Téma
Pusztában
Mindannyian átmegyünk nehéz helyzeteken, próbákon. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy miként lehet sikeresen és lehetőleg minél hamarabb kikeveredni az ilyen „pusztai vándorlásokból”.
Jártál már sivatagban?
Gyermekkoromban éveken keresztül éltünk Afrikában, olyan vidéken, ahol nem ritkán volt 40 fok — árnyékban. A rövid, két hónapos esős évszak után a folyómedrek kiszáradtak, és mindent újra beborított a homok. A repülők is gyakran egy, a földet borító barna homokködből tűntek elő.
A sivatag csak akkor romantikus, ha a kanapén fekve, a tv-képernyőn keresztül nézegeted. Nem érzed a forróságot. Nem izzadsz. A testedre nem telepedik rá a szúrós homok — a füledbe, az orrodba, a lábujjaid közé…
Addig érdekes és kalandos, amíg (egyrészt) nem kell az akaratod ellenére, (másrészt) nem kell hosszabb időt eltöltened benne.
Pedig az életben mindannyian belekerülünk sivatagokba — általában az akaratunk ellenére, és mindig úgy tűnik, hogy túl hosszú időre…
Van, amikor a saját hülyeségeink miatt szenvedünk.
Ha bűnt követ el az ember, akkor letér az egyenes útról, amelyet Isten kijelölt a számára. Ilyenkor az ember elkóborol és eltéved. Ha bűnbánatot tart és megtér, Isten megbocsát, és az ember el is indul vissza, a helyes út felé.
De van, hogy időbe telik a pusztából kikeveredni.
Rossz döntések is bevihetik az embert a pusztába. Ha például rossz helyre költöztél, rossz munkahelyet választottál, vagy rossz üzlettárssal fogtál össze.
De olyan is van, amikor Isten visz bele egy próbába, hogy a jellemünket formálja.
Talán azt gondoltad, te „rendben vagy”, jól csinálod a dolgokat. Szereted Istent, eljársz egy gyülekezetbe, olvasod a Bibliát, és imádkozol is. De a szíved már messzire került Jézustól — sokkal jobban izgatnak a filmek, a vállalkozásod, a házépítés, mint Isten dolgai. Már hidegen hagynak a közösséged céljai, ki-kihagysz istentiszteleteket. Talán még észre sem vetted, de a szíved már elhajlott a világ felé.
Az Úr ki szeretne „robbantani” ebből a megrekedt, álmatag, renyhe állapotból, hogy újra izzó, első szeretettel kövesd Őt!
Nem könnyű, nem kellemes, és nem szeretünk sokáig a sivatagban, megpróbáltatásokban lenni. Hogyan lehet a pusztában életben maradni?
Hogyan tudod itt is megőrizni a hited? Hogyan tudsz minél hamarabb visszatalálni a „füves legelőkre” és a „csendes vizekhez”, ahová a jó Pásztor akar terelni bennünket? (Lásd 23. zsoltár.)
A Márk evangéliuma 8. fejezetében Jézus követői is egy pusztában találták magukat:
„Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja, hogy velem vannak, és nincs mit enniük; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek őközülök messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt, e pusztában?” (Márk 8:1—4)
„…nem volt mit enniük…”
Ezek szerint előfordulhat, hogy Jézus követőinek sem azonnal kerül betöltésre minden szükségük? A történetben szereplő emberek már a harmadik napot töltötték Jézussal, mégis voltak még szükségeik.
De ők nem türelmetlenkedtek, nem szaladtak el, hanem kivártak.
Addig maradj az Úr jelenlétében, amíg Ő meg nem etet téged! Ne keress máshol és másnál vigaszt! Nála megvan az, amire szükséged van.
Nem jó, ha összecsapjuk az imádkozást és a bibliaolvasást. Ne „letudósan” végezzük ezeket! „A jó munkához idő kell” — szokták mondani. Ez igaz az emberi kapcsolatokra is — ha nem töltesz minőségi időt valakivel, nem tudsz jó kapcsolatot kialakítani vele. Akkor miért az Istennel való kapcsolatból spórolnánk ki az időt?
Van, amikor az ember nehezebben tud bekerülni Isten jelenlétébe. Lehet, hogy olyan helyen jártál, vagy olyan emberekkel találkoztál, akik lerombolták a szíved-lelked jó állapotát, a hitedet. Lehet, hogy durva, gonosz módon beszéltek rólad, és a szavaikban levő diabolikus erő távolított el Jézustól. Lehet, hogy épp a Bibliából is ismert „gonosz napokon” mész át, amikor a sötétség erői koncentráltabban vannak jelen.
A téged érő rossz hatások fölött csak kellő ellenhatásokkal tudsz diadalmaskodni.
Ne elégedj meg, ne törődj bele, ha a szellemi-lelki állapotod nem tiszta, éles, erőteljes!
Ilyenkor ugyanis sérülékennyé válik az ember. Van, aki érzékeny és sértődékeny lesz, van, aki pedig bunkóvá és érzéketlenné válik. Vissza kell nyerned a „jó állapotodat”, amikor erős a belső embered. Amikor a krisztusi természet elnyomja benned az apádtól és anyádtól örökölt romlott, „óemberi” természetet.
Ha nem akarsz a pusztából kivezető út során „kidőlni az úton”, akkor abból az ételből egyél, amit Jézus ad! Isten ki fog téged vezetni ebből a nehézségből, amiben most vagy, de ehhez szükséged lesz Jézus „kenyerére”.
„Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.” (Jn 6:55) Jézus az Ige, és nekünk az Igével kell táplálkoznunk. „És az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk.” — (Jn 1:14)
De hogyan tudod enni az Igét?
Egy misszionárius beszámolt arról, hogy amikor a dél-amerikai indiánoknak beszélt erről, azok elkezdték kitépkedni a Biblia lapjait és a szájukba tömni. Azt hitték, így fog beléjük menni az Ige…
A Biblia olvasása és hallgatása az Ige fogyasztása.
A keresztényeknek a Biblia olvasása ugyanolyan fontos kell, hogy legyen, mint az étkezés. Ne hagyj ki egyetlen napot se, különösen, ha próbába kerültél, hogy a szellemedet tápláld Isten kristálytiszta szavaival!
„…mert némelyek őközülük messzünnen jöttek…”
Ez különösen igaz ránk, akik nem zsidók vagyunk, hanem más nemzetekből származunk. Mi „messziről jöttünk” — bálványimádásból, paráznaságból, ateizmusból, materializmusból, Mária-kultuszból, horoszkópokból, okkultizmusból, sámánizmusból.
Amikor megtértünk és újjászülettünk, azonnal megkaptuk az örök élet ajándékát.
De akkor még nem jutottunk el a célhoz, ami a szellemünk mellett a lelkünk és a testünk üdvösségét — azaz megmenekülését, felszabadulását — is jelenti. Isten Igéjével minden nap bombáznunk kell a romlott természetünket, hogy teljesen legyengüljön, hogy a romlott és kényszerítő vágyak a halál állapotában maradjanak.
Ahhoz, hogy te se dőlj ki a hit útján, minden nap Jézus közelébe kell kerülnöd, és hagynod kell, hogy Ő tápláljon téged! Mindkettőt úgy tudod elérni, ha jó kapcsolatot ápolsz Isten Igéjével és a Szentlélekkel — aki a Szentírás legjobb magyarázója.
„…honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában…”
Mindannyian belekerülünk tehát pusztákba. Ilyen az, amikor nincs elég pénzed, amikor beleragadtál egy nem ideális állapotba, amikor egyedül érzed magad, amikor beteg vagy, illetve, ha — ne adj Isten — bűnbe estél.
A pusztában az emberből automatikusan, naturálisan a hitetlenség jön ki. A test és a lélek fáradtsága, a reménytelenség és a kilátástalanság érzései ezt termelik ki.
Ameddig csak a szem ellát, kopár sivatag vesz körül… Nincs víz, nincs kaja, nincs büfé…
Pedig a tanítványok ekkor már sok csodát láttak. Ráadásul egyszer egy nagyon hasonló helyzetbe is kerültek már korábban, és Jézus akkor — egy csodán keresztül — ötezer férfit (plusz nőket és gyerekeket) vendégelt meg.
A pusztának elképesztően igéző ereje van.
Ilyen a betegség. Ilyen a szegénység. Ilyen a sértettség.
Hát nem érzed, mennyire fáj, hogy kínoz? Ebből már az Isten se tud kihozni! Nézz csak körül — mindenhol csontvázak vannak!
De te ne nézz körül, hanem nézz Jézusra! Ő ki fog vezetni téged ebből a pusztából! Ahol más odaveszett, te ott nem fogsz, mert a te Megváltód él!
A szegénység pusztájában vagy?
Már évek óta bolyongsz benne, és úgy érzed, körbe-körbe mész? Nem látod a kiutat ebből a mókuskerékből, a máról holnapra élésből? Honnan is elégíthetne meg téged valaki pénzzel ebben a szegény országban? Nincs az az Isten, hogy itt ki lehessen törni?
De van az az Isten! Az Ábrahám, a Jákob, az Izsák Istene által ez is lehetséges! Ő képes vizet fakasztani még a sivatagban is!
Te pedig Tőle függsz, és nem a főnöködtől, és nem is a magyar gazdaságtól. Hogy hatással vannak-e ezek rád? Persze, hatással vannak. De létezik ellenhatás ezekkel a hatásokkal szemben. Létezik egy másik realitás ezekkel a realitásokkal szemben.
Isten ígéretei makacsabb tények, mint a téged körül - vevő látható világ ideiglenes tényei.
Emlékezz csak meg Isten ígéreteiről:
„Aki áld téged, áldott lészen,…” (4Móz 24:9) „…hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.” (Péld 8:21)
„Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek, megnyittatik!” (Luk 11:10)
„Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod…” (3Jn 1:2)
„Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek!” (2Kor 9:8)
Állj rá két lábbal Isten ígéreteire!
Izsák is vetett, és lett neki abban az évben százannyija, mert megáldotta őt az Úr. Járj szorosan az Úrral, szorgalmasan dolgozz, és meg fog jönni az áttörés!
Vagy esetleg a sértettség pusztájában bolyongsz?
Megbántottak? Kiszúrtak veled? Úgy érzed, kihajtottak téged a pusztába? Lehet, de nem szabad tovább ott maradnod!
A sérelmek hordozása is pusztai létre kárhoztatja az embert.
Az új természeted képes a megbocsátásra, még akkor is, ha nem kérnek tőled bocsánatot. Pedig neked volt igazad, és milyen csúnyán bántak veled, ugye? Na, pontosan ezt kell abbahagyni!
Minek maradnál tovább a rossz életérzések pusztájában? Lépj tovább! Ne haragudj már, elég volt ebből! Izgalmas és nagyszerű dolgok várnak rád az Úrban!
Vagy talán a betegség pusztájában vagy?
Emlékezz, hogy Izrael fiai is akkor gyógyultak meg, amikor a figyelmüket levették a saját fájdalmaikról, tüneteikről, és az érckígyóra néztek (lásd 4Móz 21:8—9).
Te is nézz az érckígyódra, aki a Názáreti Jézus Krisztus, a te gyógyítód!
Tudom, nem könnyű ezt megtenni, amikor az ember testét marja, gyötri a fájdalom. Amikor még — láthatóan — nem lett jobb a fizikai állapotod. Olyan könnyű az önsajnálatba süllyedni, a sebeket nyalogatni.
De te ne a láthatókra nézz!
A te Megváltód él, és be tudja hozni a láthatatlanból a láthatóba a gyógyulásod! Ha hiszel, minden lehetséges! Ha úgy érzed, még nem tudsz hinni, „nem megy” a hit, akkor merülj bele Isten Igéjébe, ami létre fogja hozni a csodatevő, bibliai hitet benned!
„És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván, mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig, akik ettek, mintegy négy ezeren; és elbocsátá őket.” (Márk 8:5—9)
Hogyan lehet tehát kijönni a pusztából?
„…telepedjenek le…”
Ezek az emberek nyugodtan letelepedtek Jézus jelenlétében. Mindenekelőtt nekünk is be kell kerülnünk, és benne is kell maradnunk Isten jelenlétében.
Ugyanis nem mindenhol, nem minden körülmények között történnek csodák. Van olyan, hogy „csodák atmoszférája”. Isten jelenlétében történnek meg a gyógyulások, a szabadulások, az áttörések. Olyan is van, ahol a hitetlenség atmoszférája „leárnyékolja” a hitet. Názáretben Jézus maga sem tudott sok csodát tenni az emberek hitetlensége miatt.
Isten téged is be akar vezetni, és benne is akar tartani a csodák atmoszférájában!
„…hálákat adván…”
Jézus nekünk is példát adott azzal, hogy köszönetet mondott az Atyának mindazért, amije már volt.
Légy hálás Istennek azért a rengeteg mindenért, amit már kaptál Tőle! Az üdvösséged, a szeretet a szívedben, a tested, a friss levegő, az egészséged, a munkahelyed, a házastársad, a gyermekeid, az otthonod, az autód, a gyülekezeted, az országod, az iskolád, az okostelefonod — ezek mind Isten ajándékai, amiért hálásnak kell lennünk.
Jegyezd meg: Isten a hálás embereknek szeret további javakat adni. A hálátlanság elzárja az áldás csatornáját. „Menjetek be kapuin hálaadással…” (Zsolt 100:4)
Isten jelenlétébe nem tudsz hálátlan szívvel belépni!
„Evének azért és megelégedének…”
Nem elég tehát belekóstolni, hanem a „megelégedésig” kell ennünk abból az ételből, amit Jézus ad nekünk.
Ne elégedj meg azzal, hogy reménykedsz, illetve, ha csak kicsi hited van egy dologgal kapcsolatban! Ábrahámnak is időbe telt, de eljutott a teljes hitre. Ez is egy feltétele volt annak, hogy Isten ígérete be tudjon teljesedni az életében.
Hálás szívvel közelíts Istenhez!
Szorgalmasan és szelíden hallgasd a beszédét! Aktívan fogadd be a szívedbe! Vigyázz a szívedbe ültetett magokra! Tedd meg a hit cselekedeteit!
Így a te életedben is meg fognak valósulni Isten ígéretei.