Üzenet
A kezdeményező Egyház
A Názáreti Jézus győztes Egyházról beszélt, mely a kősziklán épül fel, és a sötétség erői sem képesek feltartóztatni. Feltámadását követően a korai keresztények beteljesítették ezt a látást.
Az Apostolok cselekedeteiben ennek a győztes Egyháznak a megállíthatatlan előrenyomulásáról olvashatunk. Kiterjeszti Isten országának határait, diadalra juttatja az evangélium ügyét, „az alvilág erői sem képesek felülkerekedni rajta” . (Mt 16:18b) Ez nem egy védekező Egyháznak a képe, amely még utolsó erejét megfeszítve valahogyan kibírja az elragadtatásig. Ez az Egyház egy győztes hadsereg, mely a pokol kapuit beveszi.
Jézus Krisztus a Szent Szellemmel való felkenetés után azonnal megtámadta a Sátán királyságát. Nyilvánvalóvá tette, hogy Isten országa magasabb rendű, a pokol erői nem képesek ellene állni. Azért támasztotta fel a halottakat, gyógyította meg a leprásokat, hogy világos legyen: a pokol kapui nem diadalmaskodhatnak. Az Egyháznak az Ő nyomdokain kell járnia. Ez az Egyház kezdeményez, irányítja az eseményeket – nem csak reagál.
Győzelmünk alapja
Jézus Krisztus kereszthalála által megszerezte számunkra a győzelmet. Bűnbocsánatot adott, igazzá tett, felszabadított az ördög vádlása alól. A sátáni hierarchia legmagasabb szintjeit is megfosztotta fegyvereitől. Mennybemenetele olyan diadalmenet volt, mint az ókori római hadvezérek triumfusa. A legyőzött hatalmakat megfosztotta fegyvereiktől, és hadvezéreiket a hadizsákmánnyal együtt nyilvánosan felvonultatta, az egész világegyetem előtt demonstrálva a Sátán királysága feletti uralmát. Ez nem maga a győzelem, hanem a győzelem megünneplése volt (Kol 2:15). Ilyet Rómában csak kimagasló hadisikerek esetén tarthattak, szigorúan meghatározott protokoll szerint. A Názáreti Jézus Krisztus győzelme a legkiválóbb diadal valamennyi között. Ez értünk történt, hogy ne megverve éljünk. Az Ő győzelme a mi győzelmünk! Pál azt írja: „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban…” (2Kor 2:14). Mindenkor! Isten részéről tehát minden nap a győzelem megünneplése, nem a vereségek feletti kesergés, bánkódás. Ám mindez csakis Krisztusban!
Betörni az erős házába
Jézus Krisztus feltámadása után az Egyház felelőssége az, hogy közvetítse az Ő győzelmét a világ felé. Az Úr Jézus határozott útmutatást adott arra, hogy követői miként lehetnek győztesek, zsákmányszerző emberek. Először is felhívta a figyelmet, hogy tanítványai nem semleges területen mozognak: a megszerzendő kincsek ellenséges erők uralma alatt állnak. Az ellenség fegyveres beavatkozásra is készen áll, mert őrzi a fellegvárát, valamint az ott felhalmozott kincseit. A kincsek emberek, szellemi, anyagi javak, áldások. Ezek fogva tartóit csakis erőhatalom alkalmazásával lehet lefegyverezni és kirabolni (Lk 11:22). Jézus szerint az itt alkalmazható erő: Isten ujja, a Szent Szellem ereje. Az ellenség hatástalanítására két kulcskifejezést alkalmaz: az egyik a kiűzni, a másik a megkötözni (Mt 12:28–29).
Az előbbivel azt jelöli a Biblia, mikor valaki erő és hatalom gyakorlásával valamely személyt helyváltoztatásra kényszerít, mint például Pált és társait Piszidiában a városi hatóság (Csel 13:50). Ezt alkalmazta Jézus rendszeresen a démonokkal szemben, ami erőteljes, parancsoló fellépésben nyilvánult meg. „És prédikált azoknak zsinagógáiban egész Galileában, és démonokat űzött.” (Mk 1:39)
A megkötözéssel pedig egy személy mozgását, szabadságát vagy tevékenységét korlátozzák. Az erős ember otthonába csak így lehet behatolni. Az erős alatt itt a Biblia – ha tulajdonnév – magát a Sátánt vagy valamely gonosz angyalát érti, de vonatkozhat az illetőben lakó démonra is. Csak ezután jöhet a zsákmány megszerzése.
Jól szemlélteti az effajta hozzáállást Dávid siklági esete. A király betört csapatával az amálekiták táborába, felszámolta az ellenséges ellenállást, és kiszabadított minden foglyot, megszerzett minden zsákmányt. A szerzemény olyan bőséges volt, hogy Dávid barátai, tizenhárom város és elöljárói is részesedhettek belőle (1Sám 30).
Az agresszív ima mint szellemi harc
Isten ellátott bennünket megfelelő fegyverekkel, amelyekkel hatékonyan bevehetjük a Sátán erősségeit. A harcunk szellemi szinten zajlik, így a fegyvereink is szellemiek. Fontos tudatosítanunk, hogy mi vagyunk előnyben! A szellemi fegyverek hatékonyabbak, mint a testiek, melyről Isten embereinek már az Ószövetség idején is világos látásuk volt. Így gondolkodott Ezékiás király: „Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk…” (2Krón 32:8a); és Dávid is: „Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened…” (1Sám 17:45). Ezeket a fegyvereket meg lehet vetni, amint azt Góliát is tette, jelentőségükből azonban mit sem veszítenek. Erősek az Isten számára szellemi fellegvárak lerombolására.
Az Ige beszél az igazságnak jobb és bal kéz felől való, azaz támadó és védekező fegyvereiről. A védekező fegyverek (az igazlelkűség öve, a megigazulás mellvasa, az evangélium készségének saruja stb.) mellett fontos figyelmünket a támadókra fordítanunk. Jézus neve, Jézus vére, a dicséret, az igehirdetés, a megvallás, a bizonyságtétel mellett Pál apostol kiemeli az imát mint fegyvert. A legtöbb ima Isten felé irányul. A szellemi harc során azonban beszédünk nem Istennek szól, hanem gonosz szellemi lények felé hangzik, parancsként vagy felszólításként. Másrészt figyelembe kell vennünk, hogy az Isten felé irányuló imánknak is ellenségtől megszállt területeken kell áthatolnia. Gondoljunk csak Jézus Krisztusra, amikor haláltusájában a Gecsemáné-kertben imádkozott. Az Ő állhatatossága, kitartása áttört minden sátáni ellenállást.
Dániel három hétig böjtölve kereste az Urat, hogy bizonyos kérdésekre választ kapjon (Dán 10). Nem vészhelyzet, nem válságkezelő ima volt. Ő kezdeményezett. Hihetetlen mértékben megkavarta a középső eget, óriási zavart, riadalmat okozott a szellemvilágban. Mind a Mennyben, mind a sátáni erők között a legmagasabb fórumokat mozgatta meg. A Mennyből elindult Gábriel a válasszal, a meghiúsításra a Sátán a birodalom legmagasabb rangú gonosz angyalát mozgósította. Gigantikus szellemi csata zajlott a második égben, míg lenn a földön egy ember „csak” imádkozott és imádkozott. Ez az agresszív, eltökélt ima visszavonulásra kényszerítette a sátáni fejedelmet. Így a légifolyosó megnyílt, és az angyali segítség megérkezett.
Jeruzsálemben Pétert börtönbe vetették (Csel 12). Két katonához láncolva aludt a tömlöcben, kívül négy négyes katonai szakasz őrizte felváltva a celláját. Természetes szinten lehetetlennek tűnt a kiszabadítása. A gyülekezet kitartóan imádkozott, és a börtönbe a zárt ajtókon keresztül is megérkezett Isten angyala. A légifolyosó itt is megnyílt. A beavatkozás látványos változást eredményezett: Péter kiszabadult, Heródes meghalt, az Ige pedig tovább terjedt.
Imáink – különösen böjttel párosítva – természetfölötti töltettel telnek meg. Áthatolnak a sötétség szellemi birodalmán, Isten trónjánál célba érnek, és a javunkra beavatkozásra késztetik Isten angyalait.
Szellemi fegyvereink hatásosak továbbá olyan erődítmények, magaslatok, okoskodások (számítgatások, spekulációk, érvek, képzetek) és Isten ellen lázadó gondolatok lerombolására, melyeket a Sátán az emberek elméjében épített ki (2Kor 10:4–5). Olyan eszmerendszerek, előítéletek, téveszmék ezek, melyekkel a gonosz szellemi lények megvakítják az embereket, illetve távol tartják őket Isten megismerésétől. A szellemi fegyverekkel felszabadíthatjuk az emberek elméjét a gonosz uralma alól, hogy Krisztusnak engedelmeskedjenek.
Harcunk csak akkor lesz eredményes, ha Krisztus Testével egységben tevékenykedünk. Eredményességünk így hatványozódik. Mózesnek Isten azt mondta: egy elűz közületek ezret, kettő tízezret. Meg kell tehát találnunk a helyünket Krisztus Testében. Ne feledjük: a harcban nekünk kell kezdeményeznünk. A próféta Akháb király kérdésére: „Ki kezdje meg a harcot?” – azt válaszolta: „Te!” A Szent Szellem ereje, kenete bátorsággal párosulva eredményes harcosokká tehet bennünket. „Csak légy bátor és igen erős!” (Józs 1:7)