédben: „Ha az áldozatodat az oltárra viszed, és közben megemlékezel arról, hogy a felebarátodnak panasza van ellened, akkor az ajándékodat tedd le, menj el a felebarátodhoz, békülj meg vele, és utána menjél az oltárhoz, és vidd fel az Úrnak az ajándékodat.” De természetesen adódhat olyan helyzet is, amikor megvan egy emberben a készség a kapcsolat rendezésére, viszont a másik félben nincs meg, ezért kilátástalannak tűnik még a próbálkozás is, ezért az emberek már nem is kísérleteznek, mert nem akarnak újabb sértéseket végighallgatni…

Ilyenkor a legfontosabb az, hogy a készséget őrizzük meg a szívünkben, hogy ha abban az illetőben, peres félben egyszer mégis létrejön ez a készség, akkor legyünk mi is hajlandóak rendezni vele a kapcsolatot. Tehát nem lehet egyértelműen válaszolni erre a kérdésre, hogy lehet-e bűnbocsánata az ilyen embernek vagy nem, de mindenféleképpen arra kell törekednie az embereknek, a hívőknek meg különösen, hogy békességben éljenek embertársaikkal, és kiemelt módon testvéreikkel.

Németh Sándortól kérdezném, hogy mit jelent pontosan a Rómaiakhoz írt levélben az, hogy „menthetetlen vagy, bárki légy, aki ítélsz” ? Véleményt sem mondhatunk másról? Az is ítélkezés? Köszönöm a választ, Ildikó

Nem, kedves Ildikó, a hamis, képmutató ítélkezésről van szó a Rómaiakhoz írt levélben: olyan farizeusokról, képmutató emberekről beszél Pál apostol, akik megítélik a felebarátjukat bizonyos kifogásolható magatartás vagy cselekedet miatt, de közben ők is ugyanazt cselekszik. A Názáreti Jézus Krisztus felhívja a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogy az ember ítéletalkotása igazságon alapuljon. Ha lemondanánk az ítéletalkotásról, akkor az erkölcsi érzékünket tompítanánk el, sőt el is veszíthetnénk, mert az erkölcsi normák és értékek igazából akkor tudnak megvalósulni, és akkor tudja az ember ezeket hordozni, hogyha állandóan fejlődik a jó és a rossz közötti megkülönböztető képessége.

A jó és rossz szétválasztása, a rossz elítélése és a jó választása az egyik legalapvetőbb feladata minden egyes embernek, és különösen azoknak, akik Istennek tetsző életet akarnak élni. Ezért ebből a szempontból is rendkívül fontos, hogy igazságosan hozzon az ember ítéletet, tehát ne szubjektív módon, ne az indulatai alapján, ne elfogultság alapján, hanem Isten Igéje alapján. Jézus azért dorgálta meg a farizeusokat, mert elhagyták az ítéletet, viszont a könnyebb dolgokat megtartották. Ezért a Biblia azt tanácsolja, hogy ne hagyjuk el az ítéletet, hanem nagyon gondosan, igazságosan, objektíven vizsgáljuk meg a dolgokat.

Különösen fontos, hogy a gyülekezeten belül meg legyen ítélve a rossz, hogy a gyülekezet meg tudjon tisztulni. De a világban nem a mi dolgunk az erkölcsi értékítélet megfogalmazása, hanem ehhez megvannak az illetékes emberek, és kell is, hogy legyenek ilyenek. Például ugye II. János Pál pápa ilyen személyiség volt, aki rendszeresen bizonyos nagyon fontos erkölcsi kérdésekben megfogalmazta álláspontját, méghozzá olyan módon, amely egyetemesen a zsidó–keresztény kinyilatkoztatásnak az érdekeit képviselte.

Ilyen személyekre tehát szükség van, hogy a világ ne süllyedjen le abba az erkölcsi rosszba, ami kiválthatja Isten haragját, illetve ítéletét, de az átlagkeresztényeknek, lelkészeknek, pásztoroknak a fő feladatuk az, hogy a saját környezetükben, családjukban, otthonukban, gyülekezetükben meg tudják különböztetni a jót a rossztól, és a rosszal szemben harcoljanak, és igyekezzenek kiiktatni a közvetlen, személyes életterükből.

Ilyet még nem éreztem: ez a zene egyszerűen ledöntött a lábamról! Csodálatosat érzek most, de nem értem, miért zokogok. Isten megbocsát az embernek mindent? Nyolc abortuszt is? Legyenek szívesek választ adni!

Igen, megbocsátja Isten a nyolc abortuszt is, csak az ember mondja, hogy: Megbántam, Uram, kérlek, bocsáss meg!

Kedves Németh úr! Katolikus vagyok, és bár nem mindenben tudok egyetérteni Önökkel, mégis nézem a műsorukat, és támogatom az Önök munkáját. Ön szerint üdvözülhetek-e, ha megmaradok a katolikus hitben? Őszintén várom a válaszát!

Nekünk ebben a kérdésben az az álláspontunk, ami a Márk evangéliumban található – mert hisszük, hogy Isten Igéje képezi a hit mérőzsinórját, és ez bármely felekezethez tartozó emberre egyformán vonatkozik, feltéve, hogy a Biblia alapján, vagyis a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás alapján keresi az Istennel való kapcsolatát –, ez pedig úgy szól, hogy „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül” . Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy a Názáreti Jézus nem arról beszél, hogy ha valaki ennek vagy annak a felekezetnek a tagja, akkor üdvözül, hanem azt jelenti ki a Biblia, hogy aki hisz, mármint a Názáreti halálában és föltámadásában, és újjászületik – ugyanis a keresztség nem más, mint Jézus Krisztus halálával, eltemetkezésével, föltámadásával való azonosulás –, az üdvözül.

Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy az illető milyen felekezet keretein belül gyakorolja a hitét, de nyilvánvaló, hogy a bibliai hitet csak olyan felekezetben tudja tartósan gyakorolni valaki, amely nem foglal állást Isten Igéjével szemben. Tehát, ha valaki ilyen igei alapokon álló gyülekezetben gyakorolja az előbb körülírt hitét, akkor üdvözül. Ezért nem lehet olyat mondani, hogy az egyik felekezet üdvözítő egyház, a másik felekezet meg nem üdvözítő egyház. Ilyen nincs, mert nem az egyház az üdvözítő: az üdvözítő a Messiás, a Názáreti Jézus Krisztus. Minden ember tőle kapja az üdvösséget: Ő adja a bűnök bocsánatát, az Ő vére által szabadul meg az ember azoktól a válaszfalaktól, amelyek elválasztják az élő Istentől, éppen ezért a hit sokkal fontosabb, mint a felekezeti hovatartozás.

Tisztelt Németh Sándor! Nagy bűnöm van: én egy kisebbfajta prostituált vagyok, szeretném abbahagyni, és normális életet élni, de nem bírok belőle megszabadulni. Kérem, imádkozzanak értem, hogy elhagyjam ezt a bűnömet! Köszönettel, K. Zs.

Én azt gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy kisebb- vagy nagyobbfajta prostituált valaki, hanem az, hogy szüksége van az embernek a szabadulásra, Isten kegyelmére. Az Úr akkor tudja megszabadítani az embert, ha szívében hozzá fordul.

Mária Magdolna is hasonló mesterséget űzött, de amikor találkozott a Názáreti Jézus Krisztussal, akkor töredelmesen, bűnbánattal megalázkodott az Úr előtt, Ő pedig megbocsátotta a bűneit. Sőt, több gonosz szellemet, démont kiűzött belőle, ami alapján meg vagyok róla győződve, hogy a prostituált férfiakban is és nőkben is démonok vannak: ez a mesterség démonikus mesterség, és ezért azoknak az embereknek, akik ilyenbe belekerülnek, démonoktól való szabadulásra van szükségük.

Ezért is tartalmazza az evangélium Mária Magdolna történetét, mert Isten ezzel is jelezni akarja, hogy ebből az állapotból csak akkor lehet kiszabadulni, és az érintettek csak akkor tudnak igazából megtisztulni, ha nemcsak megbánják a bűneiket, és bűnbocsánatot nyernek, hanem a bűneik mögött lévő gonosz szellemeket is kiűzik belőlük: mert vannak démonok.

Néhány napja elvesztettem a pénztárcámat, benne a teljes havi fizetésemmel és az összes iratommal. Legnagyobb megdöbbenésemre rövid időn belül jelentkezett egy ember, akiről később kiderült, hogy az Önök gyülekezetének a tagja, és visszaszolgáltatta az értékeimet. Azóta is a történtek hatása alatt vagyok: fantasztikus, hogy vannak még ilyen emberek! Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki, és Önöknek is.

Köszönjük! Külön köszönöm annak, aki ezt cselekedte!

A III/III-as ügynökök ügye

Tisztelt Lelkész Úr! Ön szerint hozhat-e erkölcsi megújulást az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala? Egyházi szempontból ezt belügynek vagy közügynek tartja? James Bond

Kedves James Bond! Nagyon bonyolult kérdés, de én azt gondolom, helyes, ha az ügynöklistát nyilvánosságra hozzák. Azt nem hinném, hogy ezzel azonnal elindul Magyarországon egy erkölcsi megújulás, de mindenféleképpen megteremti azt a lehetőséget, hogy az emberek többé ne a parlamentet és a kormányt hibáztassák, hogy eltitkolta előlük azokat az információkat, amelyek feltétlenül fontosak lettek volna egy megújuláshoz. A hatalomnak erkölcsi kötelessége, hogy ne rejtse el a polgárai elől azokat az információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az emberek megértsék az életüket, sorsukat.

Ugyanis nemcsak a rendszer módosításáról szól a történet, hanem ez a mai napig komoly, élő probléma, amely érdekli az embereket. Személy szerint engem is érdekel, és nagyon sok más embert is foglalkoztat.

Az már egy más kérdés, hogy amikor az internetre kiteszik az ügynöklistát, az emberek hogyan reagálnak. Aki közömbös volt eddig is, az maradhat továbbra is közömbös, akit viszont érdekel, az megnézheti a listát, és levonhatja a megfelelő következtetést.

Azt is szerencsésnek tartom, hogy nem közvetlenül az első szabad parlamenti választás után hozták nyilvánosságra ezeket az információkat, mert például én magam is érintett vagyok – de nem úgy, mint ügynök, hanem mint célszemély! –, és bennem is munkálkodtak akkor bizonyos indulatok, és tudom, hogy nagyon sok emberben ez heves indulatokat váltott volna ki. Mostanra viszont úgy látom, hogy nagyon sokan, akik érintettek voltunk mint célszemélyek, mindezt feldolgoztuk, és semmi boszszúvágy nincs bennünk – de azért szeretnénk ismerni a múltunkat. Mélységesen megdöbbent, hogy az elmúlt tizenöt évben a médiában többnyire ügynököket mosó és védő beszédeket lehetett hallani, viszont a célszemélyekről őszinte részvéttel kapcsolatos megnyilvánulást szinte nem is láttam. Ez a nagy probléma! Ezért ebben az országban még nagyon sok barna víznek kell lefolynia a Dunán, hogy kék legyen az a Duna, és megváltozzon ez az ország.

Mint mondtam, az ügynöklista nyilvánosságra hozatala önmagában nem tud erkölcsi megújulást létrehozni, de megteremtheti annak előfeltételét. Ugyanis a bűn ismerete elengedhetetlen az erkölcsi megújuláshoz. Ha nincs bűnismeret, akkor nem tud az ember megtérni.

Az érintetteknek most azzal kell szembesülniük, hogy azok az emberek, akik annak idején barátságot színleltek, és belopakodtak a bizalmukba, ebből keresték a kenyerüket, és ebből éltek jól, nem elég, hogy még a rendszerváltás után is kiváltságos pozíciókat kaptak ezért, hanem a hatalom még ma is védelmezi őket. Ez mindennek a teteje! Amíg ez így marad, addig a magyar társadalomban nagyon igazságtalan világ lesz, és ezt nem lehet másképp felszámolni, csakis nyilvánosságra hozatallal.

A Biblia azt mondja, hogy amit napvilágra hoznak, az már nem sötétség. Nagyon fontos megtudnunk, hogy például egy népszerű polgármester hogyan került a pozíciójába. Nem kell bosszút állni rajta, de a következő választáson sok ember figyelembe fogja venni: nem biztos, hogy az illető a politikai teljesítménye, tehetsége által került abba a pozícióba, hanem esetleg azért, mert egy titkos hálózat áll mögötte, amelynek a segítségével az ő társadalmi érvényesülése könnyű, másé viszont nagyon is nehézkes, göröngyös. Azt gondolom, hogy elengedhetetlen ennek a kérdésnek a tisztázása, és ebben valóban nagyon nagyot kellene előrelépni.

Ahol csak beszélek emberekkel, mindenki arról panaszkodik, hogy alig lehet lépni a korrupciótól, az igazságtalanságtól. Ha ez az állapot, ami most az országban van, nem fog megváltozni, a mostani is egy ugyanolyan igazságtalan rendszer lesz, mint az előző kettő, és a gyermekeinknek, unokáinknak sajnos újra elő kell szedniük a politikai változáshoz szükséges mentalitást, hogy véghezvigyenek egy olyan változtatást, ami ezt az országot élhetővé teszi, mert szerintem most alig élhető.

Tehát én azt gondolom, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala helyes lépés. Mindenkinek fel kell dolgoznia a múltat. Az ügynököknek be kell vallaniuk őszintén, hogy azok voltak, vagy ha nem voltak azok, akkor van bíróság: lehet pereskedni. Szerintem kisebb baj fog ebből származni – a jelenlegi helyzetben sokkal nagyobb a baj. A nyilvánosságra hozatalból is lesz sok baj, de azok sokkal kisebbek és kezelhetőbbek, mert a társadalom ma már sokkal türelmesebb, megértőbb, és mindenképpen helyes, ha ezek a dolgok le vannak kezelve.

Az egyházak sem teszik helyesen, ha ezt belügynek tekintik, mert ez nem belügy, hanem közügy. Nemcsak rendszeres templomba járók mentek gyónni, hanem – különösen régebben – a romlott katolikusoknak is illett karácsonykor és húsvétkor meggyónni. Én is így hívtam magamat. Olyankor aztán az ember megnézte, hogy hová megy, és igyekezett túl lenni ezen a „kötelességén”. De ha történetesen egy ügynöknek vallotta meg az ember a bűneit, az meg továbbadta, az szerintem közügy, nem belső ügy.

Ezt üzenem James Bondnak! Nekem semmi problémám nincs az ügynökökkel, titkos szolgákkal, kémekkel, ha ellenség ellen fejtik ki a tevékenységüket, de mi ebben az országban nem voltunk ellenségek, csak ellenségként tartottak számon. Most sem vagyunk ellenségek, mi most is ennek az országnak a polgáraiként tartjuk számon magunkat, és kikérjük magunknak, hogy bizonyos emberek azt olvassák ránk, hogy ellenségek vagyunk. Nem vagyunk ellenségek!

Épp itt a baj, hogy ellenségnek nyilvánítottak olyan embereket, olyan társadalmi rétegeket, akiket éppen hogy védelmezni kellett volna, és nem üldözni. Persze, joga van az államnak információt szerezni az ellenséggel szemben, mert egy országnak, egy államnak, egy nemzetnek jogában áll minden ellenséges tevékenységgel szemben saját magát megvédelmezni. Ez szakemberekre tartozik, nekik kell eldönteniük, hogy ezeket a célokat hogyan lehet megvalósítani.

Itt azonban nagyon sok sűrű, megoldatlan gond és probléma halmozódott fel a múltból. Legjobban annak örülnék, ha az egész huszadik század összes bűneit – mármint a politikai elit bűneit – kiraknák az internetre: ez az első világháborúra, a nyilas rendszerre, a Horthy-rendszerre egyaránt vonatkozik. Legyenek elérhetők a tények, és ismerjék meg az emberek, hogy melyek az egyértelműen ellenőrzött, bizonyítható tények a nemzetünk, illetve a különböző politikai elitek bűneivel kapcsolatosan. Mindig jobban jár az az ország és az az elit, az a nemzet, amely tisztában van azzal, hogy ki, mikor, mit, miért vétkezett: annak van lehetősége, hogy megújuljon. De ha nem tudja, hogy mit vétkezett, akkor nem tud megújulni.

A megtérésnek is az a lényege, hogy először bűnismeretet kell tanulnia az embernek. Ezért adta Isten a Törvényt, hogy a bűnismeret létrehozza benne a bűntudatot, hogy utána képes legyen magát korrigálni, meg tudjon változni, és tudja azt mondani: „Bocsánat!”

Jól imádkoztatok, rohadékok – írja egy másik kedves televíziónéző –, most örül a lelketek, igaz? De ha ti is a rendszerváltás előtt éltetek volna, ugyanúgy ti is rajta lennétek a listákon, mint a püspök atyák. Ez csak egy lejárató kampány, szégyellje magát mindenki, aki részt vett benne!

Az a helyzet, hogy a baj akkor történt meg, amikor aláírták a beszervező nyilatkozatot, tehát most, ezekben a napokban nem baj történik, hanem megteremtődnek az újrakezdés és a megújulás feltételei, feltéve, hogy nem vádaskodásba és gyűlölködésbe torkollik ez a folyamat. Egyébként is még hivatalosan nem hozzáférhetőek ezek a titkosszolgálattal kapcsolatos anyagok.

Sajnálom, hogy a kedves televíziónézőnek ez a véleménye. Nagyon fontos a keresztényeknek, hogy az igazságot jobban szeressék, mint az embert. Fontosabb az igazság szeretete mindennél.

Pál apostol a saját, zsidóktól elszenvedett sérelmeit vetítette a vallásra, és ezzel a sarkából fordította ki a zsidó vallást. Egyébként tény, hogy ő maga római III/III-as volt – írja egy kedves televíziónéző.

Pál apostol nem volt III/III-as, és római sem volt. Inkább valamiféle operatív tisztnek mondhatnánk, tehát magasabb beosztásban tevékenykedett a megtérése előtt, és ezt valóban kapcsolatba lehet hozni a pártállam klerikális elhárító osztályának a tevékenységével. De szeretném hangsúlyozni, hogy nem egyszerű besúgó volt, hanem inkább besúgókat fizetett és tartott fenn, tehát rendszerfönntartó volt ebben a gépezetben, aztán Isten kegyelmet adott neki, és a nemzetek legnagyobb apostola és tanítója lett. Tehát van reménység, ha megtér az ember!

Ami pedig a zsidó vallásra vonatkozó megjegyzését illeti, ezzel abszolút nem tudok egyetérteni! Pál apostol nem fordította ki a zsidó vallást, hanem arra mutatott rá, hogy azok az ószövetségi próféciák, amelyek a megváltásra és a Messiásra vonatkoznak – legalábbis az első eljövetelére: hogy a Messiásnak szenvednie kell, meg kell halnia, majd föl kell támadnia –, tehát ő azt állította, hogy ezek mind beteljesedtek a Názáreti Jézusra vonatkozóan. Ez volt az első, leglényegesebb üzenete.

A második nagyon fontos dolog, amit Pál apostol olyan világosan és tisztán felismert, hogy a nemzetekből jövő embereknek nem kell körülmetélkedniük: elegendő számukra a hit által való megigazulás. Igaz, a körülmetéltek is hit által igazulnak meg, ezt is hangsúlyozta. Ez a látása is teljes mértékben meg volt alapozva az Ószövetségben: elég csak arra gondolnunk, hogy Isten Ábrahámmal két szövetséget kötött. Először megkötötte vele a hit szövetségét, amikor még Ábrám volt a neve, és még pogány ember volt. Tehát először a hit szövetségét kötötte meg vele Isten: hit által igazult meg Ábrám. Több év után aztán kötött vele egy újabb szövetséget is: az úgynevezett körülmetélkedés szövetségét, ami már egy nemzetnek az üdvtörténeti szerepét, pályafutását jelölte ki. Ilyen módon Ábrahám – nagyon helyesen látta meg Pál apostol – egyszerre két csoportnak az atyja, sőt háromnak is: először is Izraelnek az atyja, másodszor a hitből megigazultak atyja, és természetesen még számos, ma már nehezen azonosítható közel-keleti népnek is atyja Ábrahám.

Pál apostol azt is írja, hogy „szüntelen való a szívének fájdalma” , és szívéből kívánja Izrael üdvösségét, sőt imádkozik is azért, hogy Izraelnek üdvössége legyen, tehát hogy nemzeti szinten is be tudjon kerülni Isten tervébe, és Istennek minden ígérete megvalósuljon a nemzet életében. Tehát annak ellenére, hogy nagyon súlyos vitái voltak Pálnak a korabeli vallási vezetőkkel, azt semmiféleképpen nem lehet állítani róla, hogy destruktív személy lett volna. Nagyon szerette a népét, és meg vagyok róla győződve, hogy az örökkévalóságban is szeretettel drukkol nekik ebben a nagyon fontos, nehéz időszakban.

Meg lehet-e élni ma Magyarországon?

Uram, vállalkozó vagyok, naponta hazudok, csalok, de csak így tudok munkát biztosítani az embereimnek és magamnak. Egyébként mindent elvinne az állam, és éhen halnánk. Ha őszinte és becsületes lennék, semmim nem lenne, csak adósság és köztartozás.

Hát ez nem jó hír, ha ilyen van! Ezért is gondolom, hogy fontos, hogy Isten segítségével megváltozzon a helyzet, és ne kelljen az embereknek ilyen eszközökkel megszerezni a létfenntartáshoz szükséges javakat. De az, hogy valaki ezt így bevallja, már őszinteségre vall, és azt mutatja, hogy a lelkiismerete működik. Nehéz megítélnem nekem, hogy ez most valóban jogos észrevétel-e vagy sem. Tehát ezzel kapcsolatosan kérném, hogy a kedves televíziónézők fejtsék ki az álláspontjukat, hogy valóban ilyen-e a helyzet, hogy csak naponkénti hazudozásokkal és csalásokkal tud Magyarországon megélni egy ember. Várjuk az észrevételeket erre a kérdésre!

Ugyanerről a következő héten:

Nagyon sokan küldtek hozzászólást a magyar vállalkozók helyzetével kapcsolatosan. Csak kettőt emelek ki ezekből:

Tisztelt Németh úr! Egyetértek a telefonálóval, hogy Magyarországon nagyon nehéz tisztességesen vállalkozni és érvényesülni. Úgy gondolom, hogy népnyúzó jellegűnek lehet minősíteni a magyar pénzügyi helyzetet. Károly

Sajnos ez az álláspont a domináns a hozzám érkezett üzenetekben.

Tizenkét éve dolgozom egy oly sokat emlegetett hivatalnál, és az az igazság, hogy az állam valóban szinte elviselhetetlen terheket hárít a vállalkozásokra, emellett az ösztönző intézkedések száma elenyésző, és csak kevesek számára jelentenek valódi segítséget. Gogol

Sokat mond a Gogol név, és találó is. Tehát van feladat!

Tisztelt Szerkesztőség! Ismerőseim egy-két kivételtől eltekintve mind el vannak adósodva. Normális ez, hogy alapvető dolgokat: lakást, autót csak tíz-harminc évi hitelre tud vásárolni a magyar ember? Szerintem nem. Mi a kiút? Szerintem sok embert érdekelne az adósságokból való teljes szabadulás. Műsoruk kitűnő, kezdetektől fogva nézem. Petrosz

Hát volt idő, amikor az emberek még hitelből sem vehettek lakást, autót satöbbi, tehát én azt gondolom, hogy nagyon fontos megérteni: olyan előzmények vannak mögöttünk ebben az országban, hogy már az is nagy dolognak számít, ha a fiatalok hitelből tudnak lakást és autót venni. Nagyon fontos a türelem, de türelem alatt semmiképpen nem a passzivitást, a belenyugvást értem, hanem azt gondolom, hogy a fiataloknak olyan reális célokat kell maguk elé tűzniük anyagi területen is, amelyek előre mutatnak, a meglévő anyagi állapotuk fölé emelik őket, ugyanakkor reálisan tudják azokat teljesíteni is.

Nincs semmiféle csodatévő képességünk arra, hogy az anyagi dolgokba beleavatkozzunk, és egyik pillanatról a másikra egy nincstelen embert milliomossá tegyünk. Jézus Krisztus ugyan jelezte az evangéliumban, hogy egyszer majd lesz erre lehetőség, de csak akkor, amikor Isten országa eljön a földre. Addig az anyagi területen való érvényesülésben az az alapelv és törvény, amit Isten lefektetett: „Verejtékes munkával szerzed meg a kenyeredet.” Ez alól sajnos nem lehet és nem is érdemes kibújni, és nem is érdemes ez ellen lázadni sem, mert akik lázadnak, azoknak sokkal roszszabb sorsuk lesz, mint azoknak, akik megfogják a munkát, pozitívan állnak hozzá, és azon igyekeznek, hogy a munkájuk által a szükséges anyagi javakra szert tudjanak tenni, s így megoldódjanak azok az egzisztenciális problémáik, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie.

Azt gondolom, hogy kell egy ilyen normális, természetes hozzáállás, de persze Istenhez is lehet fordulni: lehet hozzá imádkozni. Ő az, aki biztosítja a mindennapi kenyeret. A „Miatyánk”-kal kapcsolatban már korábban is jeleztük, hogy a mindennapi kenyér nem magára a kenyérre vonatkozik csupán, hanem általában az anyagi javak megszerzésére is.

Ezért bátran kell fordulni Istenhez, hogy segítsen az anyagi javak megszerzésében. Fontos, hogy az ember ne csak a saját képességére, erejére támaszkodjon, hanem a mindenható Isten erejét is figyelembe vegye, aki teremtette az egész földet, így az anyagi javakat is, tehát képes arra, hogy megáldja azokat az embereket, akik áldást kérnek tőle.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy munka nélkül, csak ujjcsettintésre, csodálatos, természetfölötti beavatkozás eredményeképpen az ember otthona egy pillanat alatt megtelik értékes anyagi javakkal. Keményen kell dolgozni a mai fiataloknak is, időseknek is, és örülni kell az előrehaladásnak, még ha csak mérsékelt is. Ugyanis a hálaadás az egyik legfontosabb pszichikai magatartás az anyagi területen való érvényesülésben is.

Azok, akik többre igyekszenek, de ugyanakkor nem a szokásos hálátlansággal és elégedetlenséggel, hanem hittel ragadják meg a nagyobb célt, általában több eredményt tudnak elérni az anyagi javak megszerzésében, mint azok, akik folyton zúgolódnak, elégedetlenkednek, és állandóan felteszik maguknak a kérdést: hogyan lehet ilyen anyagi körülmények között élni? Lehet élni: most már közel hatezer éve zajlik az emberi dráma, botrány itt a földön, és őseink, elődeink ennél sokkal rosszabb körülmények között éltek – és éltek, hiszen itt vagyunk, dicsőség Istennek!

Lelkész úr, mi a véleménye arról, hogy egy fiatal, kétgyermekes pár húsz-harminc éves lejáratú hitelt vesz fel lakásvásárlásra? Köszönettel: N. A.

Én azt gondolom, hogy a lakásvásárlásra felvett hitel nem ellentétes a bibliai alapelvekkel, mert megvan az ellenérték, nem éli fel a hitelt az ember, így ha véletlenül – ne adj’ Isten – olyan helyzetbe kerül, hogy nem tudja kifizetni a törlesztéseket, akkor is ott van az az érték, tehát nem kerül bibliai szempontból kritikus helyzetbe.

De adja Isten, hogy mindenki ki tudja fizetni az adósságát! Más ilyen fogyasztási cikkekkel kapcsolatban más a Bibliának az álláspontja. Az ilyen dolgok megszerzésénél a Biblia int az adósságtól: ne adósodjon el az ember, hanem nagyon józanul vigyázzon arra, amit a magyar mondás úgy fogalmaz meg: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!”

A Teremtő Isten: Izrael Istene

Tisztelt Németh Sándor! Önök csodálatosak! Csodálatosak a dalok és a zenészek, csak az a baj, hogy én nem hiszek a zsidók Istenében, csak a Teremtő Istenben és a családban. Hoppa József

Kedves József! Kedvenc témám ez a felvetés, mert rendszeresen találkozom ilyen dolgokkal, ilyen gondolatokkal, és egyik feladatomnak érzem, hogy meggyőzzem a keresztényeket arról, hogy ha a Názáreti Jézus Krisztus alól, az apostolok alól, az egyház alól kihúzzák a történelmi teret és időt, akkor a valóságot is kihúzzák alóla. Ha pedig a valóságot kihúzzák alóla, az egészből nem marad semmi, csak fogalmak: üres szavak és üres dogmák. A zsidóságtól és Izraeltől elválasztani az Ószövetséget és az Újszövetséget: maga a képtelenség, tulajdonképpen istenkáromlásnak minősül.

Nem azért érvelek így, mert valaki felbérelt, hanem az igazság iránti elkötelezettségem miatt. Ha valaki Istenben hisz, nyilván szeretne is tőle kapni valamit, viszont ez csak akkor működik, ha az ember tudomásul veszi azokat a konkrét történelmi és mennyei tényeket, amelyek már megtörténtek a megszületése előtt.

Meg kell bocsátani a zsidóknak, hogy megajándékozták az emberiséget a Messiással! Nem kell haragudni rájuk, hogy miért nem a magyarok, miért nem a németek, miért nem az oroszok adták! Ez van: ez történelmi tény!

Ez egy olyan dolog, hogy ha Kossuth Lajost kivesszük a magyarságból, akkor ő is elveszíti a valóságát. Minden történelmi személy elveszíti a valóságát, ha kiemelik a népéből, a konkrét történelmi teréből, idejéből.

Én arra bátorítom a kedves televíziónézőt, hogy fogadja el a zsidók Istenét, mert a zsidók Istene nem más, mint a Teremtő Isten! A Teremtő Isten választotta ki Ábrahámot és Ábrahám magvát, hogy szövetséget kössön velük és megossza velük Igéjét. Ezt az Igét ők felvették. Továbbá arra is kiválasztotta őket, hogy az emberiséget megajándékozzák a Messiással. Ezt nem tudják visszafordítani sem a nácik, sem a nemzeti szocialisták, sem az antiszemiták, ezért jobb, ha ezekből a gonosz eszmékből és istenkáromlásokból megtérnek az emberek.

Tisztelt Vidám Vasárnap! Az interneten követem a közvetítést. A múltkori prédikációhoz csak annyit szeretnék hozzátenni Izraelből, hogy a föld jelenleg is tele van virágzó gyümölcsfákkal és virágokkal. Másfél évig dolgoztam egy gyümölcsfeldolgozó üzemben, és állandóan volt munkánk, annyi Izraelben megtermett gyümölcsöt kellett feldolgoznunk: banán, mangó, narancs, mandarin, datolya satöbbi. Zoltán a Golán-fennsíkról.

Nagyon örülünk, hogy a kibucban is figyelik a Hit Parkban zajló eseményeket! Ugye, arról volt szó a legutolsó összejövetelünkön, hogy Isten megbélyegezte, megpecsételte az „Erec”-et, az Ígéret Földjét, ezért, amikor a Római Birodalom Izrael fiait kiutasította onnan, utána a föld fokozatosan elvesztette a termőerejét. Ezékiel próféta beszéde beteljesedett: kopár és kietlen lett a föld, viszont Isten megígérte, hogy ha Izrael visszatér, akkor visszanyeri a föld a termőerejét.

Arról is beszéltünk, hogy ezek a dolgok, ezek a változások már zajlanak napjainkban, illetve az elmúlt évtizedekben, sőt voltaképpen már az egész huszadik századot ide lehet sorolni. Tehát fokozatosan nyeri vissza Izrael földje a termőerejét, és Izraelben nagyon-nagyon virágzó mezőgazdaság alakult ki. Ma már Európa minden országában a piacokon megtalálhatóak az Izrael földjén termett gyümölcsök: tehát oldódik a földön, az „Erec”-en az az átok, amiről Ezékiel próféta beszélt. Ez pedig azt jelenti, hogy közel van a Messiás!

Több helyen is van erre vonatkozó utalás, hogy amikor a puszta virágzik, amikor visszanyeri a föld a termőerejét, akkor az a küszöbön álló megváltást, a helyreállítás második fázisát, a szellemi helyreállítást jelzi. Ebből is látszik, hogy milyen izgalmas kérdéssel foglalkoztunk, és fogunk foglalkozni továbbra is.

Németh úr! Ön zsidó?

Én azt nem értem, hogy ha a Bibliáról van szó, akkor miért gondolják némelyek, hogy mi etnikai alapon értelmezzük a Bibliát. Ez a könyv elsősorban Istennek azokat a szellemi és erkölcsi törvényeit és igazságait tartalmazza, amelyek minden nemzet számára adattak, és aki a Bibliát megismeri, az tudja, hogy nem lehet meghamisítani. A hit alapja pontosan a bibliai tények elfogadása.

Egyébként nem vagyok zsidó, de nagyon tisztelem és szeretem a zsidó népet és Izraelt is, és kívánom számukra azt, hogy Isten ígéretei valósuljanak meg az életükben! Rendszeresen imádkozom Jeruzsálemért, mert erre hívja fel a figyelmünket Izrael Istene, aki az egyháznak is az Istene.

Látom, szép számmal összejöttetek, ti társadalom parazitái! (N. S.: Csodálatos kifejezés!) Nektek csak egy vetélytársatok van ezen a bolygón, a vírus!

Természetesen vissza kell hogy utasítsuk ezeket a megjegyzéseket! Mi Istenhez imádkozunk, és Őhozzá is hasonlítunk! De szeretném megnyugtatni a „kedves” televíziónézőt, hogy sem ez az istentisztelet, sem maga a gyülekezet nem kerül az adófizetők pénzébe. Az itt lévő emberek vállalják a Vidám Vasárnap anyagi költségeit, illetve a közösség működésének egyéb költségeit is.

Itt pedig olyan emberek vannak, akik szorgalmasan dolgoznak, illetve nyugdíjasok is vannak, de ők is keményen dolgoztak hosszú éveken keresztül, úgyhogy – azt gondolom, többet is érdemelnének, de – kívánjuk továbbra is nekik, hogy élvezzék a nyugdíjukat! Megdolgoztak a nyugdíjért ők is, tehát nincs itt egyetlen parazita sem!

Szép látvány ennyi birka egy helyen! A gázt mikor eresztitek be?

Ezt meghagyjuk másnak! Remélem, hogy aki írja, nem kap a gázból, de ugye az van megírva a Bibliában, hogy az emberrel az történik meg, amit kíván a felebarátjának. Tehát nem szerencsés és nem jót eredményez a rossz szándék, illetve a rossz kívánság. Mi maradunk továbbra is Isten birkái, de gáz nélkül!

Lelkész úr! Az egyik napilap leközölt egy önöknek tulajdonított imalistát, amelyen többek között politikai imacélok is találhatók, mint például „Ne váljon instabillá az ország”, „Szélsőjobboldali erők ne kerüljenek hatalomra”, „Fogják el Oszama bin Ladent”. A cikk szerzője sérelmezi, hogy egyházként politizálnak. Ezzel kapcsolatban kérdezem a véleményét. Takács István

Nem értem a kérdést. Én nem olvastam a cikket, de mi a probléma? Miért ne lehetne imádkozni, politikai kérdéseket miért ne lehetne Isten elé vinni? Miért ne imádkozhatna egy keresztény, hogy a nyugati világ egyik legnagyobb ellenségét, Oszama bin Ladent fogják el? Miért ne lehetne imádkozni azért, hogy szélsőjobboldali erők ne kerüljenek hatalomra? Miért ne lehetne imádkozni azért, hogy az országban nyugalom legyen, biztonság legyen, ne legyen uszítás?

Sőt, pontosan ezért kell imádkozni! Kötelességük a keresztényeknek ilyen dolgokért közbenjárni! Ez egy orwelli világ lenne, ha már az emberek imaéletét is kontrollálnák, és meg akarnák mondani, hogy miről imádkozzanak, miről ne! Eddig úgy gondoltuk, hogy lelkiismereti szabadság van: ebbe nem szól bele senki, mindenki úgy imádkozik, ahogy akar, aztán, hogy meghallgatja-e Isten, vagy nem, az már egy túlparti kérdés.

De abba aztán ne szóljanak bele, hogy ki hogyan imádkozik, úgyis meglátjuk a gyümölcsét! Ha jön rá válasz, akkor jól imádkozott, ha nem jön rá válasz, akkor vagy folytatnia kell még az imát, vagy pedig rosszul imádkozott. Ezzel nem szabadna foglalkozni! Aki ilyesmivel foglalkozik, az Jézus kortársainak a farizeusságát is messze túlszárnyalja.

Milyen az igazi szeretet?

Tisztelt Németh Sándor lelkész úr! Két éve kísérem figyelemmel az istentiszteletüket, nagy boldogsággal. Március huszadikán Ön azt mondta, hogy amit az ember sokszor szeretetnek gondol, az nem szeretet, az valami más. De mi? Hogy érti Ön ezt? Én azóta ezen rágódom. Hálás vagyok Önnek, hogy elolvashattam a Tízparancsolat című könyvét, gazdagnak érzem magam általa.

Arra gondoltam, hogy sokszor a baráti szeretetet, az emberbaráti ragaszkodást, a filiát tartjuk mi, emberek, szeretetnek. Ezzel szemben a szeretet, a krisztusi szeretet közvetlenül Isten jelenlétéhez van kapcsolva, és nem is választható el Isten jelenlététől, mert azt mondja János, hogy Isten a szeretet, és aki Istenben marad, abban megmarad a szeretet, és az is, aki szeret, Istenben marad. Ez a szeretet a Szentlélek által árad az ember szelleméből, mert ez a szeretet Isten természetének a lényegét jelenti.

Ha az ember nem születik újjá, nincs benne Isten Szelleme, viszont az emberi természet nem tudja ezt a szeretetet létrehozni önmagában. Pontosan ez a bűnbeesés egyik legfontosabb következménye, hogy az emberi természetből kiveszett a szeretet. Ezért mondja Hóseás próféta, hogy „a ti szeretetetek olyan, mint a reggeli harmat” . Tudjuk, hogy a reggeli harmat olyan, hogy mikor a nap feljön, azonnal elszárad, kiszárad, elmúlik. Viszont az igazi szeretet nem múlik el, ezért nagyon fontos, hogy Isten jelenlétében maradjon az ember, és ebben a jelenlétben folyamatosan árad belé Istentől a Szentlélek kiáradásának és Isten Igéje működésének a következtében az isteni szeretet, és ez teszi az embert képessé, hogy megtartsa Isten beszédét.

János apostol azt írja levelében, hogy aki szereti Istent, az megtartja a parancsolatait, és aki megtartja a parancsolatokat, abban Isten benne marad. Aztán azzal folytatja, hogy aki ismeri Istent, de nem tartja meg a parancsolatait, az hazudik, mert nincs meg benne Isten. Látható, hogy János Isten jelenlétét tekintette a keresztényi mivolt alapjaként. Ha ez a jelenlét nincs meg az ember életében, akkor csupán a szavaival próbálja létrehozni a kereszténységgel kapcsolatos értékeket, és bizonyos pszichikai értékek létre is jöhetnek benne, de ne felejtsük el, hogy a Názáreti Jézus Krisztus természetfölötti lény, és Isten jelenléte mindig természetfölötti, szellemi, örök valóságokat hoz létre az emberben.

A megtérésnek, újjászületésnek, a Názáreti Jézus halálával, életével, testével való azonosulásnak pontosan az a célja, hogy részesüljünk abból a szeretetből, amely által Ő feláldozta magát az egész világért. Ha ebből a szeretetből részesülünk, mondja János, akkor mi is szeretjük embertársainkat, szeretjük testvéreinket, és képesek vagyunk áldozatot vállalni is azért, hogy a barátaink, felebarátaink, testvéreink, embertársaink állapotában, sorsában pozitív változások, javulások álljanak be.

Erre utaltam a múltkor, hogy ezt a szeretetet az ember kegyelmi ajándékként kapja meg Istentől, nem tudja létrehozni magában a képességei által, mint ahogy örökölni sem tudja az anyukájától vagy apukájától, hanem ez Isten Szellemének a kiáradása következtében alakul ki a szellemében, és elsősorban Jézus Krisztus szeretetében nyilvánul meg. Ezért mondja Pál apostol, hogy „Krisztus szerelme szorongat bennünket” . Tehát az Isten iránti szeretetben nyilvánul meg leginkább, hogy egy emberben benne van az agapé, benne van az isteni, krisztusi szeretet.

De természetesen ez a szeretet, ahogy utaltam rá, nemcsak Isten felé irányul, nemcsak az Isten Igéjének a követésére sarkallja a hívőt, hanem a felebaráti és testvéri szeretet kifejezését is maga után vonja. Ezzel kell minden embernek betöltekeznie, és ezt érezzük nagyon gyakran, hogy arra van szükségünk, hogy ez megújuljon bennünk. Én azt tapasztalom, hogy csak Isten jelenlétében tud az emberben megújulni ez a szeretet, és ezt azért fontos megkülönböztetni a barátságtól és a természetes, felebaráti szeretettől, mert csak így fogjuk igazán kívánni.

Ha az ember valamit nem kíván, akkor nem akarja megkapni. Ha már valamit kíván az ember, és észreveszi, hogy híjával van, akkor elkezdi keresni, és az illetékestől kérni. Ide akartam kilyukadni, hogy kérje a kedves televíziónéző is együtt a kedves jelenlévőkkel és a többi televíziónézőkkel, hogy Isten töltse be a szívét az isteni szeretettel!