A hiányzó 165 év

A hagyományos zsidó időszámítás és a modern történet - tudomány időszámítása több ponton nagyban eltér egymástól. Ezek közül az egyik legjelentősebb különbség a Dániel által előre jelzett 70 évhét körüli időszakhoz kapcsolódik. A hivatalos rabbinikus álláspont szerint ugyanis a 70 évhét az Első és a Második Templom lerombolása közötti időszakot jelenti. Ez a két időpont a történettudomány mai álláspontja szerint i. e. 586, illetve i. sz. 70, a két esemény között tehát 655 év telt el. Ez azonban 165 évvel több, mint a prófécia által megadott 490 év. Ha fel is tesszük, hogy napév helyett holdévben kell számolnunk az éveket, ez rendkívül nagy szám. Vajon a történészek időszámításába csúszott hiba, vagy a zsidó naptárat kell korrigálni legalább 165 évvel?

70 évhét körüli eltérés magyarázatára több elmélet is létezik. A prófécia értelmezése már önmagában nehéz feladat, amit jól mutat, hogy az évszázadok alatt a zsidó társadalomban is számos értelmezés látott napvilágot. Több esetben a teljesen helyesnek, logikusnak tűnő értelmezést csak a keserű történelmi tapasztalat cáfolta meg.

Az első felmerülő kérdés, hogy mit is jelent pontosan a Jeruzsálem újjáépítése felől való szó? A helyreállításról szóló próféciát? Egy uralkodói rendeletet? Egyáltalán Jeruzsálem városának egészéről van szó, vagy csak a Templom felépítéséről? Kire utal, amikor egy felkent kiirtásáról beszél? Az eredeti szöveg csak annyit mond, hogy „egy felkent”, nem egyértelmű, hogy a Felkentről, a Messiásról van szó. Utalhat egy felkent, hivatalban álló személyre: királyra, prófétára vagy papra. A hét szóval kapcsolatban szintén felmerülhet a kérdés, hogy milyen időtartamot jelöl? Hét napot vagy hét évet? És ha hét évről van szó, azok napévek vagy hold­évek? Miért bontja külön 7 és 62 hétre az első 69 hetet? Ezek a kérdések mind újabb lehetőségeket vetnek fel a 70 évhét számítására.

Mielőtt külső forrásokhoz fordulnánk, nézzük meg, mi az, amit a 70 hét vonatkozásában a Szentírás szövegéből egyértelműen megtudunk, és mi az, ami további kérdéseket vet fel.

A perzsa korszak

Isten népe szempontjából meghatározó je­len­tőségű a perzsa korszak, hiszen ekkor térhettek haza a babiloni fogságból ősatyáik földjére, ekkor történt meg a Templom és Jeruzsálem újraépítése, ekkor kapta Dániel a 70 hétről szóló próféciát is.

Kürosz. A vele kapcsolatos történelmi források és a Biblia állításai összhangban vannak

A kor történelmének megértéséhez elengedhetetlen, hogy be tudjuk azonosítani azokat a méd, illetve perzsa királyokat, akiket a Biblia az egyes eseményeknél megnevez. Ez azonban komoly kihívást jelent, talán a bibliai történelem legnagyobb problémái közé sorolhatjuk a kérdést. Gyakran emiatt nem hívő történészek Dániel könyvét egyszerűen nem fogadják el hitelesnek, mondván, hogy történelmietlenek az állításai.

A királyokon belül külön nehézséget jelent a méd Dareiosz személyének azonosítása. Dánieltől sokat megtudunk a méd Dareioszról, a történelemben azonban egyelőre nem látunk olyan személyt, akire teljes mértékben illenek ezek az állítások.

Ezzel szemben Küroszról több külső történelmi forrásból is vannak információink, amik a Biblia állításaival is összhangban vannak.

A perzsa Dareiosz az a személy, akinek második évében újraindult a Templom építése, majd hatodik évében be is fejeződött. Nehémiás szintén utal egy perzsa Dareioszra, azonban nem egyértelmű, hogy ugyanarról a személyről van-e szó, vagy egy későbbi Dareioszról. Nehémiás ugyanis Artaxerxész idejében tért haza, aki a Templom építését engedélyező Dareiosz után uralkodott.

Eszter könyvének királya Ahasvérus, őt hagyományosan Xerxész perzsa királlyal azonosítják, a Septuaginta viszont itt az Artaxerxész nevet használja.

Artaxerxész idejében történt a zsidóság hazatérésének második és harmadik hulláma Ezsdrás és Nehémiás vezetésével. Ezsdrás azonban még a hazatérésének története előtt is említést tesz egy Artaxerxész nevű királyról, aki felfüggesztette a Jeruzsálemben zajló építkezéseket. Vajon ez ugyanaz a személy, aki később engedélyezte a hazatérést és a város újraépítését?

„Még három király támad”

Dániel több ízben is pontos kijelentést kapott a világbirodalmakról. A 11. fejezetben a perzsa királyok soráról és a birodalom végéről előre tudomást szerzünk: „És most igazságot jelentek neked: Íme, még három király támad Perzsiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. És támad egy erős király, és uralkodik nagy hatalommal, és tetszése szerint cselekszik. (Dán 11:3–4)

Ezt a kijelentést Kürosz idejében kapja, ez alapján utána még három, majd egy negyedik király fog következni a birodalom élén. A negyedikről azt is elmondja, hogy nagy gazdagságra tesz szert, és hadjáratot indít a görögök ellen.

A perzsa Dareiosz, akinek második évében elkezdődött a Templom építése

Egy másik lehetséges értelmezés szerint valójában itt csak három királyról van szó, a negyedik az akkori királyhoz, Küroszhoz viszonyítva jelenti a negyediket. Ebben az esetben tehát úgy kell értenünk, hogy Kürosz után nem négy, hanem három király fog még uralkodni.

III. Dareiosz, akinek seregeit Nagy Sándor megverte a gaugamélai csatában

Utána egy, a görögök közül támadt erős király legyőzi a perzsákat, és – ha rövid időre is, de – átveszi a birodalom feletti uralmat. Ez minden valószínűség szerint Nagy Sándorra utal, aki megverte III. Dareiosz seregeit a gaugamélai csatában. A problémát azonban az jelenti, hogy III. Dareiosz és Kürosz között a történészek szerint legalább tíz uralkodó volt, nem három, és nem is négy. Lehetséges, hogy a görögök elleni hadjárat és a birodalom eleste között van egy szünet, amit a prófécia egyszerűen figyelmen kívül hagy? Ez nem lenne szokatlan, máshol is látunk erre példát. Az is elképzelhető, hogy az Ige itt természetfeletti perspektívából mutatja be az eseményeket, és a negyedik király után már szellemi szempontból eldőlt a csata a perzsák és a görögök közt, megkezdődött az uralkodóváltás. Az előző fejezetben pontosan egy erre utaló szellemi konfliktust mutat be Dánielnek az Úr angyala: Mihállyal a perzsa fejedelem ellen küzdöttek, utána pedig a görög fejedelem vette át a perzsa helyét.

Ennek a helyes értelmezése rendkívül fontos, hiszen, ha úgy vesszük, hogy összesen négy vagy öt királlyal kell számolnunk, akkor valóban logikusnak tűnik, hogy a perzsa korszakot a rabbikhoz hasonlóan rövidnek vegyük. Ha pedig számolnunk kell egy „szünettel”, az a hosszabb időtartamot teszi valószínűbbé.

Széder Olám

A rabbinikus kronológia és a ma is használt zsidó naptár alapját a Széder Olám jelenti. A midrás jellegű írást az i. sz. 2. században állította össze Rabbi Joszé ben Halafta. A szerző a Szentírásban található információk alapján állít fel egy kronológiát a teremtéstől egészen a Bar Kochba-fel­kelésig. A Bib­liában szereplő adatok és a Biblia utáni történelem adatai alapján a szerző arra a követ­keztetésre jut, hogy a teremtés a Második Templom lerombolása előtt 3828 évvel történt. Ez a számítás Jeruzsálem elestét i. sz. 68-ra helyezi, a terem­tés pedig ennek megfelelően i. e. 3761-ben történt. Napjainkban ezek alapján a teremtéstől számított 5777. évben vagyunk.

A legnagyobb fejtörést Joszé ben Halafta művében a perzsa kor kronológiája jelenti, ő ugyanis úgy véli, hogy a Második Templom felépítésétől a Perzsa Birodalom bukásáig mindössze 34 év telt el.

Elsőként a méd Dareiosz történetéről számol be, aki Belsazár babiloni király megöletése után 62 éves korában foglalta el a babiloni trónt. Dareiosz ezután még egy évig volt király Babilonban. A Dániel 11-ben szereplő próféciát úgy értelmezi, hogy Dareioszt a trónon még további három király fogja követni. Ez a három király Kürosz, Ahasvérus és a perzsa Dareiosz, aki felépíttette a Templomot. A prófécia negyedik királyról szóló állítását tehát a perzsa Dareioszra értelmezi, aki ugyanis itt a harmadik, az a méd Dareioszhoz képest a negyedik, hiszen ő kezdi meg a sort. A nagy gazdagság képe egyébként Dareioszra jól illene, másrészt a görögök elleni háborúkat is ő indította meg.

Ezek után a 70 hét próféciájának értelmezésére tér át. A 70 három részre való felosztását a következőképp magyarázza: 7 hét az az időszak, amíg Júda fiai fogságban vannak, 62 hét a visszatérés után Izrael földjén eltöltött idő, az utolsó 1 hétben pedig részben a hazájukban lesznek, részben ismét távol. Ezzel tehát azt mondja, hogy a 70 hetet az Első Templom lerombolásától kell számítani, a korszak végét pedig a Második Templom lerombolása jelenti. A templom tehát 70 évig állt romokban, majd az újraépítés után 420 évig állt fenn, míg a rómaiak újra le nem rombolták. De vajon miért kellett Dánielnek tudnia a 70 évről, amely már gyakorlatilag letelt? Miért kellett ezt is beleszámolni a prófécia által megadott időintervallumba? Erre a szerző válasza az, hogy a Jeruzsálem újraépítéséről szóló rendelet már 70 évvel ezelőtt elhangzott, Dániel egyszerűen most szerzett erről tudomást.

Francesco Hayez: A Templom lerombolása - Joszé ben Halafta szerint ekkor járt le a 70 évhét

Ezután Kürosz első évével folytatja, mikor a király rendelete folytán Júda fiai hazatérhetnek szülőföldjükre. Ez 52 évvel Jeruzsálem pusztulása után történt. Kürosznak három évet tulajdonít. Utána Ahasvérus következik, aki a zsidókat vádló személyek miatt felfüggesztette a Templom építését. Ezt az Ahasvérust az Eszter könyvében szereplő királlyal azonosítja. Az ő uralma 14 évig tartott. Őt Dareiosz követte a trónon, akinek második évében megkezdődött a Templom újjáépítése, ami négy évig tartott. Az újjáépítés megkezdésével letelt a 70 esztendő, amiről Jeremiás prófétált.

Klaudiosz Ptolemaiosz egyiptomi csillagász. Az ő számí - tásaira épül a Közel-Kelet, valamint a görög és római kor modern kronológiája

A rabbi értelmezése szerint Ezsdrás a következő évben ment Jeruzsálembe. A leírás Artaxerxész hetedik évéről beszél, ezt a királyt pedig azonosnak veszi Dareiosszal. Feltehetően azért teszi ezt az azonosítást, mert néhány verssel korábban a Templom befejezése kapcsán Dareiosz 6. évéről beszélt, utána pedig Artaxerxész 7. évét említi. Tehát logikusnak tűnhet, hogy két egymást követő évről és ugyanarról a királyról van szó. Bizonyító erejűnek azonban ezt az érvelést semmiképp nem mondhatjuk.

A fentieket összegezve tehát a rabbi azt állítja, hogy a perzsa korszak összesen 52 évig tartott. Ebből 34 év volt a Templom felépítése utáni időszak. A 70 évhét hátralevő részére a következő felosztást adja meg: a perzsák után a görögök 180 évig tartó uralma következett, őket a Hasmóneusok követték 103 évig, majd a Heródesek dinasztiája következett újabb 103 évig. Ez a Templom felépítése után összesen 420 évet jelent, amit kiegészítve a 70 éves fogsággal megkapjuk a 490 évet.

Ptolemaiosz Kánonja

Klaudiosz Ptolemaiosz i. sz. 2. században élt egyiptomi csillagász, matematikus és geográfus, az ő nevéhez fűződik a Ptolemaioszi Kánon, más néven Királyi Kánon. Ebben csillagászati megfigyelések és számítások felhasználásával ad egy kronológiát, felsorolja az ókori Közel-Kelet babiloni, asszír, perzsa, egyiptomi, görög királyait, valamint a Római Birodalom császárait egészen Diocletianusig. Ez a kánon adja a gerincét az általa tárgyalt korszak modern kronológiájának, hosszú ideig ez jelentette az egyetlen autentikus forrást az asszír és babiloni történelem ezen szakaszához. Sokan emiatt támadták is az erre épülő modern kronológiát, azonban később az általa közölt adatok – kisebb hibáktól eltekintve – helyesnek bizonyultak: más forrásokból, régészeti leletekből és modern csillagászati számításokkal is alátámasztást nyertek.

A kánon a Perzsa Birodalomban Kürosztól III. Dareioszig 10 királyt ad meg. A modern kutatások néhány ponton korrigálták a Ptolemaiosz által megadott évszámokat, lényeges változást azonban ezek sem hoztak. Az itt közölt adatok alapján a perzsa kor i. e. 538-ban kezdődött, és 207 évig, i. e. 332-ig tartott, mikor Nagy Sándor leverte a Perzsa Birodalmat. Ez lényegesen hosszabb időszak a rabbinikus kronológiában megadottnál. A Széder Olám 52 évről beszélt, itt 207 évről van szó, a kettő közti különbség 155 év. Ebből látjuk, hogy a bevezetőnkben említett 165 évnyi különbség nagy része a perzsa korra tehető, a „maradék” 10 évnyi különbség más pontokon jelentkezik. A Széder Olámban például azt láttuk, hogy az első hazatérés 52 évvel Jeruzsálem pusztulása után történt. Ptolemaiosz alapján Nabukodonozor 19. éve, mikor a Templomot lerombolta, i. e. 586 / 585-re tehető, a Kürosz idejében történő hazatérés pedig i. e. 538-ra. A kettő között ezek szerint 47-48 év telt el, tehát itt újabb 4-5 év különbség jelenik meg. A többi eltérés a perzsákat követő korban jelentkezik.

Történelmi források

A görög történetírók írásai alapvető je­len­tő­ségűek az ókor eseményeinek megismerésében, közülük többen részletesen tárgyalják a perzsa kort is. Sajnos azonban többször egymásnak élesen ellentmondó állításokat találunk az egyes szerzők feljegyzései között.

A történetírók munkái mellett nagy jelentőséggel bírnak az uralkodói feljegyzések, feliratok, emlékművek, amik közvetlenül az érintett kontextusból, közvetítő nélkül adnak át informá­ciókat. Ezeknél persze számolnunk kell a tudatos szerkesztéssel, akár információk torzításával, hiszen úgy kellett bemutatniuk a történteket, hogy az a király javát szolgálja, a dicsőségét mutassa, és a jó hírét erősítse. Ahogy a mondás tartja: „a történelmet mindig a győztesek írják”.

A perzsa korral kapcsolatban kiemelkedő jelentőségűek a Babiloni krónikák, többek között ebből ismerjük meg Babilon elestének pontos eseményeit is. A Kürosz-henger szintén rögzíti a város elfoglalását, ezenkívül tartalmazza a perzsa király genealógiáját is. Dareiosz Behisztuni felirata egy sziklába vésett felirat, amely három nyelven (óperzsa, elámita, babiloni) is megörökíti I. Dareiosz katonai győzelmeit. A felirat szövege megadja a király származását is.

Mindezeknél jóval biztosabb és pontosabb információkhoz juthatunk csillagászati feljegyzések és azokra épülő számítások segítségével. Mai mo­dern csillagászati eszközökkel a napfogyatkozások, holdfogyatkozások vagy például a boly­gók adott állásának idejét visszamenőleg is napra pontosan meg tudjuk határozni. Ilyen módon tudjuk ellenőrizni, szükség esetén korrigálni a Ptolemaiosz Kánonjában megadott időpontokat, illetve egyéb események pontos dátumát is meg tudjuk határozni. Ilyen módszerrel pontosan ki tudjuk számolni I. Artaxerxész uralkodásának kezdetét. Egy feljegyzés a király 11. évében a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz és két hold speciális állásáról tudósít, ezen információk alapján pedig kiszámítható, hogy a szóban forgó év i. e. 454. A király uralkodásának első évét ennek megfelelően i. e. 464-re tehetjük. Hasonló módszerekkel meg tudjuk határozni Nabukodonozor uralkodásának idejét, ezzel pedig a 70 éves fogság kezdetét, az Első Templom lerombolásának idejét.

Lehetséges válaszok

A 70 évhétre, illetve a perzsa korra vonatkozó kronológiai probléma már hosszú ideje foglalkoztat rabbikat, keresztény teológusokat és történészeket egyaránt, és számos válasz született a „hiányzó évek” problémájára.

Egy felvetés szerint a rabbik tudatosan elrejtették a történelem 165 évét, ezzel engedelmeskedve a Dánielnek adott parancsnak: „zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig”. A Talmud e miatt a parancsolat miatt egyenesen átkot mond a számítgatásokra: „átkozott azoknak a csontja, aki a véget számolja”. Elképzelhető tehát, hogy ezzel akarták a rabbik elérni, hogy így senki ne tudja megmondani a Messiás eljövetelének pontos idejét.

Naqsh-e Rustam. Perzsa királyok sírjai, akik jelentős szerepet játszottak Izrael életében. Balról jobbra: II. Dareiosz, I. Artaxerxész, I. Dareiosz, I. Xerxész

Egyes kutatók szerint a probléma forrása abban rejlik, hogy az Artaxerxész nevet tévesen értelme­zik a történészek, az ugyanis egyszerűen egy királyi címet jelölt, nem egy konkrét személynevet. Ezt a címet minden perzsa király viselte, így nem kell több Artaxerxész nevű királlyal számolnunk.

Vannak, akik a görög történetírók beszámolóiban keresik a hibát, mondván, ők inkább mesék gyűjtésével foglalkoztak, mintsem az igazság és a tények közlésével.

Többen úgy vélik, hogy a rabbik – köztük Rabbi Joszé is – egyszerűen ragaszkodtak a meglevő hagyományokhoz, miszerint a babiloni fogság kezdetétől a Második Templom lerombolásáig 490 évnek kellett eltelnie. Így tehát a 70 éves fogság után 420 év maradt, amíg fennállt a Második Templom. Mivel pedig a görög, hasmóneus és heródesi időszak együttesen 386 évig tartott, mindössze 34 év maradt a perzsa uralom idejére.

Mindezeket összegezve azt mondhatjuk, hogy „a bölcsek” a kérdést Ige-centrikusan igyekeztek megoldani, azonban számításaikban vannak olyan lépések, amelyeket talán célszerűbb úgy kezelnünk, mint egy lehetséges értelmezést a sok közül.

A külső forrásokat megvizsgálva ezzel szemben azt láttuk, hogy a történettudomány mai álláspontja meglehetősen stabil alapokon nyugszik, kicsi az esélye annak, hogy a számos régészeti lelet, a történetírók feljegyzései, a csillagászati számítások után olyan eredményre bukkannának a kutatók, ami ezeknek egy jelentősebb felülvizsgálatát vonná maga után. Tekintve azonban, hogy a Bibliában is több eldöntetlen kérdést láttunk ezzel kapcsolatban, célszerűbb lehet, ha ennek a lehetőségét nem zárjuk ki, és a kérdést magunk sem zárjuk le teljesen. Ha pedig archeológiai vagy egyéb eszközökkel nem sikerül pontot tennünk a kérdés végére, végső soron választ kapunk majd a Messiástól.