Nagy áttörések

Lehetetlen dolog, hogy Isten ígéretei megsemmisüljenek, de észre kell venni, hogy Isten minden korban embereket keres, akik megértve az Ő akaratát odaszánják magukat, hogy eszközei legyenek az Ő tervének kivitelezésében.

Isten ígéretet tett Izraelnek és Júdának, hogy a Megváltó az ő leszármazottjuk lesz. A perzsiai fogság idején az egész zsidó nemzet fenyegetve volt létében, így a szent Mag, az emberiség Üdvözítőjének megszületése is veszélybe került. Eszter, aki a királyi udvarban élt, tudta, hogy segíthetne, de félt a király haragjától, ugyanis halálbüntetést kapott mindenki, aki hívatlanul járult a trón elé. Csak a király jóindulatán múlt, hogy felmentő kegyelemben részesül vagy meghal a hívatlan ember. Márdokeus, Eszter nagybátyja bölcs tanácsot adott a vívódó királynénak: „Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszt 4:13–14)

Eszter döntött: ha kell, jólétem, karrierem vagy akár életem árán is betöltöm elhívásomat. Rádöbbent, hogy azért lett Perzsia királynője, hogy megmentse népét a lemészárlástól. A személyes jólét, sikeres egzisztencia könnyen csapdába ejt, irreális biztonságot ad.

Eszter felismerte, hogy azt a pozíciót, melybe Isten őt belehelyezte, nem a saját kényelméért, hanem az eljövendő új világ szolgálatáért kapta. Azt is megértette, hogy testi módon lehetetlen megváltoztatni a Sátán pusztító tervét, ezért odaszánta magát a böjtölésre, Isten keresésére, és egész Izraelt is mozgósította erre. Nem ismerte többé a félelmet: „Ha azután elveszek, hát elveszek” – mondta.

Az Új Szövetség részeseiként mi sokkal jobb helyzetben vagyunk, amikor közbenjárunk a népünkért, mert van közbenjárónk az Atyánál, az emberré lett Krisztus, sőt bátorítást is kaptunk: „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4:15–16) Sok jóravaló hívő, ha sejtené, milyen elképesztő fordulatokat lehet imával és böjttel elérni a városok, nemzetek sorsában, örömmel állna az Úr jelenlétébe, hogy közbenjárjon a sodródó emberekért. Eszter mindazok példaképe, akik nem hajlandók fatalista beletörődéssel tudomásul venni a végzetet, hanem készek Isten elé járulni, hogy megfordítsák a reménytelen helyzeteket.

Egy negatív példa: Joás

Joás, Izrael királya meglátogatta az élete végéhez közeledő Elizeus prófétát. Isten embere felszólította, hogy fogja meg az íját és nyilait, és lőjön ki a keleti ablakon. A király megtette, Elizeus pedig győzelmet prófétált neki a szíriaiak ellen, majd így folytatta: „Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izráel királyának: Lőj a földbe, és belelőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a szíriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a szíriabelieket.” (2Kir 13:18–19)

Joás barátságosan viselkedett Elizeus prófétával. Ez azonban nem pótolta a személyes hitet. Amikor Isten embere rátette a kezét Joás kezére, akkor hitben át kellett volna vennie a kenetet, és bátran el kellett volna kezdenie a győzelmi lövések sorozatát. Meg is mondta Elizeus: az Úrnak győzelmes nyila ez. Joás kishitű volt. Nem tulajdonított nagy jelentőséget a szellemi cselekedeteknek. Idő előtt abbahagyta a lövéseket, ezért csak részleges győzelmet tudott aratni.

Az akadályokat és a bűnöket csak kitartó szellemi hadviseléssel lehet félretenni. Jézus példája nemcsak szavakkal, hanem életmóddal is azt tanítja: „Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.” (Lk 18:1)

A babilóni bölcsek főnöke

„…én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr igéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain. És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem Őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.” (Dán 9:2–3)

Dánielnek lett volna lehetősége a könnyű életvitelre a babilóni fogságban, de már egészen fiatal kora óta elkötelezett istenkereső életmódot élt. Figyelmesen tanulmányozta a prófétai írásokat. Nagy izgalommal töltötte el a szívét, mikor rádöbbent arra, hogy küszöbön áll a korszakváltás. A Szent Szellem ígérete szerint már csak egy év volt hátra a fogság idejéből! Így hát ő volt az első ember, aki így szólt: „Jövőre Jeruzsálemben!” Mindenki előtt homály fedte ezt a reményteli ígéretet, csak Dániel kapott világosságot, és hitt boldogan a közeli szabadulásban. Mert úgy szerette az Igét, mint éhes ember az illatos, frissen sült kenyeret. Felismerte azt is, hogy fontos feladatot kapott Istentől: ő lett az indítómotorja a megígért hazatérésnek. Bölcsességéről tesz bizonyságot, hogy nem testi módon látott az előkészületekhez, hanem imával, böjttel, közbenjáró könyörgéssel. Bűnvallást tett a saját és nemzete bűneiről, hogy semmi ne köthesse őt és népét a régi korszakhoz.

Erre az őszinte keresésre hamarosan megérkezett a válasz. Gábriel angyal olyan üzenetet hozott a Mennyből, amely soha nem látott világossággal szól Izrael elhívásáról, az eljövendő messiási korról, majd történelmi eseményekkel időben pontosan meghatározza a Messiás fejedelem megjelenésének idejét. Az angyal kijelentést hozott a Messiás megöléséről is, majd Jeruzsálem pusztulásáról, végül a nagy nyomorúságról. Ezek a Dániel böjtje és imái miatt küldött kijelentések sokak számára szilárd támpontot jelentettek a történelem során, s jelentenek most és a jövőben is a szellemi tájékozódásban. Rengeteg ember Dánielnek köszönheti, hogy megmenekült az erőszakos haláltól. Akik tanulmányozták az Írásokat, és hittek a próféciákban, azok azonosítani tudták a saját korukra vonatkozó kijelentéseket, és például Jeruzsálem ostroma előtt elhagyták a várost. Jézus arra figyelmezteti Izrael fiait, hogy az utolsó napokban is tartsák szem előtt Dániel próféciáit, hogy akik Júdeában lesznek, felismerhessék a menekülés pillanatát (Mt 24:15–16).

Dániel odaszánt imái, böjtjei tehát nemcsak kortársai számára jelentettek segítséget, hanem az utána jövő összes generáció számára is. Nem tudhatod, mit jelenthet sokak számára a te kitartó imád és böjtöd.